Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-26 / 17. szám
2 SZABAD XOSB’Cn 1935 február 26. SZOROSPATAKON BECSÜLETE VAN AZ INTÉZKEDÉSI TERVNEK AZ ELMÚLT ÉV SORÁN a •III. pártkongresszusnak a szénbányászatra vonatkozó célkitűzései megvalósítása céljából a Nógrádi Szénbányászati Tröszt vezetői a második félévre intézkedési tervet dolgoztak ki. Az intézkedési tervben felsorolták mindazokat a feL adatokat, amellyel a nógrádi szénbányászat mennyiségi, termelékenységi, önköltségi mutatóit a párt politikájának megfelelően, sikeresen elvégezheti. Az elmúlt év első felében a tröszt nem teljesítette tervét, s igy célkitűzései jórészét sem. A nógrádi tröszt például feltá- r ás-elő váj ás i tervét csak 84 százalékra tudta teljesíteni. 2710 folyóméter fontos vágat- kihajtással maradt el és az 1953-as évhez viszonyítva összteljesítménye 110 kg-mal csökkent. A második félévre készített intézkedési terv műszaki feladatai nagyobbrészt azt a célt szolgálták, hogy a tröszt 1955. éves előkészületei időben megtörténjenek, valamint, hogy az első félév lemaradásának pótlását elősegítse. Ezt a célkitűzést sikerült is kisebb-nagyobb mértékben teljesíteni. 2875,2 folyóméter fővágatot hajtottak ki terven felül. Ezenkívül több, régen húzódó feladat nyert elintézést. Elkészült a szurdoki lejtősakna új feltárási és elő- vájási terve. A kányási-üzem vízveszélye megoldást nyert és az üzem fejlesztési terve elkészült stb. A tapasztalat tehát azt bizonyította, hogy az intézkedési tervnek megvan a maga előnye. Irányt mutat egy-egy időszakra. Figyelemmel lehet kísérni, melyik üzem hol tart a feladatok végrehajtásában. Most, 1955-re újabb tervet készítettek a tröszt, és az egyes üzemek vezetői. Nézzünk meg egy ilyen üzemi intézkedési tervet. A SZOROSPATAKI üzemegység intézkedési terve előírja, hogy az 1955-ös évben a termelés 20 000 tonnával emelkedik. Ezenkívül 19 060 folyóméter vágatot kell ‘ kihajtón. Az 1,29 összüzemi teljesítményterv elérésére az improduktív külszíni műszak számát csökkentik. Az Északi-tárót bekötik a koncentrációba és ezzel naponta 18 külszíni szállítót szabadítanak feL A koncentráÄOBOOQOOOOOÖOCOÖÖOOOOOOOOOOOOCßOOCCOUDOOC ció bekötésével párhuzamosan a koncentráció-telep rendezési munkálatait elvégzik, s ezzel naponta 14 fő szabadul fel. Ezt a feladatot az üzemvezetőség április 4-re, hazánk fel- szabadulásának 10. évfordulójára kívánja megoldani. A munkálatokat megkezdték. AZ ÖNKÖLTSÉGI TERV betartása érdekében olyan technológiai eljárásokat alkalmaznak, mint például elővá- jásnál a gyorsvágat-kíhajtás, fejtésen a csoportos pillérfejtés. (Csoportos pillérfejtésből tonnánként 9.60 forint, frontfejtésből tonnánként 20—16 forint munkabérrel termelnek.) A fenntartási műszak csökkentése érdekében 800 folyóméter vágatot korszerűen biztosítanak. Márciusig megindítanak egy frontfejtést, ahol vastá- mos biztosítással 70 százalékos famegtakarítást érnek el. A robbanóanyag megtakarítása érdekében technológiai utasításokat dolgoznak ki. Megszabják, hogy az egyes munkahelyeken mennyi robbanóanyagot használhatnak fel. Ez csak néhány feladat a szorospataki üzemegység 1955- ös évre szóló intézkedési tervéből. A szorospataki üzemegység Hosszú ideje már, hogy az Állami Faluszínház tagjai szép és színvonalas előadásaikkal minden hónapban ellátogatnak Karancskeszibe. A színészek szívük minden melegével, tudásuk legjavával adják elő darabjaikat. Hiba van azonban a közönség jegyeimével. De nem is a közönség hibás elsősorban, hanem a rendezőség, a kultúrotthon vezetősége. Már három előadás megrendezésénél figyeltem meg, hogy sokkal több jegyet adnak ki, mini ahányan a kultúrotthon- ban valójában elférnének. A je- gyek ^nincsenek megszámozva, mindenki oda ül, ahová kedve tartja, vagy ahogy érkezik, tekintet nélkül arra, hogy milyen árú jegy szól arra a helyre. A nagy zsúfoltság következtében csak kibírhatatlan zajt lehet hallani. Az egyik műszaki vezetői és dolgozói már sok mindent tettek az intézkedési tervek végrehajtása érdekében. Az első negyedévre előírt 6040 folyóméter vágatkihajtásból több mint 4000 folyómétert teljesítettek. Az elővájásoknál a mű- szakkénti egyméteres előrehaladási sebességet többé-kevés- bé megoldották. A vastámos biztosítást alkalmazzák, s egyelőre már némi famegtakarítást is érnek él. Szoros-Észak II. lejtősakna 10—12 nap múlva szénre ér. A MENNYISÉGI TERMELÉS terén február hónapban lényegesen javult a helyzet. Szorospatak a versenyállásban majdnem mindig az utolsó helyen szerepelt. Február hónapban eddig esedékes havi tervét 104,3 százalékra teljesítette, és 1190 tonna szenet adott terven felül. A szorospataki üzemegységnél van becsülete az intézkedési tervnek. A terv nemcsak pusztán papír és üres frázis, hanem — amint az elért eredmények bizonyítják — teljesítik is minden részletében. Az üzem párt- és szakszervezete mindjobban ellenőrzi annak végrehajtását és komoly támogatást nyújt a műszaki, valamint fizikai dolgozóknak. előadáson például abba kellett hagyni a darabot a nagy lárma miatt. A község dolgozói nevében azt hiszem határozottan követelhetem, hogy a kultúrotthon vezetősége sürgősen teremtsen rendet az előadások megszervezésében és a 300 férőhelyes kultúrotthonba ne préseljen be 400 embert. Ha nagy az érdeklődés, rendezzenek két előadást. Jgy nagyon sok bosszúságtól kímélhetjük meg a munka után szórakozni, nem pedig veszekedni vágyó dolgozókat. Az esti előadásokrja ne engedjenek be 16 éven aluli gyerekeket, mert ez egyrészt az előadás csendjét, másrészt a gyerekek másnapi tanulását zavarja. Márkus Erzsébet Nógrádmegyei DISZ-bizottság Az erdő védelme Neves kutatóink sokat írnak, tanáraink sokat oktattak, gyakorlati embereink nagy harcot vívnak azért, hogyan védjük meg erdőink talajának humuszát, és azon keresztül az erdő talajának vízkészletét. Különösen fontos ez a kérdés itt a bányavidékeken, hol az altalajvíz a bányákon keresztül elfolyik, ezért a fa, illetve az erdő. csupán a hó, vagy eső alakjában kapott csapadékra volt utalva. Ez az altalajvízhiány tette tönkre például az Ereszt- vény, Újbánya, Salgó környéki bükkösöket. Elsőrangú kötelességünk tehát, hogy ebből az egész évi csapadékból minden cseppet — ami módunkban áll — megmentsünk az erdőnek. Nézzük, mit teszünk mi ezen a téren. Az elszáradt apróbb és nagyobb gallyakat és ágakat, amelyek évenként lehullanak, összeszedjük és elvisszük, azokat a száraz gally- és ágdarabokat, melyek a hegyoldalak vízi lépcsőit képezték. Ezáltal, mivel ezt a természetes vízilépcsőt megbontottuk, úgy a tavaszi hóolvadáskor, valamint egész évben a csapadékok gyors és ezáltal káros lefolyásának szabad utat engedünk. Ez a gyors lefolyású víztömeg hordja magával az erdőtalaj humuszát, és ezzel terméketlenné teszi a talajt. De nemcsak a száraz gallyakat és ágakat szoktuk összeszedni és elvinni, hanem az utak, medrek és ami a legszomorúbb, a völgyek „kő” vízilépcsőit is. (Ezt sehol sem láttam, csak itt.) Ennek következtében a tavaszi hóolvadások, valamint nyári záporok után egyszer-egyszer 20-25 centiméter vastag hordalék jön le, például a Forgácstelep felső hídjához is. Ezért hagyjunk békét a hegyoldalak száraz gally- és ághulladékainak, mert amellett, hogy ezek az erdőtalaj védelmét, látják el, ebből lesz a humusz is, mi nélkül az erdő életképtelen. Hagyjuk meg végül a völgyek természetalkotta kő-, vízilépcsőit is. Ezzel el fogjuk érni, hogy a gally és ágak által felfogott .víz,, miután nem tud gyorsan lefolyni, az erdő aljába rakódik le. A kőlépcső által megtört víz sem fogja esetről esetre, mind mélyebbre, végül szakadékká tenni a völgyeket. Virányi József erdész amely az elhasználás folyamán fokozatosan megy át a vele előállított termék értékébe. 3. A bérköltség, amelyet az illető termék termeléséhez kifizetett munkabérek alkotnak. 4. Az úgynevezett különféle költségek. Ezek együttvéve alkotják a tennék önköltségét. A munkatermelékenység növelése az önköltségcsökkentés legfőbb tényezője. Ha egy termék előállításéhoz a társadalmilag szükséges munkameny- nyiség csökken, az önköltség is csökken. A termelékenység növelése az alapja a szocialista felhalmozásnak, a rendszeres árleszállítás megvalósításának, az életszínvonal állandó emelésének. Azonban nem vonja maga után automatikusan az önköltség csökkentését. Sőt, ha nincs hehres viszony a munkabérek emelkedése és a termelékenység növekedése között. akkor a termelékenység emelkedése ellenére az önköltség növekedése is bekövetkezhet. Ahhoz, hogy a szocialista felhalmozás növekedjék és az életszínvonal emelkedését biztosító árleszállítások végrehajthatók legyenek, a munkabérek emelkedése mellett csökkenteni kell az önköltséget,. Ez azonban csal: akkor lehetséges, ha a munka termelékenység gyorsabban növekszik, mint az átlagbér. Ebben az esetben a munkabérek reális emelkedése mellett csökken a termékegységre eső bérösszeg. Tehát a munka termelékenységének emelése és az önköltség csökkentése dialektikus egységet alkot. Az önköltség csökkentésének igen fontos eszköze még a takarékosság, az anyaggal és az igazgatási költségekkel, amelyet pártunk III. kongresszusa is különösen aláhúzott. Az anyagpazarlés legjobb ellenszere a tudományosan megalapozott anyagfelhasználási norma kidolgozása és a norma szerinti anyaggazdálkodás. Beható műszaki vizsgálat alapján állapítsák meg az egyes termékek előállításához szükséges anyag mennyiségét* minőségét és a gyártásnál valóban csak a normaszerinti indokolt anyagokat használják fel. Egyes üzemeknél igen gyakori jelenség még a selejtgyár- tás, amely elsősorban abból adódik, hogy nem tartják be a technológiai fegyelmet, sőt sok helyen el sem készítik vagy nem reálisan dolgozzák ki a műszaki normákat. Megyénkben a kisterenyei bányaüzemnek van legtöbb feladata a minőség javítása terén, mert magas a palatartalma. Az önköltségcsökkentés harmadik fontos eszköze a gazdasági vezetés színvonalának megjavítása. Szükséges, hogy B pért és a gazdasági vezetők nagyobb hozzáértéssel irányítsák munkaterületüket, fordítsanak nagyobb gondot a gazdaságos termelésre, az anyagfelhasználásra, a munka jó megszervezésére, üzemen belül és az üzemek között, az áj technika alkalmazására és a gépek kihasználására. Vegyék jobban figyelembe az alulról jövő helyes kezdeményezéseket, karolják fel az újító-mozgalmat, a dolgozók egifre fokozódó versenylendületét. A munkaverseny szervezése során a figyelmet mindig oda irányítsák, ahol lemaradás tapasztalható. pártunk politikájának si■*" keres végrehajtásához, a dolgozók jólétének emeléséhez elengedhetetlenül szükséges a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése, amely közvetlen érdeke minden dolgozónak, mert eredményei az anyagi jólét növekedésében jelentkeznek. Purger István (A szerkesztőség a kérdés tárgyalására visszatér) MEGJEGYZÉSEK BÜROKRÁCIA A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa törvényerejű rendeletét hozott a dolgozók társadalom- biztosítási nyugdíjáról. A törvényerejű rendelet kimondja: A Magyar Népköztársaság védi, segíti a dolgozóitól munkaképtelenségük és Öregségük esetén. A T. 1. § 1. bekezdése pedig így hangzik: Ezt a törvényerejű rendeletet azokra kell alkalmazni, akik munkaviszony alapján az állami társadalombiztosítás keretében betegség esetére biztosításban részesülnek. Pártunk és államunk tehát az öreg, vagy megrokkant dolgozókról gondoskodik, De nem így gondoskodik a dolgozókról a balassagyarmati SZTK. Ugyanis Antal István érsekvadkerti lakos még 1951 június 17-én, mikor a szanatóriumból hazajött nyugdíjkérelmet nyújtott be. Az alközpont ezt el is fogadta azzal, hogy tíz évet kell neki igazolni. A kért igazolásokat Antal elvtárs 1954. augusztus 6-ra tudta megszerezni, amely 11 év 1 hónap és 28 napot igazol. Itt kezdődött el a kálvária járás, mert nevezettet október 9-én behívták felülvizsgálatra és megállapították a rokkantságát a harmadik csoportba. Meg volt tehát a rokkantság, de sajnos, a pénz elveszett. Az ügyiratok egymást követték, de ezzel Antal elvtárs nem gazdagodott, nem volt pénz. Nem kapott se rokkantságot, se nyugdíjat. Márpedig a jó magyar közmondás azt mondja, hogy üres konyhának bolond a gazdasszonya. Az SZTK balassagyarmati központja elmulaszt tóttá Antal elvtársnak a pénzét kifizetni és ehelyett 32 ügyiratintézést csinált. Antal eívtárs pedig az ügyirattól mindjobban szegényedett. Úgy gondolom Böcz József az SZTK vezetője és Fazekas Lajos a nyugdíjcsoport vezetője sokkal helyesebben tette volna, ha úgy intézi Antal elvtárs ügyét, hogy folyósítja a járó összeget, hiszen ehhez joguk is van, sőt kötelességük is. Nem kellett volna a sok aktahalmaz, sőt még az sem kellett volna, hogy 1954-ről áthozzák egy rokkantnak az ügyét 1955-re, mert a papírformák azt mutatják és az úgynevezett „hivatalos írások“, hogy február 4-én terjesztették fel rokkantsági igényre Antal elvtársat. Az Országos Nyugdíjintézettől pedig a 2. ny. 792/32/1954. számú jóváhagyás már megjött> ahol elismerték november 10-i dátummal Antal elv- társat harmadfokú rolókantnak. A helybeli szervek ezt a rendelkezést azonban figyelmen kívül hagyták és így történhetett meg azt hogy a panaszos még a mai napig sem kapott egy fillért sem. Nem gyerekjátékról, hanem emberről van szó és nálunk legfőbb érték az ember. Ezt tekintse tehát a balassagyarmati SZTK is. És máskor ne aktahalmazt gyártson egy ember ügyéről, hanem intézkedjen úgy ahogy azt a minisztertanácsi határozat 69 !1954/X1. 2./MT. számú rendelete előírja, ■— Molnár -at A Magtermeltető Vállalat hírei Szandaváralja községben I Csordás János termelési felelős az étkezési borsó vetőmag kiosztását jól szervezte meg. A vetőrnagmennyiséget egy délelőtt osztotta ki a termelők részére. Cserhátsurány községben a legutóbb megtartott gazdagyűlésen Kosik Ferenc termelési felelős felhívta a gazdák f!J gyeimét arra, hogy az őszivetésű bfborhere területeken kisebb méretű felfagyás jelei mutatkoznak. A bíborherét termelő gazdák elhatározták, mihelyt az idő engedi, bíborhere* s a maghozó szarvaskerep területeiket meghengerezik, s ezt mindaddig megismétlik* míg a felfagyás veszélye fennáll. OOOCOOOOOOOOOCOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOQDOOQPOOPDnwrYnnCQ^QQQejQQ,. x>ho«x»ocK3oooooooooooooooooooooooooooooooooc»?ooooooooooooo> A munkatermelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének kérdései I I a, amikor dolgozó né- ■L’a pünk az új szakasz célkitűzésének megvalósításán munkálkodik, gyakran hallunk és beszélünk a munkatermelékenység emelésének, az önköltség csökkentésének fontosságáról. A szocializmus gazdasági alaptörvénye a dolgozók egyre növekvő szükségleteinek maximális kielégítését tűzi célul — fontos, hogy megismerjük azokat a feltételeket, amelyekkel a leghatásosabban hozzájárulhatunk e céljaink megvalósításához. Legfontosabbak a munkatermelékenység növelése, az önköltség csökkentése, amelyek szigorú dialektikus egységet alkotnak. Ahhoz, hogy a munkatermelékenység fogalmát megértsük, szükséges előbb a termelés fogalmának tisztázása. A termelés és a termelékenység fogalmát sokan azonosítják. Bár szorosan összefügg, de vizsgálatuknál különböző tényeket kell alapul fenni. A termelésnél egyrészt azt az időt, amely alatt a terméket előállították, másrészt magát a termékmennyiséget, amelyet a vizsgált idő alatt állítottak elő. A termelés fogalma alatt tehát bizonyos idő alatt meghatározott termékmennyiség előállítását értjük. A termelékenység vizsgálatánál már nem kettő, hanem három tényezőt kell figyelembe venni. A két tényező ugyanaz, mint a termelésnél, s a harmadik a termelésre fordított munkamennyiség. Ez a legfontosabb. Ez mutatja meg, hogy az egy főre eső termelés emelkedik-e, vagy csökken. Ha a termelés emelkedését vizsgáljuk egy üzemen belül találkozhatunk olyan jelenséggel, hogy például egy fél éven belül az első negyedévben 100 volt a termelési egység, a második negyedévben pedig 120-ra emelkedett. Itt a termelés 20 százalékkal nőtt. A termelékenység vizsgálatánál már megnézzük azt is, hogy mennyi munkabefektetéssel termelték a 100, illetve 120 munkaegységet. Ha a 100 termelési egységet tíz munkás állította elő és a 120-at is, akkor itt a termelékenység már 20 százalékkal emelkedett. Ha a termelés növekedéséhez megfelelően, a munkások számszerűsége is növekedett, ebben az esetben a termelés bár növekedett, de a termelékenység változatlan maradt. Ha ugyanezt a 120 termelési egységet nem 10. sem 12, hanem 14 munkás állítja elő, a termelés ebben az esetben is emelkedett, de a termelékenység már csökkent. A termelékenység növelésével általában a munkafolyamat olyan megváltoztatását értjük, amelynek eredményeképpen valamely áru termeléséhez a társadalmilag szükséges munkaidő megrövidül — kisebb mennyiségű munka lesz képes nagyobbmennyiségű használati érték előállítására. A társadalmilag szükséges munkaidő nemcsak azt az eleven munkamennyiséget tartalmazza, amely a terméket közvetlenül előállítja, hanem már a múltban elvégzett holtmunka mennyiséget is, mely a termelésnél elhasznált, termelési eszközökben megtestesült és a termékekbe átkerült. A szocializmus építése során a munka termelékenységének emelése különös jelentőséggel bír az alapanyagokat gyártó üzemeknél, megyénkben a szén- bányászatnál, Ennek vizsgálatánál azt láthatjuk, hogy megyénk bányaüzemei közül többen nem nagy eredményekkel dicsekedhetnek. Például Kazáron, bár 106,8 százalékra teljesítették a januári tervet, de az üzemi összteljesítménynél mintegy 9 százalékos visszaesés tapasztalható. Újlakon hasonló a helyzet. A termelés emelkedése nem mindig jár együtt a munkatermelékenység emelkedésével. A munkatermelékenység növekedése abban áll, hogy egy munkás a termelési eszközök, gépek és nyersanyag mind nagyobb tömegét képes azonos idő alatt mozgatni, feldolgozni, mint — mondjuk — 200 évvel ezelőtt. Továbbá, hogy az előállított termékben rejlő összmunkamennyiség csökken, s ezen belül mind nagyobb részt foglal el a múltbeli (holt) és kevesebbet az eleven munka. 71/1 ilyen módszerekkel lehet ^ növelni a termelést és a munkatermelékenységet. A termelés emelésének első és legfőbb módszere a munkatermelékenység növelése, melynek módjai: a korszerű technika alkalmazása, a termelés jobb megszervezése, megfelelő szaktudású káderek biztosítása, a dolgozók műveltségének, kulturális színvonalának állandó emelése, a munkafegyelem megszilárdítása stb. A termelés emelésének másik módszere: több munkás foglalkoztatása, s a harmadik a munkaintenzitás fokozása. Az utóbbi kapitalista módszer. Vannak olyan nézetek is. hogy a munkaintenzitás növelésével emelkedik a termelékenység. Ez nem igaz! A munkás a munkaintenzitás növelése esetén nem változatlan, vagy keve- i sebb munkaerő kifejtésével állítja elő a több terméket, hanem éppen nagyobb testierőkifejtéssel. „A munka intenzitásának növelése — írja Marx —oda juttathat valakit, hogy egy óra alatt annyi életerőt kell elhasználni, mint amennyit azelőtt két óra alatt használt el“. Az egy termék előállítására fordított munkamennyiség a munkaintenzitás növelésével nem csökken, viszont tönkreteszi a legfontosabb termelőerőt. az embert. Ebből adódóan a szocialista társadalomban a munka intenzitásának csökkenése törvényszerű folyamat. De abban, hogy mennyi munkát végez a dolgozó egy munkanap alatt, nem lehetünk közömbösek. Bizonyosfokú munkaintenzitást a szocialista és a szocializmust építő társadalomban is — a termelő erők adott színvonalának megfelelően — meg kell követelnünk. A munkaintenzitás törvényszerű csökkenése senkit sem jogosít fel arra, hogy „lógással“ töltse munkaidejét. A szocializmus építése, a szocialista termelés szigorú, szilárd munkafegyelmet követel. A továbbiakban vizsgáljuk meg az önköltség fogalmát, az önköltségcsökkentés módszerét, a munka termelékenységének és az önköltség csökkentésének dialektikus egységét. önköltség nem foglal- _ ja magába a termék előállításához szükséges társadalmi munka valamennyi ráfordítását, csak egy részét. Az önköltség tehát az egyes termékek árának az a része, amely a gazdálkodás során az illető termékre ráfordított kiadásokat fejezi ki. Ezek a következők: 1. Az anyagköltség, vagyis a termék előállításához elhasznált anyagok összessége pénzben kifejezve. 2. Az úgynevezett értékcsökkenési leírás, amely a munkaeszközöknek azt a részét képviseli, Kényelmes, kulíurált szórakozást a karancskeszi dolgodnak!
