Szabad Nógrád. 1955. április (11. évfolyam. 27-34. szám)

1955-04-13 / 29. szám

2 SZARAI) mRÄn 1955 Április 13, PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * A kollektív vezetés erősítése a falusi pártmunka megjavításának fontos feltétele A KOLLEKTIV vezetés, ** a pártvezetés elve meg­követeli, hogy minden fontos kérdést a pártvezetőségek, a pártbizottságok közösen vitas­sanak meg, s döntsenek annak végrehajtásában. Egy-egy ha­tározat meghozatalánál azon­ban nemcsak a vezetők véle­ményét kell figyelembe venni, hanem a széles tagságét is. A vezetőknek, bárhol dolgoznak, véleményük kifejtése közben állandóan szem előtt kell hogy tartsák az ott dolgozó kommu­nisták véleményét, egészséges javaslataikat. Ez erősíti a pár- tonbelüli demokráciát is. A kollektív vezetés elvének megsértése a személyi kultusz­hoz vezet, amely ártalmas és megengedhetetlen. Csak a kollektív vezetés biz­tosítja a határozatok helyessé­gét és annak végrehajtását. Ahol a tagság véleményét fi­gyelmen kívül hagyják, ahol egyes személyek, vezetők dön­tenek fontos kérdésekben, ott feltétlen leszűkítik és megbé­nítják a lehetőségeket, fi­gyelmen kívül hagyják a kol­lektíva kimeríthetetlen erejét. Az így hozott határozatok egy­oldalúak, nem tükrözik a párt­tagság véleményét kellőkép­pen, s nem is érzik úgy magu­kénak. — Mi a három forradalom tapasztalataiból tudjuk — mondotta Sztálin elvtárs —, hogy száz egyénileg hozott ha­tározatból, amelyeket nem el­lenőrzött, nem módosított a kollektíva, kilencven határo­zat egyoldalú, fi AJÄT MUNKÁNKBAN tapasztalhatjuk, ahol rendszeresen érvényesül a kol­lektív vezetés elve, ahol a pártbizottság, a párt-végre­hajtóbizottság, vagy az alap­szervezeti vezetőség ala­pos körültekintéssel meg­vitatják a feladatokat, kö­zösen döntenek a kérdésekben, közösen hozzák a határozato­kat, ott feltétlen megvannak az eredmények is. Ahol vi­szont nem érvényesül a kol­lektív vezetés, ott minden te­kintetben az ellenkezője ta­pasztalható. Nem ülésezik a vezetőség rendszeresen, vagy a taggyűlés beszámolóját a tit­kár egyedül készíti el és ter­jeszti elő, ami rendszerint unalmas és elsősorban ebből adódik, hogy a taggyűlések ezeken a helyeken nem elég színvonalasak. Pártmunkánk színvonalát csak akkor tudjuk a növekvő követelményeknek megfelelő mértékben emelni, ha a kol­lektív vezetés minden párt- szervezetünkben teljes egészé­ben gyakorlattá válik, s ke­mény harcot folytatunk a sze­mélyi kultusz ellen. A kollektív vezetés megsér­tését jelenti a bírálat elfojtása is, amely gyakran abból ered, hogy egyes funkcionáriusok el- bizakodottá válnak és csalha­tatlannak képzelik magukat. Semmibe sem veszik munka­társaik, az egyszerű párttagok és pártonkívüliek véleményét. Nem kérik segítségüket, el­várják, hogy minden tekintet­ben az legyen a „helyes“, amit ők mondanak. A kollektív vezetés alapvető fontos része az, hogy a pártta­gokat vonják be a párt politi­kájának megvitatásába, kiala­kításába és végrehajtásába. A MIKOR A PÁRTTAGOK megvitatják egy pártha­tározat helyi végrehajtásának módját, ezzel beleszólnak a párt politikájának a vitelébe. A helyi politika kialakítása csak kollektív munkával kép­zelhető el, ha munkába állít­juk az aktívákat, ha bevonjuk az egész tagságot. Ez segíti a káderek nevelését is. Amikor egy-egy kérdést megvitatunk, ahol többen kifejtik vélemé- hyü'ket, kicserélik tapasztala­taikat, ezzel feltétlen nevelőd­nek kádereink, szélesedik a lá­tókörük, megismerkednek az (lettel, növekszik aktivitásuk. Legtöbbször, amikor egy-egy helyen nagy a siránkozás, a párttagság gyenge aktivitása miatt, nem azt jelenti, hogy ezek az emberek valami külö­nös tulajdonsággal rendelkez­nek, hanem azt, hogy nem vonják be e párttagokat az őket érintő, őket érdeklő dol­gok megvitatásába, nem kér­nek véleményt, nem adnak megbízatást és nem engedik képességeiket kibontakozni. Sokan nem ismerték még fel, vagy nehezen akarják felis­merni, hogy a párttagság nagyfokú aktivitása és öntevé­kenysége a párt legyőzhetet­lenségének egyik legfőbb for­rása. Ezt a történelem tapasz­talatai számtalan példával tudják igazolni. J ÁRÁSUNKBAN is szo­kásos a hasonló siránko­zás. Mikor a múlt ősszel meg­kaptuk a választásokkal kap­csolatos feladatokat, azokat helyi viszonylatra vonatkoz­tatva alaposan megvitattuk, konkrét megbízatást adtunk háromezer aktívának, ezzel elértük, hogy a részükről addig ismeretlen munkát is jól elvégezték. Elvé­gezték azért, mert min­degyik konkrét megbízatást kapott, mert minden aktívával közösen beszélték meg a fel­adatokat, ez. volt az eredmé­nyek titka és az aktívák lelke­sedésének titka is. Aktivitásu­kat pedig az adta, hogy az ő véleményük is helyet kapott a helyi politika kialakításában, valamint az ezzel kapcsolatos felelősségérzetük. A kollektív vezetést a párt szervezeti szabályzatának szi­gorú betartása biztosítja. A kollektivitás elve követ­kezetes megvalósításának egyik legfontosabb feltétele az, hogy szigorúan betartsuk a párt­szervek választásáról és idő­közökben történő beszámolásá­ról a szervezeti szabályzatban leszögezett követelményeket. A kollektív vezetést éppen az teszi erőssé, hogy nemcsak a vezetők személyes tapaszta­lataira, hanem a párttagság gazdag tapasztalataira is tá­maszkodik. A párttagságot be kell von­ni a vezetésbe és ellenőrzésbe, ez nagyban fokozza a pártta­gok aktivitását, a pártszervek felelősségét és fokozza a párt- szervezetek harcképességét. Éppen ezért súlyos mulasztá­sokat követnek el ott, ahol nem tartanak rendszeres tag­gyűléseket, ahol figyelmen kí­vül hagyják a szervezeti sza­bályzatban előírt követelmé­nyeket. A kollektív vezetés alapvető fontos része, hogy a párttagokat vonjuk be a párt politikájának megvalósításába, kialakításába és végrehajtásá­ba. Ehhez az szükséges, hogy élénkké és tartalmassá tegyük a pártéletet, rendszeresen tart­suk meg és jól készítsük elő a taggyűléseket, az aktíva-érte­kezleteket. Ne unalmas, sok­szor elcsépelt dolgokat, hanem fontos, eleven, a párttagságot, tömegeket érdeklő kérdéseket vitassunk és a felvetett helyes javaslatokat a lehetőségek szerint valósítsuk is meg. A párttagság egészével kell ki­alakítani az egészséges helyi politikát. Persze a helyi politi­ka kialakításánál mindig a párt általános politikáját kell szem előtt tartani és minden tekintetben azt kell elősegí­teni. 'C’ ZEN KÖVETELMÉNYEK állnak a felsőbb szer­vek, a pártbizottságok előtt is. A pártvezetés lenini elvének súlyos megsértése a túlzott kooptálás, amely még nagyon sokszor előfordul a pártszer- vefenél. Ez azért is súlyos hi­ba, mert a kooptált funkcioná­rius nem érzi a teljes felelős­séget a párttagság iránt. A különböző plénumokon, taggyűléseken, vezetőségi ülé­seken, vb-üléseken stb. min­den tag egyforma joggal ren­delkezik és egyforma joggal kell, hogy bekapcsolódjon a vitába, személyre, funkcióra való tekintet nélkül vesse fel észrevételeit, pártszerű és épí­tő bírálatával segítse a felada­tok megoldását. Nem szabad megtűrni, hogy a választott szervek bármelyik tagja is több jogot formáljon magának, mert ez a személyi kultusz elősegítését táplálja, a parancsolgatáshoz, az utasítga- tásokhoz vezet. Nem szabad magát a kollektíva fölé he­lyezni egyetlen vezetőnek sem, mert ilyen esetben a pártveze­tésből ügyintézőkké válnak, el­szakadnak a tömegektől, fi­gyelmen kívül hagyják az alulról jövő bírálatot, súlyo­san megsértik a kollektív ve­zetés elvét. A kollektív vezetés teljes érvényesüléséhez szükséges az, hogy pártfunkcionáriusaink rendelkezzenek azokkal a jó személyi tulajdonságokkal, amelyek az igazi kommunistát jellemzik. Ilyen tulajdonságok a szerénység, a munkatársak megbecsülése, a tömegek alko­tó erejébe vetett mélységes hit. A FUNKCIONÁRIUSOK ne egyéni szereplésre, dicsőségre törekedjenek, ha­nem figyelmesen hallgas­sák meg,. tanulmányozzák mások véleményét, hasz­nálják fel munkájukban. Mindenkor fogadják el a he­lyes, pártszerű bírálatot. Biz­tosítani kell a bátor, szabad kritika légkör kialakulását, elő kell segíteni az alulról jövő bí­rálat kibontakozását. Ahol nem mernek bírálni, ahol elné­zik a hibákat, vagy megdor­gálják a bírálót, ott nincs, nem is lehet kollektív vezetés. A kollektív munka nem je­lenti a személyi felelősség csökkentését, sőt jobban meg­követeli azt. Amikor a kollek­tíva határozatot hoz, kijelöli a felelősöket, utána a személyek­nek gondoskodni kell a hatá­rozat végrehajtásáról, a végre­hajtás ellenőrzéséről, Vagyis személy szerint felelősséget kell vállalói a kollektíva el-fett a rábízott, az* általa végzett munkáért. A kollektív Vezetés területén az utóbbi időben vannak eredmények, amely elsősorban a felsőbb szervek­nél mutatkozik meg, például a járási párt-végrehajtó bizott­ságok rendszeresen megtartják a vb-üléseket, pártbizottsági üléseket, aktíva-értekezleteket, amelyek elősegítik a kollektív vezetés érvényesülését, a pár- tonbelüli demokrácia erősödé­sét, az aktivitás fokozását, a kritikai légkör megteremtését. Hiányosság még, hogy egy- egy plénumon sokszor, sőt rendszeresen ugyanazok a sze­mélyek nyilvánítanak véle­ményt, a kollektíva többi tag­jai pedig, nagyon kevés esettől eltekintve passzív szemlélői az eseményeknek. Ezek a hibák gátolják még a kollektív mun­ka egészséges fejlődését. Súlyosabb problémák vannak az alapszervezeteknél, ahol nem tartanak rendszeres ve­zetőségi üléseket, sőt vannak olyan községek, ahol hónapok is eltelnek anélkül, hogy ve­zetőségi ülést tartanának. Na­gyon ritkán, de még mindig tapasztalható a taggyűlés el­mulasztása, vagy az önkényes- kedés, parancsolgatás, a bírá­lat elfojtása is egyes vezetők részéről. Z ELŐTTÜNK ÁLLŐ feladatok megkövetelik- sürgősen felszámoljuk az e té­ren fennálló hiányosságokat, hogy szigorúan betartsuk a szervezeti szabályzatban a kol­lektív vezetés biztosítására elő­írt pontokat. A párt valameny- nyi vezetőszervének munkájá­ban érvényesülni kell a párt­vezetés legfőbb lenini elvé­nek, a kollektív vezetésnek. Küzdeni kell a marxista— leninista párttól idegen sze­mélyi kultusz ellen. Csak így tudjuk megjavítani falusi pártmunkánkat. Cservák István, a szécsényi járási párt­bizottság első titkára, Érden&es tanulni a tapasztaltabbaktól A gnnnkamódsz erátadás eredményei a Tűzhelygyárban Dolgozó nők és férfiak ül­nek a gyorsanforgó csiszoló- korongok előtt. Lábuknál ott fekszenek' a már megmunkált tüzelőajtókeretek, saroklécek, sütőajtókeretek, hamutartó aj­tók, lábalátétek stb. — tűz­helyhez szükséges alkatré­szek. A gépek előtt ülő dolgozók — Muflár György, Teke József finomcsiszolók, és György András durvacsiszolón kívül — többnyire új munkások. Alig pár hónapja, hogy a csi­szolóban dolgoznak. Teljesít­ményük még messze mögötte van a régebbi dolgozók telje­sítményének. A csiszolási munka nem olyan egyszerű. Fortélyos munka. Szakértel­met és kézügyességet igényel. Emellett piszkos, olajos. így az utóbbi években a legnagyobb munkaBrövándcrlás ebben a műhelyben volt. Az új munkások az első hóna­pokban a teljesítmény terén nagy eredményt nem tudtak felmutatni. 600—700 forintot kerestek. — ezért sokan el­hagyták a csiszoló üzemeket. Keveset is törődtek a dolgo­zókkal. Nem magyarázták meg a munkaíogásokat. Ha ne­tán mégis akadt olyan dolgo­zó. aki a kezdeti nehézségek­től nem rettent vissza, az a csiszolási munkától nem szí­vesen vált meg. — Minden új dolgozó elő­ször a durvacsiszolással kezdi a munkát. Több hónapi gya­korlat után, ha bizonyságot tesz képességeiről és tökélete­sen elsajátítja a durvacsiszo­lást, akkor átkerül a finomcsi­szoláshoz, mondja — Rátkai elvtárs. a csoportvezető. — Az elmúlt évben még nagy gon­dot okozott az alkatrészek csi­szolása, mert munkásaink ál­landóan váltakoztak. Rengeteg tépelődés és megbeszélések után Juhász elvtárs művezető­vel együtt elhatározták, hogy rendszeresen foglalkoznak az új dolgozókkal, átadják ne­*kik munkamódszerüket, hogy a tűzhelygyártásban semmiféle fennakadás ne legyen. Rátkai elvtárs és Juhász elvtárs ál­landóan figyelemmel kíséri a dolgozók teljesítményét és amikor a bérelszámoló irodá­tól megkapják a 100 százalé­kon alul teljesítők névsorát, közösen megbeszélik, hogy melyik dolgozóval kell foglal­kozni. A munkamódszerát­adás bevezetése óta nem egy olyan dolgozó teljesítménye jelentősen felemelkedett, mint Tőzsér László fiatal DISZ-tag, aki alig két éve került az üzembe, amikor a durva esi- szolókoronghoz tették, hónapo­kon keresztül alig tudott 600—700 forintot keresni. Ezzel szemben ma keresete 1300— 1400 forint. Teljesítményéről és keresetéről Tőzsér László DISZ-tag ezeket mondja: — Mint olajozó gyerek kezdtem a csiszolóban, majd koronghoz kerültem. Nehezen ment a munka. Nem értettem a fogásokat. El is keseredtem. Itt akartam hagyni a műhelyt, de Rátkai elvtárs, amikor pa­naszkodtam neki, felkarolt. Abban az időben a csiszoló­por is elég rossz volt. így bi­zony a kevés fizetésből le- génykedni nem nagyon lehe­tett. — Volt benned egy kis nem akarás is — veti közbe a szót Rátkai elvtárs. mert ami­kor már ismerted a munkafo-' lyamatokat ahelyett, hogy ko­molyan végezted', volna a mun­kádat, sokszor játszottál. — Igaza van János bácsi, de megfogadtam a tbnácsát, ál­landóan figyeltem \ az idősebb munkások kézmozdulatait és sikerült tökéletesen 'elsajátíta­nom a csiszolást. Ez'év három hónapjában átlagosan 160— 180 százalékra teljesítettem tervemet. Április 7-éii 190 szá­zalékot értem el. Igaz-e, Jani bácsi? { — Igaz. fiam. Lé! siszoltál 550 darab lábalátéte7j 70 da­rab sütőajtókeretet, U -ván és 800 darab sarokul fino­man. De enne!- ‘ 1 menyét egy kis akarattal túl is szár­nyalhatnád. b «Imult hónapban 1314 forintot kerestél. Ha egy kicsit szorgalmaznád, 200—300 forinttal emelhetnéd keresetedet. — ígérem, Jani bácsi, hogy miután megnyertem Kulo­ványi Miklóssal szemben a párosversenyt 161 százalékos átlaggal, most május 1. és a DISZ-kongresszus tiszteletére, ha minden feltétel biztosítva lesz, termelésemet 15—20 szá­zalékkal növelem. Január hónaptól mintegy 30 dolgozónak adta át munka- módszerét Rátkai és Juhász elvtárs. Január 5-e óta 20 új dolgozót vontak be a munka­módszerátadásba, akiknek tel­jesítménye átlagosan 73 szá­zalék volt. Több mint másfél hónapig tartó munka ered­ményeként 20 dolgozóból 14-en 100 százalékon felül teljesítet­ték tervüket. Nyerges Miklós új munkás 124, Parádi Lajos 108, Huszkó Pál 123, Sáry Ágos 136 százalékot ért el. összesen 119 százalékos át­lagteljesítményt értek el a munkamódszerátadásban részt» vett fiúk. ami közel 300 da­rab tűzhelyhez biztosította az alkatrészeket. Március 1-én 20 dolgozóval indult meg a gya­korlati tanfolyam. Ez a tanfo­lyam kevesebb eredményt ho­zott, mint az előző, mert a 65,5 százalékos teljesítményt 91 százalékra emelték. A leg­jobb eredményt Angyal Béla ifjúmunkás érte el, aki 120 százalékot teljesített a durva­csiszolásnál. Pityi József és Parádi János finomcsiszolók hasonló jó eredményeket ér­tek el. Március hónapban a munkamódszerátadás eredmé­nyeként a dolgozók 99 darab tűzhely-alkatrészt munkáltak meg. Műszakonként négy tűzhelyet jelent terven felül. A munkamódszerátadás és a kiváló dolgozók — mint Muflár György és Fekete Jó­zsef. valamint György András, akik a legtöbb esetben 200 százalék felett teljesítenek — munkája azt eredményezte, hogy műszakonként 15—20 darab tűzhellyel gyártanak többet előirányzatuknál. Szabó Sándor A kulturális seregszemle helyi bemutatója Pásztón A pásztói DISZ-szervezet ” kultúrcsoportja szomba­ton tartotta helyi kultúrbemu- tatóját a mozihelyiségben. A pici teremben, amely — megyénk legnagyobb községé­nek — Pásztónak egyetlen ilyen rendezvényekre „alkal­mas” otthonát képezheti és képezi, az érdeklődőknek még a fele sem fért be. Komoly figyelmeztető lehetne ez a me­gyei tanács népművelési osztályának, valamint a Pász­tói Járási Tanácsnak, amely alig-alig tesz valamit — és ezt is eredménytelenül •— hogy Pásztón ez a lehetetlen állapot megszűnjék már végre. Egy másik mondanivalónk ez: Pásztón hosszú szünet után most indult meg valamennyire a DISZ-élet. Nemrégiben ka­pott a szervezet helyiséget, de ezzel a támogatás, a segítség úgyszólván ki is merült. Szép és dicsérendő, hogy a DISZ-fiatalok még így — ma­gukra hagyva — is, ilyen kö­rülmények között is mertek vállalkozni a kultúrversenyre. Lelkesedésben, tenniakarás- ban, tennitudásban nincs hiány a pásztói DISZ-ben. A DISZ kultúrcsoport (szavalok, szín­játszók, népi táncosok, zené­szek) között sok a tehetséges fiatal és ha foglalkoznának velük, ha segítenék őket a megfelelő műsorszámok, szín­darabtémák megválasztásában, ha rendszeresen segítenék őket a próbákon, a színjátszás, az éneklés, a muzsikálás stb. helyes szabályainak, követel­ményeinek elsajátításában — hogy a művészi színvonalat tartsák szem előtt és ne fel­színes, olcsó bohóckodást — szép eredményekkel dicseked­hetnének. Míg magukra hagy­va nem sokat érnek el a lelke­sedésükkel, a szorgalmukkal. Akaratlanul is helytelen úton lulnak el. Néhány szót a műsorról. Az előadást egy szavalat nyitotta meg. Edőcs Marika Petőfi: „Ilyen óriást, mint...” kezde­tű versét szavalta el. Négy rö­vid egyfelvonásost adtak elő a DISZ-fiatalok. Komolyabb tar­talom, nagyobb igényesség egyikben sem volt. Sok szerep­lő (például Endrész Katalin, Juhász Imre, Kelemen József) nagyon ügyesen játszott, sok­szor nevettette meg a közönsé­get. De a tanulság csak az le­het, hogyha többet és alapo­sabban foglalkoznának velük, még többet várhatnának tőlük. A jeleneteket Kürthi Mária és Zeke Ilona páros balettán- ca követte. Figyelemreméltó kezdeményezés a DISZ kultúr- csoportnak ez a száma. Nem méltó az ifjúsági kul­turális seregszemléhez, hogy például tánczenekar kozmopo­lita nyugati számmal lépett fel. Ezenkívül is a kultúrosok- nak nem az olcsó megnevette- tésre kell vadászniok. hanem olyan műveket és olyan szín­vonalon előadni, hogy érzel­meket keltsen a nézőkben és úgy szórakoztasson, hogy egy­úttal neveljen is, tanítson is. Nagyon szép volt a népi tánccsoport műsora. AAi bízunk a pásztói DISZ­1 ’ kultúrcsoportban. De ko­moly eredményeket, alapos munkát csak úgy követelhe­tünk tőlük, ha az arra illeté­kes emberek, szervek melléjük állnak, támogatják, segítik őket, megadják munkájuk legszükségesebb feltételeit. A főkönyvelőre várunk? (Apróságok az autóbuszon) Múlt hét pénteken Ba­lassagyarmatra utaztam. Az autóbusz már későn indult Salgótarján Fő-teréről. A következő megállónál, a megyetanácsnál több, mint tíz percet vártunk. Nem azért, mivel még nem lett volna itt az indulás ideje, hanem mert a MÁVAUT egyik főkönyvelője Balas­sagyarmatra szándékozott utazni és őt feltétlenül meg kellett várni. Az illetékes szervtől sze­retnénk megkérdezni, hogy hol találjuk meg azokat a különleges intézkedéseket, amelyek között a mi ese­tünk is szerepel? » —Tavi— Eredményesen halad a fásítás Keszegen Keszeg község dolgozó pa­rasztjai Csiri József fásítási felelős vezetésével még 1952- ben vállalták a község fásí­tási tervének teljesítését. 1952 őszén munkához láttak és 139 200 darab tölgy-csemetét ültettek el. 1954 tavaszán 17 000 darab fekete fenyőcsemetével I növelték a facsemeték számát. 1954 őszén pedig 2000 darab gyökeres nyárdugványt ültet­tek. A fásításban elért jó mun­kájáért Csiri Józsefet az Or­szágos Erdészeti Főigazgató­ság az „Eredményes fásításért“ éremmel és 200 forint pénz­jutalommal tüntette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom