Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-07 / 35. szám

SZABAD INŐf.It ín 5 1955 MÁJUS 7, Ne feledjük Salgótarján és környéke dolgozóinak hősi harcát A salgótarjáni harcok 36. évfordulójára 1919 március 21-én a magyar dolgozó nép, határtalan lelke­sedése mellett kikáltották a Magyar Tanácsköztársaságot. Megdőlt a magyar kizsákmá­nyoló osztályok uralma és a nép ma-a vette kezébe sorsá­harcok emlékeit. Emlékezzünk, s ne feledjük 1919 májusát, ne feledjük Salgótarján és kör­nyéke dolgozóinak hősi har­cát. 1919. május 1-én a salgó­tarjáni bányákban, üzemek­állásnak, mert lemondott a tanácskormány. Ebben a zűr­zavaros helyzetben a forra­dalmi Kormányzótanács Salgó­tarján védelmével Rákosi Má­tyás elvtársat bízta meg, aki előzőleg mint helyettes keres­JalwnCxjnOivÓlCH- •»■«V A 60 no kiállta 5*6 £ Án------... 5 «<* í f»----=3, A 6 * 0 retuswviáili 5 «0 tU C *4 j I«. Eta. 5 *4 ». ,9 6 "O SM ti r|i^ Salgótarjáni védelmi harcok (1919 május nak irányítását. A magyar munkásosztály a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom példáját követve a kommunis­ták vezetésével győzelemre vitte a proletárforradalom ügyét és megteremtette ha­zánkban a proletariátus hatal­mát. De ezt a békés, építő és szer­vező munkát, amely 1919 már­cius 21-én kezdetét vette, a külső és belső ellenség nem nézte tétlenül, s minden erejé­vel arra törekedett, hogy meg­semmisítse a fiatal Tanács- köztársaságot. Cseh. román, szerb és francia intervenciós csapatok támadták meg az országot. A munkások, parasz­tok tízezrei jelentkeztek a vöröshadseregbe, hogy meg­védjék a hazát — saját hazá­jukat. S e napokban Salgótarján dolgozói és a környező közsé­gek parasztjai is beírták nevü­ket a magyar történelem köny­vébe. Most 36 esztendő távla­tából idézzük az 1919-es dicső ben, gyárakban futótűzként terjedt el a hír, hogy a cseh burzsoá hadsereg csapatai a várostól északra az alig né­hány kilométernyire fekvő Somos községet elfoglalták és Salgótarján felé közelednek. Déli 12 órakor megállt a mun­ka. A bányák mélyéről elő­sietett bányászok, az Üveg­gyár, a Gépgyár és az Acél­gyár munkásaival együtt fegy­vert fogtak és a várostól északra elfoglalták védelmi állásaikat. A város védelme különösen nagy jelentőséggel bírt, mert a cseh burzsoá csa­patok a város elfoglalásával a Tanácsköztársaság egyetlen szenet szolgáltató vidékét szállták volna meg. A védelem megszervezését azonban nehezítette az, hogy az áruló szociáldemokrata ve­zetők a munkásokat nem akarták harcba vezetni. Peyer Károly, aki abban az időben a bányászszakszervezet titkára volt, azt a hazug üzenetet küldte Pestről Salgótarjánba, hogy nincs értelme az ellen­2—13-ig) kedelemügyi népbiztos, majd mint a szociális termelés nép­biztosa, később pedig mint katonai szervező és vezető állott a Tanácsköztársaság döntő posztjain. A város vé- delmezésére Rákosi elvtárs harcba hívta Salgótarján és környékének bányászait, gyári­munkásait. Azonnal intézke­dett a csapatok feladatairól és elhelyezkedéséről. A bányák­ban leállt a munka, mind­össze néhányan maradtak lent. hogy a szükséges fenntartási munkákat ellássák. Május 3-ig két századot állítottak fel a város északi részén. A har­madik század ekkor szervezés alatt állott. Bocsárlapujtő, Karancsbe- rény és Fülek irányából má­jus 4-én cseh burzsoá csapatok támadása bontakozott ki. Eb­ben az időben a bányász­alakulatok, valamint a 80. dandár csapatai védelmezték a várost, mint a megerősítésre odarendelt hatodik hadosztály elővédje. Nagy feladat hárult az Eger városát védelmező ötödik hadosztályra is, mert Eger esetleges feladása Salgótarján bekerítését eredményezte vol­na. Az ötödik hadosztály azon­ban hősiesen ellentállt a cse­hek támadásának és így a ha­todik hadosztály és alárendelt csapatai ellentámadásba me­hettek át. Május 12-én elfog­lalták Karancsot, s a táma­dást tovább folytatva az ellen­séget Fülek és Hajnácskő irá­nyába visszavonulásra kény­szerítették. A hatodik had­osztály május 13-án Füleket, 14-én pedig Feledet is elérte. A salgótarjáni harcokban részvevő hatodik hadosztályt azonban időközben Kecske­métre irányították, mivel az intervenciós csapatok az or­szág déli részén nagy táma­dást indítottak. A cseh burzsoá hadsereg vezetősége kapva az alkalmon május 16-án, 17-en újabb támadást indított Salgó­tarján ellen. A város védelmé­nek súlya az önkéntes csapa­tokra és a 80. dandárra hárult. Május 18-án három irányból — Rapp. Fülek, Baloghfaiva — Eger, Bátor — valamint Pétervására irányából indult meg az ellenség támadása. Különösen veszélyes volt az a támadás, amelyik Pétervására elfoglalása után egészen Recs- kig jutott előre. Salgótarján­tól délkeletre a csehek áttör­ték az északi védővonalat és május 19-én elfoglalták Kis- terenyét. A bányászok, gyárimunká­sok és a parasztok hősiessége azonban megállította az ellen­ség további támadását. De nemcsak hogy megállította, hanem ellentámadásba is ment át és az ellentámadás nagy sikerrel járt. Az ellenség sú­lyos veszteségek árán rész­ben visszavonult, részben fog­ságba esett. Diadalmaskodott a fiatal vöröshadsereg, győ­zött a harcosok hősiessége, a Tanácsköztársaságba vetett hite. Salgótarjánt és a kör­nyező bányavidékeket meg­védtek a munkások a cseh burzsoá csapatok támadásától. És a Tanácsköztársaság egyet­len szenet szolgáltató bánya­vidékének bányái újra termel­ni kezdtek. A Tanácsköztársaság em­lékei a salgótarjáni munkások és a környező falvak dolgozóid nak leikébe mélyen belevésőd­tek. A Horthy-fasizmus 25 éves szomorú korszakában a bilincsbevert, megalázott, el­nyomott salgótarjáni munká­sok és velük együtt az egész magyar dolgozó nép erőt és bizakodást merített az első proletárdiktatúra emlékéből az új küzdelmekhez. Pintér István ny. alezredes A népiólét a dolgozók kezében van A világtörténelemben 1917,1 a Nagy Októberi Szocialista I Forradalom előtt nem volt I még soha példa arra. hogy munkások, parasztok saját sorsukat irányítsák, vezessék. Nem volt még példa arra, hogy a dolgozók munkájuk gyümöl­cseit élvezhették volna. Ez csupán évezredes álom és vágy maradt. A múltban a haladó társa­dalmi irányok, eszmék, képvi­selői. nagy költők és gondolko­dók is mindig a nép jólétének fokozását tűzték ki célul és mindig hangoztatták, hogy a jólét a javak bőségén alapul. A javakat azonban nem a dol­gozók, hanem a rabszolgatar­tók. a húbérúr és a tőkés falta fel. Az embernek ember által való kizsákmányolásán alapuló társadalomban, a kizsákmá­nyolt osztály tagjai számára, a szükségletek kielégítésének le­hetőségei a legalacsonyabb fo­kon mozogtak és mozognak. A tőkésosztály a munkások szük­ségleteinek kielégítését igyek­szik a fiziológiai létminimum­ra korlátozni, vagy éppen a létminimum alá szorítani, hogy saját rusnya bendőjét állan­dóan megtömve tarthassa. Sok. nagyon sok idő kellett ahhoz, hogy a munkásosztály ezt a rothadt társadalmi rendet Oroszországban, majd később a TI. világháború után a jelen­legi népi demokratikus orszá­gokban megdöntse. S amit a legnagyobb magyar I költő. Petőfi Sándor megéne-1 kelt — . Ha majd a bőség I kosarából, mindenki egyaránt vehet“ — most valósul meg, a munkásosztály hosszú, áldoza­tos harca után. A dolgozók: munkások, parasztok a tőkés társadalom megdöntése után kezükbe vették a hatalmat, ke­zükbe vették saját jólétük irá­nyítását. A kezdeti nehézségen ma már túl vagyunk. Felépítettük rombadőlt hazánkat, korszerű iparunk van stb---- Ma már cs ak rajtunk múlik, jobb lesz-e ma. mint tegnap, s jobb lesz-e holnap, mint ma. A dicső szovjet hadsereg sú­lyos véráldozat árán kezünk­be adta a szabadságot. A Ma­gyar Dolgozók Pártja pedig kezünkbe adta azt a lehetősé­get. amellyel most már jólé­tünket fokozhatjuk, amellyel felépíthetjük a szocializmust. A népiólét növekedésének igen fontos feltétele a követ­kezetes takarékosság, a termé­kek önköltségének csökkenté­se, a selejt kiküszöbölése, a haladó technológia alkalmazá­sa és a termelékenység eme­lése. Vagyis ha ésszerűen gaz­dálkodunk. ha sokat és olcsón termelünk, jobb és nagyobb kenyér jut nap mint nap az asztalunkra. Minden egyes dolgozó tehát saját kezében tartja a népjó­lét emelkedésének kulcsát. A gyár. bánya és üzemek dolgo­zói élnek is ezzel a lehetőség­gel. Tudják, hogy ha nagyobb a teljesítmény, többet keres­nek és ezáltal erősödik nép­gazdaságunk. Például a nagy- bátonyi üzemegység dolgozói az elmúlt negyedévben 107,5 szá­zalékra teljesítették tervüket, és 3689.3 tonna szenet termel­tek tervükön felül, önköltsé­güket 6 százalékkal csökken­tették. Ez összeg vásárlóértéke megfelel több mint 300 darab férfiöltöny árának. Ha a Nógrádi Szénbányásza­ti Tröszthöz tartozó üzemegy­ségek évente csak 1 százalékos önköltségi csökkentést érnének el. abból több mint 82 kétszo­bás bányászlakást lehetne fel- épitení. Vagy például a Salgó­tarjáni Acélárugyár évi 1 szá­zalékos önköltségcsökkentései 10 napig fedezni tudná rezsi- költségét. A több és olcsóbb termelés­sel két célt érünk el. Népgaz­daságunkat erősítjük és ha na­gyobb a teljesítmény, fizetés­kor vaskosabb a boríték, na­gyobb a kereset. Hazánk állandóan fejlődik. A fejlődéssel pedig növeksze­nek az igények. A növekvő igé­nyek csakis állandóan növekvő termelés mellett elégíthetők ki. Ezért szükséges, hogy a dolgo­zók tettekkel is bebizonyítsák hogy tudnak olcsón is és sokat is termeim. lelepleiték a siövetkeieti vagyon hűtlen keielőjét Az érsekvadkerti földmű­vesszövetkezet felügyelő bi­zottságának feltűnt, hogy Soős- Miklós boltkezelő durván bá­nik a vevőkkel s feltűnően köl­tekező életmódot folytat. Az ellenőrzés során megál­lapították. hogy Soós Miklós 48 693 25 forinttal megkárosí­totta a szövetkezeti tagságot. Többek között a bolti árukész­letből fizetés nélkül elvitt, s használatba vett egy 800 forin­tos rádiókészüléket is és az italárut saját baráti körével fogyasztatta el. A boltkezelőt leváltották, aki tettéért a népbíróság előtt fog felelni. Megjelent ai Anyag és Adatszolgáltatás / új száma Az „Anyag- és Adatszolgál­tatás" áprilisi száma a követ­kező fontosabb cikkeket tartal­mazza: I. Malisev: A szocialista új­ratermelés és a népgazdasági mérleg. I. Kuzminov: A munka termelékenységének állandó emelkedése — a szocializmus gazdasági törvénye. Ti Csao-paj: A Kínai Népköztársaság gazdaságának helyreállítása terén elért sike­rek és az első ötéves terv meg­valósításának kezdete. KÉPEK AZ ÜNNEPSÉGRŐL Amikor a munkát ünnepelték, a háború ellen tiltakoztak a tűzhelygyár! felvonulók A MEZÖKER nődolgozói elvonulnak a dísztribün előtt Fiatalok és idősebbek boldog arccal nézik a felvonuló dolgozókat Kombájnnal az élen vonult fel a pásztói gépállomás A felszabadulás évében született gyerekek (Fotó: Gáspár.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom