Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)

1955-03-09 / 20. szám

6 SZABAD ISOGRAD 1955 március 9. máskor, nekem mégis emléke­zetes marad. Kedd volt, s a második órá­ban tanítási gyakorlatra men­tünk le a gyakorló iskolába. A tizes számfogalom kialakí­tása került terítékre. Az óra közepéig semmi kü­lönös dolog nem történt egé­szen addig, amig a tanító meg nem állt a középső padsor tlőtt. Várt. Pillanatnyi csend Után, amikor már minden szem reá figyelt, így szólt: — Piros ötöst írok fel a táb­lára annak, aki szépen felel. Aztán óra végén majd meg­látjuk, melyik padsor lesz az első! A gyerekek izgatottan össze­súgtak. — Piros ötöst . s a szemek felragyogtak. Szorong­va várták a kérdéseket. A piros ötös nem kerül bele a bizonyítványba, az osztályozó naplóba, de még a mamának sem lehet hazavinni, megmu­tatni és mégis! Pattanásig fe­szült 26 pöttöm kis emberké­nek minden idegszála, latba- veti tudása legjavát. De hát miért? A piros ötöst óra végén letörlik a tábláról. Volt, nincs. Így gondoltam. Ezalatt már javában folyt a küzdelem és egyre gyakrab­ban lépett piros krétával a táblához a tanító: — Ez is ötös! Az arcok tüzeltek, pisszenés sem volt, mindenki számolt lázas sietséggel. A táblára rótt számok ar- ról tanúskodtak, hogy a középső padbeliek vezetnek öt ötössel, nyomukba igyekszik az ajtófelőli sor, akik éppen az imént kapták a negyedik ötöst. Az ablak felőli sor, eddig csak hármat mondhat magáénak. Ekkor ismét megállt a taní­tó a kérdezésben. — Eddig én kérdeztem — mondta — ezután ti kérdezi­tek egymást. Bővebb magyarázat nem is kellett ehhez. Tudták, aki jót kérdez: ötöst kap! — Zsolt, te kérdezel először. A sora felmorajlott. De már Zsolt ott is állt a tanító bácsi mellett a középen. Igaz, vala­mivel kisebb volt a tanítónál, nem volt hosszú nadrágja sem, de őt ez cseppet sem izgatta. Szembe nézett sorával, mackó­jának gumiját ügyes mozdulat­tal megigazította biztonság okáért, aztán nagy fekete sze­mével kérdően nézett a taní­tóra. — Tessék, Zsolt. PIROS Köhintett és kopasz fejét iz­gatottan megvakarta s így kér­dezett: — Gongyoltam egy cámot, hozzáadtam hatot s még négy kell, hogy 10 legyen. Melyik cámot gondoltam? — Gígya! — lendült fel ma­gabiztosan a karja és padbeli társára mutatott. Géza pedig késlekedés nél­kül, kereken kimondta: — Semmi számot gondol­tál! — Jól van Gigya! — hagyta helyben Zsolt és boldogan in­dult a padja felé. Útközben beleütközött a harmadik pád­ba, mivel a táblára író tanítót figyelte. S amikor az egyik ötös felírása után letette a krétát, nem állhatta meg szó nélkül: — A Gígya ötösét is tessék oda írni! Zsolt, Géza, meg a többi középső padbeliek örömtől su­gárzó arccal számlálgatták hét ötösüket, hátha még több lesz közben. Az ablakfelöli sor tanulói viszont savanyú ábrázattal pis­logtak: — Nekünk csak három van. Adler Tomi arcán is hiába kerestem jellegzetes kisfiús mosolyát, ő is búsan nézett a táblára. De amikor a tanító a sor felé fordulva felszólította, egyszerre megélénkült, egy pillanat alatt készen is volt a példával és kérdezett. Mli/I ég le sem ült, amikor a harmadik pádból előre nyúlt sután egy kéz és hátba- ütötte. Erre visszafordult. S a két gyerek tekintete huncutul összevillant. Aki tud olvasni a gyermekszemekből, az kiol­vashatta: — Tomikám, már döntetlen! Nekünk is négy van, mint az ajtó felőlieknek. Ez az eredmény meg is ma­radt, mert csengettek. Máskor siettem dolgomra, de akkor ülve maradtam. Néztem a vidám gyerekhadat. És ak­kor értettem meg, mit ér a táblára felírt piros ötös. Igaz, letörlik, de a piros ötös okozta boldogságot nem lehet csak úgy egyszerűen letörölni a szívükből. — Mire gondol most? — ha­jolt hozzám a tanító. — Arra — mosolyodtam el — hogy öt év múlva az én Évikém is így kérdezi majd a Gigyát. S ennél nincs nagyobb dolog a világon! Megértőén bólintott. Azonban ekkor mintha csak megirigyelték volna boldogsá­gunkat, vad vinnyogással ha­sított az agyunkba egy sziré­na. Megborzadtam. A tanító arca is megrándult. De a gyerekek tovább hancuroztak boldogan. Csak egy-kettő, akik az ablak­nál álltak mondták: — Tűzoltóautó. — Látja ezek még nem tud­ják mit jelent a sziréna. ÖTÖS eserűség markolt a szí­vembe, mert egyszerre magam előtt láttam az újsá­gok tengernyi cikkét, melyek tudtul adják: háborút forral­nak nyugaton: Nem szóltam, csak annyit: — Még nem tudják. Azóta ha újság kerül a ke­zembe és a fegyverkezésekről olvasok, mindig a Zsolt, a Gí­gya, a piros ötös jut eszembe. De nem tudok szabadulni at­tól a gondolattól sem, hogy az én kislányomtól sokan irigy- lik a piros ötösök boldogságát, meg akarják lopni. El akarják ragadni tőle a boldog gyer­mekkort. Féktelen dühvei és gyűlölet­tel tudok csak azokra gondol­ni, akiknek kedvesebb a fal­vakat perzselő láng, mint a kályhában szelíden duruzsoló tűz, ami elé legugol a kislá­nyom és azt mondja: Zsi- ta... Zsita. De közel nem mer menni hozzá. Lehet, hogy akadnak, akik sokallják e sorokat, köztük te is, kedves olvasóm. Felháborodva mondod: — Embereket gyűlölni nem szabad! De hadd kérdezzem meg tő­led: — Szereted-e a családodat, a munkádat, a hétköznapok ap­ró, de kedves örömét, ami csak a béke ölén virulhat? Szere­ted-e ? Rátz Tibor Ez aztán fényűzés ! Ügy történt, hogy 1953. október 16-án lakásváltozást eszközöltem. Ez rendben is lett volna. A baj ott kezdő­dött, hogy amikor szóbelileg jelentettem az aíkkori kör­zeti vezetőnek, Barna elv­társnak, hogy elköltöztem, ő ezt figyelmen kívül hagy­ta. így hát másfél éven ke­resztül nem kaptam villany­számlát. Megsokaltam ezt a nagy engedményt és az óra­átírást szeretném most már tisztázni — írja levelében szerkesztőségünknek Telek János Zagyvapálfalva bá­nyatelepről. Szerkesztőségünk felke­reste Molnár elvtársat, az ÁVESZ igazgatóját, ahon­nan a következő választ kaptuk: A panasztevőnek nagy részben igaza van. Barna elvtársat elbocsátot­tuk már Zagyvapálfalváról és most új körzeti szerelő rendeti az ügyet. Felkeres­tük Telek elvtársat is, ahol megbeszéltük vele, hogy villanyszámláját kétszerre fizesse ki. Fogyasztórik ebbe bele is ment. Reméljük azonban, hogy ebből az ügy­ből tanul Telek elvtárs is és legközelebb, ha lakáscsere­változása történik, nem szó­ban, hanem írásban fogja bejelenteni a cserét, hogy rendesen kapja a villany- számlát és ne okozzon sem magának, sem nekünk bosz- szúságot. Férfikerékpárt ■imiijiujiumMiiJiUMa m mm tavasára most vásárolj on A KISKERESKEDELMI VÁLLALAT SZAKÜZLETÉBEN Férfi raktári munkaerőt fel­vesz a Papír, és Irodaszerérté- kesítö Vállalat (volt Textil nagy- ker. épületében). Pásztón, a rózsás! dűlőben 2400 négyszögöl szőlő eladó. Cím a kiadóban. SZABAD NOGRAD Az MDP Nóqrádmeqyel Párt* bizottságának lapja Felelős kiadó: Hajdú József Szerkesztőség és kiadóhivatal: Salqótar|án. Rákóczl-u. 92. Ylefon: felelős szerkesztő 14—41 Ipari rovat 14—40 Mezőgazdasági rovat 14 — 42 Belpolitikai rovat 14—43 Kiadóhivatal-vezető 17—21 Kiadóhivatal 18—21 Szikra Lapnyomda Budapest. Vili. Rőkk Szilárd-ti f Felelős vezető: Kulcsár Mihály Repülés a Holdba \ / A „Repülés a Holdba“ című, szovjet rajzfilmet március 10—12-ig játssza a szécsényi filmszínház S&PéOrfftT ________________ ^LABDARÚGÁS © Vasárnap Salgótarjánban igen nagy érdeklődés előzte meg az NB 1-es Salgótarjáni Bányász első hazai bajnoki mérkőzését. Mint­egy 6 ezer szurkoló övezte a já­tékteret. A hazai csapatban a sérült Jedlicska helyett a fiatal Oláh II. játszott. Egyébként a fel­állítás ugyanaz, mint az elmúlt héten a Honvéd ellen volt. A mérkőzés első gólja az első félidő közepén esett, amikor egy támadás után a labdát Bablena kapta a 16-os táján, aki habozás nélkül nagy lövést eresztett meg, mely a hálóban kötött ki. 1:0. Ez­után a szolnokiak támadásai kö­vetkeztek. de az eredményen már változtatni nem tudtak a félidő végéig. A második félidőben a hazai együttes kezdeményezett többet, s támadásai révén sokszor volt veszélyben a szolnoki kapu. Opova kapufa lövése, majd Teket nagy helyzete hozta lázba a kö­zönséget. Gól megint csak a fél­idő közepén született, amikor Opova átadásával Csáki elfutott, s a kimozduló kapuvédő fölött a hálóba emelte a labdát. 2:0. A továbbiak folyamán Oláh kapuját kétszer is csak a szerencse men­tette meg a góltól. Teket egy íz­ben ahelyett, hogy előre adta volna a labdát, visszajátszott NB II. Ceglédi Lokomotív—Salqótarjánl Vasas 2:0 Cegléden a salgótarjáni csapat jól játszott, de a csatároknak nem akart semmi sem sikerülni a kapu előtt. A hazaiak nagy lelke­sedésük révén megérdemelten győzték le a salgótarjáni csa­patot. MEGYEI LABDARÚGÓ-BAJNOK­SÁGÉRT: Az első fordulóban jó néhány meglepetés akadt. így elsősor­ban a Vízválasztói csapat nagy­arányú győzelme a Jobbágyiak felett, majd a Zpálfalvi Építők hazai veresége. De meglepetés a Dózsa veresége is. A forduló eredményei a következők: Naqybátonyi Bányász —Zpálfalvi Építők 3:1 Hazai Vezetés után egyenlítet­tek a nagybátonyiak, sőt a haj­rában a győzelmet is megszerez­ték. Mire használhatják a sportszervek bevételi többletüket? Salgótarjáni Bányász- Szolnoki Légierő 2:0 (1:0) védő társának, ezt azonban a szolnoki jobbszélső szerezte meg, s gyors átadása elsuhant Oláh kapuja előtt, s a befutó szolnoki balszélső levegőt rúgva mulasz. tóttá el a nagy helyzetet. A má­sik gólt ígérő helyzetet Oláh II. rossz leadása idézte elő, amikor is a szolnoki szélső éppenhogy az oldalhálót találta el igen jó helyzetben. A mérkőzés végéig kemény küzdelem folyt, de az eredmény nem változott, s igy biztosan és megérdemelten győzte le a Sal­gótarjáni Bányász a Szolnoki Légierő csapatát. A hazai csapatban a védelem volt a legjobb. Oláh a kapuban biztos pont volt. Kiss Gyula a jobb hátvéd, kitűnő közbelépései­vel és biztos szereléseivel egyike volt a csapat legjobbjainak. Para volt a csapat legjobbja. Biztosan rombolt és leadásai is igén jók voltak. Oláh II. nagy akarással és lámpalázzal játszott. Volt né­hány ügyes megmozdulása. Szőj. kának nem ment úgy, mint ahogy szokott, sok leadása nem sike­rült, sokszor át játszották. Páldí játékvezető nagyon gyen­ge formában vezette a mérkőzést. Sok fordított ítélete volt. Sokat vitatkoztak vele a játékosok, s elnézte, hogy egy-egy ítélete után legyintettek a játékosok. Kisterenyel Bányász — Salqól Bá­nyász 1:0 Nagy fölényben játszott a Kis- terenyei Bányász, de csatárai erejéből csak egy gólra tellett. Salq. Vasas II.—St. Dózsa 2:1. Jól játszott a Vasas, s győzel­me megérdemelt volt. A Dózsa játékosai sokat tologattak, s a kapura nem igen voltak veszé­lyesek. St. Erőmű—Jobbáqyi Vasas 6:1 A forduló legnagyobb megle­petése volt az Erőmű ilyen nagy. arányú győzelme. Kitűnően ját­szott a hazai együttes, s a csa­társora igen eredményesnek bi­zonyult. Baqlyasaljai Bányász — Zpálfalvi Bányász 5:1 Szép és eredményes játékkal mutatkoztak be a baglyasí fiúk ezen a mérkőzésen, Forqácsi Bányász—SL Tűzhely­gyár 5:3 A tavalyi bajnokcsapat- igen tetszetősen játszott, s szép győ­zelmet ért el. A sportegyesületek és sportkö­rök bevételeinek fokozása és be­vételi előirányzatuk túlteljesítése érdekében az OTSB elnöke a pénzügyminiszterrel és a SZOT elnökével egyetértésben utasítást adott ki. A bevételi előirányzatukat túl­teljesítő sportegyesületeket és sportköröket jutalmazásban kell részesíteni annak érdekében, hogy a jutalmazás a sportszervek bevételi tervében előirányzott tagdíj, rendezvény, egyéb bevé­telek teljesítésére. fokozására ösztönző hatással legyen. A jutalmazási keret a tagcTI. a rendezvény és egyéb bevételek terén jó munkát végző dolgozók munkájának elismerését szolgál­ja. A jutalmazásra fordítható összeg mértékét a következőkép­pen kell megállapítani: ameny- nyiben a költségvetésben jóvá­hagyott évi bevétellel szemben a többletbevétel 2000 forinton fe­lül van. de a 20 000 forintot nem haladja meg, a többletbevétel 5 százaléka fordítható jutalmazás­ra. 20 000 forintot elérő vagy azt meghaladó többletbevétel esetén a Jutalmazási keret a túlteljesítés százalékos arányában nő. A Ju­talmazási keret összege 300 fo­rintnál kevesebb és 5000 forint­nál több nem lehet. A bevételi előirányzat túltelje­sítésének megállapításánál az alábbi bevételi tényezők vehetők figyelembe: tag- és belépési dí­jak. rendezvényekből eredő be­vételek, egyéb bevételek. Kultu­rális és sportalap, igazgatói alap, szakszervezeti részesedés, állami támogatás stb. nem vehetők figyelembe. Igen fontos a rendeletnek a többletbevétel felhasználására vo­natkozó része. Az állami támogatásban része­sülő sportszervek az elért bevé­teli többlet 50 százalékát, az ál­lami támogatásban nem részesülő sportszervek pedig a teljes több­letbevételt használhatják fel — költségvetés-módosítás alapján. Amennyiben a bevételi többlet 50 000 forintot nem halad meg, a költségvetés módosítását az OTSB elnöke, ezt meghaladó ösz- szeg esetén az OTSB elnökének Javaslata alánján a pénzügymi­niszter engedélyezi. Az állami tá­mogatásban nem részesülő sport­körök többletbevételeinek fel- használására és a költségvetés módosításéra a sportegyesülel elnöke ad engedélyt. Rendkívüli esetekben évközben is kérhető felhasználási engedély — de a felhasználásra engedé­lyezett összeg nem haladhatja meg az engedélvezés időpontjáig élért bevételi többlet 50 száza­lékát. Az engedélyezett összeget költ­ségvetés alapján sportlétesitmé nyék felújítására, karbantartá­sára, sportfelszerelések beszerzé­sére és Jutalmazások céljaira le­het felhasználni. Egyéb célokra való felhasználás esetén az enge­délyt az OTSB-tőI kell kérni. Az OTSB elnökségének ez az utasítása az iskolai és községi sportkörök kivételével valameny- nyi sportkörre és sportegyesülel- re kiterjed. Kaptuk az alábbi levelet: Ez nem volt sportszerű dolog! Mi, a Salgótarjáni Üveggyár dolgozói, ugyanúgy, mint a többi üzemek dolgozói,- örömmel vettük az új sportszezon megindulása alkalmával, hogy városunk csa­patai egymás fejlődését elősegít­ve. a szocialista sport szellemé­ben közelednek egymáshoz. Ezt pedig teszik olyan megállapodá­sok értelmében, hogy egymással közös edzőmérkőzéseket játsza­nak, kicserélik tapasztalataikat, melyen keresztül elősegítik a sportolók technikai fejlődését. Egy ilyen megállapodás követ­keztében az elmúlt vasárnap a Salgótarjáni Üveggyár labdarú­gói is elmentek a Bányász-pályá­ra, közös edzést tartani a Sal­gótarjáni Vasas II csapatával. Az edzés előző megbeszélés alánján jött létre. Sajnos azonban az üveggyári fiúk ezen a vasárna­pon edzés nélkül távozhattak a Bányász-pályáról, mert közben a Salg. Vasas II csapata a Forgácsi Bányásszal is megállapodott ugyancsak ebben az időben tar­tandó edzőmérkőzésre, s így az üveggyáriakkal szóba sem állva, a Forgácsi Bányásszal tartották meg az edzőmérkőzést. Ezzel az eljárással kapcsolat­ban sajnos olyan érdemes sport­emberről kell megemlékeznünk, mint Laczkó Sándor, a Salg. Va­sas jelenlegi edzője, ki még Szabó István, a Forgácsi Bányász edző­jének javaslatát is elutasította, aki azt akarta, hogy egy félidőt Forgács ellen, egyet pedig az üveggyáriakkal játsszon a Vasas II. Pedig ez a legsportszerűbb megoldás igen jól esett volna úgy az üveggyári sportolóknak, mint a szurkolóknak. Annái elítélendőbb ez az eset, mivel előzőleg már háromizben is lerögzítettük, hogy a Salg. Üveggyár csapatával mérkőzik a Vasas II csapata. Reméljük, hogy ilyen vágj’eh­hez hasonló eset a jövőben nem fog még egyszer előfordulni. Angyal Tibor Országos Testnevelési Sportbizottság elnökének 880-27/1954 sz. utasítása a sportrendezvényekre kiadható térítésnélküli belépőjegyekről A sportegyesületek, sportkörök által sportrendezvényekre kiad­ható állandó és tév ítésnélküli be­lépőjegyek kiadását az alábbiak szerint szabályozom: 1. A sportegyesületek, sportkö­rök az általuk rendezett rendez­vényre, mérkőzésre egy egész évre érvényes belépőjegyet csak az elnökségi taqok részére bo­csáthatnak ki. 2. Közreműködő Jegyet kizáró­lag a verseny rendezésében tény­legesen résztvevő személyek ré­szére szabad kiadni. 3. A sportköri tagsági Igazol­vány semmiféle belépődíjas sportrendezvény belépődíj nélküli látogatásra nem jogosít. A jelen utasítás 1954 november hó 1. napján lépett életbe. Az utasításban foglalt rendelkezések kijátszóit minden esetben fegyel­mi úton fogom felelősségre vonni. Hegyi Gyula s. k. az OTSB elnöke T ermészetjárásról A Nógrádmegyei Természetjá­ró Társadalmi Szövetség már­cius 13-án rendezi meg hagyo­mányos „Petőfi Sándor” termé­szetjáró terepversenyét Saigon. Ugyanekkor tartja meg ezévi ei- ső megyei természetjáró találko­zóját a salgói menedékházban A terepverseay, s a megyei találko­zó keretében a résztvevők meg- koszorúzák a salgói vár oldalán elhelyezett Petőfi emléktáblát. Március 22-én Indul a megyei Béke-kupa nagygolyós csapat- bajnokság. Ezúton is felhívla a Megyei Teke Társadalmi Szövet­ség a sportkörök vezetőségének figyelmét, hogy erre a versenyre jól készítsék elő csapataikat, s az igazolásaik, valamint a 6 hó­napnál nem régebbi keletű iga­zolványt minden versenyzőjük szerezze be, hogy ezáltal is se­gítsék elő e verseny sikerét. Több segítséget a mátranováki bányatelep sportkörének Mátranovákon 1954-ben nagy­szerű eredményeket értek el a bányatelep sportolói minden vo­nalon. Röplabdások a tabellán az év végére igen előkelő helyen végeztek. A labdarúgók soha nem voltak olyan elő] a tábláza­ton, mint ebben az évben, hiszen könnyen bajnokságot nyerhettek volna a Mátranováki Bányász­fiúk. Ezeket az eredményeket még jobban lehetne fokozni, ha a vezetőség komolyabban foglal­kozna a mátranováki sportolók­kal. Azonban Itt hibák vannak. A régi vezetőség Kovács Vince elnökkel az elmúlt év elején még csak dolgozott. Az elnök ott volt a fiúkkal minden edzésen, sőt még idegenbeli mérkőzésekre is elkísérte fiait. Azonban az év vé­gére a vezetőség egyáltalán nem törődött a csapattal. Volt ennél még súlyosabb hi­bája Is a vezetőségnek, mely az évzáró ünnepélyen nyilvánult meg, melyen új vezetőséget vá­lasztottak. Ugyanis ezt megelő­zően mintegy 200 liter bort vá­sároltak, melyet el is fogyasztot­tak a vezetőségválasztáson, mely­re sajnos csak azok mehettek el. akiket meghívóval hívtak meg, de azoknak is 10—20 forintot le kel­lett fizetni. Mikor azután így a szűk baráti kör elfogyasztotta az italt, sor került a választásra. A régi vezetőség lemondott, s az új vezetőség névsorát felolvas­ták. Kint a folyosón pedig mo­rogtak magukban azok a tagok, akiket nem hívtak meg, hiszen nekik is lett volna néhány sza­vuk ehhez a vezetőség választás­hoz. Sokan meg Is fogadták: „Na jöhetnek énhozzám tagsági dijat szedni, én ugyan nem fizetek többet nekik!” Most az 1955-ös labdarúgó baj­nokság rajtjánál vagyunk és úgy állunk Mátranovákon, hogy se régi, sem új vezetőség nincs. De még edzőnk sincs, hiszen elfelej­tették Nyerges Jánossal, a csapat régi edzőjével a szerződést fel­újítani, ki azonban nem hagyta cserben a Mátranováki Bányász labdarúgó csapatát, mert társa­dalmi munkává] segíti őket a fel­készítésben. Az ÜB elnöke gyű­lést hívott össze és két sporttár­sat választottak ideiglenesen, hogy intézzék a mátranováki sportkör ügyes-bajos dolgait. A régi vezetőség minden hi­vatalos papírt az új elnöknek adott át, azonban az új elnök ezeket visszaküldte, mert nem ért hozzá, így most elintézetlenül a sportkör fiókjában porosodnak a hivatalos levele!:. Simon József rendező

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom