Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-12 / 80. szám

1955. október 12. szabad \or.n Vn s Hírek A MEZŐGAZDASÁGBÓL 382-en jelentkeztek a harma­dik negyedévben szénbányá­szati munkára, a salgótarjáni medence bányáiba. ★ TELJESÍTETTE silózási ter­vét a nógrádszakáli Tol- buchin Termelőszövetkezet. A szövetkezet tagjai az ősz fo­lyamán még jelentős mennyi­ségű silót készítenek terven felül; ★ HOZZA KEZDTEK a búza vetéséhez a pásztói Szabadság TSZ-ben, miután előzőleg már elvetették 34 hold őszi árpá­jukat. A tagok elhatározták, hogy holdanként 150 kg szu­perfoszfátot szórnak a vetés­területre, és amit lehet, ke- resztsorosan vetnek. ★ VONTATOTTAN HALAD a sertéshizlalási szerződések kö­tése megyénkben. Eddig mind­össze 1735 darab sertés hizla­lására kötöttek szerződést a gazdák. Viszonylag legjobban a salgótarjáni járás áll. Itt a szerződési terv 50 százalékát érték eb ★ A KOHÓ- ÉS GÉPIPARI üzemek dolgozói csaknem fél­millió tonna szenet takaríta­nak meg az idén. A NYUGATNÓGRÁDME- GYEI Húsipari Vállalatnál Balassagyarmaton megkezdték a húsfeldolgozó üzem és hűtő bővítését. Az építkezésre és a gépi felszerelésekre 465 ezer forintot fordítanak. ★ A TOLMÄCSI Gépállomás dolgozói végezték el eddig me­gyénkben a legtöbb vetőszán­tást, 1210 holdat. A megye gépállomásai egyébként eddig összesen 5685 hold vetőszántást fejeztek be. ★ MEGYEI ÉRTEKEZLETET tart a táncoktatóknak októ­ber első felében a megyei ta­nács népművelési osztálya. Ezen létrehozzák a táncokta­tók munkaközösségét és meg­beszélik a további feladatokat, hogy minél igényesebben elé­gíthessék ki a fiatalok táncta­nulási kedvét. ★ PALCSÓ MIHÁLY traktoros őszi tervét már 63 százalékra teljesítette. Legutóbb a pilinyi Dózsa TSZ-ben például 103 normálholdat szántott fel egy dekád alatt. Palcsó elvtárs gépének karbantartását is rendszeresen elvégzi, amit leg­inkább az bizonyít, hogy az őszi idényben még gépkicsés nem volt nála. GÁZOLÁS — Uj magyar film — Kétségtelen tény, hogy az elmúlt esztendők alatt a leg­különbözőbb országokkal fel­vettük kulturális kapcsolatok hatására filmgyártásunkban is elevenebb, pezsgőbb élet in­dult meg. Az arra hivatottak *— rendezők, színészek, film­írók, dramaturgok — emlékei­ben nyomot hagynak olyan filmek, amelyek közönségsi­kere nagy volt, különösen ak­kor, ha azok a szigorúan vett szakmai szempontból is megállták a helyüket. E!ég itt az „Egy nyáron át tán­colt” című svéd, a „Zsurbin- család” című szovjet, a „Ró­ma nyílt város” című olasz, a „Hamlet” című angol, vagy a „Pármai kolostor” című fran­cia filmre utalni: Az új rea­lista filmművészet alkotói helyesen reagáltak az emlí­tett — vagy nem émlílett — kiemelkedőbb filmekből le­vonható tanulságokra és a legújabb filmek elkészítésé­nél fel is használták és hasz­nálják azokat. Ez a hatás határozottan érezhető a legújabban bemu­tatott magyar filmnél, a „Gá- zolás”-nól is. A filmtörténet már rádió- hangjáték korában is nagy közönségsikert aratott. Még a , ,1 egnotórius abb‘ ‘ muzsika­hallgatók is visszaforgatták az állomásmutatót a Kossuth- adó hullámhosszára, az éter hullámain vadászva, ha a „Török utcai eset” rádióközve­títése folyt. Régi ismerősként üdvözöltük tehát a filmet, mint történetet. Miről szól a film? Dr. Csanádi András, a bu­dapesti közlekedési bíróság fiatal bírája beleszeret Zenthe Juditba. A leány a rendszer gyűlölője, de élnie kell és mint taxisofőr dolgozik. Kihívó, ér­dekes egyéniség, emellett könnyelmű. Halálra gázol egy munkásasszonyt és csak az ítélettől való félelmében csá­bítja el a bírót, annak remé­nyében, hogy a szerelmes bíró megmenti őt a súlyosabb íté­lettől. A bíró lelkiismeretével vívott harcot mutatja be a film, legtöbbször igen hatáso­san, A mindig megfelelő alka­lomkor és kellő mértékkel, nem hatásvadászként alkal­mazott premier-plan képek, a hangulatos, az eseményeket hűen tolmácsoló kísérőzene nagyban elősegítik a film si­kerét. Meg kell azonban mon­danunk, hogy ami igazán szép­pé, „életszagúvá”, őszintévé teszi a fűmet, az a jól meg­formált és kitűnő alakítást nyújtó mellékszereplők min­den elismerést megérdemlő játéka. Keleti taxisofőrje a maga blazírtságával, Rajnai Gábor szószátyárkodásával, az újságárus-leány nemtörődöm­ségével, az öreg Csermák pa­pa egyszerűségében is ked­ves arcfintoraival, a minden­áron tanúskodni akaró „pre­cíz” és pontoskodó pesti kis­polgár, Ráthonyi önmaga adá­sával, a kávéfőző-leány pesz- szimista őszinteségével, a ké­tesjellemű védőügyvéd meste­rien burkolt fenyegetésével érdekessé, hitelessé, színessé teszik a filmet. A film tehát érdekes egy­részt azért, mert erkölcsi, tár­sadalmi, erkölcsi kérdéseket vet fel, másrészt azért, mert a régi és az új világ harcát me­részen, szépítés nélkül ábrá­zolja. Darvas Iván, a fiatal bíró és Ferrari Violetta a „gázoló” mindent megtettek azért, hogy kitűnő alakítást nyújtsanak. Ez a film legnagyobb részé­ben sikerült is. Nagyrészt nem is az ő hibájuk, írói, rendezői hiba együtt a kifogásolt rész. A bíró — jelen esetben dr. Csanádi — is ember, akit meg­foghat, megigézhet egy furcsa, lekicsinyítő nevetés a maga sajátos, izgató tolakodásával. A filmbeli jelenet kitűnően érzékelteti ezt. Az a kétsé­gekkel teli, de annál érzé­kibb szerelem, amely megfog­ja s szinte elégeti, a későbbiek folyamán azonban mindinkább talajtalan és valószínűtlen lesz. Az a dr. Csanádi, aki a klubban, a tanítványai között, a vívóteremben a megteste­sült erély, józanság, nem tud szabadulni attól a nőtől, aki csupán érzékiségével és nem egyéniségével tartja fogva s ugyanakkor egyáltalán nem titkolja cseppet sem hízelgő véleményét a rendszerről. Ugyanekkor az a Zenthe Ju­dit, aki előre megfontolt szándékkal — ez a helyes ki­fejezés — hidegen és számí- tóan vetette ki a hálóját a bí­róra, aki körmönfont és ra­vasz, akinél a hirtelen és könnyelműen változtatott sze­retők nem egyebek, egy „érzé­ki rövidzárlatnál”, aki min­dig félmondatokban adta a férfi tudtára véleményét és kérését, a nagy szerelmi jele­net éjszakáján olyan elővi­gyázatlanul, annyira egyértel­műen, annyira nem diploma­tikusan, olyan nem oda illő módon, annyira nem számí­tóén és nem vigyázva akarja rávenni a bírót az „akta el­tüntetésére” (?), (mintha ezt csak úgy lehetne), hogy ezzel az eddig mutatott ravaszsá­gát, kétszínűségét, önmagát cáfolja meg és teljesen való­színűtlenné teszi a jelenetet. Egy-két hibájától eltekintve azonban a „Gázolás” a leg­jobban sikerült magyar fil­mek egyike. Van benne jó adag őszinteség, szókimondós, az emberi vágyak és érzelmek színes képét mesterien mutat­ja be. Biztosra vehető, hogy külföldön is nagy sikere lesz. , Habonyi Zoltán« I AKIK UJ OTTHONRA TALÁLTAK IVem kis dolog egy család életében, ha ^' szakítva régi életükkel, otthagyva a he­lyet, ahol születtek, gyermekkorukat töltöt­tek, ahol összes rokonaik élnek, a városból falura költöznek. Pedig az utóbbi években a párt és a kormány felhívására sok család hagyta ott a kényelmes városi lakást, a meg­szokott környezetet és kiköltözött "a falvakba. Ehhez nem elég, ha a férj megérti, hogy a mezőgazdaság fejlesztéséhez, szocialista át­építéséhez meg kell erősíteni a falusi párt- szervezeteket, jó mezőgazdasági szakemberek kellenek. Mit szól hozzá a feleség? Ez egy döntő kérdés, hisz még ha követi is férjét, nem mindegy, hogy új lakhelyükön hogyan érzi magát. Amennyire lelkesítő, ha a feleség hamar beletalálja magát az új helyzetbe és jó kedvvel rendezi be az új helyen a családi fészket, annyira fék a férj munkájában, ha a feleség nem szívesen egyezik bele a költö­zésbe. Az előbbiek csoportjába tartozik Tóth Bé- láné, a pásztói gépállomás főmérnökének fe­lesége. Szó se róla, neki sem volt könnyű ott­hagyni megszokott környezetét, szüleit, test­véreit, de ma már nagyon örül, hogy idejöt­tek. Sokan ismerik a Diósgyőri Vasgyárban Tóth Bélát, 28 évig dolgozott ott és jó munkásnak ismerték mindig Több szakmája is van, ez nem ritka olyan embereknél, akik nagyon sze­retik a gépet, a munkát. Lakatos, esztergá­lyos, sőt mivel nagyon érdekelte, még a moz­donyvezetést is kitanulta. A felszabadulás után pedig, amint megindult a dolgozók esti oktatása, beiratkozott a középiskolába. Az utóbbj években a beruházási osztály ve­zetője volt, megbecsülték, szerették. Szép, ké­nyelmes lakásuk volt. A két gyerek közül a fiú már iskolába, a kislány pedig óvodába jár. A feleség csak a háztartásban dolgozott. Gyakran jártak moziba, színházba. Harmo­nikus családi életet éltek. Ám a férj fejébe egyre jobban befészkelte magát az a gondo­lat: itt kellene hagyni a gyárat és kimenni falura. Müyen sokrétű és szép feladat lenne most falun dolgozni, hisz a gépnek egyre na­gyobb szerepe van a mezőgazdaságban, de ezt mégis nagyon jól meg kell gondolni. Jó lesz-e ott a családnak? A gyerekek olyan so­kat betegeskedtek, jót tesz-e vajon nekik ilyen nagy változás, milyen lesz az új helyen az iskolázási lehetőség, és legfőképpen hogyan fogadja majd a tervet az asszony? Sok-sok kérdés, amely nehézzé teszi a dön­tést. Végül egy este mégis csak előállt a ter­vével és Tóthné várakozáson felül megértő volt. „Ha szükség van rád falun és kedved van ott dolgozni, próbáljuk meg — mondta — de az nagyon jó lenne, ha nem kellene sokáig külön élni, há minél élőbb kapnál lakást az új helyen”. Ezzel zárult a családi megbeszélés és Tóth elvtárs ment jelentkezni a Földművelésügyi Minisztériumba. Amikor a szülők, testvérek megtudták a tervet, le akarták beszélni őket. „A legtöbb ember faluról igyekszik a városba, ti meg a városból mennétek a falura“. Ilyen és ehhez hasonló érvekkel próbálták őket meg­győzni tervük helytelenségéről. \ zóta az aggályoskodók megnyugodtak. Egy­szeri látogatás meggyőzte őket, hogy Tóthéknak a 6zívük és az eszük is a helyén volt, amikor így döntöttek. Tóth elvtársnő boldogan meséli, hogy mi­lyen megnyugodva ment el az édesanya, lát­va, hogy jó helyük van és a gyermekek is mennyire jól érzik magukat. „Igazán hálás vagyok a minisztériumnak és a megyei gépállomási igazgatóságnak a gon­doskodásért — mondja —, szép lakást kap­tunk, méghozzá összkomfortosat, vízszolgálta­tással. Ugyanis fürdőt építenek most a gép­állomás dolgozóinak és hozzánk is bevezetik a vizet.” Beszélgetés közben megérkeznek a gyere­kek és így rájuk terelődik a szó. Kiderül, hogy velük jobbat sem tehettek volna, minthogy elhozták őket a bérházból, nem győznék eleget örülni annak, hogy ilyen tág tere van játékos kedvüknek és sokkal egészségesebbek itt. A szülők pedig megnyu­godtak, hogy az iskoláztatással sem lesz baj. Pásztón erre nagyszerű lehetőség van, a kö­zépiskola elvégzéséig el sem kell menniök otthonról. Gok mindenről szó esik még, többek kö­zött arról is, hogy anyagilag is jobban jönnek ki itt. „Otthon csak a férjem kere­setéből éltünk, hisz a gyerekek betegeskedése miatt nem mehettem dolgozni — mondja —, de itt én is hozzájárulhatok a háztartáshoz”. És elkezdi felsorolni, hogy mivel. Bizony, ez nem is olyan kevés, kaptak egy hold földet, azon terem annyi kukorica, hogy meghízik belőle a két disznó, amit egy hónapja vettek. Lesz vagy tíz zsák burgonya, ezenkívül hagy­ma, zöldség és hasonlókra sem kell pénzt ad­ni. Van már 15 csirkéjük, jövőre kacsát, li­bát is akar tartani. Már eddig is sokkal több ruhafélét tudott vásárolni, mint amíg bérház­ban laktak és még a zöldség zöldjét is pénzért kellett venni. Most, hogy már teljesen rendbejöttek a la­kással, s úgy tervezi, hogy bekapcsolódik az MNDSZ-szervezet munkájába, ha pedig meg­indul a gazdaasszonykor, majd oda is eljár. Büszke rá, hogy a szülők beválasztották a szülői munkaközösség tagjainak sorába és lel­kesen végzi azt a feladatot, amely most a leg­fontosabb, mert itt van a legnagyobb hiba. Eljár azokhoz a szülőkhöz, akiknek a gyerme­kei mulasztanak és megmagyarázza nekik, milyen fontos gyermekeik jövője szempontjá­ból, hogy rendesen járassák őket az iskolába. így él új otthonában egy olyan asszony, aki igazi élettársa férjének és nem nehezíti meg számára, hogy ott dolgozzék, ahol mint párt­tagra és jó szakemberre a legnagyobb szük­ség van rá. Gőt mindig derűs lényével és igazi asszo- nyos gondoskodással egy-kettőre kelle­messé tette az új otthont, meglátta az új hely­zet összes előnyeit és hasznosítja azt a család javára. Mintaképe a jó feleségnek, édesanyá­nak. T. L. „Némafilmek“ a zagyvapálfalvi moziban Október 2-án, vasárnap fe­leségemmel a zagyvapálfalvi moziba mentem. Nagyon ked­ves, népszerű filmet adtak, a ,.Liíiomfi“-t. Várakozással ül­tünk helyünkön, de szórakozás helyett csak bosszúság várt ránk. Az előadás alatt ugyanis négyszer szakadt el a filmte­kercs, s ami még ennél is kel­lemetlenebb volt: a szövegből semmit sem értettünk. Szinte úgy éreztük magunkat, mintha némafilmet láttunk volna. Né­ha a feleségemet kérdezgettem, hogy mit is mondott a hang­szóró, de ő sem értette, annyi­ra halkan beszéltek. Az ilyesmi kényelmetlen dolog, főleg ma­gyar filmnél, ahol még az alá­írás sem érteti meg a film történetét. Azt hiszem, a zagyvapálfal­vi mozilátogatóknak hamaro­san elmegy a kedvük az ilyen előadásoktól. Pedig kulturális életünk fejlődéséhez szorosain hozzátartoznak filmszínhá­zaink! Községünk lakói nevében kérem a filmszínház vezetősé­gét, javíttassa meg minél sür­gősebben a hangszórót, s kí­méljen meg így többszáz em­bert a bosszúságtól! ni nosígi HÍREK BADA DEZSŐ a Felső­magyarországi Üzemélelmezé­si Vállalat mizserfai telepének volt vezetője, a rábízott java­kat hanyagul, felelőtlenül ke­zelte, megszegte az anyaggaz­dálkodási szabályokat, s en­nek következtében 23 000 fo­rint értékű kárt okozott a népgazdaságnak. Bada a telep házipénztárát is megdézsmál­ta: 9000 forintot lopott ki be­lőle, s azt elitta. A salgótarjá­ni járásbíróság Bada Dezsőt társadalmi tulajdon hanyag kezelésének és elsikkasztáaá- nak bűntette miatt 3 évi bör­tönre és politikai jogainak 3 évi felfüggesztésére ítélte, to­vábbá kötelezte a 32 000 fo­rintos kár megfizetésére. Az ítélet nem jogerős. •k A SALGÓTARJÁNI JÁRÁS­BÍRÓSÁG társadalmi tulaj­don elleni lopás és közveszé­lyes munkakerülés miatt Si­pos János 20 éves vádlottat jogerősen 1 évi és tíz hónapi börtönre, valamint két évi jog­vesztésre. vádlottársát, Laka­tos Sándort pedig tíz hónapi börtönre ítélte. Sípost közve­szélyes munkakerülés miatt 1953-ban már a miskolci já­rásbíróság is elítélte 6 hónap­ra. Ennek letöltése után rövid idő alatt több munkahelyet is otthagyott, majd ismét csava­rogni kezdett. A rendőrségnek megígérte, hogy rendesen fog dolgozni, ezért a Kisterenyei Állami Gazdaságban rendes munkahelyet biztosítottak ré­szére. Kisterenyén azonban Sípos János a Szintén bünte­tett előéletű Lakatossal pok­rócokat lopott a gazdaságból, azok árát közösen elitták, majd önkényesen otthagyták munkahelyüket. Sipos egészen letartóztatásáig sehol sem vállalt munkát, hanem ismét csavargóit. ■k SÁRKÖZI KATALIN, Ko­lompár Katalin, Raffael Mária és Botos Györgyné elhatároz­ták, hogy tejjegyeket szerez­nek és azokat eladják. Külön­böző ürügyekkel bejártak a városi tanács kereskedelmi osztályára, ott hárman feltar­tották a tanács dolgozóit, Sár­közi Katalin pedig közben el­lopott egy köteg tejjegyet, s azt Salgótarjánban értékesí­tették Botos Józsefné és Bo­tos György közreműködőiével; A járási bíróság társadalmi tulajdon sérelmére bűnszövet­kezetben elkövetett lopás és közellátás érdekeit veszélyez­tető bűntett, illetve orgazda­ság és üzérkedés miatt —1 nem jogerősen — a büntetett előéletű Sárközi Katalint 2 évi. Kolompár Katalint 1 évi és 8 hónapi, Raffael Máriát 1 év és 4 hónapi, Botos György- nét 1 év és 5 hónapi, Botos Józsefnét 1 évi. Botos Györ­gyöt pedig 6 hónapi börtön- büntetésre ítélte. Galamb Lajos Ő szinte örömet jelen­tett Salgótarján szín­házlátogató közönsége körében az a hír, hogy Eger állandó színházat kapott. A Gárdonyi Géza Színház egyik feladata ugyanis az lett, hogy kielégítse városunk színházigé­nyét. A Csokonai Színház nyá­ri vendégszereplései, a Falu­színház ritka vendégjátéka után végre rendszeres elő­adásokhoz jutunk. A színházi év megindulása után vártuk is az egri művé­szeket. Október 8-án keresték fel városunkat először és be­mutató előadásuk Dihovico- nij—Bogoszlovszkij: Nászuta­zás című zenés vígjátéka volt. A vígjáték tartalma: Három elválaszthatatlan barát: Mark, Kosztya és Andrej együtt lak­nak egy iskoldhajón Alexand­ra néni gondoskodásában. Diplomadolgozatuk előtt álla­nak. Kitűnő téma ígérkezik: expedíciót szerveznek a mély- tengerek kutatására. Legfőbb vágyuk, hogy bekerüljenek az expedíció gondosan válogatott tagjai közé. Kosztyát bízzák meg ennek az elintézésével. A két barát szerint azonban Kosztya „elcsúszik“, titka van, udvarol, a szerelem pedig el­vonja az embert a tudományos munkától. Barátai ki akarják NÁSZUTAZÁS Az egri Gárdonyi Géza Színház bemutatkozó előadása Salgótarjánban gyógyítani ebből a betegség­ből és mindent elkövetnek en­nek az érdekében. Nagy igye­kezetük azonban már-már ba­lul üt ki, veszélyezteti az ex­pedícióban való részvételüket. Közben, bár eleinte titkolják, maguk is szerelmesek lesznek, s meg is találják a párjukat. Kosztya titka csak ekkor de­rül ki: elkéstek az őrködéssel, már megnősült. A végén ter­mészetesen minden megoldó­dik, a három barát most már feleségestől vesz részt az ex­pedícióban, és ez a tudomá­nyos út egyúttal nászutazásuk is. A vígjáték a kacagtató jele­netek egész során meggyő­zően bizonyítja, hogy a szere­lem nem vonja el az embert a munkától, tudományos kutatá­soktól, hanem inkább serken­tően hat arra. Az előadás. Az egri Gárdo­nyi Géza Színház pár hete ala­kult. Nem összeforrott mű­vészegyüttes, nincsenek hagyo­mányai, a nézők zöme ennék tudatában kisebb igénnyel ment el az előadásra, mint például a Csokonai Színház előadására. Nos, egri vendé­geink alaposan megcáfolták ezt az előítéletet. A közel há­romórás előadás az első pilla­nattól az utolsóig üde volt. Frisseségéből nem vesztett semmit, nem akadt ebben az előadásban egy törés, egy döc- cenő sem, a színpadot megtöl­tötte a szavakból, helyzetko­mikumokból adódó jókedv és elárasztotta a nézőteret. Régen kacagtak, tapsoltak annyit a tarjám színházlátogatók, mint ezen az estén. A színészek tudásuk leg­javát nyújtották. Valamennyi­en pompásan illeszkedtek bele a vígjáték derűs, kacagtató han­gulatába. Közülük is ki kell emelni Sárközy Zoltán Andrej alakítását. Minden megmozdu­lásában diák volt: eleven, min­den huncutságra kapható; ko­moly, ha a jövőről, tanulmá­nyairól van szó. Arad belőle a jókedv, mint a Szinyikov pro­fesszort parodizáló jelenetben; vereségének tudatában megha­tó, mint amikor a professzor­nál tett második látogatásakor kudarcot vallva távozik. Szé­les jókedvében is mértéktartó volt, sosem lett vásott. Mellette Mihályi Vilest Alexandra nénije kiváló telje­sítmény. Zsörtölődésé, a fiú- kát körülvevő anyás szeretető, de különösen a szerelmeseket parodizáló 111. felvonásbeli énekes jelenete sokáig emléke­zetes marad. Sorolhatnánk a többieket is: Szabó Imre Szinyikov profesz- szóra, Ruttkay Ottó Kosztyája, Forgács Kálmán Mark alakja éppen olyan meggyőző, mint Fontos Magda Zója, vagy Déri Mária Olga alakításában. Ta­lán csak Dobi lirisz Nasztyen- kájában találunk túlzást a 1L felvonásban. A [ z előadás szünetében felkerestem a művé­szeket és terveik fe­lől érdeklődtem. A következő­ket tudtam meg: prózai és ope­rett társulatuk van, de víg­opera előadására is készülnék. Minden előadásukkal el akar­nak jönni Salgótarjánba —s hetenként egy-két előadásra. Mi pedig az első előadás után még nagyobb szeretettel és megnövekedett igénnyel várjuk őket. Molnár Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom