Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-12 / 13. szám
1955 február 12. SZABAD \fif.n \n 3 Még itugyobh eredményekéi is el iudntínk érni A csipkés! bányászok hangja az új bérezésről Már lerobbantottak, amikor hozzájuk értem. A sötét, maró füst lassan húzódott kifelé az eresekéből... üe még milyen lassan. Medve Sándor DISZ- brigádjának másodcsapata többnyire a kenyerüket is elfogyasztották, a füst azonban alig szűnt. Ilyen nagy füstbe bemenni embernek vétek volna. Csaknem egy órát kellett várni a füstre. A kieső időben sok szó esett az új bérezési rendszer bevezetéséről. Annak előnyös és hátrányos oldalát vitatták meg. Beszélgetésük során különböző vélemények alakultak ki. Általában sok volt a helyeslés és ellentmondás, ahogy ez egy-egy rendelet megjelenésénél lenni szokott. ' fedve Sándor kilenctagú DXSZ-brigádja, mely többnyire idősebb dolgozókból áll, nemcsak a Csipkés-üzemben, hanem Novákon is arról híres, hogy szép, pontos munkát végeznek. Méltók erre az elismerésre. Meddővágatukat a legnagyobb gondossággal hajtják ki. Igazi minőségi munka. Sem a rendészet, sem az irigység nem találhat kifogást. Az elmúlt hónapban jó eredményeket értek el. 250x250-es szel-« vényben 45,9 métert hajtottak ki. Az eredmény annál inkább elismerésre méltó, mert az ereszkehajtás- nehezebb minden egyéb más munkánál. — Egy fővonalat nem lehet akárhogyan kihajtani. A megadott irányból egy centimétért sem lehet eltérni, mert akkor a vágat görbe lesz. Ez sok kellemetlenséget okozna a szállításnál. Nagyon fontos a vágat helyes ácsolása is. Ennek elmulasztása előbb vagy utóbb megbosszulná magát — mondja Tóth István elvtárs. Kis szünetet tart, majd így folytatja. — Tizenhárom hónap óta állandóan feltáráson dolgozom, de már meguntam. Nem mintha ezt a munkát nem szeretném. hanem azért, mert áz eltöltött hónapokban keresetem legtöbb esetben alig érte el a szénen dolgozók közepes keresetét. A feltárási munka nem volt megfizetve. Tulajdonképp minden okom meg van arra, hogy így beszéljek, mert az elmúlt hónapban 45,9 folyóméter kivágásáért egy műszakra eső keresetünk 59,58 forint volt. ja. Az új bérezési rendszer előnyét már most is érezzük részben azért, mert megszüntette a percértéket, részben pedig növelte már ebben a hónapban a folyóméter árát Is Elmondja továbbá azt, hogy az előző hónapban 208 forint volt egy folyóméter, február ban az összevont normájuk 22.3 centiméter, összevont egységár 228,63 forint, ehhez hozzájön még a 10 százalékos talpdőlési pótlék és a 75 méteres szállítás. így ebben a hónapban egy folyóméter kihajtása 256.53 forintba kerül. Munkahelyük havi terve 42,55 folyóméter. — Keresetünk ebben a hónapban szépen alakul. Két nap alatt brigádunkkal 52 műszak eredményeképpen 11 métert hajtottunk ki. Ez 107.3 százaléknak felel meg. Alapkeresetünk 54,26 forint. Erre jön 12,15 forint prémium. Együttesen tehát 66,41 forintot tesz ki. Még nagyobb eredményeket is el tudnánk érni, ha naponta a fúróhiányt és a lövésből származó többórás kiesést munkával tudnánk eltölteni — mondja Tóth elvtárs. Panasiuk jogos, mert 24 óra alatt csaknem egy műszak kiesést jelent a füstrevárás és nem utolsó sorban az. hogy 300—400 méterről hordják a sínt, valamint az ácsolat bor- dázásához szükséges deszkákat. A műszaki vezetőségnek sürgősen meg kellene oldani a szellőztető beépítését, a megfelelő fúrók beszerzését, mert ezzel növelni tudnák eredményüket a vágatkihajtásban. A műszaki feltételek biztosításá-1 val a dolgozók is nagyobb keresethez jutnának. Ha 24 óra alatt két méter volna az előrehaladásuk — amit a brigád könnyűszerrel el is tudna érni, mert csak 1.85 centiméterrel kellene fejenként többet halad, ni — akkor 81,50 forintot keresnének fejenként és műszakonként. A brigád tagjai szívesen vállalnák ezeket a feladatokat, mert elsősorban ők járnának jól. Több pénzt vinnének haza családjuknak. A módosított bérezés növeli a brigád munkalendületét. Most azt a célt tűzték maguk elé, hogy a gyors- vágatkihajtási mozgalmon belül felszabadulásunk tizedik évfordulójának tiszteletére, március első napjaira szénre érnek. Ahhoz, hogy a csipkési bányaüzem dolgozói — de egyúttal az egész Nógrád megye bányászai — tökéletesen megismerjék az új bérezési rendszert, hasznos lenne, ha az üzemek szakszervezetei, műszaki vezetői rendszeresen ismertetnék a dolgozókkal a módosított bérezést. Nem ártana az sem, ha tájékoztatnák bányászainkat arról, hogy 95 százalékon felüli teljesítésért milyen kulcsszámmal számolják a progressziót. [f nehézségekbe nem is ütközik. Az üzemekben vannak kiváló műszakiak, normások, akik bizonyára az új, rendezett bérezés minden fortélyát jól ismerik. Helyes volna, ha kis- gyűléseken és egyéni elbeszélgetéseken keresztül tudatosítanák a dolgozókkal. Szabó Sándor Levél az acélárugyárba Kedves Munkatárs! ~\/f őst, amikor a Pásztói Ái- lami Gazdaság gőzekéjének a javításán dolgozol, szeretném elmondani, hogy miért fontos e szántógép jó és gyors kijavítása. A mi gazdaságunk a te városod: Salgótarján „zöldövezetébe“ esik. Ennek a gazdaságnak kell ellátni a várost tavasztól őszig zöld áruval. Ez a mi feladataink közé tartozik és ebből a zöld áruból több és mindig több kell. Ennek a megtermeléséhez az adottságaink megvannak, csak a jó és idejében végzett munka kell hozzá, és a jó munkához kell a te segítséged. „Az öntözés a legszükségesebb és mindennél jobban átalakítja a vidéket, új életre kelti, eltemeti a múltat, megerősíti a szocializmitsba való átmenetet“ — mondta Lenin elvtárs. Nekünk öntözéses kertészetünk van és már áttértünk a táblás öntözésre, mely lehetővé teszi a táblák méreteinek növelésével a mezőgazdasági munkák színvonalának az emelését. A gépek termelékenysége jelentősen növekszik a terület megmunkálására fordított költség csökkentése mellett. Ez azt jelenti, hogy többet és olcsóbban tudunk neked] adni. Az öntözés lényege, hogy kiegyenlítse a csapadék egyenlőtlenségét, különösen akkor, amikor a legnagyobb szüksége van a növénynek rá. De nemcsak ezért öntözünk, hanem azért is, mert az öntözés erősen megnöveli a trágyák (szerves, szervetlen) hatásosságát is annyira, hogy háromszor, négyszer nagyobb terméstöbbletet eredményez. Az öntözővízzel tudjuk bevinni sokszor a legcélszerűbben és legjobb időben a műtrágyákat, a híg ürüléket is a talajba. Még ehhez kell az őszi szántás, éspedig a mi hordalék-talajunkhoz a minden évben mélyebb szántás. Devallom, nincs elég istál- lótrágyánk ma még, tehát csak egy évre ható szervestrágyázást alkalmazunk, de alkalmazzuk a fejlett mező- gazdasági módszereket úgy, hogy minden évben mélyítő szántást végzünk, tehát humuszban szegényebb talajt vonunk mindig kultúrába, ami tartósan rossz szerkezetű, ezt műtrágyával, foszforral és kálival trágyázzuk. Mivel a talajunk kissé savanyú, meszezünk és Viljamsz ajánlatára bevezettük a herefüves forgót a kertészetünkben. Ezért kell a gőzeke. És azért, hogy ne legyen | eketalp-betegségünk, ami akkor keletkezik — az eke és a traktor nyomóhatására — ha mindig egy szinten szántunk és elválasztja a nedves alsóréteget a szántott rétegtől. Nem taposunk a gőzekével az amúgyis ülepedésre hajlamos talajon. És van egy nagy ellenségünk, amelyik elszívja a tápanyagot a csapadék és öntözéssel bevitt nedvességet a te hagymádtól, répádtól, káposztádtól, paradicsomodtól, ez a gyom. Ennek az ellenségnek a kiirtása rengeteg munkaerőt vesz igénybe és köt le akkor, ha mi az őszi szántást nem, illetve nem jól végezzük el. Az őszi mélyszántással a gyommagvak olyan mélységbe kerülnek, hogy soha nem hajt csírát a legtöbbjük. De főleg a gyökérhajtásos gyomok ellen sikeres. összefoglalva tehát, a mélyszántással több nedvességet tárolunk, feltárjuk a talaj „rejtett tartalékát“, gyomot irtunk és talán még egy szóval köny- nyebb megmondani, többet termelünk. Ehhez kérem én a te segítő munkádat is, ha a nyáron végigsétálsz a tarjáni piacon, gondolj arra büszkén, abban, hogy ez a sok zöldségféle itt van, neked is nagy érdemed van. Molnár Endre, a Pásztói Á. G. vez. agronómusa A Nógrádi Szénbányászati Tröszt a gazdaságosabb termelésért — A régi bérezésnek komoly fogyatékossága volt, hogy a legnagyobb szaktudást igénylő munkát nem díjazták megfelelően — Veszi át a szót Farkas András vájár. — Az új bérezési rendszer minden pontja valamennyi bányász érdekét szolgálja, mert a bányászmun- ka megbecsülése mellett a népgazdaság követelményének szem előtt tartását is biztosí’tA bányásztanácskozás óta állandóan felfelé ívelt a nógrádi bányászok termelése és a hó elejei lemaradást behozva 101.8 százalékra teljesítették januári tervüket. Ezzel több mint ezer család téli tüzelőszükségletéhez elegendő szenet küldtek a felszínre előirányzatukon felül. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki vézetői azonban a bányásztanácskozás szellemében, most komoly terveket dolgoznak ki a gazdaságosabb széntermelés érdekében. Szigorú rendszabályokat hoznak a szén palatartalmának gondosabb kiválogatására, osztályozására. A többi közö't tervbevették, hogy megszüntetik azt a helytelen állapotot, amely szerint a tröszt üzemeinél a legkitűnőbb szenet válJ- gatják ki az önfogyasztásra, az irodák, műhelyek, fürdők és kisvasúti mozdonyok fűtésére, valamint az illetmény-szén biztosítására. Ezután havonta mintegy 4—5 ezer tonna kiváló minőségű szén majd az elszállítandó vagonokba kerül és csupán ezzel átlag 10 kalóriával jobb minőségű szenet tudnak népgazdaságunk rendelkezésére bocsátani. Az önköltség csökkentése érdekében április 4-ig Mizserfán és Kazáron bevezetik a robbanóanyag-normát. A fafelhasználást a korszerű vasbeton és az acéltámok biztosítási eljárások szélesebb- körű alkalmazásával csökkentik. így Katalin és Csipkés Danya után, már Kossuth lejtak- nában és Ménkesen is rátérnek az újszerű biztosítás alkalmazására. — hétfőn reggel 7 órakor ismét a Koronaőr utca járdáján állottam.. Ezen a februári napon belepte az utakat «• hó s bár hu deg is volt, éhes is voltam, valahogy se éhséget, se hideget nem éreztem. Szinte filmszerűen peregtek le szemeim előtt az utóbbi hónapok’í eseményei. Az utcákon mindenüttleg- szömyúbb pusztulás nyomai. A Szilágyi gimnázium tantermeiben többszáz ló teteme... Amott aránylag jobban öltözött nő í hulla, nekitá- maszkodva az egyik gázlámpának: talán nemrégen még így ült valahol qz íróasztal mellett vélamelyiImhivatalban. Odébb egy munkásruhás férfi arccgl a föld felé. Puskagolyók, grámátok, repülőgépről ledobott bombák maradványai. repeszdarabok, rengeteg rézdrót-huzal, ejtőernyős piros-színű selyemanyag, garmadával az ejtőernyők segítségével ledobott német vaskereszt. Egyre. jobban megélénkül az utca. egyre több píricebarlang- lakó merészkedik ki az utcára. Káprázó szemeiket dör- zsölgetik s most már sorra kerülhet annak az idős néninek az eltemetése is, akinek a tetemét vagy négy-öt nappal előbb láttam a Koronaőr utca egyik házának bejáratában egy teknőbe fektetve, amikor egy rövid tűzszünetben kikölcsönöztek a „szolgálatból“ egy súlyosan megbetegedett, óvóhelyen tartózkodó civilbeteghez. Rövid volt az a tűzszünet, szó sem lehetett akkor az eltemetésről. Mint megtudtam, éhen halt szegény; az utolsó falatot a saját fia csavarta ki a kezéből azzal, hogy az anyja élt már eleget, öreg már, de ő még fiatal és élni akar! Állattá tette az embereket a háború! Jönnek, jönnek a rejtekhelyekről a bújtatottak; ismerősök, rokonok talállcoznak. Ismeretlenek egymás nyakába borulnak, mintha csak Beethoven Fideliójának „rabkó- rus“-a elevenedne meg. S most szinte megszédülök; hallani vélem az opera harsonását, aki bejelenti a szabadító kormányzó érkeztet, hogy a- politikai gyilkos kezéből kicsavarja a Florestán testének irányzott mérgezett tőrt! S amikor visszariadok a való életbe, nem az opera kormányzója, hanem az élet valósága áll előttem; szovjet katona, szovjet tiszt, aki ujjával a karszalagom felé fordulva ezt a szót mondja — vracs! Ez az első orosz szó, amit hallok, bár nem értem. Azután — szulfigyin. Ezt sem értem. Később megtudom, hogy ultra- szépült kért tőlem. Délelőtt 11 óra lehetett, amikor kocsival érkezett több szovjet katona és az őket körül- vevőknek kenyeret kezdtek szeletelni. Először a gyermekek kaptak és a legelső még csókot is kapott hozzá az ismeretlen orosz katonától, azután a nők következtek és jutott a férfiaknak is. Persze a kiéhezettség hajtotta az embereket. kértek, könyörögtek s így mire reám került a sor, két új szót tanultam oroszul: maiinka kleba, maiinka kle- ba! kis darab kenyeret, kis darab kenyérét! En is kaptam egy darabka kenyeret s mikor beleharaptam, sós volt az íze. Nem szégyellem bevallani, a könnyeimtől volt sós. De ezek a könnyek már a szabadság örömkönnyei voltak. így emlékezem vissza 1945. február 12-ére. S mielőtt befejezném az emlékezést, még egyszer belenézek az akkori orvosi naplómba s a feljegyzésekből látomt hogy ezen a napon mindössze három köny- nyű sérültet kellett még ellátnom. Ezek maradtak vissza a munkásszázadból, mert annak legnagyobb része azonnal útnak indult, hazafelé, a tiszai tájak felé. En még nem mehettem el a borzalmak tanyájáról, hiszen voltak magukkal tehetetlen, fekvő sérültjeim is. Még eltartott pár napig, amíg ezeket különböző szükségkórházakban el tudtam helyezni, s miután ez megtörtént, hátamra tettem csaknem üres hátizsákomat és megindultam az akkor még ismeretlen élet felé .., Dr. Szálkái Géza i Mozgalmas kép f0gad bennünket a tolmácsi gépállomáson. A hosszú, egyenes sorok ban álló, kijavított traktorokon, tárcsáikon, cséplőgépeken, vetőgépeken szorgos munkás' kezek az utolsó simításokat végzik. Itt csavarokat erősítenek, amott a főgépész vizsgálja a tárcsák minőségét. Az udvar másik végében éppen egy cséplőgépet járatnak. Serényen dolgozik mindenki. A gépállomás valamennyi dolgozóját lázba hozta a gépjavítás hajrája, öt erőgép, három tárcsa, két vetőgép és két eke javítása van iné ’ hátra és a tolmácsi gépállomás is jelenti: befejeztük a gépjavítást. Kábellá József brigádja a vetőgépek javítását végzi. Közel állnak már a munka befejezéséhez. Az utolsó két vetőgépet javítják. — Holnapra végzünk — mondja Kábellá bácsi. — A brigád minden tagja szorgalmasan, nagy akarással dolgozik. Eddig 22 vetőgépet javítót^ tunk ki, s ez a kettő már nem lesz nehéz. Többet nem beszélgethetünk. Az idős, de fiatalos mozgású Kábellá bácsira nagy szüksége van a brigádnak. Nem beszélgethetjük el az időt, hisz minden perc drága. Nem sokáig kell néznünk a brigád munkáját, hogy meggyőződhessünk a brigádtagok szorgalmáról, lelkesedésről, s arról, hogy holnapra befejezik a javítást. Az ekejavító brigád műhelyében vagyunk. Két ekét kell még kijavítaniok. — Anyaghiány gátolja a munkánkat — mondja Druho- lovszki elvtárs, a brigád vezetője. — Azonban ha jól szétnézünk a portánkon, találunk olyan anyagot, amelyet fel lehet használni és holnapra mi is befejezzük a javítást. Én bízom a brigádomban. Mi is bízunk a Druholovszki- brigád tagjaiban. Sok nenéz feladatot oldottak már meg. Ezt is megoldják. A Málovec-. Dózsa-, Szász-, Molnár- és Blaske-brígádok javítják az erőgépeket, ök sem akarnak elmaradni a vetőgép- és eke javító-brigádok mögött. Különösen jól hajrázik.a Molnár-brigád. — Holnapra készen lesznek? — kérdezzük Molnár elvtárs+ól. — Holnapra? — kérdi mosolyogva, s büszkén mindjárt hozzáteszi: — Még ma! Ma. vagy holnap, a többi négy brigád is végez a javítással. A cséplőgépjavítók m^r a március havi tervükön dolgoznak. A Bogdán-, Miskovics- és Mravik-brigádok versenyben állnak egymással. Mindhárom brigád közel egyforma képességű. Jélenleg Bogdónék vezetIlarc a magasabb terméshozamért cséplőgépet nek. Eddig kilenc javítottak ki. — Soha ilyen jól még nem ment a gépjavítás a tolmácsi gépállomáson — mondja Bogdán elvtárs. — Most mindenki szívügyének tekinti a munkát, nem úgy mint egy-két évvel ezelőtt. A dolgozók felelősnek érzik magukat a gépek kijavításáért. Mindenki szívvel dolgozik. Én azt hiszem, ennek tulajdoníthatjuk a jó eredmények elérését. Míg kint az udvaron a szerelő- és javítóműhelyekben a' gépállomás dolgozói az idővel versenyeznek, a gépjavítás mielőbbi befejezéséért küzdenek, addig az irodában ten et készítenek. Készül a brigádok beosztásának terve. Melyik brigád hol dolgozik majd ebben az esztendőben. A tervkészítésnél figyelembe veszik a terület mennyiségét, fekvését, a traktorosok szaktudását. Távozunk a tolmácsi gépállomásról. Meggyőződésünk, hogy a gépállomás dolgozói lelkiismeretes munkával készülnek az előttük álló nagy feladatok megoldására. Időben kijavítják a gépeket, körültekintőn készítik el a tervet. Munkájuk termelőszövetkezeti tagságunk, egyénileg dolgozó parasztságunk, egész dolgozó népünk boldogabb életének kialakítását segíti elő. Tizedikén jelentette a gépállomás, hogy befejezték a téli gépjavítást. — K. gy. J. — A SZABAD NÓGRÁD ÍÍU PÁLYÁZATÁRA ÉRKt/ÍTT HOGYAN FEJLESZTEM GAZDASÁGOMAT öt holdon gazdálkodom. Gazdaságomban eddig csak egy darab fejőstehén volt. Most még egyet beállítottam, s a két tehénen felül egy darab vemhes üszőm is van. A két tehén elsősorban családunkat biztosítja tej és tejtermékek ellátásával, de biztosítja a beadási kötelezettség pontos teljesítését is. A fennmaradt tejtermékeket szabadpiacon magas áron tudom értékesíteni. Szerződést kötöttem a helyi tejgyűjtő megbízottal, s így helyben is 2.80 forintot kapok a szabadtejért. A két darab tehén evente két darab borjút is ad. Ezeket addig nevelem, amíg a gazdaságom helyzete azt engedi. Egy éven felüli növendékállatok után államunk darabonként 400 forint adókedvezményben részesít. Ezzel egyidejűleg biztosítani tudom húsbeadási kötelezettségemet és elősegítem állatállományunk leiszaporodását. öt katasztrális hold földemen a betakarítási munkálatokat saját magam végzem. A szántás, valamint egyéb talajmunka elvégzésére az erdőkürti gépállomással kötöttem szerződést. A két darab tehén után több trágyát is kapok, így a földem termőképességét emelni tudom, és ezzel a termésátlagot is fokozhatom. Erős akarattal elhatároztam, hogy 1955. első negyedévében egy darab anyakocát is beállítok. s még két darab hizlalásra alkalmas, jócsontozatú süldőt. Ezáltal biztosítani tudom a húsbeadási kötelezettség teljesítését, s a család hússal, zsírral való ellátását. Én. mint egyéni kisparaszl a fentiek szerint segítem elő mezőgazdaságunk felvirágoztatását. Élőié megfontolt tervvel igyekszem azon lenni, hogy jó munkámmal, minél magosabb terméshozamot érjek el, mert tudom, hogy ezzel nemcsak, saját, hanem az egész dolgoió ncv érdekét szolgálom Megírom azt is, hogyan számítok magasabb kukorica- és burgonyatermést elérni. A burgonya vetőmagunkat minden négy évben határunktól távolra eső burgonya vetőmaggal cseréljük. Minden ősszel a burgonyabetakaritással egyidejűleg a jól kifejlődött töveket. kiválogatjuk, s amely tő alatt a legtöbbet és legegészségesebbel találjuk, ezeket külön szedjük és a következő évben jobb tulajdonságú burgonyát tudunk ültetni. Tapasztalatom szerint a jól megválogatott vetőburgonya tíz százalékkal emeli holdankénti burgonya- termésünket. Kukoricánkat lehetőleg frissen trágyázott, de ősszel felszántott földbe vetjük. Tavasz- szal porhanyítjuk és gyommentesített őszi szántásba ültetjük. Miután kukoricánk kikelt, azonnal sekélyen sarabol- juk és egész évben gyommentesen és annyiszor saraboljuk, ahányszor kiadósabb esőt kapunk, vagy ahányszor a gyom kukoricaföldünkön mutatkozik. Hogyan válogatjuk kukorica vetőmagjainkat? Betakarítás előtt két nappal kimegyünk a kukoricaföldünkre, * ott válogatjuk azokat a töveket, amelyeken két-három darab kifejlődött nagy cső van. Ezeket külön szedjük, de külön is tároljuk. A következő évre ezekből válogatunk vetőmagot. így emelni tudjuk kukorica termésünket. Én saját tapasztalatomból ennyit tudok átadni többi gaz- daiársalmnak és remélem, hogy ezzel is — habár nem nagy mértékben — elősegítem a mezőgazdaság fejlesztési határozat vénrehaitásiít. Molnár István ölholdas kisparaszt, Kálló
