Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-02 / 18. szám

Erős ország, öntudatos, egységes nép a legfőbb biztosítéka megőrzésének Befejezte tanácskozását a IV magyar békekongresszus MEGYÉNK HOZZÁSZÓLÓI Küldöttek és vendégek körül­belül kétezren jöttek össze szombaton és vasárnap Buda­pesten, a Sportcsarnokban, hogy tanácskozzanak a leg­égetőbb kérdésről: a békéről. •— Tisztelt békekongresszus! Kedves elvtársak! Alig több mint két esztendő választ el bennünket a magyar békehar­cosok legutóbbi országos sereg­szemléjétől, a III. magyar békekongresszustól. Az azóta eltelt idő bővelkedett nagy- jelentőségű eseményekben. Ezt az időt mindenekelőtt a béke és a háború erőinek rendkívül erős összecsapása, éles küzdel­me jellemezte. Az elmúlt idő­ben egymást érték a háborús provokációk, a háborús uszí­tok veszedelmes cselszövései. De ez az eseményeknek csak egyik oldala. A másik oldala azonban azt mutatta, hogy a szervezett békemozgalom mélyre eresztette már gyöke­reit. A népek mind erősebben felsorakoznak: a béke ügye mellett. Ez az elmúlt esztendők mérlegét a béke erőinek javá­ra billentette — mondotta be­széde elején Andics elvtársnő. Majd ezután az 1952 decembe­rében Bécsben megtartott Béke-Világkongresszus jelen­tőségét méltatta, amely elindí­totta azt a nagy világmozgal- mat, amely az egyes országok között felmerülő ellentétek békés tárgyalások útján való rendezését tűzte ki céljául. En­nek az eszmének nagy győzel­mei voltak az 1953—54-ben létrejövő fegyverszüneti meg­állapodások. A továbbiakban arról szólott, hogy az egész világ vissza­fojtott lélegzettel figyeli a francia nép harcát és ugyanígy minden más ország népének harcát a londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen. Szem beszfgälünk azok ellen, akik atomháborót készítenek elő — Ha van nép — mondotta *— amelynek minden oka meg­van arra, hogy tíz körömmel is megakadályozza a német rab­lók hatalomra jutását, úgy ez a mi népünk! A német felfegyverzés, az atomháború elpusztulással fenyegeti az egész világot. De elsősorban a nyugat-európai országokra ütne vissza. A sű­rűn lakott Belgium például az első hidrogénbombától egy- csapásra rombadőlne — mon­dotta többek között. Bőszéit arról, hogy egy eset­leges európai atomháború mi­lyen pusztító lenne Angliára. Beszélt a Japánban kibonta­kozó széles népi mozgalomról. Eeszélt ez ifjúságnak a béke megvédéséért folytatott harcá­ról — majd így folytatta. — A Béke-Világtanács irodá­jának kibővített ülése százmil­liók óhajának, törekvéseinek adott kifejezést, amikor el­határozta, hogy a fenyegető veszély elhárítására új, minden eddiginél nagyobb arányú aláírásgyűjtési mozgalmat in­dít. Ezt a mozgalmat az ülés részvevői a világ népeihez in­tézett felhívásukkal indították meg: „szembe szegülünk azok ellen, akik atomháborút készí­tenek elő — hangzik a fel­hívás— követeljük, hogy min­den országban semmisítsék meg az atomfegyverkészlete­ket és haladéktalanul szüntes­sék meg az atomfegyver elő­állítását”. — Napjainkban, amikor a háború és béke erőinek nagy küzdelme folyik — mondotta továbbá —, a békére vágyó százmilliók előtt egyre világo­sabb a Szovjetunió békepoliti­kájának világtörténelmi jelen- t tősége. A Szovjetunió mutatott példát Beszélt arról, hogy milyen hallatlan erőfeszítéseket tett a Szovjetunió az új háború el­kerülése érdekében. Egyedül i* Szovjetunió az. a második Világháborúban győztes nagy­Elmondják a múlt háború még most is élő és érződő sok­sok fájdalmát; számot adjanak tízmillió magyar nevében: mit végeztünk eddig, hogyan har­coltunk azért, hogy béke legyen; meghatározzák, mi a And les Emél> hatalmak között, amely híven betartotta azokat az egyezmé­nyeket, amelyeket a háború alatt és után Egyesült Álla­mokkal, Angliával és Francia- országgal kötött. A Szovjet­unió mutatott példát, hogy az atomot nemcsak rombolásra, pusztításra, hanem békés ter­melésre is fel lehet használni. A Szovjetunió ajánlotta fel segítségét egész sor népi de­mokratikus országnak az atomenergia békés felhaszná­lásához. És ugyanakkor hajlan­dónak mutatkozott más orszá­gokra is kiterjeszteni a segély- nyújtást, — Nem, az emberiség nincs halálraitélve! Élni fog és soha nem látott csodálatos dolgokat fog még véghez vinni. Nem az emberi kultúra van megszám­lálhatatlan kincseivel pusztu­lásra ítéive, hanem az impe­rializmus elvadult rendszere, amely egyre inkább szembe került a józan ész és természet törvényeivel. Az emberiség­nek élni kell és élni fog. Azok fognak elpusztulni, akik ezzel nem számolnak, akik esztelen, dőre módon útjába akarnak állni az életnek. Andics elvtársnő ezután ar­ról beszélt, hogy nekünk, ma­gyaroknak rni a feladatunk békénk megvédésében. — Békénk megőrzése haté­kony védelmi erőt és belső egységet követel. Gazdasá­gunk és nehéziparunk céltuda­tos fejlesztése békénk meg­védésének is döntő eszköze. Mindenekfelett szent hazafiúi kötelességünk, amelyről meg­feledkeznünk egy pillanatra sem szabad! A béke ügyét tettekkel kell szolgálni — Békemozgalmunk alap­vető igazsága volt és marad, hogy a béke ügyét nemcsak szavakkal, hanem mindenek­előtt tettekkel kell szolgál­nunk. Ez azonban nem jelent­heti azt, hogy a békemozga­lomban elhanyagoljuk a fel- világosító szót, a tudás, a tisz­tán látás és a biztos tájékozó­dás hata'mas szellemi fegyve­reit. Békemozgalmunk fő fel­adatának tekinti a magyar nép legszélesebb rétegeinek tájé­koztatását a nemzetközi ese­ményekről, a békeharc jelen­legi állásáról, az imperialisták cselszövéseiről, az igaz embe­riességre, más népek iránti tiszteletre, tevékeny haza­szeretetre neveli népünket. Ezután értékelte a munkás­ság, a parasztság, az értelmi­ség békéért folytatott munká­ját. Az eddigiek alapján az értel­miség között folytatott mun­kánkkal lehetünk leginkább megelégedve. Megmozdulásain­kat mindig hathatósan támo­gatták értelmiségünk legismer­tebb, legkiválóbb képviselői. Azonban még sok a tenni­valónk ezen a téren is. Értel­miségünk zömét, az orvosok, pedagógusok, tisztviselők széles rétegeit az eddiginél sokkal nagyobb számban kell bevon­nunk a békemozgalmunkba. — Békemozgalmunk épp a legutóbbi esztendőkben jelen­tékeny eredményeket ért el falun a parasztság körében is. Nőtt a falusi békebizottságok tekintélye és ezzel együtt be­folyása is. Békebizottságaink­nak a jövőben még nagyobb részt kell vállalniok a paraszt­ság politikai felvilágosításában, külpolitikai tájékozottságának emelésében. Komoly szerepet kell játszaniok a falu politikai és társadalmi életében. Ez akkor lehetséges, ha szorosan együttműködnek a Hazafias Népfronttal, az MNDSZ-szel, a falusi DISZ-szervezetekkel. — Az üzemi békemunka az a terület, ahol különösen sok a tennivaló, s ahol aránylag el vagyunk maradva. Mindenek­előtt fel kell számolnunk azt a téves nézetet, mintha a béke- bizottságoknak nem lenne fon­teendőnk ezekután, hogy ezt a szent ügyet győzelemre vigyük. Az elnökség soraiban tizen­két ország képviselői is ott ül­nek — azok, akák az egész világ becsületes embereinek ■á bewuim olója tos feladata az üzemekben. Munkásságunknak, fejlődé­sünk fő motorjának a békéért folytatott küzdelemben is élen kell járnia. Szélesítsük a magyar békehareosoK sorait Beszélt arról, hogyan folyik hazánkban a békealáírás gyűj­tés. — Népünk szíve egész mele­gével, határtalan lelkesedéssel vesz részt ebben a mozgalom­ban. A legtöbb helyen a dol­gozók nemcsak nevüket írják az ívre, hanem hozzáfűzik gon­dolataikat, keresetlen szavak­kal kifejezik érzéseiket. Hitet tesznek, hogy minden eszköz­zel megvédik drága kincsün­ket: a békét. Elmondotta a referátum, hogy a békemozgalom terén végzett eredményeink nagyok, de nem elégedhetünk meg ezekkel. — Legyen a IV. békekong­rosszus új sikerek kiinduló­pontja, ösztönözzön valameny- nyiünket még tartalmasabb, még lendületesebb munkára. — Szélesítsük a magyar békeharcosok sorait! Tegyük felvilágosító munkánkat tar­talmasabbá, meggyőzőbbé, ne- velőbbé! — Érjük el, hogy egyre nagyobb legyen azoknak a szá­ma, akik megértették, hogy a háború nem szükséges és nem kikerülhetetlen, de azt is, hogy nem elég a háborút gyűlölni, azt meg kell akadályozni! A háború kivédése rajtunk, min­den egyes emberen múlik. Minden egyes ember ötudatos- ságán, helytállásán, lelkes, ki­tartó jó munkáján. — Folytassuk az aláírások gyűjtését még meggyőzőbb és még lendületesebb módon! — Erősítsük békebizott­ságainkat! Növeljük a béke­mozgalom tevékeny, odaadó munkásainak számát! — Fűzzük még szorosabbra barátságunkat a békeharc világtörténelmi hősével, nagy vezetőjével, a Szovjetunióval! — Mélyítsük el testvéri kap­csolatainkat a baráti népi demokráciákkal, legyünk mél­tó tagjai a kilencszázmilliós nagy családnak! — Növeljük minden módon országunk gazdasági erejét, erősítsük honvédelmünket! Soha egy pillanatra ne felejt­sük el, hogy erős ország, öntu­datos nép a szocializmus erői­nek növekedése és diadala mind általános boldogulásunk­nak, mind a béke megőrzésé­nek legfőbb biztosítéka. A referátum után Mihályíi Ernő, az Országos Béketanács alelnöke felolvasta a Szovjet­unió Békevédelmi Bizottságá­nak, valamint a Kínai Béke­bizottságnak a kongresszusra küldött táviratát. Hozzászólások A referátumot sok hozzá­szólás követte. A felszólalók között sztahanovista munká­sok, éleniáró dolgozó parasz­tok, kiváló művészek és papok voltak, akik népünk minden rétegének szavait tolmácsol­ták. A külföldi vendégek pedig elmondták, hogyan harcol a nép az ő országukban. A hozzászólások után a kongresszus megválasztotta az Országos Béketanács tagjait, majd Bugát Jánosné, az Or­szágos Béketanács titkára fel­olvasta a IV. magyar békekon- resszus felhívását. A záróbeszédet tartó Sőtér István ezt mondta többek kö­zött: — Tanácskozásunk jelentő­ségét mi sem szemlélteti job­ban, mint a bejelentett hozzá­szólások nagy száma. 572-en jelentkeztek hozzászólásra. Az idő rövidsége miatt csak 65 hozzászólásnak tudtunk helyet adni. De kérjük azokat, akik­nek most szava nem haneoz­* képviseletében jöttek el hoz­zánk. A Himnusz hangjai után, az elnökség megválasztását köve­tően Andics Erzsébet, az Or­szágos Béketanács elnöke emelkedett szólásra. hatott el a kongresszus szószé­kéről, vigyék ki gondolataikat az életbe, békegyűlésekre, ér­tekezletekre, hiszen minden igaz szóra és gondolatra szük­ségünk van. — A IV. magyar békekong­resszus munkája... megszakí­tás nélkül folyik tovább ottho­nainkban, üzemeinkben, szán­tóföldjeinken és iskoláinkban, orvosi rendelőinkben és mér­nöki asztalaink mellett, vala­mennyiünk elhatározásaiban és cselekedeteiben. A IV. magyar békekongresz- szus a Szózat hangjaival ért véget. A IV. magyar bekekongresz- szuson Nógrád megye küldöt­tei közül Sümegi János és Bakos Kőházi György szálúit jel BAKOS KŐHÁZI GYÖRGY nagybátonyi sztahanovista bá­nyász többek között a követ­kezőket mondotta: — Engedjék meg, hogy a Nógrád megyei bányászok ne­vében meleg szeretettel üdvö­zöljem a kongresszust és jó munkát kívánjak valamennyi részvevőjének. Mi, bányászok megszoktuk a nehéz munkát. A sok veszély harcedzetté tett bennünket. Erőinket mi békés viszonyok között akarjuk ér­vényesíteni. Ezt megmutattuk eddig is. A nógrádi tröszt most 102 százalékon felül áll havi tervének teljesítésével Ahogy eljöttem a kongresszusra, bri­gádom tagjai vállalták, hogy eredményünket, hazánk füg­getlenségét veszély fenyegeti, mi harcolunk is. Kötelessé­günk harcolni, mert látjuk bé­kés munkánk eredményeit és látjuk, hogy helyes úton já­runk. SÜMEGI JÁNOS szécsényi középparaszt elmondotta, hogy községük sokat szenvedett a háborúban. Szécsényben há­rom hétig dúlt a harc, amely nem egy emberáldozatot köve­telt. Azóta tíz év telt el és alapo­san megváltozott a község la­kóinak élete. A községben ter­melőszövetkezet és gazdakör alakult. Gépállomás teszi köny- nyebbé a földművelés nehéz munkáját. Szécsény lakói kul- túrházban szórakozhatnak. A gazdák igyekeznek mielőbb teljesíteni az állam iránti kö­az én normámat is teljesítik. Mi szeretjük a békét, de meg telezettségüket. A község elsők között áll a begyűjtésben a _ kell mondanom, hogy ha elért járás községei között, \ IV. magyar békekongresszus felhívása a manx/ar n*$nh©T Még nincs egy évtizede, hogy a világ népei ünnepelték a német fasizmus feletti győzel­met. S ma, az amerikai háborús gyújtogatok újra feltámasztják Nyugat-Ncmetországban a német militarizmust. A háborús bűnös hit­lerista tábornokok ma újra fasiszta hadse­reget szerveznek. A német fasizmus a világ­történelem eddig legnagyobb katasztrófáját zúdította az emberiségre. De az amerikai háborús gyújtogatok még szörnyűbb pusztí­tást szánnak Európa és a világ népeinek: az atompusztítást, eltökélték magukat, hogy a náci gyilkosok kezébe adják az atomfegyvert. Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 miliő halottját, nem felejtet­tük el annak a félmillió magyarnak az em­lékét, akik a fasiszták érdekeinek estek ál­dozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledo­bott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át né­pünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékszünk, s azt kiáltjuk: nem engedünk! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiú­sítsuk az imperialisták elvetemült terveit. Hatalmas tömegmozgalom bontakozik ki, Nyugat-Európa népei politikai tömegsztráj­kokkal adják tudtára a háborús gyújtogatók- nak: rosszul számítanak, ha azt hiszik, hogy a hátuk mögött, ellenük kirobbanthatják a háborút. Ebben az egész Európára kiterjedő harci mozgalomban ott van a mi elszántsá­gunk, a mi kiállásunk is. Közös ügy, közös cél forraszt össze mindnyájunkat, az, hogy meghiúsítsuk az agresszív német katonai gé­pezet feltámadását, megakadályozzuk az atomháború előkészítését Ügyünk győzelmét biztosítja, hogy békeharcunk a Szovjetunió vezette 900 milliós beketábor egyesített ka­tonai erejére, erkölcsi fölényére és megin­gathatatlan egységére támaszkodik. A Szov­jetunió bölcs külpolitikája megmutatta a béke biztos útját. Szerte a világon ugyanezt vallják a néptömegek: Németországot békés úton egyesíteni kell, az atomfegyvert törvé­nyen kívül kell helyezni. Sokszínű, sokszívű. de egy célért küzdő mozgalmunk e követelésekben összeforrva válik minden eddiginél szélesebbé, hatalma­sabbá. E nagy háborúcllenes áramlat sodrá­ban nő, árad, erősödik a mi hazai békemoz­galmunk is. Kongresszusunk az atomháború és a német militarizmus ellen egységesen fellépő magyar nép harci seregszemléjévé vált. Bebizonyosodott: egyre többen ismerik fel hazánkban is, hogy minden nemzetközi vitás kérdés minket is érint — akár Nyu- gat-Németországról, akár az atomháborúról, akár Tajvanról van szó. Megmutatkozott: mi­lyen őszinte, igaz vágy él az emberek több­ségében, hogy mindennapi munkájuk jó el­végzésével, helytállással pecsételjék meg alá­írásukat, béke- és hazaszeretetüket. Békebizottságok, a béke ügyéért tenni kész magyar békeharcosok, békeküldöttek! Men­jetek szét az országba, s vigyétek el kon­gresszusunk békeüzenetét. Váltsatok szót az emberekkel. Mondjátok el, hogy nagy küz­delmünkben minden egyes emberre szükség van. Értessétek meg, hogy a milliók összefo­gása az a soha nem ismert hatalmas eró, amelytől megriad és visszahúzódik a háború fenevadja. Magyarázzátok meg azt is, hogy a veszély elhárítása tőlünk függ, a mi mun­kánktól. helytállásunktól, erőnktől. Egyedül a békeszerető emberek egyesített ereje tudja meghátrálásra kényszeríteni a gonosztevőt! Minden igaz hazafi tudja, hogy hazánk, függetlenségünk, szabadságunk védelme és békénk védelme egymástól el nem választ­ható. Békehareosok, békeküldöttek, nagy ünne­pünkre, hazánk felszabadításának, szabad életünk születésének tizedik évfordulójára készülve fogadjuk meg, hogy megálljuk he­lyünket munkában, fegyelemben, józanság­ban, becsületben. Erősítjük hazánkat, növel­jük hazánk gazdasági és honvédelmi erejét, hogy biztosabbá tegyük a békét. Egységesek leszünk a béke védelmében: készek vagyunk megvédeni hazánk határait, függetlenségét, szabadságát, népünk békés alkotómunkáját. Igyekszünk minél több embert megnyerni; felvilágosító szóval minden ajtón bekopogta­tunk, s megtaláljuk az utat a békéért, máé aggódó, de tettre még nem dobbanó szivek­hez is. Pártunk és kormányunk békepolitiká­jának erősítésére felsorakoztatunk minden becsületes embert. Támogatjuk a Szovjet­unió nagy történelmi harcát, amelyet az emberiség békés életének, jövőjének megvé­déséért folytat. Adjon lendületet tanácskozásunk az alá­írásgyűjtésnek. Amikor nevünket leírjuk, te­gyünk mindnyájan fogadalmat önnön lelkiis­meretünknek, hogy jó munkával, helytállás­sal járulunk hozzá a béke seregének győzel­méhez. Ha népünk küldöttei május 22-én megje­lennek majd Helsinkiben, a nagy béke­világtalálkozón, vigyék el ezeket az aláírá­sokat. A magyar nevek millió adják tudtára az egész világnak: nem nyugszunk bele soha-soha, hogy ba­sánk békéjét, Európa békéjét még egyszer feldúlja a német hódító; követeljük, hogy semmisítsék meg az atomfegyverkészleteket és haladéktalanul szüntessék be a tömegpusztító fegyverek előállítását. A népek összefogásával, népünk minden hű fiának összefogásával, megvédjük a bé­két! Erősek vagyunk, igaz ügyünk, a béke ügye győzni fog! IV. MAGYAR BÉKEKONGRESSZUS. A kongresszus dísze lucks égé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom