Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)
1955-04-02 / 27. szám
ÉLJEN ÉS VIRULJON NÉPI DEMOKRÁCIÁNK ALAPJA, A MEGBONTHATATLAN MUNKÁS - PARASZT SZÖVETSÉG! Az Acélárugyár munkásságának segítsége a falunak A MEZŐGAZDASÁG SEGÍTÉSE részünkről két területen folyik: politikai és gazdasági téren. Megállapíthatjuk, hogy az Acélárugyár dolgozói ebből a munkából jól kivették a részüket. Ez a segítség már megmutatkozott 1945-ben, amikor gyárunk dolgozói a párt hívó szavára felzárkóztak pártunk mögé és harcba szálltak a földreform megvalósításáért, a parasztság évszázados követelésének teljesítéséért. Harcoltak a gyár kommunistái és becsületes dolgozói akkor is, amikor a párt kiadta a jelszót, hogy „földet vissza nem adunk“. Elősegítették dolgozóink pártunk politikájának érvényesülését 1945-ben, 1946-ban, 1947- ben, amikor százával mentek falura, hogy hirdessék pártunk politikáját, hogy érvényesítsék azt a falusi kizsákmányolok ellentámadásaival szemben. Tehát teljesítették azt a lenini elvet, hogy a munkásosztálynak Ki kell menni falura és érvényt kell szerezni a párt politikájának, biztosítani kell a munkásosztály vezető szerepét. E mellett a segítés mellett nem feledkeztek meg dolgozóink azokról a feladatokról sem, amit az üzemben tenniük kellett a mezőgazdaság megsegítését illetően, a tervek teljesítéséért. Ez a politikai, gazdasági segítség napjainkban tovább növekszik. Az Acélárugyár kommunista' és becsületes dolgozói megértették a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozatát és ennek szellemében végezték azóta is munkájukat. A gyár dolgozói a júniusi határozat óta 8 tsz és 6 mezőgazdasági gépállomás, 4 állami gazdaság munkájának megjavítását segítették elő. Ezekben a mező- gazdasági üzemekben azóta is rendszeres politikai felvilágosító munkát végeznek és ennek az eredménye nem is maiad el. Elég megemlíteni, hogy a Felsőtoldi Dózsa Termelő- szövetkezetben az elmúlt évi zárszámadásnál egy munkaegység értéke 36,70 forint volt. A mezőgazdasági gépállomásoknak megsegítésében is eredményes munkát végeztek dolgozóink. Az elmúlt évek során a tavaszi gépjavítási munkákban több kiváló szakember brigádot alakítva vett részt és segítette a jó felkészülést a tavaszi munkák beindulásához. Olyan szakemberek mentek ki a gépállomásokra, mint Lausch Gusztáv, Szakái Imre, Pipás József, akik kiváló munkát végeztek kintlétük ideje alatt. De sorolhatnánk még azoknak a szakembereknek neveit, akikről — Kisterenyétől Ér- 6ekvadkertig — még a mai napig is úgy beszélnek a gépállomások dolgozói, hogy komoly és jó segítséget adtak munkájúkhoz. Ezek az elvtársak bebizonyították, hogy a párt küldte őket, bebizonyították, hogy munkájukkal hozzájárulnak a munkás-paraszt szövetség megszilárdításához. E mellett az üzemen belül olyan mozgalom indult el, melynek keretében a mezőgazdaságból beszállított, meghibásodott gépeket dolgozóink munkaidő után üzemképessé tettek és rövid időn belül a mezőgazdasági dolgozók rendelkezésére bocsátották. Nagy jelentőségű még az a segítség, amelyet anyagiakban adtunk a mezőgazdaságnak. Többezer forint értékű kocsitengellyel, kovácsüllővel, szeggel, dróttal, lópatkóval és különböző kézi- szerszámokkal segítettük azokat a gazdaságokat, ahol ezekből hiány volt. ' INDEZEKEN TÜL, a falun dolgozó elvtársaink sokrétű politikai munkát is kifejtettek. Megmagyaráz, ták a gépállomáson dolgozó elvtársaknak, hogy milyen feladataink vannak például a munkafegyelem megszilárdítása területén, hogyan tudják legjobban elősegíteni pártunk Központi Vezetősége határozatainak megvalósítását. Ugyancsak komoly eredményeket értek el patronálóink a tsz-ek tagságának megszervezésében, a tsz-en belüli munkafegyelem megsziláidüásában, a társas gazdálkodás előnyeinek megismertetésében, az agró- és zoótechnika terjesztésében. Vasárnaponként 15—20 dolgozó megy ki falura és segíti a termelőszövetkezeti parasztságot, ugyanakkor felvilágosító munkát végez az egyénileg dolgozó parasztság között, hogy lépjenek be a termelőszövetkezetbe és magyarázzák, hogy a társas gazdálkodós milyen előnyöket biztosít számukra. A gyárunk munkásosztálya részéről nyújtott segítség is növelte dolgozó parasztságunk erejét, munkakedvét és szorosabbra fűzte a falu és a város kapcsolatát. A többszöri közös munka után közös szórakozásra is sor került. Nem egyszer kultúrcsoport- jaink mentek ki falura, hogy munka után jó szórakozást biztosítsanak a mezőgazdaság dolgozóinak, hogy neveljék és tanítsák őket a szocialista kultúra elsajátítására is. Három esetben előfordult, hogy nálunk szerveztük meg a munkás-paraszt találkozót, az úgynevezett falujáró bállal egybekötve, közösen beszéltük meg a feladatokat és tanácsot adtunk, hogy még jobb munkát tudjanak végezni. Harcolnak dolgoR ZÖINK a Központi Vezetőség márciusi határozatának teljesítéséért mind az üzemben, mind a falun. Dolgozóink tudják, hogy a mezőgazdaság segítése továbbra is feladat, tudják azt, hogy anyagi és politikai támogatást az egyénileg gazdálkodó parasztságnak továbbra is biztosítani kell, hogy elérjük a mezőgazdaságban a szocializmus alapjainak lerakását. A mezőgazdaság segítése érdekében végzett munka közben követtünk el hibákat is a politikai munkában. Többször figyelmen kívül hagytunk jelentős kérdések megmagyarázását és sok tekintetben kevésbé fontos kérdésekkel foglalkoztunk. Pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatában feltárt jobboldali elhajlás bizonyos mértékig a mi munkánkban is megtalálható. Patronálóink beleesnek abba a hibába, hogy a munkás-paraszt szövetség megszilárdítását, a munkás- osztály vezető szerepének biztosítását nem a munkásosztály V' és a munkásosztály pártja politikájának érvényesítésén, a két alapvető osztály közös politikai érdekein keresztül akarták biztosítani, azt csak az ipar és mezőgazdaság közötti árucsereforgalomra szűkítették le. Ennélfogva fordul az elő, hogy a vasárnap kint járt elvtársak hétfőn zömével hozzák a rendeléseket, amelyeket a látogatásuk során a termelőszövetkezetnél, vagy az egyénileg dolgozó parasztoknál felvesznek. Persze ilyen irányú segítséget is kell adni, de az a hiba, hogy egyesek csak ilyen értelmű segítséget kívánnak adni a mezőgazdaságnak. Biztosítani kell, hogy olyan politikai segítséget adjunk, amely megmutatja, hogyan kell harcolni parasztságunknak azért, hogy teljesítse az állam iránti kötelezettségét. Meg kell magyarázni, hogy mi az iparban hogyan harcolunk a parasztság érdekeiért és hogy ők hogyan segítsék elő, hogy az ipari munkásságnak minél több nyersanyagot és élelmet biztosítsanak. hisz ez összefüggésben van az ő életszínvonaluk emelésével is. Feladat: megmagyarázni, hogy mi milyen harcot folytatunk a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a munkafegyelem megszilárdításáért és rámutatni arra, hogy a dolgozó parasztságnak milyen lehetőségeik vannak a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamának emelésében. Falujáróinknak a Központi Vezetőség határozatának szellemében figyelembe kell venniük, hogy a föld 70 százaléka még az egyénileg dolgozó parasztok birtokában van. OMOLY FELVILÁGOSÍTÓ MUNKÁT kell végezni, hogy az önkéntesség elve alapján a termelőszövetkezetek eredményének láttán minél többen válasszák a dolgozó parasztság felemelkedésének igazi útját. Ugyanakkor meg kell magyarázni az egyénileg gazdálkodóknak, hogy a kormány továbbra is megadja számukra azt a segítséget, amely a többtermelést elősegíti. Mátrai István, a Salgótarjáni Acélárugyár pártbizottságának titkára Kc HÍREK A rimóci iskola úttörői a begyűjtésben élenjáró dolgozó parasztok részére díszes okleveleket készítenek. Emellett az úttörőkből alakult csasz- tuska-brigádok dallal és verssel köszöntik lakásukon a beszolgáltatásban élenjáró gazdákat. Az állampolgári kötelezettségről a tanulók már házi dolgozatot is írtak. A tanulók ezen munkája serkentően hat a rimóci gazdákra: egyre szebb eredményeket érnek el a begyűjtésben. Április elsejével megkezdődött a tisztasági hónap. Az állami és magántulajdonban lévő lakóházakban a tisztasági hónap alatt összegyűjtik és elszállítják a télen nagy mennyiségben lerakott salakot, szemetet. A tisztasági hónapot országszerte a tanácsok egészségügyi, város- és községgazdálkodási osztályai szervezik meg. A mozgalomba bekapcsolják a Hazafias Népfront helyi bizottságait, a DISZ-fiatalokat és az MNDSZ asszonyokat. , ★ Április 4-e tiszteletére fel- szabadulási kiállítás lesz Nóg- rádkövesden, Érsekvadkerten és Csitáron. ★ A Társadalom és Természet- tudományi Ismeretterjesztő Társulat rendezésében április 7-én, csütörtökön este 7 órakor Salgótarjánban, a városi kultúrházban „Közegészség- ügyünk időszerű kérdései“ címmel dr. Vilmon Gyula Kos- suth-díjas, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője előadást tart. A Társadalom és Természettudományi ismeretterjesztő Társulat Nógrád megyei szervezete felszabadulási pályázati felhívást tett közzé lapunk 1954. december 4-t számában. A döntés eredményét április közepén közöljük majd. A TTIT kéri a „Csigaház“ és „Hegyipatak“ jelige alatt pályázókat, hogy közöljék nevüket és címüket a TTIT megyei titkárságával (Salgótarján. Városi Kultúrház). A becsületes dolgozókkal együtt a lógósok ellen Még néha szeszélyes az időjárás, havazik és a reggeli órákban hideg, fagyos szelek fújdogálnak, mégis azt kell mondanunk, hogy tavasz van. Tavasz, mert a földeken már élet lüktet és traktoroktól, dolgozóktól hangos a határ. Szántanak, vetnek dolgozó parasztjaink. Mégis, ha valaki nem hiszi, hogy minden fiatal és öreg számára megkezdődött az év legkedvesebb időszaka, az menjen el, a kisterenyei üzemegységhez és vizsgálja meg az ott dolgozó bányászok kedélyeit. Talál az ember ott olyan dolgozót, aki a tavasz hatására a boldogságtól megbetegedett, s több napig nem járt munkába, vagy olyan dolgozót, aki az örömtől egyszerűen igazolatlanul távolmaradt. Ez a „tavaszi betegség” minden évben előfordul Kis- terenyén, de más bányánál is. Ellenben furcsa, hogy csak márciustól április végéig és júniustól ősz végéig tart. Vagyis a szántás és az aratás idején. Télen ismeretlen ez a kór. A kisterenyei üzemegység üzemvezetői nagy gondokkal küzdenek, mert egy-két ember „kiesése” nagyon megérződik, amikor amúgyis munkaerőhiánnyal küzdenek. A bányákban ilyenkor több munkahely üresen áll, nincs aki termeljen. Mégis mi a kórokozó, ami a betegséget előidézi? Köny- nyű rájönni, ha az ember tudja, hogy Kisterenyén a munkások 60—70 százaléka kétlaki dolgozó. A szántás és vetés ideje alatt fő feladatuknak a földjük megművelését tekintik. Februárban, még alig-alig akad az üzemnél beteg. Márciusban, a tavaszi munkák kezdésekor, ugrásszerűen emelkedett a betegek száma. Átlagban 30 dolgozó hiányzik naponta. Volt már olyan nap is, am:- kor 70—80 dolgozó hiányzott különböző betegségek ürügye alatt. Igazolatlan hiányzó jelenleg még nincs sok, naponta csak 4—5. Március 26-án, szombaton a nagy orvosi ellenőrzésnél bebizonyosodott, hogy sok dolgozó makkegészséges. A 76 betegből — akik az orvos színe előtt megjelentek — 20 egészséges volt. A legsúlyosabb eset a tordasi dolgozóknál történt. A revízió előtt 30 beteget tartottak nyilván, a revízió után csak 13- at. Óriási különbség. Szilárdítsuk meg üzemeinknél a munkafegye’met! A kisterenyei üzemnek sem mindegy, hogy mennyi szenet termel. Ma, amikor minden mázsa szénre szükség van, nem nézhetjük tétlenül, hogy kisterenyén több dolgozó távolmarad a munkától. A bányászok úgy műveljék meg földjüket, hogy ne menjen az üzemi munka rovására. Minden dolgozó szívügyének kell, hogy tekintse az üzem sorsát. Az üzem párt- és szakszervezete hasson oda, hogy a többi becsületes dolgozókkal együtt vegyék fel a harcot az indokolatlanul betegeskedők, vagy igazolatlan mulasztók ellen. Kiállítás Salgótarján várostörténetéről Április 3-án Salgótarjánban a városi kultúrotthon kistermében várostörténeti kiállítás nyílik a TTIT rendezésében. A kiállítás bemutatja városunk három gyárának tízéves fejlődését, a város tízéves fejlődését. Salgótarján környékén talált kő-, réz-, bronz-, vas-korszakbeli régi tárgyakat, leleteket, 1860-tól Salgótarján nagyközség jegyzőkönyveit, az összes Salgótarjánról szóló kiadványokat és még sok mást kiállítanak majd. A kiállítás egy hétig lesz nyitva. Szombaton tartotta bemutatkozó előadását a salgótarjáni bányász kultúrotthonban „Odry Árpád“ színjátszó csoportja. Igényes, tehetséges alakítókat kívánó, sok tanulságot adó, jól szórakoztató darabot választottak a bányász színjátszók. Nagy ambícióval, sok tehetséges régi — most újra színpadra lépő — népszerű műkedvelővel, a helyi lehetőségeknek legmegfelelőbb díszletekkel, jelmezekkel készülték a darabra. Céljuk volt: egyszeribe bebizonyítani tehetségüket, megnyerni a közönség tetszését. népszerűvé lenni, vagy szerénytelenebbül szólva — egycsapásra meghódítani az egész világot. Elöljáróban jegyzem meg, hogy az előadás a sikerültebbek közé sorolandó — ezt bizonyítja a sok nyíltszíni taps és hogy nem úgy logom értékelni, bírálni az előadást, mint kezdő műkedvelők első próbálkozását, hanem mint megyénk legjobb bányász színjátszó együtteséi, amely az acélgyári „Petőfi“ színjátszó körnek, a „Somlay Arthur" stúdiónak is komoly vetélytár- sa lehet — minden bizonnyal lesz is. Egy dologról kell le- szokniok: a „majdmegmutat- juk“-os nagyotakarásról elbizakodottságról, amelyből az előadás legtöbb és legsúlyosabb h’bája származott. Csiky vígjátéka a múlt századvégi magyar társadalom ingyenélőit mutatja be a nézőnek. Azokat a dologtalan. erkölcsileg, vagyonilag lezüllött embereket, akik megszokták, megszerették a kényelmes életet és most pénzük elköltése után sem hajlandók arról lemondani. A pénzszerzésnek legaljasabb, legutolsóbb módját választják — érzelmekkel kereskednek. CSIKY GERGELY: „MÁKVIRÁGOK n Szederváry Kamilla elszegényedett úrinő fogadott lányát, Irént, akarata ellenére házasságra erőlteti — ettől várja élete jobbrafordulását. Zátonyi Bence elzüllött, elaljaso- dott ember csak azért nősül meg, hogy magaszabta fájdalompénzért lemondjon, vagyis elváljon feleségétől, más javára. Hozzájuk tartozik Elza, Bankó Béninek, egy ugyancsak züllött arisztokratának a neje, akivel Zátonyi végigjátszotta ezt a házassági komédiát, amely a darab témáját adja. Irén, az ártatlan, tudatlan, az események hálójába be nem látó, őszinte érzelmeket érző csinos, fiatal lány, valóságot játékszer kezükben. Nem ártatlan játék ez — egy ember boldogságáról van szó. Az akkori törvényesség jó alkalmat ad becstelen munkájukhoz. Elénk lépnek még az akkori társadalom jellegzetes, hasonszőrű figurái, a feltörekvő polgár: Tulipán Márton és felesége, a mindig beszélő, af- fektáló úriasszony: Mákonyvé, Mákonv, az ügyes kártyás, Ti- mót Pál, a meggazdagodott vidéki félpolgár, félparaszt, amolyan Pontyi-téle alak, modernebb kiadásban, akik ugyan vem tartoznak a beavatottak közé. mégis szerves részei a cselekménynek. Aztán szerepel még Mosolygó Menyhért öreg ügyvéd, aki meaundoro- dik ettől a társadalomtól, men- tagadja előbbi életét és az áldozatnak szánt Irén pártjára áll. Ide tartozik még eoy pár népi figura Senki Gáspár ügyvédbojtár, a házmester, cselédlány stb. A cselekmény a vígjátéki követelmények és az Írói igazságszolgáltatás szerint jól végződik. Irén boldog lesz, Zátonyiék elvesztik a játszmát, de ez nem akadályozza őket abban, hogy ne kezdjenek majd újat. A szereplők sokszor nagyszerűen tudták kibontani a darabban lévő helyzet- és jellemkomikumot. Sokszor ügyesen adták vissza az írói szándékot, de sokszor túllőtek a célon — sokat akartak és kevésre jutottak. A szerénytelenség, a túlzás a darab kárára ment. Nézzük meg a Kamilla szerepét alakító Pintér Oszkár- né játékát. Egy-két jó jelenetét kivéve nem uralta szerepét. Az első felvonás von- tatottsága nagyrészt ebből adódik, pedig az első felvonás sok komikai lehetőséget kínált éppen az ő számára. (Gondolok a rendezésre, a pénzszerzési problémákra — a teljes felsorolás hosszú lenne.) Nem élt eléggé, nem hatott eléggé. Hibás felfogásban játszotta szerepét a Zátonyit alakító Lehovszky Frigyes is. Több akart lenni, mint Zátonyi és ez volt a hiba. Ugyanakkor nem párosult ehhez kellő átélés. Modorával, beszédével meg tudta ugyan gyűlöltetni magát, de már különösen a vége felé szinte bosszantó volt, hogy ebben az emberben nem történik semmi változás, arca egyformán rideg, nézése mindig ugyanaz, semmi nem történhet, ami öt nyugodt kedélyéből kizökkentse, még céljainak csődbejutását is egykedvűen veszi tudomásul. Ugyanaz a hang jön a szájából, ha áltat valakit, vagy ha őszintén beszél, ha igazat mond, vagy hazudik. Túlzott volt nála a mozgás, taghordozás. Szükségtelen lábrázásaival gyakran vonta el a néző figyelmét a lényegesebb dolgokról. Valahányszor a színpadra lépett mindig ő volt a cselekmény központja — még ha a darab nem is így kívánta. Azért bíráljuk ilyen szigorúan — talán túlzottan is —, mert akar jól játszani, láthatóan van benne tehetség, csak szerénység nincs. Különben dicsérendő nála, hogy ő szorult legritkábban a súgóra. A nőszereplők között Kaszás Vica, Elza alakítója nyújtott legkiemelkedőbb teljesítményt. Nagyon tehetséges színjátszót ismerhettünk meg benne. Akármilyen szigorúan bírálnánk is, kevés hibát találnánk nála. Érthetően, tisztán beszélt, jól hangsúlyozott, értette és átélte szerepét. Elsősorban rövid párbeszédeiben játszott kiválóan. Talán azt hibáztathatnánk benne, hogy hosszabb monológjaiban néha szavalt. Az Irént alakító Oláh Ilona túl szaggatottan beszélt. akaratlanul is azt az érzést keltve, hogy nem tudja a szerepét, — a súgóra vár. Beszéde szaggatottsága mellett monoton volt, nem mindig felelt meg annak az indulatnak, amelyből támadt, ö sem élte át egészen szerepét, talán éppen nála magyarázható ez a hiányos szövegtudással. Nagyszerű alakítást láttunk Bihari Zoltántól. Nála nem volt egy kiaknázatlan komikus helyzet. Élő embert játszott — valószerűen, hihetően. Hasonló előjellel szólunk a Mosolygó Menyhértet alakító Re- gényi Jánosról. Nagyszerűen tükröződött nála az érzelmek változása, az egész ember átalakulása. Ö könnyeztette meg a nézőket és nem Irén sírása. Konka Ferenc jól alakította az „előkelőbb“ körökben ügyet, lenül mozgó polgárt. Huszár Zoltánná nagyszerűen állította elénk a nagyravágyó, ugyanakkor tudatlan nőt. Bár a sok mozgás az ő alakításának sem vált javára. Ez a véleményünk Sólyom Jolánról, Szűcs Veráról. A Dankó Bénit alakító Haraszty Sándor a legjobbak között volt. Figyelemreméltó, hogy a mellékszereplőkre is kellő gondot fordított Hibó Sándor, a rendező, örvendetes jelenség ez, mert más csoportoknál éppen a mellékszereplők játékát hanyagolják el. Röviden foglaltam össze az eredmények oldalára írható sok jó véleményemet. Az „Odry Arpád‘‘ színjátszó csoport nagyon jó együttes, tehetséges, lelkes gárdával, hozzáértő vezetőkkel. A hibákat is egyol- oldalúan, kissé élezetten írtam le. Szándékosan választottam ezt a megoldást, ezek a legnagyobb hibák mások szerint is, ez akadályozhatja elsősorban a további fejlődésüket. A díszletek ötletesek, kor- hűek voltak. Ugyanez áll a jelmezekre. Igen nagy technikai hiba volt a színpad gyenge megvilágítása. Súlyos rendezési hiba volt hogy a szünetek után nem várták meg, míg mindenki elhelyezkedik és így az előadás alatti sétálgatás, székhúzógatás nagyon zavarta a szereplőket és a nézőket is. Az előadás egészéről mindannyiunk összbenyomása jó volt. Méltó kezdete lehet ez az előadás a további jó és eredményes munkának.
