Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-05 / 2. szám
1955 január 5. SZABAD MH.HA3» 3 Egy falusi tanító „Ha a falusi tanító valóban szolgálni akarja a népét, népe szabadságát, és függetlenségét, akkor legfőbb feladata, hogy a paraszttömegeket a munkásosztállyal összekötő láncszemek egyikévé tegye." (Sztálin). Ezt tette 45 éven keresztül Theiner László megyénk egyik legidősebb, még ma is szolgálatban lévő pedagógusa. A múlt kálváriáját megjárta. Nevelői pályafutását 1909 decemberében kezdte gróf Andrássy Dénes uradalmában. Nemcsak az iskolai, hanem az iskolán kívüli munkát a felnőttek nevelését <s feladatának tekintette. Utóbbi tevékenységéért a felszabadulás előtt többízben megdorgálták. Amikor a dorgálás nem használt, anyagilag is éreztették vele a múlt urai. hogy részükre nem kívánatos a felnőttek képzése. Mennie kellett. Ezzel indult meg vándorlása, amely az akkori Felvidéktől a Dunántúlig, majd Nógrád megyéig tartott. A Dunántúlon sem maradhatott sokáig egy helyen, Pusztavacs- ról azért kellett távoznia, mert a Tanácsköztársaság idején együttműködött az uradalmi cselédekkel. Itt is több helyen megfordult, amíg Nógrádnak egy eldugott, csendes kis községébe, Barnára nem került. Ebben az időben kerültek haza a fehérterror internálótáborainak lakói, akikbe igyekezett erőt és hitel önteni. A felszabadulás után még nagyobb lelkesedéssel fogott a munkához. Ott volt a földosztásnál a földművesszövetkezel megalakításánál, részt vett a járási igazoló bizottság, a nemzeti bizottság munkájában. Bekapcsolódott a Hazafias Népfront munkájába, dolgozott a tanácsválasztások sikeréért. Munkássága elismeréséül tett pártunknak tagja és tanácstag. Kora ifjúságától napjainkig, aranyhajától a hófehér fürtökig, göröngyös nevelői pályáján nem egyszer vették észre kiváló nevelői munkásságát. Ezért több éven keresztül nemcsak községe aprajának és nagyjának volt nevelője, hanem járása pedagógusainak is: mint iskolafelügyelö. Most egy kisebb gárdának, saját iskolája nevelőtestületének vezetője és irányítója. Szelíd arcával, nemes szívével, óriási tapasztalataival, mélységes pedagógiai tudásával kiváló igazgatója iskol íjának. Gondos, türelmes munkájával kiérdemelte nemcsak községe megbecsülését, hanem a járás pedagógusainak, felettes hatóságainak, a társadalmi szerveknek tiszteletét és megbecsülését. így lett községének, a járás pedagógusainak szeretett Laci bácsija. Életévével, munkásságával érdemelte ki ezt a megbecsülést, s amikor 45. szolgálati éve alkalmából meghajtjuk előtte az elismerés és nagyrabecsülés zászlaját, amikor elismerjük, hogy ösz- szekötő láncszem volt a munkásosztály és a paraszttömegek között, akkor hallgassuk meg őt, a pedagógus pálya veteránját és tanuljunk tőle. „A haza legértékesebbjének mindig a dolgozó népet tekintettem, azért volt a múlt társadalomban mindig nehéz az életem. Ezért kerültem sokszor összeütközésbe a régi renddel, ami néha érzékeny anyagi kárcsodással is járt. Már eléggé előrehaladt korban, 56 éves koromban értem meg a felszabadulást. Ez azonban szinte felfrissítette erőimet, s őszintén mondhatom a fáradtság minden érzése nélkül, lelkes örömmel dolgozom népi demokráciánkban a szocialista építés nagy ügyéért, mind az iskolában, mind a közéletben'’. így bizony az új év nem lesz eredményes A nagybátonyi üzemegységhez tartozó Katalin II. bánya hónapok óta nem tudja tervét teljesítem. Ez a tény nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nagy- bátonyi üzemegység az utóbbi időben mindig az utolsó helyen kullog. A Katalin II. bánya nagy munkaerőhiánnyal küzd. A meglévő szénmunkahelyeket nem tudják telepíteni és ez nagyban akadálya annak, hogy a bánya teljes kapacitással dolgozzék. Nagy hiba még, hogy az üzemből hiányoznak a jól képzett vájárok. Egyes főbb munkákat mint például a főereszke kihai- tását be kellett szüntetni, mért nem rendelkeznek megfelelő munkaerővel. Ez a hiba most is fenn áll. Ezeket a hibákat, hiányosságokat betetőzi még, hogy a munkások bizonyos százaléka nem törődik a termeléssel. Számukra az a lényeg, hogy leteljen a nyolc óra, s hazamehetnek. így nem lehet gondolkozni. Minden egyes bányász szívügyének kell hogy tekintse a bánya, a termelés sorsát. Az elmúlt hónapbon 87.4 százalékra teljesítették előirányzatukat Katalin II. üzem dolgozói. A lemaradás súlyos, mert még ez »z eredmény sem reális. A megengedett 3.9 százalékos palatartalmat megkétszerezték 7.8 százalékra. A dolgozók munkaviszonya sem teljesen kielégítő. Laza a fegyelem, sok a hiányzó. November hónapban például Suhaj Gyula 10 napot, Jakab Antal 9 napot mulasztott igazolatlanul. Az új toborzott munkások közül például Gyurica Pál egy napot dolgozott csupán, s úgy látszik megunta a munkát, mert többet nem mutatkozott a bányában. Ezeket a hanyag dolgozókat természetesen elbocsátották az üzemből. Ez az állapot tűrhetetlen. Az üzem vezetősége neveléssel igyekszik a hiányosságot kiküszöbölni, öntudatosítani akarja a dolgozókat, hogy a notórius hiányzókat kiközösítsék soraikból. Napirenden vannak a késések is. Ez azonban nem mindig a dolgozó hibájából adódik. Gyakran közrejátszik a MÁVAÚT dolgozók lelkiismeretlen munkája. Az inászói 916-os munkásbusz Rau-bányatelepről nyolc bányászt visz minden nap Ka- rancsaljára. A nyolc bányász innen tovább utazik más kocsin Nagybátonyba. Az utóbbi időben azonban „a rossz időjárás miatt” (vagy nem tudni miért) késve, vagy egyáltalán nem szállítják a dolgozókat Karancs- aljára. Ez maga után vonja, hogy a dolgozók esőben, sárban jó pár kilométert gyalogolhatnak, s fáradtan csak 10—II órára érnek munkahelyükre. A MAVAUT-nak több gondot kellene fordítani a munkások elszállítására, mert nyolc bányász munkája sokat jelent egy olyan üzemben, ahol kevés a munkaerő. Nincs minden rendjén az aknászok körül sem. Hiányzik az irányítás. Könnyen befolyásolhatók. A fizetéseknél, a reklamációk 60 százaléka az aknászok tudatlanságából adódik. Nem vezetik rendesen a műszakokat. Ajánlatos lenne, ha az aknászok továbbképző tanfolyamon vennének részt, vagy más üzemekhez tapasztalatcserére mennének. Egy bánya zavartalan menetét nagyban befolyásolja a vezető káderek irányító munkája. Dj, nagy és szép feladatok állnak előttünk. Kezdjük el úgy az új évet, hogy hibáinkat felmérve folyamatosan kiküszöböljük, hogy dolgozó népünk a Katalin II. bányaüzem bányászaira is büszke lehessen. (H. J.) A 153-as rakodógép és kezelői „Megy, elindult, s milyen vidáman” — kiáltja ujjongva a mizserfai Pálhegy II. bányában Kővári József, a 40-es csapat vezetője. Es valóban a I53as számú rakodógép elindult. Mohón kaparja a szalagra a kitermelt fekete szenet. Egy kis hiba csúszhatott be, mert az öttonnás rakodógép néhány perccel ezelőtt nagyot fújt, s megállt. Hibák mindenütt fordulnak elő, ahol emberek dolgoznak, különösen a bányában. A nehézségen viszont könnyű segíteni, ha jólképzeit munkások dolgoznak. A bányászok itt is segítettek, néhány mozdulat és a gép elindult. A csapat minden egyes tagja megtanulta a gép kezelését. Kisebb- nagyobb hibákat maguk is ki tudnak javítani. Ezzel biztosítják a zavartalan termelést. A 153-as számú rakodógép Pálhegy II. üzem büszkesége. 1952-ben került Mizserfára. Ma már két rakodógép segíti a bányászokat. Naponta könnyűszer- rel többszáz tonna szenet küldenek e géppel a napra. A „robot bányász", köznapi nyelven így becézik a mizserfai bányászok kedvenc gépüket, nyolcórás műszakban 40 tonna szenet rak föl a szalagra, de ennél még sokkal többre képes. Az elméleti kapaGépjavítási verseny citása nyolc óra alatt 400 tonna szén. A gépet teljes kapacitással nem tudják működtetni, mert még riagyon sok időt vesz Igénybe a robbantás és biztosítás, vagyis a szénjövesztés és az ácsolás. A rakodógépnek hátránya, hogy fejtésre nem tudják alkalmazni. A gép súlya 5 tonna és így elövájáson sem tudják úgy mozgatni, ahogy kellene. Ha a gép 40 százalékkal könnyebb lenne eredeti súlyánál, sokkal nagyobb eredményeket lehetne vele elérni. A 40-es csapat körülbelül egy éve dolgozik ezzel a géppel elő- vájáson. Havonta 9 ember 110— 120 métert hajt ki a gép segítségével. A csapat eredménye 128— 130. százalék körül mozog, s az esedékes évi tervteljesítésben 140 százalékon állnak. A csapatnak majdnem minden dolgozója sztahanovista, vagy kiváló bányász. A Kővári-csapat tagjai: Kővári József, Kaposvári Ferenc, Homolya István, Benedek István, Pádár János, Pap Gyula, Benedek Ferenc, rengeteg szenet adtak már népgazdaságunknak. Céljuk, hogy az elkövetkezendő 1955-ös évben még nagyobb, még szebb eredményeket érjenek el. MAGTERMELÉSI HÍREK Megyénk gépállomásai 1954 december 31-ig 91 eke, 83 traktor-tárcsa, 14 kultivátor, 54 vetőgép, 83 cséplőgép, valamint 30 darab traktor és vontató főjavítását fejezték be. A gépjavítási versenyben változatlanul a pásztói gépállomás vezet. December 31-ig ütemtervüket 112 százalékra teljesítették. A 15 darab ekét, 9 darab traktortárcsát, 2 darab kultivátort, 14 darab vetőgépet, 10 darab cséplőgépet, valamint 9 darab traktor és vontató javítását fejezték be. A kisíerenyei gépállomás december 31-ig ütemtervét 104, a berceli 100, a szécsényi 97, a toknácsi 93, az erdőkürti 90, az érsekvadkerti 66, a karancs- keszi gépállomás pedig 60 százalékra teljesítette. A Magtermeltető- és Vetőmagellátó Vállalat Nógrád megyei Kirendeltsége szerződtetés! tervét november 20-ra 100.6 százalékra teljesítette. A vállalat dolgozói közül Barlai Gábor, a pásztói körzet termelési felügyelője fejezte be elsőnek szerződéskötési tervét. ★ Virágh Gyula mátranováki dolgozó paraszt ez év tavaszán 2 kh fehérherére kötött termelési szerződést. A fehérhere szépen fejlődött s ez évben, mint tarlóherét meg tudta kaszálni. Virágh Gyula úgy tervezi, hogy a jövő évben holdanként 2 mázsa fehérhere magot termel, amiért prémiummal együtt 9600 forintot kap. A helyes vetésforgó kialakítása megyénk területén A mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó minisztertanácsi határozat a nagy