Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-12 / 80. szám

2 SZABAD \5CBÍD 1955. október IS. Javul a tsz-ekben a könyvelő munka a pénzügyi szervek patronálása nyomán B ármilyen meglepőnek tűnik is, nem elég egy tsz-ben, ha jól megy a ter­melőmunka. Ahhoz, hogy ak­tívan, zárjon a gazdasági év végén, hogy pénz legyen a kasszában, (termény a mag­tárban, hogy tudjanak mit kiosztani, pontos könyvelés is kell. Pénzügyi szerveink érdeme, hogy tenmelőszövet- kezeteinkben a könyvelők már jórészt önállóan el tudják látni feladatukat. A pénzügyi dolgozók a tanácstól, a Nemzeti Bank­tól stb. rendszeresen ki­járnak ellenőrizni a tsz-ek pénzgazdálkodását. E látogatások alkalmával azonban nem szorítkoznak a puszta ellenőrzésre. Segíte­nek az ügyek rendezésében, tanítják a könyvelőt, míg ön­állóan is el tudja végezni a nyomtatványok kitöltését és (naprakész 1 állapotban tudja tartani a könyvelést. A tsz-ek elnökei ma már látják e munka fontosságát. Sajnos legtöbb helyen saját kárukon kellett rájönniük, milyen nélkülözhetetlen fel­tétele ez a jó gazdálkodás­nak. Néhány példa fényesen igazolja ezt. A karancslkeszi Szabadság TSZ-nél például olyan pénz­tárkönyv volt még tavaly is, hogy nem lehetett megállapí­tani a tsz pénzkészletét. A Nemzeti Bank dolgozóinak se­gítségével lezárták ugyan a zárszámadáskor, de az sokkal többet mutatott, mint a tény­leges pénzkészlet. A bizonyla­tok sem voltaik mind meg. Azóta ezt mind rendbehozták, most már a pénztárkönyvet havonta zárják és egyeztetik az A I. könyvvel. Minden idő- és számlasoros könyv közt fennáll az egyezőség. A Nemzeti Bánik salgótar­jáni fiókjának dolgozói öt tsz-t patronálnak és mindnél jelentős eredményt értek el. A nagykeresztúri Petőfi TSZ-ben a pénzt nem tartot­ták a bankban. így még egy­két évvel ezelőtt is sok volt a rendellenes pénz felihasz­nálás. Az elnök zsebből fize­tett, a kiadást, bevételt nem vezették pontosan, a bizony­latok nem mindig voltak meg. Különöböző vételeik és eladások csak egyes ta­gok, vagy az elnök emlé­kezetére voltak bízva. Így az intéző bizottság nem tudta ellenőrizni, hogy a gaz­dálkodás jól folyik-e, nem tör­1 tént-e visszaélés. A tagság sosem látott tiszta képet, ké­telkedve pedig nem lehet jó munkát végezni. Jó lenne, ha azok a tsz-vezetők, akik még hajlamosak az admin, isztrá- ciós munka, a könyvelés le­becsülésére, egy percre sem felejtenék el, hogy ők .maguk vajon milyen kedvvel dolgoz­nának, ha közben arra kelle­ne gondolniok, vajon melyik vezető zsebébe vándorol mun­kájuk eredménye. Tévedés ne essék, nem azt jelenti ez, hogy ezek a kételyek jogosak, hogy a vezetők tényleg a sa­ját zsebükre gazdálkodnak. De be kell látni, hogy a rendetlen pénzgazdálko­dás, áttekinthetetlen köny­velés, amikor nem lehet ellenőrizni mit mire adtak ki, érthetővé teszi a kéte­lyeket, tápot ad az ellen­séges aknamunka számá­ra. Nagykeresztúron a bank patronálóinak segítségével jó­részt helyrehozták már a hi­bákat. A könyvelés napra­kész, alkalmas a pénz és hi­telgazdálkodás vizsgálatára. A gazdasági eseményeket a könyvelő már önállóan tud­ja könyvelni. A könyvek közt fennáll az egyezőség. A havi, a negyedévi zárások pontosan történnek. Most már egyáltalán nem használnak fel rendellenesen pénzt, sőt amit korábban így használ­tak fel, azt is visszafizették. Mindenki tudja, hogy takaré­koskodni lehetetlen, ha otthon kéznél van a pénz, csak könnyebben hozzányúl az ember. így van ez a tsz gaz­dálkodásnál is. Ma már ők is — mint a legtöbb tsz — készpénzbevételeiket a bankban tartják. Mindennek meg is van az eredménye. Minden kötele­zettségüket rendezték, a ta­gok föld járadék követelését kifizették. Júniusban már az egyszámlától 51000 forintot vettek fel a munkarészesedés­re. A pénzügyi dolgozók leg­fontosabb feladata most a szárszámadás gondos előkészítése. Nyilvánvaló, hogy jó a köny­velés, a bizonylatok mind megvannak, a munkaegysé­geket pontosan vezetik, ott nem lesz nehéz zárszámadás­kor mérleget készíteni, ott nem lesz kételkedés, utólagos reklamáció. Nem fordulhat elő, ami az elmúlt ősszel a nagykeresztúri tsz-ben. A ta­gok egy része akkor rekla­mált, hogy neki nem annyi a munkaegysége, amikor már minden számítást elkészítet­tek, így elölről kellett kezde­ni az egészet. Nagy Lajos, a Nemzeti Bank dolgozója, alti rendszeresen kijár a tsz-be, elmondta, hogy az ellenőrzés során az idén is kiderült, hogy a brigádvezetők nem mindig számoltak el a köny­velőnek a munkaegységekkel. A zárszámadás időpontjáig most ezt mind rendezik a töb­bi tsz-ben is. A patronálok igyekeztek azt is elérni, hogy a tsz-ek ne hagyják minden kötele­zettség rendezését a zárszám­adásra. Eredmény: majdnem minden tsz év közben folyamatosan tel­jesítette adó, biztosítási és beadási kötelezettségeit. A Nemzeti Bank salgótar­jáni fiókjának tsz patronálói egyébként csatlakozva a no­vember 7-re indított munka­versenyhez, vállalták a zár­számadások jó előkészítését és ehhez csatlakozásra hívták fel az összes fiókok patroná- lóit. Legfontosabb feladatnak tartják mindenütt a könyve­lést rendbehozni. Megmagya­rázzák, milyen fontos, hogy a gépállomásokkal és a szerződ­tető vállalatokkal szemben fennálló tisztázatlan ügyeket rendezzék, segítenek a leltáro­zó munkabizottságok összeállí­tásában és abban, hogy fel­számolják azt a helytelen né­zetet, amely szerint a külön­böző alapok szükségletének biztosítása helyett túlzottra méretezik a tagok részesedé­sét. De ezzel még nem merül ki a patronálok segítsége. Nem egy gyakorlati taná­csuk gyümölcsözött már szépen a tsz-ek számára. Egy példa a sok közül: :a kis- terenyei Vörös Csillagban a termelési terv készítésekor javasolták az öntözéses ker­tészet megvalósítását. A tsz ma mintegy 130 000 forint összbevételt vár a kertészet­ből. Védik a tsz-ek érdekeit. A tsz-ek felé irányuló kétes követelések és a kintlévősé­gek közüli zavarokat minden esetben tisztázzák. Sók ezer forintot mentettek már meg így. Például a mátramind- szenti Alkotmány TSZ-nek 10 000 forintos régi követelé­se ügyében jártak el a Kecs­keméti Sütőipari Vállalatnál. Takács Lajosné-o Öt éves a posta hírlapterjesztő szolgálata öt éve annak, hogy pártunk és kormányzatunk a szocialis­ta sajtótermékek terjesztését a Magyar Postára bízta. A posta eddigi jó munkájával ki­érdemelte az ország vezetői­nek bizalmát, megbecsülését, s éppen, ezért érte az a megtisz­teltetés, hogy érdemesnek bi­zonyult a szocialista ország építésében ily fontos feladat elvégzésére. A postás dolgozók 5 év alatt bebizonyították s kiérdemelték a beléjük vetett bizalmat s elmondhatjuk, hogy szocialista sajtóterjesztés­nek — kisebb kezdeti hiá­nyosságoktól eltekintve — ele­get is tettek. Az elmúlt 5 év munkája záloga a szocialista lapterjesztés további sikeré­nek. Postás dolgozóink bebizo­nyították eddigi önfeláldozó munkájukkal, hogy ezen ke­resztül is részesei akarnak len­ni a szocialista Magyarország megteremtésének. A posta szervezeti felépíté­sénél fogva is a legalkalma­sabb a lapterjesztésre s ezen a téren még növelte az elért si­kereket postás dolgozóink köz­ismert kötelességtudása s lel­kiismeretes. fáradtságot nem ismerő munkája. Sokan voltak kezdetben, akik kétségbe vonták, hogy a posta a lapterjesztés feladatá­val meg tud birkózni. Sokan voltak, akik kételkedtek a postás dolgozók helytállásá­ban. Csalódtak. A postai lap- terjesztés ma már megizmo­sodott s még sokkal nagyobb feladatok elvégzésére is alkal­mas, mint rövid, de sikerek­ben gazdag múltjában. Külön kell megemlékezni a lapterjesztés sok-sok névtelen katonájáról, a postás kézbesí­tőkről és derék híriapfelelő­sökről, akiken a hírlapszolgá­lat sikere áll vagy bukik. Kö­szönetét kell mondani a kéz­besítő szaktársaknak, akik sokszor nehéz körülmények között, télen-nyáron, esőben- szélben, viharban, dacolva mindennel, végzik munkáju­kat. Ök, a névtelen katonái a haladásnak, a kultúrának, ők viszik el a faluba a kultúrát, a sajtóin keresztül oktatják a munkást, a parasztot, az ér­telmiséget. S mindezért nem várnak mást. csak megbecsü­lést, munkájuk elismerését s ha hibát követnek el, jóindu­latú, építő kritikát. Megyénk területén is sok ki­váló dolgozót, sztahanovista kézbesítőt üdvözölhetünk az 5 éves évforduló alkalmával, így Matikovszky Pál mátra- szelei, Gordos Lajos mihály- gergei, Lotharides Mihály ba­lassagyarmati, Erős Imréné kisterenyei, Besze Imre nóg- rádmegyeri, Mikuska Istvánné mátraszőllősi, Kosos Ödönné szécsényi, Kassai Vilmos sám- sonházi, Tóth Józsefné pásztói; Bognár Sándor zagyvapálfalvi, Sándor Jánosné Somoskőújfa­lui, Aranyi Gyula palotási, Gáspár Gyula, Molnár Ferenc, Marsi Jeremiás, Kőfalvi Fe­renc, Tarjám János, Kurinka János, Pintér András salgótar­jáni, Pataki Béla kocsárlapuj- tői, Siket László érsekvadkerti, Hankóczi Kálmán sziráki. So­mogyi Margit mátraverebélyi, Nyerges Istvánné nagybátonyi, özv. Zsemberi Joachimné ber- celi és még más kiváló dol­gozó, sztahanovista, hírlapfele­lősöket és kézbesítőiket. Ök azok, akik 5 év alatt nagyban elősegítették Nógrád megye hírlapterjesztési munkáját. Nem kevésbé kis feladatokat oldottak meg, mint az előre­fizetésre való átállítást, a Sza­bad Nép, Szabad Föld, Tartós béke, a megyei lap, valamint az ifjúsági lapok példányszá- mának fejlesztését. A posta legfelsőbb vezetősé­ge is súlyponti feladatnak tartja a lapterjesztést. A mi­nisztérium, az igazgatóságok, a megyei hivatalok mindent el­követnek, hogy a lapterjesztés­nek jó feltételeket teremtse­nek. Felbecsülhetetlen segítsé­get nyújtanak a postának a párt- és a tömegszervezetek, s nem utolsó sorban a Szabad­ság Lapkiadó Vállalat, illetve a lapfciadóvállalatok. Itt kü­lön meg kell emlékeizni a he­lyi kiadóvállalat és szerkesz­tőség gyakori elvtársi segítség- adásáról. öt év munkája, eredményei hibáival együtt is ígéret a jö­vőre nézve, hogy a posta a további feladatokat is — mint az elmúlt 5 év alatt — a dol­gozó nép megelégedésére hajt­ja végre. Horváth Bertalan hírlaposztályvezető ,,Dolgozóinkkal megszerettetjük ezt a célszerűbb és gazdaságosabb fejtési módot“ Hozzászólás Lassan József: Létesítsünk minél több tömegtermelő munkahelyet bányáinkban című cikkéhez Népgazdaságunk fejlődése egyre nagyobb követelménye­ket támaszt a szénbányászat­tal szemben is. Ezért, mint ahogy Lassan József elv­társ, a Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszt főmérnöke „Létesít­sünk minél több tömegter­melő munkahelyet bányáink­ban“ című cikkében írja, leg­fontosabb feladatunk, hogy az eddigi kisteljesítményű mun­kahelyeket korszerűbb és ter­melékenyebb bányaművelési formával váltsuk fel. Bennem is megerősödött az a tudat, hogy a népjólét emelésének egyedüli járható útja a ter­melékenység növelésében rej­lik. Ennek érdekében viszont a lehetőséghez mérten szé­lesebb körben kell alkal­maznunk a frontfejtést és csoportos kamrafejtést. A jövőben mi is azon dolgo­zunk, hogy üzemünkben meg­teremtsük a frontfejtések ál­landóságát, dolgozóinkkal megszerettessük ezt a célsze­rűbb és gazdaságosabb fejtési módot. Meggyőződtünk róla, hogy az ilyen nagyteljesítmé­nyű munkahelyen könnyebb munkával jobb eredményt le­het elérni, mint a kis fejtése­ken. Jelenleg Csipkés-üzem I-es telepében dolgozunk front­fejtéssel. A fejtési homlok 90 méter hosszú. Ebből a felső szárny 56, az alsó pedig 34 méter. Az alsó frontszárnyból még hat métert elvesz a szé­lesítéssel hajtott tömedék, amelyet frontelőkészítés fo­lyamán a vágat jobboldalába beraktunk. A front jó mun­kája csak akkor van biztosít­va, ha a 24 órás ciklust pontosan betartják, vagyis minden 24 órában el tudják végez­ni az átszerelést. Ez azt jelenti, hogy a front homlokán levő szállítószalag berendezést két mező kiter­melése után újra a szénfal mellé helyezzük. Ezután köz­vetlen a szalagszállító be­rendezés melletti mezőben a kalitkasort is átépítjük. A kalitkasor által képzett törő­él biztosítja azután a fedőkő­zet jó omlaszthatóságát. A fronttermelés szigorúan megköveteli a ciklus pontos betartását, ezért nagyobb szer­vezettséget és jobb irányító munkát is igényel. Példával szeretném igazolni, milyen kedvezőtlen kihatással van a frontművelésre a ciklus be nem tartása: Az elmúlt hónap elején a front felsőbb szárnya 18 mé­teres szakaszon összement. Ez véleményem szerint azért kö­vetkezett be, mert egyrészt a front kiindulásakor a magas fedőréteg nem tudott omlani. Ugyanis a kinyitott négyzet- méter még nem volt elegendő a felsőbb, szilárdabb kőzetré­tegek megtöréséhez. Amikor körülbelül 800—1000 négyzet- méter területet lefejtettünk, akkor egyszerre megszakadt a magasabb főte, nyomásba hozta a frontot és azt 18 mé­teres szakaszon teljesen ösz- szezúzta. Ez a frontcsapat tervének teljesítésében nagy kiesést jelentett, amelyet a hó folyamán már nem tudnak behozni. A frontszakadás másik fő oka az volt. hogy a frontot nem tudtuk teljes létszámmal telepíteni. Az üzem létszám- hiánnyal küzdött és az előké­szülés alatt álló új frontunk kiépítését nem akartuk aka­dályozni. Igen rossz kihatás­sal volt még a front meneté­re a hatméteres tömedék is, ami ugyancsak a fronti dol­gozókból lekötött műszakon­ként két-három embert, akik­nek termelés helyett impro­duktív munkát kellett végez­nie. Okulva az elmúlt hibákon, először szervezésben lát­tunk hozzá a munkához. A párt. szakszervezet helyi vezetőinek segítségével új, tapasztalt, munkában megedzett, élenjáró dol­gozókat szerveztünk be az új frontcsapatba. Ezek élére nagy gyakorlattal rendelkező frontmestereket ál­lítottunk, mint például Kotro- có Lajos, Varga József és Ge­ese István Márton. Ez az in­tézkedés máris megtette hatá­sát. A hónap első napján a front 151,7 százalékra, 3-án pedig 135,7 százalékra teljesí­tette tervét. A frontcsapatok jó eredménye következtében aknaüzemünk 3-án 114 száza­lékos teljesítményt ért el. Ezek az eredmények annak is köszönhetők, hogy kikértük a dolgozók véleményét, s az általuk tett javaslatokat a lehetőséghez mérten megvaló­sítottuk. Megbeszéléseink fo­lyamián arra az elhatározásra jutottunk, hogy az üzem viszonyainak leg­jobban megfelelő homlok­hosszúságban dolgozunk a jövőben. Az I-es telepen 60, a Il-es te­lepben pedig 40 méter lesz a frontunk homlokhossza. Jelenleg a csipkési lejt ak­nában egy I-es telepi fronttal dolgozunk és egy Il-es telepi frontot művelünk Arnbrus- lejtősaknában. Az élőkészítés után Csipkésen a IV-es eresz­ke kettes telepén még egy frontművelést fogunk beindí­tani, hogy ezzel hozzájáruljunk a tömegtermelő munkahelyek szélesebbkörű alkalmazásá­hoz. Kovács Vilipos, Csipkés-üzem bányamestere Kettős feladat előtt állna!*, üzemi bizottságaink. A Köiponti Veietőség március 4-i határozata, vala­mint a SZOT V. és VII. plé- num ülésének útmutatása alapján 1955. évben a szak- szervezetekre nagy feladat hárul. Ezt a feladatot még fo­kozzák a szénbányászatban a harmadik negyedévi tervek nem teljesítéséből adódó to­vábbi feladatok. A mozgalmi és gazdasági vezetők nem tűrhetik, a har­madik negyedévről fennálló tartozásaink további növekedé­sét és minden lehető módszert meg kell ragadniok, hogy eze­ket megszüntessék és év vé­gére maradéktalanul teljesít­sék, illetve túlteljesítsék egész éves tervüket. A párt és a tömegszerveze­tek vezetői példamutatásuk­kal segítsék a műszakiakat, hogy a tervteljesítés egyik fő­feltétele, a munkafegyelem ki­fogástalan legyen az üzemek­ben. A kommunista műsza­kiak tudásuk legjavát adják a termelési előfeltételek meg­teremtéséhez. A pártot, a tömegsrsrveieteket, valamint a műszaki vezetőket az , is kötelezi, hogy a negye­dik negyedéves tervek teljesí­tése mellett jól kell előkészí­Javitják a szén fűtöértékét a kazári szénbányában A Nógrádi Szénbányászati Tröszt kazári bányaüzemének szene az elmúlt hónapban messze elmaradt az előirány­zott fűtőértéktől. A műszaki vezetőség a kalóriaterv telje­sítése érdekében több intézke­dést hozott és a többi között tervbe vette a jóminőségű el­ső telepi szénmezőben egy frontfejtés beindítását. Tóth József csapata néhány nappal ezelőtt már örömmel jelentet­te, hogy az új front megkezd­te munkáját. Az első napok­ban 7—8 vagon szenet küldtek a felszínre, de a termelés köz­ben tovább szélesítették a frontot. A homlokszélesség most már elérte a 45 métert és a front a számítások sze­rint a jövő héten naponta több mint 13 vagon kitűnő minősé­gű szenet ad. Az új front se­gítségével a kazári üzem sze­nének fűtőértékét előrelátha­tóan 50—60 kalóriával javít­ják. teni bányáinkat a jövő tervév­re való zökkenőmentes átme­netre, rendbe kell hozni az eddig elhanyagolt vágatokat, minél több tömegtermelő munkahelyet kell létesíteni, nem szabad tűrni, hogy egyes műszaki vezetők elhanya­golják a feltárási tervek tel­jesítését. A Központi Vezetőség már­ciusi határozata alapján a SZOT úgy döntött, hogy a r.agy feladatok megoldása érdekében megerősíti szerveit. Október 10-től november 19- ig az ÜB-ok választóik előtt számoljanak be végzett mun­kájukról és válasszák újjá az üzemi bizottságokat, bizal­miakat munkavédelmi és TT- megbizottafcat. Az előttünk álló nagy feladatok azt követelik, hogy a választásoknál olyan káderek kerüljenek a külön­böző bizottságokba, akik tud­nak és akarnak is harcolni a Központi Vezetőség határoza­tának végrehajtásáért, a tervek teljesítéséért, a dolgozók érde­kéért. A választások előkészítésénél nagy gondot kell fordítani ar­ra, hogy az üzemi bizottsá­gokban megfelelő helyet kap­janak a pártonkívüliek, a fia­talok, a nők, a műszakiak. Vi­gyázni kell arra, hogy dema­gógok ne kerüljenek a vezető­ségbe. A mostani választást az ed­digi szokástól eltérően viszony­lag rövid idő alatt kell végre­hajtani. Ez azt jelenti, hogy az elkészített munkatervben rög­zített határidőket az üzemi bizottságoknak szigorúan be kell 'tartani. A nógrádi szénmedencében két lépcsőben kell végrehaj­tani a választást. Az első lép­csőben október 10—29-ig be kell fejezni a választást a ka­zári, mizserfai, mátranováki, zagyvái, rónai üzemegységek­nél, valamint a Zagyvapál­falvi Bányagépgyárnál, a Zagy* vapálfalvi Mélyfúró üzemnél, a Nógrád megyei Szénbá­nyászati Tröszt hivatalában. Október 29-től november 19-ig a szorospataki, a nagybátonyi, tiribesi, kányási, kisterenyei, ménikesi üzemegységeknél, va­lamint a nagybátonyi, a sal­gótarjáni és a kisterenyei szol­gáltató üzemeknél és hiva­talnál. Üzemi bizottságaink már eddig is bebizonyították, hogy tudnak eredményes munkát végezni, ha megfe­lelő módon támaszkodnak a pártszervezet segítségére, a szakszervezeti tagság széles tömegeire. Ennél a választás­nál el kell érnünk, hogy to­vább növekedjék a szakszer­vezet tekintélye, javuljon a szakszervezet és a tömegek kapcsolata, szilárduljon a szer­vezettség és számszerűleg is emelkedjék a tagság létszáma: Ugyanakkor növekedjék az egy főre eső tagdíj összege is. El kell érni, hogy év végére a bányászok összlétszámának legalább 85 százaléka szak­szervezeti tag legyen, és az egy főre eső tagdíj meghalad­ja a 13 forintot. Nagyon vigyázzanak üzemi bizottságaink, hogy a választások jó előkészítése mellett el ne hanyagolják a munkaverseny szervezését és nyilvánosságát. A „Novem­ber 7 akna“ cím elnyeréséért és a negyedik negyedéves terv teljesítéséért indított verseny az ÜB-ok előtt napirenden le­gyen. Ez a két feladat nagy erőpróbája lesz az üzemi bi­zottságok munkájának. Bizto­sak vagyunk abban, hogy most is, mint más, nagy feladatok megoldásánál jól vizsgáznak üzemi bizottságaink. Torják János Nógrádi megyei Szénbányászati Tröszt ÜB-elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom