Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-22 / 83. szám
4 SZABAD NOGRAD 1955. október 22. Fiatal erővel — közös akarattal Az alsósarlósi fiatalok lelkes munkája Egy hűvös, Mdeg> es5s pktóberi napon félbemaradt a munka az alsósarlósi sertéstenyésztőtelepen. A növény- termelésben dolgozó fiatalok a brigádszállásra húzódtak az eső elől. Pedig van munka bőven. Reggel kezdték meg a harmadik silógödör megtöltését. A készülő silónak minden tekintetben jónak kell lenni, hiszen a sertéseknek készül. A fogatosok már behord- ták a silóznivalót, de a besiló- fás az eső miatt megállt. Kint esik az eső, bent a bri- pádszálláson szól a nóta, pattog a ping-ponglabda, vidáman szórakoznak a fiatalok. Az egyik asztalnál két fiatal sakkozik, csak néha-néha szólnak egy-egy szót. — De rosszkor jött ez az eső *- mondja Vravuska ■ János, DISZ-titkár, miközben előbbre tolja az egyik sakkfigurát — Igen — hangzik a válasz Kukucskin Jánostól, aki minden figyelmét a salckozásnak szenteli. Néhány perces hallgatás után hirtelen elneveti magát és mosolyogva mondja. *— Sakk és azt hiszem matt is, Jánoskám, ezt már nem tudod kivédeni. János gondolkodik, majd be- leegyezően mondja. — Igazad van, ez már matt. De majd meglátjuk a másik játszmában ki lesz a győztes. Közben, ahogy a bábukat rakják fel, az asztalukhoz jön a telep agronómusa. Pénzes Elek. — Idefigyeljetek, fiúk! Kérni szeretnék valamit tőletek. Tudjátok, hogy a megkezdett Siló a sertéseknek készül. Az előkészített anyag, a zöld lucerna, sárgarépa, silókukorica sokat veszít értékéből, ha egykét nappal később silóznánk be. Ezért szükséges volna, ha még ma az eső elállta után befejeznénk ezt a munkát. Ebben a munkában rátok, DISZ- fiatalokra gondoltam. Hiszen ti már nem egy esetben segítettetek, gondolok itt az ara- tás-cséplés gyors befejezésére és egyéb munkára, amit elvégeztetek a munkaidőn túl. Ha ti vállaljátok ezt a munkát, a többiek is segítenek mcjd — s Pénzes elvtárs kérdően a fiúkra néz. — A magam részéről elmegyek — mondja a DISZ-titkár. — Ha Jancsi megy én is megyek — jelentette ki KuA tanulságos és szórakoztató szovjet ifjúsági film október 23—24-ig Jobbágyiban kerül bemutatásra. kucskin János. — Igaz, az eső még esik és ha eláll, akkor is “nehéz lesz a munkaidő alatt befejezni. A fiúk többsége pedig távol lakik a teleptől, akik a munka végeztével sietnek haza. — De ha beszélnénk velük — érvelt a DISZ-titkár — biztosan megértenék a munka fontosságát. — Próbáljuk meg. Az elhatározást tett követte. Elvegyültek a fiatalok között, a • vidáman éneklő lányok örömmel fogadták a DISZ- titkár javaslatát. Táborszki Teréz, Tornyos Erzsébet és Apkó Zsuzsa majdnem egyszerre mondták. — Mi elmegyünk, csak ti fiúk gyertek. S ha már a lányok vállalják, hogy munkaidő után itt maradnak, hát már a fiúk sem maradnak szégyenben, ők is vállalták, hogy az eső elállta után befejezik a megkezdett siló töltését. Négy óra után tisztulni kezdett az ég, elcsendesedett az eső, a fiatalokból álló silózóbrigád munkához látott. Vidáman ment a munka. A fiúk a gépet „etették”, a lányok pedig az ökrökkel tapaStatták az összevágott takarmányt. Elmúlt a munkaidő, de a brigád állta a szavát. Tovább dolgoztak. Lassan sötétedni kezdett. A DISZ-titkár Fehér Lacit küldte a raktárba, hogy szerelje fel a villanyt. Nemsokára kigyulladt a villany a munkahely fölött és most már villanyvilágítás mellett folytatódott tovább a munka. A fiatalok — de különösen a lányok — vidám nótaszóval végezték a munkát. Későre járt már ^ amikor elcsendesült a motor