termések elérésének mint egyik igen fontos tényezőjét említi a helyes vetésforgó bevezetését és annak gyakorlatban történő alkalmazását. A vetésforgó jelenti növénytermelésünk egy többéves szakaszát, melyben az egyes növényfajok, illetve az azonos csoportba tartozó növények meghatározott sorrendben követik egymást. A termelés mennyiségének kialakításában a vetésforgó igen nagy jelentőséggel bír. Re -Jkívül sok azon tényezők száma, amelyek meghatározzák, hogy egy adott területen és időjárási viszonyok között milyen termést érünk el. Közismertén igen fontos a talaj természetes termőképessége, humusztartalma, vízgazdálkodása, tápanyag-ellátottsága, szerkezete stb. A vetésforgó kérdésének fogalmában mindezek beletartoznak. A növények egymásutáni sorrendjének azért van igen nagy fontossága, mert a talaj és a rajta lévő növényzet (legyen az kultúr- vagy gyomnövény) legszorosabb kapcsolatban van egymással, egymásra hatnak. Hogy a növény a szántóterület egy részén miként él meg, hogyan fejlődik és milyen termést hoz, az a növény biológiai tulajdonságán kívül elsősorban attól függ, hogy milyenek a környezeti tényezők, tehát a növény fejlődéséhez milyen mértékben állnak rendelkezésre a fentebb említett életfeltételek. Ezen viszonyok kialakulása azonban nem független a növényektől. azzal szoros összefüggésben vannak. A természetben teljes kölcsönhatások érvényesülnek, semmi sem független egymástól: A talajban lévő tápanyag hat a növény növekedésére, a növény visz- szahat a talaj nedvességállapotára, beéredettségére, a talajban visszamaradó gyökérmaradványaival a humuszképződés lefolyására, a talajban élő mikroorganizmusok fajára és számára. Ugyanezek hatása még a további években is érvényesül. Tudományos kísérletek és tapasztalati megfigyelések alapján megállapítható, hogy a növények egymásutáni sorrendjének, a vetésforgónak döntő szerepe van a termés hnennyiségének kialakításában. A fentiek alapján a vetésforgót sem szabad önmagában nézni, hanem mindig a termést kialakító tényező összhatását kell tekintetbe vennünk. A növényfajok egyes csoportjai meghatározott igényeket támasztanak a talajtulajdonságokkal szemben. Például a talajok úgynevezett kémhatása (melyet a gyakorlatban a pH. értékkel fejezzük ki) adva van, amelyet mesterségesen tudunk ugyan bizonyos irályban eltolni, de általában a gyakorlatban mégis adott tulajdonságként számolhatunk vele. A növények meghatározott igényt támasztanak a talaj eme tulajdonságával szemben. A növények legnagyobb része a semlegeshez közel álló, de inkább kissé lúgos kémhatású talajokon díszlenek a legjobban, csak egy kisebb csoport bírja el a többé kevésbé savanyú talajokat. A növényeknek másmás csoportját kell termelni, savanyú vagy lúgos természetű talajon. Az egyes növényfajok alkalmazkodó képessége sem egyforma. Ugyanígy ismeretes, hogy az egyes fajoknak más-más igényei vannak a talajok kötöttségi állapota tekintetében is. Jelentős különbségek mutatkoznak a felvehető tápanyagok mennyiségével szemben is. E tekintetben vannak igényes növényeink, mint például legtöbb kapásnövényeink és a tavaszi árpa, melyek csak azokon a talajokon adnak nagy termést, melyekben elegendő mennyiségű könnyen felvehető tápanyag áll rendelkezésre. További igen nagy jelentősége van a kultúrnövények által visszamaradt tarlómaradványoknak. Ez egyik legdöntőbb szempont a vetésforgók összeállításánál, vagy a növényi sorrend kialakításánál. A pillangósvirágú növények tarlómaradványa a legelőnyösebb és legkedvezőbb egyrészt, mert a növény korán letakarodik, tehát megfelelő idő áll rendelkezésre a tarlómaradványok elbontására és a talajelőkészítésre, másrészt a tarlómaradványok kedvező enyészetéhez a szénnitrogén arány kedvező mértékben áll fenn. A pillangósvirágúak közvetlen nitrogéngyüjtésük- kel még gazdagítják a talajt tápanyagokban. Figyelembe veendő kérdés, hogy az egyes gazdasági növényeinknek mikor van a vetési ideje, s mikor történik a betakarítás. Ez függ attól, hogy az illető növénynek milyen hosz- szú a vegetációs időszaka. Közismert, hogy a talajműveléssel döntő módon tudjuk kialakítani a talaj szerkezetét, a tápanyagok feltárását, gyom- mentesítését, a csapadék tárolását. Talajműveléssel irányítjuk a talajéletet és annak irányát. Nem közömbös tehát, hogy mikor tudjuk ezen munkát kezdeni: júniusban-e vagy esetleg október, novemberben-e. Fentieket mind figyelembe kell venni a vetésforgó összeállításánál. De egyebekre is tekintettel kell lenni. Gazdálkodásunknak a növény- termelésen kívül egyéb ágazata is van. Az állattenyésztés részére gondoskodnunk kell megfelelő takarmánybázis létesítéséről. Az állatállomány nagyságától függően tehát számolnunk kell a meghatározott takarmánytermő területtel. Az ország lakosságának élelmiszerrel való bőséges ellátása is megköveteli, hogy vetésforgónkban elegendő arányban szerepeljenek kenyérgabonák, valamint az egyéb élelmiszernyersanyagok. Minden tájnak megvannak a maga sajátos viszonyai, melyek ennek megfelelő vetésforgó összeállítását teszik szükségessé. Más vetésforgóra van szükség a fent elmondottak alapján a homokos, kötött vagy éppen szikes talajtípuson. A vetésforgó összeállításának elvi alapja az, hogy megállapítsuk: adott talaj és klimatikus viszonyaink a növények mely csoportjának felelnek meg a legjobban, mely növények termelése lehetséges eredményesen. Figyelembe vesszük, hogy a termelhető növényfajok keretén belül milyen arányokban szükséges termelnünk az azonos igényű növényeket. A sorrend kialakításánál gondosan ügyelünk arra, hogy a fentebbiekben ismertetett szempontokat miként tudjuk úgy érvényesíteni, hogy az egymásután következő növények egymás fejlődését elősegítsék és ne hátráltassák. Úgy kell tehát a sorrendet összeállítani, hogy az egymást követő növények között elegendő idő álljon rendelkezésre a talaj megfelelő előkészítésére, a talajbe- éredettség kialakítására. Tekintetbe kell venni az üzemi lehetőségeket (rendelkezésre álló trágyamennyiséget, a gépesítés és munkaerő kérdését). A termelőszövetkezetek azon területein, melyek már véglegesen kialakultnak tekinthetők, be kell vezetni az okszerű vetésforgót, ki kell dolgozni, hogy az összes figyelembe veendő adottságok mellett mely vetésforgó típus lesz indokolt. Meg kell állapítani a sajátos termelési irányt, a vetésforgó összeállításánál ezt figyelembe kell venni, meg kell állapítani a szakaszok számát, melyet leghelyesebb 4 —8 szakaszban megállapítani. Ahol lehetőség van rá. alkalmazni kell a füves vetésforgót. Több parcellával rendelkező paraszti gazdaságokban szabatos vetésforgó beállításának legtöbbször akadálya van. Itt sem nélkülözhetjük azonban a helyes vetési sorrend kialakítását és betartását. Óvakodni kell attól, hogy egymásután következő években azonos természetű növények kerüljenek egymásután. Kalászost ne kövessen kalászos. E tekintetben Is vannak azonban különbségek. Vannak növények, melyek jobban megférnek önmagukban, például kukorica. De vannak, amelyeket nem szabad egymás után vetni, mert nagy terméscsökkenés lesz az eredménye (borsó, lóhere). Lényege tehát a dolognak az, azt vegyük figyelembe, hogy a különböző igényű növényfajokat (amely igény a táplálkozásra, víz- gazdálkodásra, művelésre, növényápolásra, betakarítás módjára és idejére, vetési időre stb. terjed ki) igényeik szerint váltogassuk és az azonos igényű növények lehetőleg ne kerüljenek egymás után. Fentiek alapján egy általános sorrendet javaslok megyénk termelőszövetkezetei és dolgozó parasztsága részére, melyben szereplő növények egymásutánja megfelel a kívánalmaknak. 1. év: kapások (burgonya, kukorica, répa attól függően, hogy homokos, kötött- vagy vályogtalajjal van-e dolgunk) friss istállótrágyába. 2. év: fenti területnek felerészében tavaszi kalászos here rávetéssel. fele részében őszi kalászos (a korábban lekerülő kapások után). 3. év: pillangós (takarmány, borsó, csillagfürt, fele részben burgonya vagy egyéb takarmány kapás). 4. év: őszi kalászosok (búza vagy rozs, ugyancsak a talaj összetételétől függően). A fenti négy szakaszos forgóban el tudjuk helyezni az összes termelendő növényeinket, a növények egymás utáni sorrendje jó. a szántóterület minden négy évben történő is- tállótrágyázását lehetővé teszi, megfelelő mennyiségű műtrágyával kiegészítve a legnagyobb termések elérését is biztosítja, amennyiben a többi feltételek is adva vannak. Ezen négyszakaszos forgó csak vázlatként szolgál, lehetséges a szakaszok számát hatban, nyolcban is megállapítani, különösen füvesforgó alkalmazása esetén. De ebből is láthatók a szempontok, melyek megszabják a helyes növényű sorrend összeállítását Arra kell törekednünk, hogy a lehetőségek határán belül minél nagyobb területen szerepeljen pillangós szálastakarmány, ezek képezik a legjobb előveteményt és kedvező hatásuk több évre is kiterjed. A közölt vetésforgóséma megfelel megyénk átlagos talajtípusainak, ott. ahol az átlagtól jelentős eltérés mutatkozik, például a homokon vagy az erősebben savanyú kilúgozott erdei talajon, úgy a közölt növényeket más növényekkel kell helyettesíteni, de mindenesetre olyannak, amely a növénycsoportba beilleszthető. Ha a vetésforgót, illetve a növényi sorrendet a fenti elvek szerint állítjuk be, úgy talajaink állapotegyensúlyát biztosítani tudjuk. A talajművelés helyes és időbeni elosztásával a munkák üzemünkben vagy gazdaságunkban nem torlódnak és mindent időben el tudunk végezni, talajaink humusztartalma nem fogy, jó talajszerkezetet tudunk kialakítani. A kenyérgabona vetés- terület megfelelően biztosítva van, ugyanakkor kalászos után nem kerül kalászos. Általában különböző igényű növények követik egymást. A helyesen alkalmazott agrotechnika, kiegészítve a jól és észszerűen összeállított vetésforgóval és növényi sorrenddel, képessé tesz bennünket arra, hogy azon célkitűzéseket, melyeket népgazdaságunk az új szakasz megvalósítása érdekében elénk tűzött, megvalósítjuk. Acs Antal megyei mez. gazd. igazgatóság főagronómusa
