Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)

1955-05-14 / 37. szám

2

1955 május 14.

SZABAD MÍGRÍD

MENETELJÜNK EGYÜTT...

A. Minisztertanács határozata

A termelőszövetkezetek és tszcs-k megszilárdításának legfontosabb feladatairól

T T j harcosok ezreit a DISZ

^ zászlaja alá. — Mikor e szavakat olvastam a Szabad Ifjúság hasábjain, az én és a megye több DISZ-vezetőjének munkája jutott eszembe, s ér- tékelgettem. Nehéz volt. A nehézség nem az eredmények számbavételéből adódott, hanem inkább azon gondolkodtam, hogy mik akadályozzák DISZ-szervezeteink létszámának növekedését. Szervezeteink munkája tartalmában, formájában is sokat fejlődött. Ügy is lehet jellemezni szervezeteink munkáját, hogy azt csinálják, amit a fiatalok akarnak. így tehát megdőlt az a régi állítás, hogy: „azért nem megyünk a DISZ-be, mert nem csinál semmit“. Ha a szervezet dolgozik, akkor talán a fiatalokban van a hiba? Nem, mert a fiatalok többsége szereti a DISZ-t és kész a DISZ zászlaja alatt harcolni a párt politikájáért, ezt tettekkel is bizonyítják. A bányász DISZ- brigádok munkája, a több mint kétezer parasztfiatal tavaszi munkában való versengése, a DISZ sikeres kulturális seregszemléje, mind az ifjúság DISZ iránti szeretetét mutatta meg. Ezek bizonyítékok arra, hogy fiataljaink nincsenek át- törhetetlen fallal elválasztva a DISZ-től. Az utóbbi hónapok során mutatkozik is némi eredmény, az új DISZ-tagok felvételénél. A kongresszusi munka során megyénk területén ezidáig több mint 1600 új fiatal tagot vettek fel DlSZ-szer- vezeteink. Ezek a fiatalok a felszabadulási munkaverseny során a DISZ kulturális seregszemle folyamán kerültek közelebb a DISZ-hez s ismerték meg munkáját. Saját szemükkel látták és győződtek meg arról, hogy a DlSZ-szer- vezet célkitűzéseinek megvalósítása saját érdekük is.

A kezdeti eredmények ellenére mégsem növekszik DISZ- szervezeteink taglétszáma olyan mértékben, amilyen mértékben szervezeteink mozgatni tudják a fiatalok tömegét a kultúr- és a sport-rendezvényeken.

Mi ennek az oka?

L' z mindenekelőtt abból fa- kad, hogy egyes DISZ- vezetőknél helytelen nézetek találhatók az új DISZ-tagok felvételével kapcsolatban. Például Határ elvtárs csúcséi DISZ-titkár úgy nyilatkozott: „Nekünk lehetne akár 100 DISZ-tagunk is, de mi nem akárkit veszünk fel.“ Persze, Határ elvtárs nem a kulák- csemetéket értette, az „akárkik“ aigit, hanem azokat a fiatalokat, akiknek a nevelés hiányában kifogásolható magatartásuk van. Nem egy helyen felmerült olyan nézet is, „minek nekünk több DISZ-tag, hiszen a meglévőkkel sem tudunk mit csinálni, mert nincs DISZ-helyiségünk.“ Vajon az

ilyen nézetet valló DlSZ-veze- tők tudatában vannak-e annak, ha mi a fiatalokat nem vonjuk be a DISZ munkájába, nem neveljük őket, rossz útra térhetnek, s más fogja őket „nevelni“.

A gyakorlat nem egy példát állít elénk megyénk területén; ahol a fiatalok kisebb része van csak a DISZ-ben, ott nem tud jó munkát végezni a szervezet. Ehhez a munkához közük van a DISZ-vezetőknek is. Most már nem elég, hogy elvileg egyetértünk az új DISZ- tagok felvételével. Cselekedni is kell. Nem egy olyan DISZ- vezető van, aki éppen azokkal a munkákkal járó elfoglaltságra hivatkozva, amelyek éppen a DISZ-tagság növelését szolgálják — például a kulturális seregszemle, a kongresszusi sportversenyek rendezése — akarja magyarázni az új tagok felvételének lassú ütemét.

A z utóbbi időben gyakran találkozunk olyan felvetésekkel is, hogy „nem lehet egy év alatt pótolni az évek hosszú során elmulasztottakat“. E nézet alatt is nagyon sok hamisság rejlik. E nézetet valló ifjúsági vezető Pató Pál módjára dolgozik. De ennek hangoztatása jelenti azt is, hogy a DISZ csak rossz munkát végzett az elmúlt évek során. Pedig számtalan bizonyíték van arra, hogy a párt által közvetlen irányított egységes ifjúsági szövetség eredményesen dolgozott a szocializmus építésében.

Ha követtünk is el hibát, azok kijavítására nem szükségesek hosszú évek. Szívós, következetes mindennapi munkával kevesebb idő alatt is ki tudjuk javítani. Ennek megkönnyítése érdekében növelni kell szervezeteink létszámát s be kell avatni őket a mindennapi munkába.

Keressük fel a sportkörökben kultúrcsoportokban működő dolgozó f iatalokat és magyarázzuk meg nekik, hogy mit jelent számukra a DISZ-tagság. Ebben a munkában segítségünkre vannak a sportkörök, kultúrcsoportok vezetői. Napjainkban a kongresszusi tömegmegmozdulások nagy lehetőséget nyújtanak arra, hogy szervezeteink életét sokrétűvé, gazdagabbá tegyük. Ezek egyben meg is követelik, hogy napról napra szüntelenül növeljük DISZ-szervezeteink sorait.

*j\.f inden ifjúsági vezetőnek

1 1 legbensőbb szívügye kell hogy legyen az új DISZ- tagok felvétele. Fogja meg minden DISZ-vezető és DISZ- tag egy-két fiatal kezét és vezesse be őket a DlSZ-szerve- zetbe, hogy együtt meneteljünk és dolgozzunk közös ügyünkért, a szocializmusért.

Juhász Sándor,

Nógrád megyei DlSZ-bizott- ság titkára.

A Minisztertanács a termelőszövetkezetek múltévi zárszámadásai alapján megvizsgálta a termelőszövetkezetek helyzetét és megállapította, hogy számottevő részük szervezetileg és gazdaságilag megerősödött. Sok termelőszövetkezetben a tagok részesedése meghaladja már a jól gazdálkodó egyénileg gazdálkodó középparasztok jövedelmét.

Az eredmények mellett ugyanakkor a termelőszövetkezetek fejlődése különféle hibák miatt nem egyenletes. Hasonló természeti és gazdasági adottságok mellett is az egyes tsz-ek eredményei között nagy különbségek vannak és több olyan termelőszövetkezet van, ahol a termelési színvonal nem javult. A határozat ezért felelőssé teszi az illetékes állami szerveket, amelyek magukra hagyják a gyenge szövetkezeteket.

E baják megszüntetésére a Minisztertanács határozata minden állami szerv kötelességévé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, valamint az alacsonyabb típusú tszcs-ket az eddiginél fokozottabban támogassák. Szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a termelőszövetkezetek és földművesszövetkezetek között is. Az állami gazdaságok vezetői kötelesek jobban segíteni a szomszédságukban működő termelőszövetkezeteket.

A Minisztertanács a tanácsok végrehajtó bizottságának elnökeit személy szerint felelőssé teszi a tsz-ek gazdálkodásának megjavításáért, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. Kimondja, hogy a növényápolás során biztosítani kell a mezőgazdasági munkák szervezettebb és jobb minőségben való elvégzését, és növelni kell a takarmánynövények, különösen a kukorica és pillangós szálastakarmányok vetésterületét és terméshozamait. Az illetékes miniszterek kötelesek tenyészállat-juttatással segíteni a termelőszövetkezetek állatállományának számszerű és minőségi fejlesztését. El kell érni, hogy a tsz-etkben az állatsűrűség a háztáji állománnyal együtt legalább a járás átlagos színvonalát elérje, elsősorban a szarvasmarhatenyésztésben.

A megyei, járási, főmezőgazdászok és a gépállomások mezőgazdászai kötelesek fokozott figyelmet fordítani a gépi munkák minőségének ellenőrzésére. Az illetékes minisztereknek kötelességük biztosítani, hogy a termelőszövetkezetek végrehajthassák a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához évenként megtervezett beruházásaikat. fokozottabb mértékben támaszkodva a

termelőszövetkezetek saját erőforrásaira.

A határozat ezután a termelőszövetkezetek belső életével foglalkozik. Kimondja, hogy nagy gondot kell fordítani a brigádok megerősítésére a családtagokkal és új belépőkkel. Meg kell szüntetni a részesművelést és alkalmazni kell mindenütt a terv túlteljesítéséért járó természetbeni és pénzbeli premizálást. Fel kell lépni a háztáji gazdaságok egészségtelen növelése ellen. A háztáji gazdaság keretét meghaladó, a belépéskor be nem adott igás- és haszonállatot a belépő tagok utólag kötelesek bevinni a közös gazdálkodásba. Azokat a tagokat, akik állataikat, felszerelésüket közvetlenül a belépést megelőzően adták el, kötelezni kell arra, hogy az eladott állat és felszerelés értékének 20—35 százalékát egy éven belül a fel nem osztható szövetkezeti alapba befizessék.

Az állami fegyelem megsziA pásztói Szabadság Termelőszövetkezet 8 kát. hold területen folytat zöldségtermelést, a Zagyva folyó partján, így öntözéssel értékesíteni tudják a Zagyva vizét. A mederből egy MIA-motor és egy villanymotor fogja a vizet a területre szállítani. Sajnos, ma még egyik sem működik, mert a villanymotor beszerelési engedélye még nem érkezett meg, a másik motor pedig javításban van a gépállomáson. A tervek szerint a hét folyamán kész lesz és megindul a Zagyva vize a termelőszövetkezet földjére. A termelőszövetkezet kertészbrigádja Percze József vezetésével addig is mindent megtesz, hogy a kiültetett palánták ne szenvedjenek hiányt. Nem sajnálják a fáradságot, nagyobb távolságra lófogatú vizeslajttal, a folyóhoz közel pedig vödörrel hordják a vizet.

A brigád nyolc főből áll. Az elmúlt évben is jó munkát végzett. A kertészetből mintegy 100 000 forint jövedelmet biztosítottak a termelőszövetkezet részére. A brigád tagjai ez évben még nagyobb jövedelemre számítanak. A jó termés elérése érdekében minden munkát időben és minőségüeg elvégeznek.

A melegágyak elkészítését már az ősz folyamán elkezdték, kijelölték a helyét, elegyengették a talaj felületét. A meieglárdífásáról intézkedik ezután a határozat. Külön szól a termelőszövetkezeti tagok és egyénileg dolgozó parasztok baráti kapcsolatainak kialakításáról, amelynek segítése fontos feladata az állami szerveknek is.

A Minisztertanács határozata végül kimondja, hogy az állami szervek az eddiginél határozottabban lépjenek fel az osztályellenség termelőszövetkezet-ellenes tevékenységével szemben, akadályozzák meg a kvMkoknak és más osziálv- idegen elemeknek a termelő- szövetkezetekbe való beférkőzését. A Minisztertanács megköveteli az állami szervektől és elvárja a tsz-ek vezetőitől, hogy olyan munkát végezzenek a termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése érdekében, amelynek eredményeként a termelőszövetkezetek már 1955-ben jelentősen megerősödnek és számbelileg növekednek.

agyi telep beosztását úgy végezték, hogy a sorok között elegendő hely legyen a palántaneveléssel kapcsolatos munkák elvégzésére. Tavasszal jó érett istállótrágyából elkészítették a melegágyakat, majd időben elvetették a magvakat. A rossz tavaszi időjárás miatt nagy gondot fordítottak a palánták nevelésére. A melegágyakat öntözték, gyomlálták, éjjelenként náddá; letakarták. A jó munka eredményeképpen palántáik erőteljesek, s bármely pillanatban kiültethetek. 8 kát. hold területből 2 kát. hold káposztafélét, 1,5 kát. hold paradicsomot, 2 kát. hold paprikát, ezenkívül borsót, hagymát, dinnyét termelnek.

Körüljárva a . kertészetet, megállapíthatjuk, itt jó munkát végeztek. A borsójuk már hamarosan virágzik, a káposztapalánták nagy részét már kiültették, a további kiültetést a víz hiánya gátolja, mivel az eddig kiültetett palántákra kézzel kell a vizet hordani. Pedig sietni kell a kiültetéssel, mert a pikírozott paradicsompalántájuk már virágzik.

A termelőszövetkezet vezetősége és a kertészeti brigád mindent megtesznek, hogy nagy termést érjenek el kertészetükben, mert tudják: a jó terméssel növelik megyénk lakosságának jobb zöldségellátását, s egyben növelik saját jövedelmüket.

PÁRTHÍREK

10-ÉN az Acélárugyár alapszervezeteinél befejezték a politikai iskola I—II, s a pár! történet I—II. évfolyamán aZj oktatást. Az oktatási év legjobb propagandistáit és hallgatóit ünnepélyes keretek között megjut: lmazták. 45 könyvet és 135 emléklapot osztottak ki ebből az alkalomból. A 37 szemináriumon a megindulási létszámának 47 százaléka eredményesen végzett.

*

PÁRTUNK Központi Vezetőségének a falusi pártmunka megjavításáról szóló februári határozata értelmében kezdeti eredmények születtek. Pártszervezeteink, népnevelőink és propagandistáink nevelő munkáján keresztül többen megértették a falusi alapszervezetek megerősítésének fontosságát, s így az Acélárugyárból önként jelentkezett Szekeres Ferenc a kisterenyei gépállomásra, Sidi József a Kisterenyei Állami Gazdaságba, Nagy József 5 a Karancs- keszi Állami Gazdaságba, Elek Dezső a nógrádmegyeri KTSZ- hez. Ezek az elvtársak az említett helyekre már ki is mentek. Kálmán Pál technikus is vállalta, hogy falura megy. Kihelyezése folyamatban van.

★

MÁJUS 14-ÉN este 7 órakor a megyei pártbizottság ágit, prop. osztálya ünnepélyes zárót tart a propagandisták részére a városi kultúrház nagytermében.

Megjelent

a társadalmi Szemle új száma

A Társadalmi Szemle megjelent áprilisi száma „Erőnk — a párt és a nép összeforrottsága” címmel közli Rákosi Mátyás elvtárs hazánk felszabadulásának tízéves évfordulója alkalmából tartott ün_ népi beszédéé. Komor Imre írása Lenin életművét méltatja születésének 85. évfordulója alkalmából, Szerkesztőségi cikk fogialko. zik a munkásosztálynak népi demokráciánkban betöltött vezető szerepével. Matusek Tivadar „Szilárdítsuk meg pártunkban a demokratikus centralizmust” címmel irt cikket. Nemes Dezső pártunknak a felszabadulásért vívott harcát ismerteti. Csizmadia Ernőné az 1945. évi demokratikus földreformról irt cikket. Tauszk György az 1955. évi állami költségvetést elemzi. Horváth Márton „A munkásosztály költője” címmel József Attila munkásságát méltatja. Sólymos Elek cik. ke az Egyesült Nemzetek Szervezete tízéves működését ismerteti.

A SZEMLE rovatban Válóczi László a bolgár mezőgazdaság felszabadulás utáni fejlődéséről írt cikket.

A KÖNYVISMERTETÉSEK rovat, ban Fehér Lajos; „Harcunk Budapestért” című könyvét Réti László. Juhász Ferenc: „A tékozló ország” című kötetét Diószegi András ismerteti.

Mi újság a pásztói Szabadság TSZ kertészetében?

Visszapillantás egy kommunista harcára

(Folytatás)

így vívták egyik ütközetet a másik után. így haladtak a kitűzött cél felé: szenet adni az országnak, lendületben tartani a munkáskezeket. Mennyi szó, mennyi szívből jövő cselekvés, igaz emberi szeretet kellett ahhoz, hogy helytálljanak. Fáradhatatlanok voltak az emberek külön-külön, egyenkénti meggyőzésében. Állandóan dőlt hozzájuk a panasz, de nem hagytak intézetlenül egyet sem. Arra is szakítottak időt, hogy ott lehessenek a munkahelyeken, a szénfalak mellett. Lankadatlan erővel vitték a párt szavát.

Sok éjszaka maradt gyűretlenül Kicsiny Péter ágya is. Pedig felesége és három serdülő gyereke várta otthon. Éjszakáit a vasútállomáson töltötte, hogy mielőbb a bányászokhoz juttassák a várva várt élelmet.

— Ha most nem virrad fel, akkor soha — mondogatta magában. Csak akkor sajgóit a szíve, amikor fáradtan hazatérve asszonya szemrehányó tekintetét érezte magán.

— Péter, Péter! Te már velünk nem is törődsz! Mi lesz belőlünk? Nincs ennünk! — és bizonyságul elé tette a rántottlevessel töltött lábast, amelyből csak az olaj megszokott szaga érződött.

— Majd lesz — nyugtatta meg feleségét és fáradtan elmosolyodott.

Bízott, hitt Kicsiny Péter, Messzetekintő szeme átlátott a kezdeti nehézségeken.

És hite nyomán, embereket lelkesítő munkája nyomán, Jenő-aknán egyre gyorsabban, lendületesebben folyt a munka, egyre több lett a szénnel telt vagonok száma. Megszülettek a széncsaták első hősei és munkájuk nyomán felgyűltök a villanyok, mozgásba lendültek a gépek, feltárultak az üzletek. Az áléltságot felváltotta az élet.

1948. A harc új formát öltött. Most már azért folyt a vetélkedés, ki tud különb munkát végezni. Kicsiny Péter dolgozott két kezével és az eszével is. A kisterenyei bányában ő volt ekkor az egyik legkiválóbb lómester, Sztahanovista

érdemérem díszítette a mellét. Jó munkájával példát mutatott, szavával buzdított. Ahol nem bírta szóval, pótolta a tollal. Írásai egymásután jelennek meg a lapokban: „Miért nem tudunk folyamatosan termelni?’’ — mert az üzemvezetés nem biztosítja a zavartalan munkamenetét. Hol csille nincs, hol a vontató áll, hol elakad a fenntartás — rántotta le a leplet. — Miért? Ki a felelős? — tette fel a kérdést az egész megye és az egész ország előtt. Bátran és nyíltan beszélt, ahogy arra a párt tanította.

De a harc nehezebbé vált. Most már nem állhatott szemtől szembe az ellenséggel, mert az takargatta magát, láthatatlanul bomlasztott és támadott, ahol tudott.

Nézzük csak:

— Készüljetek robbantunk! — kiáltja Kicsiny a csigakuti bányában, s máris ügyes kézzel helyezi a robbantóanyagot a szénfalba. Kihúzza a zsinórt és mégegyszer gondosan széttekint. Valaki még figyelmezteti: „Péter bácsi vigyázzon, Kru- tyina Pista ácsolta, olyan, mintha a kutya rágta volna. Még kiviszi azt ''is a robbantás!” — de elfut felette a szó, gyújt és robban a lövedék. A füst korommal és porral keveredve megtölti a vájatot. Mindenki feszülten figyel. Mikor a légjárat hátára kapja a robbantásokozta kavarodást és megtisztul a bánya, kő és homoktörmelék takarja a leszakadt ácsolatot. Káromkodnak,, szitkozódnak, szidják Krutyinát, de vannak olyanok is, akik kárörömmel nézik a meghökkent Kicsinyt, aki bosszúsan morogja. .

— No még ez sem történt velem.

De nincs idő a töprengésre. Gyorsan összefognak a munkáskezek, még vigasztalják is őt: „Semmi baj Péter bácsi, maga nem tehet róla ... egy-kettőre rendbetesszük”.

Amíg lent a bányában helyrehozzák a kárt, addig az irodában már szól a telefon: „Beszakadt az ácsolat is ...“

A főmérnök veszi fel a jelentést, arcára a káröröm ül. Hivatja Kicsinyt.

— Tudja milyen kárt okozott? — támad neki és a széktámlának veti a hátát.

Igen, tudom;;; másfélórás kiesés, — válaszol.

— No, ezt írja meg...! — és gúnyosan néz rá.

— Megírhatom. Igaz, hiba volt, nem voltam körültekintő — igazolja magát Kicsiny.

— Nézze, nem érti a dolgát! — mondja neki a főmérnök, majd felugrik, s hátratett kezeikkel néz ki az ablakon, aztán hirtelen Kicsiny felé fordul.

•— Atteszem a fenntartáshoz.

Kicsiny arcán megjelennek a piros foltok. Egyre csak ez lüktet az agyában: „Én? én nem értem a dolgom...? — S ezt harmincöt év után tudom meg?

— En a szakmámat megtanultam! Inkább tanítsa azt, aki még ácsolni sem tud — mondja tagoltan.

— Nem vitatkozom — szól a főmérnök és széttárta felemeli kezét.

— Nem!? Akkor adja ki a könyvem, de a fenntartáshoz harmincöt év után nem megyek. — Ezzel megfordult, s elhagyta az irodát.

Nem panaszkodott senkinek, de mardosta szívét a fájdalom. Kegyetlenül bántotta az igazságtalanság.

Kicsiny Péter nem volt egyedül. Ott voVak mellette bányásztársai és mellette volt, ki őt legjobban ismerte, a párt.

ő nem tudta, de az igazáért megindult a harc. Amikor ismét az irodára hivatták, végső összecsapó'ra készült. Kemény elhatározással ment, hogy nem engedi becsmérelni a munkáját. Az irodában azonban a régi főmérnök helyett Sándor Gáspárt találta, aki friss mosollyal fogadta őt.

— Péter bácsi, én vagyők az új főmérnök. Segített a párt megvizsgálni az ügyét. Már látjuk, rosszindulatú emberek támadták magát. Végezze tovább becsülettel munkáját, a jövőben mi is jobban ügyelünk.

*

Marakodna erre a maroknyi kis településre most futott be a bányász busz. Az éjszakai műszakosokat hozta. Tavaszi reggel, nevető nap fogadja őket. Kicsiny Péter is lelép a járatról és lassan hazafelé ballag. A többiefk meleg pillantása kíséri útján. Nap simogatja szögletes arcát, sugarai vidáman táncolnak deres haján, mintha azok is köszöntenék. Úgy lépked, mint amikor az emelvényre ment, de úgy is tett ő, ahogy akkor mondta: őrködött a haza felett.

Jó szerencsét Kicsiny Péter, mert a harc folyik tovább!

Bobál Gyula