Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)
1955-08-10 / 62. szám
1955. augusztus 10. 3 SZABAD AOGRAD (Folytatás a 2. oldalról) tényezők, amelyek változatlanul szocialista építésünk alapját képezik és amelyek segítségével valósítjuk meg népünk életszínvonalának állandó emelését. Az év első íele a múlt évhez képest jól indult, és ebben jelentékeny része volt az ittlévő elvtársaknak, az RM Művek dolgozóinak is. A kezdet biztató, fontos, hogy meg ne álljunk, és az elért eredményeket erőteljesen fejlesszük tovább. (Nagy taps.) — Rátérek most a mezőgazdaság kérdésére. Megmondom elvtársak, hogy május végén már attól tartottunk, hogy az idén újra rossz lesz a termés. Áprilisban és májusban, mint az elvtársak emlékeznek rá, szárazság volt. Sok helyen a normális csapadéknak még a fele sem esett le. és ez hátrányosan befolyásolta a növényzet fejlődését. Júniusban azonban megkezdődtek az esőzések, és a vetések állása országszerte megjavult. Megjavultak a kenyérgabona terméseredményei, és bár végleges adatok még nem állnak rendelkezésre. meg lehet állapítani, hogy a kalászosok kivétel nélkül lényegesen jobb termést adnak, mint a múlt esztendő folyamán. A kapások, a kukorica. burgonya, cukorrépa minden jel szerint az idén jó termést adnak. Meg kell említeni, hogy kukoricát 150 ezer kát. holddal nagyobb területen vetettek, mint egy évvel ezelőtt. és 15 ezer kát. hóiddal növekedett a rizs vetésterülete is. A zöldség- és főzelékfélék vetésterülete is nagyobb, mint tavaly. A múlt évinél hasonlíthatatlanul jobb a gyümölcstermés és a tavalyinál sokkal kedvezőbbek a szőlő terméskilátásai is. i — A mezőgazdaságban is >.megmutatkozott a Központi Vezetőség márciusi határozatainak hatása. Jobb lett a fegyelem, megnőtt a rend. Egy fejjel megnőttünk — mondták a termelőszövetkezeti tagok a határozat után, és lelkesen álltak munkába. i — Az állami gazdasagok és a termelőszövetkezetek a múlt évinél nagyobb mértékben alkalmazták a fejlettebb agrotechnikai módszereket, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok kukorica vetésterületének több mint 40 százalékán végeztek négyzetes vetést és mintegy 30 ezer kát. holdon hibrid kukoricát vetettek. A kalászosok aratása — kisebb, zabbal bevetett területektől eltekintve — lényegében országszerte befejeződött. Az állami gazdaságok gabonavetésük 33 százalékát kombájnnal, 51 százalékát aratógéppel végezték. A gépi aratás e gazdaságokban az összes gabonavetésnek 84 százaléka volt, az elmúlt évi 67,2 százalékkal szemben. — A kombájnok teljesítménye úgy az állami gazdaságokban, mint a termelőszövetkezetekben nem érte el a kitűzött tervet. Ennek elsősorban az újtól való félelem, a mara- diság, a régihez való ragaszkodás volt az oka. Nem egy helyen maguk az állami gazdaságok igazgatói vagy pártfunk- cionáriusaink akadályozták a kombájnok munkáját, attól félve, hogy ha nem eresztik rá a kaszásokat vágy az aratógépet a földekre, a kombájn későn érkezik és nagy lesz a kipergés miatt a szemveszteség. Ennek a helytelen álláspontnak az lett a következménye, hogy száz és százezer métermázsa kenyérgabona ázik most kint a földeken, amelyet a kombájn idejekorán learatott és kicsépelt volna. A kár, ami így a nemzetgazdaságot éri, össze sem hasonlítható azzal, amely az esetleges, csak feltételezett kipergés* öböléiből keletkezett volna. Az állami gazdaságok minisztere ezért helyesen cselekedett, amikor kemény fegyelmi büntetéssel, egyes esetekben elbocsátással sújtotta azokat az állami gazdasági igazgatókat, akik a kombájn használatát helytelenül mellőzték. Hasonlóképpen járunk el azokkal a pártfunkcionárius elvtársakkal szemben, akik a párt utasítása dacára nem segítették elő, hanem hátráltatták a kombájnok használatát. . —a tavalyinál jobb gyümölcsös főzeléktermés már érezteti hatását a közellátásban is. Bár a beérés az idén a tavalyihoz képest körülbelül két hetet késett, július végére a zöldség, a gyümölcs együttes árszínvonala az előző év július végéhez viszonyítva a döntő cikkek figyelembevételével igen jelentős mértékben csökkent, és számítani lehet rá, hogy ez a csökkenés augusztusban és az ősszel még tovább folytatódik. — A megjavult gabonatermésre való tekintettel a kormány elhatározta, hogy a szabadpiacra kerülő gabona egy részét a termelőktől közvetlenül a cséplőgépnél szabadpiaci áron felvásárolja. Ez az ár a búzánál készpénzben métermázsánként 240 forint és különböző kedvezményekkel 280 forintot tesz ki. Dolgozó parasztjaink túlnyomó többsége helyesléssel és megértéssel fogadta ezt a rendszabályt és szívesen adja el ilymódon az államnak felesleges gabonája egy részét. Az ellenség megkísérelte ezt a helyes rendszabályt a falun úgy beállítani, hogy mi az egész felesleges gabonamennyiséget ilyen módon akarjuk felvásárolni. Az elvtársak, miután az első napokban látták, hogy a parasztok e rendszabályt jól fogadják, elmulasztották sokhelyütt a további rendszeres felvilágosító munkát. Ezt most pótolni kell és gondoskodni kell arról, hogy e rendszabály segítségével és a kötelező beadási terv maradéktalan teljesítésével begyújtsuk azt a kenyérgabona mennyiséget, amelyre népünk ellátása céljából szükségünk van. Ismétlem, ezt lehetővé teszi a ga- bonaneműek megjavult terméseredménye, de a megvalósításhoz az eddiginél sokkal határozottabb, elevenebb agitáció és meggyőzés szükséges. Már említettem, hogy egy —■ A termelőszövetkezeti mozgalom, a szocialista mező- gazdasági termelés formája, részben a márciusi helyes határozatok hatására, újra erőteljes fejlődésnek indult. Augusztus 1-ig több mint 30 ezer új tag lépett be a termelőszövetkezetékbe, ami annyit jelent, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom újra felfelé ível. szemben a tavalyi és tavalyelőtti állapottal, amikor a termelőszövetkezetek száma és tagsága csökkent. Ezt a folyamatot elősegítette az a körülmény, hogy az idén a termelőszövetkezetekben. és hozzátehetjük, áz állami gazdaságok- ban is, a jobb mezőgazdasági technológia, a több gép, műtrágya használata következtében, a megjavult munkafegyelem eredményekéooen a termésátlagok szinte kivétel nélkül mindenütt az országban jobbak az egyéni gazdaságok átlagánál. Elmondhatjuk, hogy az idén a termelőszövetkezetek fölénye az egyéni parasztok előtt a nagyobb terméseredmények nyomában országszerte világosan és meggyőzően jelentkezett. Elsősorban ez az oka annak, hogy az egyéni parasztok újra megindultak a termelőszövetkezetek felé. — Ezt a fejlődést teljes erővel elő kell segítenünk és arra kell törekedni, hogy az egyénileg dolgozó parasztok minél számosabban önként, saját meggyőződésükből lépjenek be a szövetkezetbe, vagy alakítsanak új termelőszövetkezeteket, Az elvtársak azonban ne felejtsék el az 1953-as év tanulságait, amikor a termelőszövetkezetek olyan tagjai, akik nem meggyőződés^ bői. hanem erőltetés, vagy éppen adminisztratív rendszabályok hatása alatt léptek be, rosszul, kelletlenül dolgoztak, és a végén kiléptek. Vigyázni kell. nehogy hasonló jelenség a mostani szövetkezetfejlesztésnél újra előforduljon. — Gyakran tapasztaljuk, hogy a jó szövetkezetek — és ezeknek a száma folyton növekszik — nem akarnak új tagokat felvenni, mondván, hogy „ezek már a készre jönnek , jöttek volna akkor, amikor nehéz volt" és a többi. Nem egy helyen különösen az olyan tagokat nem akarják felvenni, akik 1953-ban vagy 1954-ben kiléptek a szövetkezetekből, de azóta belátták. területen még nem tudtunk komoly javulást elérni, ez a hús-, pontosabban a disznóhús ellátás. A jó kukoricatermés és általában a kapások jó terméskilátása lehetővé teszi, hogy e téren is javulás álljon be, lehetővé teszi az is, hogy a sertésállomány hétmillió darab fölé emelkedett. De mindjárt hozzáteszem, ebben a kérdésben mutatkozik meg annak a sztálini megállapításnak helyessége, hogy hosszú ideig nem állhatunk egyik lábunkkal a szocialista ipar talaján, a másikkal a nem szocialista mezőgazdaság talaján. Jelenleg az a helyzet, hogy Magyarországon még soha nem volt ilyen nagy a sertés- állomány és ugyanakkor nincs elég disznóhús a megnövekedett kereslet kielégítésére, mert az ennyire szétszórt kis- árutermelő gazdálkodás mellett nagyon nehéz megoldani a kielégítő begyűjtést és közellátást. Az elvtársaknak tud- niok kell, hogy a kis Magyar- országon a Begyűjtési Minisztériumnak több mint másfélmillió termelővel van dolga. Ez a szám a paraszti gazdaságok elaprózódása és a szétírás következtében évről évre növekszik. összehasonlításul elég megmondanom, hogy a Szovjetunióban a begyűjtési szervek körülbelül 120 ezer kolhozzal és állami gazdasággal dolgoznak, A kisparaszti szétszórt gazdaságok nemcsak a modern mezőgazdasági termelést, a kombájn és egyéb nagv gépek kihasználását gátolják, de. rendkívül nehézzé teszik a begyűjtés munkáját is. Minél gyorsabban tér át a parasztság a felemelkedését és boldogulását egyedül biztosító kolléktív, nagyüzemi mezőgazdasági formára, annál inkább fog megnőni jövedelme, anyagi jóléte és termelésének növekedésével javulni fog az ország !közellátása is. hogy helytelenül cselekedtek, belátták saját tapasztalatuk alapján, hogy a szövetkezet mégis csak jobb és vissza akarnak térni. — Az élvtársaink ilyen esetekben igyekezzenek meggyőzni a termelőszövetkezetek tagságát és vezetőit arról, hogy eljárásuk helytelen és ha egyéb kifogásuk a jelentkező új tagokkal szemben nincs, akkor nyugodtan vegyék fel őket. — Nagy súlyt kell helyezni arra is, hogy a termelőszövetkezetek fejlesztéséért folyó agitációt elsősorban maguk a jó szövetkezetek tagjai végezzék. Azoknak a példá ja és érvelése, akik már szövetkezeti tagok, sokkal hatásosabb és meggyőzőbb, eredményesebb, mint a kívülállóké. Ezért — ismétlem — elsősorban a helyi szövetkezeti tagokat kell mozgósítani az agitációra. — A legközelebbi hetekben, amikor az aratás bevégződött (és a cséplés is előreláthatólag e hó végéig befejeződik), az elvtársak támogassák a legnagyobb erővel és gondossággal a szövetkezetek növekedését, úgy. hogy lehetőleg az őszi munkákat már a megerősödött, számban és tagságban megnövekedett termelőszövetkezetek végezhessék el. — Külön fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy sok helyen az elvtársak könnyen veszik a termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdését. Azt hiszik, hogy azért, mert több mivé 30 000 új tag jelentkezett már az idén, a fejlesztés magától is, különösebb erőfeszítés nélkül megvalósul. Pedig tapasztalatból tudjuk, hogy ez nem így van, hogy szívós, jól átgondolt munkára van szükség, ha e téren a kitűzött célokat el akarjuk érni. — Az utolsó hetek nagy esőzései hátráltatták a behordást és a cséplést. Elvtársaink, hatóságaink, elsősorban a tanácsok, de a népfront bizottságok, a DISZ. a MEDOSZ tegyenek meg mindent, hogy a jó termés betakarítása fennakadást ne szenvedjen. Az esős idő viszont lehetővé teszi, hogy a takarmányhelyzet megjavítására az eredetileg tervezettnél sokkal nagyobb területen alkalmazzunk másodvetést. — Az elmúlt félesztendő megmutatta, hogy pártunk márciusi határozatát és a benne lefektetett szempontokat 30 ezer új tsz-tag minden rosszindulatú jövendölés ellenére, az egyénileg dolgozó parasztság is jól fogadta. Beigazolódott a márciusi határozatnak az a megállapítása: „Pártunk politikája, amely a munkás-paraszt szövetség megerősítésére, a mezőgazdaság szocialista átalakítására és a mezőgazdasági termelés fellendítésére irányul, olyan politika, amely megfelel az egész dolgozó parasztság, mind a termelőszövetkezeti tagok, mind az egyénileg dolgozó parasztok érdekeinek. A jobboldali nézetek ellenben, melyek pártunk parasztpolitil<ájának alapvető kérdéseiben az utóbbi időben elterjedtek, nemcsak munkásellenesek, hanem dolgozó paraszt-ellenesek is, mert a ku- lákok és egyéb falusi kizsákmányolok megerősödését szolgálják a dolgozó parasztság rovására, hátráltatják a mező— Ha a márciusi halároza= tok óta a népi demokrácia minden területén frissebb, elevenebb a levegő, ennek elsősorban az az oka, hogy megerősödött pártunk vezető szerepe, hogy erőteljesebben érvényesül a munkásosztály forradalmi pártjának a? egész társadalmat vezető, irányító és lelkesítő munkája. Nem mintha ezen a téren már minden rendbejött volna. De kétségkívül van komoly haladás, javult a pártfegyelem, ezzel együtt a munkásosztály. az egész dolgozó nép fegyelme, szilárd, egységes lett a pártvezetés és mindenki érzi, hogy ingadozás nélkül, határozottan haladunk a szocializmus építésének útján. (Nagy taps.) — Helyreállt pártunk aka- raitenvsége, és a vártvezetés határozatai kötelezőek a párt valamennyi szervezetére. A mi harcedzett pártunk, a munkás- osztály forradalmi pártja újra visszanyerte élcsapat, szervezett csapat jellegét. Most minden erővel azon kell munkálkodnunk, hogy pártunk eszmei és szervezeti egységét, fegyelmét,, harckészségét még tovább fokozzuk. Pártmunkánk megjavításának legfontosabb feltétele a bátor, pártszerű nevelő bírálat és önbírálat, különösen pedig munkánk hiányosságainak alulról jövő bígazdasági termelés fellendítését és a falu jobb életének kialakulását.“ — Az egyénileg dolgozó parasztság megértette ezt a politikát és e megértésnek egyik mutatója, hogy újra megindult a termelőszövetkezetek felé. De ezt tanúsítja szorgalmas terme, lése, jól, gondosan megművelt földje, növekvő állatállománya és a begyűjtés rendes menete is. Mindazok az eredmények, amelyekről gazdasági téren beszámoltam, nem jöhettek volna létre, ha nem erősítettük volna meg és nem biztosítottuk volna a márciusi határozatnak megfelelően pártunknak, a Magyar Dolgozók Pártjának. a munkásosztály forradalmi pártjának irányító. vezető szerepét. (Lelkes, ütemes nagy taps és felkiáltások: Éljen a párt!) rálata. Az alapszervektől kezdve a Központi Vezetőségig csak az ilyen r>ártszerű bírálat emeli a párt és a párt vezető szerveinek tekintélyét, és még jobban erősíti a párt egységét. — Rendkívül fontos minden téren a kommunista példamutatás. 1953 júniusa után, amikor komoly kísérletek történtek arra, hogy pártunk vezető szerepét elhomályosítsák, nem egyszer baj volt a kommunista példamutatással, a bátor kommunista kiállással. A márciusi határozatok óta ezen a téren is van komoly javulás, de még mindig elég gyakori az olyan eset. amikor párttagok, sőt pártmunkások sem lépnek fel azonnal az ellenséges megnyilvánulással, a kulák, vagy klerikális agitácíóval, az imperialisták álhírterjesztőivel szemben. Előfordul, hogy egyes kommunisták az üzemekben, néhol a munkásosztály elmaradt, kevésbé öntudatos részeinek hatása alá kerülnek. Az ilyen jelenségeket fel kell számolni és mindenütt érvényre kell juttatni azt a bátor, harcos, példamutató, önfeláldozó szellemet, amelynek a magyar kommunisták, a Magyar Dolgozók Pártja annyi sikerüket köszönhették a múltban, s am,ely jövő eredményeinknek és győzelmeinknek is legbiztosabb zc&oga! (Nagy taps.) Kedves elvtársak! Az elkövetkezendő hónapokban kell tovább gondoskodnunk arról, hogy második ötéves tervünk, mely a jövő évben kezdődik, az ez évi eredmények alapján jól induljon. Ezért a párt, az állami és gazdasági szerveknek minden erőt meg kell mozgatniok az 1955. évi népgazdasági terv teljesítésére és túlteljesítésére. Erre mozgósítanunk kell a majdnem kétmillió főt számláló szakszervezet hatalmas tömegeit is, a DISZ áldozatkész, lelkes fiataljait, a Hazafias Népfront fejlődő erőit, az MNDSZ-t és minden tömegszervezetet. E munkában mindenütt a kommunisták járjanak elől, tanúsítsanak mindenütt példamutató magatartást. Fordítsanak külön nagy figyelmet a DISZ-re, mely ez év júniusában tartotta meg harcos kongresszusát és most a varsói Világifjúsági Találkozón tesz tanúságot amellett, hogy hazájának hő szeretete egészségesen és szervesen összefonódik az emberi haladás, a proletár, nemzetköziség eszméivel. Pártunk márciusi határozatainak helyessége mutatkozik meg a DISZ fellendülésében és abban is, hogy a Hazafias Népfront megtalálta helyét a népi demokrácia rendszerében és erőit most gátlás nélkül állíthatja népünk szolgálatába. összefoglalva: a nemzetközi viszonyok megjavultak, hát- raszorították a hidegháború, a militarizmus erőit és tért hódít a béke, a népek közötti kölcsönös megértés és együttműködés gondolata. Hazánk gazdasági és politikai fejlődése is újra felfelé ível. A mi feladatunk, hogy a béketábor hű tagjaként, a proletárinter- nacionalizmus szellemébent vállvetve a felszabadító Szovr jetunióval, a nagy Kínai Nép- köztársasággal, a többi népi demokráciákkal, folytassuk munkánkat a szocializmushoz vezető úton. Ezen az úton értük el eddigi eredményeinket és vívmányainkat és ez az az út, amely biztosan győzelemhez vezet! (Lelkes, ütemes taps és felkiáltások: Éljen a párt.) ^>COOOOOOC0300000(»000000000 900000000001 KX»OCXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOCX»OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXX)OOOOOOOOOOOOOOOOC Megerősödött pártunk vezető szerepe OKCSKIN: (2.) Az első fagyok után Marti- nov elment az egyik ilyen kolhozba, a „Harc”-ba. Ez feküdt a járási központtól a legtávolabb. Esős időben az ingoványos mocsarakon és vízzel elöntött égererdőkön keresztül vezető úton semmiféle közlekedési eszköz nem vihette oda az embert. Martinov, amióta titkár lett, nem egyszer bejárta már a kolhozokat, volt a „Harc”-ban is, de mindig csak átutazóban. Ez alkalommal azonban a kerületi bizottságban mindent helyettesére, Medvegyevre bízott és három napig a kolhozban maradt. Nem az elnöknél töltötte az éjszakát, hanem a kolhozparasztoknál, a brigádokban, megtekintette az egész gazdaságot, néhány tucatnyi emberrel beszélget, magához rendelte a gépállomás revizorát, valóságos vizsgálatot folytatott le s még attól sem riadt vissza, hogy szembesítse az embereket, és írásos beadványokat gyűjtött össze, hogy ezzel is megkönnyítse a kerületi ügyész munkáját. Amit a „Harc”-ban látott és hallott, az a lelke mélyéig megrendítette és felháborította. Többször hallott már egyszerű kolhozparasztoktól ilyenfajta megjegyzésekét: — Hej, vezető elvtársak, ha ti tudnátok, mi minden történik a mi kolhozunkban! — A kimutatásokból nem ismerhetitek meg a mi életünket! — Hogy mindent megtudjatok, tíz kiló sót kellene velünk együtt megennetek. Gazemberek maroknyi csoportja a kolhozt saját hitbizo- mányának tekintette. Ekkor , jutott Martinovnak eszébe az a sztálini megállapítás, hogy a kolhoz csak szervezeti forma. Szocialista forma ugyan, de mégis csak forma, és minden attól függ, milyen tartalmat öntenek ebbe a formába. Hiszen volt olyan idő is —, 1917 júliusa —, amikor a szovjeteket a mensevikek és az esze- rek vezették és a szovjet formával leplezték ellenforradalmi ténykedésüket. A „Harc”-ban a kolhoz-formát nem mensevikek és esze- rek használták ki, hanem közönséges csalók, harácsolok és részegeskedők. Akármilyen volt a termés, négy mázsa vagy nyolc mázsa hektáronként, a vezetőségi tagoknak, az ellenőrző bizottság elnökének és a könyvelőnek elegendő volt a „tartalék”, amely a kolhoz raktáraiban és magtáraiban maradt. A múlt esztendőben, amikor a takarmányhiány miatt a kolhoz tehenészetében hullottak az állatok és a kolhozparasztoknak a munkaegységekre maroknyi szalmát sem adtak, az elnök és a gazdasági vezető udvarában kazlakban állt a legjobb lucerna. A pálinkagőzös lakomákon elfogyasztott tyúkokat, libákat és bárányokat persze a rókák és a farkasok terhére írták. Martinov még arról is talált az iratok között jegyzőkönyvet, hogy tigris tépte szét a kolhoz két birkáját. A tigris állítólag egy vándorcirkuszból szökött meg, holott az egész kerületben soha sem mutogattak vadállatokat, és a kolhoz környékén senki sem látott szökött tigrist. A vezetőségi tagok nem egyszer ötezer-hétezer rubelnyit vettek fel elszámolásra, a raktárakból és a pénztárból nyugta nélkül felvett összegeken kívül. A sikkasztás olyan méreteket öltött, hogy még a könyvelő sem tudta elkendőzni, pedig cinkosuk volt, Martinov azon csodálkozott, hogy a kolhoztagok sehol sem jelentették a kolhozban elharapódzott disznóságokat, de később aztán megértette, hogy miért nem panaszkodtak. Gyakran járt a ,.Harc”-ban, különféle megbízatásokkal, a kerületi végrehajtó bizottság elnökének helyettese, Fedillov, aki szenvedélyes vadász és horgász volt. Fedulov búcsúztatására a kolhoz elnöke, Márkin, minden alkalommal megszervezte a szokásos ivászattal egybekötött horgászást a kolhoz halastaván és indulás előtt élő pontyokkal és kárászokkal megrakott nagy szatyrot gyömöszölt a végrehajtó bizottság gépkocsijába. A kolhozparasztok, amikor látták, milyen nagy a barátság a kerü’eti vezetőség tagjai és a kolhoz elnöke között, nem mertek panaszt tenni a kerületben. Az a néhány levél, amelyet a területi bizottságba küldtek, ugyancsak Fedulov kezébe került, neki kellett volna ellenőrizni, igazak-e a vádak. Hogyan is vizsgálta volna ki Fedulov ezeket a panaszokat, amikor a városban épített új házához as ajtó- és ablakkereteket, a veranda fakorlátját Markin utasítására a „Harc”-kolhoz ácsai készítették teljesen díjtalanul a kolhoz épületfájából. Martinovnak szinte harapófogóval kellett minden szót kihúznia a kolhoztagokból, amíg meg nem győződtek róla, hogy a kerületi titkár egészen komolyan ki akarja vizsgálni a kolhoz tönkremenésének okait és nem tűri meg, hogy Markin és cinkostársai borszűt állj?nr>k rajtuk őszinte beszédükért. (Folytatjuk.)
