Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)

1955-02-09 / 12. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZABOD NOGPflD MDP NÓGRÁDMEGYEI PÁRTBIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 12. SZÁM ARA 50 FILLÉR. 1955. FEBRUÁR 9. Sikereink záloga: pártunk állandó erősítése Pártunk, a Magyar Dolgo­zók Pártja, közel négy évti­zedes munkássága során min­dig élvezte a nép bizalmát, soha egy pillanatra sem feled­kezett meg arról, hogy mint a vezető osztály, a munkás- osztály pártja, élcsapata, győ­zelemre vezesse népünket az elnyomók ellen a jobb jövőért, a szocialista Magyarországért. A párt állandó erősítése, so­rainak tömörítése, tagjai po­litikai. eszmei színvonalának emelése azok közé a felada­tok közé tartozik, amelyeket forrottságra, a legteljesebb bizalomra van szükség. Min­denfajta elhajlás a párt poli­tikájától, amely napjainkban tapasztalható, káros erre a kapcsolatra. A párt tömegkap­csolatára most különösen a jobboldali elhajlás veszélyes. Nem egy községben a kulákok nem teljesítik beadási és adó­fizetési kötelezettségeiket. Ez komoly mértékben lazítja az állampolgári fegyelmet és egy­általán nem vonzza a dolgozó parasztságot a párt- és a mun­kásosztály felé. Nem kevésbé Lenin, a proletariátus nagy ta- veszélyes az a szájtátiság, amely a társadalmi tulajdon megkárosítóival szemben ta­nítómestere, mint legfonto­sabb örökséget, hagyott ránk. Pártunk, élén a kipróbált pasztaiható. A nép érdekeinek Központi Vezetőséggel, valóra következetes megvalósításában váltja e lenini örökséget. Csak tanúsított liberalizmus nem a párt állandó erősítése, élcsa­pat jellegének fejlesztése, a tömegekkel való kapcsolat , szilárdítása biztosíték arra, | hogy sokat szenvedett, sök évszázados elnyomatásban élő magyar népünk, — amely erősíti, hanem gyengíti pár­tunk tömegbefolyását. A jobb­oldali elhajlás mellett persze tapasztalható a baloldali szek- táns nézetek és gyakorlatok egész sora. A pártonkíviiliek, a nők és a fiatalok lebecsülé­1945-ben szabadult fel valójá- se teljesen idegen a marxiz­' ban és véglegesen — a béke, a ; jólét útján haladhasson. A < párt az a politikai erő, amely előre látja a fejlődés menetét, mus-leninizmus tanításaitól. Az egyházasgengei pártszerve­zet titkára például a község 1100 lakosából nem talál arra (eligazodik a társadalmi élet érdemes embert, akit a tagje- } bonyolultságában és biztos löltek sorába fel lehetne ven- í ikérves a dolgozókat a ni. Ilyen és ehhez hasonló né­zetek a megye más területén is tapasztalhatók. A kongresz- szusi munkaversenyben, a ta­" kézzel képes a dolgozókat a I kitűzött cél — a szocializmus í felépítésére — elvezetni. A párt erősítése sokrétű, bo­nyolult feladat. E munka vég- nácsválasztások előkészületei i zésében nagy tanítóink, a során a néphű, áldozatkész pártonkívüli aktívák százával kerültek felszínre. Mégis a tagjelöltfölvétel 1954-ben 1953- hoz viszonyítva csak jelenték­telen emelkedést mutat. Pártunk betöltötte hivatá­sát, mert nem félt bátran és keményen feltárni hibáit, a párttagság széles tömegére tá­maszkodva oldotta meg fel­adatát. A párton belüli de­mokrácia a bírálat és az alul­ról jövő kritika pártéletünk marxizmus-leninizmus klasszi­sai adnak szamunkra állan­dó elvi és gyakorlati útmuta­tást. A mi pártunk tapasztala­tai, határozatai is gazdag tár­háza az útmutatásoknak, ame­lyekből állandóan meríteni, ta­nulni elsőrendű kötelességünk. Pártépítő munkánknak egy ilyen fontos állomása a Köz­ponti Vezetőség 1950. február 10-i ülése, amelyen Rákosi elvtárs „Erősítsük pártunk _ ______ ka pcsolatait a tömegekkel, fej- sarkpontja. Eredményeink kö­1 MKrtliili íTAmnlz- .................... ... . le sszük a párton belüli demok­ráciát, a kritikát és önkriti­kát’’ címmel tartott beszá­molót. Ma is élő, napirenden lévő problémák szerepelnek a beszámolóban. A pártépítés munkáját soha nem lehet be­fejezettnek tekinteni. A poli­tikai, gazdasági és kulturális életben elért sikereink pár­tunk sikerei. További előreha­ladásunk nélkülözhetetlen ré­sze, az új szakasz célkitűzései megvalósításában elengedhe­tetlen pártunk állandó erősí­tése. ze tartozik, hogy párttagsá­gunk ma bátran és körülte­kintőbben szól hozzá üzeme, faluja vagy az ország ügyei­hez, mint eddig bármikor. A kommunisták magatartása, föllépése hatással van a pár- tonkívüliekre. Ezzel magya­rázható, hogy az utóbbi idő­ben — különösen a júniusi határozat óta —, megnöveke­dett a bíráló felszólalások, a bölcs javaslatok száma a kü­lönböző összejöveteleken, gyű­léseken. Mind több levél, be­jelentés érkezik az illetékes Eddigi sikereink, a munkás- szervekhez, amelyekben feltár­ják párt- és állami életünk fo­gyatékosságait. osztály hatalma megteremté­sének alapja, hogy pártunk széleskörű kapcsolatokat épí­tett ki a dolgozókkal és eze- kk , knr-nts.„m i-.hptÜT,k két a kapcsolatokat állandóan JL A Az e téren elért eredmé­erősíti. Pártunk ereje a töme­gekben van, abban, hogy a dolgozók mennyire értik meg, helyeslik és hajtják végre a párt által a nép érdekében ki­tűzött feladatokat. A nemrég lezajlott tanács választás idején népnevelők és vezető pártfunk­cionáriusok százával, ezrével keresték fel a városok, falvak népét, magyarázták a párt po­litikáját, intézték a dolgozók ügyes-bajos dolgait. A kom­munisták hallatták hangjukat és meghallgatták a nép hang­ját, feladatokat szabtak meg az ország számára és legtöbb­ször gyorsan lelkiismeretesen elintézték a néptől kapott fel­adatokat, hasznosították taná­csait. A párt és a dolgozók közöt­ti kapcsolat ilyen egészséges fejlesztése továbbra is felada­tunk, Minden lazaság, elnézés ezen a területen súlyos káro­kat okoz pártunknak. Az új megelégedve. A párton belüli demokrácia megsértésének, a kollektív vezetés helytelen gyakorlati alkalmazásának szá­mos példája található meg megyénkben. Előfordult, hogy az egyik községi párttitkár ki­jelentette: őt csak négyszem­közt lehet bírálni. Vannak ese­ték, amikor hajszát indítanak a bíráló személy ellen, vagy ami még ennél is durvább, megkezdik róla az „adatok“ gyűjtését. Az alulról jövő bí­rálat elfojtásának az a for­mája is él még és veszélyesen hat, amikor a bírálók által fölvetett problémákon nem se­gítenek. Különösen a bányá­szatban tapasztalható, hogy a vezetők különböző okokra hi MAI LAPUNKBÓL: A funkcionáriusok pártoktatása a balassagyarmati járásban. — Szabad életünk tizedik évfordulójára. — A Minisztertanács határozata a tavaszibúza veté­séről. — A tsz tervkészítés tapasztalatai. Cejdlik Gyula Az elmúlt év novemberének Cejdlik elvtárs a gépjavítás közepétől dolgozik a pásztói ideje alatt az erőgépjavító bri- gépállomáson. Nagy része van gádnak. volt a vezetője. Az öt­tagú brigád november 18-tól január 31-ig 11 erőgépnek a javítását végezte el. A javítás megkezdése óta minden dekád­ban túlteljesítették tervüket. A gépállomás vezetősége —< értékelve Cejdlik elvtárs szor­galmas, odaadó munkáját — az elmúlt hónap 15-től műhely- vezetéssel bízta meg. Itt is megállja a helyét. Mindennap egy órával előbb bemegy a műhelybe, hogy elkészíthesse a brigádok napi munkájának tervét. így minden brigád­vezető, minden brigádtag mun­ka kezdéskor már tudja napi feladatát. Cejdlik elvtárs további terve abban, hogy a gépállomás ja- az, hogy mint műhelyvezető, nuár 31-re — 25 nappal a ha- munkájával elősegítse a gép- táridő előtt — fejezte be a téli állomás tavaszi kampánytervé- gépjavítást. nek túlteljesítését. LEGYEN MINDENNAPI FELADAT A BÉKE ERŐI IVEK NÖVELÉSE A salgótarjaniak erősebbek lesznek a hő borik akaróinál JITegválasztotta küldötteit a IV. magyar békekong­resszusra Salgótarján városa. Bányák, gyárak, kisebb üze­mek, kórházak, iskolák, hi­vatalos intézmények és más dolgozók képviselői jöttek ösz- sze, magukkal hozva képviselt­jeik elszánt békeakaratát, a múlt háborúra való felejthe­tetlen emlékezését, a fasiszta német hadigépezet feltámasz­tása, az atomháború elleni til­takozását. Egy nagy-nagy aka­rat dobogtatta itt, az Acéláru­gyár kultúrtermében február 6-án a 30.000 salgótarjáni dol­gozó nevében összegyűlt kül­döttek szívét: békében, szaba­don, becsületes munkával szebbiteni, jobbítani, boldogab­bá tenni az életet és gyűlöle­tet szórni az életet, a kultúrát, évezredek munkáját lerombol­ni, elpusztítani szándékozókra. A gyűlés előadója, Berkes Jó­zsef elvtárs beszéde elején el­múlt történelmünk legfőbb jellemzőjéről, a nemzeti bal­sorsról szólott a küldöttekhez. A nemzeti balsorsról, mely szinte mindig nyugatról, Né­metországról szakadt ránk, rabságot, pusztulást, bajt, ke­servet hozott a magyar nép­re és állandóan gátolta, aka­dályozta fejlődésünket. Most, mikor szabadon, békében épít­jük a jövő boldog Magyaror­szágát, amikor gyorsvonati iramban hozzuk be évszáza­dok mulasztásait, nem nézhet­jük tétlenül a fenyegető ve­szedelmet, a német militariz- mus felélesztését. Részletesen ismertette a múlt háború bor­zalmait, most is érződő pusz­tításait, amelyben több mint hússzor annyi magyar pusz­tult el, éppen a legmunkabírób­bak közül, mint Salgótarján összlakossága. Nem akarunk Hirosima és Nagaszaki váro­sok sorsára jutni. A tudomány óriási eredményeit nem em­berek pusztítására, hanem \z élet boldogabbá, a munka ered­ményesebbé, könnyebbé téte­lére, a fejlődés gyorsítására kell felhasználni. A háborús veszély nagy, de a békén őrködő százmilliók is éberek. A kilencszázmilliós bé­ketábor mögött a kapitalista országok békétakaró, becsüle­tes dolgozóinak újabb száz- és százmilliói állanak. A béke- mozgalom ma már olyan ha­talmas erő, mely képes lefogni a háborúra spekuláló néhány- ezer, vagy tízezer kézéi. Es itt. Magyarországon és Salgó­tarjánban sok, békéért elhang­zott szó, újabb és újabb mun- kuhőitettek jelentik a béke tudatos védelmét. A megválasztandó küldöt­tek — mondotta befejezésül — mondják el a kongresszu­son, hogy Salgótarján üzemel­ne k dolgozói, a hős bányászok, ez édesanyák, a pici gyerme­kek békére vágyók, a béke megőrzéséért meghoztak és nieyhoznak minden áldozata. A z egymásután következő sok-sok hozzászólás tet­te teljessé a gyűlést. A leg­különbözőbb korú, a legkü­lönbözőbb munkát végző kül­döttek szájából hallottak, vál­tozatos tartalmuk ellenére is egyet mondtak: békét aka­runk; mindent megteszünk, hogy a béke fennmaradjon. Egy program, egy cél hozta közös nevezőre a bányász hozzászólását — aki arról be­szélt, hogy Nógrád megye sok­ezer bányásza dolgozó népünk szebb életének elérésére kül­di fekete gyémántját, — az orvoséival — aki azon dolgo­zik, hogy senki se haljon meg fertőzésben, rákban, hogy az anyák fájdalommentesen szüljenek — a pedagóguséval — aki a tudomány mind ma­gasabbra emelésén dolgozik, művelt, értelmes, dolgatudó embereket nevel a születő új, szocialista hazának — o gyári­munkáséval — oki azt mond­ja: ne úgy harcoljunk a bé­kéért, hogy kétségbeessünk, vagy megriadunk, hanem úgy, hogy kitartóbbak, erősebbek, bátrabbak leszünk a háború akaróinál — az édesanyával, aki gyermeket ad az életnek és azt akarja, hogy a fia élete szebb legyen az övénél — a középiskolás diákéval — aki örülni, tanulni akar — a hiva­talnokéval — aki bízik, hogy a béke hófehér ügye győzedel­meskedni fog. Es elmondják a látott, vagy hallott emlékeket, a komáro­mi katonasírról, melyen ez a felirat áll: „Minket már ne várjatok haza — három isme­retlen magyar katona”, Buda­pest, Drezda és Halié bombá­zásáról, az öreg szülőről, aki így fogadja háborúból hazaté­rő gyermekét: „Édes fiam! Ugy-e most már vége?” Fel­akasztott bányászokról, fához kötözött munkásasszonyokról, arról a 18 000 gyermekről, aki szemevilágát vesztette el a há­ború alatt, arról a kislányról, akinek akkor szakította le ke­zét a robbanás, mikor játék­babáját akarta megfésülni. A gyűlésen résztvevő Bu- gár Jánosné, az Orszá­gos Béketanács titkára a kö­vetkezőket mondja: „Az új há­ború lehetősége az emberek­ben először az emlékezést éb­reszti fel. Ez jó, ez kell. De nem elég csak a borzalmakra emlékezni — o béketábor ere­jének tudatosítása legyen a legnagyobb feladatunk. Adjunk választ arra a két állandóan visszatérő gondolatra: „Va­jon megakadályozhatják-e az egyszerű emberek a háborús készülődést” és hogy „saját magam mit tehetek a bé­kéért". Legyen mindennapi feladat a béke erőinek növe­lése. Nálunk szorosan össze­függ a béke védelmével a ki­termelt több szén, a bevetett szántóföld, a jól megmunkált kert, alaposan elsajátított tan­anyag. A hazánkban most fo­lyó aláírásokat ezek töltik meg reális tartalommal. A hozzászólásokat a külön­böző tömegszervezetek (Úttö­rő-mozgalom, DISZ, MSZT, MNDSZ stb.), aláírásokkal telt, díszes albumokat átnyújtó üze­mi küldöttségek üdvözlő be­szédei váltogatták. A hozzászólások után a gyűlés ünnepi pillanata követ­kezett, a küldöttek megválasz­tása. A részvevők egyhangú­lag választották meg a város nyolc békeku'dóitét, akik el­mondták, hogy az elhangzott sok-sok akaratmegnyilvánu­lást tolmácsolják majd a kong­resszuson. 1/égez-tül Kálmán elvtárs­" nő, a városi békebizott­ság titkára, a városi béke­mozgalom négy legjobb dolgo­zójának elismerő oklevelet nyújtott át. A gyűlést követő kultúrmű­sor minden számából a béke gondolata áradt, A SALGÓTARJÁNI JÁRÁSBAN IS MEGVÁLASZTOTTÁK A KÜLDÖTTEKET A salgótarjáni járás sok-sok békegyűlésén megválasztott küldöttek február 6-án, a me­gyei tanács kultúrtermében megtartott járási küldöttgyű­lésen tolmácsolták azokat az üzeneteket, melyeket falujuk, üzemük dolgozói bíztak rájuk. Gembiczki József járási VB elnökhelyettes beszámolójában átfogó képet adott arról a ha­talmas méretű harcról, mely a béke megőrzéséért folyik. Mindenkinek erőt ad ehhez a harchoz, a jobb munkához, ha visszaemlékezünk azokra a veszteségekre, borzalmakra, melyeket a második világhá­ború okozott. Elmondotta töb­bek között, hogy egyedül Kis- terenye községből ottveszett a háborúban 58 férfi és 73 hadirokkant jött haza. 55 hadi­özvegy és 19 hadiárva siratja a legkedvesebbét. De így van ez megyénk minden kis es nagy községében, városában. Az emberek ma már nem sír­nak, ha a sok elveszett ember­életre és tönkretett anyagi ér­tékre gondolnak, hanem ököl­beszorul a kezük, keményeb­ben markolják meg a szerszá­mot, vagy a tollat, mert mind többen értik meg, hogy aki gyenge, azt eltiporják a vadál­latok, tehát erősíteni kell ha­zánkat. „Nagy terveink vannak a községben — mondotta Lan­tos Pál Bocsárlupújtőről — és ezek mind-mind a szebb, jómódú életet szolgálják. Az eddiginél is jobban kielégíte­ni a kulturális igényeket, szebbé tenni a falu külsejét és még sok hasonló, amely­ből egyet sem tudunk meg­valósítani, ha háború van, mert akkor még az is elpusz­tulna, amit kemény munkával eddig létrehoztunk. Hát hogy­ne tiltakozna az egész falu népe erélyesen az USA hábo­rús tervei ellen, az atomfegy­ver használata ellen.“ A katolikus papok béke­vágyát bizonyította Brehely László plébános Somoskőújfa­luból, aki a község népének békevágyát tolmácsolta. Kaszás rőfös József, a kis- terenyei bányászok nevében emelte fel tiltakozó szavát Nyugat-Németország újrafel- fegyverzése ellen. Kántor Im- réné, a maconkai édesanyák nevében követelte, hogy tár­gyalással oldják meg a vitás kérdéseket. Megrázó példákkal mutatott rá Lehóczki Lajos Nagybá- tony küldötte a háború ször­nyűségére. „Beszéltem olyan emberrel, aki Auschwitzban volt és ő elmondta, hogy vol­tak ott olyan gyerekek, akik ott születtek és hatéves ko­rukig még nem láttak mást, mint rácsot, barakkokat, szen­vedést és halált. Hát kibe ne csapna magasra a gyűlölet és az elszánt harcrakészség, ha arra gondol, hogy ilyen sor­sot szánnak a nyugati impe­rialista körök a mi gyerme­keinknek,“ Jakab Sándor elvtárs, a me­gyei pártbizottság osztályve­zetője azokról az eredmények­ről beszélt, amelyeket eddig elért az öt évvel ezelőtt Var­sóban elindított, világmérete­ket öltött békemozgalom. A stockholmi felhívást sokszáz­millió ember írta alá. Ennek volt köszönhető, hogy Koreá­ban nem merték használni az atomfegyvert. A békemozga­lom másik nagy győzelme: Vietnamban elhallgattak a fegyverek. Az emberek béke­vágya akadályozta meg az európai védelmi közösség lét­rejöttét. Az értekezlet részvevői ez­után megválasztották a IVj országos békekongresszus kül­dötteit. Olyan embereket kül­denek a kongresszusra, akik eddigi munkájukkal bebizo­nyították, hogy nemcsak meg­győző szóval, hanem példa­mutató munkával Valóban jó békeharcosok. vatkozva igyekeznek kimagya- hónapokig nem tartottak tag- egész tagság véleménye, javas- nem jelentheti, hogy mindent rázkódni. A bírálat és önbí- gyűlést. Elég gyakori az is, lata alapján hoznak bölcs bí­rálat semmibevevésének nap- amikor egy-egy pártalapszer- tézkedéseket. A párton belüli jainkban egyre inkább tapasz- vezetben nem a dolgozókat demokrácia biztosíthatja csak, talható formái közé tartozik, leginkább érdeklő és foglal- hogy a párt alapszervezeteit amikor a párttagság sőt a ve- koztató Problémákat tűzik na- állandóan friss levegő járja------—........... Z a. párttagság, sot a ve pirendrei hanem a felsőbb át, hogy az önteltséget, téve­sz akasz politikája, a népjólét ,°™ , K, ,e , J. pártszerv utasításaira várnak, déseket csírájában kiirtsák. nélkül döntenek fontos kerdé- A part ereje, csalhatatlansá- Természetesen a kritika és sekben egyes vezetők. Szúr- ga abban van, hogy a dolgo- önkritika, az alulról jövő bí­dokpüspökiben például hosszú zókra támaszkodik, hogy az rálát fejlesztése egyáltalán emelése hatalmas feladat. Vég­rehajtásához erős pártra, a párt és a nép közötti össze­tértől és időtől elvonatkoztat­va bírálgassunk. Nem jelent­heti azt — amely napjainkban elég gyakori —, hogy figyel­men kívül hagyják nagyszerű eredményeinket, egyesek min­dent hibának, rossznak kiálta­nak ki. Csakis a pártszerű, őszinte, a párt politikáját, a nép ügyét előresegítő bírálat és javaslat hasznos és elfogad­ható. Nagy pártunk ma egysége­sebb, a néppel összeforrottabb, mint eddig valaha. Ezt az egységet, összeforrottságot úgy kell őriznünk, mint a sze­münk világát és fejlesztésén, mint legfontosabb feladatunk megvalósításán kell munkál­kodnunk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom