Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)
1955-10-15 / 81. szám
1 1955. október 15. szabad xRr.nTn 9 A példa já — követni kell A termelőszövetkezeti kaltúragitóriós munka néhány tapasztalata a rétsági járásban F alusi kultúrotthonaink szerteágazó, sokrétű feladatai között rendkívül jelentős szerepet játszik a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítése. Napjainkban, amikor a dolgozó parasztok ezrei lépnek a szövetkezés útjára, ma amikor a nagyüzemi gazdálkodás egyre nagyobb tért hódít a mezőgazdaságban, a kultúra falusi munkásai nem ülhetnek ölhetett kezekkel. Nem nézhetik tétlenül, hogy lassan, magától érlelődjön a szövetkezés gondolata dolgozó parasztjainkban. A járás 14 községében van kultúrotthon, de a huszonhat község mindegyikében folyik kul- túrmunka — a lehetőségekhez képest több, kevesebb eredménnyel. A járási népművelési csoport az elmúlt negyedévben annak rendje, módja szerint elküldte minden kultúrotthon igazgatónak és népművelési ügyvezetőnek azokat a szempontokat, amelyek szerint végezniük kellett a tsz-fejlesztési agitációt. Egyes községekben ezen szempontok figyelembevételével kezdődött meg a munka. Máshol kevésbé tekintették ezt mérvadónak, de azért hozzáláttak a munkához a maguk módján. Megint másutt — és a községek nagy többségére ez volt jellemző — egyáltalán nem vették tudomásul a szempontokat, a kisujjukat sem mozdították meg a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítéséért. A legjobb munkát a diósjenőiek végezték. A kultúrmunkásoknak nagy részük van abban, hogy Diósjenő ma már szövetkezeti község és öt virágzó termelőszövetkezete van. ‘A hangos híradón keresztül „Szövetkezeti híradó”-t indítottak. Ennek keretében rendszeresen olvastak fel olyan írásokat, amelyek a nagyüzem fölényét bizonyították, helyi konkrét példákkal kiegészítve érveltek a közös gazdálkodás ügye mellett. Mindenről beszámoltak, ami eredmény volt a falu tsz-eiben. Nem rejtették véka alá azt sem, hogy milyen a jövedelmük a szövetkezetek tagjainak, honnan indultak el és hová jutottak. Rigmus-brigád a közös gazdálkodás útját választó gazdákat dallal köszöntötte, egy dí- díszítőbrigád pedig csinosan kidíszítette az újdonsült tsz-tagok kapuját, vagy házát. Plakátokat is szerkesztettek a diósjenőiek, amelyeken keresztül a szövetkezetek tagjai szóltak a kívülállókhoz és hívták őket maguk közé, nyilatkoztak arról, hogyan találják meg számításukat a szövetkezetben. Az iskola és a kultúrotthon közösen grafikont készített a Tolbuchin TSZ állatállományának fejlődéséről, taglétszámának növekedéséről, a tagság jövedelmének alakulásáról. Ezt a grafikont a földművesszövetkezet kirakatában helyezték el. Ide tették azokat a fényképeket is, amelyek a Tolbuchin vezetőit, alapító és legjobban dolgozó tagjait ábrázolták. Azt pedig már az eredmények bizonyítják, hogy ez a kultúragitáció mennyiben segítette elő, hogy Diósjenő termelőszövetkezeti község lett. K étségtelen, hogy ebben a faluban az adottságok jobbak, mint a rétsági járás bármelyik községében, és ha ismertetik is a diósjenőiek módszereit, akkor sem mehetett volna minden községben ehhez hasonlóan jól a kultúragitációs munka. Hogy csak egyet — a hangos híradót — említsük: a járás 26 községéből mindössze ötben van hangos híradó. De az sem vonható kétségbe, hogyha a szempontokon túl rendszeres és alapos támogatást, módszerbeli segítséget is kapott volna valamennyi község, akkor most a diósjenőieken kívül a rétsági járás igen sok községét állíthatnánk példaképül az egész megye elé. Sok falu kultúrgárdáját dicsérhetnénk meg a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítésében kifejtett, derekas munkájáért. így azonban a jenőieken kívül csak a nagyorosziakról, és a berkenyeiekről mondhatjuk el, hogy tettek valamit. Pedig Nőtincsen, Borsosberényben és Rét- ságon is lehetne élni a hangos híradó adta lehetőségekkel. Vannak Felsőpetényben, Rom- hányban, Tolmácson és Szendehelyen is olyan fiatalok, akik szívesen vállalnák, hogy rigmusbrigádot alakítsanak és bekopogtassanak egy- egy nótával azokhoz a házakhoz, amelyeknek gazdái az új életet választották. Horpácson és Tereskén is vannak olyan úttörők, akik örömmel elmennének bárkihez, hogy ezt a jelmondatot szegezzék fel a házára: A boldog jövő útját választotta, köszöntjük. És Nógrádon nincsenek eredményei a termelőszövetkezeteknek, amelyekkel lehetne agitálni, amelyeket ismertetni lehetne a falu népével? Vagy a kisecseti Aranykalász alapító és jól dolgozó tagjainak fényképét nem lehetne elhelyezni a földművesszövetkezet kirakatába? E zer és ezer módja van a járás valameny- nyi községében, hogy a kultúrmunká- sok népszerűsítsék a termelőszövetkezeti mozgalmat, megismertessék az egyéniekkel a helyi és a szomszéd községek termelőszövetkezeteinek eredményeit. Csak segítség kell nekik, az első lépéshez, hogy megindulhassanak. A népművelési csoport pedig ne sajnálja azt a fáradságot, amibe esetleg ez a segítség- adás kerül. Ne elégedjenek meg a szempontok kiküldésével, hisz nem minden község Diósjenő, ahol a pártszervezet is, a tanács is minden erejével támogatja a kultúragitációt, mert tudja, látja, hogy érdemes, van eredménye, gyümölcse. Megtekintettük a járási népművelési csoport negyedik negyedévi munkatervét. Ügy gondoltuk, tanultak a harmadik negyedév hibáiból és az esztendő utolsó három hónapjában kettőzött erővel látnak majd hozzá ahhoz, amit a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítésében korábban elmulasztottak — és hogy mindezt a terv is tükrözi. Ám tévedtünk. A terv szűkszavúan, mindössze két mondatban utal arra, hogy diafilmet vetítenek majd a nagyüzemi gazdálkodásról a termelőszövetkezetekkel rendelkező községekben és ott, ahol előkészítő bizottság működik. Ennyi az egész terv a tsz-mozgalommal kapcsolatban. Még szomorúbb, hogy azok a tervek sem lesznek különbek, amelyeket a falusi kultúrcsoportok és kultúrotthonok készítenek maguknak, hisz a járástól olyan szempontokat kaptak a tervkészítéshez, amelyek egyetlen szóval sem említik, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítéséért a falu kultúrmunkásai is tehetnek valamit. K ét hete léptük át a negyedik negyedév küszöbét. Még lehet és feltétlen kell is módosítani a járási népművelési csoportnak a tervén és komoly segítséget adni a falvak kultúrcsoportjainak, kultúrotthonai- nak ahhoz, hogy alaposan átgondolt, jó tervet készítsenek, amely nem hagyja figyelmen kívül a termelőszövetkezeti mozgalom népszerűsítését. Mindenesetre a diósjenőiek példáját egy pillanatig sem veszítsék szem elől. Mert az a példa jó, azt a példát követni kell. <k-) O00O0CKMCO000C)00CX>X)00000000<XKD0CKX»00000CXX300<XX)000000000000000000000000000000C>00000C>0C>0CO0000C)0000000C)00000O0C A hajdani „főnök úr" és a MÁVAUT BÍRÓSÁGI HÍREK NAGYARÁNYÚ FATOL'VA.JLÄST lepleztek le nemrégiben Mátramindszenten. A nyomozás során kiderült, hogy Hajas B. Andrásnak, a falu volt közbirtokossági elnökének vezetésével 16 tagú társaság garázdálkodott az erdőben. A vádlottak többnyire rendelkeztek ugyan kivágási engedéllyel, de sokkal több fát termeltek ki, mint ameny- nyire engedélyt kaptak. Maga Hajas B. András a megengedett 19 köbméter fa helyett 48 köbmétert vágott ki ahelyett, hogy — tisztségének megfelelően — biztosította volna az erdőgazdaság érdekeit. Bűn- cselekményéhez megnyerte segítőtársnak unokaöccsét, Hajas Ervint is. A salgótarjáni járásbíróság Hajas B. Andrást egy évi 6 hónapi bürtönbüntetésre, négy évi jogvesztésre és 300 forint értékű vagyonelkobzásra ítélte. Hajas Ervin másodrendű Vádlott 6 hónapi börtönbüntetést kapott, de fiatal korát tekintve, próbaidőre felfüggesztették a büntetést végrehajtását. A bűnper többi 14 vádlottját 3 és 8 hónap közötti javítónevelőmunkára, illetve na- gyobbösszegű pénzbüntetésre ítélte a bíróság, ugyanakkor elrendelte a bűnjelként lefoglalt fák elkobzását. Múzeumi hét November 7-től múzeumi hetet rendez a Balassagyarmati Palóc Múzeum. Ezalatt an- kétot rendeznek a múzeum ötéves munkájáról és a gyakorlathoz adott segítségéről. A pedagógusok előadást és gyakorlati bemutatót tartanak arról, hogy a középiskolákban és pz általános iskolákban hogyan használják fel a múzeum anyagát. A filmbemutatón a legszebb palóc népviseleteket, p épszokásokat, és a megye népművészetét ismertetik meg a látogatókkal. A hanglemezbemutatón a régi, mór-már feledésbe menő népdalgyűjtemé- nyelcet, sajátkészítésű duda, citera és furulya hangszerszólókat mutatnak majd be. A XVIII. század zenéje című előadáson a múzeum tulajdonában levő 200 éves orgonán korabeli zeneművekből rendeznek hangversenyt. Ebből az alkalomból új kiállítást is nyit a Palóc Múzeum. A balassagyarmati származású Horváth Endre rajzművész számos pénz- és bélyegrajz tervezőjének munkáiból rendeznek gyűjteményes kiállítást. A balassagyarmatiak bizonyára jól emlékeznek még Kecskés Gyula autóservice-ére a FŐ utcában, öt-hat inas és segéd buzgólkodott itt azon, hogy a főnök úr — aki egyébként kiabálás, goromba ember hírében állt — semmiben sem szenvedjen hiányt, s teli pénztárcával örvendezzen az életnek. Egyszer azonban vége szakadt a főnöki jólétnek: a műhelyt államosították, Kecskés úr pedig kikerült — no, nem az utcára, hanem a helyi taxi-kirendeltséghez, ahol mint vezető dolgozott. Nemsokára azután megszűnt a taxi-kirendeltség is, helyesebben beolvadt a MÁVAUT balassagyarmati kirendeltségébe. Mint szakembert, Kecskés Gyulát is átvették, méghozzá nem is rossz beosztásba: művezető lett. Emberek voltak ismét a keze alatt, intézkedett, parancsolt t— csoda-e hát, hogy ilyen körülmények között egyre inkább kitört belőle a régi főnöki virtus? Beosztottjai munkáját „szellemes“ megjegyzésekkel serkentette, különösen azokét a szerelőkét, akik faluról származtak, s a népi demokrácia segítette őket ahhoz, hogy szakmát tanuljanak. Kecskés — aki a jelek szerint sem a falusiakat, sem a népi demokráciát nem kedveli túlságosan — ilyesformán szokott beszélni hozzájuk: — Na, te sutyerák, jobb lesz, ha elmégy a lszcs-be dolgozni, ott legalább meghaltok éhen. — Beosztottjait szívesen küldözgette vissza az ekeszarvához, sőt más helyekre is ... Egy alkalommal pedig, amikor a gépkocsivezetők ráfestették kocsijukra, hogy résztvesznek a 100 000 kilométeres mozgalomban, s a felírás fölé ötágú csillagot is rajzoltak, Kecskés nyomdafestéket nem tűrő szavakkal adott utasítást a csillag eltávolítására, mert hát „mit keres az ott?“ (Hej, mennyivel inkább az ötágú csillag kérdezhette volna, hogy mit keres az üzemben egy olyan vezetőember, mint Kecskés!) Vígan, kedve szerint élt az üzemben a „főnök úr“, csaknem úgy, mint igazi főnökkora fénypontján. Már-már sikerült is elfeledkeznie arról, hogy megváltozott a világ folyása körülötte. A felejtés azért is könnyű volt, mert a MAVAUT-nál minden úgy történt, ahogyan ő akarta. Ellentmondást, bírálatot nem tűrt, hűséges emberei segítségével valóságos nagyhatalommá nőtte ki magát. Egyedül a helyi pártszervezet tudott volna körmére nézni a főnök úrnak, de Kecskésék gondoskodtak róla, hogy erre ne kerüljön sor: egyszerűen megakadályozták az alapszervezet megalakítását. Azt szokták mondani, hogy unem nőnek a fák az égig“. Nos, ez esetben Kecskés fája jó magasra nőtt ugyan, de a végén belecsapott a villám a koronájába ... A kirendeltség dolgozói ugyanis — akik tudták azt, amit Kecskés, sehogyan sem akarta tudomásul venni, tudniillik, hogy ma már olyan világban élünk, ahol a dolgozókat munkájuk után megilleti a megbecsülés, az emberi bánásmód —, megelégelték Kecskés gorombaságát s jelentették, hogy milyen helyzet uralkodik a szerelőműhelyben. Az ügyből vizsgálat lett, ennek során a salgótarjáni MÁVAUT-főnök- ség megállapította, hogy Kecskés „időnként valóban meg nem engedhető hangon beszél a dolgozókkal“, viszont igen jó szakember, rendes, becsületes stb., stb. Egyszóval: „figyelmeztették hibájára“, s maradt minden a régiben. Kecskés és barátai fellélegeztek, hogy ezt is megúszták, s fontolgatták, hogyan álljanak bosszút azokon, akik felfedték viselt dolgaikat, mintahogyan például Rigó János garázsmester is tette. Igen ám, csakhogy közben a párt- bizottság vette kezébe a dolgot, s az ő megbízottai is tartottak vizsgálatot. Kiderült, hogy a Kecskés magatartására vonatkozó vádak mindenben megállják a helyüket. Sőt újabb körülmények is felmerültek, amelyek arra mutatnak, hogy gazdasági vonalon sem ártana alaposabban utánanézni a „főnök úr“ viselt dolgainak, mert különös hírek szállingóznak felőle. Ezek után persze a MA- VAUT-nak intézkednie kellett végre. Intézkedett is: Kecskés Gyulát áthelyezte szerelőnek a taxi részleghez, Rigó János garázsmestert pedig, aki leginkább felfedte Kecskés dolgait, ugyancsak áthelyezte, méghozzá — Salgótarjánba. A dolog tehát pillanatnyilag így áll: Kecskés nyugodtan várja, mikor csillapodik le végképp a vihar, hogy jóakarói ismét „kiemeljék“, Rigó János pedig, a háromgyermekes családapa kénytelen Gyarmatról Tarján- ba járni dolgozni, nyilvánvalóan csak azért, mert megmondta az igazat, „Népgazdasági érdek“ — mondják azok, akik Rigó Jánost áthelyezték. „A bírálat elfojtása“ — mondjuk mi. Ha ez megtorlatlan maradna, joggal alakulna ki a MAVAUT dolgozóiban az a helylelen, káros nézet, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem“. De erre nem fog sor kerülni, mivel a Kecskés-ügynek még nincs vége. Sőt nemcsak Kecskésről van itt már szó, hanem arról is, hogy kik védik őt annyira és miért? Izgalmas kérdés ez, remélhetőleg hamarosan választ adhatunk rá. Végleges választ, megnyugtató feleletet, Hírek ÜJABB BÉKEKÖLCSÖNSORSOLÁS! A Második Békekölcsön hetedik sorsolását e hónap 20— 23-ig Veszprémben tartják, ahol 223 200 darab kötvényt sorsolnak ki kb. 71120 800 forint értékben. KORSZERŰSÍTIK Diósjenő kultúrotthonát. A munkálatokra 46 ezer forintot fordítanak. ★ MEGKEZDŐDÖTT Nógrád községben is a Hatodik Békekölcsön befizetése. Elsőnek Hesz Mihály, Dudoli János, Rusz István. Kareczki János és Békés István fizették be az államnak kölcsönadott összeget. ★ 855 HOLDAT szántott eddig az őszi kalászosok alá a bércéit gépállomás. Egyirányú vetést több mint 350, keresztsoros vetést pedig 48 holdon végeztek a berceliek. MÉG E HÓNAPBAN be* költöznek új. kéttantermes iskolájukba Etes község diákjai; A tari gyerekek novemberben léphetik át a 300 ezer forintos költséggel épült kéttantermes iskolájuk küszöbét. * SZERTE A MEGYÉBEN egymás után indulnak meg a Magyar—Szovjet Társaság orosz nyelvtanfolyamai. Hétfőn a megyei tanácson 12 hallgató részvételével kezdték meg az oktatást. Ugyanitt a jövő héten újabb 15 hallgató részvételével indul egy tanfolyam; A szécsényi járásban már Litkén. Endrefalván és Szé- csényben is folyik az orosz nyelv tanulása. A kisterenyei gépállomáson 10 dolgozó határozta el, hogy bekapcsolódik az idén is az orosz nyelv tanulásába. ■k A SZÉCSÉNYI II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet cukorrépája 250 mázsás termést ígér holdanként. A répa szedését már megkezdték a szövetkezet tagjai. Különös ismertetőiéi — Új magyar film — 1942. A hitleri fasizmus tankjai végigdübörgik hazánkat. Nyomukban vér, pusztítás, nyomor, jajkiáltás. Városba, faluba, minden házba alattomosan kúszik be a rém, a háború halálkeze. Otthon kenyérért sorbanálló asszonyok, fiaikat féltő anyák, künn a harctéren elcsigázott, rongyos katonák vonszolják tovább az életet. Mindenütt rettegés, tanácstalanság uralkodik. S a félelem, a tétovázás napjaiban, mint fénylő csillag mutatja az egyedüli helyes utat az illegálisan működő kommunista párt. A párt az illegalitás ellenére is erős, hiszen olyan vezetői és szervezői vannak, mind Szabó Imre, Gyula bácsi, Anna, akik életüket áldozták érte, vagy mint Köti Lajos, Zsiga bátya, akiket a szenvedések csak acélosabbá tesznek. A kemény harcosok között akad azonban olyan hitvány, gyáva áruló, mint Gara, aki most is, mint már néhány alkalommal jó szolgálatot tesz a rendőrségnek, vagy olyan gyenge jellem, mint Felhő, aki szégyenében, kétségbeesésében a Dunába öli magát. A film érdekfeszítő témát dolgoz fel. Fő hősét, Szabó Imrét Schönhercz Zoltánról, a 30-as, 40-es évek kommunista harcosáról, mintázták. Alakítója Bessenyei Ferenc e szerepében is, akár Soós Ferencet alakítva a Harag napjában, a céltudatos, tettrekész, bátor kommunista példaképe. Édesanyjával a film két jelenetében találkozik, de mindkét esetben a fiúi szeretet megható képét eleveníti meg. Milyen gyöngéd tud lenni az az ember, aki vaskezekkel irányítja a párt illegális munkáját, aki megjárta a szenvedés magasiskoláját. S milyen erős tud lenni az az anya, akinek csak hangja árulja el, mit veszít el e percben, és mégis az tör át remegő ajkakon: „Büszke vagyok rád, fiam.“ Somogyi Erzsi Szabóné alakítása feledhetetlen. Az utolsó jelenetében csak egy mondatot mond, de arcjátéka, a fegyház kongó folyosóin imbolygó lépte, az utcán céltalan* tétovázó járása kitűnően érzékelteti, hogy fájdalma elzsibbasztotta, könnyei sincsenek. Básti Lajos — Gara — és Ferrari Violetta — Felhő —, aki akarva, akaratlanul is a mozgalom árulóivá váltak, nagy élményt nyújtottak játékukkal. Gara a történet elején maga is kiváló kommunista vezetőnek mutatkozik. Félelme azonban oly nagy, hogy bármilyen hitványságra képes, csakhogy megmeneküljön a szenvedésektől. Ezt az átalakulást, rettegést és képmutatást Básti nagyszerűen mutatta be. Felhő érdekes jellem, mely Ferrari Violetta alakításában kifejezésre jut. A cselekmény kezdetekor bátor, aktív harcosa az ügynek. Titkos összejövetelekre ajánlja fel lakását, küzdeni akar a kommunista eszmékért, de szerelme miatt akaratlanul is Szabó vesztét okozza. Végül kétség- beesésében az öngyilkosságot választja. Gyáván. A film további szereplői Szemere Vera — Anna —, Gőzön Gyula — Guba —, Gobbi Hilda — Sári mama —, mindmind kiemelkedőek, feledhetetlenek voltak szerepükben. A film egészében véve, filmgyártásunk egyik legsikerültebb alkotása. Izgalmas, érdekfeszítő, s egyben tanúlsá- gos események láncolata, melyben a fontos politikai mondanivaló mögül átcsillog a derű, a szerelem is. Azt jelképezi, hogy a kommunisták élete teljes, igaz, árnyalataiban pedig gazdag élet, amelyben képviselve van mindaz a szín, ami szép és emberi. Wimmer Vali Jelenet a filmből: Bemutatásra kerül Somoskőújfalun október 15—17-ig.
