Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-09 / 12. szám

2 SZABAD IN'SgbXd 1955. február I. PÁRT ÉS PÁRTÉPITÉS -fr A funkcionáriusok pártoktatása a balassagyarmati járásban Pártunk 1953 júniusi és a III, kongresszus határozatában megszabta, hogy népi demokrá­ciánk fejlődésének új szakaszá­ban legfontosabb feladat állan­dóan emelni a dolgozók élet­színvonalát. Ennek a feladat­nak a végrehajtásához viszont szükség van az egész dolgozó nép lelkes munkájára, különö­sen a kommunisták, a funkcio­náriusok példamutatására. Az új szakasz feladatainak végre­hajtása során ez évben különösen fontos, hogy minden párttag, minden funkcionárius világosan lássa munkaterületén a tennivalókat, bátran, biztosan intézkedjen és pontosan, tervszerűen dolgoz­zon. Mint ahogy nem lehet életszínvonalat emelni jó mun­ka nélkül, úgy nem lehet jó munkát végezni tanulás nélkül. Az új szakasz feladatainak végrehajtása, az 1955-ös gazda­sági év sikeres teljesítése so­rán, a jelenlegi nemzetközi helyzetben mindnyájunk előtt világosan kell állnia pártunk III. kongresszusán elhangzott szavaknak. „Ilyen viszonyok között fokozottabban szüksé­ges, hogy a párt minden tagja feltétlenül megszerezze az eszmei, politikai felkészültség­nek azt a fokát, amely munka­köre jó ellátásához szükséges, amely képessé teszi őt arra, hogy új kérdések felvetésénél gyorsan, helyesen tájékozód­jék, s megfelelően tudjon ha­tározni.” Miért hangsúlyozzuk ennyire az egyesek által már „elcsé­peltnek” ható tanulás fontos­ságát? Azért, mert nem lehet jó gazdasági vezető az, aki nincs tökéletesen tisztában az önköltség csökkentésének, vagy a termelékenység emelésének jelentőségével és hatásával a szocialista termelésben és nem tartja ezt a napi munkájában szeme előtt. Ugyancsak nem tudja a tanács és a tömegek közti kapcsolatot erősíteni és ennek fontosságát megmagyarázni egy olyan funkcionárius, aki nincs tisztában a tömegek tör­ténelmi alkotó szerepével, nem ismeri a tömegkapcsolat elmé­lyítésének módszereit és nem hallgatja meg a tömegek véle­ményét, az irodából, az íróasz­tal mellől intézkednek. A me­zőgazdaság fejlesztését szolgáló határozat a termelőszövetkeze­tek fejlődésére is nagy súlyt helyez. Azonban hogyan tud a termelőszövetkezet előnyeiről agitálni egy párttitkár, vagy egy népnevelő, ha nem ismeri a kollektív munka gazdasági előnyeit, az egyénileg végzett munkával szemben. A tanulás fontosságát a ba­lassagyarmati járás párttagjai és funkcionáriusai többségben megértették és szorgalmasan gyarapítják tudásukat. Hogy mit jelent a tervszerű tanulás, azt Kristofek elvtársnak, a Nógrádkövesdi Kőbánya igaz­gatójának példája is bizonyítja. Az elvtárs amellett, hogy tech­nikumba jár, pártpropaganda munkát is végez és a községé­ben szemináriumot vezet. Poli­tikai tudását természetesen hasznosítja gazdasági alapon is. így nagy része van abban, hogy a bánya tavaly élüzem lett, jelenleg is az elsők között van. Tóth István elvtárs, a dej- tári József Attila Termelőszö­vetkezet elnöke elmondotta, hogy a kongresszus határoza­tait tanulmányozva értette meg, hogy az életszínvonal emelése szempontjából milyen jelentős a termelőszövetkezeti gazdálkodás, mert ő mint jól dolgozó középparaszt, soha nem rendelkezett munkája után olyan jövedelemmel, mint amilyet az elszámoláskor ka­pott. Ezek és sz ezekhez hasonló példák bizonyítják, hogy mit jelent a rendszeres tanulás napi munkánk elvégzése során. Azonban nem minden funk­cionáriusnál és párttagnál ta­pasztalhatjuk ezt, hogy való­ban elmélyülten tanulmányozza a kongresszus határozatait. Az utóbbi időben egyre több­ször előfordul, hogy egyesek „sürgős” munkájukra való hi­vatkozással elhanyagolják kép­zésüket, a szemináriumok és konferenciák látogatását. Több elvtárs tesz olyan kijelentése­ket, amely a pártoktatás le­becsülését jelenti és mivel gazdasági és szakvonalon ma­gasabb iskolai végzettséget szereztek, kijelentik, hogy ők a pártoktatásban már nem is tanulnak újat. Ez odavezet, hogy magatartásuk önteltté válik, munkájukban nem kö­rültekintően és alaposan dol­goznak és sok esetben politi­kai képzetlenségük miatt ko­moly hibákat követnek el. Nem a tanulás lebecsülésének eredménye-e az, hogy Dudás elvtárs, a balassagyarmati já­rási tanács mezőgazdasági osz­tályának vezetője kintjárva a községekben, napokat tölt el a tanácsházán anélkül, hogy az utca másik oldalán lévő ter­melőszövetkezetet meglátogat­ná és ott segítséget nyújtana? Természetesen nem teszi ezt, mivel nincs tisztában eléggé a termelőszövetkezetek politikai jelentőségével. Ebben az okta­tási évben ezidáig egyetlen egy konferencián vett részt. Több elvtárs követ el politikai vak­ságból olyan hibákat, hogy kuláknak ad kedvezményt, a termelőszövetkezet kárára. Akadnak olyan elvtársak is, mint Sinkó elvtárs, a nógrád­kövesdi állami gazdaságban, aki semmibevéve a pártmegbí­zatást, mint propagandista eb­ben az évben még egy szemi­náriumot sem vezetett le és ar­ra hivatkozik, hogy hol ő, hol a hallgatók nem jelentek meg. Az ilyen példák igazolják azt, hogy pártunk egyes funkcioná­riusai tűrhetetlen módon elha­nyagolják a pártoktatást és semmibeveszik pártunk Szer­vezeti Szabályzatát, amely a párttag kötelességeként mond­ja ki, hogy „fejlessze szaka­datlanul politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajátítsa el a marxizmus- leninizmus alapjait". A fent elmondott hiányossá­goknak, a szemináriumokon a megjelenés és a tanulmányi színvonal elégtelenségének megvannak az okai. Elsősorban az, hogy maga a járási párt­végrehajtóbizottság és a vb. ágit. prop. osztálya sem foglal­kozott az utóbbi hetekben az iskolán kívüli pártoktatással súlyának megfelelően. Nem el­lenőrizte rendszeresen a sze­mináriumon való megjelenést és nem járult hozzá az eszmei színvonal emeléséhez sem. Mindezeket a VB. megtár­gyalta és a hozott határozatok Napjainkban bennünket, bá­nyászokat behatóan foglalkoz­tat a módosított bérezési rend­szer bevezetése. Az új bérezés bevezetésével megszűnik, az egyes munkák közötti arány­talanság. Döntően előtérbe ke­rül az elővájás, feltárás s a fenntartási munkák megfelelő bérezése. Én, mint fejtési csapatveze­tő, néhány sorban foglalkozni akarok azzal, hogyan is fog alakulni a fejtésen dolgozók keresete. Ezt azért tartom fon­tosnak, mert olyan hangok hallatszanak, hogy a fejtésen dolgozók keresete csökkenni fog. Tordas l. lejtősaknán dol­gozom. A hó első napjában minden csapat megkapta ideig­lenes indító normáját. Ez azért ideiglenes, mert hó köz­ben a széntelep vastagodásá­val a normánk is megváltozik. Indító normám alapján 100 centiméteres széntelepből 1 fő­re eső teljes szenelési norma 3.5 csille. A csille ára az el­múlt havi 10-30 forinttal szemben 13.06 forintra emel­kedett. Megadott norma sze­rint alapkeresetem 46.23 torin- tot tesz ki. Egy 150Y220-as szelvény kivájás talputánvét méterért 82.61 forintot szá­molnak el. Ha a múlt havi 121.8 százalékos tervteljesítést veszem alapul, akkor ebben a hónapban jóval 100 forinton felül lesz napi keresetünk. Ezt azonban csak jól szervezett munkával érhetjük el. Növeli munkakedvünket, a terv utáni progresszió is. Amíg 95 száza­léktól 100 százalékig kétszeres, szellemében kezdett neki a pártoktatás segítésének. A ja­nuár 25-i szemináriumi okta­tást 30 tagú társadalmi aktíva­hálózat és a VB. tagjai ellen­őrizték. A fő cél az volt, hogy a szemináriumok ne maradja­nak el és a propagandistái; felkészüljenek. Az előkészítés­sel elértük azt, hogy a járá­sunk területén minden szemi­náriumot megtartottak. Azonban a tervszerű ellen­őrzés mellé szükség van a kommunisták, különösen a ve­zetők, öntudaton alapuló pél­damutatására. Ezen a területen a vezetők előtt kettős feladat ál!: 1. Mutassanak példát a ta­nulásiban. 2. Felelősek azért, hogy be­osztottjaik megfelelően részt vegyenek a pártoktatásban. Ennek a kettős feladatnak a végrehajtása azt eredményezi, hogy mind a vezető, mind munkatásai politikailag kép­zettebbek lesznek. Márpedig, ha valaki politikailag képzett, az öntudatosabban, jobban dolgozik, jobb munkájával fo­kozottabban segíti az új sza­kasz feladatainak végrehajtá­sát és ezzel hozzájárul a maga és egész dolgozó népünk élet- színvonalának emeléséhez, így válnak valóra Marx sza­vai, hogy „az elmélet a töme­gekbe hatolva anyagi erővé válik.” Ezért feladata most minden kommunistának és párttagnak a pártofctatásban részt venni, a III. kongresszus határozatait alaposan elsajátítani és a ha­tározatok végrehajtásáért napi munkája során harcolni. Ezzel tesz minden kommunista ele­get kötelességének és járul hozzá hatékonyan életszínvo­nala emeléséhez. Vájó István a balassagyarmati járási pártbizottság első titkára A pártoktatás hírei A felsőfokú tanfolyam (pol. qazd. I. és II.) propaqandis.ál­nak február 12-én, szombaton d. e. 9 órakor a PH-ban (a há­romhónapos pártiskola helyén) konferenciát tartunk. A konfe­rencia anyaqa a konqresszusi anyaq harmadik témájának első része. Heiyreiqazítás: A középfokú szemináriumokon február 8-án a második téma anyaqát már be kellett fejezni és ezen a napon a harmadik téma első kétheti anyaqából bevezető előadást kel­lett tartani. (A régebbi közlés szerint — helytelenül — február 22-iq szólt az anyaq átvételének ideje.) 100 százalékon felüli teljesít­ménynél. 95 százalékos telje­sítménytől kezdődően egy csil­le szén után járó bér három­szorosára emelkedik. Az új bérezés alapján, ha a csapat egy, vagy két tagja sze­nelés közben fenntartást vé­gez, akkor vagy szénre írják, legjobb esetben pedig kieső műszaknak veszik. Itt szeret­ném felhívni a műszaki ve­zetők figyelmét, hogy indokolt esetben a fenntartást végző dolgozókat ne írják szénre, mert ezzel csökkentenék a csa­pat százalékos tervteljesítését és azt idéznék elő, hogy a csa­pat tagjai nem végeznének szívesen fenntartást. A mű­szakiak részéről ez lelkiisme­retes munkát követel azért, mert bármilyen nevezendő visszaélés a bánya állapota rosszabbodásához vezetne. Ahhoz, hogy mi, fejtésen dolgozók, keresetileg ne káro­sodjunk, szükséges, hogy a műszakiak megfelelően gon­doskodjanak fáról, sínről és nem utolsó sorban üres csil­léről. Az elmúlt hónapban háromnapos kiesésünk volt csillehiány miatt. Február 5- én a délutános műszakban ne- gyedmagammal a szokott 18— 20 csille szén helyett csak 11-et tudtunk termelni. Bízom abban, hogy a fejté­sen dolgozók keresetében csök­kenés nem mutatkozik, ha a műszaki vezetőség mindent elkövet a zavartalan szénter­melés biztosításáért. Elmondta: Frajda János vájár Jóval 100 forinton feiii! keresünk naponta Háromszor körülérné Magyarország határát Nyílt levél A berceli gépállomás igazgatójához Kedves Laczkó elvtárs! Nemrégen történt — elég jól emlékezem még vissza, amikor Balassagyarmaton a pártokta­tási év megkezdése előtt a propagandisták tanácskozásán résztvettünk, ahol megbeszél­tük, mit kell tenni egy propa­gandistának, mi a feladata a dolgozók politikai nevelése te­rén. Lelkes hozzászólásában többek között versenyre hívta ki a járás összes propagandis­táit és vállalta, hogy szeminá­riumában nem lesz lemorzso­lódás, minimálisra csökkenti a hiányzást, lesz fűtött terem stb. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy „lelkes hozzá­szólása” csak üres „frázis” volt, szófecsérlés, felelőtlen ígérgetés, ami egy kommunis­ta vezetőt nem szabad, hogy jellemezzen. Személyesen meg­győződtem arról, hogy gyakran átadja a vezetést a helyettesé­nek és legutóbb már arról ér­tesültem: nem is akar propa­gandamunkát végezni. Nem tudom mi az oka, hogy vissza­vonult a propagandamunkától, de annyi biztos, hogy nem tette helyesen. Ezzel a csele­kedetével maga is azok közé a funkcionáriusok közé tarto­zik, akik elhanyagolják poli­tikai képzésüket, akik úgy gondolják, hogy már eleget tudnak. Laczkó elvtárs magá­ra is vonatkozik a KV határo­zata, amely kimondja, hogy véget kell vetni annak, hogy egyes vezetők tűrhetetlen mó­don elhanyagolják politikai képzésüket. Vagy talán nem akar jó vezető lenni? Ezt nem tételezem fel. De ha jó vezető akar lenni, akkor nemcsak szakmailag, hanem politikailag is képeznie kell magát. Csak így állja meg helyét és csakis így tudja dolgozóit is szocia­lista szellemben nevelni. Ezt mint vezetőtől meg is követeli a párt, mert csak olyan veze­tőkre van szükség, akik gaz­dasági és politikai téren egy­aránt megállják a helyüket. Kérem a levelem elolvasása után gondolkozzon jelenlegi álláspontján és ha szükséges­nek tartja, írja meg válaszát. Elvtársi üdvözlettel: Hegedűs László A Salgótarjáni Acélárugyár huzalművében a bútorrúgó üzem dolgozói megfogadták, hogy a lakosság jobb ellátása érdekében április 4-ig 48 ezer bútorrugót készítenek elő­irányzatukon felül. A felsza­badulási verseny lendülete nyomán januárban 116 száza­lékra teljesítették tervüket és már 39 864 bútorrugót gyártot­tak az előírton felül. Február első hetében még szebb ered­ménnyel büszkélkedhetnek. Az országos bányásztanács­kozás megmutatta, hogy mi­lyen hibák és akadályok gátol­ják a széntermelési tervek tel­jesítését, a kitermelt szén ön­költségének csökkentését. A nógrádi szénmedence küldöttei a bányásztanácskoaásról haza­térve munkához láttak, hogy az eddigi hibák kijavításával megteremtsék a tervteljesítés és az önköltségcsökkentés alapját. Letovai elvtárs kónyá- si üzemvezetcihelyettes intéz­kedési tervet dolgozott ki, ame­lyet az üzemegység jóváhagyá­sa után határozott rendelkezé­sekként adtak ki az üzemben. A Letovai elvtárs által el­készített rendelkezés előírja, hogy a frontfejtésekből és egyéb vágatokból kikerülő rabolt faanyagokat a külszínre kell szállítani. Ennek végrehajtásáért az ak­nászokat és frontmestereket teszik felelőssé. Rendelkezésbe adták ki, hogy az aknászok na­ponként kötelesek minden munkahelyen telepvastagságot mérni és ennek megfelelően a faigénylést elkészíteni. A fa­igénylés helyességét a körlet­vezetők kötelesek felülvizsgál­ni és aláírásukkal igazolni. Az igényelt fát a körletvezető alá­írása nélkül kiutalni nem le­het. A rendelkezés szerint azokon a helyeken, ahol a fő- teviszonyok jók, széldeszka he­lyett bordafát kell használni. A létszámgazdálkodás na­ponkénti ellenőrzését a körle­tek vezetői, a gépészeti veze­tő és a külszíni felvigyázó kö­teles végrehajtani és arról na­ponként jelentést adni az üzemvezető-helyettesnek. Az indokolatlan túltelepítésért a hiba elkövetőjét teszik fele­lőssé és a helytelen telepítés­Esedékes tervüket 130 száza- lékra váltották valóra. Így máris túlszárnyalták április 4-i felajánlásukat és szombat reggelre már az 50 000-ik ter­ven felüli bútorrugó is leke­rült a gépről, A rugókészí­tők győzelmének oroszlánrésze van abban, hogy a huzalmű már annvi huzalt készített elő­irányzatán felül, ami három­szor körülérné Magyarország határát. bői eredő többletbérköltsége­ket a hiba elkövetőivel fizet­tetik meg. Pótműszakot csak indokolt esetekben (üzemza­var, mentés, stb.) lehet végez­tetni, melyre az üzemvezető adhat engedélyt. A telepítések idejét a dél- előttösi szakban 6 óra 55 perc­re, a délutánosiban 14 óra 55 percre, az éjjelesi szakban pe­dig 22 óra 55 percre határoz­ták meg. A telepítés és kiszállás pontos idejének betartá­sáért az aknászok és a dol­gozók egyetemlegesen fele­lősek. A rendelkezés megszabja, hogy az aknászok a műszak kezdete után 15 percen belül kötelesek létszámjelentést adni a disz­pécsernek. A termeléshez szükséges anyagok biztonságos és szak­szerű tárolásáról is intézkedik a kiadott rendelkezés. Ennek végrehajtásáért külszínen a gépészeti, építészeti vezető és a külszíni felvigyázó, bányá­ban a körletvezetők felelősek; Előírja, hogy a dolgozók által vásárolt ócskafát csak a kül­színi felvigyázó megtekintése után lehet elszállítani. Az energia gazdálkodásra vonatkozóan megszabták, hogy külszínen reggel 8 órától dél­után 16 óráig nem szabad vil­lannyal világítani. Az esti ki­világítás az aknaházban, für­dőben és az irodában a szük­ségletnek megfelelően, de 1< feljebb 16 órakor kezdődhet. Ennek a rendelkezésnek a be­tartásáért a külszíni felvigyá­zót teszik felelőssé. A rendel­kezés továbbá előírja, hogy minden csapat részére leltár készítendő, melyet havonta ellenőrizni kell. A kányási vezetők intézkedései a bányásztánácskozás után Antal Sándor a gépállomáson A mezőgazdaság fejlesztésé­ről szóló határozat sikeres vég­rehajtása egész dolgozó népünk közös ügye. Ez a tudat hatotta át ezer és ezer ipari dolgozót, amikor önként jelentkeztek a gépállomások, tsz-ek és állami gazdaságok patronálására. Ez a felismerés ösztökélte a Zagy- vapálfalvi Bányagépgyárban dolgozó Antal Sándor asztalost is. Kérte, hogy ő is résztvehes- sen az érsekvadkerti gépállo­máson a téli gépjavítási mun­kákban. December 20-án érkezett a gépállomásra. Jöttét a gépállo­más vezetői és dolgozói öröm­mel vették. Rajta kívül ezen a napon még hét ipari dolgozó jelentkezett a gépállomáson. Rövid ismerkedés után mun­kához láttak. Antal elvtársat Laczkó János asztalos mellé irányították. — Szokatlan volt a munka — mondja Antal Sándor. — Nem, mintha a gyárban rierr, dolgoztam volna becsületesen, hanem, mert előttem teljesen ismeretlen munkát kellett vé­geznem: cséplőgép javítási, őszintén megvallom, azt sem tudtam, hol is kezdjem el a pótasztal elkészítését. Nem szé- gyeltem tanácsot kérni Laczkó elvtárstól. 0 a legnagyobb készséggel állt rendelkezésem­re. A pótasztalt végre siker ült elkészítenem. Sokkal rövidebb idő alatt is el lehetett volna készíteni, ha géppel dolgoztam volna. Sajnos, a gépállomáson kézifűrész, kézigyalú és egy körfűrészen kívül más szerszá­mok nem álltak rendelkezé­semre. Antal Sándor nem riadt vissza a nehézségektől. Fiatal munkás létére becsülettel helytállt a munkában. Három­hetes ottléte alatt a pótaszta­lon kívül elkészített egy cséplő­géphez szükséges magtisztító elsőrészt, háromszögű ajtót, kis tisztító szemcsatornát, valamint több szerszámnyelet. Ezen kí­vül más munkákban is segí­tett. A megfelelő szerszámok biz­tosítása érdekében négy kézi­daraboló fűrészrámát és egy fűrészlemezt vitt a gépállo­másra. A patronálok többi tag­jai is különböző szerszámokkal járultak hozzá a gépjavítás si­keréhez. A patronálok munká­ját dicséri, hogy egy cséplő­gépet kijavítottak. A gépállomás vezetősége is megtett mindent azért, hogy a patronálok otthonosan érez­zék magukat. Kellően gondos­kodott a munka utáni pihenés­ről, szórakozásról. Erről An­tal Sándor ifjúmunkás így beszél: — Mindennel meg voltam elégedve. Szállásunk elsőrendű volt. Rádió, könyvtár állt ren­delkezésünkre. Munka után ki-ki a maga módján használta ki szabad idejét. Én legszíve­sebben szépirodalmi könyveket olvastam. Résztvettem nyilvá­nos páitnapon is, ahol a gép­állomás dolgozóival egységesen tiltakoztunk Nyugat-Németor- szág újraf elf egy vérzésé ellen. A patronálok szakmai segít­séget is nyújtottak a gépállo­más dolgozóinak. Antal Sán­dor ifjúmunkás javasolta a műhelyvezetőnek, hogy a meg- lévő körfűrész helyett szalag- fűrészt használjanak, mert ez­zel bármilyen vastag fát át le­het vágni. Javasolta továbbá, hogy állítsanak be még egy gyalupadot. Három hét után a patronál lók visszakerültek üzemeikbe, A gépállomás dolgozói öröm­mel vették volna, ha Antal Sándor fiatal munkás tovább­ra is a gépállomáson marad. Egyöntetű vélemény a gép­állomáson, hogy becsületesen helytállt és példamutatóan vette ki részét a munkából. Ragaszkodásukat mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy a gépállomás vezetősége kéréssel fordult a Bányagépgyar veze­tőségéhez: tegyék lehetővé hogy ismét elmehessen a gép­állomásra. A gépállomás dolgozóinak kérése meghallgatásra talált. Antal Sándor elvtárs most ismét négy napra kimegy a gépállomásra, hogy a tavaszi munkák megkezdéséig a hát­ralévő időben segítséget nyújt­son a cséplőgép javításban. A Bányagépgyár vezetősége azzal indította útnak Antal elvtársat, hogy mondja meg a névállomás dolgozóinak, a vál­lalt ekekerék perselyeket 8-ára elkészítik, azt a gépállomás dolgozói szerdán átvenel'k. Január 26-án idomítójától elszökött egy fiatal kifejlődött farkaskutya Ismertető jelei: balszem alatt két centiméter hosszú egyenes vágás nyoma látható. Rex névre hallgat. Négy farkaskörme < an. Lábai, szőrzete szabályszerű farkas- szín Hátszőrzi te: hamvasszínű. Magassága körülbelül 80 centiméter. Súlya körülbelül 45 kilogramm. ft nyomravezető 200 forint jutalomban részesül! Cím a kiadóhivatalban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom