Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-23 / 24. szám
4 SZABAD XOGHAD 1955 március Í3. Tanácskozások a moszkvai értekezlet határozataival kapcsolatban A Szovjetunió külügyminisztériumának közleménye Moszkva, március 21. A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Csehszlovák Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Román Nép- köztársaság, a Bolgár Népköz- társaság és az Albán Népköz- társaság kormánya között az utóbbi időben, az európai béke és biztonság biztosításának kérdésével kapcsolatban megtartott moszkvai értekezleten hozott határozatoknak megfelelően tanácskozások folytak a moszkvai értekezleten résztvett nyolc ország barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének megkötéséről. E tanácskozások során az említett országok kormányainak teljes nézet-azonossága nyilvánult meg egy ilyen szerződés alapelveire vonatkozólag, valamint a szerződésben részvevő államok egyesített parancsnokságának megszervezésére vonatkozólag. Ezt a parancsnokságot a párizsi egyezmények ratifikálása esetén alakítják meg, az említett államok biztonságának biztosítása céljából és az európai béke fenntartása érdekében. A nyolc ország kormánya közötti tanácskozásokon résztvett a Kínai Népköztársaság kormánya is, amely teljes egyetértését juttatta kifejezésre a tervbevett intézkedésekkel. A párizsi egyezmények veszélyeztetik Franciaországot és Németország többi szomszédját Maurice Thorez elvtárs nyilatkozata Maurice Thorez, a Francia Kommunista Párt főtitkára fogadta J. Zsukovot és Gy. Rasszagyint, a Pravda tudósítóit és válaszolt Franciaország halaszthatatlan és égető politikai problémáit érintő kérdéseikre. A tudósítók először megkérdezték, hogy mi a véleménye Thorez elvtársnak azokról az állításokról, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálását az ..atlanti szolidaritás” megőrzése teszi szükségessé. Válaszában Thorez elvtárs kijelentette, hogy azok a politikusok, akik a párizsi egyezmények ratifikálásának kérdését kizárólag az „atlanti szolidaritás” megőrzésének szemszögéből tekintik, az idegen érdekeket fölébehelyezik a nemzeti érdekeknek. A párizsi egyezmények veszélyeztetik Franciaországot és Németország többi szomszédját, aláaknázzák Európa biztonságát. Nemzetközi vonatkozásban az atlanti szolidaritás az Egyesült Államok függvényévé tette Franciaországot. Második kérdésükben a tudósítók megkérdezték Thorez elvtársat, mi a véleménye azokról a nézetekről, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása előmozdítaná a francia—német megbékélést. Thorez elvtárs hangoztatta, hogy a párizsi egyezmények akadályt gördítenek a francia —német barátság útjába, mégpedig abban az értelemben, hogy segítséget helyeznek kilátásba a reakciós Németország számára az éllen a Németország ellen, amely felszabadulást akar. A tudósítók ezután megkérdezték Thorez elvtárstól, hogyan látja a francia politikusoknak azt az állítását, amely szerint a párizsi egyezmények ratifikálása után haladéktalanul négyhatalmi tárgyalásokat lehetne kezdeni a német kérdésről. Válaszában Thorez elvtárs kijelentette: „Komolytalan do- loa volna azt állítani, hogy a nyugatnémet militarizmus fel- támasztása a német probléma békés megoldásához vezet. Miképpen egyezhetnénék bele a Szovjetunió és a népi demokratikus országok népei a tárgyalásokba olyan egyezmények alapján, amelyek nyíltan saját biztonságúk ellen irányúinak? Aki őszintén alkarja a nemzetközi viszonyok rendeződését, az nem a nemzetközi légkör elmérgesítésével kezdi. A párizsi egyezmények ratifikálása a francia—szovjet szerződés érvénytelenítését vonná maga után. A tudósítók ezzel kapcsolatban Thorez elvtárstól azt kérdezték: „Hogyan látja ön ilyen körülmények között a francia és a szovjet nép hagyományos együttműködése fenntartásának és megerősítésének lehetőségét az európai békéért folyó harcban?” Thorez elvtárs válaszában hangoztatta: „Amikor a szovjet nép leszögezi, hogy az országaink közötti szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződéssel összeegyeztethetetlen Franciaország részvétele a német militarizmus feltámasztására irányuló tervekben, olyan véleményt fejez ki, amelyet minden becsületes és tájékozott francia megért. A francia nép soha nem engedi meg, hogy háborúba taszítsák a Szovjetunió ellen, amelynek semmiféle érdekei nem állnak ellentétben országunk érdekeivel, amely soha nem követett el ellenünk agressziót és amely — éppen ellenkezőleg — oly sokat gett azért, hogy megmentsen bennünket a hitleri barbárságtól. Ha a francia kormánynak sikerülne megvalósítania a párizsi egyezmények ratifikálását és sikerülne a francia— szovjet szerződést papírrongy- gyá tenni, a munkásosztály és a demőkratikus körök megkettőznék erőfeszítéseiket, hogy fenntartsák és fejlesszék népeink hagyományos együttműködését, amely még régi, 1848-as kifejezés szerint a „természet parancsa”. Befejezésül Thorez elvtárs a tudósítók kérdésére válaszolva ismertette a francia nép harcát az atomfegyverek eltiltásáért és Franciaország függetlenségéért. Meghalt Góvoröv marsall A Szovjetunió honvédelmi minisztériuma mély gyásszal jelenti, hogy március 19-én, hosszas és súlyos betegség után elhunyt Leonyid Alek- szandrovics Govorov marsall, a Szovjetunió Kommunista Pártja központi bizottságának póttagja, a Szovjetunió Legfelső Tanácsának küldötte, a Szovjetunió honvédelmi miniszterhelyettese. Govorov marsall személyében a szovjet fegyveres erők a Nagy Honvédő Háború egyik legkiválóbb hadvezérét, a szovjet fegyveres erők kiemelkedő tagját és szervezőjét veszítették el. Govorov marsall temetése Moszkvában lesz a Vörös-téren. fi honvédelmi miniszter részvét- ’ távirata Govorov marsall halála alkalmából G. K. Zsukov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, Moszkva. Leonyid Alekszandrovics Govorov marsall, a Nagy Honvédő Háború kiváló hadvezére, a Szovjetunió honvédelmi miniszterhelyettese elhunyta alkalmából, engedje meg Marsall Elvtárs, hogy a Magyar Néphadsereg és a magam őszinte . részvétét tolmácsoljam. Bata István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere A SZOVJETUNIÓ LEGFELSŐ TANÁCSÁNAK elnöksége N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökének előterjesztésére határozatot hozott, amelyben felmentette C. F. Alek- szandrovot a Szovjetunió kulturális ügyei miniszterének tisztségétől, mert nem látta el kellőképpen a kulturális ügyek minisztériumának vezetését. A Legfelső Tanács elnöksége a Szovjetunió kulturális ügyeinek miniszterévé N. A. Mihajlovot nevezte ki, és felmentette őt a Szovjetunió varsói nagykövetének tisztsége alól. HÍREK 70 000 FORINTOT FORDÍT a Vendéglátóipari Vállalat az első negyedévben üzemegységei karbantartására. Jelenleg a klsterenyei 39. sz. italbolt, s a 2. sz. cukrászati feldolgozó, a homokte- renyei 18. sz. italbolt, a salgótarjáni 36. sz. italbolt és 2. sz. cukrászda korszerűsítését végzik. ★ AZ ÚJJÁSZERVEZETT baglyasaljai kultúrgárda színjátszói — a „Boci-boci tarka“ című operett nagysikerű bemutatása után — a „Szombat délután“ című operett bemutatására készülnek. ★ OSTYASÜTŐ cukrászkemence beépítését kezdték meg Salgótarjánban. ★ A RÉGI MULTŰ etes-amá- liai dalkör — amely néhány évvel ezelőtt megszűnt működni — most 30 taggal isméit megalakult. Első szereplésükre március 15-én került sor. * A LVDÁNYHALÁSZI kul- túrcsoport Agócs Aranka tanítónő vezetésével jelenleg Bródy Sándor: „Tanítónő“ című darabjának előadására készül ★ A SZÉCSÉNYI színjátszók községükben és más községekben is óriási sikerrel adták elő Szirmai: „Mézeskalács“ című operettjét. Jelenleg Jacobi: „Leányvásár’’ című operettjére készülnek. ■k PÁSZTÓ és Balassagyarmat között a Kutasó, Bokor, Szonda, Terény, Herecsény, Cserhátsurány, Cserháthaláp, Szügy útvonalon új autóbusz- járat indult. ■k 400 000 FORINTOS beruházással textil-szaküzlet épül Romhányban, amelyet május 1-én adnak át rendeltetésének. k MEGYÉNK földművesszövetkezetei 1955. második negyedévében 92 000 forinttal több értékű kerékpárt bocsátanak a vásárlók rendelkezésére, mint az év első negyedévében. k MEGYÉNKBEN eddig már 121 községben tartott sorsolási tanácsadást az Országos Takarékpénztár. A tanácsadókon mintegy 92 000 darab kötvényt néztek át, melyek között 3900 darab régebben kisorsolt kötvényt talaláltak. A kötvénytulajdonosak felvették nyereményüket. k A SALGÓTARJÁNI Üveggyár Kölcsönös Segítő Takarékpénztára működik a legjobban Nógrád megyében. A tagok létszáma 60 és a közös betétállomány már megközelítette a 12 000 forintot. Eddig hét tag kapott indokolt kérésére összesen 5400 forint ösz- szegű kölcsönt. k A NÖGRÁDMEGYERI Szegkovács KTSZ dolgozói a kommunisták kezdeményezésére megfogadták, hogy április 4-e tiszteletére 80 százalékkal jobb minőségű árut készítenek, mint az elmúlt évben. Fogadalmuk annál is inkább említésre méltó, mert most is ugyanolyan kemény anyagból gyártják a sinszögeket, mint 1954-ben. A BARÁTSÁG KÖVETEIVEL... Az igazi jó barátot min_ denki megérzi és felmelegszik, felüdül, ha maga mellett tudja. Akkor érez nagy ürességet, ha elkövetkezik a búcsú pillanata és el keli válni. Ezt láttam egy néhány nappal ezelőtt, amikor a magyar— szovjet barátsági hónap keretében Salgótarjánba látogató N. A. Zsuravljovtól és N. P. Grebeskovától a szovjet film- delegáció tagjaitól rövid, de annál melegebb szavakkal búcsúztak a vendéglátó salgótarjániak. Talán furcsa is, hogy ott kezdem, ahol be kéne végezni, de ez a pillanat volt az, amikor egész világossá vált, hogy Salgótarján dolgozói mennyire szívükbe zárták a két küldöttet s a szovjet és magyar nép barátsága nem újkeletű, hanem régi gyökerekből táplálkozik, amely csak egyre erősödhet. Amikor gépkocsiba ültek a vendegek és az méltóságteljesen kigördült az előbb még beszédes, mosolygós arcok elkomorod- tak és mindaddig, míg az autó bele nem veszett a sötétbe, le nem vették tekintetüket a jár mű egyre távolodó két piros lámpájáról. Grebeskova nem volt ismeretlen számunkra. A film vásznairól már ismertük. Igaz, mint filmszínésznőt. Annál inkább ismeretlen volt Zsuravl- jov. Csupán annyit tudtunk róla, hogy filmszakember és ő a művészeti delegáció vezetője. Nálunk Magyarországon különösen a filmművészet emberei valahogy még távol vannak az egyszerű emberektől. Talán ezért is volt, hogy az érkezés perceiben csupán filmművészeket vártunk. De amikor szemtől-szembe kerültek a vendégek és a vendéglátók, az első benyomásra mindenütt felmelegedett, baráti, kedves szó fogadta őket. „Milyen egyszerű, milyen édes1' — szóltak Grebeskováról. Ez már nemcsak a művésznek, hanem az embernek is szólt. Valóban ez illette a legméltóbban. Az ünneplésre összegyűlt munkások, parasztok értelmiségiek mind a maguk vonását vélték felfedezni benne. A munkás á nyílt tekintetét, otthonosságát, szerénységét, a paraszt az egyszerű öltözetét, a simán, de ízlésesen kontyba fésült lágy szőke haját, a mindig vidám, tiszta mosolyát, az értelmiség magas tudását, a művészet és az élet minden területéről tett gondolatok kifejtését vélték a magukéból. Zsuravljovra pedig, erre a Szovjetunióban igen nagy szaktekintéllyel bíró férfira úgy tekintettek, mint arra az esztergályosra, aki egy szép teljesítmény után most lépett ki a gyár kapuján és együtt örül az emberekkel. Meleg, szerény tekintettel simogatta mindenütt az ünneplőket. A vendégek, akik távolról jöttek, nem voltak többé ismeretlenek. Ezért igaz az, hogy a jóbarátot mindenki megérzi. A jó barátnak járó ünneplés fogadta őket a November 7. filmszínházban a jó barátnak járó tapssal köszöntötték Zsuravljov szavait, amikor elmondta, hogy nagyon sok szép filmmel akarják megörvendeztetni a magyar dolgozó népet. Benne volt ebben a tapsban a város dolgozóinak köszöneté és az is, hogy az utóbbi időben bizony sokat nélkülöztük a szovjet filmeket. Egyszerű és közvetlen volt, amikor a hivatásos művész Grebeskova és a salgótarjáni színjátszók képviselői szemtöl-szemben tapasztalatokat cseréltek ki. — Helyes volna — tolmá- csoltatta —, ha a színjátszók kapcsolatot teremtenének egy- egy hivatásos művésszel. Ez a Szovjetunióban így van. Mi lemegyünk a kultúrcsoportok- hoz és ott közvetlen adunk nekik segítséget. Aztán az állandó, megszakítás nélküli tanulásra, az eszmei mondanivaló világos kifejezésére hívta fel a megyében már jól ismert .,Somlai Artur“ központi színjátszókat. A bá- ! torítás, a tanácsadás nem a hi- I vatásos művész okoskodása l volt, hanem egy tehetségnek jó akaratú biztatása. Olyan szavak voltak, mintha maga is ennek a színjátszó-csoportnak a tagja lenne. Amikor az ünneplés elcsendesedett és a filmkockák vették át a szót, hogy beszéljenek Grebeskova helyett. A házigazdák annak rendje-mód- ja szerint fehér asztalhoz kérték a vendégeket. És ekkor ismertük meg ennek a két szovjet embernek, művésznek egy másik — általunk még ismeretlen — mélyen emberi oldalát is.' Az idő már jól az •estébe ment. A vendégek mögött is többnapos fáradtság volt a zsúfolt programoktól. Hiszen Salgótarján — nem beszélve a budapesti látogatásokról — ki tudná hányadik vidéki város volt, ahová elvitték a szovjet emberek meleg, baráti szavát. De a vendégek kéréssel fordultak a vendéglátókhoz. Azt kérték, miután ők már sokat mondtak hazájukról, munkájukról, most már a házigazda is beszéljen. De számukra az lenne a legszebb beszéd, ha láthatnák, hogy ezek a melegszívű salgótarjáni emberek hol dolgoznak. így tekintette meg z&u_ ravljov és Grebeskova egyik büszkeségünket — úgy gondolom, jogosan használhatjuk ezt a jelzőt —, a Salgótarjáni Üveggyárat. Az ember azt hinné, hogy a filmművész csak a filmgyárban, a jupiterlámpák fényében mozog otthonosan. Ezt a mi vendégeink megcáfolták. Zsuravljov éppen úgy, mint Grebeskova, otthonosan lépett be a gyár kapuján és mint régi ismerősöket mosoly- lyal vagy kézintéssel köszöntötték az izzó üveg fényében fürgén mozgó üvegfúvókat, a gyorsléptű behordó lányokat. Őszinte elismeréssel nézte az üzem két hatalmas automata gépét vagy állt oda Lukács István mellé és nézte önfeledten, mily szakértelemmel formálja a lágy üveget. De minden idegszálával hallgatta Opitz Frigyest, a festőüzem öreg mesterét, aki a legszebb darabokkal büszkélkedett a véndégek előtt. Az elismerés és szeretet váltotta ki azt az igazán emberi mozdulatot is, hogy Gre- besltova az egyik műhelyben odalép a pihenőt tartó György Máriához, meleg kézszorítással köszönti őt és megcsókolja a vele egykorú ifjú lányt, majd tolmácsoltatja: — Adja át nevemben a többi ifjú lányoknak és asszonyoknak .. í Zsuravljov, Schink József többszörös sztahanovista kezét szorítja meg és őrajta keresztül küldi: — örülök, hogy munka közben is láthattam a tehetséges magyar népet. Ott fejezem be, ahol kezdeni kellett volna. Amikor jöttek, személyük ismeretlen volt. De mint a szovjet nép küldötteit valami belső izgalommal várta mindenki. Várták a munkások, parasztok, értelmiségiek, asszonyok, gyerekek, úgy várták, mint akiknek emberi becsületből is törleszteni akarunk azért, amit tőlük önzetlenül kaptunk. ...És mindazt, ámít hoztak, a magyar nép nagyon drága kincsnek tekinti. Mi sem igazolja ezt beszédesebben, mint Iványi Gyulánénak, ennek az egyszerű asszonynak szavai, aki talán nem is tudja, hogy az egész magyar nép érzését fejezte ki, amikor Zagyvapálfalván kilépve az összegyűlt ünneplő közönség sokasága közül, odalépett az arra haladó Grebeskovához és melegen szorongatva kezét, mosolygott rá. Grebeskova oroszul beszélni kezdett hozzá, mire ő így válaszolt: — Én nem tudok oroszul, de a kislányom már tud — és a szava büszke volt. Ki hihetné azt, . Ttoffy d két vendég nem élt itt már régen és nem lesznek itt örökkön,,.? Bobál Gyula Márciusi levél Március idusa. A szürke, téli napok után először ragyog fel a napsugár, hogy melegével új életet hintsén a párolgó földekre. Kimégy a határba és órákig gyönyörködsz az első tavaszi felhőkben, a vén Mátra hósipkás ormaiban, a vadvizeken táncoló napsugarakban, ledobod a megunt felöltőt, karodat kitárod és megifjodva szívod magadba a tavaszi mámort, a végtelenből jövő szabadság gyönyörét. Szíved megtelik szeretettel az emberek iránt. Szeretnéd megölelni a földjét szemlélő öreg parasztot, aki alig várja, hogy szánthasson. vethessen és arra gondolsz, hogy milyen boldogság lehet mindezt csinálni, s hallani a tavaszi munkát dicsérő pacsirta dalát. Kendőt lobogtatsz a vonatablakból integetők felé és vidáman visszamosolyogsz a kormosképű mozdonyvezetőre. Szívedben új dalok gyúlnak, a szerelem dalai. Elmédben új tervek születnek és bátran tekintesz a jövőbe. S ahogy elnézed a falut, a hegy aljában békésen meghúzódó szürke házakat és jóleső érzéssel hallod a szél által idehozott hangokat. amelyek a tavaszt idézik fel lelkedben, érzed a béke, az ál- dásthozó béke igazát és tiszta szívedből megveted a pokol szörnyeit felidéző háborús uszítókat. Higyj, remélj hát igazadban, a béke győzni fog az ármány felett, mert akarod, s akarják milliók és milliók veled. Hidd, hogy új idők járnak a magyar hon felett, s hogy új, szebb, boldogabb tavaszt hozott a márciusi szél. FODOR PÁL i N. P. Grebeskova és N. A. Zsuravljov a zagyvapáifalvi fogadáson dolgozókkal beszélget,