Szabad Nógrád. 1955. július (11. évfolyam. 51-59. szám)
1955-07-06 / 52. szám
1955. július 6. SZABAD ÍVOGRAD 5 Reggel háromnegyed 7, beszállás Híradás a mizsertai bányászokról óra reggel van. Mizserfán vagyunk, a szűk, minden oldalról dombokkal övezett völgyben. A kis bányatelepen a korareggelt órákban élénk a forgalom. A kövezett járdán munkába siető dolgozók. Az utcán autók, balra a vízárkon túl pedig villamos viszi a bányászokat. Fenn a telep végén égbenyúló vastartópilléren a sodronykötélen, szénnel megrakott csillék megfelelő távolságban egymástól. A kötélpálya szögállomása alatt Pálhecnj II. bányalejtős látható. Az üzemhez egymás után futnak be a munkásokat szállító autók. Mikor minden autó megérkezett, és eljött a fél hét, Borsos aknász elvtárs létszemf elolvasást tart. Beosztja az embereket, utána pedig néhány perccel háromnegyed hét előtt a dolgozók fel- szedelőzködnek helyükről és elindulnak a bánya bejárata felé. A bánya egymás után nyeli el az embereket. Tartsunk mi is velük, hogy ízelítőt adhassunk olvasóinknak arról, hogyan, mi módon és milyen lelkesedéssel végzik munkájukat Pálhegy II. lejtősakna bányászai egy délelőtti műszakban. Indul a villamos a szénnel megrakott taibot- kocsikkal A kaparó továbbítja a szenet a gumiszalagra A szűk földalatti folyosón egyre mélyebben járó bányászok imbolygó lámpafé- nye úgy hat, mint sötét éjszakában sokezemyi csillag. A folyosó kétoldalún számtalan befalazott fülke látható. Ezekből még csak nemrég fejtették ki a szenet. Némelyik fülkében gondos állapotban lévő ka- parószalaghoz szükséges láncok és csúzdateknők. A bányászoktól megtudjuk, hogy ezeket nem hanyagságból tartják itt, hanem azért, hogy szükség esetén a legrövidebb idő alatt a rossz alkatrészeket kicserélhessék. Ahogy az emzserfa bányászainak múltbeli munkájáról és életéről. A bányászok élete oly sötét volt, mint a bánya mélye, ha eloltotta a lámpát a bányalég. A föld méhében emberfelettien nehéz volt a munka, éhbérért dolgoztak, éppen úgy, mint ma a kapitalista tőkésrendszer „ál- dásait1« élvező országokban. A bányászok „jótevői“, Chorin és társai „jóvoltából”, a munka- szervezés egyetlen célt szolgált, kipréselni a munkásból minden erőt, elvenni egészségét. hogy aztán kifacsart citromként dobhassa ki az utcáMunkában a rakodógép. Csonka Pál DISZ-brigádvezetö irányítja a gépet bér végigmegy a szállítóvágaton. mindenhol a legnagyobb rendet látja. A gumiszalag alatt csak elvétve akad széndarab. Az eltelt négy év alatt Pálhegy II. Iejtő6akna minden munkahelyét gépesítették. A hosszú folyosókon különbözőféle kaparószalagok, rázó- csúzdák szállítják a szenet, a lejtősön pedig gumiszalag hordja ki a szenet a napra. A bányamunka legnagyobb részét géppel végzik. Pálhegv II. lejtős, a medence bányái közül a legkorszerűbben gépesített üzem. És ha már itt tartunk, nem érdektelen az sem, hogy néhány sorban megemlékezzünk a nógrádi bányászok, köztük Mira. Arról beszél Borsos aknász plvtárs is miközben egyre mélyebben járunk a lejtősben. A múltban, ha egy gépet vagy egy újítást bevezettek, akkor az azt jelentette, hogy számtalan dolgozó kenyér nélkül maradt. A bánya urai nem tartották szükségesnek, hogy gépesítsék az üzemet nagyobb mértékben, hiszen a munkanélküliek serege lehetővé tette részükre, hogy a munkás kézi erejével olcsóbban termelhessék a szenet. Na g von sokat lehetne arról beszélni hogy milyen munka- védelmi és bányabiztonsági berendezések voltak, jóformán semmilyen .:: Ezért volt any- nvi baj, szerencsétlenség és oly nagy a bányamunka rokka útjainak száma. Ma már kedvelt munkatársaink a gépek, korszerű bányabiztonsági berendezések óvják a munkás egészségét. Kapitalista urak! Önök, akik arról csevegnek, hogy Ma ""arorszé "on bányásznak lenni egyet jelent a rabszolga- munkával, úgy hisszük ezek- után megérthetik, nem szorulunk rá, hagy sajnálkozzanak rajtunk. A lejtős folyosójáról le- ** térünk és Csonka Pál DISZ-bri -'ádvezetővel együtt haladva a kísérő légvágatba lévő munkahelyre megyünk. A légvágatban rázócsúzda, a munkahelye előtt pedig egy rakodógép. Érkezésünkre az éjjelesi műszak dolgozói abba- haggyák a munkát. — Mi újság, fiúk — kérdezi Csonka elvtárs. — Arról jobb nem is beszélni, mert a rakodógép balkarja elromlott, s a szenet, mint látod, nem tudtuk elszállítani. De már szóltunk az aknásznak, aki azt mondta, hogy azonnal jön a lakatos — adták a feleletet egyszerre ketten is. — Szomorú valóság, hogy a gép elromlott, mert se ácsolni, sem pedig fúrni nem tudunk. A lerobbantott szénmennyiség az útunkba van. Nincs más hátra, kimegyünk gépkarért. Ha minden jól megy. 10 óra felé a géppel megindulunk — mondja Csonka elvtárs. Mi pedig addig Szabó József csapatához látogatunk el, amely1 a 4-es csapaté zámot vi» selb Már messziről hallani mérgeiődósüket, ideges hangjukat. — Az utóbbi időben egyre gyakrabban fordul elő géphiba. Hiába igyekszünk, mindig visszaver. Mennyivel könnyebb volna a munkánk most is, ha az éjjelesi műszakból visszamaradt szénmennyiséget nem kellene két-három méterrel hátrább lapátolni — mondja Szabó elvtárs. Megtörli kérges tenyerével verejtékező homlokát és felénkfordulva így szól. — A munka azért nem áll meg, mikor a gép jó lesz, akkorra már be is ácsolunk, no meg szenet is robbantunk. Utunk innen az alapköziére visz. Szerelők és lakatosok dolgoznak a rakodógépen. Alig négy méterrel mögöttük az osztóban pedig Csatai István idős vájár a gépfúróval robbantás* - készíti elő a munkahelyet. A fúró sziszegve halad egyre mélyebben a kemény szénbe. \ — Mennyivel könnyebb a munkája a gépfúróval? — Amint látják az elvtársak. ezt a 15 lyukat anélkül, hogy időközben pihentem volna, közel félóra alatt befúr-, tam. Nagyszerű segítőtárs a; fúrógép, vele félannyira sem; olyan fáradságos a munka, mint kézifúróval és mennyivel gvorsabb, mint az, mert másfél-két perc alatt 170 cm mély lövőlyukat kifúr. Közben leteszi a fúrógépet, előveszi a tisztítópálcát és hozzákezd a lyukakban maradt szénpor eltávolításához. A csapatok mindenütt örömmel beszélnek arról, hogy a gépesítéssel s az új technológiai eljárás bevezetésével könnvebb munka mellett, lényegesen többet termelhetnek. Erről beszél Reszelt Ferenc elvtárs, Csatai István vájár társa is, amikor ezeket mondja: — Bár minden csapat részére biztosítanának kis rakodógépeket. Igaz. hogy gyakran van vele baj, de mégis csak előnyösebb. Vajon képesek volnánk-e arra, Csatai bácsi, hogy 78—80 mázsás teljesítményt kézi erővel ki tudnánk termelni. Aligha. Márpedig a szénre nagy szüksége van az országnak. Több szén több forintot is jelent és az asszony is többet vehet a több pénzért. A gépesítéssel az üzem dolgozói még nagyobb eredményeket érhetnének el, ha kellően kihasználnák a gépek kapacitását. Helyes volna, ha a műszaki vezetőség ácsoló brigádokat szervezne és a szén jövesztésát amennyire lehetséges, meggyorsítanák, mert még mindig sok idő vész el emiatt. Ezzel az önköltséget is csökkentenék anélkül, hogy az a termelés rovására menne. Az alapközlőről ismét Csonka Pál munkahelyére térünk vissza, ahol a lakatosok, még mi távol voltunk, kijavították a rakodógépet. Csonka elvtárs már megindította a gépet. A karon lévő karmok mohón kaparják a szenet a szalagra, amely a rázócsúzdára továbbítja. A visszamaradt szónkész- letet pillanatok alatt félrerakták. Társával beácsolt, majd robbantott. Műszak végére, ahogy nékünk azt az aknászok mondták, pótolták a kiesést és másfél vagon szenet termeltek ki. Csatai István csapatvezető fúrás közben ti a az üzem kollektívája tonna szenet adhatott a hazá- 11 eleget tesz a reája eső nak. feladatoknak, ami által méltó Hiba lenne, ha megfeled- az elismerésre, ez nemcsak az keznénk a Szolgáltató Vállalat ő jó munkájukat, de a műhely mizserfai körzetben dolgozó iparosainak jó munkáját is villamosmozdony vezetőiről és igazolja. A lakatosok, a ková- kísérőiről, akik jó és rossz Végig gumiszalag szállítja ki » szenet csők, a szerelők különösen sokat tehetnek — amit meg is tettek — a széntermelés állandó növelésért valamint a gazdaságos termelésért. Munkájukat mindenkor a legnagyobb odaadással végezték. A gépek gondos ápolásával, az előzetes karbantartások megfelelő végzésével elősegítették, hogy Pálhegy II. üzem az első féléves tervén felül 9375 időben egyaránt dolgozlak azért, hogy a bányászok által kitermelt szén mielőbb eljusson rendeltetési helyére. Nem kis mértékben rajtuk múlik a mizserfai dolgozók eredményes munkája. Munkájukkal megbecsülést is szereztek maguknak. Most mi is arra kérjük, hogy továbbra is jó munkával segítsék a bányászok termelésért vívott harcát. Az új feltárt bánya: Pálhegy III. JDálhegy II. gépesített üzem mellett alig * pár hónappal ezelőtt új bányát nyitottak meg. A munka sürgősségére való tekintettel, a legjobb csapatokkal végeztetik a munkát. Kaposvári Ferenc elvtárs csapata naponta nem kevesebb, mint másfélszeresét teljesíti az előírt tervnek. Az elmúlt hónapban vegyesszelvényben 73 folyóméter vágatot hajtottak i ki. A műszak félórán belül véget ér. A délutános műszakra jövők már megérkeztek. Hasonlóan a reggeli időhöz, az aknászok elvégzik a beosztást és megindulnak a bányászok a bánya felé, hogy friss erővel továbbfolytassák a nappalos műszák dolgozóinak a több szénért vívott harcát. Szabó—Hadu A HL negyedévre kitermelését Vasárnap délelőtt Salgótarjánban tanácskozásra jöttek össze a bányász DISZ-brigádok vezetői és a csapatok képviselői, hogy értékeljék az elmúlt félév munkáját és megbeszéljék a jövő feladatait. A Szén- bányászati Tröszt első félévi tervteljesítésében igen nagy érdeme van a DlSZ-bigádok- nak, amelyek a legnehezebb feladatokat is sikeresen megoldották és a felszabadulási évforduló, a DISZ II. kongresz- szusa tiszteletére indított versenyekben több mint 33 000 tonna terven felüli szén kitermelésével segítették a Trösztöt. A régi ismert DISZ-brigádok neve mellé olyan újabb bányász DISZ-brigádok neve lett újabb 10000 tonna terven hiáii szén vállalták a nógrádi DISZ-brigádok ismert, mint Kovács László for- gácsi brigádja, amely 161 százalékos és Demecs József brigádja, amely 143,2 százalékos tervteljesítésről adhatott számot a II. negyedév végén. Hasonló szép eredményeket értek el az elővájáson dolgozó DISZ- brigádok is. Sándor István, az újonnan megnyílt György-lej- tősaknai DISZ-csapata 131, Molnár Antal cslpkési csapata 126 százalékot teljesített. Ezeknek a csapatoknak az eredménye is hozzájárult, hogy a Tröszt csaknem 4000 fm-rel teljesítette túl vágatkihajtási tervét és ezzel megalapozta a II. féléves terv sikeres teljesítését. Ezután a jól végzett munka jutalmául Budavári Károly Kossuth-díjas, DISZ- brigádvezetö és még 7 legkiválóbb csapatvezető nevét bejegyezték a DISZ megyei bizottságának új dicsőségkönyvébe. Végül a tanácskozás részvevői elhatározták, hogy harcba indulnak a DISZ-brigádok számának növeléséért és a Ilii negyedévben a Varsói VIT és augusztus 20 tiszteletére 10 000 tonna szenet termelnek előírt tervükön felül. Ebből a mennyiségből Budavári Károly Kossuth-díjas DlSZ-brigádve- zető társai nevében 2500 tonna, Kővári József és Demecs József brigádvezetők 1500— 1500 tonna szén kitermelésére tettek ígéretet.
