Szabad Nógrád. 1955. október (11. évfolyam. 77-85. szám)

1955-10-08 / 79. szám

1955. október 8. SMBAD \SgbI» Mit kell tudni a kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződések kötéséről Az idei igen kedvező kuko­ricatermés és a jelentősen megnövekedett sertésállomány lehetővé teszi, hogy orszá­gunk húsellátását a fokozott és megnövekedett igények teljes kielégítésével biztosíthassuk. A Minisztertanács a kukoricaér­tékesítési és sertéshizlalási szerződésekről szóló határoza­tában felhívja a mezőgazdasá­gi termelőket, a termelőszö­vetkezeteket, az egyénileg dol­gozó parasztokat, a tszcs-k tag­jait és a sertéstartókat, hogy kössenek szerződést a kukorica értékesítésére és sertéshizla­lásra. A kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződések kedvező feltételei messzeme­nően biztosítják a termelők érdekeit, a gazdálkodás jöve­delmezőségét. A szerződéskötést a termény­forgalmi, állatforgalmi válla­latok és a földművesszövetke­zetek végzik. A határozat ki­mondja, hogy a községi taná­csok végrehajtó bizottságai és a begyűjtési hivatalok úgy irá­nyítsák a kukorica értékesítési és sertéshizlalás szerződéskö­tés munkáját, hogy a termény­forgalmi és állatforgalmi vál­lalatok a termelőkkel a szerző­déseket legkésőbb 1955 októ­ber 31-ig megkössék. A szerződéskötési tervek tel­jesítése érdekében széleskörű felvilágosító és meggyőző mun­kát kell végezni. A községi (városi) tanácsok végrehajtó bizottsága és a begyűjtési hi­vatalok a szerződtető vállala­tok bevonásával szervezzenek falugyűléseket, gazdagyűlése­ket és kisgyűléseket, amelye­ken részletesen ismertessék a szerződéskötési akció jelentő­ségét és a szerződések felté­teleit. A kukoricaértékesítési szer­ződést kötő termelők a törés­től számított nyolc napon be­lül szállított májusi morzsolt kukoricáért mázsánként 240 forint készpénzárat kapnak, melynek felét a szerződéskö­téskor felvehetik. Ha a kuko­ricaértékesítési szerződést kötő termelők iparcikkre, építési anyagra (fenyő-fűrészáru, tég­la, cserép, motorkerékpár stb.) tartanak igényt, akkor az át­vételi ár májusi morzsolt ku­koricáért mázsánként 200 fo­rint, amelynek felét a szerző­déskötéskor előlegként kell fo­lyósítani. Az iparcikkeket és az építési anyagokat 1956. ja­nuár 1. után lehet átvenni. A termelőknek a szerződésen kí­vül felvásárolt kukoricáért má­jusi morzsoltra átszámolva mázsánként 220 forintot kell fizetni. A sertéshizlalásra szerződést kötő termelők az átadott ser­tés minőségétől függően kilón­ként 18—22 forint készpénz­árat kapnak, vagy pedig kilón­ként 16—18 forint készpénzár mellett 100—230 kg kukorica- beadási kedvezményben része­sülnek. A szerződés megköté­sekor sertésenként a mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteket 600 forint, az egyénileg dol­gozó parasztokat 400 forint hiz- lalási előleg illeti meg. ♦ • ♦ ■ - ­....— . A kukoricaértékesítési és szerződéses sertéshizlalási terv teljesítéséért a tanácsok végre­hajtó bizottsága és a begyűj­tési szervek felelősek. A sza­badpiaci értékesítés jogát az a község kapja meg, amely mind a beadási, mind a kuko­ricaértékesítési szerződés ter­vét hiánytalanul teljesítette. A tanácsok végrehajtó bizottsá­gai azokat a termelőket, akik a jó kukoricatermés és a meg­felelő sertésállomány ellenére gazdasági erejükhöz mérten nem kötnek szerződést a ku­koricakészleteik egy részének az állam számára való eladá­sára kötelezhetik. Megyénk egész területén megindultak már a szerződés- kötések. Értünk el eredménye­ket, bár az eredmények ko­rántsem kielégítőek. Az elkö­vetkező időben arra kell töre­kedni az állatforgalmi és ter­ményforgalmi vállalatok dol­gozóinak, hogy a községekre kiadott tervet maradéktalanul teljesítsék. JO ITT Eim . ­T/'ipp..: kopp..-, halkan-**• koppan az esőcsepp ab­lakomon. Ősz van. Ilyenkor az ember idézni kezdi a napfé­nyes, derűs napokat, amelyek egyes nyaralóknak kijutottak. Én is ezek közé a szerencsés üdülők közé tartozom, mert igazán felejthetetlen két hetet töltöttem a Balaton partján. Siófok!.. És egyszeriben megrohannak a nyári emlé­kek és az eseményeknek, be­nyomásoknak hosszú láncola­ta úgy vibrál bennem, mint kristálytiszta tó tükre, ahová játszadozó gyermekek kavicsot ejtegetnek. Felcsillan előttem a Balaton. Büszkesége minden magyar embernek. Látom hajnali fény­ben, látom haragvásában, ahogy habos tarajokat fodroz a víz színe, látom csendes alkonyaiban, amikor a tó opá­los kékje összeolvad a túlsó part halvány ködével és ami­kor nyugaton búcsúzik ezer színével a nap, A másik olda­lon haragos jegenyefák állnak őrt a partokon és hosszú, vé­kony koronájuk között megje­lenik a hold. Kaján tekinteté­vel ránevet az esti fürdőzők- re és szőnyeget terít a csende­sen nyugvó tó hátára. jklajd Badacsonyt látom. A ‘■’J- keszthelyi öböl lágy vo­nalát, ahogy körülöleli az egy­kori tűzhányó. Hajó érkezik a kikötőbe. Vidám kirándulók menetelnek a bazaltkővel ki­rakott hosszú úton, amely a Kisfaludy-szőlőhöz vezet. Sze­gedi Róza és Himfy szerelme kísért a Szegedi Róza Mú­zeumban. A feljegyzések a Balaton szépsége mellett ta­núskodnak. Mennyi tudóst, művészt, költőt ihletett meg létezése. Versek, gondolatok, dallamok dicsérik színét, vizét, történetét. Vörösmarty, József Attila, Lóczy Lajos, Egri Jó­zsef munkája, fényképe díszíti a múzeumot. Kinézek az árkádos ház boltívei alól az előttem csil­logó Balatonra. És hallom, hogy koppan a falépcső az egykori szerelmes Himfy lába alatt. Majd serceg otthon a ka­lamáris és papírra kerül a „kesergő“, később a „Boldog szerelem“. Magam előtt látom Szegedi Róza karcsú lányalak­ját, ahogy hosszan, elmélázva tekint a távozó után. A régi bútorok, amelyek benépesítik a sarkokat, egy letűnt világ emlékeit hirdetik. Most csupa jókedv és vi­dámság a szőlőhegy. A kirán­dulók hangos kacagással, nó- tázással bizonyítják, hogy a szőlőhegynek csodálatos ereje van. Illetve annak, ami rajta terem, mert tagadhatatlan, jó hangulatra derít a „Badacso­nyi kéknyelű“. Majd búcsúzunk, és azt ígér­jük, ahogy a hajó fedélzetén állunk: A viszontlátásra! Ismét Siófokon vagyunk. A mólón feltűnik a jelzőlámpa. Holnap új napra ébredünk. A felhőtlen égboltról aranyo­san ontja sugarait a nyári nap. Éget és perzsel. Az üdü­lők ma nem mennek társas­kirándulásra. Mindenki a par­ton van. Élvezi a vizet, amely lágy selymével simogat ben­nünket. Este társasjáték van az üdü­lőben. Mindenki vidám, jó­kedvű. De most veszem észre, oly sokat írtam a múlt emlé­keiről és oly keveset a máról, amely mindezt megadta ré­szünkre. Sokszor végigmentem Siófo­kon a két hét alatt, s amit lát­tam gondolkodásra, összeha­sonlításra késztetett. 1Q/I9 bkon nyaraltam itt. ±yAkkor még a saját költségemen. Persze sok­kal szerényebb keretek között, mint most, a szakszervezeti beutalómmal. Az üdülés jó munka jutalma. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az üdülőhelyek átalakulása. Számban is megnőtt a nyara­lók száma, de összetételük is megváltozott. A kisebb-na- gyobb üdülők gombamódra nő­nek a Balaton partján. A ré­giek átalakítva. A felírás is megváltozott. Régen: „Hotel Balaton“, Erkélyes ablakán duzzadt erszényű gazdagok bámulták a Balatont, süttették magukat a nappal és gyűjtőt-‘ tek erőt a semmittevéshez. Nekünk egyszerű szobácska jutott csak, összkomfort nél­kül és a Balaton ingyen­strandja. Jelenleg: a „Lenin Kohászati Művek üdülője“. A csipkefüggöny most is ott van az ablakokon, de a lakók má­sok. Egyszerű emberek, akik az évi munka fáradalmait jöt­tek kipihenni. A Fővárosi Tanács üdülőjé­ben voltam. Mindenki jó is­merősként élt itt egymás szomszédságában. Először a pedagógusok között kerestem ismerősöket, mivel magam is az vagyok. így kerültem is­meretségbe Sándor bácsival. 72 éves hivatalsegéd az egyik alföldi iskolából. Még soha nem üdült, soha nem volt üdülőhelyen, soha nem látta a Balatont. 31 éves szolgálata van. Nyugdíj járna neki, de még mindig dolgozik. Milyen őszintén élvezte mindazt, ami­re 72 éves koráig kellett vár­nia. Lesz is mit mesélnie ott­hon! Levelet írt az élményei­ről, de csak dióhéjban; a ping-pongról, a tekeversenyek­ről, amelyeknek ő a hőse, a kirándulásokról, a Balatonról és nem utolsósorban a szoba­társairól, akik nagyon meg­becsülték, szerették. Mert itt nincs különbség ember és em­ber között. Egy délután a ker­ti székben üldögéltem, amikor odajött hozzám: „az olasz“. Gusztinak hívták. Mindenki úgy ismerte az üdülőben. Olaszországról mesélt. Arról, hogy el kellett jönnie, mert ott a munkanélküliség kísért. Nincs értéke a munkáskéznek, nem tud elhelyezkedni az ér­telmiség. Magyar felesége van. Jelenlegi körülményeit neki köszönheti, ö hozta magával magyar földre. Nincs honvá­gya? — kérdeztem tőle. Pető­fi szavaival felelt: „haza csak ott van, ahol jog is van.“ — Jól beszél magyarul. Műfordí­tásokkal is foglalkozik. Isme­ri Petőfit, József Attilát, Ta­mási Áront. í \ak kettő a vendégek kö- zül. De ha megkérdez­nénk a többit, mindegyik éle­tében más formában ismétlőd­nék meg a felelet: Jó itt élni... jó most magyarnak, dolgozó­nak lenni. Telekes Ilona Bocsárlapujtő A Salgótarjáni Acélárugyár újítói a terv és a felajánlás valóraváltásáért A Salgótarjáni Acélárugyár műszaki vezetői sok feladat megoldásában támaszkodnak a gyár újítóira. A segítség köl­csönös. Az újítások kidolgozá­sát 6 üzemrész műszaki ta­nácsadó szolgálata és az újí­tó műhely támogatja. A terv és a felajánlás valóraváltását akadályozó műszaki problé­mák kiküszöbölésén csaknem valamennyi újító tevékenyke­dik. Az év elején például a ka­patermeléssel sorozatosan le­maradtak. Bilek Károly mér­nök javaslatára megvalósítot­ták a zártciklusos kapagyár­tást és már három hónapja mindig túlteljesítik az elő­irányzatot és minden tizedik kapa megtakarított' anvaeból készül. A gyár igazgatójától, Vágner János többszörös újí­tó lakatos, a villahüvely kéz­zel végzett hajlításának gépe­sítésére kapott megbízást. A kiváló újító három hónap alatt megszerkesztette és összeállí­totta gépét, amely a kézihajlí- tás ideje alatt nyolcszor annyi villahüvely göngyölítését vég­zi el, s alkalmas még a lapát, az ásó és. a gereblye hüvelyé­nek elkészítésére te. A gyár bíráló bizottsága az év eleje óta több mint 400 dolgozó újí­tását fogadta el és a javasla­tokat kivitelező műhely mun­káját dicséri, hogy az újítá­soknak 98,5 százalékát be is vezették, amelynek gazdasági értéke már megközelíti az 1 300 000 forintot. A vállalat éves felajánlásá­nak valóraváltása terén még sok feladat áll a dolgozók előtt. Az újítók most ezek megoldásán szorgoskodnak. Bilek Károly és Mándoki And­rás mérnökök az ásó és a fej­sze zártciklusú gyártásának megszervezésén dolgoznak. Mravecz Gyula és Décsei Fe­renc újítóbrigádja a szekér­tengely gazdaságos és minősé­gi gyártásának megvalósítá­sát készíti elő. Az újítók rövi­desen ankétet tartanak, ame­lyen megbeszélik az eddigi gyártástechnológia további tö­kéletesítését. Miért nem használ a szép szó?... Csak néhány lapszámunkkal korábban írtunSk arról, hogy a Nógrádkövesdi Kőbánya irodá­jának ajtóit késő délután őri­zetlenül, tárva-nyitva találtuk, oda éppen az mehetett be, aki akart. Sajnos, a figyelmeztető példából funkcionáriusaink nem mindenütt vonták le a megfelelő tanulságot. Pártunk nem egyszer mutatott már rá arra, hogy a következetes éber­ség — az élet minden terüle­tén — elengedhetetlen a szo­cializmus építésében. A leg­utóbbi napok eseményei újabb bízonyitélko'kat szolgáltattak er­re. Elég csak a Kisterenyei Állami Gazdaság volt vezetői­nek és beosztottainak tárgyalá­sára utalni. Itt derült ki, hogy hosszú évekig hanyag, romboló munkát végeztek, milliókkal károsították meg az államot. S ha funkcionáriusaink ébereb­bek, sókkal előbb leleplezhet­tük volna kártevésüket. Amikor a napokban Pásztón jártunk, felkerestük a gépállo­mást is, hogy érdeklődjünk munkájuk felől. Jól dolgozik a Pásztói Gépállomás lkollektívá­ja — úgy gondoltuk, ismerjék meg eredményeiket a megye dolgozói is. A kora esti órák­ban is élénk volt még az élet a gépállomáson. Az egyik helyen vontatókat javítottak, tisztítot­tak, másutt csoportba verődve beszélték meg a nap esemé­nyeit. Szépen útba is igazítot­ták, hogy hol találjuk meg az igazgató, Kazinczi elvtárs iro­dáját. Kopogunk... semmi vá­lasz ... Újra zörgetünk, majd benyitjuk az ajtót... Nyitva, bent a szobában sötét, a hold fényénél látni, hogy az asztalon iratok, levelek hevernek szana­szét. Visszafordulunk, újra ke­ressük az igazgatót, de nem tudják, hol van ... Ismét visz- sza az irodába, felgyújtjuk a villanyt... Nem a legépülete­sebb a látvány. Az egyik aszta­lon a napi posta, közte levél a gépállomás párttitkárának. Szállítási szerződések, külön­böző rajzók, kimutatások. A másik asztalon is egy csomó fontos okmány, igazgatói uta­sítás, köztük a tavaszi és nyá­ri munkák szöveges mérlegbe­számolója ... Kazinczi elvtárs szobájába tehát az mehet be, aki éppen akar, és tetszése szerint gyűjt- heti ott össze a fontos és bizal­mas iratokat, leveleket. Mi is azt tettük. A szerkesztőségben őrizzük azokat az dkmányckat, amelyeket a Pásztói Gépállo­más vezetői mindenki számára szabadon hagytak.,. Végre ideje lenne már, ha funkcionáriusaink a Pásztói Gépállomáson és a megye más területén is megértenék, hogy az éberségről sem elfelejtkezni, sem csők szavakban beszélni nem lehet komoly politikai hi­bák elkövetésének veszélye nélkül. Pártunk erre tanítja, inti kádereit, de ha a szép szó nem használ, keményebb esz­közökhöz is nyúl, amikor fele­lőtlenséggel, hanyagsággal rést nyitnak az ellenség számara .. i Megjelent a Társadalmi Szemle új szama A Társadalmi Szemle most megjelent szeptemberi számában szerkesztőségi cikk foglalkozik az új tanévben az egyetemek előtt álló feladatokkal. Ház, Ár­pád cikke a végrehajtás ellenőr­zésének jelentőségével foglalko­zik. Lázár György az anyagfel­használással és anyagtakarekos- ságqal kapcsolatos problémákról ír. Heves Gyula cikke az ipari kutatóintézetek helyzetével és a műszaki tudományos kutatás fej­lesztésével kapcsolatos feladato­kat tárgyal |a. Kádár Iván „A munkásosztály helyzete az ellen- forradalmi Magyarországon” címmel írt cikket. Csabai Tibor es Klaniczai Tibor írása a magyar iroda lom történetírás mai helyze­tével foglalkozik. A Szemle rovatban Kenyeres Júlia a nemzelközi helyzetről ad összefoglalót. Kovács Endre a munkások arányának alakulását vizsgálja a budapesti pártszerve­zetekben. Mározis Antal a ter­melőszövetkezeti mozralom fei- lesztésének tapasztalatai-ól szá­mol be. A társadalmi tulajdon vé­delméről ta-tott aktívaértekezlet­ről Jean Gatroux írt cikket. Az olvasó kérdez - a szerkesztéség válaszol ..Olvastam a MÖHOSZ plakát- j-ait, amelyek felhívják a dolgozó ifjúságot, hoqv vegyen részt a szövetség szakköreinek munkájá­ban. Én 17 éves dolgozó ifjú va* qyok, ejtó'ernyős szeretnék lenni. De elnbb azt kellene tudnom, ki­hez és hová forduljak, hogy ez a kívánságom teljesüljön?” — írja levelében ifj. Dévai István zagy* vapálfalvi olvasónk. Dévai elvtárs nagyon helyesen gondolkodik, amikor a „bátrak sportjából” akarja kivenni a ré­szét. Elhatározásának semmi aka­dálya sincs. Olvasónk — és bárki más is, aki hasonló tervek­kel foglalkozik — keresse fel mielőbb a Magyar Önkéntes Honvédelmi Szövetség repülő­klubját (Salgótarján, Damjanich utca), ahol örömmel és szeretet­tel várják a repülősport iránt érdeklődő fiatalokat. Először az orvos megvizsgálja a jelentkező­ket, hogy szervezetüknek nem ártalmas-e az etőernyős-ugrás, s ha a vizsgálat eredménye ked­vező, rögtön megbeszélik a kör új tagjaival a továbbiakat. Ifj. Dé­vai István tehát keresse fel biza­lommal a repülőklubot! Sok sze­rencsét, }ó eredményeket kívá­nunk neki. Látogatás a Szombathelyi Bőr- és Cipőgyárban ii. A fűződében va­gyunk. Itt történik a kiszabott alkat­részek összeszere­lése. Mint eddig, bízzuk csak magun­kat továbbra is Úti­kalauzunkra. — Kísérjük el út. ján ennek a szép, barna szárascipő­nek kiszabott ré­szeit — indítványoz­za Hérincs elvtárs. Elindulunk. Lép. jünk egyet, de máris várni kell vagy öt percet, mert elhagy­tuk a kiszemelt fel­sőrészt. Ha ilyen gyorsan haladunk, hogy minden perc­ben lépünk egyet, akkor bizony nem sokat látunk az egész összetűzésből, mert elrohanunk mellette. Nem vagyunk ugyan türelmetle­nek, meg hát idő is van, de azért meg­kérdezzük. — Ilyen tempóval mennyi idő alatt érünk a kör végére? — Négy óra múl­va. Ugyanis ennyi idő alatt fordul egyet a kör. készül el egy pár felsőrész. Ám ne gondolja senki, hogy az itt dolgozók munkája — mivel a szalag egy fél műszak alatt csak egyszer fordul — lassú és kényel­mes. Sőt nagyon is igyekezni kell. ne­hogy a munkadarab „elutazzon“ anélkül, hogy ki-ki a saját munkáját elvégezze rajta. Nyolc óra alatt 900 párat elké­szíteni nem könnyű munka. — Az összetűzés igen sokrétű mun­kát igényel — ma­gyarázza kísérőnk. — M ináén munka­folyamatot hossza­dalmas lenne elma­gyarázni. Éppen ezért csak a legfon­bélelés. bélésössze­tűzés követi. A tű­zés utáni felsőrész végső formáját a szalag végén a szár- és fejtűzők adják meg. akik géppel a megfelelően előké­szített alkatrészekre rávarrják a szárat és a fejet. Utunk következő állomása a csákózó. Ennek az üzemrész­nek feladata az, ahogy kiszabja és előkészítse a bedol­gozásra az úgyne­vezett kemény árut: talpat, kérget és a sarokrészt. Ennek a munkának a 80—85 százalékát géppel végzik. A csákózott, vagy­is a bedolgozásra tosabbakat említem, teljesen előkészített Első a szélezés. A talp, sarok, ké­bőrdarabok mind­egyikének szélét vé. konyítani kell, hogy a varrás könnyebb, tartósabb legyen és az összetételek vé­konyabbá váljanak. Ezt a munkát pél­dául a női száras tűzését négyen vég­zik. A szélezést — sok egyéb mellett — kéregragasi-tás, 'köz­reg és közbélés az aljaüzemben talál­kozik a tűzödéből kikerülő felsőrész­szel. Itt születik a kész cipő. Kitérőnk a fonto­sabb munkafolya­matokról beszél. — A felsőrész fá. rafoglalása után a legfontosabb műve­let az oldalozás. A talpbélés sövényére géppel rászögezik az oldakészt. A cipő orrának végső fór- májait az orrbedol­gozó gép adja meg. A rámázás után ke­rül a cipőre a köz­talp. aminek a fel­erősítése felső és al­só szálas varrással történik. A köztalp­ra kerül aztán a vastag krepp-, vagy bőrtalp. Amint látjuk, most éppen krepp- talpú cipőket készí­tenek. — Ezeket mivei erősítik fel a köz­talpra? — Tiszta benzin­nel nagyszerűen megragad. — A talpalás után most már csak a csomagolás van hát­ra? — Nem. A csoma­golást még igen sok apró munka előzi meg. A talpat szap­panos vízzel kell le­mosni a bőr ráncos részeit vasalni. Ez­után következik még a bejavítás. A cipő sérült részeit viasszal kenik be. festik, szárítják, fé­nyezik és fűzik. Utá­na kerül a csoma­goló kezébe. Eljutottunk hát a kész cipőig. Bepil­lantottunk a cipő- készítés rejtelmeibe. Igen. pillantás volt ez csak. Hiszen ele­gendő-e egy rövid nap. elegendő-e két rövid újságcikk ah­hoz, hogy elmond­hassuk: mi már tö­kéletesen tudjuk, hogyan készül a cipő. Most pedig búcsú­zunk a cipőgyári ba­rátainktól. Sikerek­ben gazdag, eredmé­nyes munkát kívá­nunk nekik. Szép eredményeiket kö­vessék még szebbek Ringhoffcr Mária sztahanovis­ta sarokszegező munkában. Műszakonként 1600—2000 pár sarkot szögez meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom