Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-02 / 10. szám

1955 február 2. SZABAD AÓt.RÁD 3 SÜMEGES BÁCSI KENYEREI Csordulásig a pohár I „Megéri becsületesen élni". Az egyszerű emberek költöt­ték ezt a szólásmondást. S aki mellőzi eme emberi erényt, könnyen úgy jár, mint az a korsó, amelyet addig hordtak a kútra, míg egyszer eltörték . .. Nem lenne helyes ..ördögöt" festeni a falra, de a puszta tények igazolják: Nyüszberg Gyula, az újlaki bányaüzem fiatal vájára is azon az utón jár, amelyiken a korsó eltörött... Elénkpíros színű párttagsági könyvet hord a zsebében, s mégis elfeledkezett a párttag magasztos címéről és a bányász­becsületről — pedig jelezték neki előre. Az üzemnél törvény tiltja a faanyaggal való pazarlást, an­nak jogtalan eltulajdonítását. Mint párttagnak, s mint fiatal vájárnak kötelessége lett volna a rendelet betartása, s betar­tatása másokkal is. Nem ezt tette ... S amikor az üzemi fe­gyelmi bizottság szóbeli megrovásban részesítette, ő ezt csak egy flegma vállrándítással vette tudomásul. Lehet, hogy ez nála ennyit jelentett: „jó, jó, csak beszéljetek, hiszen ezért f izetnek". Az ilyen konokság nem válik becsülete javára... Az üzemnél „lassú ember" jelzővel illetik. Oly annyira lassú, hogy valamelyik nap 480 percet volt képes egyfolytában ülni: tétlenül.' Még jó, hogy bele nem fáradt! Igaz, hogy fiatal, derék, erős ember... Éppen a lassúsága miatt nem szívesen látott vendég a munkakollektíváknál. Pedig könnyen rájöhetne a számára érthetetlen rejtélyre, csak fel kellene lapoznia párt­tagsági könyvét: ..A párttag kötelessége, hogy élen járjon a termelésben .., példát mutasson a munkafegyelemben ...“ A párttag magasztos cím viselése példás, fegyelmezett, ma­gatartást követel a magánéletben is. Az ő szótárában ez a törvény ismeretlen. 29-én hajnalban épp munkába menet ösz- szeszólalkozás folytán úgy arcul vágott egy fiatal lányt (az is a munkahelyére igyekezett), hogy a lánynak orrán, száján el­indult a vér . .. Erre nem volt lassú! Ekkora aljasság elköveté­sére csak olyan ember képes, aki az új ember erkölcsét nél­külözve, saját emberi méltóságát megcsúfolva, az embertelen­ség szennyes mocsarába süllyedt. S mindezt miért tette? Azért, mert a fiatal lány — mivel hely lévén — abba a vasúti ko­csiba akart ülni. amelyikbe ő. a „bányász“ ült... S ö, mint „párttag" az udvariasságot félredobva a női egyenjogúságot vgy értelmezte, hogy a felvilágosító szót ököllel helyettesitette. Keli-e ennél nagyobb barbárság?! Csordultig telt a pohár! Vádolják a tények Nüszberg Gyula vájárt! Az erre illetékes szervek majd számonkérik tőle az önbíráskodást. S ne csodálkozzon azon, ha olyan lesz a „fo­gadj isten" is, mint amilyen az ö „adjon istene•• volt..: (lantos) fasendes, sötét a téli éjsza- ka. Kisterenye község í dolgozói még az igazak álmát Í alusszáík, amikor Sümeges Mik­lós és Vrbán József pékek már J talpon vannak, s fűtik a ke- I mencét, dagasztják a kenyeret, | hogy másnapra Kisterenyét és IkörnyéSkét friss, puha kenyér­áréi lássák el. t Délelőtt tíz óra felé a kémén­yéé már izzik, majd egymás I után, mint a katonák szép sor­ijában kerülnek a még nyers ál- | lapotban lévő kenyerek a ke- X mencébe, hogy ezután szép pi- • rosra sülve, a pékműhelyt el- «hagyva, ’kielégítsék a dolgozók { mindennapi szükségletét. S igy jmegy ez a munka napról \napra. ♦ Vgy mondják, hogy a kiste- Irenyei Sümeges-kenyér nagy i közszeretetek örvend, s ebben ; sok igazság van, hiszen ide jár­tnak kenyérért Mátramindszent, \Szuha, Dorogháza, Nemti köz- iség dolgozói is, de sokszor még • Posztóról is jönnek. ♦ ♦ Sümeges bácsi Vrbán elv társ- t sál együtt lelkiismeretes mun- I kát végez. Nem sajnálja az időt, J a fáradságot, megad a kény ér­ikészítéshez mindent, ami szük- i séges. Pedig ő is ugyanolyan lisztet kap, mint a többi pék, mégis közkedvelt a kenyere. j Azt gondolhatná az ember, hogy i’korszerűbb pékmühelyben sü- jtifc a kenyeret, mint a többiek, Xígy azért jobb. Sajnos, nem így • van. A kisterenyei Sünieges- ipékműhely korszerűtlen. Súlyos X hiba például az, hogy nem elég $ a víz, kevés a szákajtó, no meg ♦ a tűzifával is van elég hiba, rmert olyan vizes, hogy stíkszor | egész délután kell bajlódni a ifűtéssel, míg a kemence felfű­Megkezdődött a kőműves ipari tanuló felvétel Megyénkben megkezdődött a kőműves-tanuló felvétek Je­lentkezhet minden olyan fiatal fiú, aki a 15. életévét betöl­tötte. de a 17. életévét még nem lépte túl és az általános iskola legalább VII. osztályát sikeresen elvégezte. A jelent­kezőknek jelentkezésükkor be kell adni születési anyakönyvi kivonatukat, iskolai bizonyítva. nyukat és orvosi bizonyítványt arra a célra, hogy kőműves ipari tanulónak megfelelő. Az ipari tanulók otthonban nyer­nek elhelyezést, téli, nyári egyenruhát és munkaruhát kapnak, tanulmányi előmenete­lüktől függően zsebpénzben is részesülnek. A tanulmányi idő két év, a kiképzés helye MTH 102. szá­mú Építőipari Tanuló Intézet Űzd. A fiatalok jelentkezhetnek a Megyei Tanácsnál (1. emelet 106. ajtó), valamint az összes járási székhelyeken, a munka­erő-gazdálkodási csoportoknál, ahol bővebb felvilágosítást kapnak. Kékesi Emil. osztályvezető. life. Mondjuk meg az igaz­ságot: kenyércsúsztató-deszka sincs a műhelyben, igy hát a kiszedett kenyeret közvetlen a kosárba rakják, majd megiz­zadva, félmeztelen kiszaladnak vele egy raktárnak csúfolt kis helyiségbe, hogy a kenyeret ki­rakva a kosárból, újabb adag­gal megterhelve, ismét a rak­tárba fussanak. A két sütőmester azonban nem keseredik el. Izzadnak ugyan, kínlódnak, de a nép ér­dekét szem előtt tartva, min­dent elkövetnek, ‘ hogy minél jobb kenyeret adjanak. ümeges bácsi például mondja, hogy a kenyér­csúsztató-deszka hiányáért a 1központtól már büntetést is ka­pott. Bár ő igényelt, de ezidáig még nem kapott, nem tudja, mi az Oka. Vagy itt van például a ventillátor, ami már lassan egy év óta hasznai'ehetetlenül áll a műhelyben, de nincs egy em­ber, aki arra gondolna, hogy ezt be is kellene szerelni, hogy a dolgozók egészségesebb kö­rülmények között végezhetnék munkájúkat. „Itt van a fürdő is — mutat ki az ablakon — de mégsincs. Ennek is a víz az oka, meg talán a felsőbb szer­vek is. Küsztködürük elvtárs, de álljuk a sarat. Mi mesterek va­gyunk, és szeretjük is a mun­kát." Ezt legjobban az bizonyítja, hogy emellett a korszerűtlen műhely mellett Sümeges bácsi arra is vállalkozna, hogy kiflit készítsen. ígérték is már neki kifligépet, de sajnos, ez csak ígéret maradt mindezideig. Pe­dig nagyon jó volna, ha Kis- terenyén is készítenének kiflit, hiszen ott van a központi is­kola, és a dolgozók is szívesen vásárolnák. Nem fizetne rá a vállalat a 'kiflikészítésre. A felsőbb szervek jobban tö­rődhetnének a kisterenyei pék- műhellyel. s ne csak ígérgesse­nek, hanem hallgassák meg az illetékes vezető, Sümeges Mik­lós panaszait, orvosolják és se­gítsenek, hogy a legkeresettebb kenyeret sütő mesternek olyan műhelyt biztosítsanak, amely megfelel a mai követelmények­nek. hogy ne csak a nép. ha­nem Sümeges Miklós is meg legyen elégedve. Molnár Sándor Tíz év eredményei... Tíz esztendő nem nagy idő egy ország életében. A felszabadulástól eltelt tíz év azonban sok olyan újat adót dolgozó népünknek, amelyre a tőkés világnak egy évszázad•: sem volt képes. A szénbányászat fejlesztésével új, korszeri gépek beátlításaval könnyebbé, vidámabbá vált bányászaink élete. Ezenkívül korszerű lakóépületek, üzemi fürdők, kibő­vített, egészséges üzemrészek hirdetik felszabadult népünk új életét. Íme a tizéves munkánk néhány példája: A tiribesi bányászok korszerű fürdője Felvétel Salgótarján új arculatáról A Zagyvapálfalví Üveggyár kibővíteti raktára EZERÉVES WOáIOlU VW. IIÁ.V - TÍZ SZABAD ESZTE.VDÖ 0 RHALOMNAK KÉT TÖRTÉNETE VAN. Bizonyítják cgi. sokszázéves históriák, oklevelek, jobbágyössze- irások. súlyos robotról, dézsmaról, botbüntetésekről szóló írások, idősebbektől hallott (saját és szájról szájra adott emlé­kekről. élményekről való) elbeszélések, a múltból itt maradt még megtalálható óságok — valamint a falu mai arculata, a mostani megváltozott élet és go-ndolkodásmód. Az őrhalmi parasztok évszázadokon át meg voltak fosztva legtermészetesebb jussuktól, a földtől. Krajcárokért dolgoztak, verejtékeztek más földjén, tűrtek minden megaláztatást. Övéké volt a munka, munkájuk gyümölcse pedig a földesúré. Évszá­zadokig harcoltak, hogy a földet sajátjuknak mondhassák. Ha véletlenül, egy darab eladó föld volt. olyan horribilis árat ver­tek föl egymás ellen a földéhes parasztok, hogy Horthy minisz­tériuma maga is megsokallta az igy kialakult uzsoraárat és nem engedélyezte az adás-vételt. A szabad élet azzal kezdődött az árhalmiak számára, hogy a párt földet adott nekik. A Majláth- és a Buttler-uradalom egykori zsellérei, cselédei az egy-két holdas törpebirtokosok egyszerre középparaszti szín­vonalra emelkedtek. Csábi János például 8 holdat. Járja Mihály két és fél holdat kapott. Nehezen indult a munka a gazzal benőtt, gondozatlan, kizsarolt földön — de megindult. Igaerő hiányában tehenekkel, borjukkal, sokan ásóval, kapá­val álltak meg, tankcsapdának beillő barázdákkal elhatárolt földjük szélén, láttak munkához most már végre a magukén. Olyan földeket is megműveltek, amiket maga az uraság sem használt. Örhalom eavik legnagyobb problémája volt a lakáshiány. Még van egy-két mintapéldány a múltból: szalmatetős, rogya­dozófalú házak, apró ablakokkal. Ma még laknak is ezekben, meg nem is. Egy házban négy-öt család is lakott. Egy szobá­ban élt együtt, hált együtt nagyszülő, szülő és gyermek. A fel- szabadulás után 140 házhelyet osztottak ki. Majdnem annyit, ahány ház addig volt a faluban. Több mint 30 ház épült fel eddig, hét ház építése befejezés elölt áll. A múltban épült kis- ablakos, alacsony, szűk vályogházak és a tíz szabad esztendő alatt épült magas, tágas, nagyablakos, csinos téglaházak elég bizonyítékot szolgálhatnak mindenkinek. A régi, füstös, sza- badkéményes konyhákat is átalakították. Három-négy maradt belőlük csupán. A Horthy-rendszerben is épültek házak, de ezeknek mint­egy 40 százaléka vakolatlan maradt, éveken keresztül abla­kaikat vályoggal rakták be. Az eltelt tíz esztendő alatt ezeket is kivétel nélkül kitatarozták. LTÜNTEK A REGI, kopott, szegényes bútorok. Ma már modern, új bútorok teszik kényelmessé a lakásokat. ,,A báróknak volt olyan bútora, mint most a szegény embernek“ — mondja Nagy István. Tóth István volt zsellér lánya keményfából készült drága szobabútort kapott, amikor férjhez ment. Mi ez megint, ha nem szabad életünk egyik szép bizonyí­téka.. A felszabadulás előtt mintegy 200 volt e község szarvas­marhaállománya. Ma már több. mint 500. Úgy mondják, ezt az őrhalmiak „annyi a marha, hogy nehéz a legelőnek tartani". Ritka család, amelyik nem rendelkezik igaerővel, amelyik nem saját igájával dolgozik. A múltban egy-két család volt mind­össze, ahol disznót öltek. Ma már éppen fordítva mondhatjuk mindezt. Azelőtt, ha a Hangya szövetkezeti boltba véletlenül kon­zerv, gyümölcs érkezett, esztendőkig ott állt eladatlanul, ha csak a falu egy-két értelmiségi családja meg nem vásárolta. Ma bár­milyen mennyiség érkezik ezekből az árukból, napok alatt el­fogy. A közelmúltban tartott tánctanfolyam záróvizsgáján na­rancstól volt illatos a levegő. A gyermekek 80 százaléka naran­csot szorongatott a kezében. Mit jelent ez is, ha nem az igények óriásfokú megnövekedését és azt a tényt, hogy Örhalom dolgo­zóinak van anyagi tehetsége, van pénze megnövekedett igényei kielégítésére. A község dolgozói ma már sokkal könnyebben tudják ér­tékesíteni termelvényeiket, mint a múltban, amikor hosszú sorokban nehéz hátikosarakkal a hátukon gyalog mentek a balassagyarmati, vagy szécsényi hetivásárra. Ma már nem is vonattal, hanem autóbusszal viszik piacra áruikat az őrhalmi parasztasszonyok. Nézzük meg a kulturális fejlődést a községben. Húsz éven át vezetett keresztül a községen a salgótarjáni magasfeszült­ségű áramvezeték és a falu petróleummal világított. 1948-ban villanyt kapott a falu. A kulturális fejlődés legelsőbb feltéte­lét adta meg ezzel népi demokratikus rendszerünk, öt gazda ma már gazdasági villanymotorral dolgozik. A villanyvasaló mindennapos dolog és nem ritka őrhalomban a 3—4 égős vil­lanycsillár sem. 350 kötetes könyvtára van a falunak és most kapnak Balassagyarmatról újabb könyveket. A RADIO SZOL . ma már szinte minden lakásban. Akik­nek nem volt saját rádiójuk, azok vezetékes rádiót kaptak. Egy kedves kis példa bizonyítja, hogy mit jelent ez kulturális szem­pontból. Az iskolában előfordult, hogy Pintes Róza nevelő ta­nítását egy kis iskolás lány egészítette ki a rádióban hallottak­kal. A falunak szép kultúrháza van, ahova minden nap ellá­togathatnak fiatalok, idősek egyaránt szórakozhatnak, szín­darabokat, táncokat, énekszámokat tanulhatnak, megvan a lehe­tőség különböző rendezvények tartására. Jelenleg éppen Moliére „Duda Gyuri“ című vígjátékának előadására készül­nek a DISZ-fiatalok, míg a kisiskolások a „János vitéz“ iskolá­sok számára írt változatát tanulják. A falu dolgozói előtt álló kulturálódási lehetőségek egyik szép eredményét jelenti, hogy ma már a dolgozók igényesek a különböző kultúrrendezvé- nyekkel szemben. A múltban bármiféle előadás volt, bármilyen gyenge vándorszínész társulat játszott, mindig jó volt — ma már él bennük az igény a jó, a szép, a szórakoztató és a ne­velőhatású előadásokra. Állandó mozija van a falunak, ahová ellátogatnak idős parasztemberek is. Nem eggyel beszéltem, aki akkor volt először moziban, akkor ismerkedett meg a film­mel, amikor a falu mozit kapott. Hangoshíradót kapott a falu, Nagyon szépen felszerelt általános iskolája van a község“ nek. Kémiai, biológiai, fizikai szertára megüti a középiskolai színvonalat. Az iskolában számtanból kísérleti oktatás folyik.. Az őrhalmi gyermekeknek ma már nem a libaőrzés a fő fel■* adatuk, hanem a tanulás. Az iskolai fegyelem olyan, hogy hetek, félhónapok telnek el hiányzás nélkül. A régi népszokások, régi népviselet ma is tisztán, erősen és csorbítatlan él, ennek a továbbfejlesztésére most minden lehetőség megvan. Örhalomban szép távlatai vannak a további fejlődésnek: Államunk, a. község dolgozóinak lelkesedése lehetővé teszik azoknak a terveknek a megvalósítását, amelyeket a helyi Hazafias Népfront-bizottság programjában, a helyi tanács köz­ségpolitikai tervében kidolgozott. Nagy állami beruházással, jelentős társadalmi munkával megjavítják a hidakat, újakat építenek, fákat ültetnek az utak szélért, stb. ** Z ELMONDOTT sok szép eredmény meglátszik az őr­halmi gazdák gazdálkodásában. Sok község vehetne példát az őrhalmiaktól, hogyan kell a földet művelni, jól kihasználni. Örhalomban a föld kétszer terem egy évben. Fagy múltával már a földben van a csíráztatott burgonya. A burgonyásotok közé pedig másodnövényt ültetnek. Még a földön vannak a búzakeresztek, amikor már erősen folyik a szántás és a má­sodvetés. Nagy szorgalommal, nagy hozzáértéssel művelik földjeiket. Tisztában vannak a műtrágyázás jelentőségével, a talaj jó megművelésének fontosságával. Jó munkájuk meg is látszik a szép terméseredményeken. De nemcsak a termelésben végzik munkájukat kifogás­talanul, hanem látják és teljesítik az állammal szembeni köte­lezettségeiket is. Őrhalom azon községek közé tartozik, ame­lyek élen járnak beadásban és adófizetésben egyaránt. A múlt év első három negyedében 100 százalékra, az utolsó negyed­ben pedig 120 százalékra teljesítették adófizetésüket az őr­halmiak. Sokszor kapott már nagyösszegű adóprémiumot a község és a dolgozók is külön-külön. Örhalom dolgozóinak gondolkodásmódja ma már egészen más, mint tíz évvel ezelőtt. Meglátszik ez a község aktív poli­tikai életében. Ma már nem úgy választ az őrhalmi dolgozó paraszt, mint 1935-ben, amikor, ha nem a földesúr jelöltjére szavazott, el is költözhetett a faluból, mert nem kapott mun­kát többé. A mostani tanácsválasztáson szivük szerint választ­hattak maguknak képviselőket. A dolgozók eljárnak a gyűlé­sekre és úgy tanácskoznak a falu ügyéről, mint a sajátjukéról. J ’ EM MONDHATJUK azt, hogy örhalomban most már minden rendben van. Még van nagyon sok tennivaló, nagyon sok változtatnivaló. De ha tudjuk azt, hogy milyen nagyon sok volt az eltelt évszázad mulasztása és milyen rövid volt az eltelt tíz esztendő, akkor olyan nagyoknak kell tartani az elért eredményeket, amilyenekkel még soha nem találkoztunk. Vonják le ebből az írásból a tanulságot azok, akik nem voltak megelégedve az eltelt tíz esztendő eredményeivel. Von­ják le úgy, hogy gondoljanak az 1945-öt megelőző évek nyo­morúságára. Örhalom nem sokban különbözik a megye többi kislétszámú (1000—1500 lakosú) községeitől. A más község­ben lakók sok hasonlóságot fognak felfedezni, sok olyan ered­ményt látnak meg, amelyet már időközben elfelejtettek. Tárj István

Next

/
Oldalképek
Tartalom