Szabad Nógrád. 1955. január (11. évfolyam. 1-9. szám)

1955-01-08 / 3. szám

4

1935 január 8.

SZABAD NOGRAD

A bonni imperialisták

négymillió német zsoldost akarnak besorozni

Minden becsületes embert felhívunk az atomháború kirobbantásának

Günter Leuschner „Mit hoznak a párizsi szerződések?” cím alatt a többi között ezeket írja a Neues Deutschland-ban:

A londoni és párizsi háborús szerződések lényege: volt hitlerista tábornokok irányítása és amerikai tábornokok főparancsnoksága alatt álló nyugatnémet hadsereg felállítása. Adenauer a londoni konferencia részvevőihez intézett memorandumban kötelezettséget vállalt, hogy ennek a hadseregnek a létszámát 500 000 főre korlátozza.

Egész sor nyugateurópai és nyugatnémet politikus arra használja ezt az úgynevezett garancianyilatkozatot, hogy elleplezze a lakosság széles tömegei előtt a német militarizmus újjáélesztésének veszélyeit. Ezek a politikusok azt állítják, hogy az Atlanti Szövetségbe és a nyugatéurópai unióba bevont, számbelileg korlátozott nyugatnémet hadsereg nem jelent majd veszélyt Európa népeire nézve. Történelmi tapasztalat azonban, hogyha a német militarizmus egyszer megragadja a hatalmat, papírrongyként dobja félre a biztosítékokat, ha csak nem saját agresz- pzív céljait szolgálják;

Uj „fekete véderő"

A német tábornokok már az plső világháború után is mindenféle mesterkedéssel megkerülték a versaillesi szerződés korlátozását, amelyek csak 100 000 hivatásos katonából álló német hadsereget engedélyeztek. Sikerült is egy illegális milliós hadsereget, az úgynevezett „fekete véderőt” lét- rehozniok.

Ravaszul kiagyalt rendszerrel a védőerőt egy kerethadsereggé építették ki, amelybe összegyűjtötték a császári hadsereg régi tisztjeit és altisztjeit •— vagyis valóságos parancsnoki hadsereget létesítettek. A Véderő tartalékos tisztjeinek és altisztjeinek azt javasolták: lépjenek be a fasiszta „Stahl- helm”-szervezetbe, hogy ott további katonai kiképzésben részesüljenek;

A német militaristák akkori fegyverkezési terveire jellemző, hogy a hadsereg és a rendőrség közti határt szinte teljesen megszüntették. A különböző rendőri — biztonsági, védelmi és egyéb — alakulatokban tisztán katonai jellegű kiképzés folyt és tényleges katonatisztek kerültek a parancsnoki posztokra.

Morgan angol tábornok, aki 1919-től 1923-ig tagja volt a Németország leszerelését ellenőrző szövetséges ellenőrző bizottságnak, „Assize of Arms” című könyvében a többi között megállapítja: „Szinte minden okiratról, amelyet a hadügyminisztérium elénk tett, kiderült, hogy hamis. : Természetesen meg lehetett volna kímélni a világot a jelenlegi katasztrófa borzalmaitól, ha Németországot megfosztották volna hadseregétől. Ezzel véget lehetett volna vetni annak a tradíciónak, amelyet von Seeckt olyan ügyesen életben tudott tartani”.

Az angol tábornok megállapítása ma is rendkívül aktuális. Ma megint csak arról van szó: vagy megfosztják a német militaristákat egy új agresszív hadsereg felállításának minden lehetőségétől — vagy Európa ismét mérhetetlen katasztrófába sodródik.

A ,,korlátozás"

— hazug mese

Máris kétséget kizáróan megállapítható: hazugság, hogy a nyugatnémet zsoldoshadsereget 500 000 főre „korlátozzák”. A párizsi háborús szerződések éppen el’enkezőleg, megadják a lehetőséget az Adenauer- klikknek, hogy a legrövidebb időn belül milliós agresszív hadsereget létesítsen.

Tekintetbe véve, hogy a bonni hadügyminisztérium fiókjában készen heverő hadkötelezettségi törvény 18 hónapos katonai kiképzést ír elő, a német militaristák és az amerikai főparancsnok három év alatt máris korszerűen felszerelt, egymillió főnyi nyugatnémet hadsereggel rendelkezhetnek. Az 1936—1939-es évfolyamú nyugatnémet fiatalok először a német militaristák karmaiba kerülnének. De ez még távolról sem minden. A leendő nyugatnémet tábornoki kar — amelyhez az angol „Daily Mail” október 25-i híradása szerint „az oroszországi hadjárat néhány legragyogóbb fiatalabb parancsnoka” is tartoznék — az atlanti vezérkarral közösen olyan rendszert dolgozott ki, amely erősen hasonlít a „fekete véderőhöz” és lehetővé teszi további milliók be- sorozását. E tervek szerint az 1928—1935-ös évfolyamokat,

amelyek a fasiszta háború idején még túlfiatalok voltak .ágyútölteléknek, most viszont már túl vannak a behívási korhatáron, valamint a fasiszta hadseregben kiképzett férfiakat 45 éves korhatárig háromhónapos gyakorlatokra hívják be. Ezt a „Heilbronner Stimme” 1954 október 12-i száma is kertelés nélkül beismeri.

Az 1928—1935-ös évfolyamok a Német Szövetségi Köztársaság statisztikai évkönyvének adatai szerint 3.46 millió férfit foglalnak magukban. Még ha — igen túlzottan számítva — katonai szolgálatra alkalmatlanok számaránya 50 százalékot is tenne ki, még mindig több mint másfélmillió katonának kiképezhető fiatal marad.

Ha mármost a fasiszta világháborúból visszatértek közül akárcsak 25 százalék alkalmas katonai szolgálatra, akkor is további 1 250 000 zsoldossal növekszik a bonni és washingtoni háborús stratégák tartalék- hadserege.

Ilymódon Adenauer 1957 végéig 3 750 000 németet tud reguláris hadsereg keretében vagy tartalékosként egy új háború számára kiképezni. Ebben a számban a párizsi háborús szerződésekben kimondottan előirányzott „honvédelmi erő" — a fasiszta „Volks- sturm” új kiadása — is szerepel. Ennek feladata az volna, hogy fedezze az atlanti haderők visszavonulását.

Segédcsapatok

polgárháború esetére

Nyugat-Németországban évek óta teljesen vagy félig katonai kiképzést nyert rendőralakulatok és más szervezetek léteznek. Ezekhez tartozik elsősorban az úgynevezett szövetségi határőrség, amelyről nemrég, dél-németországi gyakorlatai során kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy teljesen katonai jellegű polgárháborús célokra szánt alakulat. A határőrség „führerje“, Matzky náci tábornok, a gyakorlatok

A bonni revansisták az európai közvélemény legnagyobb felháborodására már nem egyszer fenyegették meg a szomszéd államokat, többek között Franciaországot. Emlékezhetünk a Bonn szolgálatába szegődött volt hitlerista tábornokoknak arra a kijelentésére, hogy amint felállítják a nyugatnémet hadosztályokat, másként beszélnek majd Franciaországgal”, Még nem léptek hatályba a Nyugat-Németországot felfegyverző párizsi egyezmények, de a bonni militaristák máris nyíltan igényt támasztanak ősi francia területekre. A „Deutsche Soldaten Zeitung” című revansista lap mind gyakrabban követeli, hogy Elzásznak adjanak „politikái ön- kormányzatot”.

A bonni revansisták a hitleristák háború előtti érveivel támasztják alá követeléseiket. Emlékezhetünk, hogy Csehszlovákia megszállása előtt a nácik „a szudéta németek jogainak megvédéséről” beszéltek. A bonni revansisták most azt állítják, hogy az elzász- lotharingiai lakosság egy réi szének „jogai csorbát szenvednek”. „Franciaország jelenleg kísérletet tesz — írja a „Deutsche Soldaten Zeitung” —, hogy az elszásziakat és Lotha- ringia német lakosságát megfossza elidegeníthetetlen emután azt követelte: emeljék csapatai létszámát 60 000 főre, ütőerejüket jobb felszereléssel — páncéltörő és meredek röp- pályájú fegyverekkel, valamint tüzérséggel — feltétlenül növeljék. („Nürnberger 8 Uhr Blat“, 1954. nov. 27.)

A nyugat-német rendőrség létszáma 174 000 fő, 60 000 rendőr teljes katonai kiképzésben részesült. További 145 000 német a megszálló hatalmak úgynevezett „német szolgálati alakulataiban“ kapott katonai kiképzést.

A nyugatnémet haderő rendeltetése

Adenauer és a német militaristák tervei szerint tehát a következő három évben négymillió németet akarnak amerikai páncélosok és lövegek mellé állítani, atomfegyverekkel ellátni, a béketábor országai ellen tervezett újabb háború céljaira kiképezni. Ezek 100 000 kiképző — túlnyomó- lag volt hivatásos fasiszta katonatiszt és altiszt — keze alá kerülnének.

A párizsi szerződések diktálta alkotmánymódosítással a bonni katonai klikk és az Adenauer-kormány lehetőséget nyerne, hogy Nyugat-Németországban kihirdesse a totális mozgósítást. A totális mozgósítás pedig totális háborúhoz vezet, s mint azt a legújabb német történelem tanúsítja, egyben a német militaristák totális vereségéhez.

Nyugat-Németországot hadseregének felszerelése és emberanyaga a nyugat-európai unió legerősebb tagállamává tenné. A „New York Times“ például beismeri ezt. 1954. november 8-i számában cinikusan írja: „A nyugat-német haderőknek az a rendeltetésük, hogy a nyugati szövetség legjelentősebb európai tényezőjévé váljanak.“

A német militaristák már nem is igen titkolják háborús céljaikat, amelyek az összes európai országokat fenyegetik. Ha egyszer Nyugat-Német- ország újrafelfegyverzése megvalósul, ha a fasiszta német tábornokok felfegyverzett milliós hadsereggel rendelkeznek, még a legünnepélyesebb „garancianyilatkozatok“ sem gátolják meg őket abban, hogy a hadigépezetet mozgásba hozzák. Történelmi tanulság, hogy a német militarizmust nem lehet „garanciákkal“ és „szerződésekkel“ megfékezni. Üjabb támadásait csak úgy lehet meggátolni, ha meggátolják a német militarizmus újjáélesztését.

béri jogától: anyanyelve használatától”.

A bonni revansisták ráadásul azt akarják bebizonyítani, hogy Elszász és Lotharingia nem francia területek, mert ott „régtől fogva” ősi germán törzsek éltek. A „Deutsche Soldaten Zeitung” sértésekkel halmozza el a francia népet és a francia kormányt és azt hangoztatja, hogy „Elszász önkormányzata teljesen lehetséges volna”. Elszászt először „európai ellenőrzés” vagyis az amerikai monopóliumok és partnereik ellenőrzése alá kell helyezni.

A német militaristáknak eszük ágában sincs megállni annál a követelésnél, hogy Elszászt tegyék „európai területté”. Elszász és Lotharingia, s Németországgal szomszédos egyéb területek Németországhoz csatolásáról ábrándoznak. A „német akció” nevű revansista szervezet vezetőinek kijelentései elárulják, hogy ilyen tervek léteznek. E szervezet feje, Loewenstein herceg, szövetségi gyűlési képviselő ismételten követelte „Nagy-Né- metország” megteremtését. „Nagy-Németország“ a német területeken kívül Luxemburgot, Elszászt és Lotharingiát, Ausztriát, Dél-Tirolt, Csehszlovákia egy részét és Svájc több kantonját is magába foglalná.

A bonni revansisták igényt támasztanak Elszász-Lotharingiára

Irta: J. Pralnyikov

megakadályozására

Magyar értelmiségiek nyilatkozata a Pravda január 6-i számában

A Pravda január 6-i számában az atomgyújtogatók új abb mesterkedései ellen fellépő magyar értelmiségiek nyilatkozatát közli. A nyilatkozat a többi között így hangzik:

Annak figyelmét, aki érdeklődik a nemzetközi élet eseményei irátnt, nem kerülhették el az agresszív Eszakaílanti Tanács közelmúltban Párizsban tartott ülésszakának eredményei. Ennek az ülésszaknak határozatai nem kerülték ' el a magyar nép. a magyar kultúra munkásainak figyelmét sem.

A NATO-ban résztvevő hatalmak képviselői megkísérelték az atomháború törvén,yesítését. Mialatt a népek erőfeszítései arra irányulnak, hogy soha ne lehessen kirobbantani az atomháborút — a párizsi ülésszakon arról beszéltek, kinek adják meg a jogot arra, hogy kiválassza a megfelelő pillanatot és „elhúzza az atomháború ravaszát”.

A párizsi ülésszak után közzétett záiróközleményben elleplezték az elfogadott határozatok lényegét a „modern fegyverke- zés”-ről és „az e'őkészítés tervezéséről” szóló közös fogalma- zálsokkal.

Mi, e nyilatkozat szerzői, a magyar tudomány, művészet és kultúra munkásai, a párizsi határozatokat merényletnek tekintjük valamennyi nép. köztük nem kisebb mértékben a NATO

onszágok népeinek biztonsága ellen.

A nyilatkozat ezután a béke- szerető embereknek az atomfegyverek betiltásáért egyre fokozódó mozgalmát méltatja, majd! így folytatódik:

Bizonyos kormányok képviseli, figyelmen kívül hagyva az emberiség akaratát, s az olyan nemzetközi fórum, mint az Egyesült Nemzetek Szervezete megkérdezése nélkül, titokban megegyeznek abban, hogy egy szűk osoport jogává teszik az atomháború kirobbantáisáit. Emellett ugyanezek a hatalmak mindlen intézkedést megtesznek, hogy feltámasszák a német militarizmust és azt tervezik, hogy a volt hitleri tábornokok vezette új német Wehrmacht kezébe adják az atomfegyvert.

Üj helyzet alakult ki. Üj intézkedések kellenek tehát a lenyelető veszély elhárítására.

Az atomgyu jtog a tok túlságosan veszedtelmes játékba kezditek ahhoz, hogy ez a játék észrevétlen maradjon. A népeknek nem szabad megengedniök, hogy az atomikalandorság valaha is győzedelmeskedjék. A kialakult helyzet különösen aggodalommal kell, hogy eltöltse a kisterületü és sűrűnlakott országok népeit, hiszen itt a háború következményei különösen pusztítok lennének.

E nyilatkozat szerzői jól tudják, mennyi erőt és tehetséget

áldoztak a békeszerető országok népei új életük építésére. Az európai kollektív biztonság kérdésével foglalkozó moszkvai értekezlet megmutatta: a békeszerető népek és kormányaik el vannak tökélve, hogy megvédik területük sértetlenségét és lakosságuk életét.

Nekünk drágák építőmunkánk eredményei. De ha az egész emberi kultúra alkotásainak sorsára, az évszázadok során az egész világon létrehozott anyagi értékekre is gondolunk. Nekünk drága az emberek élete, drágák Nyugat-Európa városai és falvai, civilizációjának kincsei. Azt se szeretnők, hogy az amerikaiak saját országukat romokban lássák.

Ezért felhívunk minden becsületes és józangondolkodású embert, emeljék fel a tiltakozás hangját és közös erőfeszítésekkel akadályozzák meg az atomháború kirobbantására irányuló új tervek megvalósítását.

A nyilatkozatot aláírták: Rusznyák István, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke, orvosprofesszor, Jánossy Lajos akadémikus, fizikus, Szekfü Gyula akadémikus, történész, Fischer Annie zongoraművésznő. Déry Tibor író, Kisfaludy- Strobl Zsigmond szobrászművész, Illyés Gyula író. Mihályit Ernő, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke.

EZ TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN...

Szovjet-jugoszláv kereskedelmi egyezmény — Angol-amerikai-francia nézeteltérések _ Eisenhower kongre sszusi beszéde

A JUGOSZLÁV SZÖVETSÉGI NÉPKÖZTÁRSASÁG kereskedelmi kormányküldöttsége és a Szovjetunió külkereskedelmi minisztériuma között Í954. de-' cember 20-tól 1955. január 5-ig kereskedelmi tárgyalások folytak Moszkvában.

A tárgyalások eredményeként január 5-én kereskedelmi és fizetési egyezmény jött létre a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között. Egyidejűleg aláírták a két ország közötti 1955. évi árucsereforgalomról szóló jegyzőkönyvet.

Jugoszlávia marószódát, kal- cinált szódát, karbidot, kalciumot, kendert, dohányt, bőrt, alkoholt, furnirlemezt és más árukat szállít a Szovjetuniónak.

A Szovjetunió a jugoszláv gazdaság számára szükséges nyersanyagokat és ipari cikkeket — gyapotot, olajat, olajipari termékeket, rotációspapirt, mangánércet és más árukat — exportál Jugoszláviába.

A HÁROM NYUGATI HATALOM között máris nézeteltérések támadtak a Nyugateurópai Unió egyes kérdéseiről. Amikor a francia nemzetgyűlésben a párizsi egyezmények ratifikálási vitája folyt, Mendes-France többi között azzal az éiwel próbálta lecsendesítem a képviselők többségének jogos aggodalmát, hogy a Nyugateurópai Unión belül létrehozzák az úgynevezett európai fegyverkezési poolt. Mendes- France azt hangoztatta, hogy ez a szervezet Nyugat-Németország fegyverkezésének „hathatós ellenőrzési eszköze” lesz. Arra hivatkozott, hogy Anglia és az Egyesült Államok is támogatja ezt a gondolatot.

Alig fejeződtek be azonban a parlamenti viták, amikor a párizsi sajtó máris riadót fuvatott amiatt, hogy sem Anglia, sem a Benelux-országok nem óhajtanak csatlakozni az európai fegy. verkezési poo’hoz. A lapok szerint az Egyesült Államok kormánya sem akarja túlságosan megkötni magát valamennyire is határozott kötelezettségvállalásokkal a tervezett „pool” vonatkozásában, amelynek — Mendes- France kijelentése szerint — a fegyverek gyártásával és elosztásával kellene foglalkoznia. Egyes párizsi lapok nyugtalansággal jegyzik meg, hogy Anglia és az Egyesült Államok igyekszik Franciaországot belekényszeríteni ebbe a poolba, ugyanakkor megpróbálnak saját maguk számára teljes cselekvési szabadságot biztosítani.

Párizsban jelenleg az a vélemény uralkodik, hogy az érdekelt

országoknak az európai fegyverkezési pool létrehozásával foglalkozó és január 17-re tervezett értekezletét Anglia és a Be- nelux-államok elutasító álláspontja miatt elha'asztják.

Párizsban megjegyzik egyébként, hogy így a' Nyugateurópai Unióban részvevő hét ország^ helyett az európai fegyverkezési poolba csupán Franciaország, Nyugat-Németország és Olaszország kerülhet be.

EISENHOWER ELNÖK csütörtökön délután az amerikai kongresszus előtt kifejtette az 1955. évre szóló törvényhozási programját.

Az elnök bel- és külpolitikai javaslatait a szenátus és a képviselőház rendkívüli együttes ülésén elhangzott hagyományos „State of the Union” — (az ország állapotáról szóló) üzenete tartalmazza.

Eisenhower beszédének külpolitikai részében — a hírhedt hamis érveléssel — a „szovjet veszélyre” utalva ismét síkra- szállí az „erőpoldtika”, az Egyesült Államok fegyverkezésének fokozása mellett.

Az Egyesült Államok elnöke 5 pontban foglalta össze haderő fejlesztési tervét, s a többi között sürgette az amerikai atomfegyverkészletek „tökéletesítését és szaporításál”, majd az amerikai katonai potenciál növelése érdekében kérte a kongresszustól a jelenleg érvényben lévő so- rozási rendszer meghosszabbítását és közölte, hogy az eddiginél is több embert akar hivatásos katonának toborozni.

Az elnök ezután az amerikai közvélemény félrevezetésére azt próbálta bizonygatni, hogy a Nyugat-Németország újrafel- fegyverzésére irányuló párizsi egyezmények „egyengetik a<z európai egység útját”.

Eisenhower ezután, a békés egymás melléit élés helyett annak szükségessége' mellett foglalt állást, hogy el kell érni „az erők világraszóló holtpontiát” (egy világdöntetlent) és ilymódon kell törekedni a tartós békére.

A négyhatalmi értekezlet kérdésével kapcsolatban Eisenhower elnök a következőket mondotta: „Hajlandónak kelt lennünk arra, hogy igénybe- vegyük a tárgyalások útját, valahányszor azok előmozdíthatják az igazságos és biztonságos béke ügyét.”

CSOU EN-LAJ miniszterelnök és külügyminiszter csütörtökön délután, helyi idő szerint 3 órakor megbeszélést tartott Dag Hammarskjöld ENSZ-íő- titkárral.

A megbeszélésen résztvett Ahmed S. Bokhari ENSZ-titkár, Per Lind, az ENSZ főtitkári hivatalának tagja és Humphrey Waldock, a nemzetközi jog tanára.

INDONÉZIA KORMÁNYA elhatározta, hogy elismeri a Vietnami Demokratikus Köztársaságot.

TITO MARSALL, Jugoszlávia elnöke január 6-án reggel Ran- gunba érkezett. Titot U Ba bur- mai elnök és U Nu miniszterelnök fogadta.

Amerikaiak — Pfalzban

Hiába kapta vissza „szuverenitását” Nyugat-Németország, az ország igazi urai ma is a nyugati — közöttük is elsősorban az amerikai — megszállócsapatok. Képünkön- amerikai katonák egy pfalzi erdőben