Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-02 / 51. szám

1955. Július 2. SZABAD XOGRAD 5 Hírek Haj- és zsebvágás Balassagyarmaton A férfiaknak úgy nő a szakálluk, mint erdőben a gomba — máról holnapra. Hogy ne járjak bozontos ábrá- zattal, betértem Balassagyar­maton a Rákóczi úti fodrász- szövetkezetbe. Gondoltam, egy­két napra megmentenek a bo- zontoktól. Beleültem a borbély­székbe és egy magas, vékony- dongájú, simára fésült, fekete hajú fodrász hajolt fölöm. „Bo­rotváljon meg“ — leértem őt, halkan, de érthetően. „Igenis kérem“ — rebegte alázattal és egy nagy fehér lepedőt tekert a nyalkám köré. — Ugyan mi a csodát akar ezzel a lepedővel r— gondoltam kétségbeesetten, t,önnek már nagyon elkel egy frizuraigazitás“ — jelentette ki nyájas, kedveskedő hangon. S mielőtt tiltakozhattam volna, az elektromos nyírógép már azt zümmögte a fülembe: „Jó kezekbe kerültél, pajtás!“ — Pedig alig három napja nyirat. tkoztam Salgótarjánban. Körülbelül 10 percig idegesí­tett így a gép, s akkor azt gon­doltam, no most már csak a borotválás van hátra. Ám a fodrász most a hajszálaimat Jcezdte mustrálni. Ujjat közé fogta, és úgy morzsőlgatta, mint vásárláskor a ruhaszöve­tet szokás. „Nagyon poros a A RÉTSÁGI JÁRÁS három községében működik jelenleg termelőszövetkezeti előkészítő bizottság. Szendehelyen és Pusztaberkiben a bizottság I. típusú tsz-ből III. típusút ala­kít. Kisecseten pedig új III. típusú szövetkezetét hoznak majd létre. 2.3 VAGON SÓZOTT ÉS FÜSTÖLT szalonnát bocsát júliusban és augusztusban a kereskedelem rendelkezésére, a; Salgótarjáni Vágóhíd és Hús­feldolgozó Vállalat. ★ 150 KÖBMÉTER ZÖLDSI­LÓT készített júniusban őszi takarmánykeverékből és bí­borheréből a Nagyoroszi Út­törő Termelőszövetkezet. ★ KI'I.TŰROTTHONT LÉTE­SÍTENEK társadalmi munká­val Nézsa község lakói. A kul- túrotíhent még ez évben át­adják rendeltetésének. * TANULMÁNYI KIRÁNDU­LÁST rendez a TTIT megyei szervezete. Időpont: július 23— 24. Útirány: Eger—Miskolc— Putnok—Aggtelek—Jósvalő. Jelentkezni július 10-ig lehet a TTIT titkárságán (városi kul- túrotthonban). Részvételi díj: 110 forint. * MEGKEZDTÉK AZ ARA­TÁST Nógrádsápon is. Első­nek Karába István 8 holdas dolgozó paraszt látott hozzá 400 négyszögöl ősziárpájának levágásához. haj, ráillik egy jó mosás“ — suttogta hízelegve. S mielőtt elháríthattam volna a zsebem elleni újabb támadást, szappa­nosvizet loccsantott a fejemre — noha tegnap este mostam hajat. Mindegy, ki kell várni a végét. A hajmosás után azt ta­nácsolta: „az ön fejére jó ha­tással lesz a szeszes bedörzsö- lés", és ezután a homlók-, a halánték- és a nyákizom masz- szírozása következett. Bennem pedig egyre terebélyesedett a düh. „Hagyja már abba! — szóltam rá keményen. „Fogjon végre a borotváláshoz.“ Hozzá is fogott, de hogy!? Két suhin­tással elintézte a dolgot. A ké­pemet négy helyen bevágta és ráadásul egy csomó szőrt is otthagyott. Még csak eszébe se' jutott, hogy a vérzést csil­lapítsa, oly mohón nyúlt a 14 forint után. Ugyanis ennyibe került az egész „művelet“. S ekkor nagif!<épű, ravasz pillan­tást vetett kollégájára, mintha csak azt jelezte volna: „No, ezt a pasast jól megvágtam." Igaz, hogy ehelyett lekefélhette vol­na kabátomról a hajszálakat, de most már mindegy. Az epizód végére csak ennyit: mi­lyen kár, hogy ez a sovány képű lejáratja becsületesen dolgozó kollégáit és a fodrászszövetke­zet jó hírnevét (1 —) BEVEZETTÉK A SZAKA­SZOS LEGELTETÉST a szé- csényi gazdák. Tavasszal 50 kh-t pétisóztak s most a jó­minőségű legelőt három sza­kaszban használják. ★ VERSENYZÁSZLÓT KÉ­SZÍTENEK Tereskén s azt az aratásban és begyűjtésben naponta legjobb eredményt el­ért dolgozó paraszt házára tű­zik majd ki. •k ... A, .LEGUTÓBBI ÉRTÉKE­LÉS SZERINT Nógrád me^e a 9. helyen áll az állati termé­kek és állatbegyűjtés megyék közötti vesenvében, ★ 25 KH-ON TERMEL A CE- REDI BÜZAKALÁSZ TSZ. terményértékesítési szerződés­re vetőburgonyát. A burgonya kapálásában Mag Györgyné, ifj. Molnár Pálné és ifj. Ko­vács Pálné tsz-tagok derekas munkát végeztek. * NŐTINCS ÉS TOLMÁCS KÖZSÉG dolgozó parasztjai az aratási és cséplési munkák gyors elvégzéséért párosver­senyre keltek egymással. A nötincsiek nagy önbizalommal indultak a versenyben, annál is inkább, mert az utóbbi né­hány hét alatt igen szép ered­ményeket értek el az állam iránti kötelezettség teljesítésé­ben. Az adófizetésben például a nyolcadik helyen állanak, amíg azelőtt a 20—21-ik hely­től sohasem tudtak elrugasz­kodni — jelenti Kuris Gábor nőtincsi levelezőnk. LEVELEINK NYOMÁBAN Teljesül az endrsfalvi dolgozók kérése Lapunk június 11-i számában közöltük Skrabák Gusztáv ol­vasónk levelét, amelyben több Budapesten dolgozó endrefalvi lakos nevében kérte, hogy szombat délutánonként várja meg az autóbusz Szécsényben a vonat beérkezését, hogy az Endreiálvára hazatérőknek ne kelljen megvárniok a későbbi járatot, illetve ne kelljen 7 kilométert gyalogolniok. A le­vélre a napokban érkezett vá­lasz Balogh János elvtárstól, a Miskolci Autóközlekedési Igaz­gatóság vezetőjétől. A válasz­ban többek között ez áll: „Az Aszód—Balassagyarmat •—ípolytarnóc között szombati napoleon közlekedő, 4246. számú személyvonat 17 óra 49 perckor érkezik Szécsénybe, a Balassa­gyarmat—Szécsény—Endre. falva között közlekedő autó- buszjárat pedig 17 óra 32 perc­kor indul Szécsényből, tehát mindössze 17 perc különbséggel maradnak le szombatonként az endrefalvaiak erről a járatról. A vizsgálat szerint a cikkben említett kérelem indokolt, tel­jesítése is lehetségesnek lát­szik. Helyesnek tartom az em­lített autóbuszjárat késlelteté­sét Szécsényben. mivel még így is lehetőség van arra, hogy a járat postakezelés céljából és műszaki okokból 20 percet tar­tózkodjon a végállomáson, és megfelelő időben forduljon vissza Salgótarjánba. Az endrefalvi dolgozók ké­rése ezék szerint teljesíthető és annak engedélyezése érde­kében a szükséges intézkedést kiadtam." A válasz alapján reméljük, hamarosan a gyakorlatban is végrehajtják az endrefalviak által kért menetrend-módosí­tást, Az első tudósítás évfordulójára... Nem is egészen egy évvel ezelőtt, 1954. július 31-én, A kenyércsata hírei című össze állításban apró tudósítás je­lent meg a Szabad Nógrád első oldalán. Az alig néhánysoros közlemény arról számolt be, hogy Alsópetény határában jól sikerült az aratás, és ebben a szorgalmas felnőttek mellett jelentős részük volt a falu út törölnek is, akik tanítójuk. Ké­kesi Ferenc vezetésével fárad­hatatlanul járták a földeket s dallal, tánccal, vidám rigmu sokkal üdvözölték, szórakoztat' ták a délidőben megpihenő dolgozókat.; i Ennyit mondott a kis tudó­sítás. Aláírás nélkül jelent meg, s így az olvasók nem tud­hatták. hogy ezt a hírt Vi- dovszky András, Alsópetény akkori VB titkára küldte levél­ben a szerkesztőségnek. De mi sem gondoltuk még akkor, hogy az ismeretlen levélíró a szerkesztőség egyik legszorgal­masabb, legpontosabb tudósí­tója lesz! Mert az lett: az első írást rendre újabbak követték. Ma már Vidovszky András 35 levelét őrzi a szerkesztőségi irattár. Nem kell sokat szá­molnunk ahhoz, hogy megálla­pítsuk: havonta átlagosan há­romszor kapunk tőle értesítést faluja életéről, eseményeiről és eredményeiről. Decemberig Al­sópetény nevével találkozhat­tak sűrűn olvasóink az újság­ban, majd december elejétől Felsőpetény szerepelt hétről hétre a Szabad Nógrád hasáb­jain. Ebből külön értesítés nél­kül is tudomásul vehette a fi­gyelmes olvasó, hogy tudósí­tónk immár Felsőpetényben dolgozik. Igen, decemberben odakerült VB-elnöknek. Még csak a negyedik napot töltötte új munkahelyén, amikor máris tudósítást küldött nekünk a felsőpetényiek életéről. Vidovszky elvtárs írásainak gyűjteményét lapozgatva rög­tön feltűnik, hogy mennyi mindenről van szó ezekben a levelekben. Hol a DISZ-ről, hol a békebizottságról, máskor a begyűjtésben élenjáró gaz­dákról, ismét más alkalommal a csalódiház-építőkről, megint máskor a helybeli Rákosi TSZ állatállományáról, termelési módszereiről, vagy valamelyik évforduló megünnepléséről ol­vashatunk bennük. — Ritka sokoldalú, jól tájékozott ember lehet — gondoltam leveleit ol­vasva. Amióta a jómultkoriban elbeszélgettem vele, mar nem így mondom. Ott ülünk a szobájában, egy­mással szemben, közöttünk egy üres íróasztal. Szándékosan a legkülönbözőbb kérdéseket tet­tem fel Vidovszky elvtársnak. Egyik tárgyról a másikra ug­rottam, számok, adatok, emberi sorsok felől faggattam. Érdek­lődtem az agyagbánya tervtel­jesítéséről, a tsz vetésterületé­nek megoszlásáról, az iskola problémáiról, a késedelmes adófizetőkről, egyszóval min­denről ..; Másfél óra hosszat zuhogtak rá a kérdések, s ő rendületlenül válaszolt, kissé lassú, meggondolt, de mindig a lényegre vonatkozó, szabatos, pontos mondatokban. Nagy, okos szeme meg se rebbent, csak fiatal fiúra emlékeztető, ránctalan arcán (huszonhat éves mindössze) villant meg időnként egy-egy mosoly. Más­fél órán át egy pillanatra sem tudtam zavarba hozni. Másfél órán keresztül egyszer sem ■mondta, hogy ezt, vagy azt a számot majd megnézzük nyilvántartásban. Mindenre megfelelt azonnal, fejből, s amint később meggyőződtem róla, minden szava tökéletesen egyezett a valósággal. — Jól­tájékozott ember lehet — gon­doltam, amíg csak leveleiből ismertem. — Igen jóltájékozott ember, mert végtelenül szereti és megbecsüli hivatását, való­ban a falunak él — mondom n.ost, hogy már jobban isme­rem. Mindenről beszélt, csak ön­magáról nem. Arról sem nyi­latkozott, hogy tulajdonképpen miért levelez ilyen szorgalma­san a Szabad Nógráddal? Erre a kérdésre most nekünk kell megadni a választ. Nos, nézzük hát, miért? Ta­lán azért, mert hírnévre vá­gyik, mert szereti nyomtatás­ban látni a nevét? Nem, erről nem lehet szó, hiszen bekül­dött anyagainak nagy többsé­ge névtelenül, egy-két soros hírnek feldolgozva jelent meg a lapban, s ő ezt mindig így helyeselte. Azt hiszem, másutt kéll keresnünk a feleletet. Ab­ban, hogy gyakran kéri, dicsér­jük meg ezt, vagy azt a jól be­adó gazdát, hadd kapjanak kedvet a többiek is. Vidovszky elvtárs tehát azért ír, hogy fa­luja ügyét előmozdítsa, hogy a Nógrád megyeiek minél többet tudjanak a távoli Felsőpetény- ről is, ahová bizony az újság­író ritkán jut el. Hamarosan egy esztendeje lesz, hogy Vidovszky András állandó levelezőink, hű harcos­társaink sorába lépett. Amikor ez alkalommal jó egészséget, jó eredményeket kívánunk további munkájához, hadd kí­vánjunk egyúttal magunknak is valamit... azt, hogy minél több olyan levelezője legyen a párt Nógrád megyei lapjának, (miklós) „KÉRJÜK A PANASZKÖNYVET! “ E' Tízzel a felszólítással lépett ■*-i be a salgótarjáni üzle­tekbe szerkesztőségünk panasz, könyv-vizsgáló brigádja. Láto­gatásunknak az volt a célja, hogy megtudjuk, hogyan fog lalkoznak a kereskedelmi vál lalatok a dolgozók panaszai­val, észrevételeivel. Mit tettek a bejelentések nyomán ■ azért, hogy megszűnjenek a rend­ellenességek, s megjavuljon az áruellátás és a vevők kiszolgá­lása? lőször az 57. sz. Rövidáru Boltot kerestük fel. Itt bizony nem sok keresnivalónk akadt! Másfél év óta mindössze három panaszt jegyeztek be a könyvbe a vevők, ezek közül kettő az elárusítókra vonatko­zik. Mindegyik bejegyzés mel­lett gombostűvel odatűzve meg­találtuk annak a levélnek a másolatát, amelyet a panasz­tevőnek küldött válaszul a Kis­kereskedelmi Vállalat. Mellé­kelve volt még minden eset­ben egy másik levél is, ebben a központ megdorgálta a vevő által megbírált elárusítót, ugyanajkkor utasította az üzlet­vezetőt, hogy fokozott figyel­met fordítson az üzlet dolgozói­nak szakmai képzésére, kiokta­tására. Az elintézés tehát ki elégítő, mentünk is tovább. A 21. sz. Cipőbolt panasz­*' könyvét 1952. december 5-én vették először igénybe a vásárlók. Utána évenként egy két bejegyzéssel gyarapodott csupán a könyv tartalma, ezek közül is kettő nem panasz, ha­nem dicséret, amely azt jelzi, hogy a közönség igen elégedett a Cipőbolt árusítóinak munká­jával. De a többi észrevétel sem az üzlet hibáiról beszél, hanem az áruellátás hiányos­ságait teszi szó. Elintézési mód­jukra jellemző a következő eset: Az idén januárban Imre Já nosné kifogásolta, hogy 37-es és 39-es hócipőt, továbbá női sárcipőt nem lehet kapni. — Miért van ez így? — kérdezte Imréné január 26-án. Az üzlet vezetője azonnal to­vábbította a bejegyzés másola­tát felettes szervéhez, a Kiskereskedelmi Vállalathoz. Amint a panaszkönyv megfe­lelő lapjához-csatolt levélmáso­latokból meggyőződhettünk ró­la, a vállalat már február 5-én intézkedett is. Udvarias hangú levélben megmagyarázták Imre Jánosnénak, hogy a kisebb mé­retű sárcipőkből kevesebbet ka­pott Salgótarján, mint ameny- nyire szükség lenne. Az ipar ugyanis hó- és sárcipő terén még nem képes hiánytalanul kielégíteni a keresletet. Ezzel a levéllel egy időben a Cipő­nagykereskedelmi Vállalatnak is írt az ügy intézője. Hivat­kozott Imre Jánosné, valamint más vevők észrevételeire, ezek alapján arra kérte a vállalatot, hogy egyrészt küldjenek az eddiginél több kisméretű hó­cipőt és női sárcipőt Salgótar­jánnak, másrészt továbbítsák a vevők észrevételeit a megfelelő ipari szerveknek és a cipőgyá­raknak is, hogy azok több sár­cipőt gyártsanak a legköze­lebbi tervidőszakban, a jelen­leg hiányolt méretekben, u< Kétségtelen, hogy az ilyen lelkiismeretes, gondos intézke­dés megfelelően elősegíti a pa­nasz gyakorlati orvoslását, azaz az áruellátás megjavítását! tünk ezután az 1. sz. cuk­rászdába vezetett. Itt már bőven találtunk panaszt. Az év első hónapjaiban egymás után kifogásolták a vendégek, hogy nem lehet feketét kapni, mert a gép nincs még felsze­relve, illetve nincs gőz. A gép felszerelése állandóan vissza­térő téma. Kiss Béla például már január elején sürgeti, ho-ry szerezzenek be eszpresszó­gépet, de még február 5-én is azt kénytelen bejegyezni a könyvbe, hogy még mindig nem történt semmi változás. Nos, a gép azóta már működik, újabban nincs is kifogás el­lene. Nem találtuk azonban semmi nyomát sem annak, hogy akár Kiss Béla, akár a több: bejegyző választ kapott volna észrevételére. Ebben az üzlet­ben ugyanis nem mellékelik a panaszhoz a válaszlevél máso­latát, sőt a külön erre a célra kijelölt rovatban sincs semmi­féle megjegyzés a cukrászda központja, a Vendéglátóipari Vállalat részéről. T T gyanezt tapasztaltuk a ^ 36-os Italboltban is, amely szintén ehhez a vállalat­hoz tartozik. Igaz, nem sok panaszt tartalmaz a könyv — az idén mindössze kettőt, eb­ből az egyik azt kifogásolja, hogy télen nem lehetett az üz­letben forró teát kapni, a má­sik arról szól, hogy a söntés rendszerint elhanyagolt, pisz­kos — de még ennek a néhány panasznak az elintézésére sem tudunk következtetni, mert a vállalat nem jelezte sem tudo­másulvételüket, sem a kivizs­gálás eredményét, vagy azt. hogy egyáltalában válaszoltak-e a panasszal élő vendégnek. Aki tehát a panaszkönyvek alapján akar véleményt for­málni arról, hogyan foglalko­zik a Vendéglátóipari Vállalat a dolgozók bejelentéseivel, az nyilván ezt gondolja: sehogyan. Természetesen lehet, hogy a vállalat ismeri a különböző üzleteire vonatkozó panaszo­kat, talán válaszol is rájuk, de ezt „titokban“ teszi, amj hiba! A kereskedelmi jellegű panaszokat a nyilvánosság be­vonásával kell minden esetben elintézni. Éppen ezért mi a Kiskereskedelmi Vállalat mód­szerét tartjuk helyesnek és kö­vetendőnek, mert ez nyíltan, mindenki számára bármikor ellenőrizhetően mutatja meg, mi lett a vásárlók észrevételei­nek sorsa, milyen intézkedést hoztak a hiba orvoslására. Gyorsan, hatékonyan intéz­kedni, majd a panaszkönyv megfelelő helyére odafűzni a válasz másolatát, bejegyezni az elintézést: ez az a móri, amely növeli a dolgozók bizal­mát a kereskedelmi szervek iránt. Véleményünk szerint így kellene dolgoznia a Ven­déglátóipari Vállalatnak is! Legközelebbi őrjáratunk so­rán a többi kereskedelmi vál­lalat panaszkönyveit vizsgálja meg brigádunk. M. D. VASÁRNAPI FEJTÖRŐ — 1955 július 2. — Beküldendő: Múlt számunk­ban közölt szatirikus rajz A- val a végén (függőleges 1.). Hu­szadik századi híres nagy ma­gyar költő (függ. 5.). Népszerű Puccini opera (utolsó kocka kettősbetű) (vízsz. 7. -f- függ. 9.). A nagyhatalmak között jött létre 1944-ben (vízsz. 69.) Beküldési határidő: július 7 déli 12 óráig. A megfejtéshez mellékelni kell a Vasárnapi Fejtörő szelvényt. Vízszintes: 1. Tartozik. 4. Szigetlakok. 10. Német te. 11. Fa része. 13. Végtelen meny­asszony. 14. Állóvíz. 15. Visz- sza: Egymást követő magán­hangzók. 16. Nyirkos. 20. Rór mai császár. 22. Dal. 23. Rend­fokozat. 24. Szenvedés. 25. ál­lati lakás. 26. Vissza: gabona­féle 27. Hegység a Szovjet­unióban. 29. Bíró teszi. 31. Nógrád megyei nagyközség. 33. Táviratban él. 34 .......alatt (o ltalmában). 36. Király — franciául. 37. R. S. 38. Zama- ta, ékezethiány. 39. Háziállat. 41. Kötőszó. 42. Korszak. 43. Erdei vad. 45. Vissza: szeszes­ital. 47. Női név. 49. Felfogja. 51. Szavazat. 53. Időtjelző szó. 54. Veszteség. 56. Régi névutó. 58. O. S. 59. P. B. H. 61. So­vány, csontos. 64 Köröz más­salhangzói. 65. Régi. 67. Egy­más után következő magán­hangzók kiejtve. 68. Híres asz­taliteniszezőnk. Függőleges: 2. Mint vízsz. 10. 3. Vissza: kerti munkát végez. 6. Tényekkel való meggyőzés. 7. Olasz folyó. 8. Vissza: nem igazi. 12. G. N. 14. Tas szélei. 15/a. Jegyezget. 17. Egymást- követő magánhangzók. 18. Vissza: kicsinyítőképző. 19. Nógrád megyei bányásztaim 21. Olaj idegen nyelven. 23. Fogoly. 28. Dolog — latinul. 29. Cselekvést, történést fejez ki. 30. L. Z. J. 32. Bibliai alak. 34. s.. vonat most van induló­ban. 35. Európa fele. 38. Elő- ázsiai ország. 40. Kérdő szó. 42. Vissza: folyadék. 43. Vigyá­zó. 44. Z. T. 46. Vissza: folyó a Szovjetunióban. 48. Játék­szer. 49. Külső és belső inge­rek tudomásulvétele. 50. Ilyen tű is van. 57. A vérkeringés útja, ékezethiba. 60. Kérdőszó. 62, Mutatószó. 63. Kegyes fele, 64. Az alany egyik kérdősza­va. 66. N. T, 68. Kettős más­salhangzó. Múlt rejtvényünk helyes megfejtése: Kármán József — Fanni hagyományai — Uránia — Tittel — Kilenc akasztófát. A helyes megfejtésért könyv­jutalmat nyertek: Kiss Zsu­zsanna Palotás, Virág László Salgótarján. Fridrich Éva Sal­gótarján, Engli Dezsőné Szan- da — Kiskérpuszta. A könyve­ket postán »küldjük el.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom