Szabad Nógrád. 1955. augusztus (11. évfolyam. 60-68. szám)

1955-08-24 / 66. szám

195$. augusztus 24. SZABAD NOCiBAD EGY Ú/ITÁS TÖRTÉNETE... II. RÉSZ Miután a lerobbantott szenet a .csillékbe és a kaparószalagra lapátolták, vége lett a műszak­nak. Hazatérve alig telt el egy­két óra, Hadusovszky István már újra Hidegéknél volt. Hi­deg elvtárs az asztal mellett ült, hallgatott. Hadusovszky kezdte a szót: — Miről is beszéltél a ba­nyában Pista... Mi van azzal a robbantással? — Mi van!..; Hát semmi, ha volna valami, már nem gondolkodnék így — feleli s a már napok óta elkészült rajzot figyeigeti. Hadusovszky elvtárs is kö­zelebb lépett. — No látod, én így gondol­tam — emelte magasabbra a hangját a brigádvezető — a lyukakat valahogyan szembe fúrni a szénfalban, hogy a robbanás ne csak taszító, ha­nem nyíró hatást is váltson ki. Ott vitatkoztak egészen es­tig, amíg az asszonyok és a gyerekek be nem állítottak hozzájuk. Szó nélkül tudták mi következik —. mert most is, mint minden csütörtökön és hétfőn, közösen mennek mozi ba. A hátsó sorokban foglaltak helyet, s mintha a sors is kí­sértené őket. a híradóban a kuznyecki bányászok munká­ját láthatták, amint a hatal­mas széntelepeken 2 méteres fúrószárral fúrták és robban­tották halomra a szenet, A következő napokban még sokat beszélgettek arról, ho­gyan lehetne jelentősen meg­emelni termelésüket, mert csak ez lehet biztosítéka a május 1-i verseny győzelmé­nek. De eredmény még min­dig nem született, az asszo­nyok és a DISZ-brigád tagjai — látva a két elvtárs nyugta­lanságát — vasárnapra kirán­dulást szerveztek. Már reggel nagy volt a ki­rándulási láz, különösen a gye­rekek körében. Bizony a Mát­ra sok szépséget rejteget, még az is talál egy-egy kirándulás után valami újat. aki itt lakik. Hidegék egyik legkedvesebb helye az úgynevezett „Csurgó patak“ környéke. Körülötte síkság, erdőszegély, ide jött most a DISZ-brigád tagjainak zöme. mintegy 14 bánvász. fe­leannyi asszony és körülbelül háromszor annyi gyerek, mint asszony. A felnőttek tüzet rak- tak és a nyársakon jó adag szalonnák pirultak a tűz fö­lött. Miután meg volt a reggeli, mindenki kedvtelése szerint választott szórakozást Voltak, akik halásztak, légpuskával madarásztak, vagy célba lőt­tek. Nagy Ferenc elvtárs. a DISZ-brigád egyik vájárja a vadon nőtt rózsafákat nézeget­te. Régi szenvedélye már ez. s ha érdemesnek találja őket, azonnal be is oltja, majd ké­sőbb hazaviszi. Most is olyan rózsafa virít háza előtt, ame­lyiknek a viráglevele alul sár­ga, felül rózsaszín, a szirma pedig piros. Az asszonyok a hét problémáit, a főzést, sü­tést, a divatot vitatták. A gye­rekek futballoztak, labdáztak, de Hideg István és Hadusovsz­ky István és újabban már Horváth István is együtt vi­tatkoztak. Aztán a ,.Kuznyec­ki föld“ című könyvet olvas­gatták. Hideg elvtársnak kü­lönösen megragadta a figyel­mét Rogov mérnöknek az újért, a haladásért való bátor kiállása, elgondolása, végre­hajtásáért vívott harca és úgy gondolta, hogy ő sem fogja engedni magát. Ez szinte hatá­rozattá ért agyában és halasz­tást nem tűrően új medret szabott beszélgetésüknek. — No. Horváth, tudd meg te is, hogy mi valamit tenni aka­runk ... — De mit? ... — kérdi meg­lepődve Horváth. A brigád vezető, látva barát­ja tanácstalanságát, elnevette magát és így szólt: — Újítani akarunk Pista, újítani. — Ez valóban nem rossz öt­let. de mit és hogyan? — kér­di ismételten Horváth elvtárs. — Nézd — fogja nyugod- tabbra szavát Hideg — a má­sik DISZ-brigád a nyomunk­ban van és, hogy mégis mi le­gyünk az elsők, úgy gondol­tuk, valamit módosítani kel­lene munkánkban. Mi már a robbantási műveletek módosí­tását gondoltuk el. Akadt már egy két javaslat is. Neked mi a véleményed? — Csak nem azt akarod, hogy most én itt újítsak ne­ked valamit — jegyzi meg tré­fásan Horváth. Hideg István előveszi a nap mint nap módosított rajzát. Este felé a gyerekek kivételé­vel már mindenki körülöttük volt és őket figyelte. Másnap a brigád minden egyes tagja erről beszélt, de a brigádon kívül senki sem tu­dott terveikről. Az idősebb vá­jároknak sok-sok elgondolásuk volt, de a legjobb ötlet mégis a fiatal brigádvezető fejében született meg. — Tudjátok emberek — szólt egyszer a körülötte lé­vőknek — a jelenlegi robban­tási eljárásunkon úgy segíthe­tünk. ha a lyukakat az eddi­giektől eltérően x, illetve olló alakba fúrjuk. — És új robbantással — szólt közbe az egyik vájár. — Nem. nem új robbantás­sal — felel Hideg, — hanem erős tömítéssel. Ügy gondol­tam, ha mi is a szovjet bányá­szokhoz hasonlóan kétméteres fúrószárral fúrnánk, a fúrt lyuk aljára egy, esetleg két gyutacsot helyeznénk, azt 50— 60 centiméterig lefojtanánk, ott újra belehelyeznénk egy­két darab gyutacsot, hatalmas széntömeget tudnánk így egy­szerre megmozgatni. A munkatársak egyetértet­tek Hideg elvtárssal és elha­tározták, hogy elgondolásaikaí közük az üzemvezetőséggel, s kérik a hozzájárulást e mód­szer alkalmazásához. Hideg elvtárs még azon a napon beszélt Fusch igazgató elvtárssal s közölte tervüket, ö is helyeselte, sőt kijelentet­te: — Nagyon örülök, hogy ilyen kezdeményezőek. ameny- nyire lehet segítjük önöket. Utflfll megbeszélték Bat- ki elvtárssal, a párttitkárral és Berecz elvtárssal, az üzemi bi­zottság elnökével. A dolog mindenhol helyeslésre talált s az volt az egyöntetű vélemény, hogy a hitelesség jeléül a kö­vetkező napon az újítást több személy jelenlétében kipróbál­ják. KÖKÉNYESI BÉLA (Folytatjuk.) A hényelpusztai állami gazdaság Ibolya nevű 40 literes te­hene kéthetes borjával az őszi Országos Mezőgazdasági Ki­állításra készül. GYŐZTESEK ÜNNEPE.. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói között Salgótarján, 1955. augusztus 19. A Salgótarjáni Üveggyár díszben öltöztetett kamuján belül szokatlan, ritkaságszám- bamenő események játszódtak le ezen a napon. Nemcsak az volt a szokatlan, hogy még alig múlt el 12 óra és a zöld üzemben Zsiros Péter ballon­fúvó már 200 százalékon felül járt, hogy Rozgonyi András dupla- kikós brigádvezető letörölte arcáról a verejtéket és derűs mosolygós arccal biztatta bri­gádját a további eredmények kiharcolására, vagy hogy a fazekaskemencén Gibela Jó­zsef korsósbrigádja szerszá­mai már másfélszer annyi árut gyártottak le, mint amennyi egész napra elő volt írva. Szokatlan és nem minden­napos a gyár vezető emberei­nek „gondja”, tevékenysége, akik az alig néhány óra múlva kezdődő ünnepség megrende­zésével foglalkoznak. Parázs, lázas izgalom hangulata ural­kodik most az Üveggyárban: A könyvelőségen jutalomdíja­kat borítékolnak. A kultúrott- honban dekorálnak, van, aki a sörbeszerzéssel foglalkozik, aki szalámit szeletel, szendvi­cset készít, Mozgalmasabb, élénkebb és többoldalúbb ez a nap, mint általában más pénteki napok szoktak lenni. 1955. augusztus 19-e beíródik a gyár történe­tébe, ami joggal történik. Ugyanis a gyár dolgozói ezen a napon vették át az 1955. el­ső félévben végzett eredmé­nyes munkájuk jutalmát, a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándor­zászlaját. A gyár dolgozói és vezetői igaz örömmel és lelkesedéssel vették tudomásul, hogy az or­szág összes üvegipari üzemei között folyó versenyben a leg­első helyre kerültek. De ez a hír egyúttal azt a gondolatot is felvetette bennük, hogy a vörös vándorzászló megtartá­sa még nagyobb feladat lesz, mint az elnyerése volt. Sok­sok nehézséget le kell gyűr­niük, újabb és újabb technoló­giai eljárásokat kell bevezet­niük, hogy a jövőben is jogo­san magukénak mondhassák ezt a vörös zászlót. — Nézze, én ezt a témát nem hagyom abba, egy percre sem .;; — mondja erős meg­fontoltsággal Jermehdi Károly főmérnök az íróasztala mellett ülő fiatalembernek. A „téma”, amelyről nagy fe­lelősségérzettel beszéltek, nem más, mint az üvegpohár gyárfásának új technológiája. Jermendi elvtárs most azon dolgozik, hogy az üvegpoharat a jövőben ne kelljen pattanta- ni, csiszolni, aztán beégetni. Ezek mind külön-külön mű­veletek, amelyek több embert foglalkoztatnak és a termelés folyamatában pontosan ezek­ből a műveletekből mintegy 20 százalékos selejt, illetve tö­rés származik. Jelenleg még seholsem tudták kiküszöbölni ezt a három munkafolyamatot a pohárgyártásnál, ’ de mint ahogy Jermendi elvtárs mond­ja. ha a nagyapáink és apáink nem oldották meg, hát majd mi megoldjuk. Folyik tehát a küzdelem az újért, a termelés tökéletesíté­séért. Ezen a napon is. ugyan­úgy, mint az elmúlt félév töb­bi napjain, amikor az üveg­ipari üzemek versenyében az elsőségért küzdöttek. Mégis, amikor megkérdeztük, hogy hogyan érték el azt a nagysze­rű eredményt, amellyel kiér­demelték a Minisztertanács és a SZOT elnökségének vörös vándorzászlaját, Jermendi Ká­roly főmérnök elvtárs büsz­kén, mosolygós arccal csak ennyit mond róla: — Hát az úgy volt, hogy felajánlást tettünk, versenyez­tünk és az ígéretünket valóra váltottuk. Az adatokból azonban kide­rül, hogy sok hősiesség, meg­feszített munka, jó üzemszer­vezés és szilárd fegyelem van amögött a rövid válasz mö­gött, amelyet Jermendi elvtárs mondott. A Salgótarjáni Üveggyár ugyanis azt a fogadalmat tet­te, hogy felső féléves tervét jú­nius 16-ra teljesíti. A nagy­szerű versenylendület, amely- lyel az üveggyár mintegy 1400 dolgozója vetélkedett, a műszaki és fizikai dolgozók összefogása végülis azt ered­ményezte, hogy az első félév végére 21 nap előnyt szerez­tek. Tervfeladataikat, amelyeket az első félévre kaptak, már június 9-én teljesítették. A Salgótarjáni Üveggyár az első negyedévben is élüzem lett. A második negyedévben további eredményük, hogy a tervezetthez képest 1,3 száza­lékkal csökkentették az ön­költséget, a béralapnál 6 szá­zalékos megtakarítást értek el, az egy főre eső termelési érték pedig 13,1 százalékkal volt kevesebb az előírtnál. Bizony, ilyen eredményekkel nem minden gyár dicsekedhet. Emellett igen jelentős még az is, hogy a gyár selejtszázalé­ka a második negyedévben 2,5 százalékkal volt alacso­nyabb a tervezettnél. Ezek azok az eredmények, amelyek a Salgótarjáni Üveg­gyár dolgozóinak felelősségtel­jes munkáiból fakadnak. A tervmutatóknak ez a ked­vező alakulása tette lehetővé, hogy a Salgótarjáni Üveggyár kultúrotthonában kibonthas­sák a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzászlaját. Erre a nagyszerű ünnepi estre összejött az üveggyár apraja-nagyja. Délután 5 óra volt, amikor az ízlésesen fel- diszített kultúrterem zsúfo­lásig megtelt. A dolgozók és hozzátartozók a büszkeségtől sugárzó arccal hallgatták Szó- kulp Lajos miniszterhelyettes elvtárs elismerés hangján el­mondott szavait. Az ünnepi hangulat baráti légkörében azonban őszinte, figyelmeztető szavakat is mon­dott a győztes kollektíva felé: „Egy pillanatra sem szabad elbizakodniok az üveggyár dolgozóinak, mert a második félévben megnövekedett fel­adatokat kell megoldaniok dolgozó népünk boldogulása érdekében.” Jermendi Károly elvtárs 163 nevet olvasott fel ezután, akik között 63 000 forintot osztottak ki a termelésben kifejtett jó munka és érdem szerint. ' A továbbiakban az ünnepi hangulatot emelte a bányász­énekkar és a helybeli kultúr- gárda színes eleven és tanul­ságos műsora. A jó műsorszá­mok és a győztes dolgozók jó hangulata külön élménynek számított és ugyanolyan rit­kaságszámba ment, mint a jó munkájukból fakadó nagysze­rű eredményük. Orosz Béla A nyári munkák hírei A NYÁRI MUNKÁK (ara* tás, behordás, cséplés, tarló­hántás. másodvetés, adó- és begyűjtés-tervteljesítés) el­végzésében, a rétsági járásban Tereske augusztus 13-ig első­ként az élre került. A Széché­nyi járásban Nógrádszakál. a salgótarjáni járásban Nádúj­falu. a balassagyarmati já­rásban Szügy lett az első, ezeknek a munkáknak az el­végzésében. AUGUSZTUS 20-SZAL nem zárult még le a nyári mező- gazdasági munkák versenye, ugyanis az operatív bizottság javaslata alapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a ver­seny értékelésének időszakát szeptember 5-ig meghosszab­bítja. Ekkor a legjobb ered­ményt elért községek díszokle­velet és egyéb értékes jutal­mat kapnak. Ekkor adják át a Begyűjtési Minisztérium ál­tal adott pénzt és tárgyi jutal­makat is. 100 SZÁZALÉKRA TELJEw SITETTE beadási kötelezett­ségét Huszár Kálmán máira- verebélyi 8 holdas gazda és 700 kilogrammot szabadfelvá­sárlás keretén belül adott be, A hízottbaromfi kivételével egészévi beadási kötelezettsé­gét teljesítette, 500 KILOGRAMM kenyér- gabonát adott az államnak szabadfelvásárlásra Pádár József dorogházi 7 holdas dolgozó paraszt. Elsőnek fe­jezte be a községben az ara­tást, behordást és a cséplést és 100 százalékban eleget tett tarlóhántósi kötelezettségé­nek, valamint szeptember 31- ig esedékes adófizetési kötele­zettségének; ELSŐKÉNT FEJEZTE BE a községben Varga Dezső 8 holdas nádújfalusi lakos a nyári mezőgazdasági munká­kat és beadta 300 kilogramm szabad felvásárlásra eladott kenyérgabonáját is. Tarlóhén- tási tervét 100 százalékban teljesítette. 2 holdon másod­vetést is végzett. Adójának háromnegyedévre eső részét teljesítette és eleget tett egyéb beadási kötelezettségének is a hízottbaromfi kivételével. BÚZÁBÓL 15, ősziárpából 14,5 mázsás holdankénti át­lagtermést ért el Garamszegi István legéndi 10 holdas dol­gozó paraszt. oo<xx>ooooo«ooooooooooooooomooooo<x»xooooc«mioooooocooi Tliósjenő, 1955. augusztus 5, 6. Ha hű ■*-' akarok lenni az eseményekhez, ak­kor le kell írnom e napokat, mert er­jed, forr itt az élet és ebben a forrásban naponként változik a helyzet. Diós Jenőn ma a termelőszövetkezet a központi kér­dés. Mindenki erről beszél. Amint a va­sútállomástól megyek a község közepe felé, a község nevéhez méltóan diófák­kal szegélyezett széles utcán, itt is, ott is ilyeneket hallok: Vj Barázda... Tol- buchin ... Kossuth... Tudom, hogy ezek a községi termelőszövetkezetek nevei. Még inkább kiváncsivá tesznek a hal­lottak és a tanácsháza felé igyekszem. Hiába van délután, élénk itt a forgalom. Emberek jönnek, mennek és Hcnmriyecz Béla elvtársat, a községi tanács elnökét tanácsadás között fogom el egypár Pil­lanatra. Megmondom a jövetelem célját. „Egy kicsit később elvtárs, értekezletünk van. Nézzen addig szét a községben, be­szélgessen az emberekkel.“ Már hívják it, én pedig megfogadom a tanácsát, IJanzel János elvtárs az első. akivel ■*-* szót iáitok. Törzsökös diósjenői. Negyvenöt éves, hátrafésült haja már de- resedik. Nyírott bajuszában is bujkál­nak már ősz szálak. Szürke szeme mé­lyen ül, mindenre figyel. Nyugodt mozgá­sú. Ilyen a beszéde is, megfontolt. „Forr itt a világ — kezdi, amint egymással szemben ülünk. — öt termelőszövetke­zet van a községben. F.zek közül kettő 111. típusú, három pedig 11. típusú. A mi tagjaink számát meg tudjuk mondani, a II. típusú tsz-tagok számát azonban már nehezebben, mert ők napról napra fogy­nak, mi pedig ugyanígy szaporodunk. Én is kettes típusú tsz-ben voltam, a Kos- suth-ban. Annak voltam az elnöke. A kettes típusú tsz azonban csak amolyan fél út. Én pedig nem szeretem a fél utat. így alakítottuk meg az Uj Baráz­dát — Bégen? — Nem. Június 9-én alakultunk. Ti­zenhat család lépett be mindjárt. Ma, augusztus 5-én 34 család van már az Vj Barázdában, Jelentés a szövetkezeti községből Hány tagot jelent a 34 család? — Ez körülbelül százat. Van olyan csa­lád is, ahonnan 3—4 tag lép be. — És csak a kettes típusú tsz-ből van átlépés? Az egyénileg dolgozó parasztok­kal mi a helyzet? — Mozognak azok is. Jó páran belép­tek már, de még többen vannak, akik gondolkoznak, tépelődnek. — Velük mi történik? — Nem hagyjuk magukra őket. Fel­keressük őket többször is, elbeszélgetünk veliiik. Minden esténket ilyen beszélgetés tölt ki. Nappal nem nagyon érünk rá mert nagy dologidő van. Este meg már nem számít, ha egy kicsit tovább va­gyunk fel. Megyüük, mert ha mi nem mennénk, ott lenne a kulák. űk sem alszanak. Meg kell mondanom, hogy a tsz minden kommunistája népnevelő. Ott vagyunk mindenütt, ahol segítségre, jó szóra van szükség. De nem pihennek a pártonkivüli tsz-tagok se, ők is dere­kasan kiveszik a részüket a munkából. Búcsúzom Hanzel elvtárstól, mert már másfelé kell mennie. — Viszontlátásra.' — mondjuk egymás­nak. Tudjuk, hogy találkozunk még, sok mindent tud még mondani ez a kemény, harcos ember, az Uj Barázda elnöke. tj' ekete István elvtárs, a Tolbuchin TSZ elnöke is a tanácsházán van. Középmagas ember, vékony, szívós faj­ta. Kabátujja felgyűrve, munkából sza­ladt ide. Pár percig beszélgetünk csu­pán, de érdekeseket mond: — A Tolbuchin III. típusú termelőszö­vetkezet 1950-ben alakult. Akikor 17 tag­ja volt, most 46. De nem végleges ez a szám. mert nagy az érdeklődés. Persze, mi is résen vagyunk. Erről másnap magam is kaptam ízelí­tőt. Kint jártam a mezőn. Itt találkoz­tam. Fekete elvtárssal. Egy korosabb egyénileg dolgozó gazdával beszélgetett. — Látom én is, amit látok — mondja ’ ?oooooooqooooooooqoooooooooooooooooooooooooooooooooooo> az öreg. — Jobb a tietek, csakhogy én öreg vagyok már. — Ne féljen attól. Találunk mi magá­nak való munkát. Mond egy beosztást, mire az öreg fel- emeli a fejét. — Látod, az jó lenne. — Akkor csapjon bele a markomba. — No, azzal még várjunk. Meggondo­lom még, nem szoktam én elhamarkodni semmit. Aztán bent is meg kell beszélni a dolgot. Az új világ születése nem megy köny- nyen, nem történik egyik napról a má­sikra. Nagyon sokan vannak, akik lát­ják már a társas, nagyüzemi, gépi gaz­dálkodás előnyét. Példáért nem kell messzire menni, a Tolbuchin fejlődése meggyőzően magyaráz. Tetszenek is ne­kik az eredmények, de nem tudnak dön­teni. Ingadoznak, haboznak. Ezer szállal köti őket a múlt, a régi életforma és nehezen válnak meg tőle, habár látják, hogy mennyivel kevesebbre viszik, mint akik közös gazdálkodást folytatnak. Okos szó. emberi szó és sok türelem kell ide. Többször mentem el a földmüvesszö- vetkezet gazdag 'kirakatai előtt. Az egyik kirakatnál sohase volt üres az utca. A Tolbuchin TSZ fejlődését szemléltető két grafikon mn itt. A szemlélődök legtöbb­ször férfiak. Itt viaskodnak magukkal; ár esteledik, amikor újból a tanács­házára érek, Hovanyecz elvtárs frissen, mosolyogva fogad. Mintha most kezdené a napi munkát. Pedig nem könnyűék ezek a napok a tanácselnök­nek. Hordás, cséplés, beszolgáltatás ideje van most. Probléma mindenütt akad és mindennel ide futnak. Horváth Pál elv­társsal, a községi pártszervezet titkárá­val tárgyalja a nap eseményeit, a más­na oi terveket. Ök beszélik aztán: — Diósjenő 1953. év elején szövetke­zeti község lett. A dicsőség nem sokáig tartott. Nagy Imre beszéde után megin­dult a bomlás a tsz-ben. a tsz-ek meg­tartásáért kellett harcolni. Ma fordította helyzet. Diósjenő újból szövetkezeti köz­ség lett. Molnár Jenő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom