Szabad Nógrád. 1955. március (11. évfolyam. 18-26. szám)
1955-03-05 / 19. szám
19» nrk«*«s 5. SZABAD rvSsRAD 5 Tegyük közüggyé a nevelést! A nevelés fő területe a ■r*‘ család és az iskola. A kisgyermek az első benyomásait a családban kapja, amelyek több, kevesebb ideig élnek is benne. Vannak olyan gyermekkori emlékek, amelyek több-kevesebb ideig él- az embert. Helytelen lenne azonban azt gondolni, hogy a gyermekkori, családi ráhatások és a családi nevelés formálják kizárólagosan a gyermek jellemét, tulajdonságainak kialakulását. Az iskolai nevelés az, amely tudományosan és következetes módszerekkel neveli a gyermeket és ad legtöbbet ezen a téren. A komoly munkához való viszony kialakítása, a munka tervszerű felépítése, a gondolkodás logikájának kialakítása, a testi tulajdonságok fejlesztése, mind-mind részei az iskolai nevelésnek. Pedagógusaink évről évre eredményesebben munkálkodnak, s munkájukat a nevelés legújabb eredményeinek felhasználása teszi mindinkább tökéletesebbé. Az iskolai évek elteltével azonban nem szűnik meg a fiatalok nevelése, mert azon túl nevel a társadalom. Igen fontos tehát, hogy milyen környezetben nőnek fel gyermekeink, milyen környezetben válnak férfivá, felnőtté if- jaink. Ha a társadalom, a felnőttek összessége gondol erre, akkor az iskolai nevelés és a társadalom nevelése szerencsésen találkozik és közös, szép eredményeket hoz. Ha azonban a nevelés kétirányú, akkor nem várhatunk eredményeket, A pedagógusok, a hivatott nevelők minden igyekezetét tönkre tudja tenni az utca, a község, vagy a város rossz példája. Gyermekeink nevelése tehát nem egyes emberek, hanem az egész társadalom feladata. Közügynek kell tekintenünk. Nem lehet senki számára sem közömbös, hogy felnövő ifjúságunk milyenné válik. Azt akarjuk, hogy fiaink, lányaink talpig becsületes, munkaszerető, bátor és képzett felnőttekké váljanak. Hogy ezt elérjük, éhhez a mi viselkedésünkre, példamutató magatartásunkra is szükség van. Tudnunk kell, hogy egy rossz példa, egy felelőtlen viselkedés, könnyelmű hánvavetiség, tömegesen talál követőkre. Nagyon meggondolandó, hogy mit és hogyan cselekszünk, s hogyan hagyunk cselekedni másokat. TV ézzünk néhány példát. ' hogyan is állunk megyénkben az ifjúság nevelésével. Az új bérház eternit csatornáját bottal veri egy fiú. Méregbe gurul, mert a csatorna állja az első ütéseket Négy felnőtt megy el mellette, s a fiút egyik sem szólítja meg. A fiúnak végre sikerült a „művelet“’, s egy 30 centiméteres darabot letört a csatornából. Nézzünk egy másik példát Magyarnándorban a volt DISZ-titkár azt hitte, hogy a fiatalságot csak mulatságokra lehet összehívni, s engedély nélkül mulatságot rendezett. Beszerezte a jegytömböket, de nem volt mivel lebélyegezni. Sebaj, — gondolta — s feltörte a járlatlevél-kezeiő fiókját. s kivette az ottlévő járlat- levél-bélyegzőt. Ezzel pecsételte le a jegyeket. Az egyik községben a fiatalok farsangi mulatságán a felnőttek egy része többet ivott a kelleténél. Leszaggatták a függönyöket, összetörték a színpadot, amit a fiatalok hetekig építettek, s aztán mindent a DISZ-fiatalokra fogtak, gyakori eset, hogy iskolás " fiatalokat színfalfestéssel bíznak meg, bevonják őket a falu, vagy a város kultúr- csoportjába, sportkörébe, s így elvonják őket a tanulástól Csak egy-két kiragadott Példa ez a sok közül. Ezek a példák is azt bizonyítják, hogy megyénkben a nevelés még nem közügy. Nem közügy, de azzá kell tennünk. A balassagyarmati járási DISZ-iskola titkára nem régen megbeszélést tartott az ifjúság neveléséről a felnőtt lakossággal és a fiatalokkal. Ezt máshol is meg kell tenni, mert a közös munka, a közös elhatározás hamarosan megtenni első gyümölcsét. A tanácsoknak határozottan fel kell venni a harcot az olyan jelenségek ellen, amelyek a DISZ-fiatalok tekintélyének lejáratására irányulnak, s melyek elveszik az ifjúság kedvét a további lelkes munkától. Ifjúságunk fejlődése érdekében mindenkinek egységesen kell cselekednie. A kultúrotthonok a színjátszás, díszletfestés, s egyéb ürügyek alapján ne vonják el az iskolás gyermekeket a tanulástól. Ne legyen hajlandó a felnőtt iskolásgyerek megbízásából mozijegyet venni, mert ezzel bűnpártolóvá válik. Ne engedje be a jegyszedő az iskolás gyermekeket a tiltott, vagy a késő esti előadásra, mert ezzel utat enged a rendelkezések kijátszására. Nem akkor segítjük a' gyermek nevelését, ha eltussoljuk hibáit, bűneit, hanem ha hozzásegítjük ahhoz, hogy na kövesse el azokat. A fentiek a tapasztalt fo- 'c%' gyatékosságokból csak kiragadott esetek. Minden város, minden község, legyen az Salgótarján, vagy Terény, Nagybátony vagy Szécsény, a saját életéből vehet példákat ezekhez a kiragadott esetekhez és megláthatja, hogy Nóg- rád megyében a nevelést még nem nevezhetjük közügynek. Vannak már ugyan kezdeti lépések, határozatok arra vonatkozóan, hogy azzá váljon, de mégcsak a kezdet kezdetén tartunk. Sokkal nagyobb felelősséggel kell kezelni ezt a kérdést mindenkinek, mert ebben az ügyben mindenki „illetékes“. Ne nézzük tétlenül, hogy milyen irányban és milyen mértékben fejlődik ifjúságunk, hanem legyünk mindannyian aktív résztvevői ennek a nehéz, de felemelő társadalmi munkának. Molnár Lajos ERŐSEK VAGYUNK MERT ANYÁK VAGYUNK A békekoisgregsziis után Hárman ülünk a konyhában az asztal körül. Beszélgetünk. Nem nehéz elindítani a beszéd fonalát, hisz a békéről van szó. A békéről, amiről manapság oly sők szó esik szerte a világon. Somoskői Lajos Árpád a salgói bányászok íkongresz- szusi iküldötte „viszi“ a szót. — Olyan volt a kongresszus, mint egy nagy család, összejöttünk, hogy elmondjuk egymásnak eredményeinket, megbeszéljük a békeharc sororikö- veükező legfontosabb feladatait. Sokan azt mondják, hogy a háború tőlünk, egyszerű emberektől nem függ, s az akikor is lesz, akár akarjuk, akár nem. Ez bizony nem így van. ügy ez. Az újságdk nem írtaik meg, a rádió nem mondta be. De ilyen ,Jkis ügyék“ teszik naggyá, hatalmassá, megingat- hatatlanná a b&ketábort. Ilyen Jkis ügyek“ győzik le a háborút és aratnak diadalt a békének, az életnek. Nem csak akaratunk — erőnk is óriási Gondolatok a békekongresszusról Független, szabad hazában békében élni — ezt szimbolizálta a háromszínű nemzeti lobogónknak a béke kékszínű lobogóival váltakozó serege a budapesti sportcsarnokhoz vezető úton a IV. országos magyar békekongresszus napjain. Egy nemzet ült össze a kongresszuson, hogy tiltakozzék az igazság nevében, az értelem, a szeretet, a becsület nevében a kitörni készülő gonoszság ellen. Élni alcarunk — dolgozni akarunk — jobbítani akarjuk az életet — ezzel az üzenettel jött el a kongresszusra kétezer küldött — ezt fejezte ki a Csongrád megyéből küld.ött pirosra sült, fehérbélű alföldi kenyér, a Heves megyei bor, az emberi kéz alkotta ipari termékek miniatűrjei. Békét akarunk, mert sajnáljuk fegyverek gyártására fordítani munkánkat — mert a munka építésre való és nem rombolásra. Egy nagy bizonyítékot szolgáltatott ez a kongresszus mindnyájunk számára — meg- bonthatatlanul egyek vagyunk a béke- megvédéséért folytatott harcban. Sztahanovista munkások, élenjáró dolgozó parasztok, kiváló művészek, Kossuth-díjas tudósok tettek ígéretet: többtermeléssel, „a szép szó hatalmával”, a tudományok fejlesztésével is hirdetjük a békét Nem csak az akaratunk nagy — erőnk is óriási. Földünk lakosságának majdnem felét kitevő kilencszázmilliója olyan egységesen áll a béke ügye mellett, mint a tízmillió magyar. És ezenkívül is milliók és milliók. Elmondják az im«. perialisták igáját nyögő népek küldöttei. Mellettünk áll a háború és béke kérdésében hatmillió nyugatnémet munkás. Ezer és ezer amerikai dolgozó vallja velünk együtt, hogy „a népeknek, ha szükséges, ki is kell kényszeríteni a békét”. Békét akarnak India százmilliói, angololc, franciák, japánok. A harc a béke megőrzéséért ma már a világ minden részén folyik. Ügy száll a békét akarók hangja a világban, mint a Hirosimában, az atombomba krátere felett épült béke-templom mindennap negyedórán át zúgó harangjainak zúgása. Nyugodtan mondhatjuk mi is az osztrák békeharcossal: „Szívós harcunkban a Kelet és Nyugat hatalmas békeerejébe vetett hit, az emberi értelembe vetett bizalom és a népek kimeríthetetlen élniakarásá- nak tudata erősít bennünkeU Ezért fogunk mi győzni.” Igen, mi győzni fogunk. Az élet erősebb a halálnál, az alkotás erősebb a rombolásnál. A jövőnek, a fejlődésnek az útját elrekeszteni nem lehet. Az atom felszabadított energiájával építeni fogunk és nem pusztítani. Még hó ül a földeken és a hegyek hátán, jég fedi a folyók vizét, de a felhő nélküli tiszta, kék ég keleti horizoi ján egyre nagyobb erővei, egyre pirosabban kel fel az új tavaszi nap. Kipattanásra várnak a fák rügyei, hogy gyümölcsöt hozzanak és új lászok érlelésére készülne; a hótakaró alatt búvá búz“-e- lek. {Tihanyi re ssahangnái Eoy kiránduló: Kedves visszhang, mi a véleményed arról, hogy takarékbetétkönyvet váltott fiam. Domokos? A visszhang: .... o k o s 1 ERRE EZ A GYÓGYSZER — Az én zsebiá. zamra semmiféle cUJ. receptkönyvb* se re — tudnának orvosságot írni, — Nem recept- könyv kéne ahhoz, hanem takarékbetétkönyv. Eddig sem hittem ezt, a kongresszuson pedig még inkább meggyőződtem ennek ellenkezőjéről. Igenis tőlünk, munkás emberektől függ, hogy továbbra is béke marad-e, vagy háború lesz. — Elmondja-e bányász társainak azt, amit a kongresz- szuson hallott? — Igen. feltétlen elmondom. Hiszem, hogy beszámolóm még nagyobb erőt ad valameny- nyiülk munkájához, s megérti minden bányásztársam. hogy rajtunk, egyszerű embereken múlik a béke megőrzése. Nem felejtettük el az elmúlt háború borzalmait. ‘— Mit tart Somoskői elvtárs a salgói bányászok legfontosabb feladatának a bé'keharc- ban? t— Legfontosabb feladatunk a termelés növelése. Nagy kedvvel, nagy alzarattal kell megfognunk a munka végét. Brigádom az elmúlt hónapban 100 csille szenet adott terven felül az országnak. Célunk, hogy a jövőben ezen eredményünket túlszárnyaljuk. Egyszerű munkás embernek, egyszerű szavai ezek a békéről. Olyan szavak, amelyékhez tették is párosulnák. Somosíkői Lajos Árpád bé kéküldött aznap, amikor hazatért a kongresszusról, a dél- utános műszakban társával együtt tíz csille szén helyett tizennégyet termelt. Nem nagy A SZABAD NÓGRÁD TÉLI PÁLYÁZATÁRA ÉRKEZETT A gabonatermelés néhány problémájáról A MAGAS GABONATERMÉS elérésének egyik tényező, je az idejében és helyesen végzett talajelőkészítés. Az őszi vetéseknél úgy helyes az elő- veteményt megválasztani, hogy augusztus második felében elvégezhessük a nyári mélyszántást, legalább 20, de ha a talaj minősége megengedi 25 centiméter mélységben. A szántás elvégzése után haladéktalanul munkáljuk el a talajt simító- val, fogassal, hengerrel és vetés előtt (ami szeptember 20 és október 20 közötti időben a legalkalmasabb) 8—10 nappal végezzük el a szükséges talajmunkát, hogy vetésig a talaj megülepedjen. Ezzel a munkával dolgozzuk be a szükséges 100—150 kg szuperfoszfátot, és ha a talaj nitrogén tápanyagban is szegény, akkor pétisóból 40 kg-ot használunk az ősz folyamán. Ezt a munkát követi a vetés, amit meg kell előzni a vetőmag megválasztásának, tisztításának és csávázásának. Ezen a téren azonban még sok a tennivalónk. A vetőmag megválasztása különösen'az egyéni dolgozóknál, de még a tsz-ek- nél sem volt eddig céltudatos. A jóminőségű vetőmagot akkor kapjuk meg — ami a további vetésre alkalmas —, ha aratás előtt kijelöljük azt a parcellát, területet, amely a legtisztább (gyomtól és elfaj- zástól), és a legfejlettebb szemeket tartalmazza. Az így kijelölt területen teljes érés előtt végezzük e] az aratást, külön asztagba rakjuk, külön csépeljük és ugyanígy járjunk el a raktározásnál is. Ha ezt a módszert széles körben alkalmazni fogjuk, kh-anként legkevesebb 100 kg terméstöbblet fog jelenteni. ENNEK A MÓDSZERNEK a bevezetése egyéni gazdaságokban is lehetséges, és megszívlelendő dolog, mert saját, és népgazdasági érdekek fűződnek hozzá. Gondol; mk csak vissza az 1954. évi aratásra, illetve közvetlen, az aratás előtti hetekre. A búza vetések mintegy 75 százalékában idegen kulim mag és a rozs is jelen volt, u . zi árpában is. A búza < s őszi árpa között felnövekvő rozstövek nemcsak azon keresztül okoznak kárt, hogy különböző igényüknél, te- r.yészterületükuél, bokrosodó képességüknél fogva a termelt növénytől eltérően fejlődnek, és azt elnyomják, hanem azáltal is, hogy nem egyidőben érve, az aratásnál is szemvesz- tességet okoznak és végeredményben a termelés mennyiségét csökkentik. Ezen túlmenően komoly kártétel jelentkezik azáltal is, hogy lesrontják a termelt fajáru értékét, különösen búzánál a liszt minőségét. A másik nagy veszélyt a vetőmagvakban a gyommagvak jelentik, melyek a vetésben kikelve elnyomják a kultúrnövényeket. A vizet, a tápanyagot elszívják a növények elől. Ezért a jó vetőmag előállításának a tisztítás a legelemibb feltétele. A fertőző üszökkár leküzdése érdekében minden termelőnek ű kell végezni a csávázási. Előbb ki kell tisztítani a vetőmagot és utána csávázni. A jó vetőmag előállításához hozzájárul még a vetés előtt vég- sendő napon melegítés. Ahhoz, hogy jó csíraképességű vetőmagot kapjunk, aratás után utóérési folyamaton kell át- mennie még akkor is, ha aratása teljes érésben történik. Olyan területen, ahol a vetőmagot még annak az évnek ászén kell elvetni, amelyik év nyarán learattuk, és így az aratás és a vetés között rendelkezésre álló idő nem teszi lehetővé a szükséges utóérés lefolyását, a vetőmag csírázóképessége gyengébb. Ez a jelenség megyénk területén is fennáll, még a tsz-eknél is, de döntően az egyéni gazdálkodás vonalán. Ilyen esetben nincs idő arra, hogy az aratás után a mag magától megérjen. Tehát meg kell gyorsítani az utóérést, mert a vetési idővel nem késlekedhetünk, mivel azzal a terméshozamot csökkentenénk. AZ ILYEN VETŐMAGVAK csírázóképességének fokozására dolgozta ki Liszenko akadémikus azt az egyszerű módszert, amely abból áll, hogy a kicsépelt és megtisztított magot 5—8 napon keresztül attól függően, hogy milyen érési fokon történt az aratás, a napon melegítjük, és ezzel az utóérési folyamatot lerövidítjük. Ez az agrotechnikai eljárás javítja a vetőmag minőségét, növeli a csírázóképességeket és fokozza a csírázás! eréiyt. Az - It vetőmagból egészsége hajtások és erős növények fejlődnek. Az ilyen e’iárás is kh-an- ként legalá b egy mázsa többlettermést eredményez. Ezek után Kezdünk a vetéshez úgy, hogy jó előkészített tr. iajon 4—5 centiméteres mélységbe egyenletesen kerüljenek a magok. A vetés idő. pontja befolyást gyakorol a tenyészidő hosszára, ami szoros összefüggésben vám a termés nagyságával. A mi viszonyaink között a korai érésre, tehát a tenyészidő megrövidítésére törekszünk. Ennek, az a magyarázata, hogy gabonáink beéré- se szakaszán a legtöbb esetben a nagy meleg és szárazság fejlődési zavarokat idéz elő a növénynél és ennek következtében a szemek teljes fejlődését gátolják, ami a szorult szemeket eredményezi. Tehát úgy az őszi, mint a tavaszi gabonáknál a vetési idővel befolyást gyakorolhatunk a korábbi érésié. A. megfigyelések alapján a korábban vetett gabonák hamarább be is érnek. Ezért arra kell törekedni, hogy amikor a talaj állapota megengedi, azonnal kezdjük meg a tavaszi vetések talajelőkészítését, és ezt követően a vetést. Különösen fontos a korai vetés tavaszi búzánál megyénk egész területén ahhoz, hogy megfelelő termést tudjunk betakarítani. ÖSSZEFOGLALVA: nincs fontosabb feladata a növény- termelésnek, mint a legjobb termelési értékkel rendelkező vetőmag előállítása, és a vetéshez való előkészítése. A korszerű agrotechnikai eljárások mellett ez a legnagyobb biztosítéka a további biztos és magas terméshozamok elérésének. Ehhez kérem a mező- gazdasági szakemberek további véleményét. Nyissunk felette vitát és gondolkozzunk valamennyien azon, milyen módszerekkel tudnánk különösebb befektetés nélkül termésátlagainkat fokozni. Ezen módszerek bevezetésére hívom fel a mezőgazdaság} szakemberek' ígyelinék. Indítsunk széleskörű versenymozgalmat szocialista szektorainknál a 10 elérésiért ZÍ yÜZa átlaStermes ' Miklós János, főagronómus. Pásztó, 1 / h
