Szabad Nógrád. 1955. május (11. évfolyam. 35-41. szám)
1955-05-07 / 35. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRÚD M DP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA KI. ÉVFOLYAM, 35. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. A győzelem napja Tíz esztendeje, 1945. május 9-én a szovjet harcosok diadal- inas csapásainak hatására porba hanyatlott a dölyfös német sas. Miután a vörös hadsereg dicső katonái kifüstölték a fasiszta fenevad berlini barlangját, a szétzúzott, összerombolt hitleri hadigépezet most már végképpen szétesett. A hosszú évekig tartó háború szörnyű fegyverzaja után, először borult a béke áldott, simogató csendje a feldúlt Európa annyi szenvedést átélt lakóira. Micsoda mérhetetlen erő kellett ahhoz, hogy kiüssék a gyilkosok kezéből a legmodernebb fegyvereket! Kezdetben szinte akadály nélkül gázoltak át a fasiszták Európa országain. Zuhanóbombázóik, félelmetes harcikocsijaik tízezres tömegei minden ellenállást eltiportak. Azt gondolták, nem győzheti le őket többé senki, nem kerülhet komoly akadály hódító terveik útjába. Es akkor, amikor már szinte a világ urainak érezték magukat s a Szovjetunió gyors legázolásáról ábrándoztak, egyszerre szembe találkoztak egy olyan erővel, amely előtt eltörpült technikai fölényük, semmivé zsugorodott a hódító hadjáratok során szerzett biztonságérzetük, s végülis eszeveszett futásban kellett menedéket keresniük. Ez az erő, amely a fasiszták bukását okozta, a nagy Bolsevik Párt nevelte szovjet emberek minden áldozatra képes, törhetetlen haza- és szabadságszeretete volt. Európa sok más népe mellett mi is ennek az erőnek köszönhetjük, hogy az utolsó pillanatban megszabadultunk a teljes pusztulástól, amelybe csaknem belesodortak bennünket a fasiszták, hűséges cinkosaik, ^ mi hajdani uraink közreműködésével. De vajon csak felszabadulásunkat köszönhetjük-e a szovjet nép hatalmas erejének, amely a szocialista társadalmi rend magasabbrendűségéből fakad? Emlékezzünk vissza kissé necsak 1945-re, hanem a későbbi időkre is! Nem megkíséreltek-e mindent a monopoltőkések, hogy bevételeik fokozására új háborút robbantsanak ki? Nem próbálták-e állandó uszítással, a vietnami és koreai agresszióval ismét mozgásba hozni gondosan megőrzött, sőt egyre rohamosabban szaporított hadigépeiket? Az, hogy kísérleteik mindeddig nem jártak eredménnyel. a Szovjetunió és a körülötte mindjobban fejlődő népi demokratikus országok, valamint a békemozgalom erejének tulajdonítható. Óriási arányokban kibontakozó békés építés. ugyanakkor éberség, megingathatatlan szilárdság, következetes politikai és gazdasági harc a béke biztosításáért — ez jellemzi a mi erőnket. Most, amikor a Hitler-fasiszták feletti győzelem újabb évfordulójáról emlékezünk meg, a múltba való visszapillantás mellett meg kell vizsgálnunk azt is, hogyan áll jelenleg a helyzet. Szerte Európában még el sem felejtették az emberek a háborús éjszakák rettegéseit, még sajognak a sebek, amelyeket a fasiszta gyilkosok okoztak — és az Egyesült Államok proi'itéhes vezetői máris arra vetemedtek, hogy nyíltan, lep- lezgetés és szépítő magyarázgatás nélkül, minél gyorsabban és tökéletesebben felfegyverezzék a tegnapi hóhérokat, sőt azokat a becsületes nyugatnémeteket is, akiik békében akarnak élni, dolgozni. Az imperialisták nyilván erősödni akartak ezzel a lépéssel, voltaképpen azonban máris láthatóan gyengültek általa. Mert hiába fogadták el a német újrafelfegyver- zésről szóló határozatokat a nyugat-európai parlamentek megalkuvó polgári képviselői, hiába siettetik azok végrehajtását az Egyesült Államok vezetői, a felfegyverzéssel kapcsolatos gazdasági összeütközések mind feltartóztathatatlanabbul növelik az ellentéteket a tőkés országok között. Ugyanakkor a háborús egyezmények megvalósítása elleni küzdelem egységbe kovácsolja ezeknek az országoknak a dolgozóit, akik sokkal nehezebben felejtik el a második világháború tanulságait, mint ahogyan azt az imperialisták szeretnék. Egyre több jó- szóndékú, de eddig talón félrevezetett, vagy tájékozatlan ember ismeri fel nyugaton az imperialisták politikájának igazi célját, napról napra több francia, olasz, nyugatnémet, angol, sőt amerikai dolgozó száll szenvedélyesen szembe az új háború kirobbantását célzó, a hitleri hadsereg talpraállítását szolgáló tőkés politikával. A nyugati országok békeharcos tömegei a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és a testvéri népi demokráciák erejébe vetett hittel vívják küzdelmüket. Tudják, hogy a béke országainak kilencszázmillió lelket számláló táborában serény, szorgalmas építőmunka folyik, újabb meg újabb csodálatos alkotások születnek, gyarapodik, fejlődik az ipar és a mezőgazdaság, mind jómódúbbá, öntudatosabbá válnak a dolgozók. Látják a dolgozók szerte a világon azt is, hogy ez a hatalmas tábor valóban építi a békét, s amint számtalan jelenség — legutóbb például az osztrák kérdés megoldására irányuló nagyszerű szovjet kezdeményezés — bizonyítja, minden erejével elősegíti a béke megvalósulását — de ha kell, meg is tudja azt védeni minden támadástól. Megvédi, mert amíg az imperialisták ellentéteik következtében fokozatosan gyengülnek, a népi demokráciák törhetetlen egységben sorakoznak fel a Szovjetunió mögé. A most összeülő varsói értekezlet — amelyen országaink védelmének megszilárdításáról, egybehangolásáról lesz szó — hathatós biztositéka annak, hogy ez az egység holnap még széttéphetetlenebb, még szorosabb lesz, mint amilyen ma. Semmilyen meglepetés nem érhet bennünket ké- szigetleaiül! Hiszen még az atomenergia felhasználása terén is mi vagyunk előnyösebb helyzetben, s ha az imperialisták háborút merészelnének kirobbantani, ez a kapitalista rendszer végleges összeomlásával, teljes megsemmisülésével végződne éppúgy, mint ahogyan a hitleri harmadik birodalom is megsemmisült 1945-ben. A Szovjetunió és a szövetséges népi demokráciák ereje tehát bizakodással, nyugalommal tölthet el bennünket. De ez a nyugalom csak akkor lehet indokolt, a háború veszélye csak akkor szűnhet meg, ha mindannyian résen vagyunk, ha minden gondolatunkkal, minden mozdulatunkkal a béke ügyét szolgáljuk. Használjuk ki lehetőségeinket arra, hogy a termelés emelésével és olcsóbbá tételével, az anyagokkal és eszközökkel való takarékosabb gazdálkodással, képzettségünk, szakmai és politikai tudásunk állandó bővítésével a magunk részéről is hozzájáruljunk a béketábor erejének szüntelen gyarapodásához. A háború győzelmes befejezésére emlékezünk? Helyes! De emlékezzünk rá azzal is, hogy megvizsgáljuk munkánkat, körülményeinket és sorra vesszük, mit tehetünk ma, holnap és holnapután azért, hogy ne ismétlődhessen meg a t'érontás, hogy ne kelljen mégegyszer szenvedniük a népeknek. Ha így harcolunk, így dolgozunk, akkor nyugodtan örülhetnek gyermekeink a boldog jövőnek, akkor ünnepekké, a béke győzelmeinek ünnepeivé változtathatjuk a naptár szürke hétköznapjait is. 1955 MÁJUS 7. A MAI SZAMBÖL: Csökkentsük a 100 százalékon alul termelő bányászok számát (3. old.) — Ne feledjük Salgótarján és környéke dolgozóinak hősi harcát. (5. old.) — A német militarizmus felélesztése ellen (6. old.) — A kultúra új erődje (7. old.) Még mindig Nagybátony és Szorospatak vezet a Nagybátony—Kazár, Szorospatak— Mizserfa párosversenyben. Az utóbbi értékelés szerint, vagyis május 1-től 4-ig Nagybátony 105 százalékos, Szorospatak 102 százalékos eredménnyel az első helyre került. Kazár 84,7, Mizserfa 84,4 százalékkal mesz- sze elmaradtak versenytársuktól. Lelkes május 1-i ünnepségek az egész megyében Mintha csak az időjárás is májas elsejére készülődött volna ... Az annyira megkésett és oly türelmetlenül sürgetett tavasz egyszerre nyárias hétivel köszöntött be: alig néhány óra alatt virágba borultak, levelet hajtottak a iák és ragyogó napsütés, zöldelő gyep, mámorító földillat várta a nagy ünnepet. De a természet teljes pompája sem vehette fel a versenyt a gyönyörűen feldíszített üzemek és hivatalok, meg a kicsinosított lakóházak szépségével, az ünneplő ruhába öltözött felvonulók zászló-, jelvény- és transzparens-erdeinek káprázatos tarkaságával. Csodálatos, tündöklő május elseje! Egész Nógrád megye egyetlen hatalmas, színes, csillogó forgatag. Ezer mosoly villant ezer szín ragyog, ezer gyerekkacagás csilingel egyszerre. Hogyan is örökíthetne meg minden árnyalatot a fényképezőgép, hogyan számolhatna be minden megható, felemelő mozzanatról a tudósítók tolla? De ha nem is tudjuk hűségesen visszaadni mindazt, ami az ünnepségeken történt, legalább felidézni, érzékeltetni akarjuk azt az életörömöt, amely a napsugárnál is biztatóbban, melegebben sugárzott az emberek arcáról a tizenegyedik szabad május elseje ünnepségein. Májusi seregszemle Salgótarjánban Vidám szombat este Este fél hét... A kolónia melletti diákotthon udvarán már katonás sorokban állnak a fiúk és lányok. Gyufák fénye lobban az alkonyaiban — kipróbálják a fáklyákat —, izgatottan zsong a diáksereg. Egyszerre vezényszó harsan: „Vigyázz, igazodj!" Ebben a pillanatban elhallgat a zaj, ki- egyenesednek a derekak, kifeszülnek a mellkasok. Még néhány rövid utasítás, figyelmeztetés, aztán ütemes léptekkel indulnak el az otthon lakói, hogy benn a városban csatlakozzanak a többi iiatal- -hoz. Alig negyedóra múlva énekszótól hangos a város. Hosz- szan, szélesen kígyózik az utcákon a DISZ-fiatalok hatalmas menete. Lobognak a fáklyák, cikáznak a lampionok vörös, sárga, kék fényei. A bányászzenekar indulókat játszik, sokszáz lelkes, ifjú torok zúgja a dalok szövegét. Miközben a diákok, ipari tanulók és a városi DISZ- szervezet tagjai felvonulnak, örömtüzek gyulladnak ki a város körül a hegyoldalakban. Még hallani a fiatalok énekét, amikor már sokan gyülekeznek az állomás előtti színpadnál. Mire a műsormondó a dobogóra lép, körös-körül zsúfolásig megtöltik a teret az érdeklődők. Hamarosan mindenki meggyőződik róla, hogy érdemes volt ideállni, hiszen valóban színvonalas és szórakoztató a szabadtéri műsor. Mindjárt kezdetben nagy taps jutalmazza a Rákóczi úti Általános Iskola kórusát, amely egy népdalfeldolgozást énekel, majd Kodály: Szabadság-himnuszát adja elő. Elismeréssel adóznak a nézők Bolla Lajos kellemes csengésű, hajlékony, iskolázott tenorjának és az operettrészletek szereplőinek is. Amikor a népi zenekar tagjai Botos Bandi vezetésével rákezdik a Kállai- kettőst, itt is, ott is összeverődnek a bokák a tömegben. Egyre fesztelenebb, vidámabb a hangulat. A nézők együtt dúdolják a magyar nótákat az énekesekkel. A „Lehullott a rezgő nyáríá”-nál egy idős bácsi elandalodva súgja oda szomszédjának: „Szép, nagyon szép, de azért ezt én is el merném ám énekelni ott a dobogón.” Tíz óra körül kialszanak a reflektorok, sötétség borul a színpadra. Egyelőre nem kell világítás, hiszen a Rákóczi út felett, a hegyen, megkezdődik a tűzijáték. Szinte minden lövésnél elragadtatással morajlik fel a tömeg. Mindenütt csak ezt hallani: „Ilyen még nem volt Salgótarjánban.” Valóban, a tűzijáték rendezői az idén különösen kitesznek magukért. Gyors egymásutánban bomlanak ki az égboltozaton a színes „virágcsokrok”, szikráznak a piros, fehér, zöld rakéták, kápráztatóan zuhog a „vízesés”. Azután folytatódik a kultúrbemutató. Az egészen fiatal Urbán Erzsikét melegen ünnepli a közönség a Csárdáskirálynő egyik dalának igen tehetséges tolmácsolásáért. De megérdemelten osztoznak a sikerben a többi énekesek, színészek és a Mojzes tánczenekar tagjai is. Tizenegy óra tájban ér véget a műsor. Most van aztán nagy keletje a sörnek! Műsornézés közben mindenki jól megszomjazott, no és a meleg tavaszi este is ívás- ra csábítja az embert, így hál érthető, hogy a büfék alkalmazottjai alig győzik csiliapít- gatni a tikkadt torkokat. Nemsokára elnéptelenednek az utcák, elsötétednek az ablakok, csak elvétve kopognak egy-egy megkésett járókelő léptei a kövezeten. Alszik a város, pihennek a dolgozók, hogy másnap frissen, jókedvűen vessék be magukat az ünnepi forgatagba ... Ünnepi hangulat Nehezen lehet elképzelni, hogy az ablakrezegtető robbantások, majd a zenekar pattogó, tüzes indulói ne ébresztettek volna fel mindenkit május 1-e reggelén! Ám aki valahogyan mégis átaludta a zenés ébresztőt, annak a családtagok készülődése verte ki a szeméből az álmot. Minden családból legalább egy-két személy feltétlenül részt vett a dolgozók seregszemléjén és a felvonulók bizony korán kezdték az öltözködést, szépítkezést! Az acélgyár előtti térség és a Sztahanov út eleje már fél kilenc tájban tarkállik az ünnepi zászlóktól és feliratoktól. Amerre néz az ember, mindenfelé jelvények, fanyélre erősített csillogó díszek, ízléses táblák. Ez utóbbiak többnyire gazdáik nagyszerű munkateljesítményeit hirdetik, ilyenformán: Ozsvát Bálint hengerész 200 százalék, Jakus Barna abroncskötő 206 százalék stb. De nemcsak az úton tapasztalható élénk sürgés-forgás, hanem a házakban is. A kerítések mellett azok az idős nénik és bácsik gyülekeznek, akik nem vesznek ugyan részt a felvonuláson, nem is mennek a díszemelvény közelébe — messze van az már nekik —, de szeretnék legalább azt megnézni, ami az utcájukban történik. Valamelyik házból kiszól nekik az egyik lakó: „Tessék egy széket kihozni, aztán arra ülni!”, örömmel fogadják az öregek az „ésszerűsítést”, s hamarosan kényelembe is helyezkednek. Sokan a lakóházak feldíszítését vizsgálgatják. A Sztahanov út 34, számú ház előtt meglepődve állnak meg a járókelők. Csodálkozó felkiáltások hangzanak: „Ez már igen ... nincs több ilyen dekoráció az egész városban.” A ház méltán megérdemli a dicsérő jelzőket. Erkélyein vörös és nemzetiszínű zászlókat lobogtat az enyhe szél, ablakain kezik Takács elvtárs eddigi eredményeinkről, a világ dolgozóinak nemzetközi összefogásáról, annak jelentőségé-, ről. A beszéd közben tizenegy hatalmas robbantás üdvözli a tizenegyedik szabad május 1-ét, majd a szovjet hősi emlékmű mellől felröppen egy galamb; 'í Üzemük makettjével jönnek az üveggyáriak tér felett ízléses, egyforma papírszalagok húzódnak keresztül. A homlokzaton hazánk vezetőinek arcképei sorakoznak, a főbejárat felett kis Sztálin- szobor áll. Rengeteg művirág, papírrózsa lepi el a falakat. Sőt nemcsak a falakat, hiszen a ház lakói az udvarról is gondoskodtak: papírvirágokból lugasokat emeltek, mű- tulipánokat ültettek a zöld gyep közepébe. A kerítésből kiemelkedő lámpaoszlopokat ügyes kezek pompás májusfákká varázsolták. Mennyi lelkesedés, mennyi szeretet sugárzik ebből a sok-sok hangulatos díszből! Az egyik elragadtatott sétáló megkérdi a kerítésnél álldogáló lakókat: „Mondják már meg, hogyan csinálták?” „Nem volt nagy dolog az egész — hangzik a talán túlzottan szerény felelet. — Minden család adott néhány forintot, ebből megvásároltuk az anyagokat, utána elkészítettük a rózsákat, felraktuk a díszeket. Egy hétig dolgoztunk rajta, ma hajnalban végeztük az utolsó simításokat. Mindezt persze közösen.” „Akkor azért olyan szép itt minden, mert együtt csinálták” — jegyzi meg valaki és igaza van. Csak a közös munka hozhat létre ilyen szemet- szívet gyönyörködtető eredményt. Benn a városban ezalatt már megteltek az utcák érdeklődőkkel. A díszeméit. ínyen sorban helyet foglalnak a meghívottak: a sztahanovisták és kiváló dolgozók. Tíz órakor megszólal a hangszóró, Takács Vilmos elvtárs, a megyei pártbizottság másodtitkára üdvözli Salgótarján dolgozó népét. Rövid beszédében mege.mléköröz Először aztán nyílsebesen elrepül, Nyomában tucatjával indulnak el a szelíd kis madarak a négy világtáj felé, hogy mindenüvé elvigyék a salgótarjániak bé- keüzenetét. A tér felett az égen színes léggömbök tömege lebeg. Ifjúság, erő, szépség Indulót fúj az emelvény mellett elhelyezett zenekar; kezdődik az ünnepi felvonulás. És ettől kezdve folyamatosan, szünet nélkül, két órán keresztül menetelnek a dolgozók a díszemelvény előtt. Ahány csoport, annyi új szín, annyi meglepő, új ötlet. Ki tudna itt különbséget tenni, ki tudná bármelyik csoportot is kiemelni, amikor olyan szép, olyan kitűnően előkészített minden? Először az iskolások jönnek; Villognak a fehér úttörőingek, vöröslenek a nyakkendők. Az apró kezekben papírmaséból készített palatáblák, írószerek, ábécés könyvek jelentik, hogy az első osztályosokat látjuk. Aztán hatalmas tábla közli a nézősereggel: „Felszabaduláskor születtünk.“ Mögötte jól táplált, mosolygó, boldog gyermekek menetelnek. Egyidősek a szabadsággal... Időnként egy-egy babosszoknyába öltözött kislánycsoport megáll a tribün előtt és népi tánccal kedveskedik a megye legjobb dolgozóinak. „Éljen, itt a tavasz, megjött, gyertek, viga- dozzunk együtt” dalolják a lánykák, s a közönség zúgó tapssal ünnepli boldog jövőnk várományosait, a gyerekeket. Fegyelmezettség, fiatalos életöröm jellemzi a középiskolá(Folytatása a 2. oldalon.)
