Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-16 / 22. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABAD NÓGRÍID MDP NÓGRÁDME GYEI PÁRTB1ZOTTS ÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM. ARA 50 FILLÉR. 1955 MÁRCIUS 16. IBI I MAI LAPUNKBÓL: A Nógrád megyei kommunisták nagyaktíva ülésen vitatták meg a Központi Vezetőség határozatát. — A Salgótarjáni Városi Tanács tervei az 1955. évben. — Egy kommunista csapat. — A Tűzhelygyáriak eredményesen harcolnak az önköltség csökkentéséért. — Gyorsítsuk meg a szerződéskötés ütemét. A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének jelszavai fiazánk felszabadulásának 10. évfordulójára A MI PÁRTUNK DÖNTŐ EREJE AZ EGYSÉG! 1. Éljen Április 4. — Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója! 2. Éljen a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, április 4! 3. Dicsőség és hála a felszabadító Szovjetuniónak, a béke és a szocializmus szilárd támaszának! 4. Örök dicsőség a szovjet hősöknek, akik életüket áldozták népünk szabadságáért, boldog jövőjéért! 5. Forró üdvözlet a kommunizmust diadalmasan építő szovjet népnek és dicső élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának! 6. Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan örök barátsága! 7. Forró üdvözlet a nagy kínai népnek és győzelmes Kommunista Pártjának! 8. Testvéri üdvözlet a szocializmust építő és a békéért küzdő népi demokratikus országok dolgozóinak! 9. Testvéri üdvözlet a hazája egységéért és függetlenségéért harcoló, az imperialisták ellen küzdő Kémet Demokratikus Köztársaságnak! 10. Éljen és erősödjék a Szovjetunió vezette 900 milliós legyőzhetetlen béketábor! 11. Éljenek a testvéri kommunista pártok, a béke, a demokrácia és a nemzeti függetlenség élharcosai! 12. Forró üdvözlet az imperialista országok és gyarmatok békéért, szabadságért és függetlenségért küzdő népeinek! 13. Éljen a magyar dolgozó nép, a hatalom birtokosa! 14. Dicsőség a magyar munkásosztálynak, dolgozó népünk vezető erejének! 15. Éljen és viruljon népi demokráciánk alapja, a megbonthatatlan munkás-paraszt szövetség! 16. Éljen a magyar dolgozó nép építő és harci szövetsége, a Hazafias Népfront! 17. Minden erőt békénk, szabadságunk, függetlenségünk megvédésére! Vesszenek az imperialista háborús gyújtogatok! 18. Tíz év eredménye: urak országából dolgozók hazája, az imperialisták gyarmatából — szabad és független nép; rom és pusztulás földjén — erős ország, épülő szocializmus! 19. Magyar dolgozók! Szilárdan tovább előre a szocializmus építésének útján! 20. Munkások, munkásnők! Fpjl'-ssaétejí az ipart, szocialista építésünk, jólétünk, erőnk, függetlenségünk alapját! 21. Bányászok, a széncsaták hősei! Adjatok több, jobb és olcsóbb szenet a hazának! A terv mindennapos teljesítésével ünnepeljétek hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját! 22. A kohó. és gépipar dolgozói! Több, jobb és olcsóbb acéllal, géppel segítsétek hazánk felvirágzását, az ipari és mezőgazdasági termelés emelését! 23. Könnyűipari dolgozók! Több, jobb és olcsóbb közszükségleti cikk termelésével járuljatok hozzá a népjólét emeléséhez! 24. A szocialista ipar dolgozói, munkások, művezetők, mérnökök, igazgatók! Szakadatlanul küzdjetek a termelékenység emeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség vitásáért! 25. Üdvözlet a felszabadulási munkaverseny élenjáró őseinek! 26. Munkások, munkásnők, ifjúmunkások! Erősítsétek a .unkás-paraszt szövetséget! Adjatok több, jobb és olcsóbb épet, szerszámot, árut a falu dolgozóinak! 27. Dolgozó parasztok! Előre a virágzó mezőgazdaságért, j, falu és a város jólétéért! A tavaszi munkák jó elvégzésével, az állam iránti kötelezettség példás teljesítésével köszöntsétek felszabadulásunk 10. évfordulóját! 28. Termelőszövetkezeti dolgozók! A termelőszövetkezetek erősítésével és növelésével harcoljatok a virágzó szocialista mezőgazdaságért! 29. Állami gazdaságok és gépállomások dolgozói! Segítsétek a termelőszövetkezetek és az egyénileg dolgozó parasztok munkáját; a tavaszi mezőgazdasági munkák példás elvégzésével ünnepeljétek hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját! 30. Magyar anyák, magyar asszonyok! Családotok, gyermekeitek boldog jövőjéért emeljétek fel szavatokat a háborús' gyújtogatok ellen, védjétek a békét, drága hazánk függetlenségét! 31. Magyar ifjak és lányok, DISZ-fiatalak! Járjatok élen a példamutatásban, az áldozatvállalásban, a nehézségek leküzdésében, boldog jövőtökért, a szocializmusért! 32. Értelmiségi dolgozók! Emeljétek a tudomány és a technika színvonalát; neveljétek az ifjúságot a hazaszeretet és a népek közötti barátság szellemében! 33. Írók, művészek! Üj nagyszerű alkotásokkal lelkesítsétek népünket a szocializmusért, a békéért vívott harc hőstetteire! 34. Néphadseregünk katonái, tisztjei és tábornokai! Fáradhatatlanul növeljétek katonai és politikai tudástokat! Kövessétek a legyőzhetetlen szovjet harcosok példáját! őrizzétek határaink sérthetetlenségét, hazánk függetlenségét, népünk békés építő munkáját! 35. Éljen a magyar néphadsereg, függetlenségünk, szabadságunk, békénk erős védelmezője! 36. Éljen és virágozzék a dicső szovjet hadsereg és a magyar néphadsereg széttéphetetlen fegyverbarátsága! 37. Éljen a Magyar Népköztársaság! 38. Éljen győzelmeink szervezője és népünk vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja és annak Központi Vezetősége! 39. Kovácsoljuk acélnál is szilárdabbá erőnk és legyőzhetetlenségünk forrását; pártunk eszmei-politikai és szervezeti egységét! 40. Kommunisták.' Harcoljatok a párt politikájának minden elferdítése ellen! Leplezzétek le a szocializmus építését veszélyeztető jobboldali, ellenséges nézeteket! 41. Nagy pártunk vezetésével, szilárd egységben előre a virágzó szocialista Magyarországért! 42. Marx. Engels, Lenin, Sztálin zászlaja alatt előre a szocializmus győzelméért! A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGE Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a budapesti pártaktíván Országszerte nagyaktíva értekezleteken tárgyalják meg a kommunisták a Központi Vezetőség határozatát. A budapesti nagyaktíván Rákosi elvtárs is felszólalt. Az alábbiakban közöljük felszólalását. A pártaktíva-értekezleten a jelenlévők fergeteges tapsa és éljenzése közben felszólalt Rákosi Mátyás elvtárs és az alábbiakat mondotta: Az az egyöntetűség, amely- lyel a budapesti pártbizottság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fogadták, valamint az összes hozzászólók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden szóljak. (Derültség.) Mindenek előtt: nagyon sajnálom, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista, fővárosunk kommunistáinak, dolgozóinak színejava egyhangúlag hitet tett a Központi Vezetőség határozata mellett. (Hosszantartó ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!) Mindnyájan átérezzük annak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra lépett, Központi Vezetősége egységes, határozott és szilárd! A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mindazt, amit tíz év alatt a párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a III. kongresszus határozatait. Azok a határozatok, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem mindenben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzultak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletariátus kérdésétől: az ipar növekedése — az ipari proletariátus növekedése. Elhalványodott bizonyos fokig annak a tudata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt adott nekünk, hogy ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosszantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemón szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak így lehetséges erőteljesen, szilárdan megvalósítani a munkás-paraszt szövetséget is. A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkásparaszt szövetségre van szükség, melyet az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus építése. (Nagy taps.) Ebben a tekintetben is most világos a helyzet. Hasonlóan világos, félreérthetetlen választ adott a Központi Vezetőség határozata a mezőgazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyesnek tartjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a III. kongresszus megerősített, hogy minden erővel támogatni kell az egyéníl e dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. A kezükre kell járni mindabban, ami lehetővé teszi szamukra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gondoskodnunk kell róla, hogy a dolgozó parasztok a jövőben is megkapják minl- azt a kisgépet, termelőeszközt, árucikket, amire szükségük van. De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az utolsó másfél esztendőben sajnos, elhalványodott — hogy a dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetkezet. Ugyanakkor világosan megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a múlt hibáiból és a termelőszövetkezeteknél — jobban, mint azelőtt, v.- gyázunk az önkéntesség betartására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó termelőszövetkezetek vonzó példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodásról áttérjenek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valljuk meg őszintén — nem eiőre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezetőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mező- gazdaság szocialista építését. A bírákat és az önbírálat kérdésében megerősítjük mindazt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kongresszusunk határozott és még jobban megköveteljük, különösen az alulról jövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlelését és meghallgatását. Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen újra a régi egyéni vezetés. Kitartunk amellett a régi magyar közmondás mellett, hogy több szem többet lát. A kollektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jobban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk. A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen megkritizálta. Egyébként azonban a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók nagy tömegeit — átfogó mozgalmat minden erővel támogatjuk. Ugyanakkor arra is legyen gondunk, hogy egyesek ne használhassák ki másra, mint ami a Hazafias Népfront eredeti célja. Ebben a tekintetben sincs semmi változás. Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs változás attól tartok, hogy egyikmásik elvtársunk azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyokhoz. Meg kell mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra vissza fogunk térni. 1953. előtt mi egy egész sereg igen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak. (Derültség, taps.) Az elvtársak még emlékeznek rá, hogy a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a budapesti munkásság, de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve, milyen lelkesen, pél- daadóan, önfeláldozóan építette újra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe menni? Ki ne emlékezne az 1946. márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei kivonultak az utcára, hogy segítsenek" megvédeni a földet szövetségeseik, a dolgozó parasztság számára, azt a földet, amelyet az erősödő reakció vissza akart venni tőlük. Ne engedjünk ilyen tradíciót feledésbe menni! S folytathatnám tovább: emlékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy 1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust, 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni! (Nagy taps.) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kommunista áldozatvállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran kell állanunk az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, de amikor tudtuk, hogy — miénk a jövő! (Taps.) Helyre kell állítani elvtársak. minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy mint a párt és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép. élén a magyar munkás- osztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtársaknak, akik elmondották, hogy a dolgozók, az ipari munkások egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk teremteni! (Taps!) Az utolsó másfél-két esztendőben a tervfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtatni kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen a bíztató ielek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsúszás- hoz mérten, s távolról sem elegendőek ahhoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük: minden fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget stb. Ez a szocialista termelés döntő erőforrása. E területeken kell most gyökeres változást előidézni. Annál fontosabb ez. elvtársak. mert az ilei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és ml azt szeretnők, hogy a második ötéves terv — támaszkodva az első ötéves terv iparosításának hatalmas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetőséget, hogy a magyar dolgozó nép életszínvonalát megfelelően emeljük, hanem — ami nem kevésbé fontos — a nemzetközi viszonyoknak megfelelően honvédelmünket is megerősítsük. (Taps.) A Központi Vezetőség határozatainak, melyeket pártunk egy emberként támogat, komoly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy az utolsó másfél év alatt az ellenség egyre nagyobb reménységgel tekintett Magyarország felé. 1953 nyaráig eszébe sem jutott arra gondolni, hogy a 900 milliós békefrontnak ezen a részén esetleg valami repedést talál; Azóta azonban egyre nagyobb reménységgel sandítottak Magyarország felé. Azt hitték, hogy pártunk nem találja meg azt az erőt. nem találja meg azt az elhatározottságot, amely - lyel egységét megszilárdítja; Ebből a szempontból j. Központi Vezetőségnek ez a határozata, amelyet egységesen, lelkesedve fogadtak szerte az országban, komoly csapás az ellenség aljas terveire és reményeire. Mindenki megérti, hogy pártunk egysége erősebb, mint valaha és meghiúsult az ellenség minden reménye, hogy nálunk halászhat a zavarosban. Az elvtársak mindig legyenek tudatában annak, hogy amikor Központi Vezetőségünk határozatát, amikor pártunk egységét védik, egyben visszaverik az ellenségnek azt a próbálkozását, hogy valahol rést üssön, amelyen behatolva pártunk egységét, -it- ütőerejét akarná gyengíteni. A döntő — még egyszer mondom — a Központi Vezetőség határozataiban az, hogy megszilárdult pártunk egysége. Az elmúlt esztendők folyamán a mi pártunk döntő ereje, amellyel minden akadályon keresztül tudott gázolni, az egység volt és marad a jövőben is. (Taps.) Néhány hét múlva ünnepeljük felszabadulásunk tizedik évfordulóját. Azt hiszem elvtársak, nem adhatunk nagyobb, értékesebb ajándékot dolgozó népünknek erre a nagy napra, mint pártunk szilárd egységét (Taps.) Ez az egység új erő forrása, úi erőt ad pártunknak, új erőt ad munkásosztályunknak, egész dolgozó népünknek arra, hogy új lendülettel, lelkesen vigye tovább és vigye győzelemre szocialista építésünk minden célkitűzését. A budapesti aktíva mai ülése példamutató egész pártunk, egész dolgozó népünk számára. Most, a Központi Vezetőség határozott, egységes útmutatása után mindenki érzi, hogy az út egyenes, a cél világos! A mi feladatunk, hogy bátran, szilárdan, ingadozás nélkül haladjunk ezen az úton új sikerek, új szocialista győzelmek felé. (Hosz- szantartó, nagy taps. Éljen a párt! és Hurrá! kiáltások. A részvevők forrón ünnepük a pártot és Rákosi elvtársat.)
