Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)
1955-01-19 / 6. szám
1955 január 19. SZABAD \0(,RAn 5 Millszekundumos robbantással a még több szénért Népgazdaságunknak nap mint nap több és több szénre van szüksége, hogy a gyárak, a közlekedés, a kórházak, iskolák., háztartások szénszükségletét teljes mértékben fedezni tudja. Bányászaink a növekvő szükséglet kielégítése érdekében harcra keltek és szocialista munkaversenyben, fáradságot nem ismerve ezerszámra küldik a fényes csillogó szénnel megrakott vagonokat rendeltetési helyükre. Űj bányák feltárásával, gépesítésével, különböző újítások bevezetésével igyekeznek bányászaink az állandó növekvő szénszükségletet biztosítani. Az elmúlt esztendőkben a műszaki vezetők is arra törekedtek, hogy szénbányászatunk tervének eleget tudjon tenni. Különböző kísérletekkel azon fáradoztak, hogy a bányákban a termelést a munkamódszer fejlesztésével fokozni tudják. Tatabányán Kóta József bányamérnök hosszas kísérletezés után kidolgozott egy új robbantási eljárást, a millszekundumos eljárást, amely lényegesen jobb a réginél. A bányászok először idegenkedtek, de amikor látták, hogy jobb és többet lehet vele termelni, elfogadták. A millszekundumos robbantásnak sok előnye van. Mindenekelőtt növeli a termelést. Ezt bebizonyították a mi- zserfai és kazári dolgozók. Mi- zserfán 1954 utolsó negyedévében 16 700 tonna, Kazáron 6800 tonna szénnel termeltek többet az új eljárással. Előnye még, hogy a szén milyensége megjavult. Sokkal darabosabb szenet lehet ezzel az eljárással kitermelni. Ezenkívül még időt és robbanóanyagot lehet vele megtakarítani. Igaz, az első kísérleti robbantásoknál előfordult, hogy a „lövések”, a fúrólyukak nem robbantak fel. Ez veszélyt rejtett magában és ez a tény is közrejátszott, hogy bányászaink féltek. Az új robbantási eljárás ma viszont annyira tökéletes, hogy hiba nélkül folyik a munka. A nagybátonyi üzemegységhez tartozó Kossuth-táróban még az elmúlt évben kísérleteztek az új robbantással. Voltak, akik nem is akartak az új robbantási módszerről hallani, egyesek viszont már az első naptól kezdve támogatták és bevezették a millszekundumos robbantást. Berecz József és csapata már sok jót hallott az új eljárásról. Ismerték az előnyét és alkalmazták. Kossuth-tárón ez év január 1-től honosodott meg Kóta József tatabányai bányamérnök új robbantási eljárása. Ma már a dolgozók azon fáradoznak, hogyan tudnák a millszekundumos robbantást még tökéletesebbé tenni. Kísérleteznek a fúrólyukak jobb telepítésével, hogy még gazdaságosabb termelést érjenek el. A tapasztalatok bizonyítják, hogy ma már bányászaink megkedvelték és mindent megtesznek, hogy az új eljárással még több szenet adjanak népgazdaságunknak. A millszekundumos robbantási eljárásnak a lényege a következő: Egy munkahelyen három bányász dolgozik, a vájár, segédvájár és a csillés. Amíg két ember a fúrást végzi, addig a harmadik, a csillés előkeríti a lómestert — aki hivatva van a robbantás elvégzésére — és fojtóanyagot készít elő. (Fojtóanyag általában kemény sár, agyag, a fúrólyukak elfojtására.) A lő- mester a fúrólyukakban elhelyezi a lobban óanyagot és elfojtja azokat. A töltés után a robbantó kábelt, vagy robbantó lécet az utolsó ácsolatra, főtefára elhelyezi, majd gyújtási sorrendben felkötözi a gyutacs huzalait a kábelen lévő gombokra (vagy a robbantó lécen elhelyezett csavarokra). Ezután a már kihúzott kéteres vezeték egy ágát a robbantó lécben elhelyezett közös vezetékre kötik, míg a másikat a gömbölyűfejű facsavarokon végigfutó áramszabályozó rézlemezre köti rá. Ezt egy kb. 2 kg-os súly húzza végig a robbantó lécen. E műveletek után rávezetik az áramot a kéteres vezetékre. Az áram alatt lévő rézlemez az izzás által szabadon válik és a súly végighúzza a rézlemezecskét a gömbölyűfejű facsavarokon, amelyen a gyutacs huzalai vannak rákötözve. Minden gyutacs megkapja a szükséges áramot, s ezáltal minden mill- szekundum. azaz a másodpercnek ezred részén megtörténik a robbanás. A robbanási sorrend a következő: először a betörőlövés, máj'-' a bővítő és a koszorú lövés robban fel. Robbantás után a lőmester megvizsgálja a munkahelyet, a robbantás eredményeit, megnézi, hogy minden fúrólyuk felrobbant-e és jelt ad a szén elszállítására. A régi robbantási eljárással ilyenkor több percet, sok ízben 20—30 percet kellett a „füstre” várni. A robbantás következtében füst fejlődik a munkahelyen, amelyben mérges gázok rejlenek és életveszélyessé teszik a benntartózkodást. Az új eljárással alig-alig fejlődik „füst” és csak néhány percet vesz igénybe a várás. Nagy előnyt jelent ez a bányászoknak, mert sokkal egészségesebb körülmények között dolgozhatnak és több idő marad rakodásra. A millszekundumos robbantás újabb eredmény szénbányászatunkban. Ez az új eljárás újabb bizonyíték, hogy bányászaink és a műszaki vezetők szívügyüknek tekintik a magyar szénbányászat sorsát. A termelőszövetkezetek életéből Az elmúlt esztendő utolsó három hónapjában a balassagyarmati járás III. típusú termelőszövetkezeteinek taglétszáma 45 fővel nőtt. A pat- varci és a drégelypalánki Béke TSZ tagjainak száma megduplázódott. Hat-hat taggal szaporodott a lőrincpusztai Dimitrov és a cserhátsurányi Szabadság TSZ létszáma is. A szandai dolgozó parasztok közül öten választották a közös gazdálkodás útját: beléptek a helyi Lenin TSZ-be. ★ Elkészült az érsekvadkerti ,,Tartós Béke” 1954/55. évi termelési és pénzügyi terve. A vadkertiek a szarvasmarha állomány fejlesztését tűzték ki célul. A fejési átlagot hét literről tiz literre kívánják emelni, s a tej értékesítéséből 65 ezer forint jövedelemre számítanak. A szarvasmarha tenyésztésből származó jövedelem adja majd a szövetkezetnek az összjövedelem 50 százalékát. k A balassagyarmati Előre TSZ az elmúlt év őszén hentesüzletet nyitott, ami igen jól jövedelmez a szövetkezetnek. Hízott sertéseiket itt értékesítik. k A berceli Vörös Csillag TSZ- nek — a tervek szerint — ebben az esztendőben 90 100 forint jövedelmet hoz majd a sertéstenyésztés, míg a juh- gyavjú értékesítéséből 24 000 forintot várnak. A Vörös Csillag ezévi terve egy tehergépkocsi vásárlását is előírja, k Az érsekvadkerti Tartós Béke TSZ taglétszáma már az új esztendőben is szaporodott. Kovács Sándor, Luif József, Hogel János, Homót Mihály és Váient Jánosné lépett a közös gazdálkodás útjára. k A kutasói Béke Útja TSZ 9 kh angolperjére, 8 kh bíborherére és 5 kh vörösherére kötött termelési szerződést a Magtermeltető Vállalattal. A tsz a szerződéses magtermelésből 28 ezer forint jövedelemre számít. k Az egyházasdengelegi Rákosi TSZ ebben az évben nagy gondot fordít a gyümölcstermelésre, melyből 70 ezer forint jövedelmet várnak. 10 kh étkezési borsót is termelnek, ami 33 ezer forinttal növeli majd a szövetkezet ezévi jövedelmét. k A nagyoroszi Úttörő TSZ- ben 22, a szécsényi 11. Rákóczi és a ceredi Búza Kalász TSZ- ben pedig 23 hallgató részvételével folyik az „Ezüstkalászos” tanfolyam. NÉGYTŐL - AZ EZERIG Cokszor még a legjobb bor is cégérre szorul, hátha még könyvet ért az ember a példázat alatt. Danite-től Gorkijig a nagy gondolkodók egész sora bizonygatta már az olvasás, a könyv szépségeit, de ezeket a szépségeket meg kell szeretnünk, , észre kell vennünk, sőt bármilyen furcsán is hangzik, meg is kell szoknunk. És itt kezdődik a könyvtáros és ha már érdemről van szó, a falusi könyvtáros kemény küzdelme az olvasásért, a közönyösség, a ma- gunkrahagyatottság, a silányabb időtöltés ellen. Hiba László- né érsekvadkerti és Engli Dezsőné kis- kérpusztai népkönyvtáros elvtársnők lassú, következetes val legyőzték ezeket a nehézségeket, megszerettették a könyvet községeik dolgozó parasztjaival és magas kölcsönzési átlagot értek el. A balassagyarmati járási könyvtár statisztikái a tudói, mennyi munkába került az út idáig. Hiba Lász- lónénak négy olvasója volt mindössze, amikor kezébe vette a vadkerti népkönyvtárat, házalt a könyvekkel, boltokban hirdette, hogy megnyílt a könyvtár, sőt még pedagógus- kodnia is kellett, amíg megnevelte fiatal olvasóit, akik ma is lelkes könyvbarátok, de csendességükön, türelmükön meglátszik Hiba néni pedagógiája. A után a is egyre keresték fel a könyvtárat és a kölcsönzés 1954 decemberében túlhaladta az ezer kötetet. Engli Dezsőné Hu. gyagon kezdte a könyvtároskodást, ahol annyira népszerűvé tette az olvasást, hogy még az efféle szórakozástól idegenkedő cigány- gyereket is sikerült megnyernie a könyvnek. Ma már jelenleg a kiskérpusztai általános iskolában tanít és folytatja a kölcsönzést. A kis lélekszámú pusztán 120-on felüli kölcsönzési átlagot ér el. További sikeres munkát kívánunk nekik az 1955-ös esztendőre és kívánjuk, hogy példájukat mi. nél több népkönyvtáros kövesse, az övékéhez hasonló kiváló eredményeket érjenek el. gyerekéle felnőttek nevelőmunká- gyakrabban Millió harcos szivében Tekintetét, mi lánggal égett. Szavát, mi zúgott, mint a szél — És nagy szívét, miért a népek Ügy harcoltak, akár az életért... A hűs halál kettőbe törte. Irigyelte az új napot. — De mint a tölgy az őszi csendben, ö szétszórt már minden magot. S a televény — millió harcos, Szívében fákká nőtt a mag. I^enin halott, de él az eszme, Ahogy a nyárban ég a nap. Szeme, mi dac volt és igazság, Mint üstökös lángol, vezet, — A hangia orkánokkal éled, És millióik szívén rezeg. Elvtársaim, gyászos ruhátok Csupán a testnek szólhat itt, Lenin él! Él és élni fog. Amíg az agy gondolkodik. Nagy homlokát hiába őrli. Enyészet, az eszme már szabad. Elvtársak, harcos kommunisták Lenin szava utat mutat. Minden szavában ott lesz élet, A győztes igazság, a hit — És sorra bontja a világon a kommunizmus zászlait. Nézzétek gyáraink dübörgő Acéltestében mennyi dac, S mily boldogan hasít barázdát A felszabadított paraszt. Elvtársak, győztes kommunisták Üj nap ragyog fejünk felett, — Előre, fel tovább a harcra, Lenin él, él, Lenin vezet! Irigy halál hiába vágtad Fejszéd a tölgybe, nézd a mag Ezerszeresen nőtt virágba ... Az eszme él, s tovább halad. BÉRES KAROLY A kutaséi dolgozók községük csinosításáért * Kutasó községben a helyi tanács a Hazafias Népfrontbizottsággal karöltve tervbe vette, hogy a község belterületén lévő, mintegy két kilométert kitevő útszakaszokat kikövezik és vízlevezetőkkel szabályozzák. A község dolgozói társadalmi munkában végzik el az utcák kövezését, de nagy segítséget adott kétségüknek a pásztói gépállpmás is, főleg, a kőszállításhoz. A község dolgozói ezt látva, szívesen segítenek az egyes útszakaszok rendbehozásában, mert azt mondják, a múltban nem törődtek ennyit a község lakosságával. Most már nem nézhetik tétlenül, hogy csak mások dolgozzanak a község csinosításán. A dolgozó parasztok igyekeznek az állam iránti kötelezettségüket is teljesíteni. Ezenkívül a helyi tanács, a Hazafias Népfront-bizottság és a község DISZ-szervezete segítségével tervbevette egy kultúr- ház felépítését és új sportpálya létesítését is. A dolgozók ehhez 15.000 forint értékű társadalmi munkát ajánlottak már fel, a tsz dolgozói ezenkívül még külön vállalást tettek, hogy gyalogmunkával és igával segítik ennek a munkának megvalósítását, hiszen ez nagyban emelné Kutasón a kulturális színvonalat. Vidovszky János 9 holdas felsőpetényi dolgozó paraszt egész évi sertésbeadási kötelezettségének eleget tett. Antus János ugyancsak felsőpetényi termelő 1955-re már ezer forint adót fizetett be. A felsőpetényi gazdák között a ba- romfibeszolgáltatásban Tresz- tyánszki János és Kiss János járnak az élen. A Salgótarjáni Földművesszövetkezet igen jó eredményt ért el a fémgyűjtésben. Varga B. János. Ozsvárth Imre és Dunai Lajosné, a szövetkezet dolgozói „Kiváló fémgyüjtő“ kitüntetést kapták. Közös munkában,harcban edződnek... Látogo fás a karancssági kultúrcsoportnál Karancsságon a kicsi, 1300 lakosú faluban komoly kultúr- munka folyik. Esténként az elvégzett napi munka után, mint akiket a kötelesség szólít, úgy mennek a kultúrotthonba a lelkes fiatalok. Nincs olyan este, amikor 50—60 DISZ-fiatalt ott ne találnánk. Azt gondolnánk, csinos, modern, gazdagon felszerelt, jól fűtött kultúrotthonuk van a karancsságiaknak, de az ember csalódik. Karancsság azon községek közül való, ahol a kultúra, a szórakozás lehetőségeinek megadásában nagyon is mostohán bánnak. A karancssági kultúrház nem méltó erre a névre. Kicsi, a'ncsony, sötét termecske, színpadjáról u^an- ezt kell mondani. Felszerelése mindössze négy kulissza egy háttér, egy függöny, egy kopott kis asztalka, egy pingpongasztal, egy sakk és vége. Nincs kályha például, a kultúr- csoportnak hideg teremben kell próbálni. Rendezvények alkalmával úgy kell kölcsönöznie a padokat. Nincs a kultúrotthon- ban rádió, lemezjátszó, nincsenek hangszerek, nem is szólva olyan dolgokról, mint például táncruha. És mégis, mindennek ellenére Karancsságon olyan kultúráiét van, mint megyénk más községeiben kevés helyen. A BISZ-fiatalok 70—80 százaléka szinte állandó tagja a kultúr- otthonnak. k Több színjátszó csoportja van Karancsságnak. Az egyik most éppen Móricz Zsigmond: „Űri muri“-ját próbálja. Alig egy hónapja kezdték és már szinte hibátlanul tudják a szöveget. A legaprólékosabb gonddal ügyelnek minden kiejtett szóra, minden mozdulatra. Nemcsak megtanulják a darabot, értik is eszmei mondanivalóját. A lehető legjobban játszanak. Minden tehetségük és tudásuk megfeszítésével — ez az igény él bennük. A legtökéletesebb egyetértés, közös cél, szándék látszik rajtuk. Figyelik egymás játékát, tanácsát, segítséget adnak egymásnak. A Rozika alakítására készülő De- mény Piroska a moziban látta az Űri murit. A filmre, Mészáros Ági alakítására gondol próbája közben. Ujj Sándor, Csörgő Csuli alakítója, a Szak- máry Zoltán szerepére készülő Dropcsa elvtárs, a DISZ titkára és a többi szereplők mind Kiss Aranka, Ujj Dezső, Ujj András, még a 45 éves Varga Béla is, aki a tanyás gazdát alakítja, a legnagyobb szorgalommal. lelkesedéssel és nagy- nagy szeretettel végzik önként vállalt szép munkájukat. Egy másik új darabra, a „Vándordiák“ című daljátékra készül a másik színjátszó csoport. Most folyik az összeolvasás. A tánccsoport is gyakorol. Magyar és orosz táncokat tanulnak. Barta Irén és Baita Aranka szeretettel és hozzáértéssel tanítják a táncosokat. Szépen is halad a munka, bár táncruha, tánccsizma nélkül. — Érthetetlen módon ők mostoha gyerekek. A Petőfi-kör 20—25 tagja hazánk történetét, a szabadságharc történetét hallgatja nagy figyelemmel, érdeklődéssel. Kedden és pénteken az énekkar gyakorol. A kultúrcsoportban képviselve van, a legtökéletesebb egyetértésben dolgozik együtt munkás. paraszt és értelmiségi fiatal. Ez is az eredmények egyik magyarázója. Mi hajtja hát őket — az ismerni-, a tudniakarás, a ten- nivágyás — Ady szavaival — éhség a szépre, a jóra. Nehogy félreértés történjék, nemcsak pillanatnyi fellángolásról van itt szó. A karancssági kultúrcsoportnak már évekre visszanyúló, szép eredményekkel gazdag története van. Szécsényben a járási kultúr- versenyen a karancsságiak szerepeltek a legtöbb számmal. Ha összegeznénk az eredményeket, őket látnánk az első helyen, első lett a versenyben például énekkaruk. Komoly segítséget nyújtott a kultúrcsoport a választás napján. A falu felszabadulásának évfordulóján, december 26-án szép műsorral szórakoztatták a dolgozókat. Jólsikerült színdarabjaikkal bejárták a környező falvakat is (Sóshartyán, Piliny, Ludány stb.) a színjátszók, nagy sikerüket bizonyítja, hogy mindenütt telt ház előtt játszottak és megkérték őket, hogy látogassanak el hozzájuk mind gyakrabban. Olyan komoly darabokat tanultak meg, játszottak le eddig, mint például Moliére: „Fösvény“ és „Duda Gyuri“ című vígjátéka. Sok egyfelvo- násost tudnak már, játszottak már. ök maguk készítették el jelmezeiket és a díszleteket. De nemcsak a kultúrmunka, más munka is jól megy Karancsságon. A sportolóikat múlt számunkban dicsértük meg éppen. A fiatalok micsurini szakkört alakítottak, s tavaszon már a tanácstól kapott tartalékföldön nagy munkába fognak. Szőlőt telepítenek, fákat ültetnek, különböző növényfajtákkal kísérleteznek majd. A fiatalok már eddig is nagyon sok fát ültettek el az utak szélén. Most újra vállalták egy utca fásítását, azonkívül kiparkírozzák az iskola előtti nagy teret. A fiatalok kivették részüket a tszcs segítéséből is. A nyáron együtt arattak a tszcs-ta- gokkal. k Őszintén megcsodáltam ezt az akadályt nem ismerő lelkesedést, ezt a szorgalmat, ezt az odaadó, segítő munkát. De nem sokáig csodálkozunk, ha megnézzük, kik vannak mögöttük. Első helyen Dombóvári József pedagógust említsük. Ő a kultúrotthon igazgatója. Rengeteg munkája, elfoglaltsága van, de mindet mintaszerűen végzi. Az ő érdeme elsősorban ez a jól összefogott kultúrgár- da, mindent megtesz a fiatalokért. Mikor felkerestem, éppen az asztaloshoz készült, ahol a DISZ-títkárral együtt maga ácsolja az új színfalakat. Meg kell jegyezni, hogy a deszkát is az ő közbejárására adta a tszcs, ö az énekkar vezetője, ugyancsak ő vezeti a Petőfi- kört, a Micsurini-szakkört, a könyvtárat. Sokat dolgozik a pártban, a Hazafias Népfrontbizottságban, a tanácsban. Segítik a kultúrcsoport munkáját Bene János VB-elnök, Barta Lajos párttitkár, Horváth elvtárs járási instruktor, valamint Kovács, Nyemecz és Herczegh elvtársnők, fiatal pedagógusok, akik csak pár hónapja kerültek a faluba és mindjárt bekapcsolódtak az ifjúság nevelésébe. Sokat tesz a kultúrcsoportért a DISZ. A DISZ tette lehetővé, hogy a kultúrcsoport tagjai ingyenesen feljöhessenek Salgótarjánba az acélgyári színjátszók előadására. A nyáron a jól dol- cozó kultúrosokat pár napra Pestre viszik fel. Ez a segítés eddig nyújtott támogatásban, de inkább a közeljövő terveiben jut kifejezésre. Az akcióprogram nagyobb mértékben kíván eleget tenni az ifjúság kívánságainak, igényeinek. Tervezik már az új kultúrotthont. Az anyag legnagyobb része már megvan, a segédmunkálatok, a fuvarok elvégzésére egyemberként ajánlja fel szabad idejét az egész falu. A szakmunkást, a még hiányzó anyagokat pedig fedezzék az ebben illetékes felsőbb szervek. Ha van kultúrcsoport, amely megérdemli a komoly kultúrházat, a komoly felszerelést, akkor a karancssági az. Szeretnék a karancssági táncosok, ha például ruhát biztosítana nekik a népművelési osztály. Ma egy hete a megyei tanácson tartott nagyaktíva ülésen Gálfi elvtárs határozottan megígérte, hogy fokozottabb támogatást adnak azoknak a tánccsoportoknak, melyeket eddig elhanyagoltak. A karancsságiak várják ennek az ígéretnek a megvalósulását. Azt is kérik még, többször látogassanak el hozzájuk. Értékeljék munkájukat. » Mindnyájan tudjuk, hogy a dolgozók nevelésének milyen fontos tényezője a kultúrmunka. Ahol ez jól megy, ott máris egészen mások az emberek, a fiatalok, többet tudnak, jobban ismerik az életet, a világot. Én most nem akarok egész páldahalmazt bizonyítékul felhozni — csak ezt az egyet, amivel tegnap Karancsságon találkoztam. íme a példa, ítéljenek felette, gondolkozzanak rajta. Tari István