zúgása. Befejeződött a silózás. A fiatalok ásót. lapátot fogtak, a lányok pedig szalmát hoztak a siló letakarásához. Az óra mutatója már túlhaladt a 12-őn, amikor nyugovóra tértek az alsósarlósi silózóbrigád tagjai. Jó munkát végeztek. Ezzel a mai teljesítményükkel már túl is teljesítették a gazdaság évi silózási tervét. Angyal István Iskolakerülő Készítsünk jó beszámolót a szakszervezeti vezetőségválasztó taggyűlések elé Gyorsítsák meg a gépállomások az aprómag-cscplést Megyénkben is elterjedt az aprómagtermesztés. A dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek több száz holdon termelik a különböző apró- magvakat. A növények második őszi kaszálása közepes magtermést igér. A csép'.cs ideje már régen elérkezett, de még mintegy 200—250 kh aprómagtermése vár elcséplés- re. Egyes gépállomási vezetők fclelőt’enül kezelik az apró- magcséplést. Elnézik a hibákat, s nagyon keveset tesznek azok gyors kijavításáért. így aztán nagyon sok a rossz cséplőgépszekrény és a meghajtó- erő, számos helyen pedig éppen a meghajtóerő hiánya késlelteti a munkát. így nem csoda, ha csigalassúsággal halad az aprómagcséplés, s fennáll éppen a várható esős időjárás miatt is a magvak meg- rothadásának veszélye. A kis- terenyei gépállomás vezetőit is nagy fele’ősség terheli. A terv szerint hét géppel kellene vé- gezniök az aprómagcséplést. Ezzel szemben csak négy gépet üzemeltetnek, s ebből kettő a nem szerződéses a'apon termelt aprómagvakat csépli. Ez nagyon súlyos hiba! A tolmácsi gépállomás augusztus óta nem képes elcsépelni Nézsán az első kaszálásé fehérherét, pedig az már a szérűn van. A gépá’lo- más rossz munkájáról így ír Kuris Gábor nőtincsi levelezőnk: „A tolmácsi gépállomás még mindig nem küldött gépet az aprómagvak cséplésé- hez. ígéretet már kaptunk a vezetőktől, de gépet még nem. Pedig égető szükség volna a gépre, mert sok here és lucerna vár elcséplésre.*’ Bér községben 50, Szirákon 10 mázsa here és egyéb aprómaghoz jutnának a gazdák, ha az erdőkürti gépállomás is úgy akarná! Ipolyszögön augusztus óta 10 mázsa aprómagot csépelt az érsekvadkerti gépállomás gépe. De nem azért, mert nem kielégítő a gép munkája. Jobbágyi községben is lehetne aprómagot csépelni, de a pásztói gépállomás késlekedik a gép elküldésével. A példák azt mutatják, hogj a gépállomások rossz munkája gátolja az aprómagcséplés gyors, veszteségmentes befejezését. A meglévő fogyatékosságokat sürgősen ki kell javítani. El kell érni, hogy az apróm,agcsép'ésre beütemezett gépek mindenütt munkához fogjanak, s szemveszteség nélkül végezzék a cséplést. A beszámoló és a vezető- ^ ségválasztó taggyűlések csak akkor lehetnek eredményesek, ha funkcionáriusaink megértik, hogy a szakszer-vezeti tagsággal való kapcsolat megerősítésének egyik legfontosabb eszköze a vezetők beszámolási kötelezettségének teljesítése. Nagy súlyt kell helyezni a beszámolók jó előkészítésére, melynek politikai tartalmát pártunk márciusi, júniusi, valamint a SZOT VII. teljes ülés határozatai szabják meg. A taggyűlések beszámolói csak úgy lesznek alaposak, konkrétak, ha az üzemi bizottságok, szakszervezeti bizottságok kollektív munkáján épül fel. Ezért igen fontos, hogy a vezető funkcionáriusok ne egysze- mélyben, hanem a bizottságok minden tagját vonják be a beszámolók elkészítésébe és vi- tasLsák azt meg üzemi bizottsági,. illetve szakszervezeti bizottsági ülésen — már a taggyűléseket megelőző napokon — úgy, hogy az világosan megmutassa a legutóbbi választások óta elért eredményeket ós hibákat. A beszámolók elkészítésénél különös gondot kell fordítani arra, hogy ne legyen egyoldalú. Az elért eredmény mellett bátran meg kell bírálni, ha szükséges személy szerint, az üzemi, illetve szakszervezeti bizottság egyes tagjait, a műszaki vezetőt, a bizalmit, vagy egy-egy tagot. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy személy szerint dicsérjék azon aktívákat, vagy tagokat, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak a kitűzött célok megvalósításáért. Minden alapszervnél ismertetni kell, hogy a termelés és a termelékenység emelését milyen módszereken keresztül segítették. Milyen eredményeket értek el a szocialista munka- verseny szervezése, az újítások kiszélesítése, a műszaki propaganda, a szakmai továbbképzés, valamint az új módszer elterjesztése területén. Foglalkozzanak a beszámolók a dolgozók törvényben biztosított jogainak betartásával. A jogok mellett okvetlen mutassa meg a beszámoló, hogy a tagság eleget tett-e a rájuk háruló kötelességek végrehajtásának. Okvetlen foglalkozni kell az üzemi kollektív szerződés ellenőrzésével és végrehajtásával is: az üzemi bizottságok mellett működő társadalombiztosító tanács mennyiben tesz eleget a rá háruló feladatoknak: milyen körültekintéssel tesznek javaslatot egy-egy segélyre vagy üdülésre, hogyan harcolnak a dolgozó érdekében a táppénzcsalók leleplezéséért. Értékelni kell. hogy milyen eredményeket értek el a munkafegyelem és a társadalmi tulajdonhoz való helyes viszony kialakítása. A beszámolónak foglalkozni kell a kultúrotthonokkal, az üzemi kultúrrnunkával, az egyes sportkörök életével. Beszélni kell arról, hogy hogyan biztosították a dolgozók szórakozása mellett a nevelést. A tágdíjmunka alakulásának ismertetésénél elemezze, hogy a tagdíj bevételi tervet hogyan tartották be és menynyire voltak reálisak a terveké Mutasson rá, hogy milyen az új dolgozókkal való foglalkozás, a belépésnél az önkéntesség elve hogyan érvényesük Értékelje az üzemi bizottság a bizalmiak ezirányú munkájának végzését is. Foglalkozzon még a tagdíjjal való kapcsolatos technikai kérdésekkel is, például a bélyegigényléssel, időben kapják-e ezt meg a bizalmiak, a hozzá tartozó dolgozóknak tudják-e a keresetüket, stb. A tagdíjmunka ismertetése után a beszámoló az alapszer- vezet költségvetésével foglalkozzon. Mutassa meg, hogy elkészítésében a kollektív munka érvényesült-e, vagy csak 1—2 üzemi bizottsági tag készítette el. Rá kell mutatni, hogy a költségvetés összeállításánál szerepelt-e célkitűzésként az ügyvitel egyszerűsítése, illetve a költségvetés csők-'' kentése. Meg kell mutatni, hogy a költségvetés összhangban van-e az üzemi bizottságok munkatervével, a pénzgazdálkodásra jellemző-e a tervszerűség. A szakszervezeti segélyek elbírálásának módjáról is számot kell adni a tagságnak, valamint a kultúr- és sportalap költségvetésének felhasználásáról. ]Yf inden beszámolón tárgyilagosan kell. hogy értékelje az üzemi bizottságok munkáját, részletese-, ismertesse az elért eredményeket és a fennálló hiányosságokat. Minden beszámolóban érvényesüljön a bírálat és az önbírálat. amely a munka megjavítása szempontjából elengedhetetlen. Sándor István SZMT munkatárs A kulókfoEyamodivánY A Cserhát nyúlványai, kies lankái között fekszik a hollókő-zsunypusztai Dózsa TSZ 36 holdas szőlője. A tőkéket még helyenként haragoszöld levelek borítják. A levelek hasznos fürtöket takarnak. A szőlő szélén az almafák drága tehertől roskadoznak. — Egy hét múlva lehet szüretelni, lesz vagy 400 hektó borunk, közel százzal több, mint tavaly. — Hová helyezik el ezt a rengeteg bort? — teszem, fel a kérdést gyanútlanul, nem gondolva arra, hogy ezzel a kérdéssel pattintottam ki a Dózsa egyik legfájóbb problémáját. — A borházba. Pince ugyan van, de ezt Zilahi, a kulák használja. — Ez a mi keservünk. Télen a borházban megfázhat a bor — mert a bor ízét, zamatját, értékét veszti, ha nem egyenletes hőmérsékletű helyen van — nyáron meg hűvös hely kellene neki. Csak szalmafedeles pajtánk van, mely tűzveszélyes is, egyszóval a bor huzamosabb ideig való tárolására nem alkalmas. Ezért a bort mindig mint új bort kell értékesítenünk. — Csak úgy ömlik a keserűség a tsz jelenlévő tagjaiból. — Hogy lehet az, hogy még most is tűrik a kulálcot a tsz közepében? — Mit tegyünk, ha a tanács nem intézkedik? — De hiszen a tanács intézkedett, az épületet államosították, kiutalták a Dózsa részére — vetem közbe. — Ez igaz, de Zilahi sógorával még most is bent lakik, és nem is hajlandó kimenni. Most is levelet küldött a Dózsa tagságának, hogy maradhasson. — Tudomásom szerint van olyan miniszter- tanácsi rendelet, amely szerint kulák a tsz területén nem tartózkodhat — veti közbe Kovács Rezső elvtárs, az Acélárugyár falujáró tsz-patronálója. — Ismerjük, csak éppen foganatosítani kellene! — Itt van a szőlő kérdése is. Az egész szőlő Zilahi Szabó Lajosé volt, negyven hold, erdők, gyümölcsös, a Bableves-csárda és egy villa a szőlőben. Ezenkívül bérházai voltak Budapesten, Gyöngyösön, Győrben, Balassagyarmaton. 1950 őszén szőlőjét felajánlotta a tsz-nek, de a legjavát megtartotta magának; a három hold csemegét. Tévedés ne essék, azt sem a maga nevére, hanem nővére, Zilahi Margit nevére íratta, aki magával tehetetlen elmebajos. A Dózsa tagjai közül vannak olyanok, akik a „jó kulákot“ értesítik mindenről, ami a tsz- ben történik. Hiába, sokak előtt még nagy ereje van a féldeciknek, boroskancsóknak, Zilahinak viszont „olyan jó szíve van“! A z Alsótoldi Tanács 809—6—2/1955. számú határozattal a Zilahi-féle lakóépületet a Dózsának kiutalta (az épület államosítva lett már régebben.) A kulákot egyidejűleg felszólította a lakás átadására, és részére Alsótoldon biztosított lakást. Október 1-én a Dózsa vincellérjének be kellett volna költözködni, hogy a szüretelést irányítsa, aki négy kilométerre lakik a szőlőtől. Kiköltözés helyett egy szívszaggató levélben közli a Dózsa tagságával Zilahi, a „jó kulák“, hogy mit tegyen a tsz tagsága. Többek között így szól a kulákkal szemben lágyuló szívekhez: „Zuhonypusztai Dózsa TSZCS Vezetőségének! Alsótold községi tanács VB határozati- lag felhívott engem arra, hogy hagyjam el bablevespusztai lakásomat, mert arra a Dózsa TSZCS-nek van szüksége. Kérem a t. vezetőséget szíveskedjék lakásügyemet a tszcs taggyűlése elé vinni és a kérdés megvitatása után taggyűlési határozattal megállapítani azt, hogy a tszcs-nek nincsen múlhatatlan szüksége az én lakájomra. A tszcs tehát méltányosnak találja, hogy lakásomban továbbra is megmaradhassak. Kérem, hogy erről Alsótold községi tanács VB-t és c Város- és Községgazdálkodási Minisztérv 'not is írásban értesíteni szíveskedjenek (Még szerencse, hogy nem utasítja a ‘. Vezetőséget!) Szíveskedjenek fenti kérésem alábbi in- lokait a taggyűlés előtt részletesen ismertetni, illetőleg felolvostatni: „Gondnoka vagyok szerencsétlen nővéremnek, Zilahi Margitnak, aki kicsiny gyermekkora óta magával teljesen tehetetlen beteg, önmagáról gondoskodni nem tud, és állandó ápolásra szorul. Zilahi Margitnak a lakóház egy hatod részén és a lakóház melletti három és fél kát. hold szőlőn kívül egyéb vagyona nincsen. Tehát ez a szőlő* biztosítja a beteg megélhetését, és ez fedezi ápolási költségét. Kérem tehát a t. Taggyűlést, legyen tekintettel arra, hogy a szerencsétlen gondnokolt érdekében lakom a szőlő közelében, mert így teljesíthetem törvényesen rámruházott gondnoki kötelességeimet.“ (A törvény éppen azt írja elő, hogy a kulák a tsz-földek közepében nem tartózkodhat, még ha ürüggyel gondnok is.) „Szíveskedjenek figyelembe venni, hogy néhai édesanyám betegágyán fogadtatta meg velem ünnepélyesen, hogy beteg nővéremet soha el nem hagyom, és élte végéig gondoskodni fogok róla. Én elvállaltam édesanyám utolsó kívánságának teljesítését, azt eddig be is tartottam. Kérem tehát önöket, vegyék figyelembe, hogy nemcsak a törvényes gondnoki előírások köteleznek engem, hanem az édesanyámnak betegágyán tett ígéret is. Mérlegeljék az emberséges szempontokat, legyenek megértőek.“ (Éppen ezt a „megértést“ alkalmazta fegyverül eddig is a kulák a Dózsa ellen — erre még visszatérek.) „A községi tanács VB arra hivatkozik, hogy kilakoltatásom népgazdasági érdek. Nem látszik valószínűnek, hogy a tszcs- nek valóban szüksége volna az én lakásomra, inkább csak egy-két személy ta- 'án ellenszenvből folytatja ellenem ezt az igyet, szíveskedjenek tehát azt megvitatni, és méltányos, emberséges határozatot hozni, erről engem is értesíteni." E ddig a levél, mely tényleg a szívek mélyére tud hatolni. No de nézzük csak, mi van a levél és a „jó kulák“ álarca alatt. Zilahi diplomatikusan a beteg nővére érdekében gondoskodik. Ez az állás nem is olyan rosszul jövedelmező. Sógora is, Tózsoki, vele együtt úri módon megél belőle. Tózsoki János a gondnok mellett „szőlészeti tanácsadó“ szerepét tölti be, aki a Kecskeméti Állami Szőlészeti Kísérleti Telepen szakfelügyelő volt. Kocsisának havi 1200 forint fizetést és naponta egy félliter bort biztosít. Mert ő maga „irányít“, „gondnokol“. A nyáron a legnagyobb dologidőben is kapott napszámosokat a környező községekből. Ha 50 forint voVt a napszám, ő még öt forinttal tetézte, sőt reggelire még féldecivel is megtoldotta, hadd lássák a tsz-tagok, milyen jó ember Zilahi. Mert ugye ő meg akarta mutatni, hogy mennyivel jobb nála cselédeskedni, mint a tsz-ben dolgozni. Ha az Acélárugyár tsz-patronálói nem jártak volna ki hetente, s nem biztatták volna a tagságot, hogy érdemes a tsz-ben dolgozni, most nem lenne 400 hektós termés, milliós vagyonú szövetkezet, teherautó, 70 mázsás burgonyatermés és nyolc új lakóház, és a további kilenc, amely épülőfélben van. S még a jó Zilahi, levele végén, méltányos határozathozatalra szólítja fel a tagságot. Mert hát „jó indulatú“ ember, senki se tagadja, s képzeljük, micsoda mártírság kell ahhoz is, hogy szegény nővére gondjait is a nyakába vette, és évente 60—70 ezer forint jövedelmet kénytelen zsebrevágni csupa jószívűségből. Közben szegény Zilahi Margit mit sem tud a világ folyásáról, és Balassagyarmaton éli világát. A Dózsa tagságában érik már a gondolat, hogy a „jó kulákot“ le kell leplezni, aki nemcsak a Dózsa jó szívével akar spekulálni, de még saját édestestvérét is „kulák módra“ ármányul kijátssza ütőkártyául. I deje lesz, hogy lássák világosan a környékbeliek is, hogy Zilahi, a „jó ember" örökké a dolgozó parasztok kizsákmányolásából élt, és azt szeretné folytatni továbbra is. Érik a szőlő a Cserhát alján, érik, édesedik, aranyló nektár lesz belőle, s tudjuk, mire kiforr a bor, már csak emléke marad annak, hogy itt, a Dózsa TSZ kellős közepén egyszer egy „jószívű“ kulák vedelte a bort. Fráter Lóránd
