Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-08 / 79. szám

1955. október 9. »ZABAD Aöl.RÁD iliiért nincs /o kutiúrntunkn u Kiíkócai-telopickncl *? JVjéhány héttel ezelőtt Rá- *- ' kóczi-telepröl egy levelet kapott szerkesztőségülik. Va­lent József pedagógus írta. A levél részletesen beszámol a kis bányatelep kulturális életének helyzetéről. íme idé­zünk belőle: „Gyakran mondogatják mos­tanában a Rákóczi-telepiek, ha kulturális életükről esik szó: Ez nem mehet így ... Valamit tenni kéne. Már évek óta nincs itt komoly kultúrmegmozdulás. Sajnos ez a valóság. Tele­pünknek nincs állandó kul- túrcsoportja, hosszú idő óta nem adtak elő a helybeliek színdarabot. Pedig mennyire hiányzik mindez!“ Magunkhoz vettük a levelet ps elmentünk Rákóczi-telepre, hogy megnézzük, miért szuny- nyad a 600 lelkes telep kultúr- élete és hogyan lehetne fel- rázni, megindítani, szervezetté tenni a kultúrmunkát. — A kultúrotthont keresik fiz elvtársak? — Igen azt. ■— A kultúrotthont? Hm . . . szóval a kultúrotthont. Én vol­nék az igazgató ... Majd ho­zom mindjárt a kulcsot. Ilyenforma párbeszéddel kez­dődött az ismerkedésünk Ora- vecz Józseffel, a telep kultúr- ptthonának igazgatójával. Az­tán ajtónyitás után így foly­tatódott. — Nézzék még elvtársak, hát kultúrotthon ez? Meg szín­pad ez? Ide bizony a Falu iSzínház be nem teszi a lábát. Az egész telep Mizserfára jár, előadást nézni. Akkor jönné­nek el. amikor ott előadás van! Annyian mennek innen, hogy még ... Mert szereti ám ez a nép az előadásokat... Üj kul­túrotthon kell ide, elvtársak, új kultúrotthon. Addig itt nem lesz kultúráiét. Nem bizony! Bekopogtattunk a telep köz­ismert, népszerű kultúrmunká- fához, Bedő bácsihoz is, aki­nek szive, lelkesedése még mindig a régi. Még mindig ra­jong a színpadért, meg azért, hogy taníthassa a fiatalokat, ö ezt mondotta: — Én lennék tán’ a leg- b Idogabb ember a telepen, ha újra összekovácsolhatnánk egy állandó kultúrgárdát. De nem segítenek bennünket. Nem anyagi támogatásra gon­dolok, hanem erkölcsi segít­ségre. Nem jött még ki Tur­jánból senki, vagy két év óta hogy megkérdezze: hogy megy a munka, dolgoztok-e? Nincs-e szükségtek valami segítség­re? Pedig ha segítenének nem lenne itt hiba. Vannak itt olyan fiatalok, mint Nádasdi Sanyi, Guba Jancsi, a két Szegedi-fiú, Tóber Jenő meg még s kan, akikkel újra fel lehetne lendíteni a kultúr­munkát. — Am a kultúrotthon igaz­gatója, meg a vezetőség né­hány tagja úgy véli, hogy itt nem lesz addig szervezett kul- túrélet, amíg késik az új kul­túrotthon — vetettük közbe. — Az igaz, hogy kellene egy új kultúrház nekünk is. Fia megkapjuk rá a pénzt, az biz­tos, hogy építéséből az egész telep derekasan kiveszi a ré­szét. Tízezer munkaórát már fel is ajánlottunk. De ami a vezetőség véleményét illeti, azzal mégsem értek egyet. — Miért? — Erre a kérdésre egy má­sikkal szoktam válaszolni: Én nem vagyok ember új ruha nélkül?... Az egész telep tanú rá, hogy azelőtt még ilyen kul- túrházunk sem volt. Mégis játszottunk, mégis felmutat­tunk valamit. Igaza van Bedő bácsinak. És sokan vannak Rákóczi-telepen, akik hozzá hasonlóan véleked­nek. De még többen olyanok, akik úgy látják: csak új kul­túrház segít. Ez utóbbiakat szeretnénk va­lamire emlékeztetni, mert úgy látszik, az elmúlt néhány esz­tendő alatt sokat felejtettek. Pergessük csak vissza az idő kerekét. 1946. Előadást tartanak a Rákóczi-telepi „kultúrházban“. Arról lehet megtudni, kinek jutott jegy az alig félszáz né­zőt befogadó terembe, hogy a boldog jegytulajdonosok mind­egyike széket cipel otthonról. Nincs egyetlen széke sem a kultúrháznak ... Még sem pa­naszkodik senki. Örömtől su­gárzó arccal, önfeledten tap­sol mindenki. A telep műked­velőinek lelkes kis csapata osz­tatlan sikert arat, nagyszerűn szórakoztatja a nézőket. Jó kezekben van a kultúra ügye Rákóczi-telepen! Azóta sok-sok változáson ment keresztül a kultúrotthon. Bővítették a termet, nagyítot­ták a színpadot. És ami a leg­fontosabb, székeket kaptak. Van már mozi is. Az olvasni- vágyók több száz kötet könyv között válogathatnak. Es mégis, Rákóczi-telepen 1951 óta nincs szervezett kul­túráiét. Nincs, aki kezébe ven­né a kultúra ápolásának ügyét. De nem is lesz addig, amíg a többség józanul párhuzamot nem von a múlt és a jelen kö­zött. A Bedő bácsikra, a Va­lent Józsefekre, a Nádasdi Sándorokra vár az a lelkesítő, szép feladat, hogy kézenfogják azokat, akik még nem látnak tisztán. Rájuk vár az a fel­adat, hogy bebizonyítsák, nem­csak új kultúrházban lehet egészséges, szervezett kultúr- életet teremteni. (k—) Kibékültem Ágnes nénivel Nagy n bántott, hogy összekülönböztünk. Még a nyár elején történt, amikor a szép zöldpaprika ritkaságszámba ment. Dicsekedett is, amikor a szalonnával az asztalra tette. — Egy kis vizet, Ágnes néni! — Minek? ... — nézett rám bosszúsan. — Megmosni a zöldpaprikát! — Saját termés! Nem nyúlt ahhoz az égvilágon senki. Csak nem utálja? Nem piaci ez, hallja! Magyarázni kezdtem, hogy por lephette, szél vághatta, talaj szennyezhette, bogár mászhatta... de úgy látszik, hogy nem volt valami meggyőző a szavam, mert Ágnes néni na­gyon megharagud tt. Semmit sem kérdezett. felém sem né­zett, még levelet sem írt egy jó darabig. Nem baj, gondol­tam, majd megbékél a saját kenyerén. De nem békéit. Még szerencse, hogy tudtam, honnan fúj a szél. Noha a hegy nem jön a Mohamedhez, majd megy Mohamed a hegyhez. Ügy is történt. Vasárnap délután meglátogattam, de fel­szerelést is vittem magammal. Hát ínaga?.., — nézett rám hűvös, befüggönyzött mo­sollyal. Odakint tikkasztó augusztusi meleg volt. Az ablaktáblán egyhangú zúgással duruzsoltak a benn szorult legyek, mint­ha a litániát mondanák. Gyorsan kicsomagoltam a fecsken­dőmet, megtöltöttem élénkszínű festőanyaggal és finom fes- tékpermetet fújtam az ablaküvegen és ott kinn a trágya­dombon sütkérező legyekre. Ágnes néni tágranyilt. kerek szemmel jött utánam. Aztán széjjelriasztottam a légykara­vánt. Ügy ragyogtak a megjelölt festékes legyek a napsütés­ben, mintha színes világító apró lámpások lettek volna. Aztán kézenf jgtam Ágnes nénit és kimentünk a kertbe. A paprikák pirosodtak, a káposztafejek beborultak, a szőlő kékült, a szilva hamvasodott és a korai alma mosoly­gott a lusta levelek között. Ágnes néni meg dicsekedett. Meg is tehette. Minden az ő kezemunkáját dicsérte. Az én kezem munkáját pedig azok az apró. színes meg­jelölt legyek mutatták, amik most szemtelenül szimatoltak az egyik m solygó alma pufók arcán. Ránéztem Ágnes nénire: — Mit gondol, mit hozhatott magával ide ez az undorító légy? Egyenesen a trágyadombról repült ide. Látja a festéket a hátán? Ágnes néni megkövültén állt mellettem. — Ne haragudjék, de el sem hinném, ha nem látnám. De nem ám! Uzsonnára paprikát sütött tojással. Tudja, hogy szere­tem. Utána almát hozott. A legszebbet válogatta. Ott mosta meg az orrom előtt a tésztaszv.rőben. Bőséges melegvízzel. Azon mód forralta hozzá. Búcsúzáskor pedig valósággal ösz- szeölelgetett. Érzem, hogy tökéletesen kibékült velem. Buga László A Szabad Nógrád elintézte Szeptember 21-i számunkban Sürgős intézkedés kellene ... címmel közöltük dr. Felszeghy Ernő salgótarjáni lakos leve­lét. A levél írója beszámolt azokról a tűrhetetlen állapo­tokról, amelyek a Rákóczi út 7. számú házban uralkodnak: a WC-ből annak idején ki­áradt a szennyvíz az udvarra, s az Ingatlankezelő Vállalat a lakók által kihívott tiszti­orvos sürgetése ellenére sem talált időt és módot arra, hogy rendbehozassa a WC-t, noha már egy évvel ezelőtt el­romlott. Most ismét levelet kaptunk dr. Felszeghy Ernőtől, amely­ben többek között a következő­ket írja: „Mind magam, mind lakó­társaim nevében hálásan köszönöm, hogy helyt adtak a cikknek. A hatás és ered­mény nem maradt el, úgy, hogy amit egy év alatt, többszöri szóbeli kérés és megbeszélés ellenére sem si­került elérni, azt most két nap alatt elintézhettük. Igaz, még mindig van egy kis vitánk az Ingatlankeze­lővel, mert a megbontott akna még nyitva áll, de ko­moly ígéretet kaptunk arra vonatkozólag, hogy a meg­kezdett javítást most már hamarosan befejezik.“ Mi is örülünk annak, hogy az Ingatlankezelő végül rá­szánta magát a szükséges mun­ka elvégeztetésére. De nem le­hetett volna ezt kissé előbb megtennie? Vagy jobb meg­várni, amíg az újság hasáb­jaira kerül az ilyesmi?! Külföldön élő magyarok hazatéréséről A magyar kormány amnesztia- rendel«te értelmében a különbö­ző okokból külföldön tartózkodó magyarok kérhetik hazatérésük engedélyezését. A legutóbbi na­pokban is nagyobb csoportok té-tek vissza az országba kül­földről, hogy elhelyezkedjenek az itteni termelőmunkában. Egyre nagyobb azoknak a száma, akik megelégelték a kül­földi bolyongást, hányattatást és cél nélkül történő egyik napról a másikra történő vergődést. Bizonyára élnek megyénk te­rületén Is olyanok, akiknek kö­zeli hozzátartozóik tartózkodnak jelenleg méq külföldön és szíve­sen jönnének vissza családjaik körébe. Azonban nagyon qyakran az ellenséges propaganda is bénítja ezek hazatérését, mert megfé­lemlítik őket arra vonatkozólag, hoqy mi lesz az itthoni sorsuk. Éppen ezért felhívjuk a figyel­mét mindazoknak, akiket ez a kérdés közelebbről érdekel, hogy hozzátartozóik hazatérése előkészítésének az ügyében biza­lommal keressék fel a megyei tanács VB szociálpolitika] osztá­lyát, ahol ügyükkel a legnagyobb szeretettel és előzékenységgel foglalkoznak. Híre k A békekölcsön túljegyzésérek első eredménye : 209 mllllé forinttal több jut lakásépítésre A Magyar Dolgozók Pártja kásépítésre előirányzott ösz- Központi Vezetőségének ja- szegeket 200 millió forinttal vaslatára a Magyar Népköztár- , „ . ...... - „ .. Ebből az összegből Budapes­ts?* Minisztertanácsa elhata- ^ 1Q0 * nagyobb vi­rozta, hogy figyelembe véve a déki varosokban és ipari köz- a Hatodik Békekölcsön elő- pontokban ugvancsak 100 mii­irányzott összegének jelentős liót kell lakásépítésre felhasz- túljegyzését — az 1956. évi la- nálni. Irodalmi est Nagyszabású irodalmi-estet rendez október hó 10-én a megyei tanács kultúrtermében a TTIT megyei szervezete, va­lamint a megyei tanács szak- szervezete. Az irodalmi-esten közreműködik: Simon István Kossuth-díjas költő, Sipos Gyű. la József Attila-díjas költő, va­lamint Jobbágy Károly, Fodor András költők, Sarkadi Imre Kossüth-díjas író, Gyárfás Miklós író, Surányi Ibolya és Tallós Endre előadóművészek. SOK UJ KÖZSZÜKSÉGLE­TI CIKKET árusít kereske­delmünk a negyedik negyed­évben. Kapható lesz többek kö­zött a régvárt elektromos hűtőszekrény és az univerzá­lis gyorsdaráló. Külföldről a hazai árukészlet bővítésére számos egyéb cikk mellett kávéőrlő, táskavarrógép, tás­kaírógép, valamint 20 000 éb­resztőóra, közel egymillió borotvapenge, tangóharmonika és rádió érkezik. 30 MÁZSÁS KUKORICA- TERMÉST várnak a lőrmc- pusztai Dimitrov Termelőszö­vetkezet 12 holdas heterózis kukorica táblájáról. A kukori­cát ötször megkapálták, idejé­ben elvégezték a címerezést. A termelőszövetkezet az átadott termés értékén felül minden hold heterózis kukorica után 300 forint külön jutalmat kap. 72 HOLD CUKORRÉPA sze­dését» végezték el megyénk ter­melőszövetkezetei és egyénileg dolgozó parasztjai, szeptember 30-ig. ★ JÓL HALAD a munka a ma- gyargéci Béke 1 ermelöszövet- kezetben. 15 hold őszi árpájuk és 10 hold rozsuk már zöldéi, a búza-vetőmag 50 százaléka már a földben van. IV em olvastam megdöbben­tőbb írást Robert Menle- énél. Olvastam már naplójegy. zeteket eddig is a hírhedt kon­centrációs táborok életéről, de ezeket mindig a szenvedő fél ,,Mesterségem a halál“ (La morf est mon métier) Robert Merle könyve minden hajnali mise, az ese- ..erénye“, mint Himmler ké­kamra előcsarnokában foga­sokkal, szappant osztat ki kö­zöttük ... Odahaza „normális" férj, papucsban pipával a szá­jában. aki négy hangszeren könyve egészen új oldalról is­merteti meg a lágerek életét: nem a szenvedő, hanem a vég­nek mestersége a halál.“ Rudolf Lang életének törté­nete — mert erről szól a könyv ez számára oly megnyugtató ... Rudolf Lang élete végéig az marad, aki volt. Nem hatja meg semmi, nincsenek lelkiis- meretfurdalásai. „csak köteles. mondotta el. Robert Merle ménytelen, örömtelen minden- sőbb megállapítja róla. a „ritka játszik, zenés teadélutánokat napok, a bensőbb kapcsolatok lelkiismeretesen végzett mun- rendez és — néha — melankó- kerülése (az apa csak . mein ka ds alaposság1’. Szervezni is likus is kissé. Ha nem úgy Herr“-nek (uramnak) szólítja kjtűnően tud. Később SS-tiszt megy minden, ahogy szeretné, rehajtó fél gondolatain kérész- fiát, az apai parancsoknak jesz magasrangú. A második ideges, a szokottnál is gorom- __ való föltétien engedelmeskedés, világháború kezdete előtt már bább. feleségéhez is és elvonul A szerző a regényt a követ- a mindennapi munka közbeni koncentrációs lágereket szer- félre a szobájába, hogy fényes- kező sorokkal vezeti be: „Ki- fegyelmezett magatartás, cipő- vez, még később, a háború alatt re suvickolja csizmáját... mert nők ajánlanám a könyvet, ha tisztítás, az esténkénti — apá- Dachaut, Auschwitzit, nem azok áldozatainak, akik- nak szóló - gyónás, a katonás IMeni éIete g(>ndoiata[, ielki­„igen papa", „nem papa1 fele- vjiaga normálás lelkületű erő­ietek. a parancs istenítése. bér előtt szinte hihetetlenül Rudolf Lang mégsem lesz megdöbbentő és elképesztő. A — tizenhárom éves kora óta pap. Tizenöt éves korában, az megsemmisítendő áldozatok ««8®* teljesített mint mondja, tárul fel előttünk, kezdetben a első világháború alatt a front- csak mint „egység“-ek szere- . Alapossága meg a buosagi ra induló katonák vonaljára pe’.nek. Soha. egy pillanatra targyalasan sem hagyja cser­kapaszkodik fel és bár onnan sem jut eszébe, hogy akiket be. Amikor az ügyész egy íz- az utolsó pillanatban leszedik, gázhalálra ítél, érző, gondolko- ben felkiált hogy „Maga három újra csak megszökik. Megjárja dó emberek, talán terhes és félmillió embert gyilkolt a török harcteret, majd a fegy. anyák, síró gyermekek. Alapos, meg!“, szót kért és helyesbí- verletétel után a balti orszá- sága abban nyilvánul meg, tett: „Engedelmet kérek, csak gokban harcoló, az ifjú szovjet hogy az eleinte autómotorgáz- két és félmilliót". Nem roskad államot gyűlölő szabadcsapatok zal való elgázosítás helyett va- magába, nem hibáztatja a ret- tagja lesz. A weimari köztár- lami olcsóbbat, praktikusabbat, tenetes parancsok kiagyalóit, saságban jórészt munka nélkül jobbat talál ki. Sokba kerül a nincs elítélő szava rájuk, de lóg hányódik, tanult mestersé. benzin .., nem keres mentséget önmaga ge nincs, éhezik. Már öngyil- Ugy szervez, hogy a mind számára sí­kosságot akar elkövetni, mikor nagyobb számban érkező ál- .4 könyv elejétől végig barátja az utolsó pillanatban hozatok likvidálását mindig ** megdöbbentő, szomorúan „menti“ meg, száz és százezrek határidőre teljesíthesse. Az érdekfeszítő. Nehéz letenni. maga sivárságával, később megdöbbentő fordulataival, hogy mire pontot tesz élete végéi« az igazságszolgáltatás, mint a világtörténelem legna­gyobb tömeggyilkosa nyerje el méltó büntetését. A Lang-családban szigorú vasfegyelem uralkodik. Az apa pályatévesztett ember, akinek titkos vágya volt, hogy katona­tiszt lehessen. Mivel ez nem sikerül, katonatiszti allűrjeit odahaza valósítja meg. Vala­mikor. régen egyszer — csak szerencsétlenségére. egyszer — Párizsban jártában megcsalta a feleségét és utána nem izgatja, hogy feleségek, mert bár szörnyűségek ször­Ez időtől kezdve a horogke- férjek, gyermekek, világhírű nyűságekre halmozódnak ben- resztes párt felé orientálódik, művészek pusztulnak el párán, ne az ember mégis csak azt megfogadta. ha születendő Pályafutása innen rémmesébe csára, de az bosszantja, ha az várja, mikor sújt már le végre gyermeke fiú lesz. azt papnak illő. A szürke párttag hamaro- áldozatok összerondítják magú- az igazságszolgáltatás keze. Az neveli. Bajor alapossággal ne- san egy büntetőosztag vezetője kát haláltusájukban. Nincs is igazságszolgáltatás ténye azon. veli tehát ilyen irányban a ser- lesz. Mint ilyen, igen alapos szükség arra, hogy lelkiismere. ban sajnos — nagyon kevés- dűlő gyermeket. A „bűnös „munkát’1 végez. A legfelsőbb tét megnyugtassa — nincs is nek tetszik. Rudolf Lang nem gondolatok’1 elterelésére ör- pártvezetés is hamar felfigyel lelkiismerete —. de azért „hu- döbben rá szörnyű bűnei sú- dögfejet ábrázoló rajzóit akaszt rá. Vakon teljesíti a kiadott mánus’1 akar lenini. A halálba lyosságára. egykedvűen fogad- ki az illemhelyre. Az aszkétiz- parancsokat, nem kérdez, nem menők , megnyugtatására“ für- ja az ítéletet, másra való törekvést célozza a kritizál, nem gondolkodik. Fő dőszobafélét készíttet a gáz- Habonyi Zoltán 150 MÁZSÁS termés várható az érsekvadkerti Tartós Béke Termelőszövetkezet 5 holdas vetőburgonya tábláján. A terü­let egy részén műtrágyázási kí­sérletet állítottak be. A külön­böző műtrágyák hatása a bur­gonya mennyiségi és minőségi termésében már szemmellátha. tó különbséget mutat. ★ UJ SÖRGYÁR épül Nagy­kanizsán. amelyben a tervek szerint januárban kezdődik meg a sör főzése. ★ MEGINDULT a munka az újonnan alakult szalmatercsi Győzelem Termelőszövetkezet­ben. A Szécsényi Gépállomás három traktora állandóan a tsz földjén dolgozik. 10 hold őszi árpát és 10 hold rozsot már el­vetettek és megkezdték a 78 hold búza vetését is. ★ A MEGYÉK KÖZÖTT folyó silózási versenyben a szeptem­ber 30-i értékelés szerint Nóg­rád az ötödik helyre került. ★ ORSZÁGSZERTE Micsurin, ünnepségek lesznek, október 24—29-ig, Micsurin születésé­nek 100. évfordulója alkalmá­ból. * 400 KÖBMÉTER silót készí­tett Veres Gábor, a Pásztói Gépállomás traktorosa. Ezzel a teljesítményével nagymérték­ben hozzájárult, hogy a gépál­lomás évi silózási tervét 1094 százalékra teljesítette. * BEFEJEZTÉK a cukorrépa szedését és szállítását a ka- rsnessági Alkotmány Termelő- szövetkezetben. A betervezett 140 mázsás holdanként! termés helyett 144,1 mázsás átlagter­mést értek el. * OLYAN REPÜLŐGÉP meg­tervezésén dolgoznak a Szov- jerunióban, amelynek sebessé­ge négyszerié nagyobb, mint a hangé és eléri az óránkénti 5000 kilométert. •k MEGKEZDŐDÖTT az alma- szüret a tereskei Zalka Máté Termelőszövetkezetben. A ter­melőszövetkezetnek 600 termő, fájáról az előzetes becslések szerint 800 mázsa termés vár­ható. A nagymennyiségű almát teherautón szállítják a buda­pesti dolgozók részére. k AZ ŐSZ FOLYAMÁN 17 el­sőéves és 17 másodéves ezüst- kalászos tanfolyam indul me­gyénk területén. A tanítás kez­dete november 15-e. * MEGKEZDŐDÖTT a fakiter. melés hazánk erdőségeiben. Az idén igen sok gép könnyíti meg a fakitermelés nehéz munká­ját: 315 motoros láncfűrész, 290 traktor és vontató és 526 pót­kocsi dolgozik. Munkásakadémiák indulnak a megyében A munkások szakmai tu­dásának emelése és általános műveltsége emelésének érde­kében a Társadalom és Ter­mészettudományi Ismeretter­jesztő Társulat és a Szak- szervezetek Nógrád megyei Tanácsának szervezésében munkásakadémiák nyílnak október második felében Nóg­rád megyében. A bányászok részére három nagyobb bá­nyászközségben: Nagybátony- ban, Mizserfán és Kistere- nyén indítanak Bányászaka­démiát. Salgótarjánban pedig a Salgótarjáni Acélárugyár dolgozóinak szerveznek ko­hászakadémiát, ahol a leg­jobb mérnökök és techniku­sok adják át tudásukat a dol­gozóknak.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom