Szabad Nógrád. 1955. február (11. évfolyam. 10-17. szám)
1955-02-02 / 10. szám
7 SZABA® xSgRAO 1935 február 2. Eredményes DISZ-munkát csak a pártvezetés segítségével lehet végezni Csak a jól tartott szarvasmarha-állomány ad nagy hasznot termelőszövetkezeteinknek Irta: Schartái József Kossuth-díjas akadémikus, az Állattenyésztési Kutató Intézet igazgatója A DISZ-szervezeteink munkáját üzemben és falun egyaránt sok körülmény befolyásolta: a DISZ-vezetőség, helyiség, az üzem és község vezetőinek támogatása és ami a legfontosabb, a pártvezetés. A pártvezetés a DISZ munkájának az éltető oxigénje. Pártvezetés nélkül nem tudtuk volna elérni a meglévő eredményeket az ifjúság nevelése . és a szocializmus építésének feladatában. Ha ez így van, akkor világos, hogy alapszervezeteink munkáját nem kis mértékben befolyásolja az üzemek és falusi pártvezetőségek segítése. A gyakorlati tapasztalat azt igazolja. hogy ahol a pártvezetőség helyesen foglalkozik az ifjúság vezetőivel és megadja a megfelelő segítséget, az alapszervezet jól dolgozik. Erre példa a dorogházi párt- vezetőség munkája. mely rendszeresen segíti a DlSZ-ve- zetőket. Nemcsak beszámoltatja. hanem a gyakorlati végrehajtásnál is megad minden segítséget.. Maga a párttitíkár elvtárs is rendszeresen részt- vesz a fiatalok összejövetelén. Ennek eredménye az. hogy rövid idő alatt megjavult a DISZ munkája a községben és szélesedett a DISZ tömegbefolyása az if juság között. Sajnos, az ilyen tapasztalatok még nem általánosak és nem egy olyan párttitkár van. mint például Ceteden, vagy Mátraszelén, akik belemerülnek saját munkájukba és nem veszik észre, hogy a DISZ-szarvezet milyen nehézségekkel küzd. Olyanok is vannak, akik még a helyiséget sem merik odaadni a fiataloknak szereptanuláshoz, vagy egyéb összejövetelre. Nem hiszem, hogy ezek az elvtársak éreznének felelősséget az ifjúság nevelése iránt. Nem mindig a pártvezetésé gén. a D ISZ-vezetősege n is múlik a hiba. Egyes DISZ-ve- zetők gyakran nem igényelik a párt vezetőség segítségét. Egyet azonban itt látni kell, még pedig azt, hogy ez sem az ő hibájuk. Véleményem szerint ennek a hibának a gyökere abban rejlik, amit Kassai elvtárs felvetett a Szabad Ifjúság január 27-i számában. Azt, hogy nenj hajtották végre pártszervezeteink megfelelően a párt Központi Vezefósegenek azon határozatát, mely kimondja, hogy a 24 éven aluli párttagok a Díszben végezzék pártmunkájukat. Sőt nem egy helyen elszipkázzák a DISZ-től a fiatal párttagokat. Nyilvánvaló, hogy ezzel nem erősítik a DISZ pártvezetését az alapszervezeteknél, hanem ellenkezőleg, gyengítik. Az ilyen munka odavezet, hogy alapszervezeteink élén fiatal 17—18 éves pártonkívüli fiatalok állnak, akik korúinál fogva nem elég érettek még az ifjúság vezetésére. Meg kell, hogy értsék végié párt- szervezeteink, hogy a Díszbe küldött kommunisták munkája sokszorosan gyümölcsözni fog az ifjúság szocialista szellemű nevelése terén. Ezért ne sajnálják odaadni a fiatal párttagokat a DISZ élére. Ezzel van kapcsolatban az üzem. község, hivatal, vagy bármilyen intézmény kommunista vezetőinek segítségadása is. Azt hiszem ,ezen a téren hibák vannak- Hibák mégpedig ott, hogy ezek az elvtár- sak (tisztelet a kivételnek) kevés gondot fordítanak a saját üzemükben, községükben vagy hivatalukban dolgozó fiatalok nevelésére. Kevés példát lehetne arra felhozni, hogy egy üzem. község' vagy hivatal vezetője összehívta volna a fiatalokat és elbeszélgetett volna velük a DISZ-ben végzett munkájukról. Nem egy olyan tapasztalatunk van most a küldött választó ifjúsági gyűlések alkalmával, hogy a különböző hivatalokban és a földművesszövetkezetekben dolgozó fiatalok azok, akik elsősorban nem jönnek el a gyűlésre, sőt nem is vesznek részt a DISZ munkájában. Nem azt mondom, hogy hivatalból kötelezzék a fiatalokat a DISZ-tagságra. de segítsék elő, hogy a fiatalokat megfelelően be lehessen vonni a DISZ munkájába. Véleményem szerint. ha ezeket az alapokat biztosítottuk a űlSZ-nek. akkor a többi kérdés is folyamatosan megoldódik és a DISZ képes lesz arra, hogy az üzem, község, vagy hivatal területén befolyása alá rendelje az ifjúság nagy többségét. Juhász Sándor, s Xögrád megyei DISZ- bizottság ágit.-prop. titkára A tervgazdálkodás beve** zetése óta szinte nem remélt gyorsasággal emelkedett a sertéstenyésztés színvonala, kielégítően fejlődik a juh- és a lótenyésztés, de nem tapasztalhatunk haladást legfontosabb állattenyészési ágazatunkban: a szarvasmarha-tenyésztésben. Kétségtelen, hogy a szarvasmarha-tenyésztés több befektetést, áldozat- és munkakészséget követel, amelyek nem azonnal, sőt nem is pár hónap múlva gyümölcsöznek. A búza, a rozs, a cukorrépa, a kender már az aratás után azonnal terményt és pénzt jelentenek, viszont a takarmánynövények a téli tartás sikerén át jelentenek piaci árut, sőt a növendékek páréves munka, anyagi áldozat, kockázatvállalás után adnak csak termelő alanyokat. Nem lehet tagadni azt sem, hogy a szarvasmarha-tenyésztés költséges épületeket és egyéb beruházásokat igényel. De vajon ez jogot ad-e a népgazdaságnak olyan jelentős állattenyésztés elhanyagolására? És vajon a szarvasmarha-tenyésztés a kitartóan, rendszeresen doigozo tenyésztőnek nein nvújt-e — szakszerű táplálás és ápolás melleit — végül is megfelelő hasznot? Ha nem nyújtana, akkor az egyénileg gazdálkodók nem iparkodnának 8—10 holdas földjeiken két tehenet, egykét növendéket tartani. Akkor nem törekedne minden szövetkezeti tag' arra. hogy tarthasson háztáji tehenet. A jövedelmező tejtermelésre ugyanis az értékesítési feltételek megvannak. A magyar szarvasmarha-tenyésztésnek nagy hagyományai vannak. A magyar-tarka világhírű fajta, amely nemcsak testalkatra szép. hanem jól is tejel. A világhírű Dáma például annakidején egy év alatt 19 664 kiló tejet adott, vagy hi v atkozhatom a mostaniak közül a Herceghalomi Kísérleti Gazdaság Piros nevű tehenére, amelytől egy év alatt 10 000 liter tejet fejtek. Termelőszövetkezeteinkben is több olyan magyar-tarka tehén van, amely kiválóan tejel: a sarkadi Dózsa TSZ Bimbó nevű tehene például 6038, a pestszentim- rei Szabadság TSZ Komtesz ; nevű tehene 6034, a magyar- aíádi Búzákalász TSZ Dajka nevű tehene pedig 5263 kiló tejet adott egy év alatt. Találkozunk azonban némely termelőszövetkezetben ama felfogással, hogy ilyen termelőképesség az ő tehénállományuknál „elérhetetlen álom". Hogy ez mennyire nem így van. talán legjobban igazolja az Állattenyésztési Kutató Intézet nemrég végzett kísérlete, amelynek során a hitet- lenkedők előtt bebizonyította, hogy a magyar-tarka fajtában szinte óli alános a 3000—4000 literes évi termelőképesség. Válogatás nélkül vettek át teheneket az Állatforgalmi Vállalattól és azokat „előkészítették", majd a herceghalomi istállókban szokásos módon takarmányozták és ápolták. Az így bevezetett első laktá- cióban a tíz tehén átlagfejése már 4200 kiló volt, s a legjobb tehén 5086 kiló tejet termelt. Ezek a számok — úgy vé" lem — alapos cáfolatául szolgálnak annak a hiedelemnek, hogy csak azokban a termelőszövetkezetekben érdemes jó eredményekre törekedni, amelyek valamilyen szerencse folytán kiváló teheneket válogathattak össze. Nem szerencse kell a szarvasmarha-tenyésztéshez, hanem megfelelő takarmányozás és szakszerű ápolás! így eljutottunk termelőszövetkezeteink szarvasmarhatenyésztésében uralkodó stagnálás két fő okához. A teheneknek sok helyen csak búzaszalma és kukoricaszár a téli eleségük: jobb esetben kukoricaszárból készült szilázs, vagy némi hansági széna. Nem jobb a fiatalabb borjak ellátása sem, mert az esetleg betakarított lucer- r.aszénáí a lovak eszik meg. A tehenek és növendékek ápolására pedig gyakran nem fordítanak elég gondot. Foglalkozzunk tehát az orvoslás módszereinek keresésével. Most, amikor a termelőszövetkezetekben a termelési tervet készítik, ne feledjék, hogy a kellő takarmánybázis megteremtése az állatten.vész- tés sikerének alapja, mert ettől függ a tejelőállatok hozama, s általában az állatok termelékenysége. „Az állattenyésztés takarmány nélkül olyan, mint a halgazdaság víz nélkül.” A takarmánytermesztés problémái közül a szövetkezeti vezetőségek két nehézséget szoktak emlegetni. Az egyik, hogy a beszolgáltatandó termények megtermelése földjeiket annyira igénybe veszi, hogy takarmány termelésre alig marad terület; a másik pedig, hogy az ő talajuk és szárazságra hajló éghajlatuk alatt nyáron megsül a takarmány és így nem tudnak eleséget termelni teheneiknek. Egyik ellenvetésbe sem szabad belenyugodnunk. A felületesen gondolkodók úgy oldanák meg a takar- mánytermelés problémáját, hogy kétszerakkora területen termelnék azt. Nem szabad azonban minden reményünket a termőterület növelésére alapoznunk. Be kell látnunk, hogy a népgazdaság más igényeinek kielégítése sem kevésbé fontos. Tervünket tehát arra kell alapozni, hogy ugyanazon a területen több takarmány teremjen. Erre a jobb földművelés, különösen pedig a takarmányféléknek trágyázott földben való termelése nyújt nagy reményt. Utalok itt több dunántúli: somogyi, Vas megyéi paraszt példájára, aki 8—14 holdas földjének harmadrészében száiastakarmányt termel, két- három tehenet tart. bikát nevel. s így szép eredményeket ér el nemcsak az állattenyésztésben. hanem a növénvter- mesztében is. Nagy állatállományuk bőséges trágyát juttat a földekre, s így kétszerakkora lesz egy-egy holdon a gabonafélék és az ipari növények termetese is. Ezzel szemben tűrhetetlen az a helyzet, amely a talajerő fenntartása tekintetében ma több termelőszövetkezetben uralkodik, és ami katasztrofális circulus vitiosusra vezetett: kevés takarmány — kevés állat — kevés trágya — kevés termés stb. Ezt fel kell váltania a kedvező circulus- nak: több takarmány — több állat — több trágya — általánosan jobb termés. Helytelen dolog, hogy termelőszövetkezeteink eladnak alomszalmát, ahelveit. hogy abból istállótrágyát készítenének. Még kevésbé tűrhető az, hogy a szövetkezet földién termelt takarmányon élő háztáji tehenek trágyája idegen területre jusson. Az ilyen eljárással minden termelőszövetkezet maga alatt vágná a fát! U a talajunk nem elsőran* * gú, azért nem szabad elkedvetlenedni a takarmánytermeléstől. Ma már ismerünk több igénytelen növényt, amely a gyengébb talajokon és kedvezőtlen időjárás esetén is kielégítő termést, illetve kielégítő állati tápanyagmeny- nyiséget nyújt. Csak nem kell konzervatívnak lenni és a lucernára meg a kukoricacsala- mádéra szűkíteni a takarmánytermelést. A választék már elég bő. Talán nem is említem a válj'og- és agyagtalajok növényeit. De termelhe- tők a termősziken és szárazságra hajló időben a szudáni cirokfű, a cukorcirok-csala- mádé. Meszes homokon a som- kóró, baltacím, fehérmustár, pohánka, nyúlszapuka; sovány savanyú homokon a takar- mány-csillagfürt, homoki borsó, csibehúr, napraforgó-csa- larnádé; takarmánytök és takarmánydinnye; táptalajon a fehérmustár, a szudáni cirokfű, a cukorcirok-csalamádé, pohánka, takarmánykáposzta. Mindezekből kitűnik, hogy ma már sok takarmánynövény közt válogathatunk. Emlitsem-e takarmányozási gondjaink enyhítésére a kettős termesztés és a másodnövénytermesztés elvét, amelynek alkalmazásával ugyanakkora területen ugyanannyi idő alatt lényegesen több takarmányt termelhetünk. Némelyek szerint ugj'an ez a módszer nem sikeres. Én nem hiszem, hogy akkor is kedvezőtlen eredményre jutunk, ha korán lekerülő takarmányok — például keszthelyi keverék, bíborhere, őszi takarmánykeverékek és őszi bükkönyfélék — után vetünk kapálható csalamádet, vagy szárazságtűrő cukorcirkot, szudáni cirokfüvet, silónapraforgót, takarmány-csillag- íürtöt, csumizt, takarmánytököt, kölest, muhart, pohánkát. Ezek a növények a száraz júliusig annyira megerősödnek, hogy nem kell kiszáradásuktól tartani. Általában a somkóró. a ta- karmány-csillagíürt, a napra- forgó-csalamádé, a csicsóka és más, kevésbé termelt takarmányok vetéséhez is bátrabban kellene nyúlni, mert a változatosság nagyobb biztonságot adna arra, hogy minden talaj- és minden időjárási viszonyok között is lesz elég eleség állataink számára. Termelőszövetkezeteink már tavaly többet silóztak, mint az előző években, de a silózott takarmány még mindig rendkívül kevés, pedig a takarmánygazdálkodásban a si- lózas elterjesztése igen nagy haladást jelentene. Fontos elv, hogy . minden tápanyag, melyet földjeinken megtermeltünk, á'lehető legkisebb veszteséggel jusson állataink jászolába. Sajnos, ez az elv különösen pillangósszénáinknál talán sohasem érvényesül. Az eső okozta kilúgozás, főképp pedig a levelek le- töredezése miatt a tápanyagoknak 50. sőt sokszor 80 százalékát is elveszítjük. A gyakorlatban meggyőződhetünk arról, hogy a petrencézés, a boglyarakás. a kazalozás, a szérűskertből az istállóba való fuvarozás közben a levelek legtöbbször annyira leperegnek, hogy csak a szalmaértékű szárak jutnak állataink jászolába. Ha a szárítás helyett silózással tartósítjuk szálastakarmányainkat, elkerüljük mind a kilúgozás, mind a levélpergés veszteségeit, tehát majdnem kétszerannyi táplálékot biztosíthatunk teheneink téli táplálására. Ha pedig valaki mindezek után arra a gondolatra jutna, hogy ennyiféle gondot és munkát meg tudnak-e majd teheneink hálálni, akkor fontolja meg azt a régi megállapítást, hogy „a haszonállat koplaltatása a legnagyobb pazarlás, jóltartása pedig a legnagyobb takarékosság”. Mi haszna van a tenyésztőnek abból, hogy az állatok csak annyi takarmányt kapnak, amelyből életüket tengetik és öregszenek, de nem képesek tejet vagy húst termelni? A tehenészet termelékenységének második feltételeként említettem a szakszerű ápolást. T ermelőszövetkezeteink gyakran itt is a legolcsóbb megoldást keresik. Nem egyszer tapasztalatlan egyénekre vagy csökkent munka- képességű emberekre bízzák teheneiket, borjaikat, holott a szövetkezetek vezetőinek gon- dolniok kellene arra, hogy az állattenyésztésben dolgozók munkája, figyelme nem korlátozódik nyolc órára. A régi közmondás is azt tartja: „a gazda szeme hizlalja a jószágot". Az ápolóknak kell ész- revenniök a tehén betegségét, a borjú étvágytalanságát és gyakran még éjjel is akad munkájuk. Ezért elsősorban az állatgondozóknak kell az istálló közelében lakást adni. Meg kell becsülni a fejők és más állatgondozók évtizedes tapasztalatait, sőt érdemes elgondolásaikat, újításaikat meg kell valósitani. így növekszik munkakedvük, amely a siker egyik feltétele. Sok haszonról mondunk le azzal is, ha csak a régi módszerek szerint gazdálkodunk és nem vagyunk hajlandók újabbakat meghonosítani. Ennek igazolására csak egy példát hozok fel: az itatásos bor- juneveiést. Ennek két előnyén (a borjú nem kapja el anyjától a gumókért és simán átesik az elválasztáson) kívül hivatkozom olyanokra, amelyek pénzben is kifejezhe- tőek: Ha nincs fölözőgépünk, kifejjük a tehén tőgyét, és a kifejt tejből a borjúnak kimérünk naponta az első hónapban 8—10, a másodikban 6—9, a harmadikban 3—5 litert. Ez a borjú gazdaságos fejlődéséhez teljesen elegendő. Ha tehenünk többet: adna, a borjú kiszopja a többletet, amelyet azonban nem tud megfelelően értékesíteni, sót tálán megbetegszik tőle. Minthogy minden valamirevaló tehén a friss íe- jőség idején 12—16 liter tejet is ad, így jelentős mennyiség pazarlásba megy. A tehén te- jelóképessége szerint így naponta 3—4 liter, az egész szoptatás alatt pedig 2-10—40® liter tej pazarlódik el. A tehenet a borjú kíméletlen lökdösése zaklatja, másrészt a legtöbb tehén a szoptatás után már nem adja le # megmaradt tejet. Mindkét okból romlik a tehén tőgye. Már világszerte ismert és nálunk is beigazolódott tény, hogy a szoptató tehenek a tejelési idényben átlagosan 500 literrel kevesebb tejet termelnek, mint azok, amelyeket az ellés- től kezdve azonnal fejnek. Ha íölözőgépünk van, * borjú nevelésére 400 liter teljestejen kívül 500—600 liter lefölözött tej is elegendő lesz. így 20—24 kiló vajat nyerünk anélkül, hogy ennek a borjú kárát vallaná. Összegezve a felsoroltakat, az itatásos borjúnevelés borianként 20—24 kiló vajat, 50# liter tejtöbbletet jelent. Igaz, hogy az itatásos módszer nagyon tiszta és pontos ápolást kíván, de a lelkiismeretes, hozzáértő állatgondozók ezt úgyszólván minden termelő- szövetkezetben megvalósíthatják. Termelőszövetkezeteink vezetői és tagjai ne feledjék, hogy fejlett szarvasmarhatenyésztés hiányában nem gyarapodhat földjeik termőereje, s istállótrágya nélkül nincs haladó növénytermesztés. A gondosan takarmányo- zott és jólápolt tehenészet az egész gazdálkodás színvonalát fokozza, s nemcsak a közvetlen haszonnal, hanem a talajerő pótlásával is növeli a termelőszövetkezetek jövedelmét; A PÁRTOKTATAS HÍREI A Z ALSÖ- ÉS KÖZÉPFOKÚ propagandista szemináriumok vezetőinek febI második hét anyagából előruár 10 én, csütörtökön délelőtt 9 órakor konferenciájuk lesz a PH-ban (a háromhónapos pártiskola helyén. Felszabadulási út 49.) A konferencia anyaga a 111. téma második része. A magyar párttörténet első évfolyamán február 10-én délelőtt 9 órakor, a filozófiai tanfolyamon február 10-én reggel 8 órakor és az SZKP története tanfolyamán február 10-én délelőtt 9 órakor lesznek a konferenciák. Az önálló tanulók konferenciáját a megye párt-végrehai- tóbizottságai tartják. A konferenciákról való távolmaradást előre kell közölni, mert utólagos igazolást nem vesznek figyelembe. A Z ELLENŐRZÉS során több helyen tapasztalható, hogy egyes szemináriumok már előbb tartanak, mások pedig le vannak maradva az anyag átvételében. A helyes időbeosztással tanuló alsófpkú tanfolyamokon a legközelebbi foglalkozáson — február 8-án a III-as téma első kétheti anyagából kell szemináriumot tartani és a Tanulnak a gazdák Január hó folyamán a városi pártbizottság kezdeményezésére a Salgótarjáni Városi Tanács mezőgazdasági osztálya szakelőadásokat szervezett a város gazdái részére. Az előadások célja a gazdák szakismeretének gyarapítása, valamint a mezőgazdaság fejlesztőiéről szóló párt- és kormány- határozat ismertetése. Az első Hőadást Lítay Jenő okleveles gazda tartotta, a talajvédelemtől, a talaj termőerejének foadást. A középfokú szemináriumokon február 8-án a Il-es téma 5—6. heti anyagból kell szemináriumnak lennie és bevezető előadásnak a 7—8. heti anyagból. A pronagandista elvtársak a fenti tájékoztatót vegyék figyelembe. A MEGYEI PÁRTBIZOTT- SAG ágit.-prop, osztálya Magyar József üveggyári prop.- szem. vezetőt, mivel propagandamunkáját leDküsmeret- lenül végezte, felmentette prop. szem. megbízatása alól. Egyben megtette javaslatát az alapszervezet vezetőségének, hogy Magyar elvtársat vonja felelősségre. U ELYTELEN, hogy a bá- nyász propagandisták közül egyesek vázlat nélkül vezetik a foglalkozásokat. Ebből adódik azután, hogy a kötelező tananyagtól eltérnek és a legfontosabb kérdések megvitatására mér nem kerül sor. TLTELYES az a kezdeménye, zés az alsóbbfokú tanfolyamokon, hogy a propagandista a bevezető előadást a vita megnyitása előtt tartja meg, hogy ezzel is elősegítse a nagyobb aktivitást. kozásáról, a gabonatermesztés fejlesztéséről, valamint az ipari növények termesztésének módjairól. A baglyasaljai Rákosi TSZ-nél ugyanezen tárgykörről Kazareczky József osztályvezető tartott előadásokat. A gazdák fokozott érdeklődést tanúsítanak az ismeretterjesztő előadások iránt. Míg az első előadáson 18, addig a legutóbbi előadáson 30 gazda jelent meg; MEZŐGAZDASÁGI ESZKÖZÖKET ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZETI VÁLLALAT értesíti a lakosságot, hogy LÓSZERSZÁM és lósserssámalkatréss szükségleteiket a helyi földmüvesssövet- kszeli boltokon keresztül rendelhetik meg ♦ Lószerszám díszes kivitelben is kapható
