Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-26 / 50. szám

1954 jifnius 26. SZABAD MH.11AD 5 MÓRICZ ZSIGMOND (1879-1942) A napokban ünnepeljük Móricz I Zsigmond születésének 75. év­fordulóját. Móricz a legnagyobb magyar kritikai realista elbe­szélő, nemcsak irodalmunk ki­emelkedő egyénisége, hanem a magyar nép felszabadulásának egyik legjelentősebb irodalmi előkészítője. Csécsen, egy felsőtiszai fa­luban születelt, 1879 -június 29-én, egy feltörekvő paraszt- ember és egy lecsúszott pap­kisasszony házasságából. Az egykori paplány Móricz Bálint házába magával vitte az úri világ felé tekintgető színes ál­mait. Tíz éves korában a debreceni kollégiumba íratják be szülei. A „Légy jó mindhalálig“ c. regényében írta meg ezeknek az éveknek az emlékét. Gim­náziumi tanulmányai befejezé­se után megindult azon a pá­lyán, amelyre az anyai és nagy­anyai középosztálybeli álmok szánták. Beiratkozott a debre­ceni teológiára, de hamarosan abbahagyta. Bátyjának így ír róla: „Olyan gazdát nem szol­gálok, aki nincs". Ezután jo­gász, majd hírlapíró, de a csa­lád kérésére beiratkozik a bu­dapesti bölcsészkarra. Itt sem tetszett neki, s ezután végleg már csak irodalommal foglal­kozik. írói működése tehát már a XIX. század utolsó éveiben megkezdődött, de ekkor még nem látta meg az akkori ma­gyar társadalom problémáit. A recsegő osztrák-magyar mon­archiában növekedtek a for­radalmi erők. Minden változás után kiáltott. Móricz Zsigmond mind ezt nem vette észre. Az anyai úri nevelés hamis élet- szemléletet adtak számára. Mintegy 10 évig nem találta meg saját írói hangját. ,,... Nem tudtam, mit kellene leírnom. Itt volt az élet s min­denki egyformán beszélt ma­gyarul, hogy lehet ezeket az embereket jellemezni, megkü­lönböztetni egymástól“ — írja. — „S mi az ember életében, amit érdemes leírni, s amit té kellene írni? Ezt nagyon sokáig nem tanultam meg: igen késő volt, 28 éves korom után, mi­kor rájöttem, hogy voltakép­pen csak azt lehet leírni, ami fáj, ami megsebzi az embert.“ Súlyos megpróbáltatás érte a Móricz-családot. Első gyerme­kük meghalt, s nemsokára a második is halálos ágyán fe­küdt, akinek szintén az Endre nevet adták Ady iránti tiszte­letük jeléül. Ekkor írta meg Móricz a „Hét krajcár“ c. no­velláját, mely feltűnést keltett, s Ady barátságát is meghozta számára. Ez a barátság egy életre szólt, s Ady halála után is továbbra élt Móricz emlé­keiben. 1908-ban jelent meg a „Hét krajcár“ c. novellája, s jelezte a Móricz fejlődésében végbemenő fordulatot. Később így emlékezik vissza erre az időre: „Ott az életnyomorúság­nak olyan mélységében jártam, hogy elszakadt a fonal, mely a közrend köldökéhez fűzött.“ Mennyi életöröm, idill, derű van abban, ahogy anya és kis­fia kacagva, játékosan keresik össze a krajcárokat, s mennyi szomorúság az itt ábrázolt ször­nyű nyomorban, a tüdővészes anya felcsukló vérömlésében. Nagyszerűen érzékelteti Móricz ezen az ellentéten keresztül azt, amit az úri világ nem tudott észrevenni a szegények életé­ben. Ez is élet — ebben lehet­ne összefoglalni a novella mű­vészi igazságát. Mórici irodalmi munkásságá­nak három tisztán megkülön­böztethető szakasza van. Az el­ső: realizmusának általános de­mokratikus szakasza, melyet a „Hét krajcár“ nyit meg és a „Fáklya“ c. regény zár le. Az 1908—1919-ig tartó szakaszban műveinek témáját többnyire a paraszti életből merítette. Jól ismerte a magyar falu életét, problémáit. Az 1919-ben megjelent „Tra­gédia“ c. novellájában a feu­dális Magyarországon élő pa­raszti tömegek szörnyű helyze­tét tárja fel. Kis Jánosban szen­vedélyes, tiltakozó érzések gyűlnek elviselhetetlen sorsa ellen. Osztálygyűlölete, lázadá­sa azonban értelmetlen, sőt ne­vetséges módon nyilvánul meg. A kulákot „ki akarja tenni“ vagyonából, s végül, mint a cí­me is mutatja, tragédiával vég­ződik. A feltörekvő parasztsá­got mutatja meg első regényé­ben a „Sárarany"-ban. A pa­rasztság és. a nagybirtok ellen­tétét tárja fel, mely megfojt minden szép törekvést. Túri Dani azonban magányos ember, még felesége sem érti meg, így a regény befejezése is szomorú. Móricz szavai úgy vonják le a végső tanulságot: „Mi az élet? Sár. Es mi az ember benne? Arany a sárban.“ A feltörekvő Túri Daninak el kellett pusztul­nia, mert a forradalom érle­lődött, de nem lett belőle sem­mi. A benne rejlő nagyszerű erő más, helytelen irányban, jutott kifejezésre. Mely osztály vezethette volna a forradalmat? Újra polgári forradalom volt soron, hisz a 48-as csak félmegoldás volt, de a későn fejlődő polgárság már erre az időre reakcióssá vált. A parasztság szétszórtan él, po­litikailag fejletlen. A munkás­ság forradalmi párt nélkül szin­tén nem tudta kihasználni a forradalmi fellendülést. Magyarország is belesodró­dott az imperialista világhábo­rúba. Móricz Zsigmondnak az első világháború idején jelenik meg az első, nyilt osztályharcot hirdető írása, a „Szegény em­berek“ c. elbeszélése. Elmara­dott, tudatlan s a háború bor­zalmai által eltorzított lelkű zsellérhőse szörnyű és értel­metlen gyilkosságot követ el, majd rádöbben arra, hogy rossz helyen harcol, nem az urak há­borúja, hanem az osztályharc az, amelyet a szegénységnek meg kell vívnia. „Pedig hallod, — mondta eltűnődve — én azt mondom neked: nem a muszka van a másik parton ... hanem a másik parton vannak a gaz­dagok ... mink vagyunk itt, tudod, ezen az ódalon, a sze­gény emberek..." A „Kis Sa­mu Jóska“ c. elbeszélésében rámutat arra, hogy a magyar és az orosz katona nem ellen­ség. A „Fáklya“ c. regényében is háborúellenesség ' mutatko­zik meg. Móricznak az impe­rialista háborúban elpusztuló, többszázezer magyar katonáért érzett szívszakasztó fájdalma rezgeti. Másrészt pedig lelep­lezte a muskátlis ablakú ' pap­lakok idilliének meséjét. Az Októberi Szocialista For­radalom hatására hazánkban 1919 márciusában létrejött a Tanácsköztársaság. Móricz Zsigmond a Tanácsköztársaság idején a közösségi gazdálkodás szószólója. Meglátogatja a so­mogyi földművesszövetkezete­ket, s ámulva nézi, hogyan tért rá a szegényparasztság a közös­ségi gazdálkodás útjára. Cikk­sorozatot ír erről. Észrevette, hogy a nép alkotó erőit, tehet­ségét a forradalom szabadította föl igazán. „Rejtett erőknek milliónyi forrása buggyan ki. Nem tudom más természeti képpel összehasonlítani, csak épp a virágfakadással“... „Ma­gyarországon most kezdődik az igazi boldog és emberi élet.“ A Tanácsköztársaság rövid fenn_ állása után súlyos megpróbál­tatások, megaláztatások kez­dődnek számára. Összekötött kézzel hajtják végig Leányfa­lun. írásait nem tudja újra ki­adni. A Kisfaludy Társaság ki­zárja tagjai sorából. Üldözött vaddá lett az ellenforradalom idején és az is maradt mind végig. A Tanácsköztársaság után írott első regényében, a '„Légy jó mindhalálig“-ban Nyilas Misi a főszereplő, aki­ben az író önmagát ábrázolja a Horthy-fasizmus kezdetén. A szenvedések azonban nem­csak Misit, Móriczot is meg- edzik. „Légy jó mindhalálig“ nála ez azt jelenti: légy hű osz­tályodhoz, a szegényekhez, ne áruld el őket soha. Móricz Zsigmond valóra is váltotta. Mindig hű maradt népéhez. Móricz a Tanácsköztársaság leverése után nem hisz a for­radalmi út járhatóságában, mégis az úri világ halálraítélt- ségét ábrázolja, annak ellenére, hogy a 20-as évek közepére a Bethlen-rendszer konszolidá­lódott. Ez az idő, a 30-as évek ele­jéig, pályájának második sza­kasza, kritikai realizmusának kibontakozása. Nagy leleplező regényeket ír, amelyeknek so­rozata a „Kivilágos kivirrad- tig“, a „Forró mezők“, az „Úri muri“ — s a „Rokonok“ c. re­gényével éri el csúcspontját. Ezekben a regényeiben ki­mondja az úri világ felett a ha­lálos ítéletet. A „Rokonok“ c. regényének a cselekménye a 29-es gazda­sági válság idején játszódik, Magyarország ebben az időben a 3 imillió koldus és az úri pa­namák országa. A hatalmat birtokló félfeudális uralkodó osztály belső rothadásának le­leplezése ez a regény, tehat gyökeres forradalmi jellegű változásra van szükség, mert különben elpusztul az ország. Az uralkodó osztály a „kéz ke­zet mos“ politikáját követi. Móricz leleplezi Kopjáss Ist­vánt, az opportunista, karrie­rista főügyészt, már nincs sem­mi együttérzés, mint az „Úri muri“ c. regényében szereplő Szathmáry Zoltánnal. Kopjáss megsemmisülése az egész úri Magyarország megsemmisülé­sét példázza. A 30-as évek elején zajió gazda­sági válság újból felvetette a magyar társadalom valameny- nyi alapvető kérdését. Meg­rázkódtatta az ellenforradalmi rendszert. Ezek az események tudatosították Móriczban ezt az áthidalhatatlan ellentétet, amely a dolgozó nép és az úri világ között feszült. Az akkori élmények hatására kezdte ke­resni a népi forradalom felé vezető utat. Ezzel kezdődik pá­lyájának harmadik, legértéke­sebb szakasza. A dzsentri té­májú regényeket felváltották a nép életéből merítettek. Móricz fejlődésének ekkor legnagyobb magaslatára ért el. Helyesen vetette fel a magyar demokra­tikus átalakulás lényeges köz­ponti kérdését, de nem tudta helyesen megválaszolni őket. A helyes válaszhoz csak úgy juthatott volna el, ha meg tud­ta volna látni a munkásosztály történelmi szerepét. Móricz Zsigmond „A boldog ember“ című regényének fő­hőse Joó György még bele­nyugszik sorsába, míg Avar Jani a „Betyár“ főhőse már nem. Betyárrá lesz, így akar bosszút állni az urakon. Ki­mondja: „Azé a föld, aki meg­műveli". Móricz a népi forra­dalom útját keresve jutott el a betyár alakjához. A betyár a nép igazának szószólója, ugyanakkor magános. Nincse­nek társai, nem közéleti harc­ban, nem politikai harcban ve­szi fel a küzdelmet, az úri vi­lággal, hanem egyéni, lázadó utakon, a betyár útján, s ezért nincs más megoldás szá­mára, mint a kivándorlás, s el­vonulás egy olyan világba, ahol talán lehet emberien élni a szegénynek is. Móriczot látjuk itt, aki érez­te, hogy változásra van szük­ség, érezte, hogy a változást csak forradalom, az uralkodó osztály elleni harc hozhatja meg, de nem látta a forrada­lom vezetésére egyedül képes erőt, a munkásosztályt, s ezért nem látta a forradalom lehe­tőségét sem. Többször foglal­koztatta Dózsa György alakja is. Az ellenforradalmi rend­szernek azonban nem volt szüksége ilyen műre. Ezért hagyta abba ezt a témát és kezdte meg Rózsa Sándorról Több mint háromhónapi próba után nagy izgalommal készült a Tűzhelygyár kultúr- csoportja a „Három a kislány“ bemutatójára. Szombaton este a gyár dol­gozói zsúfolásig megtöltötték a termet. Nagy izgalommal vár­ták az előadás kezdetét, hisz mindenkinek fia, leánya, férje, ismerőse valamelyik szereplő — és Schubertét megszólaltat­ni nem kis feladat. A daljáték maga meghami­sítja a fiatalon, 31 éves köré­ben elhunyt, Schubert életét. Küzdelmeiből, nélkülözéséből, a megalázásokból és mellőzé­sekből semmit se mutat be. Hamis bécsi romantikát visz a színpadra. Schubertét életében a szerelmi csalódáson kívül egyik csapás a másik után éri. Mint tanító kezdi pályafutását, de mikor zeneszerzésen kapják, elcsapják. Egy padlásszobában él két barátjával, nyomorog­va. A kiadók éhbért ~fizetnek a műveiért (később vagyonokat keresnek dalaival). Szerelmét, Theresa Grobot máshoz kény­szeríti bátyja. A beteg Schu­bertnak nem marad más, csak a nyomor, szoros baráti köre és Bécs népe, amely rajongva szereti. Annáik a népnek a sze- retete, akinek sorsa egy Schu­bert sorsával, alki ugyanúgy szenved Metternich uralma alatt, mint ő. t egy trilógia írását. A „Rózsa Sándor“ utolsó nagy műve, három kötetre tervezte, de csak kettő készült el belőle. A XIX. században játszódó re­gény az 1940-es évek elejének problémáira ad feleletet. A de­mokratikus átalakulás, a nem­zeti függetlenség, a földkérdés még jobban előtérbe kerültek ekkor. Rózsa Sándor betyárrá lesz, mert nem tud, s nem akar tér- det-fejet hajtani az urak előtt. A népi igazságszolgáltatás végrehajtója lesz. A szabad­ságharc kitör, s ekkor szabad- csapatot szervez, de hamaro­san rájön, hogy a harc nem az urak ellen folyik. Rózsa Sán­dor kiábrándulása 48-ból egy­ben az író kiábrándulása is. Talán a harmadik kötet a munkásosztállyal való összefo­gás gondolatát is felvetette volna, hiszen utolsó éveiben közeledni kezdett a proletárok­hoz. Ezt mutatják a Csibe-no­vellák. 1942 tavaszán még arra készült, hogy a harmadik kö­tetet a helyszínen, Szegeden írja meg, „mert maga az ese­mény is sokkal jobban a hely­hez van kötve, mint a mostani kötet, ami az ország sorsát tár­gyalja Rózsa Sándor csak ürügy". Ha életművén végigtekin­tünk, azt láthatjuk, nem volt még előtte regényíró, aki olyan szenvedélyes kitartással igye­kezett volna ábrázolni a ma­gyar társadalmi ' valóságot mint 5, aki annyira igyekezett volna ennek a szörnyűnek és embertelennek felismert világ­nak a megváltoztatására. Leg­fontosabb: parasztábrázolásá­nak újszerűsége. Már korai írásaiban is rámutat a magyar falukban dúló osztályharcra, s kegyetlenül leleplezte a kulák- ságot. Egy alkalommal tréfá­san jegyezte meg leányának Virágnak, hogy: „Nem szeret­ném, ha az iskolában kötelező olvasmánnyá válnának mű­veim.“ Másként történt. A kötelező Móricz-regényeket, s a többit is ifjúságunk lelkese­déssel olvassa. De nemcsak a tanuló, hanem egész dolgozó népünk magáénak érzi műveit, s joggal. Az újonnan megje­lenő kötetek szinte napok alatt eltűnnek. Igaz a régi közmon­dás — „A jó bornak nem kell cégér“. Szereti ifjúságunk Móricz műveit, mert közelebb­ről ismeri meg regényeiből a múltat, melyet sokan csak hal­lomásból ismernek. Dolgozó népünket pedig amuit rendszer gyűlöletére tanítják meg Móricz művei, de ugyan­akkor megtanítják még jobban szeretni, s tettekkel bizonyíta­ni szocialista hazánk iránti szeretetüket, s eközben még büszkébben gondolnak Móricz Zsigmondra, aki írásaival a mi szocialista hazánk új rend­jét előkészítette. Mindebből semmit sem ad ez a daljáték, mégis érdemes volt színre hozni, azért, mert megismertet és megszerettet a közönséggel sok örökszép Schubert melódiát. A fiatal Pisch Ferenc olyan mély átéléssel, szívhezszólóan szólaltatja meg a nagy zene­szerző dalait, hogy könnyet csal az emberek szemébe. Az első jelenetekben még nem tud a szöveggel mit kez­deni, „mondja“, de nem érzi Schubert szavait. Amikor azon­ban dalban kell a mestert tol­mácsolni, magára talál, a má­sodik felvonásban már igaznak és nem szerepnek érezzük sza­vait, énékéért pedig méltán megérdemli azt a kirobbanó viharos tapsot, amellyel a kö­zönség köszönte meg a szépen tolmácsolt Schubert melódiá­kat. Az előadás másik e \ 'égé, akit külön ki kell emel..,, Ká- konyi Ferenc Tschöll papa ala­kítása. Az első perctől az utol­sóig „élte“ a szerepét. Nagyon sok derűs percet köszönhetünk néki. Nagy érdemük, neki és Tschöll mama alakítójának, Varga Teréznek, hogy az a je­lenet, amelyben a férjhez- ment lányokat siratják, nem lesz giccses. Az agyoncsépelt „Árva a ház“ új és meleg tar­talommal telik meg az ő elő­adásukban. Megyerdi Mária középiskolai tanár Gondolatok egy szép estéről Búcsú az iskolától... Azzal a céllal mentem ki a nagybátonyi bányavárosba, hogy megnézzem hogyan áll­ták meg helyüket az új iskola tanulói. Ahogy az épülő új város épületei közé értem, se­hol sem láttam iskolaszerű épületet. Végül egy kislány igazított útba és a vájárta­nulóiskolát elhagyva egy gyö­nyörű épület tárult elém. Tá­vol az út zajától, porától áll az új városhoz méltó, emele­tes, szép iskolaépület. Még nincs egészen készen, még most készül a ... no de erről majd később. Bevallom, most az egyszer nehéz rászánni magam, hogy előbb a gyerekekről írjak és azután az iskolájukról. Azért mégis előbb az ünnepélyre si­etek, mert az a veszély fe­nyeget, hogy elkésem, már hallom az énekkart. • Az új iskola első évzáró ün­nepélye kis kultúrműsorral kezdődik, majd Alaxay Béla igazgató meghatott szavakkal emlékszik vissza az együtt töltött napokra. — Egyet ne felejtsetek el pajtások — mon­dotta. — A tanári kar minden lépése azt a célt szolgálta, hogy a lehető legnagyobb fel- készültséggel zárhassátok a tanévet. A megyei pedagógus szemle hiteles tanúsága sze­rint iskolánk egyike azoknak a legjobb megyei iskoláknak, melyeknek tanulói középisko­lai tanulmányaikban a legjob­ban állják meg helyüket. Azok a pajtások, akiket a kö­zépiskolák felé irányítottunk, ott is megtartották a tölünk kapott osztályzatokat és ezzel dicsőséget hoztak iskolánkra és a tanári karra. A kis Bakos Margit a gimnáziumnak is él­tanulója és Agasvári igazgató kartárs tegnapelőtt arról tá­jékoztatott, hogy szorgalmá­val és példás magatartásával kiérdemelte a kéthetes keszt­helyi díjtalan diáküdültetést. Nagybakos József pajtás tjó eredménnyel jutott a tanító­képző negyedik osztályába és egy év múlva el fog követ­kezni a lélekemelőén szép pil­lanat, hogy mint gyakorlóéves nevelő kerül a mi nevelőink sorai közé. De így sorolhat­nám a neveket hosszú perce­ken át, Dinnyés Anikótól Pásztor Pistáig, vagy Peresi Klárától a kis Juhász Jan­csiig." A VlII-osok nevében Bab- csányi Judit kitünőrendű ta­nuló köszöni meg a tanárok eddigi gondos nevelését és ígéri, hogy a középiskolában, az ipari tanulók között is meg fogják állni a helyüket. Amikor a jutalomkönyveket osztják ki, az addig csendes terem megmozdul, itt is, ott is összedugják a fejüket, la­pozgatnak a könyvekben és már most kölcsön kérik egy­mástól. Nagy tapssal fogadják Straub Györgyné tanárnő be­jelentését, hogy vasárnap a zagyvaparti kuitúrházban sze­repel a mátraverebélyi úttörők kultúrcsoportja, Büszkén hallgatják, hogy a pedagógu­sok és tanulók takarékpénz­tára dicséretben részesíti őket, amiért az iskola több mint 10 ezer forintot gyűjtött. Ezután szétszélednek a gyerekek. Én pedig Straub tanárnővel vé­gigjárom az iskolát. A VII. osztályban rajz- és könyvkiál­lítás van és hogy itt nem saj­nálják a pénzt a könyvért, azt bizonyítja, hogy a kiállított 900 forint értékű könyvből már 500 forint ára könyvet megvetlek a gyerekek. Sipos Erzsi egymaga 7 könyvet vett, több mint 70 forintért. Közben ahooy nézzük a rafz- kiállíást, kitűnik, hogy komoly tehetségre valló rajzok is vannak köztük, ilyen például Perger László képe Grázzer CsabáróL • Ezután végigjárom az egész épületet és bámulok. Azon a részen, ahol a tornaterem lesz, még javában dolgoznak a munkások, az egész épület csak őszre kerül átadásra. Képzeljenek el olvasóim egy hatalmas, magas és világos helyiséget, amely munkások gyerekeinek a tornaterme lesz. Hát nem gyönyörű ez. Az, hogy ma már erre is költ- hetünk, ilyen általánosiskolák építésére. A tornateremben egyáltalán nincs fűtőtest, kí­vülről fűtik, a réseken órán­ként 480 köbméter forró leve­gőt nyomnak be. A legmoder­nebb eszközökkel felszerelt fi­zikai kísérletező termük van. A kísérletekhez bármilyen áramerősséget ►használhatnak. Keskenyfilm vetítésekkel te­szik szemléletessé az előadá­sokat. Nagyszerűen felszerelt tu­soló, fürdő és öltöző, három ping-pong asztal, falba épített kiállítási szekrények és ami a legfontosabb: világos, egész­séges tantermek és ízletes el­látás a napközi konyháján — gondoskodik a gyerekek testi és szellemi fejlődéséről. Beiratkozás Ügy zsong a salgótarjáni Rákóczi-úti általánosiskola, mint a felbolygatott méhr kas. Vége van az iskola­évnek. Megvoltak az év- járó ünnepélyek és már most gondolni kell a követ­kező évre. Június 24-én reg­gel nyolcórára tehát itt is mint az ország összes iskolá­jában zsongó méhkashoz ha­sonló az iskola. Éppen jön ki­felé egy csoport VIII-os leány és fiú. Az általános gimná­ziumba mennek kollektíván be­iratkozni. Pár perccel később egy másik csoport indul a gép­ipari technikumba egy tanár vezetésével, Szép jelenség a színpadon Médi alakítója, a fiatal Ferge Ibolya, bátran mozog a szín­padon és szépen is énekel. A következő előadásokon, azon­ban nagyobb gondot kell for­dítania az átélésre, különösen amikor Schubert dalait tolmá­csolja. Hangjának ne annyira csillogásával törődjön, mint azzal, hogy a szíve is megszó­laljon a dalokban. Jók voltak még Egner Rezső és Rezsőné, Vogl operaénekes és Grisi énekesnő megszemé­lyesítői is. Bár Egner Rezső a nem egészen nekivaló szerep­ben nem tudta teljesen meg­mutatni képességeit. A daljáték szereplői közül kiválik még Schóber Ferenc és Novatny alakítója. Bihari József Schóber szerepében biz­tosan és rutinosan mozog. A színpadon ezzel nagyon sdk- szor hozzásegíti a többi sze­replőt is a kezdeti zavar leküz­déséhez. Gyakran megment egy gyengének induló jelene­tet. Egyszóval nemcsak Schó­ber, de észrevétlenül rendező is a színpadon. Ezzel sem tud­ja azonban helyreütni azt, hogy mint rendező az előadás előtt a kisebb szereplőkkel nem foglalkozott eléggé és azok a jelenetek, amikor ők voltak a színen, mindig ejtet­ték az előadás nívóját. A kö­vetkező előadások előtt nekik magyarázza meg elsősorban, hogy az 6 szerepük éppen olyan fontos, mint a többi, hogy az egész előadást leront­ja, ha ők csak „elmondják“ a szerepüket. A dalok betanítá­sáért dicséret illeti Millitz Jánost. Egyedül a „Tavaszi felhők az égen“ című dal elő­adásmódjával nem értettünk egyet, túl tagolt volt, sokkal hajlékonyabban kell játszani és énekelni. Ha ezt kijavítják, Schubert zenéjét végig méltó tolmácsolásban hallhatjuk. Egészében véve egy szép es­tét rendeztek a Tűzhelygyár kultúraktívái a gyár dolgozói­nak. Dicséret illeti őket, hogy a Schubert-évben közelebb hozták a sokat szenvedett, fiatalon elhunyt osztrák zene­szerzőt a zenekedvelő salgó­tarjáni közönséghez. Nem rajtuk, múlik, hogy még nem írtak igazabb történetet a színpad számára a nagy mes­terről. Az osztrák művészek most a Schubert-év alkalmá­val filmet készítettek az életé­ről, amelynek minden hibája ellenére az az érdeme, hogy az eddigi ilyen alkotásoktól elté­rően nem hamisítja meg Schu. bért életét. Ideje volna, ha a színpad számára is készülne már ilyen daljáték. A Tűzhelygyár színjátszói pedig, reméljük Schubert után, másik nagynevű zene­szerzőt visznek majd szín­padra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom