Szabad Nógrád. 1955. június (11. évfolyam. 42-50. szám)

1955-06-25 / 49. szám

1955. június, 35, SZABAD x'm.RAH 5 SZÉPÜLŐ, GAZDAGODÓ FALVAINK Szerkesztőségünk sok levelet kap faluról, örülünk ezeknek a leveleknek, mert akár valamilyen helyi öröm­ről, vagy kisebb nagyabb gondról számolnak be, akár ál­talánosságban beszélnek a falu lakóinak életéről, mind­egyikük arról tanúskodik, hogy egyre szépülnek, gazda­godnak, fejlődnek a nógrádi községek. Az alábbiakban közöljük három falus-i levelezőnk írását. Szeretnénk, ha olvasóink nem elégednének meg azzal, hogy tudomásul veszik, hogyan változik az élet Bánkon, Bedepuszt&n és Kutasón, hanem maguk is kedvet kapnának ahhoz, hogy a Szabad Nógrád hasábjain beszámoljanak a megye né­pének saját falujuk helyzetéről, eredményeiről, Bánk új arca SZABÓ PÁL: A KLARISSZA-REND JOBBÁGYAI Részlet a Nagy temető c. regényéből Hírek Titokzatos (de talán nem is annyira titokzatos!) lelet Időnként előkerül a bányák mélyéről egy-egy olyan kőzet­darabka, amelyen különös, szokatlan lenyomat — láb­nyom, vagy ismeretlen állati test körvonala — található. Ilyenkor a tudósok serege ta­nulmányozza az értékes lele­tet, hogy abból hasznos követ­keztetéseket vonjon le. Nekünk is van egy „lele­tünk”. Pósfalvi Lajos elvtárs­tól, a Zagyvapálfaivi Üveg­gyár gépmesterétől kaptuk. Keletkezésének körülményeit tudóshoz méltó buzgalommal vizsgáltuk, s amint kiderül, következtetni is tudunk belő­le... Mindjárt az élején megállapítottuk, hogy a kőzet- szerű anyag — száraz kenyér, a közepében megkövesedett kis gömb pedig nem más, mint egy — cseresznyemag. Ehhez még nem kellett különösebb tudomány. Hosszas fejtörést okozott ellenben az, hogy ugyan mi módon került a cseresznyemag a kenyérbe? A liszt révén sehogyan, mert KÖZÖS ÉRTEKEZLETEN beszélik meg ma Balassagyar­maton megyénk falusi DISZ- szervezeteinek titkárai az ara­tási és cséplési munkákban a falu fiataljaira háruló felada­tokat. + VARSÁNY ÉS SIPEK köz­ségben 31 család írta alá a termelőszövetkezeti belépési nyilatkozatot. Ezekben a fal­vakban Jó példával járnak elöl a tanácselnökök, akik ma­guk is termelőszövetkezeti ta­gok. •k A BALASSAGYARMATI Előre Termelőszövetkezet ser­tésből 134,8, tojásból 133,5, ba­romfiból pedig 110 százalékra teljesítette első félévi beszol- gáltatási kötelezettségét. hiszen hol volt már akkor a cseresznye, amikor a búzát tavaly őrölték. (Különben is, a lisztet feldolgozás előtt megszitálják a kenyérgyár­ban. Vagy talán tévedünk?) Már-már tanácstalanul áll­tunk a kenyérdarab előtt, ami­kor egyikünk új elfogadható elmélettel állt elő. Eszerint a cseresznyemag úgy került a ke­nyérbe, hogy a dolgozók mun­ka leözben cseresznyét szopo­gattak (ez még nem baj, vál­jék egészségükre!) s aztán a magokat belehullajtgatták, majd belesütötték a kenyér­tésztába, ami viszont már egyáltalán nem vált a fogyasz­tók egészségére! A bányákból előkerült kőze­tek történelem előtti időkről, őskori élőlényekről vallanak. A mi nagyonis újkori, szerény le­letünk mindössze annyit mond, hogy felelőtlenül dolgoznak a salgótarjáni kenyérgyárban. Ezt azonban felettébb érthe­tően mondja, sőt mi több: bizonyítja is. s j — ós NEGYSZÄZEZER FORIN' TOS beruházással még ebben az esztendőben modern kul- túrházat kapnak a vízválasztói Vasötvözetgyár dolgozói; ★ 925,55 MÁZSA FÉMET gyűj­töttek Salgótarján általános iskoláinak tanulói. Az egy fő­re eső átlag a forgácstelepi is­kolában a legnagyobb. 69 kiló. A legtöbbet 298,65 mázsát a Sztahanov úti pajtások gyűj­töttek. Egyénileg Solymósi Anna, a Csizmadia úti, Ven­cel György, a Rákóczi úti és Mákos Márton, a Sztahanov úti iskola tanulói érték el a legjobb eredményt. ★ A kisterenyei gépállomás 27 községében és 3 tanyán 35 cséplőgéppel csépeli az idén a gabonát. Szelíd hegyek, üde, zöldelő erdők veszik körül Bánkot. Közöttük, a völgyben foglal helyet a község és annak büsz­kesége, a 15—20 hold kiterje­désű tó, amelynek hideg és meleg víz forrása van. Gyö­nyörű táj, kellemes vizű tó, egészséges, tiszta levegő — kell-e több. hogy a pihenésre, felfrissülésre vágyó dolgozók jól érezzék magukat nálunk? Jönnek is üdülni hozzánk so­kan. főleg orvosok, öregek és gyermekek. Van szép diák üdülőnk, meg a házaknál is adnak ki szobákat a nyara­lóknak. A község lakossága túlnyo­mórészt földműveléssel foglal­kozik. Gyümölcsösünk kevés van, főleg gabonát és kapás­növényeket termelünk. A föl­dek szépek, gondozottak, jól jövedelmeznek. Mégis, estén­ként, amikor a fiatalok és öre­gek összeülnek a házak előtt egy kis beszélgetésre, egyre több szó esik arról, hogy jó lenne megpróbálni a közös gazdálkodást;;: Nem hiába járnak mostanában látogató­ba az egyéni gazdálkodók a szomszédos világospusztai ter­melőszövetkezetbe ! De nemcsak a földművelők találják meg a számításukat, Kicsiny bolt — Földművesszövetkezeti bol­tunkban szívesen járnak a fa­lu fiataljai, öregjei, asszonyai és férfiai egyaránt. Mindenki megtalálja itt azt, amire szük­sége 'van, amit venni szeret­ne: konzerv, befőtt, vas- és üvegáru, lábbeli, férfiruha, gyermekruha méteráru nagy választékban áll a vevők ren­delkezésére. Több dolgozó pa­raszt rendelt az utóbbi időben ekét, tűzhelyet Hugyecz János boltkezelőnél. Az áru minősé­gével mindannyian meg voltak elégedve. Én is veszek hama­rosan egy szép tűzhelyet. Meg­éri. mert itt kapom helyben, nem kell érte bemenni Salgó­tarjánba, ezenkívül bevezetik az árát a vásárlási könyvembe és így visszatérítést is kapok rá. Ez a pezsgő élet azóta ta­pasztalható a boltban, amióta Hugyecz elvtársat választottuk meg vezetőnek. A régi bolt­A Cserhát völgyeiben meg­húzódó kis községek, közöttük Bokor és Kutasó, alig egy év­tizeddel ezelőtt a földbirtoko­sok jármát nyögték. Kutasó községben például négy földes­úr is élt. Ezek még a határban is hintóval jártak, hogy cse­lédeiket hajtsák, sanyargas­sák. A szegénysorsú lakosság­nak ellenben semmilyen közle­kedési lehetősége sem volt. Vasút, vagy autóbusz nem köz­lekedett a községben, kocsit fogadni pedig nem tudtak az emberek. Községeink így egé­szen elszakadlak a világtól. Olyan vidék volt ez, ahonnan a madár is visszafordult! 1945-ben nálunk is megvál­tozott a világ. Eltűntek nya­kunkról a kakastollasok, em­beri jogokat kaptunk mi is. De nemcsak jogokat, hanem sok egyebet is, mindenekelőtt földet. Kutasón a község la­kosságának több mint a fele vette birtokába azt a földet, amelyen azelőtt mint kisemmi­zett cseléd, nincstelen napszá­mos dolgozott inaszakadtáig. Ezután csaknem minden év hozott valami újat, valami hasznosat. Hogy csak a leg­fontosabbakat említsem, 1951- ben községeink új utat kaptak, amely összekötötte őket az or­szágútiak 1953-ban kigyúlt a faluban a villanyfény. Mennyivel könnyebb, ké­nyelmesebb azóta a tanulás, a hanem azok is jól élnek, akik az iparban dolgoznak. A közeli agyagbánya és a kisvasút-épít- kezés jó keresethez, szép jö­vedelemhez juttatja a szorgal­mas dolgozókat. Nem csoda, hogy földművesszövetkezetünk tekintélyes forgalmat bonyolít le. Építkezésre is jut a kereset­ből: egyre szaporodnak a tet­szetős külsejű, kényelmes, új lakóházak a községben. A dol­gozók gyermekei közül több fiú ment az utóbbi években ipari tanulónak. Az ipari és mezőgazdasági technikumok­ban is számos bánki gyerek tanul. A felszabadulás óta eltelt években új iskola épült ná­lunk, továbbá gyönyörű, mo­dern vasútállomást kaptunk, (A romhányi vonalon ez a leg­szebb vasúti épület!) A rendes vasút mellett kisvasutak is lé­tesültek, ezek a környékbeli bányákba vezetnek. A vasút­állomásra, a rakodóra és a strandra máris bevezették a villanyt s most ősszel, vagy legkésőbb a jövő év elején sorra kerülnek a község házai is. A villanyfény kigyulladása egyik legszebb állomása lesz községünk szemmellátható, gyors fejlődésének! Tábori Jánosné Bánk nagy forgalom vezető hanyagul dolgozott, az ő idejében a havi forgalom 15 000 forint körül mozgott, újabban viszont csaknem minden hónapban eléri a 25, sőt a 27 000 forintot. Nagy szó ám ekkora forgalom ilyen kicsi fiókszövetkezetnél! Ezt a jelentős növekedést természe­tesen nemcsak a bolt vezetésé­ben történt változásnak tulaj­doníthatjuk. hanem annak is, hogy van az embereknek mi­ből vásárolni és van mit vá­sárolni. A bőséges áruellátás következtében a kicsiny helyi­séget most már meg kell na- gyobbítanunk. Raktárhelyiség­re lenne szükségünk, mert je­lenleg a petróleumos hordó közelsége árt a többi árunak és amúgy is igen zsúfolt a bolt. Nagy gond ez a bővítés — de kellemes gond, hiszen ez is gyarapodásunkat bizonyítja. Magulya István Bedepuszta művelődés! Nem is beszélve arról, hogy alkalom nyílt a rádióhálózat kiépítésére: ma már minden házban vezetékes rádiók hozzák el az ország, a nagyvilág hangját. Sok örömünk van az idén is. Tavasszal új tanácsháza és földművesszövetkezeti bolt épült. Májusban megindult az Ikarusz autóbuszjárat, amely összeköti Bokor és Kutasó községeket Pásztóval és Balas­sagyarmattal. Mindenkinek látnia kellett volna, milyen boldogan fogadta a két köz­ség népe az első autóbuszt! Koszorúkkal, virágcsokrokkal üdvözöltük Szűcs János gépko­csivezetőt és a kalauzt. Községünk azonban nemcsak elfogadja pártunk, kormá­nyunk gondoskodását, hanem méltóképpen viszonozni akar­ja azt. Iparkodunk az adóval, beadással: két termelőszövet­kezetünk. a „Béke útja” és a „Búzakalász’’ máris teljesítet­te háromnegyedévi húsbeadá­sát. Dolgozóink eddig mintegy 40 000 forint értékű társadal­mi munkával járultak hozzá új korszerű kultúrházunk fel­építéséhez. Reméljük, hogy a megyei tanács segítségével to­vábbfolytathatjuk és sikeresen be is fejezhetjük ezt az épít­kezést. Díváid László, Bokor és Kutasó VB-elnöke ' „TÍZ ÍV TÁVlATÁBÓr A Salgótarjáni Acélárugyár kultúrotthonában a felszabadu­lás óta mozgalmas kultúráiét folyik. Színjátszó, tánccso­portok, fúvós-, szimfonikus és tánczenekarok, az énekkarok sok estén át szórakoztatták a dolgozókat. Csupán a színját­szók 350 előadást tartottak tíz év óta és több mint 160 000 dolgozónak szereztek kellemes estét. Ez alatt az idő alatt mintegy 70 három- és egy- falvonásos darabot tanultak be. A legjobb színjátszó cso­port tízéves munkájáért nem­rég elnyerte a „szocialista kul­túráért” kitüntetést. A kultúrcsoportok most „Tíz év távlatából” címen egész es­tét betöltő műsoros estre ké­szülnek. Ebben a műsorban a tíz év alatt legnagyobb sikert aratott színművek részleteit, táncokat, kórusműveket és ze­nekari számokat hallhatja, lát­hatja újra a közönség. . — • —--------­Ké szülnek a mezőgazdasági kiállításra ANTAL JANOS nógrádgár- donyi dolgozó paraszt a cukor­répa egyedek bemutatásával kíván részt venni a kiállításon. Múlt évben 414 négyszögöl te­rületen 99,S mázsa termést ért el. Az idén is jól előkészítette a talajt, idejében elvetette és megkapálta a cukorrépát és remélt, hogy a tavalyihoz ha­sonló jó eredményt ér el. MEGYÉNK TERMELŐSZÖ­VETKEZETEI négy növendék bikával, két fejőstehénnel, öt merinó anyajuhhal és három kossal jelentkeztek a kiállí­tásra. új gyógyszer ÜJ GYÓGYSZERT állítottak elő a Debreceni Orvostudomá­nyi Egyetem Gyógyszertani In­tézetében: a primycint. Az új gyógyszer — amelynek kísér­leti gyártását már megkezdte a Hajdúsági Gyógyszertár — olyan baktériumfajtákra is hat, amelyek a penicillint és strep- tomicint megszokták. V/ERESSÁRGA volt a ház, w mint a pokol, s a tornáé előtt parasztok ácsorogtak az udvaron. Egyik sipkában, má­sik hajadon, s arca elé tartot­ta sipkáját. Mintha titkokat gyónna bele. — Miféle népség ez? — kér­dezte Dózsa. — A Klarissza-rev.d job­bágyai. Pallosjoggal bírja őket. Egyébként pedig ez a rendház, az ispán lakik benne. Na meg azok, akik Budára érkeznek. Egy ajtó kinyílt. Feketébe öltözött, fehér hajtókával éke­sített apáca lépett a tornácra. Utána fiatal nemes jött, majd két szolga asztalt cipelt, másik széket hozott, s a nemes leül. Hóna alatt rézkapcsos könyv volt. Most felnyitotta. A szol­gák tovább szorgoskodtak, tölgyfából ácsolt lócát hoztak és letették az asztalon kívül, szembe. Most a kenéz jött, lóbált, tüntetve kihúzott derékkal és általában egyre tempósabban jöttek-mentek. Az apáca lassan járkált még az imént, de most egyre gyor­sabban lépegetett és olvasóját, ami piros borostyánból volt, mint a vér, sziláján pergette ujjal között. — Jó Sándor! — kiáltotta az ispán. Javakorabeli paraszt lépett elő, odament az asztalhoz. Szótlanul várakozott. — Miért nem fizetted meg pünkösd ünnepén a kappant meg a fél dénárt, meg a ka­lácsokat? — Azért, mert... magunk­nak sem volt, uram. — Most megfizeted? — Nem tudom kifizetni, uram. Az ispán nem szólt többet, csak a kenéznek intett, az vi­szont a szolgáknak intett, de csak úgy fejjel, s azok meg­fogták a parasztot, egy pilla­nat alatt rányomták a deresre. — öleld meg! —• kiáltott a kenéz. A paraszt szótlanul átölelte alul a gerendát és egy szolga összekötötte a csuklóját. A kenéz előrelépett. Levette a lebernyegét, karján felgyűr­te az ingét. A botot felemelte és az ispánra nézett. Az visz- szapillantott és tenyerével rá­csapott az asztalra. Erre a jel­re aztán lecsapott a parasztra a bot. Egyszer, kétszer, sok­szor, szabályosan, taktusra. A paraszt csendesen állta, bírta, nem szólt, nem jajon- gott, hallgatott. Percek múltak csupán, de akinek fáj, örökké­valóság. A többiek, sorrakerü- ISk Is hallgatagon várakoztak. Mindössze az asszonyok között rítt némelyik vékonyan, hasi- tóa.n, mint amikor valami repe­désen befolyik a házba a téli szél. — Elég! — csapott az asztal­ra az ispán tenyere. A bot vége földnek billent. A szolgák kioldották a paraszt összekötözött kezét. De az nem mozdult, feküdt tovább. Az egyik megrázta a vállát, ek­kor meg lefordult a földre, mint a zsák. Erre mérgeseb­bek lettek, felkapták, odébb vonszolták. Ki az udvar köze­pére és otthagyták. — Átok András! , — Átok András! — kiáltotta megint az ispán a könyvből. Másik paraszt állott elő, fia­talabb, mint az előbbi, de ép­pen úgy jött, állt, mint az. Ki­alakult formája volt már en­nek, mint a születésnek, vagy a temetésnek. Az ispán felsorolta az elma­radt adóját, megkérdezte, miért nem fizette, aztán lecsa­pott, aztán lefogták a parasz­tot ... A rend nője kicsit gyorsab­ban járkált, ki is lépett a tor­nácról, elment csaknem a de­resig. Tétovázva állt meg egy pillanatra, szétvetett lábbal bámult a botozott parasztra, sápadt arcán szétömlőit némi p irosság. — És ezt mink tűrjük? s* horkant fel Dózsa és le akart rohanni a lépcsőn. — Maradj! — kapta el Lő­rinc mentéje szárnyát. — Látsz még ennél cifrább dol­gokat is. — Az a bestia, asszony az? És az a nemes, aki az asztal­nál ül, magyar ember az, em­ber az? — csikorgatta Dózsa a fogát. — Bizony úgy van, ahogy te mondád. Az apáca a rend kül­dötte, személyesen ügyel az adók behajtására. A ndmes pedig Sebestyén, diák, a Rend ispánja. Közben a másik paraszt is lefordult a lócáról, most egy asszony állt az asztal előtt. — Vádollak, asszony, hogy az urad meg akarta fizetni az ünnepre a féldénárt, de te el­loptad tőle. — Nem igaz, mert ő megitta. — Ki? — Ez az ember. Az uram. Elment a kocsmába az ünnep reggelén és megitta. — Hazudsz, mert tanúk val­lották, hogy az urad egész ünnepen részeg sem volt. Mit tudsz még mondani? Az asszony nem tudott sem­mit mondani, csak másik mel­lét adta gyermeke szájába. Az ispán valameddig nézte, szaporán pislogva, aztán rá­csapott az asztalra. A szol­gák az asszonyhoz léptek, az letelte a gyermeket a csepe­gőbe, s vinnyogott, mint a fé­reg. Rákötötték a lócára. A Rdnd nője szétvetette a lábát, ahogy csak bírta, arca lángoló, mint a tűz és egy­helyben tipegett, mint a liba. — Látod? — mondta Lő­rinc. — Magában koslat, mint a kutya. Már Pál apostol is megemlékezett hasonlókról, mivel pontosan óképpen vesz­tek meg a rómaiak nagy jó dolguk miatt. Ki nem adott 320 ÜTTÖRÖ indult el csü­törtökön megyénkből, kétheti vidám táborozásra az ország különböző vidékére. A pajtá­sokat mindenütt ünnepélye­sen búcsúztatták. ★ NÓGRÁD MEGYEI alcso­portja alakult a Magyar Tör­téneti Társulat Eszakmagyar- országi Csoportjának. Az alcso­port titkárává Gulyás Pál és Nagy Lajos tanárokat válasz­tották. •k HÁROM KÖZSÉG — Do- rogháza, Kazár és Zagyvapál- falva — teljesítette június 20- ig első félévi beszolgáltatási kötelezettségét, a salgótarjáni járásban, 4 A BEGYŰJTÉSI MINISZ­TER utasítást adott ki, amely szerint az 1955-ös évre előírt burgonyabeadási kötelezettség­teljesítésére újburgonyát is lehet beadni. A beadásra ép, egészséges, az idénynek meg­felelő nagyságú, de legalább 2,5 cm átmérőjű föld- és ho­mokmentes, legfeljebb az át­adást megelőző napon szedett burgonyát fogadnak el a be« gyűjtőhelyen. ★ 2500 RÉSZVEVŐJE VOLT eddig a megyénk 50 községé« ben rendezett falusi szparta- kiádnak. ★ AZ ERDŐTARCSAI Szabad­ság termelőszövetkezetben minden kapásnövényt géppel kapáltak meg. meg a 12 kh háztáji kukoricát is. Emellett 71 kh here és lucerna kaszá­lását géppel végezték el. ★ MUNKAVÉDELMI KIÁL­LITÁST rendeztek június 15— 21-ig a Salgótarjáni Üveggyár« ban. A kiállítást 850-en tekin­tették meg. ★ AZ EGYHÄZASDENGELE- GI Rákosi termelőszövetkezet­ben Tóth Károly Zetor-trakto- ros eddig 20 kh kukorica, 9 kh burgonya, 16 kh dinnye és 5 kh tök gépi kapálását végez­te el. ’.ereiében meg is írja ellene az orvosságot, hogy azt mondja férfi férfitől, asszony az asz* szonytól elkülöníttessék... — De Dózsa nem hallotta mari mit mondott, meri az asszony ordítása már a meszel is ha­sogatta a falon. Pendelye sza­kadott és darabonként esc- vargózott rá a botra. — Hiszen ez az asszony nyíl* vanvaló, hogy viselői! — ki­áltotta Dózsa és le akart sza­ladni megint. — Hát nem mindegy az? — gúnyolódott Lőrinc és meg­fogta a csuklóját. Dózsái ki­rántotta a kezét és szembefor- dúlt vele. — Hát azt hiszed, hogy le tudnál menni, ha én nem akarnám, hát idenezz! — mondta Lőrinc és felkapott egy vasdarabot, amivel a ha­rangot szokták félreverni, ha tűz, vagy valamilyen, vész van és a térdén meghajlította. Az­tán két markában m '.j ,savar- ta, mint a fűzfavesszőt. Az­tán a sarokba dobta. — De ne töltsük az időt hiába, kell, hogy te lássad mindezeket. Avagy mit gon­dol) z, miért hívtalak fel a. to­ronyba? Azért, hogy szemed­del lássad, mivé tdtték a né­pet, ezek a kutyák. Dózsa a Lőrinc vállára tette i kezét és visszalépett az ab­lakhoz. A Rend asszonya me­gint nyugodtan járkált, fakón. Mint Vércseppek hulltuk az í jjai közül az olvaso boros­tyánkövei. A megbotozott asz- szony gyermeke rémü'ten si- ialkodott a csepegőben. Ö ma­ga az udvaron hemperpett. — Megszüli magzatát! — hü'edezett a két férfi. Dózsa ndm tudott volna már eljönni az ablaktól ha akart volna sem. Olyan er ivei mai- kotta meg Lőrinc vállát, hogy az ránézett, de nem szüle sem­mit, Csak kesernyés mosoly­gás rándult meg a száján. A megbotozott asszony sze­mük láttára elvetélt. Mindegy. Nem mülik el nsé~t a világ, sőt w.egelevend- d-.k, Ahonnan valamikor a madár is visszafordult...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom