Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-16 / 30. szám

1935 április 1«. SZABAD \ÍK,R;\n 3 Fél évtized példája... Közel fél évtized nehéz, küz­delmes munkája áll a cered- tótújfalusi Búzakaiáez TSZ tag. jai mögött. Közel fél évtizede indultaik el azon az úton, ame­lyik a biztos, boldog jövő felé vezette őket. Közel fél évti­zede választotta Cered-Tótúj- falu néhány parasztja a tár­sas, nagyüzemi gazdálkodás útját Forgassuk csak vissza az idő kerekét: emlékezzünk. És a ceredi Búzakalász példája nyomán emlékeztessünk min­denkit arra: honnan indult el néhány évvel azelőtt a szövet­kezeti tagság, hogyan küzdött, dolgozott hogyan védte meg a külső és belső ellenséggel szemben a közös vagyont és hogyan győzte le a régit, tette életét szebbé, jövőjét gondta­lanabbá. 1950. Augusztus 20-at mutatott a naotár. A hajdan kisemmizett nincstelen cselédek így dön­töttek Cered-Tótújfaluban: ezekután közösen műveljük a 45-ben kapott földet. így több­re megyünk, előbb boldogu­lunk. Id. Kovács Pál, Kovács Jó­zsef, Utasi Pál, Oroszi Barna, Utasi József, s a többiek ter­melőszövetkezetet alakítottak. A Búzakalász nevet adták neki. 16 család kezdte meg a mun­kát 150 kh szántón és 15 kh réten, mindössze 4 lóval. A munka megkezdésével a harc is megkezdődött. Harc a szö­vetkezet létéért — a kulákok ellen. Mert akadtak Tótújfalu­ban is olyanok, akik svűlö- lettel tekintettek a termelő­szövetkezetre, akik dühvei fo­gadták a múlt cselédeinek összefogását. Gál' Barna 40 holdas, Cene Búrja József 50 holdas kulákok, s a többiek ott ártottak a tsz-nek, ahol éppen tudtak. Agitáltak elle­ne, kívülről igyekeztek bom­lasztani azt. 1951. Ez év tavaszán új tagok ko­pogtattak a tsz ajtaján. Szi­lágyi József, Molnár Pál és Vince János választották a közös gazdálkodás útját. Ilyen módon számbelileg növekedett a Búzakalász. A kulákok befo­lyása azonban egyre jobban éreztette hatását. Legnagyobb szorgalommal a gépi munka ellen agitáltak. S a tagság na­gyobb része hitt nekik. Ide­genkedtek a gépi munkától, ellenezték azt. S ez a kulákok malmára hajtotta a vizet, A gépek kismértékű alkalmazása ugyanis meglehetősen alacsony termésátlagokat eredménye­zett, őszi búzából 6,5, árpából 6, rozsból 5, kukoricából 12, burgonyából pedig 60 mázsás holdanként! átlagtermést ta­karítottak be. Az állam ismét a tsz segít­ségére sietett. 150 juhot és 30 darab sertést adott nekik. A szövetkezet állatállománya 55 sertésre. 150 juhra, 20 üszőre, 5 saját erőből vásárolt tehén­re és 6 pár lóra növekedett az esztendő végére. A föl nem osztható szövetkezeti alap pe­dig az 1950. évi 35 000 forint helyett 70 000 forint lett. A külső ellenség mesterke­dése ellenére is a tagok elé­gedettek voltak az egy mun­kaegységre eső részesedéssel. Ez évben 1,5 kg búzát, 75 deka árpát, 50 deka rozsot. 1 kg kukoricát, 2 kg burgonyát és 8 forint készpénzt ért egy mun­kaegység a Búzakalászban. 1952. A kulákok taktikát változ­tattak. Látták, hogy az egyre jobban fejlődő, erősödő szö­vetkezetét kívülről nem képe­sek szétzúzni, felbomlasztani. Ez év tavaszán beléptek a szö­vetkezetbe. Ekkor a tsz veze­tősége és pártszervezete nagy hibát követett el, mert nem tudta megkülönböztetni a be­csületes. jószándékú parasz­tokat a szövetkezet esküdt el­lenségeitől. 1952. tavaszán nyolc középparaszttal és há­rom kulákkal — Gál Barná­val. Gál Mihállyal és Gál Ist­vánnal — nőtt a Búzakalász tagjainak száma. Az újabb belépőkkel növe­kedett a tsz földterülete is. A több mint 900 hold föld meg­műveléséhez pedig már elen­gedhetetlenül szükség volt a gépi munka fokozottabb alkal­mazására. És a gépi munka a Gál Barnák és Gál Miháiyok akarata ellenére is egyre na­gyobb tért hódított a szövet­kezetben. Míg 1951-ben a szántási és vetési munkák 40, a növényápolási munkák mindössze 5 százalékát végez­te géppel a tsz, addig ez a szám 1952-re a szántásnál és vetésnél 55, a növényápolás­nál pedig 35 százalékra emel­kedett. Ez nagymértékben nö­velte a holdankénti termésát­lagot is. Ez évben őszi búzá­ból 7,5, árpából 7, rozsból 5,5, kukoricából 15, burgonyából pedig 75 mázsás átlagtermést takarított be. Ez az esztendő az állatállo­mány nagyarányú fejlődését is eredményezte. A lovak 12-re, a juhok és sertéseik száma 200-ra nőtt. A gyapjűhozam ez évben már elérte a 3,9 kg-ot. a sertéseknél az ellési átlag pedig 6 db-ra növeke­dett. A termésátlagok növekedé­sével, az állattenyésztés fej­lesztésével növekedett a Búza­kalász jövedelme is. A sertés 25 000, a juh pedig 12 000 fo­rintot hozott a szövetkezetnek. A fel nem osztható szövetke­zeti alap 70 000 forintról 500 000 forintra nőtt. A szövetkezet erősödését, tagjai életszínvonalának emel­kedését legjobban az egy munkaegységre jutó részesedés mutatja. 1952-ben 1,8 ikg bú­zát, 1,6 árpát, 50 deka rozsot, 1,2 kukoricát és 9,9 forintot ért egy munkaegység a Búza­kalászban. 1953. Mint az ország valamennyi termelőszövetkezetének életé­tében, úgy a cered-tótújfalusi Búzakalászban is gyökeres változást hozott az 1953-as esztendő. Az első fele szorgal­mas munkával, külső ellenség ellen folytatott szakadatlan küzdelemmel telt el. A szö­vetkezetben számításukat megtaláló tagok lelkiismerete­sen, nagy akarattal, szorga­lommal dolgoztak, hogy a szövetkezet évről évre szebb eredményeket érjen el, gazda­godjon és bebizonyítsa a nagy­üzemi gazdálkodás előnyét, a belső ellenség mesterkedései­nek hiábavalóságát, A gyökeres változás június­ban a kormányprogram meg­jelenésekor állott be. Az 1952. tavaszán belépett nyolc kö­zépparaszt beadta kilépési ké­relmét. A kulákok pedig — kapva az alkalmon — fel akarták osztani a szövetkezet vagyonát. Azt híreszteiték, hogy örökre megszűnt a szö­vetkezet, fel kell osztani a kö­zöset. Mi tagadás, sokan el is hitték ezt. A szövetkezet kom­munistái azonban megtalálták a módját a Gál Barnák el­hallgattatásának: azonnal ki­zárták őket a tsz-ből, a tagok­nak pedig megjelölték azt az utat, amelyen az egészséges fejlődés érdekében a jövőben haladni kellett. A kommunis­ták voltak azok, akik meg­mentették Cered-Tótújfaluban a szövetkezetét az ellenség nyüt. erőszakos támadásától. Június után megtisztulva, megerősödve dolgozott tovább a Búzakalász. A fejlett agro­technikai módszerek és a gépi munka fokozott alkalmazásá­nak eredményeként növeked­tek a termésátlagok, őszi bú­zából 8, árpából 7,5. rozsból 5,5, kukoricából 16, burgonyá­ból pedig 132 mázsás holdan­kénti átlagtermést takarítot­tak be. Erre az esztendőre jellemző volt még az. hogy a növényter­melésben egyre nagyobb sze­repet játszott a takarmányter­mesztés, ami előfeltétele a jó állattartásnak, a fejlett állat- tenyésztésnek, a jövedelem emelkedésének. 40 holdon ter­meltek lucernát, 30 holdon vörösherét, 20 holdon pedig bükkönyt. 250-re nőtt a juhok, ugyanannyira a sertések, 33-ra a szarvasmarhák száma. A szövetkezet állattenyésztésből származó jövedelme közel 70 000 forintot tett ki. A szövetkezet jövedelmének növekedésével párhuzamosait emelkedett a tagság jövedel­me, életszínvonala. Ez évben már négyszer osztottak pénz- előleget és kapott minden tag egy-egy 8 hónapos süldőt. Egy munkaegységre 2 kg búza, 1 kg árpa, 1,5 kg kukorica, 2,5 kg burgonya és ugyanannyi szálastakarmány jutott. A munkaegység utáni pénzkifize­tés is megfelelően emelkedett. A Búzakalász fel nem oszt­ható szövetkezeti alapja 750 ezer forintra nőtt. A szövetkezet eredményeit látván, az év őszén Serfőző Ferenc, Gál József és Fonó József családjukkal együtt be­léptek a tsz-be. 1954. Ez az esztendő már minden­nél fényesebben bizonyította: érdemes volt küzdeni, dolgoz­ni a szövetkezetben. A Búza­kalász tagjainak élete közép­paraszti színvonalra emelke­dett. Kilenc család az év ta­vaszán két szoba, konyhás la­kás építéséhez kezdett. Volt miből építeniök. Segített az állam, segítette őket a tsz is. S a munka még nagyobb lendülettel folyt tovább. E«”- re inkább megszokottá vált a korszerű agrotechnika alkal­mazása. Bevezették a vetés­forgót, az árpát keresztsoro- san, a burgonyát négyzetesen vetették. A szántási és vetési munkák 95, a növényápolási munkák 70 százalékát már gép­pel végezték. S az eredmény nem maradt el. A búza holdja 9,25, az árpa 9, a kukorica 18, a burgonya holdja pedig 89 mázsát adott. Az állatok termékhozama és száma is ugrásszerűen emelke­dett. Az istállóátlag 7,2-re a sertés ellési átlag pedig 8,2-re nőtt. Az év végén a Búzaka­lász már 24 lovat, 350 juhot, 42 szarvasmarhát, és 200 da­rab sertést vallhatott magáé­nak. S ehhez hozzá kell még fentiünk, hogy az 1950-ben és 1951-ben az állam által nyúj­tott kölcsönállatokat maradék­talanul visszaszolgáltatták. Egy munkaegységre 2,5 kg búza, egy kg árpa, 50 deka ku­korica, 3 kg szálastakarmány, ugyanannyi burgonya és 16,39 forint jutott. Kovács József családja például 946 munka­egysége után 2410 kg búzát, 964 kg árpát és zabot, 482 kg kukoricát. 2892 kg szálastakar­mányt, ugyanannyi burgonyát és 15 801 forint készpénzt vitt haza. S mindehhez nem számí­tottuk még hozzá a háztáji gazdaságból származó jövedel­met. Ha szerényen számolunk, minden családnak ez a jöve­delem is legalább 10 000 fo­rintot tesz ki. Nincs Cered- tótújfaluban ol”an termelőszö­vetkezeti tag, akinek 2—3 ser­tése, egy fejőstehene ne lenne, nem számítva a rengeteg ba­romfit. 1954 végére a tsz fel nem osztható szövetkezeti alapja 1 500 000 forintra növekedett. 1955. S ez már a jelen, a Búza­kalász tagjainak boldog jele­ne. Most költöznek új, saját lakásaikba a múlt nyomorú­ságos cselédviskóiból a szö­vetkezet tagjai. Az új laká­sok hű jelképei a tótújfalu- siak megváltozott, évről évre szépülő, gazdagodó * életének. „Az új házba új bútor is du­kál“ elv alapján eddig hat család vásárolt 10 000 forintos szobabútort. S bárki bepillant­hat a szövetkezet tagjainak éléskamrájába, vagy ruhás- szekrényébe, meggyőződhet, hogy telt az mindkettő. Gazdag, jómódú parasztsá­got teremtett Cered-Tótújfalu­ban a társas narvüzemi gaz­dálkodás. A szövetkezet mil­liomosakká tette az egykor nincstelen agrárproletárokat. ★ Röviden ez a cered-tótújfa­lusi Búzakalász TSZ múltja és jelene. Nehéz, küzdelmes úton jutottak el a boldog mához. Küzdelmüket siker koronázta, mert bíztak eeymásban, mert hittek a szövetkezetben. Jövőjük szép lesz és gazdag, mert összefogtak, mert közö­sen formálják, közösen te­szik széppé és gazdagabbá. Kiss Gy. János Ifarnak már eredményeik a munkafegyelemben, de még több felvilágosító szóra van szükség Kányáson Pártunk III. kongresszusá­nak határozata fokozottabban hívta fel figyelmünket a mun­kafegyelem megszilárdítására. Mint ismeretes, a munkafegye­lem és az állami fegyelem megszilárdítása nagy szerepet játszik iparunkban és a ter­melés növelésében is. A mun­kafegyelemből eredő lazaságok és nagyfokú nemtörődömség, különösen bányászatunkban éreztették és még éreztetik ma is hatásukat. Kányás-akna a nógrádi bá­nyák között az egyik legkorszerűbben gépesített üzemnek mondható. A modem, beton­gyűrűvel kihajtott szállítóak­nák körül kisebb-nagyobb műhelyépületek, irodahelyiség és a most épülő legényszálló. A beszálló alatt ugyancsak beton­idomokkal, vasívekkel biztosí­tott, sújtólégmentes lámpákkal kivilágított fővágaton, a csillét kötéllel, részben láncfelvonók­kal szállítják. Az elővájásokon és frontokon kaparószalagok, gumiszalagok végzik a szén el­szállítását. A szenet legtöbb- nyíre fejtőkalapáccsal fejtik. Az adóssághoz mérten azonban Kányás-akna 1954. évi tervét nem teljesítette, 44 838,9 tonna szénnel maradt adósa népgaz­daságunknak. A terv nem tel­jesítése részben a nagyfokú nemtörődömségből, a gépek so­rozatos meghibásodásából, részben pedig az igazolatlan műszakokból adódott. Az el­múlt évben 2411 igazolatlan műszakja volt az üzemnek. Csak az igazolatlan hiányzók közel 1300 tonna szénveszte­séget okoztak. A nagyfokú szervezetlenség és igazolatlan hiányzások meg­szüntetése érdekében a párt- szervezet január hónapban a szakszervezettel és a műszaki vezetőséggel karöltve tervet dolgozott ki a hibák megszün­tetése érdekében. Január és februárban a munkaidő töké­letes kihasználása érdekében megszigorították a beszállási időt. Ugyanis hónapokon ke­resztül rendszeresen egy óra késéssel érkeztek a dolgozók a munkahelyre. Mivel a dolgo­zók csak hat órát dolgoztak, naponta a munkakiesés több­száz órát tett ki a két hónap alatt. Az elherdált munkaidő többszáz tonna szénvesz­teséget jelentett az üzemnek és nem utolsósorban csökken­tette a dolgozók keresetét. Ká­nyáson is. mint a többi üze­meknél, általános jelenség volt: eltűrték a fegyelmezet­lenséget, nem vonták felelős­ségre a notórius hiányzókat, elnézően bántak a mulasztók­kal, nyakra-főre osztogatták a jogtalan szabadságot, ez pedig tápot adott a rendszeresen hiányzó dolgozóknak arra, hogy későbben is indokolatla­nul távolmaradjanak az üzem­től és ezáltal a munkafegyel­met meglazítsák. Mindaddig az ideig, amíg a pártszervezet, a szakszervezet erős kézzel nem nyúlt a kérdéshez, nyak­ra-főre hiányoztak az üzemből. Január, február, valamint már. cius hónapban 261 igazolatlan hiányzó volt az üzemben. Az előző év utolsó negyedévének 578 hiányzóiéval szarni _n lé­nyeges javulás van a munka- fedelemben. de mindaddig az ideig, amíg nem vezették be a fegyelmi rendszabályokat, nem tudtak jobb eredményt elérni. Megrögzött hiányzóknak a szép szó keveset ért. Kávalyi János vájár, Remé­nyi János, Gyüre Károly, Jenei Sándor és Károlyi János első­rendűen ellátják feladatukat, de állandó iszákosságuk végett rendszeresen távolmaradtak az üzemtől és ezáltal a többi csa­pat munkáját is zavarták. Február hónapban fegyelmi eljárást indítottak ellenük. Mulasztásukért, amellett, hogy elestek az egy havi szénjáran- dóságuktól, ed havi premizá­lástól. egy napi fizetett sza­badságtól és ed havi étkezési pénztől, a hűségruhát és a hfi- ségpénzt is megvonják tőlük. A fidelmeztetés ellenére Ká­valyi János és Károlyi János már ebben a hónapban is mu­lasztottak. Április hónapban az első héten alig volt hiányzó, a második héten a hiányzók szá­ma felugrott, 12-ig bezárólag már 30-ra emelkedett a hiány­zók száma. A hiányzás főkép­pen a fiatalok között tapasz­talható. Ha az összüzeuhi ter­melést vesszük alapul, akkor is csaknem két vagon szén- veszteséget okoz, ha pedig a szenelő dolgozókat is, akiket a szállításhoz kell elvenni, napi 20—25 mázsás fejteljesftmény mellett, 30 műszak alatt közel 60 vagon szén veszteséget jelent az üzemnek. Bár a munkafegyelem terén értek el eredményeket az üzemben, azonban ez nem jo­gosít arra. hogy lebecsüljék a felvilágosító munkát. Helyes volna, ha a pártszervezet nép­nevelői, a szakszervezet és a műszaki vezetőség rendszere­sítené a felvilágosító munkát és megelőzné a sorozatos hiányzásokat. Támaszkodjanak jobban a dolgozóik kezdemé­nyezésére, ébresszék fel a dol­gozókban azt a tudatot, mely szerint elítéli a munkafegyel­met lazító dolgozókat. És ha a szép szó nem segít, hassanak oda, hogy a csapatok maguk közösítsék ki a rendszeresen hiányzókat. A munkafegyelem megszilárdítása érdekében fo­kozottabban érvényesíteni kell a munkásszállító autón az agi- tációt is. Mondják el a dolgo­zóknak; amellett, hogy a népgazdaságot megkárosítják, családjuk anyagi helyzetét is nagymértékben megnehezítik^ A munkaátvevőknek az eddi­ginél határozottabban kell el­lenőrizni az elvégzett munká­kat, mert gyakori jelenség az üzemben még ma is az, hogy hasonló bérezésben részesül­nek azok is, akik hányáéul lát­ják el munkájukat, mint akik! becsületesen dolgoznak. Újabb 2500 tonna előirányzaton felüli szenet adtak áprilisban a nógrádi DISZ-brigádok Czottner Sándor szénbányá­szati miniszter az első ne­gyedévben végzett jó mun­káért a napokban dicsérő le­velet küldött a nógrádi szén­medence bányászainak. Az el­ismerés nagyrésze a fiatalo­kat illeti, hiszen a szénmeden­cében kitermelt 22 500 tonna terven felüli szénből 18 375 tonnát a DISZ-brigádok ad­tak. Az ifjú bányászok ver­senye a második negyedév­ben tovább szélesedett. A szo­rospataki bánya dolgozói pél­dául újabb két DlSZ-brigá- dot alakítottak. Nemcsak számszerűen, hanem tapasz­talatokban is gazdagodott a fiatalok versenye. így Kovács László csapata, amely 161.7 százalékos eredménnyel az el­ső negyedévben a legjobb DISZ-brigád nevet szerezte meg. A jól bevált tapasztalat felhasználásával április első tíz napjában 174,7 százalékra teljesítette előirányzatát. Sok csapat dicsekedhet még ha­sonló teljesítményemelkedés­sel. Ennek eredményeként szerdán délelőtt örömmel ad­ták hírül a nógrádi bányász- fiatalok, hogy április 13-ig fel­színre küldték a 2500 tonna terven felüli szenet Már 680 dolgozó munkálkodik az új felajánlás teljesítésén a Salgótarján Üvinn an A Salgótarjáni Üveggyár a felszabadulási verseny során 119,1 százalékra váltotta való­ra első ne"”edévi tervét és a selejtet 2,7 százalékkal csök­kentette. A dolgozók verseny­lendülete áprilisban nem csök­kent. A nemzetközi munkás- mozgalom nagy ünnepének tiszteletére már 600 dolgozó tett szocialista felajánlást. Külön elismerés illeti a mű­szaki dolgozókat, akik közül soha annyian nem tettek vál­lalást, mint most. A felszaba­dulási versenyhez hasonlítva — amikor a legtöbb műszaki felajánlás volt — most kétszer- annyian, majdnem teljes szám­ban benyújtották vállalásukat a szakszervezeti bizottságnak. Nem is akármilyen felajánlá­sokat. Jermendi Károly fő­mérnök például párosverseny­re szólította Déry Attilát, a Sajószentpéteri Üveggyár fő­mérnökét és megfogadta, olyan műszaki feltételeket teremt a gyárhsuv hogy .a tajuno’é:. íe— vet 108, az exportteivet 105 százalékra teljesíthessék és a selejtet újabb 1,3 százalékkal csökkentsék. Komoly ígéretet tettek a IV-es kádkemence műszaki és fizikai dolgozói, akik a válla­lat termelésének egyharmadát adják. A selejt egyszázalékos csökkentése mellett a terv 106 százalékos teljesítését és a gép­állási idő 15 százalékkal való leszorítását vállalták. A máso­dik negyedév első tíz napjában máris értékes eredményt értek el. Az első dekád tervének 116,6 százalékos teljesítésével hatvanezer forint értékű kü­lönböző uborkás, befőttes és más háztartási üvegárut készí­tettek az előirányzaton felülj Az ilyen sikerek sorozata nyo­mán a gyár is örömmel je­lenthette, hogy az első tíz napban három százalékkal túl­szárnyalta tervét. A célprémium nyertesei A jó versenyszellem kibontakozása érdekében a Nógrádi Szénbányászati Tröszt célprémiumot tűzött ki a medence leg­jobb frontfejtő, kamrafejtő, elővájó és DISZ-csapat részére. A versenyidőszak január 1-től, vagyis a felszabadulási verseny kezdetétől április 4-ig, hazánk felszabadulásának 10. évforduló­jáig tartott. A felszabadulási verseny időszakában egymást váltották a csapatok. Nagy volt a küzdelem. Az a csapat, amely az egyik napon az első volt, a második napon már második lett, mert jobb csapat került az élre. Az eredmények elbírálásánál a következő csapatok nyer­ték el a Nógrádi Szénbányászati Tröszt által kitűzött cél­prémiumot: Frontfejtés elért százalék prémium, Ft Szakács György, Nagybátony 127,9 9000 Győri Ferenc, Kányás 110.5 9000 Kamrafejtés Futó János, Szorospatak 142,9 5000 Elővájás szénben I. Gergely József, Szorospatak 153,8 3000 Molnár Antal, Csipkés 144.1 2000 Pap Béla, Szorosoatak 136,3 1500 Elővájás meddőben Szalai János. Kányás 124.8 3000 DISZ-brigádok Kovács László, Zagyva 161.7 2000 Tőzsér Kiss József, Kazár 141.3 1500 Kővári József, Mizserfa 131,2 1000 A célprémiumot az elkövetkezendő termelési értekezleten osztják ki,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom