Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-30 / 34. szám

Éljen és erősödjék a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség!

TÍZ SZABAD MÁJUS

LAPOZGATÁS A MEGYEI SAJTÓBAN

LAJTOS

(Galgaguta, április 27.)

Állattenyésztési felelős a Táncsics TSZ-ben.

Középtermetű, egyenes tekintetű, igazi gazda-ember. Haja, dús bajsza oly szürke már, mint a dér lepte tarló. Mire szellő szárnyára kél az erdők lombja, a 60. életév is elszáll feje felett; mégis fiatalos vígsággal mondja:

— Most kezdek élni igazán...

Tizenhét kh földön terült el

az ő középparasztmódi világa. Mindig a földben látták görnyedni pár ökrével. A 17 kh föld tizenhét féle bajt, gondot, veszedelmet jelentett gazdaságára. Egy-egv évben volt úgy is, (hogy 90 mázsa gabonája ter- . mett. Ebből csak tíz mázsa került, a kamrába, a többit felemésztette a tartozás, a különböző kiadás. Ilyen volt az ő világa. Nem látott túl a háza kerítésén, saját gazdaságában próbált jobb életet alkotni, régi módon. Ha csalódás érte, keservében újra kezdte. Harcolt, küzdött a létért a maga módján, de hasztalan. Épp, hogy állni tudta a versenyt..;

Amikor a párt szava életre hívta a Táncsics Termelőszövetkezetet, úgy nézett rá, mint a nyúl a réti sasra. Régi, megszokott életmódjának megboly- gatóját vélte a szövetkezetben. A Táncsics először szegényes gazdasággal látott az új élet kovácsolásához. Még tehénállományuk sem volt. Egyes kis- és középgazdák — köztük Lajtos Jánossal — gúny tárgyává tették a szövetkezetét. Lajtos János összetalálkozott egyszer Puskel Mihállyal, a Táncsics elnökével:

— Felfogadsz-e tehenésznek?

•— kérdezte nevetéstől csukló hangon, hogy csak mondhasson valami rosszat, fájót „ellenfeleinek“.

Az elnök leküzdötte indulatát, s csak annyit mondott:

— Teljesülni fog a maga kívánsága is . .:

1953-ban tehéntörzshöz jutott a Táncsics. Az elnök pár napra rá találkozott Lajtos Jánossal. '

— János bátyám! Tartja-e még ä kzaváf? —: kérdezte -i- vagy talán- meggondolta? . .:

— Tartom én! — jelentette ki kurtán Lajtos középparaszt.

Az első szóváltás után sokat töprengett ezen a „tartom én“ kijelentésen. Ügy vélte, talán csak nem lesz rosszabb a Táncsicsban sem.. i

Azóta tagja a Táncsics TSZ- nek.

S ha valaki megkérdezi: hiányzik-e valamije? így felel: „csak a fiatalságom“.

„Okos dolog ez a szövetkezeti gazdaság. Mód van arra, hogy okosan tervezzünk, s gazJÁNOS MEG AZ

daságosan használjunk .ki minden emberi és természeti erőt. Meg tudjuk előzni, meg le is tudjuk győzni az elemi csapásokat, jól ki tudjuk használni a munkát, a gépeket, meg a rendelkezésünkre álló pénzösszeget. Egyéni gazdaságban lehetetlen ilyesmit véghezvinni.“ Így mondja Lajtos János. Meggyőződésből mondja!

— Mondhatom, hogy nem bántam meg, hogy közéjük léptem. Szeretnek, tisztelnek, becsülnek, kikérik véleményemet, s ez nekem nagyon jólesik. Megtettek állattenyésztési felelősnek. Nyolc darab fejőstehén, egy üsző, kilenc növendékmarha, két szopósborjú van a kezemre bízva. Öröm itt dolgozni. Se a testem, sem a lelkem nem kívánja a régi világot — magyarázza Lajtos János.

így csak az az ember beszélhet, ki valóban megkóstolta az új világot, aki már benne él a jómódú, kulturált életet biztosító dologban. S mindezért a jóért becsületes, odaadó munkájával fizet. 1954-ben 537

munkaegységértéket dolgozott, s ez a munka 18 482 36 forint tiszta jövedelmet biztosított számára.

— Tizennyolc mázsa gabonát szállítottak a házamba. Ennyi tiszta gabonám sosem maradt egy-egy cséplés után. Egy mázsa cukrot is adtak. Ilyen mennyiségű cukor még nem volt egyszerre a kamrámban. A természetbeni juttatásokon kívül még két darab malaccal is ’szaporodott háztáji sertésállományom. Ez mind olyan jövedelem, ami az

agyon örültünk, amikor meghallottuk »a hírt, hogy az idén május elsején itt, Nógrádon tartják meg az úttörő napot.

Május 1-ét a nógrádi várban akarjuk'Eltölteni a többi pajtással együtt. A vár, ahol egykor őseink'a törökök ellen harcoltak, most úttörők vidám dalától, kacagásától lesz hangos. Csak arra figyelmeztetjük a vendégeket, nézzenek majd jól a lábuk alá, mert aki egyszer a várból lezuhan, többé már nem igen jut felt Hogy elkerüljük a balesetet, szépen rendbehoztuk az utat, amelyen ti fogtok menetelni, kedves pajtásaink-* Felvirágozzuk a nagy kaput is úgy, hogy a vén vár legalább tíz esztendővel megfiatalodik. Fenn, a tetőn szabadtéri színpadot kéÚJ ÉLET

én jólétemet emeli. De jól is élek! Két ünneplő ruhát vettem már a jövedelemből. Egy nyári gyapjúposztót. S egy bársony öltönyt. Hétköznapra két pár öltönyöm van.

A háztáji gazdaság még csak növeli a közös jövedelmet. Fejőstehén. borjú, anyadisznó, s még a süldősertések sem hiányoznak a háztáji gazdaságból. 1954. telén két darab, egyenként 150 kg-os hízottsertést vágott. A harmadikat eladta. Középparaszt korában jó, ha egy hízódisznót le tudott vágni a. saját fogyasztása céljára.

E héten öt darab malacot adott el a háztáji sertésállományból, s még mindig maradt négy darab süldő sertése. Mondják is neki sokan: „jól élsz János“. S ő erre csak azt feleli: „Előtted is nyitva áll az út“. Ma már odáig jutott, hogy a háztáji istálló renoválására is lehetőség nyílott. Ezer darab piros téglát vett a javításához. A 750 darab fehér téglából verandát készít. Azt mondja: „úgy kell kinéznie ennek a háznak, hogy mindenki lássa, itt szövetkezeti tag lakik“. Nemrégiben két új nagyablakot tetetett a házra. 1600 forintjába került. Most dupla konyhaajtót készíttet kétezer forint értékben. S az egyéniek mind látják ezt. „Ez a helyes út, látjátok“ — szokta mondani gazdatársainak.

Lajtos János már tudja, hogy előbb-utóbb minden középparaszt társa meggyőződik a helyes, szövetkezeti út előnyéről, s hátat fordít a régimódi, alacsonvtermeiésü parcellagazdálkodásnak.

(L—s)

szítünk a kultúr csoportok szá- mára.Egyébként a kultúrbe- mutatóra mi is nagyon készülünk! Tánccsoportunk már két táncot jól tud, a harmadikat most tanulják. Színjátszóc.so- pörtiink a falu népének már bemutatta „Azrégigérő fa" című szép mese-operettét. Az előadásnak nagy sikere volt, reméljük, nektek is tetszeni fog.

A sportverseny számára

rendbehoztuk sportpályánkat. Gondoskodunk büféről, édességekről, estére pedig tűzijátékkal akarjuk meglepni vendégeinket. Amint látjátok, pajtások, örömmel és szeretettel várunk benneteket május elsején a nógrádi várban!

Molnár Erzsébet Slcng Ildikó

nógrádi úttörők

Aki próbálta már, tapasztalatból tudja, milyen meghatottság, milyen büszke megillető- döttség fogja el az embert, ha Kossuth hirlápjának, Táncsics munkás-újságjának, a Tanács- köztársaság harcos lapjainak, vagy az illegális Szabad Népnek megsárgult, szakadozott, mégis oly szívdobogtatóan frissnek ható példányait forgatja. Most, lapozgatás közben, ugyanezt a megindultságot érezzük. Pedig az újságok, amelyek előttünk fekszenek, még egyáltalában nem sárgulnak. Betűik sem kopottak, hiszen alig néhány esztendeje kerültek ki a nyomdagép torkából. A cikkek a tegnapról, a tegnapelőttről beszélnek tehát, mégpedig nem az egész ország, hanem csak a mi megyénk tegnapjairól. A nagy időkről, hősi nép-megmozdulásokról szóló olvasmányoknak kijáró büszke elfogódottság azonban így is indokoltan támad fal az emberben. Ugyan ki ne erezne meghatottságot, amikor a felszabadulás utáni május elsejék híreit kutatva, egyszerre csak megérti, hogy a tegnap — melyről legtöbbször olyan közvetlen, elfogulatlan hangon beszélgetünk, mint « máról —, valójában már történelem. Egy kicsi, de szabad és dolgos nép új történelme, amelyből pirosbetűs ünnepek gyanánt emelkednek ki a május elsejék.

1945

Megyénk első kommunista lapjának, a Munkás-nak kezdeti évfolyama sehol sincs összegyűjtve. Budapesten, a Széchenyi-könyvtárban csak augusztustól kezdve találjuk meg az újság ez évi példányait. Az első 30 szám hiányzik a gyűjteményből, így hát hiába kerestük a május elsejéről szóló tudósításokat. Talán itt-ott, családoknál, eltették ezeket a iízéves„„újságokat s megőrzik az unokáknak, dédunokáknak, akik ezekből a példányokból próbálják majd megérteni, mit is jelentett őseiknek az a felejthetetlen tavasz ... Mi, akik már éltünk, gondolkoztunk, örültünk abban az időben, amúgy is halálunkig megőrizzük ennek a májusi délelőtt- nek az emlékét, amikor romok között, éhesen, kopottan ugyan, de szabadon, reményekkel telve ünnepelhettünk. Nem, ennek a május elsejének még a legapróbb részleteit sem lehet elfelejteni!

1946

Négy oldalon, kezdetleges formában jelenik meg a Munkás. Ára hétről hétre változik: 500 ezer, 5 millió, 100 millió pengő és így tovább, ijesztő gyorsasággal. Mindez a nehéz körülményekről tanúskodik: háborús pusztulásról, szegénységről. inflációról.

A cikkek azonban arról beszélnek, hogy Nógrád megye dolgozó népe nem hajt fejet a bajok előtt. Február 20-án a budapesti üzemek ezt üzenték az ország bányászainak: „Termeljetek több szenet,-mert állnak üzemeink“. Erre a felhívásra szaporábban koppantak a csákányok a nógrádi bányákban. A Munkás április 20-i száma így buzdítja a széncsata harcosait: „A demokráciával szemben kötelességünk május hó 1-re a 400 vagon”. „Induljon meg a nemes verseny, a napi 400 vagonért... Meg fogjuk nyerni a széncsatát május 1-re.“

ügy is lett. Május elsején a pártbizottság «képviselője a szónoki emelvényről jelentette be: ,,A salgótarjáni szénmedence május elsejére 557 vagon szenet termelt és ezzel megnyerte a széncsatát. Nagy napokhoz méltó eredmény." Valóban nagy eredmény volt! A kellő mennyiségű szén biztosítása akkor a gyárak újjáépítését, azaz magát az életet jelentette. Joggal kerültek tehát a széncsata hősei, a nógrádi bányászok, a május elsejei ünnepségek középpontjába. Zelk Zoltán, a költő, aki mint a budapesti Szabadság munkatársa jött Salgótarjánba, ezt írta tudósításában a bányászok

megtiszteltetéséről: „A gyűlés végeztével díszmenetben vonult el a katonaság, a rendőrség, a lóháton ülő . falusi MADISZ-if jak, a vizslási és ka- zári kertek színeibe öltözött parasztasszonyok, nem a város vezetői, hanem a széncsata hősei, az emelvény előtt sorakozó bányászok előtt.“

Ez történt május elsején. Néhány héttel később pedig átnyújtották a kormány zászlaját a Jenő-aknaiaknak, akik még az elsők között is a legelsők voltak a küzdelemben.

1947

Ebben az esztendőben a reakció úgy érezte, itt az ideje anak, hogy elszánt támadást indítson az újjáépítés, a felszabadult nép államrendje ellen. Kemény harcokra, heves összecsapásokra utalnak a Munkás nagybetűs címei: „Sulyok úr és a demokrácia”, „A csodaváróknak“, „Az összeesküvők leleplezése”. Május elsején már komoly politikai győzelmekre tekint vissza a fiatal de annál életképesebb népi demokrácia. Erről beszél a lap ünnepi vezércikke. írója megállapítja, hogy „az idei május elseje a béke, a győzelem ünnepe lesz. A magyar nép: a munkások és parasztok leverték az összeesküvő úri magyar reakció első nagy támadását, nagy győzelmet arattak felettük. A rend, a béke, a nyugalom jegyében, a reakció végleges megsemmisítésére irányuló harc hevében, a végleges győzelem reményében ünnepelünk mindnyájan.1

Igen, diadalt ünnepeltek ezen a tavaszon a felvonulók. De a feliratok, a jelszavak, jelmondatok azt hirdették, hogy a dolgozók tudják: a harc még nem ért véget.: ?

1948

Szaporodnak a végső belpolitikai győzelem előjelei. Ezek között az a legfontosabb, hogy megvalósul végre a munkásegység, közös táborba tömörülnek a bányák, az üzemek — immár jórészt államosított üzemek! — dolgozói. Az újságból megtudjuk, hogy Salgótarján gyáraiban április végén történt meg az egyesülés. így aztán május elsején már új jelvények, új zászlók és feliratok tűnnek fel az ünnepi menetben, ezekkel a drága szavakkal: Magyar Dolgozók Pártja.

A helyi sajtónak különösen emlékezetes marad ez az ünnep. Ekkor egyesült ugyanis a város két lapja, a Nógrádi Üj- ság és a Nógrádi Hírek s május elsején reggel került első ízben a dolgozók kezébe a párt új lapja, a Szabad Nógrád ... Egy héttel később újjongó hangon emlékezik meg az újság az ünnepi felvonulásról, a munkásegység eme nagyszerű, megnyilatkozásáról. „Húsz—

huszonötezer ember Salgótarjánban", „Soha még ilyen ünnep” — hirdetik a címek.

1949

Döntő rohamra sorakoznak a demokrácia erői a reakció legális fellegvárai ellen. Választásra készül az ország, a választási küzdelem láza, lelkesedése jellemzi a Szabad Nógrád cikkeit is. Május közepére tűzték ki a nagy eseményt, május elsejét tehát a választási előkészületek jegyében ünnepük Salgótarjánban és a megye egész területén. Az üzemek, bányák, hivatalok és a falvak népe a népfront zászlói alatt vonult fel. „Békét akarunk!“, „Éljen a népfront!” „Éljen Rákosi!” kiáltások zúgtak' a levegőben. A nagyszabású, harcos hangulatú seregszemle már előre jelezte a választás várható eredményét. Két hét múlva azután ez a főcím állott az újság első oldalán: „Történelmi jelentőségű győzelem!“

1950

Tisztázódott a belső helyzet, megkezdődik a szocializmus alapjainak lerakása. Indul az ötéves terv!

Márciusban és áprilisban ki-í váló új termelési eredményekről számolnak be a Szabad Nógrád hírei, különösen az Acélárugyárból, ahol április közepén megfogadták a dolgozók, hogy első tervévüket október 31-re befejezik. A legnagyobb változást azonban egy másik cikk mutatja, amely arról szól, hogy „a keszegi Dózsa Termelőszövetkezetben május elseje méltó megünnepléseként a burgonyát május 15 helyett már április 25-re elültetik, a babot pedig április 28-ig vetik el az eredetileg tervezet május 5 helyett. Ezenkívül május elsejéig terven felül 5 hold árpásborsót vetnek, takarmánynak".

Mennyi minden van a rövid kis hír mögött! Néhány évvel ezelőtt még olyan leveleket’olvashattunk a lapban, amelyek azt kifogásolták, hogy falun sokhelyütt nem tekintik '' igazi ünnepnek május elsejét, nem értik annak jelentőségét. Nos, a földművelők munkavállalásai azt bizonyítják, hogy ebben az évben már a dolgozó parasztok is ünneplő szívvel, szeretettel várják május elsejét megye szerte. Ki tagadhatná^ hogy ez a jelenség is a munkás-paraszt szövetség állandó erősödéséről beszél?

Nevezetes eseménye még ennek a május elsejének, hogy a díszemelvényen ezúttal szovjet vendégek is helyet foglaltak, A baráti szovjet nép képviselőinek és mesénk dolgozóinak találkozása örökre belevéste a lelkekbe a nemzetközi munkásszolidaritás eszméjét.

1951-1954

Dolgos évek.;. Május elseje előtt és közvetlenül utána termelési tudósítások foglalják el az újság fő helyeit. Szürkébbek, színtelenebbek talán ezek a május elsejék, mint a korábbiak voltak? Szó sincs róla. Most is akad minden évben .ünnepelni való bőven, de jnosi elsősorban a népgazdaság fejlesztése. az ország erősítése terén. 1951-ben például a IL pártkongresszussal kapcsolatos munkaversenyben érnek el kitűnő eredményeket a dolgozók és ezeket május elseje körül is megtartják, sőt néhol fokozzák; 1952-ben ismét a bányászok az ünnepeltek: első negyedévi tervük teljesítése alapján a nagyüzemek között Nagybá- tony dolgozói elsők, a kisüzemek versenyében pedig a kis- terenyeiek másodikok lettek az országban. „Május elsején vették át Nagybátony hős bányászai az élüzem-zászlót“ — írja a Szabad Nógrád május 3-i száma.

Egyre központibb helyet foglal el ezekben az években a békeharc. Ezt mutatják a májusi ünneségek is. Békét követelnek a felvonulók, s magasra emelik a béketábor vezetőinek arcképeit, együttérzésüket, forró szeretetüket fejezik ki a kapitalista államokban élő. munkások áldozatos' küzdelme iránt. Tavaly, 1954-ben, a békemozgalom újabb diadalát, a genfi tárgyalások megindulását ünnepeltük május 1-én, ugyanakkor kifejeztük azt a követelésünket, hogy az imperialisták necsak tárgyaljanak, hanem tegyenek is valamit a megegyezés érdekében. És nem sokkal később bebizonyosodott, milyen hatalmas érőt képvisel a világ dolgozóinak harcos összefogása: az imperialisták — népeik nyomására — kénytelenek voltak beleegyezni a vietnámi fegyver- szünet megkötésébe.

★

, Ahogy gyarapodtunk eredményekben, ahogyan nőtt életszínvonalunk, úgy vált évről évre színesebbé, gazdagabbá, látványosabbá a május elsejei felvonulás is. Vajon az idei milyen lesz? Szebb, pom- pásabb, mint az eddigiek? Ha külsőségekben talán nem is, de lelkesedésben, bizakodásban bizonyára felülmúlja a ko- rábiakat. Es így van ez .rendién, hiszen tavaly óta ismét egy lépéssel előbbre, vagy ha úgy tetszik, egy lépcsőfokkal magasabbra jutottunk a szocializmus felé vezető útónt Miklós Dezső

ségét teljes egészében megakadályozni csak akkor lehet, ha dolgozó parasztságunk zöme már a termelőszövetkezetekbe tömörült.

A termelőszövetkezeti mozgalom szélesítése fontos tényezője a munkás-paraszt szövetség megszilárdításának. Lenin elvtárs többször hangsúlyozta, hogy a munkásosztály szövetsége a dolgozó parasztsággal plyan szövetség, mely a parasztságon belül meglévő tőkés tendenciák ellen irányul és a dolgozó parasztot a szocialista útra vezeti. Ilyen értelemben a parasztgazdaságot vezetni annyit jelent, hogy nem a „kisparasztira vesszük az irányt”, hanem arra, hogy a mezőgazdaságot átvezessük a szocializmus vágányára. Ha erről az útról letérnénk, megszűnnénk szocialisták Ic~'i — mondotta Lenin elvtárs. Ez azt jelenti, ho«v a munkás-paraszt szövetség szilárdításának helyes útja nem a parasztság magántulajdonosi, tőkés tendenciájának erősítése, hanem az egyénileg dolgozó parasztság átvezetése a szocialista útra.

Pártunk III. kongresszusa és a Központi Vezetőség március 2—4-i határozata megállapítja, hogy a jelenlegi szakaszban népgazdaságunk fejlesztésének kulcskérdése, a szocialista iparosítás fejlesztése mellett a •nezőgazdaság elmaradottságá- hak gyorsütemű felszámolása. Elmaradott mezőgazdasá® nem liztosíthatia a munkásosztály vámára, de a dolgozó -arasztság számára sem az állandóan javuló jólétet. Viszont a mező- gazdaság elmaradottságának felszámolása nem lehetséges szocializmust építő országban másképp, mint a szocializmus útján, vagyis a parasztság önkéntes szövetkezése útján. Sztálin elvtárs azt mondotta erről, hogy két út áll a parasztság előtt. Egyik a szocialista út, mely előre visz, az igazi jóléthez, felemelkedéshez. a másik a kapitalista út, mely visszavisz a kizsákmányoláshoz. Harmadik út nincs. Akik úgy gondolják, ho"-T járjunk az egyéni gazdálkodás útján, de tőkések és földbirtokosok nélkül, ez a valóságban nem harmadik út, hanem a második, mely vissza, a k?-i- talizmushoz vezet.

Dolgozó parasztságunk százezrei, akik már évek óta a szövetkezeti gazdálkodás útját járják, meggyőződtek a szövetkezeti út, a szocialista út helyességéről. Ezek a szövetkezeti parasztok szilárdan kiálltak a szövetkezeti mozgalom mellett akkor is, amikor a legveszet- tebbül támadták szövetkezeti mozgalmunkat a marxizmus— leninizmus elferdítőinek politikáján felbátorodott kulákok. Ezek a parasztok legszilárdabb szövetségesei munkásosztályunknak, élharcosai a falu szocialista építésének. A szövetkezeti mozgalomban eddig elért e-edménveinkkel azonban korántsem lehetünk elégedettek. A párt politikájának szellemében, az 1953. júniusi és ez év márciusi központi vezetőségi határozatok útmutatásával harcba kell indulnunk a párt által feltárt anti-marxista nézetekkel szemben és el kell érnünk, hogy rövidesen felszámoljuk termelőszövetkezeti mozgalmunk egyhelyben tipe- gését megyénkben is.

Különösen nagy feladat hárul e pártfeladatok megvalósításában pártszervezeteinkre, tanácsainkra és tömegszervezeteinkre. Elsősorban a kommunistáktól várja el pártunk, hogy politikájának megvalósításában élenjáróan mutassanak példát. Pártszervezeteink és tanácsaink minden erővel segítsék a meglévő termelőszövetkezeteket a példamutató gazdálkodás megvalósításában. Széleskörű, felvilágosító munkával elő kell segíteni, hogy a még egyénileg dolgozó parasztságunk meggyőződjék a termelőszövetkezeti gazdálkodás előnyéről, valamint tudatára kell ébreszteni annak, bárhogy segíti is lehetőségeinek kihasználásában államunk. a kisárutermelés nem biztosítja tartósan felemelkedését. A párt feladata — mutatott >-á Sztálin elvtárs — abban áll, hogy türelmesen megmagyarázza a parasztoknak azokat a kérdéseket, amelyeket nem értenek, meggyőzze a parasztokat a gazdálkodás szövetkezeti módszerének előT’,rá- ről. nem kímélve erre az ügyre sem időt, sem fáradságot.

Márton Lajos

a szécsényi járási pártbizottság titkára

SzeretetteI várjuk Nógrádru a pajtásokat