Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-23 / 24. szám
7 SZABAD x'ícnl» 1955 március *S. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS Néhány szó az elhajlásokról A pártoktatás különféle tanfolyamain, de különösképpen a KV 1955. januári, a párt propagandamunkájáról szóló határozatának megjelenése után megtartott járási aktívaértekezleteken egyre több szó esett az elhajlásokról, ferdítésekről, ezek megnyilvánulási tormáiról, az ellenük folytatott harcról. Nem egy helyen azonban egyes funkcionáriusok úgy vélekedtek, hogy elhajlást nem tapasztalnak, illetve területükön ilyen nincs is. A valóság viszont nem ezt mutatja, mert igenis van, amit pártunk Központi Vezetőségének március 2—4-i határozata is megállapít, hogy „pártunk helyes politikája sikeres végrehajtásának a jelenlegi szakaszban a megnövekedett jobboldali veszély képezi fő akadályát”. A hiba ott van, hogy funkcionáriusaink egy része a gyenge politikai képzettség következtében nem ismeri fel ezeket a jobboldali elhajlásokat, ferdítéseket. Éppen ezért szükséges, hogy napirendre tűzzük az elhajlások és ferdítések kérdését, mert az ismeretek hiányában nem is tudtunk ellenük sikeresen harcolni. Hazánk szabad életének tíz esztendeje alatt komoly eredményeket értünk el a szocializmus építése során. Sikeresen számoltuk fel a burzsoáziának, mint osztálynak ellenállását, jelentős eredményeket értünk el az iparosításban, a munkás—paraszt szövetség megszilárdításában, nagymértékben emelkedett dolgozó népünk életszínvonala. Még lehetne az eredmények sorolását folytatni, amelyeket pártunk szívós, nehéz harcok árán tudott elérni, amely harcban kivette részét a munkásosztály mellett dolgozó parasztságunk és haladó értelmiségünk. Mi az elhajlás? Munkánk persze nem volt hibamentes és napjainkban sem az. Ma is tapasztalhatók jobb- és baloldali elhajlások, vagy gyakorlati ferdítések. Mi az elhajlás és ferdítés? Ferdítésnek nevezzük a párt politikájának végrehajtása során elkövetett gyakorlati hibákat, amelyek legtöbbnyire az elméleti képzettség hiányából fakadnak. Az elhajlás nemcsak gyakorlati hiba, hanem pártunk politikájának meg nem értése, vagy félremagyarázása, amelyekkel az elhajlók megalapozzák és indokolják gyakorlati hibáikat. Az elhajlások, vagy gyakorlati ferdítések jobboldali opportunizmusa, vagy „baloldali” túlzás között lévő különbségről Sztálin elvtárs a következőket mondotta: „A különbség az, hogy különbözik platformjuk, különbözők a követeléseik, magatartásuk és módszerük is különbözik. Ha a jobboldaliak azt mondják: -ne nyúlj a ku- lákhoz, hadd fejlődjék szabadon«, a -baloldaliak« viszont azt az ellenvetést teszik: -ne csak a kulákot üsd, hanem a középparasztot is, mert az ugyanolyan magántulajdonos, mint a kulák« — akkor el kell ismerni, hogy különbség nyilvánvalóan van”. Persze, egyesek nem így tesznek különbséget az elhajlások, vagy ferdítések különböző formái között, hanem úgy gondolják, hogy lényegbeli különbség van a „baloldali” és a jobboldali opportunista megalkuvás között. Gyakori vélemény. hosv a „hololda'i” túlzás kevésbé veszélyes. A „baloldaliak” úgy gondolják magukról. hogy ők a párt politikájának végrehajtói közül a legjobbak, az élenjárók. Ez a vélemény persze helytelen. Mindenfajta elhajlásnak és ferdítésnek egy az alapja, mindegyik kispolgári hiba. Sztálin elvtárs mondja: „A trockizmus felé hajló emberek — a dolog lényegit tekintve — ugyanazok a »jobboldaliak«, csak visszájára fordítva, olyan »jobboldaliak«, akik -baloldali frázissal« leplezik magukat.“ Milyen az összefüggés a két elhajlás, vagy ferdítés között? Helytelen az a vélemény, hogy egy bizonyos időben, egy bizonyos területen csak az egyik, vagy csak a másik fajta elhajlás, vagy ferdítés jelentkezhet és válhat veszélyessé. A tapasztalat nálunk is azt bizonyítja, hogy a „jobboldali“ és „baloldali” elhajlás, vagy ferdítés egyes területeken nem zárja ki, sőt .feltételezi egymást. Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden időben, egyenlő mértékben kell harcolni az elhajlás, vagy ferdítés mindkét formája ellen. Mindig az az elhajlás, vagy ferdítés a veszélyesebb, amely elleni harcra a párt kevésbé van felkészülve. amely ellen kevésbé folytat harcot. Napjainkban a jobboldali elhajlás és ferdítés a veszélyesebb. ezért most ez ellen kell minden erőnkkel harcolnunk. Az ipar területén Milyen kérdésekben tapasztalható a jobboldali elhajlás, vagy ferdítés megyénkben? Egyik ilyen kérdés, ahol helytelen nézet alakult ki, az iparosítás — és ezen belül a nehézipar — kérdése. A pártoktatási foglalkozásokon tapasztalható volt, hogy egyes hallgatók hozzászólásaikban túlértékelték a könnyűipar szerepét és ezzel — ha nem is mondják ki — háttérbe szorítják a nehézipar jelentőségét és fontosságát. Az életszínvonal emelését elsődlegesen a köny- nvűipar és a mezőgazdaság fejlesztésében látják. Figyelmen kívül hagyják, hogy fejlett, korszerű nagyipar nclí.iit lehetetlen á mező- gazdaságnak fejlett technikán alapuló szocialista nagyüzemekké való átszervezése, amelyekhez traktorok, kombájnok és más mezőgazdasági gépek ezreire van szükség és amit csak a nehézipar képes előteremteni. De figyelmen kívül hagyják egyes elvtársak azt is, hogy a béke megvédése azt is megköveteli, hogy honvédségünk korszerű felszereléssel legyen ellátva, aminek alapját ugyancsak a nehézipar adhatja meg. Fejlett nagyipar nélkül nem lehetséges az üzemeknek az új technika alapián való korszerűsítése, a munka termelékenységének szakadatlan emelése, ami most az egyik legfontosabb feladat. A nehéz testi munka megkönnyítésének és végeredményben az életszínvonal áldandó emelésének első és legfontosabb feltétele a nehézipar fejlesztése. Nem lehet tehát a nehézipar fejlesztését elválasztani a mezőgazdaság szocialista átszervezésétől, az életszínvonal emelésétől, sőt ellenkezőleg, mind a két célkitűzés megvalósításának alapját képezi. Ez volt pártunk politikájának sarkköve a múltban, ez a jelenben és ez lesz a jövőben is, mint ahogy azt a Központi Vezetőség legutóbbi határozata is leszögezi. Lenin szavaival élve: „A szocialista társadalom megteremtésének valóságos és egyetlen alapja csakis a nagyipar... a jól megszervezett nagyipar nélkül egyáltalán szó sem lehet szocializmusról ...” A tsz-mozgalom Meg kel! tehát cáfolni mindazokat a nézeteket, amelyek lebecsülni próbálják klasz- szikusaink tanításait az iparosítási politika helyességéről, akik úgy gondo'iák. hogv a könnyűipart — ha rövid időre Is ugyan, de — előtérbe lehet helyezni a nehéziparral szemben; Másik ilyen kérdés és helytelen nézet pártunk parasztpolitikájának elferdítése és ezen belül különösen a termelőszövetkezeti mozgalom lebecsülése. Nem egy helyen lebecsülik a termelőszövetkezeti mozgalom jelentőségét. Gyakori példája ennek, hogy vezető funkcionáriusok —. mint például a Balassagyarmati Járási Tanács mezőgazdasági osztályvezetője — a faluban végzett munkájuk közben „megfeledkeznek” a termelőszövetkezetekről, nem látogatják azokat, hogy szakmai és politikai tapasztalatuk átadásával is erősítenék és elősegítenék a tsz-ek fejlődését. Az utóbbi időben különösen veszélyessé vált, hogy az egyéni parasztokkal való fokozottabb foglalkozás előtérbe kerülésével nem párosul a termelőszövetkezetek megszilárdítására irányuló munka. Az utóbbi időben különösképpen háttérbe szorul a tsz-ek számszerű fejlesztése. Egyesek úgy gondolják: nem kell különösebb gondot fordítani új csoportok alakítására, vagy a meglévő tsz-ek tagságának számszerű növelésére, ragyis a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését sorsára kell bízni. Ezek az elvtársak megfeledkeznek arról, amit a KV márciusi határozata is leszögez: „a dolgozó parasztságnak — mind a szegény-, mind a középparasztoknak —, igazi jólétet, emberi életet, országunk számára fejlett, magasszínvonalú mezőgazdaságot csak a szövetkezeti gazdálkodás kiterjesztése biztosíthat, mert csak a szocialista nagyüzemi termelésben használhatók ki ésszerűen a fejlett mezőgazdasági« gépek.. Az életszínvonal emelése megköveteli az egész mezőr gazdaság fejlesztését — persze íz egyénileg dolgozó parasztok gazdaságát is figyelembe- zéve. Az utóbbi azonban nem hozhatja magával, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztését háttérbe szorítsuk, sőt ellenkezőleg, elsősorban is i termelőszövetkezeti mozgalom megszilárdításáról és fejlesztéséről van szó. Azt kell elérnünk, hogy az egyéni dolgozó parasztság jól éljen, de még jobban a termelőszövetkezeti tagság. Szembe kell szállni minden olyan nézettel, amely igyekszik háttérbe szorítani a tsz-mozgalom erősítését, fejlesztését és jelentőségét. A mezőeazdasági termelés fellendítésének, a dolgozó parasztság igazi jólétének egyedüli helyes útja a szövetkezeti gazdálkodás. A kisparaszti gazdaságban egyedül kell minden gazdának megküzdeni a nehézségekkel, az idő viszontagságával, a szövetkezetben — ahol nagyobb gazdaság van — meg tudnak jobban küzdeni a nehézségekkel. A kisparaszti gazdaságban korlátok közé van szorítva a termelés fokozása. a szövetkezetben viszont korlátlan lehetőségei vannak. Erősen fel kell lépni az ellenség bomlasztó munkájával szemben. Egves helyeken igyekeznek kihasználni egy- egy tsz átmeneti nehézségeit és fel akarják használni arra, hogy a kilépésre rászedjék a tsz tagságát. Ezek között az ingadozó tsz tagok között méginkább fokozni kell a felvilágosító munkát és minden segítséget meg kell adni mind politikai, mind szakmai téren egyaránt. Az ellenséggel szemben persze nincs helye a felvilágosító munkának, a törvény szigorával kell velük elbánni. A Hazafias Népfront- mozgalom Igen veszélyes jobboldali elhajlás mutatkozik meg a mozgalmi élet területén is. Egyesek szerint a Hazafias Népfront létrehozása a párt háttérbe szorítását, jelenti, úgy gondoljak, hogy a párt felett álló szervezet, a tanács és a DISZ irányítója. Egyes konferenciákon a hozzászólásokból arra lehetett következtetni — és egy-két elvtárs világosan is kimondta — hogy amit eddig a párt nem tudott megoldani, a népfront majd megoldja. Valahogy úgy tartják, hogy a népfront érdekvédelmi mozgalom és programját, ha nem tudja megvalósítani — amely egyes helyeken túlzott követelményeket állított fel — akkor már arról beszélnek, hogy a népfront jót akarna, de a párt és a tanács nem támogatja. Ezek a nézetek mind abból erednek, hogy ezidáig nem tudtuk megfelelően tisztázni a népfront szerepét. Először is meg kell állapítani, hogy a Hazafias Népfrontra szükség van, a Hazafias Népfront továbbra is kell és éppen ezért fel kell lépni azokkal a „baloldali” túlzókkal szemben, akik a Hazafias Népfront likvidálását akarják. A Hazafias Népfront eddigi munkája során komoly eredményeket ért el a tanácsválasztás idején, sikeresen mozgósította a dolgozókat — elsősorban is az eddig távolállókat — egy- egy feladat megoldására. Tudomásul kell azonban venni, hogy a népfront — ez vonatkozik más szervezetekre is — nem a párt felett álló szervezet, vagy mozgalom. Csakis a párt képes a munkásosztály, a dolgozó nép vezetésére, mert csakis a párt rendelkezik a marxizmus—leninizmus elméletével, olyan elmélettel, amely világosan mutatja a jövőbe vezető utat. A népfront összetételénél sem lehet a párt felett, vagy más tömegszervezetek irányítója. A párt a dolgozók — elsősorban a munkásosztály — legjobbjait tömöríti megában és ezért a párt összetételénél fogva a marxizmus—íeniniz- mus elméletével fölvértezve tud élcsapat lenni. A pártban önként vállalt vasfegyelem van, a párt nem tűr meg soraiban semmiféle írakciózást. És még sorolhatnánk azokat a sajátosságokat, amelyek kötelezően előírják a párt vezető szerepének elsődlegességét. De nem helyezhetjük a népfrontot a tanácsok fölé sem, mivel azok államhatalmunk helyi szervei. A népfront pedig a legszélesebb dolgozó tömegeket átfogó mozgalom, amely a párttól és a többi tömegszervezetektől eltérően sokkal lazább keretek között végzi munkáját. Feladata, hogy aktivizálja a dolgozók minden rétegét a feladatok megoldására. Népsze- rűsítenie kell a párt politikáját, elő kell segítenie a tanácsok munkáját. Felvilágosító munkával magyarázza, mit jelent ió hazafinak és proletár-nemzetközinek lenni és tartsa feladatának a munkás—paraszt szövetség további megszilárdítását. Ezeknek a feladatoknak a megvalósítását viszont csak úgy tudja elősegíteni a népfront, ha munkájában érvényesül a párt vezető szerepe. A Központi Vezetőség márciusi határozata kimondta: „A legfontosabb a népi demokrácia rendszerében a munkás- osztály forradalmi pártjának irányító, vezető szerepét feltétlenül biztosítani. Ennek biztosítása nélkül nincs népi demokrácia!” Ezen a területen különösképpen narv feladat hárul a párt-alapszervezetek- re. Elsősorban is a népfrontban dolgozó kommunisták feladata, hogy elősegítsék a párt vezető szerepének biztosítását a népfronton belül. Az ezzel ellentétes nézetek károsan befolyásolják a szocializmus sikeres építését, aláássák a párt tekintélyét, szerepét és jelentőségét. Táplálják az ellenséges nézeteket és éppen ezért minden kommunistának következetes harcot kell folytatnia a különféle elhajlásokkal és ferdítésekkel szemben. A Központi Vezetőség * márciusi határozatában fontos feladatinak szabja meg, hogy „megalkuvás' nélküli ideológiai harcot kell folytatni a párt politikájától eltérő, minden elhajlás ellen, a jelen esetben mindenekelőtt a jobboldali elhajlás ellen”. Pártoktatásunk is a következő időkben segítse elő és különösképpen helyezze előtérbe e nézetek elleni harc fontosságát és tudatosítsa a harc módszereit. Hegedűs László Új könyv Az Országos Béketanács a Békebizottságok Kiskönyvtára sorozatban most jelentette meg Földes Mihály, József Attila-díjas író „Három kiáltás“ című, kis írását. Az író célja a múlt háborúra, a fasiszták kegyetlen tömegpusztításaira való emlékezés volt és hogy ezzel is növelje a békét akaró dolgozók új háború elleni tiltakozását. A „Három kiáltás” — három kis történet — egy-egy család, egy-egy ember fájdalmának, szenvedésének égig- hangzó, még most is — tíz év után is hallható kiáltása: — vigyázzatok emberek! Ne engedjétek, hogy ismét gonosz csizmák tiporják szét békés, boldog családi életeteket, munkátok eredményét, a kultúrát, a civilizációt. Az első történet 1942-ben a lengyelországi Dubnóba vezet vissza bennünket. Egy nyugodt életet élő, jómódú lengyel polgár és családja sze-. rencsétlen sorsában mondja el a náci orgyilkosok tömegmészárlását, akik nem kíméltek aggot és gyereket, egyetlen helységben bűntelen emberek ezreit pusztították el legkegyetlenebb módon ... A másik történet, egy kis francia falu a háború óta oly ismeretessé vált Oradour elpusztítását, egész lakosságának kiirtását mondja el. A harmadik történet arról szól, hogy egy tízéves magyar kisfiút sokezer társával hogyan hurcolnak nyugatra, hogyan kerül a szerető családi korból a szenvedések és fájdalmak poklába, hogyan pusztul el a nácik, s amerikai utódaik kezében. A kis kötet értékét az adja elsősorban, hogy nem az írói fantázia szüleménye, hanem igaz. megtörtént, hiteles jegyzőkönyvekben megtalálható esemény, amely nem szorul írój felnagyításra. Az író nagyszerűen tudja éreztetni egy-egy ember szomorú sorsában is tízmilliók szenvedését. Minden külön megmondás nélkül magából a cselekményből érezteti az író a mindnyájunkhoz szóló tanulságot: Láthattátok a tömeggyilkosok igazi arcát, azt* hogy a fasiszták kegyetlenségei mögött valójában gyávaság, félelem rejlik. A gyáva csak a fegyvertelen emberre támad. ryTt<VVltX>30CO!yy!10000(yxXXaClfX>OOOOOOCOOC>OOOOC<IOOCOOCOCXXICXXOCXXl OOCKXKXXXX)OOC>«X10C>CXXXXX)OOOCOCOOCOOCXXX3CCOOOOOOOOOOC> A pártszervezetek feladatai a társadalmi tulajdon védelmében Pártunk III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolójában, valamint az elhangzott felszólalásokban igen nagy helyet kapott a társadalmi tulajdon védelmének és növelésének jelentősége. A kongresszus rámutatott azokra a kemény harcokra, amelyeket dolgozó népünk már a felszabadulástól kezdődően folytatott politikai és gazdasági téren a kizsákmányolásmentes. szocialista rend létrehozásáért. Az a körülmény, hogy a hatalom a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezébe került, biztosította a társadalmi tulajdon erősödésének, gyarapodásának lehetőségét. Az a tény, hogy a legfontosabb termelőeszközök az egész társadalom birtokában vannak, lehetővé teszi a terv- gazdálkodást. a szocializmus építését, a népjólét emelkedését. A társadalmi tulajdonnak ez a kieme’kedő jelentősége indokcPa véde’mécek különös fontosságát a szocializmus építése idején. A társadalmi tulajdon az egész nép felemelkedésének forrásává vált. védelme ezért az egész társadalom közös ügye. Dolgozó népünk alkotó munkájának eredményeképpen gyorsan növekszik, szilárdul — népi demokratikus rendszerünk alapja — a társadalmi tulajdon, ugyanakkor növekszik felelőssége is annak megvédésében. A párt fe’világo- síió szavára mind többen értik meg, hogy amilyen mértékben gyarapodik és szilárdul a társadalmi tulajdon, olyan mértékben szilárdul a parasztsággal szövetséges munkásosztály hatalma is. Ezért pártunk vezetésével, irányításával egyre erőteljesebben küzdeni kell munkánk gyümölcsének megvédéséért. A társadalmi tulajdon védelmében értünk el eredményeket. Elsősorban azon a téren. hogy egy sor üzemben igyekeznek elejét venni az anyagpocsékolásnak. jobban megbecsülik a munkagépeket, szerszámokat, nagyobb gondot fordítanak az áru- és anyagraktárak biztonságossá tételére. Az állami és szövetkezeti kereskedelem terén is javult a helyzet az utolsó hónapokban, ami a leltárhiányok csökkenésében mutatkozik meg legjobban. A társadalmi tulajdon megbecsülése, védelme azonban még nem vált az egész nép feladatává. E feladatok teljesítése kötelezően írja elő a dolgozók nevelését, a munkához váló viszony és a riéo: tulaidon minden módon való meevédése és gyarapítása szellemében. A volt k'zsákmányoló osz- tá’yok tagjai is felismerték, hogy a társadalmi tulajdon megszilárdulása és gyarapodása felemelkedésünk, a szocializmus gvorsütemű építésének alnnia Ezért esvesek társadalmi rendünk gazdasási gypnyfipco £c nem r?f?i fér*Vv?6 pVt- módjuk fenntartása érdekében nem riadnak vissza a társadalmi tulajdon rendszeres fosztogatásától, rongálásától. Az osztályellenség kártevésein kívül veszélyességgel bírnak azok a kellő öntudattal még nem rendelkező dolgozók is, akik a kapitalista környezet, az öröklött szokások és igen gyakran az ellenség buzdításának hatása alatt hasonló káros cselekményeket követnek el. A társadalmi tulajdon fokozott védelme megköveteli az egész társadalom összefogását, s ezen belül is a párt tagjainak fokozott lelkiismeretességet, éberségét, A társadalmi tulajdon védelmével kapcsolatos állampolgársági kötelezettségek teljesítése terén még súlyos hiányosságok tapasztalhatók. Nem egyszer párttagjaink szeme láttára sokszor beleegyezésükkel. vagy részvételükkel követnek el súlyos, a népgazdaságot károsító bűntetteket. Pedig a szervezeti szabályzat világosan kimondja, hogy a párttag kötelessége „... védje és szilárdítsa a szocialista tula ídont, őrködjék a népi demokratikus állam törvényei, rendje és fegyelme felett”; Szervezeti szabályzatunk tehát amellet. hogy széleskö: 1 iogokkal ruházza fel a párt tagíait. megköveteli, hogy keményen harcoljanak a népvaevon fosztogatói ellen akik valamennyien baIdo«u'á«unk alantban a társadalmi tulaidouban igyekeznek megkárosítani.
