Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-09 / 20. szám
1955 március 9. SZABAD AOGRAD 3 Több mint 30 órás megfeszített munka után megszűnt az üzemzavar a zagyvái szénosztályozón A nógrádi szénmedence zagyvái szénosztályozóján csütörtökön délelőtt megszaladt az erősen lejtő síkos pályán egy 40 csillés szerelvény és szétzúzta a körbuktató berendezést, papírdobozként nyomott össze két csillét és leszaggadta a kistolópad vá- gányzatát. A súlyos szerencsétlenség nem tett kárt a kezelőszemélyzetben, de az osztályozón megállt a munka és megakadt a szállítás is. Bata József üzemvezető irányításával a dolgozók azonnal megkezdték a harcot az üzemzavar megszüntetéséért. Délre már kiszabadították az összezúzott csilléket és helyet csináltak a körbuktató körül. A javítóműhelyi dolgozókkal megerősített karbantartó csoport Pecha József vezetésével ekkor már hozzálátott az össze-vissza görbült körbuktató szétszereléséhez, öt órába telt, míg eltávolították a roncsokat, de két és fél óra múlva már ennek helyébe ideiglenes vágányhidat emeltek, amellyel átmenetileg megoldották a csillék kézi ürítését. Nem pihentek ezután sem. Este 10 órakor a karbantartók ismét erősítést kaptak, de kevés kivétellel azok sem mentek haza, akik már két műszakon át dolgoztak. Éjjel a fagy erősödött és vigyázni kellett, nehogy a kezük a hideg vashoz ragadjon. Nem riadtak vissza ettől sem és álmosságot, fáradtságot legyűrve több mint 30 órás megfeszített küzdelem után, csak pénteken hagyták abba a munkát, amikor győztesen jelenthették: az előírt idő fele része alatt befejeztük a javítást és most mór teljes kapacitással dolgozhat tovább az osztályozó. A berendezés indulásakor lelkesen ünnepelték a dolgozók a hősies küzdelem legjobbjait: Bata József üzemvezetőt, Pecha József csoportvezetőt, Zsigmond József hegesztőt és Rozgonyi Antal, Baár János, Berta János kovácsokat. akik több -mint három és fél műszakot dolgoztak végig pihenés nélkül. (MTI) Ünnepélyesen nyitották meg Salgótarjánban a magyar—szovjet barátsági hónapot Salgótarjánban a magyar- szovjet barátsági hónap ünnepi megnyitóját március 5-én rendezték meg a városi kultúrotthon nagytermében. Az ünnepi beszédet Kovács József elvtárs, a Városi Párt- Végrehajtó Bizottságának agitprop. titkára mondotta. — 1955 február 18-án múlt hét éve annak, hogy Moszkvában aláírták a magyar—szovjet barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt — kezdte ünnepi beszédét Kovács elvtárs. — Ez a történelmi esemény megerö- tette és szélesebb alapokra helyezte a felszabadító szovjet nép és a felszabadult magyar nép barátságát és szövetségét. A beszámoló ezután rámutatott arra, hogy országunk volt urai a múltban is kötöttek nemzetközi egyezményt, amely egyezmények kizárólag az uralkodó osztályok érdekelt szolgálták. Kovács elvtárs a továbbiakban röviden ismertette a második világháború lefolyását, a Szovjetunió győzelmének jelentőségét, baráti támogatását, majd így folytatta: . — Az 1945-től eltelt közel tíz esztendő azt bizonyította, hogy a munkásosztály — köztük Salgótarján dolgozói — élni tudtak a szabadsággal. Sokat, nagyon sokat fejlődött országunk és városunk, de sokat fejlődtek maguk az emberek is. Az azóta eltelt időben felépülő üzemek, gyárak, hidak, új városrészek épülő házai, a Szovjetunió segítségét, pártunk nagyszerű vezetését, városunk dolgozóinak alkotó munkáját dicsérik. Tíz év alatt nagy léptekkel haladtunk előre országunk fejlődésében. A párt vezetésével, a kommunisták hősies munkájával, a pártonkí- vüli dolgozó tömegek, részvételével, a Szovjetunió állandó anyagi és politikai segítségével országunkban megteremtődött a népi demokrácia és megkezdődött a szocializmus építése, amelyből a salgótarjáni dolgozók is erejük, tudásuk teljes odaadásával kivették részüket. Kovács elvtárs ezután a Salgótarjánban járt szovjet emberek személyes tapasztalatátadásának jelentőségét méltatta, ami nagymértékben járult hozzá, hogy gyáraink nagyobb és szebb eredményeket érjenek el a termelésben, mint bármikor azelőtt, maid beszédét így folytatta: — A Szovjetunió segítségével városunk képe is megváltozott és ma már szinte hihetetlennek tűnik az a hatalmas változás, amelyet tíz év ala't elértünk. Közel 700 kétszobás, fürdőszobás lakás épült Salgótarjánban. amely lakások kényelmesebbé, boldogabbá teszik dolgozóink életét. Az Acélárugyár, a Tűzhelygyár, az Üveggyár és a Vasötvözet- gyár új üzemrészekkel bővült, amelynek felszereléséhez, felépítéséhez a szovjet nép adott segítséget. A szovjet példa nyomán több millió forintos költséggel új bölcsődék, napközi otthonok létesültek, ahol orvosi gondozás mellett egészségesen fejlődik jövő nemzedékünk. Több millió forintos költséggel új iskolák nyitották meg a tanulni vágyó fiatalok előtt a tanuláshoz vezető út kapuit. A beszámoló ezután — többek között — a nemzetközi helyzet rövid ismertetésével foglalkozott, s méltatta a Szovjetunió erőfeszítéseit a béke megtartásáért és megszilárdításáért. — A Szovjetunió következetesen kitart és számos lépést tesz annak érdekében, hogy Lenin hagyatékát követve megvalósítsa a két rendszer tarj^s, békés egymás mellett élésének lehetőségét — mondotta Kovács elvtárs. Ünnepi beszédét e szavakkal fejezte be: — Mi, magyarok még csak útban vagyunk a szocializmus felé, még sok a javítanivalónk a termelés kérdésében, még sok a teendőnk dolgozó népünk nevelésének kérdésében. De ezekben az ünnepi órákban úgy érezzük és hisz- szük, hogy képesek leszünk megoldani a szocializmus felépítését és a béke megvédését. mert erőt ad nekünk az a tudat, hogy nem vagyunk egyedül, hogy mellettünk van a szocializmus építése közben, a béke megvédése közben nagy barátunk, segítőtársunk a Szovjetunió. A magyar—szovjet barátság odafűz bennünket a Szovjetunióhoz, és a szocializmus 900 millió táborához, mert ez a magyar nép számára a szabadság és a jólét, a béke és a szocialista jövő egyetlen járható, győzedelmes útja. Éljen hős felszabadítónk, repdíthetetlen barátunk, nagy szövetségesünk, a legyőzhetetlen Szovjetunió! Az ünnepi beszédet színvonalas kultúrműsor követte. VI- lezsál Richárd vezényletével játszó acélgyári és bányai egyesített zenekar számát nagy tetszéssel fogadta a közönség. Dombi Zoltán a „Dohányon vett kapitány” című operett szabadságdalát adta elő. Illés Pál költeményt sza- volt az atomról. A Chmel- tánczenekar szovjet filmekből játszott részleteket. Az országos hírű hollókői népi tánc- és énekegyüttes nagy sikerrel adott elő egy népi táncot és három tréfás népdalt. A közönség a legnagyobb tetszéssel a szécsényi népi zenekar és a szécsényi kultúrotthon tánccsoportjának műsorát fogadta. A kultúrműsor utolsó számaként aiz acétöttlgyárf vegyeskórus egy szép békedalt énekelt. Paraszttalálkozó Endrefalván „Az ígéret szép szó, ha betartják úgy jó!" Ez a meghonosodott szép magyar közmondás, vagy az ország iránt érzett felelősségérzet késztette-e megyénk dolgozó paraszt, jait, erre a látogatásra, azt mi magunk megállapítani nem is tudnánk. Tény az, hogy vasárnap szinte meglepetésszerűen megyénk különböző községeiből, Pásztóról, Jobbágyiból, Szurdokpüspökiből, Diós- jenőről, Rétságról, Varsányiját, Szécsényből és több községből, egyszerű dolgozó parasztok, olyanok, mint ifj. Nagy István 14 holdas Érsek- vadkertről, vagy mint Kajzer József Jobbágyiból, beállítottak Endrefalva községbe, hogy számonkérjék: az endrefalviak — akik a felszabadulásunk 10 éves évfordulójának tiszteletére versenyre szólították a falu dolgozóit — a felszólításnak megfelelően hogyan végzik munkájukat. Azt hihetnék, hogy az endrefalviak meglepetésükben meghökkentek a nagy érdeklődés láttára, de közel sem az történt, mert minden különösebb idegesség nélkül az endrefalvai termelési bizottság elnöke, Serfőző Pál fakapus öszehívta a község képviseletében a legjobb dolgozó parasztokat, név szerint: Fü- löp István, Murányi Bemát, Serfőző Bertalan István fia, Deák Lajos szűcs, Pap Antal és még a többieket, akik nyugodt lelkiismerettel, nem kicsi örömmel szorongatták meg a baráti látogatásra érkezettek kezét. Csak az tudja, aki látott Onár ilyet, hogy a parasztember milyen aprólékos körül- iekintéssel tudja vizsgálni a hezőgazdaság kérdéseit. Ezen I baráti találkozón sem szűkölködjek, mert ha még sola, de most annyira kikérdezgették az endrefalviakat, hogy szégyen ide, szégyen oda, volt kérdés, amire hirte- lenében nem is tudtak választ adni. így történt aztán, hogy ez a küldöttség meleg baráti együttérzéssel felkerekedett és személyesen vizsgáltak meg a községben mindent. Meglátogatták Endrefalva híres állattenyésztőit és hogy mennyire szeretik a mesterségüket, elárulta csillogó szemük, amikor vizsgálták jobbról balra a gondos kezelésben lévő, tisztára fésült, tenyésztésre kitűnően alkalmas apaállatokat. Előkerültek a jegyzetfüzetek, aztán a kérdések halmaza árasztotta el az End- refalvaiakat. Mennyi a szaporulat, milyen az apaállatok takarmányozása, hogy néz ki az állatállomány ... ? Azt várta volna az ember, hogy most majd mindjárt itt helyben vita indul, az Endrefalvaiak. védik a maguk igazát, a vendégek pedig kardoskodnak az ő meglátásuk mellett. Nem ez történt, hanem minden szépen sorjában. Felkeresték a földművesszövetkezet sertéshizlaldáját, amelynek az a hivatása, hogy a község húsellátását biztosítja. Közel 40 darab mangalica fajta van hízóba fogva és biztosítja az endrefalvaiak húsellátását. A küldöttekben ez az eljárás meglepetést is, de komoly elismerést váltott ki. Ismét előkerültek a jegyzetfüzetek ... S ekkor jött a meglepetés. Azt kérték a vendégek, hogy az endrefalvaiak ne vegyék tolakodásnak, de szeretnének egy-egy gazda, portájába, családi otthonába betekinteni, hogy megismerjék a- belső életüket is. Mi tagadás, erre már joggal várhattuk volna, hogy az endrefalvaiak bocsánatot kérve, elutasítják ezt a furcsa kívánságot. De nem ez történt, mert annak rendje és módja szörint a küldöttség tagjai utcák szerint egy-egy kísérőt kapva, szíves szóval, útnak indultak, hogy felkeressék az endrefalviakat. Az lehet, hogy a portákra idegenként léptek be, de csak addig voltak idegenek, amíg szóba nem került mindany- nyiuk közös ügye, a tavaszi mezőgazdasági munkára való felkészülés, az állatállomány megtekintése, de még olyan ügyek is, mint a beadási kötelezettség teljesítése, adófizetés. Közös problémák jöttek elő. A feladatok megoldásának új módszerei bontakoztak ki. Előkerültek a baráti poharak és az idegen község, ismeretlen küldötte otthoni biztonsággal adott jó tanácsot és kapott jó tapasztalatot. Ifj. Nagy István Érsekvad- kertről megyeszerte is a jó gazdák hírében áll. De, amikor Bartus Mihályt Endrefal. ván felkereste, aki ugyancsak a kiváló gazdák között van, úgy jött el tőle, hogy már azért is érdemes volt Endre- falvára jönni, hogy ezzel az emberrel beszéljen. Megérte, mert kiváló gazdát ismert meg és sokat tanult tőle. így záródott le a dolgozó parasztok baráti látogatása Endrefalván. Az endrefalviak azonban nem azért bátorkodtak versenyre hívni az egész megye dolgozó parasztjait, hogy most már mindennel megelégedjenek. Mert ők kérték fel a vendégeket, hogy igenis a községben szerzett tapasztalataikat cseréljék ki. És itt kezdődött ennek a paraszttalálkozónak az igazi értéke, Megfontolt logikával, nyugodt szóval követte egymást a szakmai eszmecsere. Nem hiányzott az elismerés szava, de nem hiányzott a baráti intelem sem. Igazán megfogadni való az endrefalvaiak számára, amit Kajzer József Jobbágyiból érkezett vendég elmondott: „Minden szép a községben, jó az állattenyésztés, gondos a tavaszi munkára való felkészülés, de a község vezetőinek nagyobb gondot kell fordítani az egyetlen termelőszövetkezetükre, mert az nagyon el van hanyagolva." A magyamádori küldött szava a békéért szólt. Elmondta, hogy az ó községükben mindenkinek tudomása van az endrefalvaiak felhívásáról és megfogadták a községben, hogy a versenybe foglalt pontokat betartják, mert ezzel a békéért harcolnak. A késő délutáni órába nyúló beszélgetést idősebb Serfőző Bertalan, a népfront- bizottság elnöke zárta be meleg szavakkal, amikor elmondta, hogy jó barátokat ismert meg a megye különböző községéből érkezett dolgozó parasztok személyében és az a meggyőződése, hogy ezek az emberek megvalósítják a párt és kormány júniusi politikáját, s magasra emelik megyénk mezőgazdaságát. A vendégsk tiszteletére az endrefalvaiak kulturális fel- készültségüket is megcsillogtatták. Az úttörők és a helyi ifjúság műsorral kedveskedtek a vendégeknek, amelynek egyik meglepetése az volt, hogy megyénk népművészei nevében fellépett a műsor keretében Ágasvári Sándomé, aki közvetlen és kedves népművészetével vidám hangulatot teremtett mind az endrefalvaiak, mind pedig a községet meglátogató vendégek között, Bányászbecsület — Ferikém hozzál még egy „lábat" az ácsolathoz — kiáltja Pál Kálmán társának, aki a munkahely bejáratánál a szerszámos ládáknál tettvett. Az „orton” Pál elvtárs másik társával folytatja az abbahagyott munkát. Feltáráson dolgoznák. Még reggel kiszállították a lerobbantott követ és rögtön az ácsoláshoz fogtak. Éppen fát készítenek. Vígan zümmög a fűrész. Pál elvtársnak, a 634-es csapat vezetőjének jókedve van. Ez érthető is, hisz jól hálád á munka. A gyámlyukakat már kiásták és csak ácsolni kell. Az újlaki ötös lejtősakna hármas ereszkéjében szervezetten folyik a munka. Mindenkinek megvan a maga helye és mindenki tudja, mi a feladata. A csapat tagjai régóta dolgoznak már együtt, ösz- szeszokott kis társaság. Amellett, hogy haladnak, jó minőségű munkát is végeznek. Munkahelyük tiszta, a gépek szintén karbantartva vannak, az anyagot egy helyen tartják, az ácsolatok egyenlő távolságban ban vannak... stb. Pál elvtárs a csapatvezető: 43 éves. Szikár, izmos vájár, régóta bányász. 16 éves volt amikor elsőízben leszállt a föld gyomrába Albertaknán. Édesapja foglalkozását választotta, aki tősgyökeres bányász volt. Kálmán apja nyomdokaiba lépett. Megszerette a kissé nehéz, de szép bányász életet. Az évek folyamán szűkszavú lett. Inkább dolgozott, mint beszélt. Amikor megkérdeztem, hogy dolgozott-e már másutt, vontatottan és halkan felelt: Voll idő amikor úgy voit, hogy itt hagyok csapot-papot és más szakmát választok. De tudja a csuda, nem tudtam magamat elhatározni. Nem tudtam bánya nélkül meglenni. — És mért nem tud meglenni Pál elvtárs — kérdeztem kíváncsian? — Hát elvtárs — felelte elgondolkozva Pál elvtárs — erre nehéz válaszolni. Apám is bányász volt. Én is az lettem. Bányászvér folyt az apámban és bennem is az folyik. Szeretem a bányát, többet mit is mondhatok még — s elhallgatott. Közben beácsolt a csapat. A földön heverő köveket még berakták a csillébe s nekiláttak a fúráshoz. Felszerelték a gépet, bekapcsolták s berregve indult meg a hosszú rúd a kőben. Egymás után készültek el a betörő, tágító és koszorú lyukak. Nem könnyű feladat kemény kőzetben fúrni, de annál nagyobb öröm a csapat tagjai számára, ha minden lövés jól „dolgozik“. A csapat előirányzata műszakonként és fejenként 171 milliméter. Ezt állandóan túlteljesítik. Pál elvtárs például januárban 3075 forintot keresett és februárban se lesz kevesebb. A húrom o&ofab-arx tízen dolgoznak. Rövid idő alatt Pál elvtárs sztahanovistákká nevelte őket. Az üzemben becsülik is a csapatveze* tőt. Amit rábíznak, tökéletesen elvégzi Termelési értekezleten bátran hozzászól a kérdések* hez s ha kell, bírál is. Szív» ügyének tekinti az üzem sorsát. Nem túr el semmilyen la-< zaságot. A robbantás után neh$zt fojtó füst ül a munkahelyen. Ilyenkor kint ülnek az emberek a huzatos vágatban. Pál elvtárs mellett ülnek. Az idősebb vájár felém fordult: — elvtárs, eddig azon gondolkoztam, milyen választ adjak arra, hogy mért szeretem a bányász életet és a bányát. Próbálok rá válaszolni. — A bányász nemcsak egyoldalú, hanem többoldalú szakember. Bányász, ács, pályamunkás, mérnök egyszemélyijén. Mindenhez kell konyítani. Ha szenet termel, bányász, ha ácsol, ács, ha vasutat javít, vagy fektet, akkor pályamunkás. Ha feltárási munkát végez és számolnia is kell, akkor mérnök és így lehetne ezt még tovább sorolni. Megállt egy pillanatra, majd tovább folytatta.- Csapatommal mór réflU óta dolgozunk feltáráson.. Mindig új szénmezők után kutatunk. Mint a gyerekek, úgy örülünk, ha szénhez közeledünk. Különösen amikor a kőzet jelezte, hogy „vigyázz pajtás” még néhány méter és szénre érsz. Akármilyen furcsának is hangzik, a kőzet tud beszélni. Tudja elvtárs — szólt még Pál elvtárs és nevetve társaira nézett — és még azért is szeretem a bányát, mert még télen is meleg van. Nem fázunk soha. Az óra a műszak végét jelzi. Lassan mi is elindulunk, a hosszú lejtaknán. Hiába, Kálmán Pál elvtárs szívbéli bányász, szereti szakmáját. Jól dolgozik, mert... kommunista, — hadu —
