Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)

1955-07-23 / 57. szám

MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 57. SZÄM. ÄRA: 50 FILLÉR 1955. JŰLIUS 23. MAI SZAMUNKBÓL: Minél több jó kádert a falura! (2. oldal.) — Súlyos hibák a politikai gazdaságtan szakosí­tott tanfolyamok szervezésében. (2. oldal.) — Még nagyon sok a teendő a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál. (3. oldal.) — Rádiómú- ’ sor. (4. oldal.) A SZINJATSZO-CSOPORTOK MŰSORPOLITIKÁJÁRÓL ^ dolgozók öntevékeny kul- türmnnkájának igen sok fajtája van. Ezek közül a legfontosabb ág a színjátszás. .Azért legfontosabb. mert a leghatásosabb, legnagyobb a közvelen és közvetett hatása, a nevelő hatása nézőre és sze­replőre egyaránt. A színját­szás képes leginkább mozgó­sítani a párt által kitűzött közvetlen feladatok érdeké­ben. A színjátszás képes leg­inkább olyan jellemfejlesztő élményeket nyújtani nézőnek is és a szereplőnek is. ame­lyek az emberek gondolkozá­sát, magatartását, a szocializ­mus építésének érdekében gazdagíthatják, jobbíthatják. Ezeken kívül, a színjátszás a leghatékonyabb eszközök egyike az általános műveltség, közízlés terjesztésében, haladó hagyományaink, irodalmunk és anyanyelvűnk ápolásában, a proletárnemzetköziség esz­méjének ápolásában. A színjátszó-mozgalomban résztvevők nagy száma, az ön­tevékeny színi előadások nagy­számú közönsége, még jobban hangsúlyozza e mozgalom je­lentőségét, a szocialista nép­művelésben. Ahhoz, hogy a fentebb el­mondottakat színjátszócso­portjaink elérhessék, nagyon sok körülményt kell figyelem- bevenniök, és sok feltételnek kell eleget tenniök. Ezek kö­zül most az egyik legfontosabb kérdéssel, a műsorpolitika kérdésével szeretnék foglal­kozni. p ártunk Központi Veze­tőségének márciusi ha­tározata többek között rávilá­gított arra is, hogy a kispol­gári szemlélet műsorpoliti­kánkba is befurakodott. Ezek közül a legveszedelmesebb, a színjátszás népnevelő hivatá­sának mellőzése, vagy éppen tagadása. Kevés kivételtől el­tekintve, megyénkben is elter­jedt az a helytelen nézet, hogy „Csak a szórakoztatás” a fontos, „Fő, hogy a néző jól szórakozzék, nevessen, mind­egy, hogy min”. Megyénk több színjátszó­csoportja tervbe vette a Csár­dáskirálynő előadását. Ezek a csoportok minden műsorpoli­tikai meggondolás nélkül fi­gyelmen kívül hagyva, hogy rendelkezésükre áll-e megfe­lelő előadógárda, zenekar és színpadi felszerelés, csak azért tűzték műsorra, mert Buda­pesten is ment. a rádió is köz­vetítette és hát nagy sikere volt. Persze, ezek után, az elő­adásuk minden volt, csak' nem a Csárdáskirálynő. Még a Deb­receni Csokonai Színház Csár­dáskirálynő előadásában is — pedig ez az egyik legjobb vi­déki színház — voltak hibák, hogyan bírkózhatik meg tehát egy műkedvelő csoport, egy ilyen darabbal? Az ilyen esetnél még súlyo­sabb hiba, ha a csoport fel­utazik Budapestre „tanulmá­nyi útra” és idehaza aztán le­másolják, utánozzák a buda­pesti szereplőket, persze rosz- szul. Üdvös lenne, ha ebben a Somlai Arthur Központi Stú­dió is jó példát mutatna a me­gyei színjátszócsoportoknak. Megyénkben „az operett láz” másik darabja a János vitéz. A ceredi kultúrcsoport, még a DISZ kulturális seregszemlén is ebből mutatott be egy fel­vonást, Elképzelhető, hogy mi­lyen volt az előadás, amikor a zenekart egy tangóharmónika „képviselte”; rp últengés mutatkozik a klasszikus darabok be­mutatásában is. A seregszem­lén a mohorai színjátszócso­port Csíki Gergely „Nagyma­ma” című darabjából mutatott be egy részletet. Természete­sen nem tudták visszaadni az igazi mondanivalót és így nem is volt sikerük. Pedig micsoda jó' színjátszó-együttes van Mo- horán! Ha a „Nagymamá”-ra elfecsérelt időt komoly, mai tárgyú egy-, vagy háromfelvo- násosra fordították volna, biz­tosan nem maradt volna el a megérdemelt siker. A három- felvonásosok közül eddig a Központi Csoport is csak klasszikus darabokat mutatott be. A színjátszócsoportok gyak­ran hivatkoznak arra, hogy nincsen műsoranyag. Ez nem igaz. A Népművészeti Intézet az előfizethető két so­rozatában, a „Színjátszók könyvtárában” és a „Népszerű drámákban” sok jó műsorfü­zetet adott ki. Hogy csak egy párat említsünk: Füsy József: Hajnal, Tersánazky J. Jenő: A harmadik fiú, Síró babák, Dé- ry Tibor: Talpsimogató, Sza­bó Pál: Darázsfészek. Krúdy Gyula: Az arany meg az asz- szony, Bartha Lajos: Tavaszi mámor stb. Van tehát műsor­anyag elég, csak nem kell hú­zódozni a mai tárgyú magyar, szovjet, vagy egyéb darabok­tól, az egyfelvonásosoktól, a komoly jelenetektől. Dicséret illeti ebből a szempontból a Nagybátonyi MTH Vájárta­nuló Iskola színjátszóinak elő­adását, akik a „Fiatalok” cí­mű darabot mutatták be, igen komoly színvonalú, nagysikerű előadáson. Nagyon helyes pél­dául az Acélárugyári kultúrott­hon ez évi műsorterve, mely­ben szerepel a Talpsimogató, a Béke szigete, a Néma Le­vente. Nem mondható már ez el a bányász kultúrotthonról, amely például a Mária főhad­nagyot is műsorra tűzte; A műsorpolitikai irányítás előreláthatólag még hosz- szú ideig egyik legfőbb gon­dunk marad. A legfontosabb azonban az, hogy a DlSZ-bizottságok- nak, a színjátszó rendezőknek és a népművelési osztályok­nak. a műsorválasztást politi­kai ügynek kell tekinteniök és nevelő, felvilágosító mun­kával irányítaniok kell a cso­portok munkáját. A népművelé­si csoportok ne engedjék meg, hogy egv járásban öt-hat cso­port ugyanazt a darabot ta­nulja be, és így még az egész­séges csereműsorra se legyen lehetőség. Minden kultúrmun- kásnak elsőrendű kötelessége legyen azt elérni, hogy a ren­delkezésre álló kitűnő műsor­anyagból minden csoport, a számára legmegfelelőbbet tűzze műsorára. Keményvári István színjátszó szakreferens Az Európában fennálló államcsoportok közötti szerződés alapelvei A Szovjetunió küldöttségének javaslata Genf, július 21. (MTI) A béke megerősítésének vá­gyától vezéreltetve és felis­merve annak szükségességét, hogy minden eszközzel hozzá­járuljanak a nemzetközi fe­szültség csökkentéséhez és a bizalom megteremtéséhez, az államok közötti kapcsolatban, a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok. Franciaor­szág és Nagy-Britannia kor­mányai megállapodásra jutot­tak abban, hogy az európai béke fenntartása [ érdekében állna szerződést | kötni egyrészt az Északatlanti Szövetségben és a Nyugateuró­pai Unióban részvevő államok, másrészt a varsói szerződés­ben részvevő államok között. E szerződés a következő elve­ken alapulna: | Egyrészt az Északatlanti “ Szerződésben és a párizsi egyezményekben részvevő álla. mok. másrészt a varsói szerző­désben részvevő államok köte­lezik magukat, hogy nem al­kalmaznak fegyveres erőt egy­más ellen. Ez a kötelezettség­vállalás nem csorbíthatja az államoknak az egyéni vagy kollektív önvédelemre vonat­kozó jogát, mint azt az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye fegyveres agresszió esetén elő­írja. 2 A szerződésben részvevő ■ államok kötelezik ma­gukat arra, hogy tanácskoznak egymással minden olyan eset­ben, amikor véleményeltérések vagy viszályok támadnának közöttük, amelyek fenyeget­hetnék az európai béke fenn­tartását. 3 A szerződés ideiglenes ■ jellegű és addig marad érvényben, amíg fel nem vált­ják egy másik olyan szerző­déssel, amely az európai kol­lektív biztonsági rendszer meg­teremtésére vonatkozik. A szovjet küldöttség határozattervezete: „A négy hatalom kormányfői értekezletének határozata a fegyverzet csökkentéséről és az atomfegyver betiltásáról“ Ezután Eisenhower, az Egye­sült Államok elnöke szólalt fel. Kijelentette: egyetért az­zal, hogy a leszerelés nagyon fontos kérdés. Az Egyesült Államok igen fontos elvet szö­gezett le, mégpedig azt, hogy a fegyverkezés szigorú ellen­őrzését kell alkalmazni. Bulganyin elvtárs és Eisenhower barátságos beszélgetése a genfi tárgyalások napjaiban. Eisenhower elnök ezután közvetlenül a szovjet küldött­séghez fordult és kijelentette! — Mi, két nagyhatalom, bor­zalmas fegyverekkel rendelke­zünk. Kell, hogy megegyezés létesüljön köztünk. Faure francia miniszterelnök kijelentette, hogy egyetért az Eisenhower-javasolta, ellenőr­zéssel. Eden brit miniszterelnök be­jelentette: örömmel fogadta a május 10-i szovjet javaslatot; Hangsúlyozta, hogy a szovjet kormány helyesen teszi, hogy a leszerelés kérdését a nemze­tek közti bizalomhoz kap­csolja. * I. A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország kor­mányfői, hogy ' csökkentsék a feszültséget az államok közötti kapcsolatokban, megerősítsék a kölcsönös bizalmat egymás kö­zött és kiküszöböljék egy új háború veszélyét — szüksé­gesnek tartják, hogy erőfeszí­téseket tegyenek egy olyan nemzetközi megállapodás le­hető leggyorsabb megkötése érdekében, amely a fegyverzet csökkentésére és az atomfegy­ver betiltására vonatkozik. Miután eszmecserét folytat­tak a fegyverzet csökkentésé­ről, az atomfegyver betiltásá­ról, a következőkben állapod­tak meg: 1. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság fegyve­res erőinek színvonalát 1—iy2 millió főben állapítják meg mindegyik hatalomra vonat­kozólag, Angliára és Francia- országra vonatkozólag 650 000 —650 000 főben. Magától érte­tődik, hogy a Kínát illetően előirányzott színvonal kérdé­sét. valamint más idevágó kér­déseket, melyek Kína fegy­veres erejére vonatkoznak, a Kínai Népköztársaság kormá­nyának részvételével kell meg­vizsgálni. Egyetlen más állam fegyve­res erőinek színvonala sem ha­ladja meg a 150—200 000 főt; ezeket egy ezzel foglalkozó nemzetközi értekezleten kell egyetértőleg megállapítani. 2. Az atom- és hidrogén­fegyver teljes betiltása altkor lép majd életbe, amikor a hagyományos fegyverzet és a fegyveres erők megállapított csökkentését 75 százalékban már végrehajtották. E fegy­vernek az államok fegyverze­téből való kiküszöbölése és megsemmisítése a fegyverzet megállapított csökkentésének utoisó 25 százalékában való végrehajtása közben fejező­dik majd be. Ettől kezdve minden atomanyagot kizáró­lag békés célokra fognak fel­használni.--3. Ugyanakkor, amikor meg- •-kezdődik a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentését célzó intézkedések végrehaj­tása, a négy hatalom — még az atom- és hidrogénfegyver teljes betiltásáról szóló egyez­mény életbelépte előtt — ün­nepélyes kötelezettséget vál­lal. hogy nem alkalmazza a nukleáris fegyvert, melyet — ami őket illeti — betiltottnak tekintenek. E szabály alól ki­vétel engedhető meg az agresz- szió elleni védelem céljából, ha a Biztonsági Tanács ilyen értelmű döntést hozott. 4. A fegyverzet csökkenté­sére és az atomfegyver betil­tására vonatkozó program végrehajtásának egyik első in­tézkedéseként az atom- és hidrogénfegyverrel rendelkező államok kötelezik magukat, hogy beszüntetik az e fegyver- fajtákkal kapcsolatos kísér­leteket. 5. A fegyverzet csökkenté­sére és az atomfegyver betil­tására vonatkozó intézkedések végrehajtása fölött hathatós nemzetközi ellenőrzést létesí­tenek. 6. A négy hatalom kormány­fői megbízták a külügyminisz­tereket, igyekezzenek megvaló­sítani a szükséges egyetértést azokban az eddig függőben maradt kérdésekben, amelyek a fen temlített megállapodás­sal kapcsolatosak. E megálla­podást meg kell vizsgálni az Egyesült Nemzetek Szervezeté­A Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri- tannia és Franciaország kor­mányfői — azzal az eltökélt szándékkal, hogy nem fogják megtűrni az atom- és hidro­génfegyver alkalmazását, amely az emberi lények töme­ges kiirtásának fegyvere; va­lamint azzal az eltökélt szán­dékkal, hogy megóvják a népe­ket egy pusztító atomháború veszélyétől — ünnepélyesen kijelentik: a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Bri­tannia és Franciaország köte­lezik magukat arra, hogy ad­dig is, amíg létre nem jön a nemzetközi megállapodás a fegyverzet csökkentésére és az atomfegyver betiltására vo­natkozólag — nem fogják el­sőnek alkalmazni az atom- és hidrogénfegyvert egyetlen or­szág ellen sem és felhívják az összes többi államokat, hogy csatlakozzanak ehhez a nyi­latkozathoz. Iljicsov csütörtöki sajtóértekezlete Iljicsov, a szovjet küldöttség szóvivője csütörtökön megtar­tott sajtóértekezletén elöljáró­ban bejelentette, hogy a kor­mányfők csütörtöki értekezlete a külügyminiszterek javasla­tára korábban kezdődött. Az ülésen Bulganyin szovjet mi­niszterelnök elnökölt. A csü­törtöki ülésen a kormányfők elhatározták: ismét megbízzák a külügyminisztereket, hogy péntek délelőtt 10 órakor kez­dődő ülésükön vizsgálják meg a napirend 1. és 2. pontját. Iljicsov bejelentette az újság­íróknak, hogy a csütörtöki ülé­sen benyújtott két szovjet ja­vaslatot oszt ki közöttük. A kormányfők csütörtökön a napirend 3. pontját, a leszere­lés kérdését vitatták meg. A négy kormányfő kifejtette ál­láspontját az atomfegyverek betiltásának kérdésében. Bulganyin miniszterelnök a szovjet küldöttség nevében ja­vasolta a fegyverzet csökken­tését, valamint az atomfegy­ver betiltását. A leszerelést csak akkor lehet megvalósí­tani — mondotta —. ha véget* vetnek a hidegháborúnaki Nagyszabású leszerelési prog­ram megvalósítása csakis eb­ben az esetben lehetséges. A szovjet kormány szerint már most megegyezést kell létesíteni a négy nagyhatalom között: kötelezettséget kell vállalniok arra, hogy nem használják az atom- és hidro­génfegyvert. Fel kell szólítani a többi államokat is, hogy csatlakozzanak egy ilyenértel­mű nyilatkozathoz, anélkül; hogy megvárnák egy általános nemzetközi megállapodás létre­jöttét e tárgyban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom