Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)
1954-06-23 / 49. szám
1954 június 23. szab,\n (>>)'cn ín 3 A FŐMÉRNÖKÖK VERSENYÉRŐL KI JÁR JOBBAN? A munkához való új viszony a szocialista társadalomban legteljesebben a szocialista munkaversenyben mutatkozik meg. Szénbányászatunkban különösen fontos a verseny. A szénfejlők vállalásának sikere rendszerint attól függ, biztosítva van-e részükre a műszaki feltétel. Műszakilag biztosítani kell a zavartalan termelésüket, hogy adott szavuknak eleget tudjanak tenni. Komoly feladat hárul tehát a műszaki vezetőkre. Az ő feladatuk a termelés helyes megszervezése. A műszakiak jó, vagy rossz irányító munkája a tervteljesítésben jut kifejezésre. 1954 januárjában a vállalatok főmérnökei egész évre párosversenyre léptek egymással. Versenyük célja volt a termelés érdekének hathatós növelése és az ehhez való segítségnyújtás. Párosversenyben állott a kánya si főmérnök, a rónai vállalat főmérnökével. Versenyre lépett a mizserfai és a mátranováki vállalat főmérnöke. Közel egy fél év telt el a párosverseny fennállása óta. Vizsgáljuk meg eredményeit. Kreflly Iván a mizserfai vállalat főmérnöke párosversenyre hívta ki Szeyler Lajos elvtársat, a mátranováki vállalat főmérnökét. Versenyfelhívásában ismertette Kreflly elvtárs a műszakiak versenyének fontosságát, majd a következő feladatokat tűzte ki maga elé: I. A vállalat egyenletes termelése napi, illetve havi viszonylatban, 2. a nevelj új bányászt mozgalom patronálása, ennek érdekében foglalkozás a vállalatnál lévő új dolgozókkal, 3. A szénminőség megjavítása érdekében a meglévő 2.600 kalóriaérték emelése 2.750 kalóriára. Szeyler elvtárs elfogadta a versenykihívást. Az eredmények értékelése havonta rendszeresen megtörtént. A legutóbbi értékelés alkalmával Kreflly elvtárs szerezte meg a vezetést. A III. pártkongressizus megmutatta az ipar. ezen belül a szénbányászat területén fennálló hiányosságokat. A párosversenv az úi feladatoknak megfelelően újabb három ponttal bővült: A kitermelt szén tervezett önköltségi áron való termelése, anyagfelhasználás csökkentése, különösen a bányafa és robbanóanyag területén, minőség megjavítása, a palaszázalék csökkentése. Kreflly elvtárs vállalta a fizikai _ dolgozókkal való együttes működés folyamán a kitermelt szén tonnánkénti 3 forintos csökkentést. Versenytársa Mátra- novákon örömmel csatlakozott az újabb versenypontok- hoz. A bányafa fokozott megtakarítása érdekében Mátranová- kon olyan rendszert vezettek be, mely szerint ha 100 darab rabolt fából 50 darabot újra felhasználnak, akkor prémiumban részesülnek a vele dolgozók. Vállalta továbbá, hogy a máfra- nováki vállalat a féléves terv egy napos lemaradását behozva határidőre teljesíti féléves tervét. Ahol a verseny nincs ellaposodva, ott szép eredmények születnek. így a mizserfai vállalat nyerte el a nógrádmegyei párt- bizottság kongresszusi zászlaját. Szurdoküzem június 10-én. a vállalat pedig 6 nappal előbb fejezi be a féléves tervét. A mátranováki vállalat féléves tervét határidőre fejezi be. A hiányzó létszám a minimumra csökkent. A kalóriaérték pedig 2.700-ra emelkedett. • A másik két párosversenyző: a rónai és kányási vállalat főmérnökei. A versenyt a rónai vállalat főmérnöke, Moskát elvtárs kezdeményezte. Fényes elvtárs, a kányási vállalat főmérnöke csatlakozott a versenyfelhíváshoz, s közös versenypontjaik a következők voltak: 1. termelési tervüket minden hónapban 100 százalékra teljesítik, 2. a biztonságos szállítás érdekében a főbb szállítóhelveket kivilágítják, 3. a termelő munkahelyek anyagellátásának biztosítása, 4. segitségnvujtás a szenelőcsapa- toknak „Sztahanov”-, a ,.péntek-”, valamint a „Nevelj új bánvászt”-mozga!om megteremtéséhez, 5. a termelés elősegítése érdekében a körletek és a harmadok versenye, 6. a műhely dolgozói megelőző karbantartással a gépkiesési órák idejét 25 százalékkal csökkentik. A versenyértékelésnek havonta kellett volna megtörténnie. Negyedévenként pedig a nyertes vállalat székhelyén át kellett volna adni a vándorzászlót. Ismeretes, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. E megállapítás szerint ez a párosverseny nem ért semmit. Csak formaság volt az egész és ma is az. Nem történt meg egyetlen egyszer sem az értékelés. Lassan, egészen elfelejtették, hogy versenyben vannak. Bár versenyzászlót is alapítottak, de ez a zászló nem indult el az útjára. Ma is ott pihen a rónai vállalatnál. Kányáson nagy lendülettel fogtak a munkához a verseny beindulása után. Vállalták a tervteljesítést. Azonban 1954- ben még egyszer sem történt meg, hogy 100 százalékos termelést értek volna el. Hiányzik a műszaki segítségnyújtás. Feladata most a két vállalat főmérnökének a kölcsönös megbeszélés útján a versenyt újra megindítani. Szervezzék meg versenyüket úgy, hogy az az elkövetkező időben életképes legyen. Különösen komoly feladat hárul Fényes elvtársira, a kányási vállalat főmérnökére. • A verseny ellaposodásának egyik oka, hogy a tröszt illetékes osztálya nincs tájékozódva a műszakiak versenyének állásáról. De ahol a verseny jelenleg folyik, ott is csak a két vállalat között történik az eredmények értékelése. A jövőben vonják be a tröszt képviselőit is a versenvértékelésbe. Kövesse a mizserfai és mátranováki vállalat főmérnökeinek versenyét a többi vállalati főmérnök is. Lépjenek egymással versenybe, de ne csak formálisan, mert azoknál a vállalatoknál, ahol maguk a vezetők is csak formalizmusnak tekintik a versenyt. a dolgozók között sem alakulhat ki a szocialista tartalommal megtöltött, életszínvonalunk emelését elősegítő új munkaviszony. H. A. Takarékoskodjunk a bányafával! Pártunk III. kongresszusán Rákosi elvtárs többek között felhívta figyelmünket az önköltség csökkentésre és az anyagokkal történő takarékosságra. „Az anyaggal való takarékosság, ami a gazdasági vezetők és a műszakiak, valamint az összes dolgozók leg- sajátabb érdeke, továbbá a gyártási selejt csökkentése alapfeltétele annak, hogy következetesen megvalósítsuk pártunk politikáját, melynek legfőbb célja a dolgozó nép Jólétének növelése“. A szénbányászat egyik legnagyobb problémája a bányafával történő folyamatos faellátás biztosítása. Európai erdőállományaink egyre inkább kimerülnek és európaszerte jelentkezik a fahiány tünete. A magyar szénbányászatnak feladata a fával történő takarékosság szigorú betartása. A nógrádi szénmedence fajlagos felhasználása az elmúlt esztendőben kitűnően alakult, 1953-ban országos viszonylatban legkisebb volt a fajlagos fafelhasználása a bányaüzemekben. Sajnos, 1954 április és május havában — a multévet alapul véve — emelkedett a fajlagos felhasználás. Véleményünk szerint, ha 1953-ban sikerült komoly eredményeket felmutatnunk, úgy 1954-ben pártunk programmjának követéseként feltétlenül tartanunk kell etéren is az élőírt anyagnormákat. Az anyagnormák betartása nemcsak anyaggazdálkodási, hanem pénzügyi kérdés is. Felesleges anyagfelhasználás természetesen feleslegesen növeli a termelőüzemek önköltségét is. A bányafával történő takarékosságért legtöbbet tehetnek bányászaink és műszaki vezetőink, mint a termelés közvetlen részvevői, parancsnokai. A dolgozók elsősorban ügyeljenek arra, hogy használható bányafát dolgozó társaik ne daraboljanak fel és jogtalanul, mint épp bányafát ne tulajdonítsák el bányaüzemüktől. Sajnos, a Nagybátony környéki Vállalatok dolgozói nem ritkán tulajdonítanak el üzemüktől használható anyagot és legtöbb esetben felvágva viszik tüzelési célokra. A műszrki vezetők feladata a helyes tervezés, a helyes méretek igénylése, valamint a helyes fel- használás irányítása. Sok esetben lehetne felhasználni vékonyabb méretű anyagot, amit a műszaki vezetők kifogásolnak, ahelyett, hogy meggyőződnének a fa tényleges szilárdságáról és tartóképességéről. A bányabiztonsági szempontok messzemenő figyelem- bevétele mellett feltétlenül gondot kell fordítani a vastagság további csökkentésére, mert ezáltal tudjuk leginkább csökkenteni a fajlagos fel- használásunkat. A bányafán kívül hasonlóképpen takarékoskodni kell a széldeszkával, valamint a fűrészáruval is. Az üzemeknél szelezésre kerülő bányafa mellett kapunk hasznos hulladékot, amit mint széldeszkát használhatnak bányaüzemeink. A Mizserfai Szénbányák szur- doki bányaüzeme ezt a hasznos hulladékot helytelenül kiadja rabolt fa címén egyes dolgozóknak. A fűrészáruval történő takarékosság is legyen feladata szénbányászatunknak. Sok esetben építünk olyan helyiségeket fűrészáruból, amit hazai eredetű építőanyagból is fel tudnánk építeni. Sajnos, az üzemvezetőknek van egy helytelen felfogása, hogy a fa a legolcsóbb és a leggyorsabb építő" nyag. Ezzel a gondolkodásukkal népgazdaságunknak idéznek elő felesleges kiadást. Véleményünk szerint a Kányási Szénbányák most épülő kompresszorházát is építhették volna téglából és fából vegyesen és nem tisztán fűrészáruból. A Hónai Szénbányák drót- kötélpályájának fapiramitáit feltétlenül tartósítani kellene kátránnyal, vagy karbolineum- m?.l, mert ezáltal feltétlenül meghosszabbítjuk a szabadban létesített nagy építmények tartósságát. Egyébként ezt a vonatkozó MT- és az OT-rendeletek is előírják. Dicséretre méltó a Mátranováki és a Kis- terenyei Szénbányák fagazdálkodása. valamint tervszerű igénylése. Természetesen az üzemek csak úgy tudnak kellőképpen gazdálkodni és jól felhasználni, ha az anyaggazdálkodási tervek ehhez megfelelő támogatást nyújtanak. Ahhoz, hogy a bányaüzemek megtalálják az igényelt méretű bányafát, feltétlenül rendelkeznünk kell egy megfelelő tartalékkészlettel. Sajnos, pillanatnyilag készletünk nem éppen kibővült. Felsőbb szerveinknek feltétlenül gondoskodni kell a készletek gyors feltöltéséről. Ezenkívül a közlekedésügyi minisztériumnak engedélyeznie kell a bányaüzemek, illetve a fatelepek egymásközti gyors kisegítése érdekében az esetleges vagonátállítást és az előforduló tervenfelüli átszállításokat. Ne történjék meg például olyan eset, hogy a MÁV miskolci fő áruirányótí- ja ne engedje a Budapest— Hatvan felől jövő irányvonatokból továbbítani a nagybá- tonyi állomásról Kisterenyére azokat a méretű bányafákat, vagonkirakás nélkül, amelyre a mizserfai és kisterenyei üzemeknek halaszthatatlanul szüksége van a folyamatos terv- teljesítés érdekében. A Munka Vöröszászló Érdemrendjével kitüntetett Tatabányai Szénbányászati Tröszt a kongresszusi verseny után elindította a jelszót „ki tud több bányafát, robbanóanyagot megtakarítani 1954-ben a kazánnak“. Mi, Nógrádi szénbányászat dolgozói kövessük a tataiak példáját és anyagtakarékosság terén is érjünk el az 1953. évinél még jobb eredményeket, hogy ezáltal is segítsük népünk életszínvonalának folyamatos felemelkedését. Bencsik Ferenc az Anyagellátó Vállalat főosztályának vezetője I A begyűjtés helyzete Szurdokpüspökiben Hirtelenében tcm nánk sorolni, mennyi támogatást, segítséget kapott már dolgozó parasztságunk népi államunktól. Több műtrágya, vetőmag, mezőgazdasági kisgép ment falura. Iskolákat, utakat hoznak rendbe. Egyre több községben gyullad ki a villany. Kölcsönt kapnak a dolgozó parasztok a házépítésre is. De ezek a közvetlen segítségek csak egy részét jelentik, annak a hatalmas támogatásnak, amellyel pártunk és kormányunk segíteni kívánja dolgozó parasztságunkat. Lehetővé teszi az egyéniek számára is a felemelkedés, boldogulás útját. A gépállomások például a már egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoknak is dolgoznak. Dolgozó parasztságunk nagyrésze, megérti, hogy ezért mivel tartoznak. Zavartalanul, maradéktalanul teljesíteni kell kötelezettségüket a nép államával szemben. Ezeket a kötelezettségeket most, hogy a félév végéhez közeledünk, különösen figyelemmel kell kísérnünk Szurdokpüspökiben például — ha figyelembe vesszük a község félévi tervét és a beadott sertés, vágómarha, tej, tojás valamint a baromfi mennyiséget — két héttel a félév előtt az alábbi kép tárul elénk: vágómarhából 72.7, sertésből 46.2, tejből 78, tojásból 70.2, baromfiból pedig 71.5 százalékra teljesítették tervüket a szurdokpüspöki dolgozó parasztok. A község begyűjtési állandó bizottsága azon dolgozik, hogy megértesse a dolgozó parasztokkal a beadási kötelezettség teljesítésével iparunk nyersanyag- szükségletét és a dolgozó ellátását biztosítsák. A beadási kötelezettség pontos teljesítése tehát elengedhetetlen feltétele annak, hogy egyre több traktor dolgozzon az egyénileg gazdálkodók földjén, több tárcsához, műtrágyához és egyéb gazdasági felszerelésekhez jussanak az egyénileg gazdálkodó parasztok is, hogy ezek segítségével eredményesebbé tehessék gazdaságukat. Az új begyűjtési rendelet olyan kötelezettségeket állapít meg, melynek minden termelő eleget tud tenni, ha megfelelően gazdálkodik. Hugyec Ferenc 15 kh-s dolgozó paraszt beadási kötelezettsége például a következő: sertés 125, vágómarha 126, baromfi 23.50, tojás 23.50 kilogramm, tej pedig 912 liter, az 1954-es gazdasági évben. Vágómarha beadását már teljesítette. 20.40 kg. tojást is bevitt már. Baromfiból még 16 kg-mal tartozik ugyan, de teljesíti ezt is hamarosan. Hiszen 65 csibét is keltettek. Van miből beadni, de ezzel megoldódik más probléma is. Minden hónapban megtakaríthatnak 80—100 forint körüli ösz- szeget, amit különben húsra adnának ki. Eddig úgy 5—600 liter tejet adott be szabadon, amellett, hogy havonkénti tej- kivetését is pontosan teljesíti. A szerződött tej literét 3.20 forintért veszik át, ami 1600—1800 forintot jelent Hugyec Ferencné- nek. De még korpát is kap az állatoknak. Így jut ruhára a három unokának, meg aztán nem marad el az adóval sem. Most is 1300 forintot fizetett. özv. Menus Jánosné 10 kh földjét veje Kanyó József műveli. A Szabadság-út 247 szám alatt takaros portájuk van. Ezévi beadási kötelezettségük 6 kg. hízott- és 8.50 kg. soványbaromfi, 14.50 tojás, 78 vágómarha és 78 kg. sertés. A soványbaromfi beadásának már eleget tett. A tojásból még 1 kg. hiányzik. A vágómarhát is beadta már. A sertés még az ólban hízik, de már a jövő hónapban bemegy az is. Május hónapban még a kötelező 40 liter tej mellett 379 liter tejet vittek be szabadon, amiért úgy 1000—1100 forint között kapott. Kanyóék elégedetten élnek. Saját házuk van, ruhájuk is elég. Most egy 1800 forintos kerítést állítanak a ház körül. Van miből... Albert Pálné 3 kh földön gazdálkodik, özvegy asszony mégis eleget tett már évi sertés és vágómarha beadási kötelezettségének. Az évi tojásbeadás teljesítéséhez még másfél kilogramm hiányzik. Az ilyen emberek jogos büszkeséggel beszélhetnek arról, hogy mennyi állat- és állati termék beadásával járultak hozzá népköztársaságunk további erősítéséhez. A jólteljcsítők mellett azonban még elég nagy azoknak a száma, akik nemhogy az idén, de tavaly is hiányosan tettek eleget beadási kötelezettségüknek. Ezek a gazdák a hátralékot kötelesek az ezévi beadási kötelezettséggel együtt teljesíteni, mert törvények mindig voltak és lesznek is. tehát már eleve rosz- szul jár, aki halogatja a beadási kötelezettség időbeni teljesítését. Például ifj. Kosik István 14 kh. dolgozó paraszt 22.5 kg. tojással és 21 kg baromfival hátralékos az elmúlt évről. De ehhez hozzájön még az ezévi 20.5 tojás, valamint a 30.5 baromfi. Most ha a 22.5 kg tojást szabadpiacon értékesítené, több mint 600 forint jövedelemhez jutnának. Mert a gazdaembernek, aki csak a terményből csinál pénzt, jól jön az mindig. Oroszi József az elmúlt évről 37 kg. sertés és 47 kg. vágómarha hátralékot hozott ál 1954-re. A hátralékot pedig nem törüli senki. Oroszi Józsefnek is be kell adni az ideivel együtt. Számoljunk csak egy kicsit. Ha társul valakivel és 22 forintot fizet a sertés kilójáért, összesen 1430 forintjába kerül. A vágómarháért meg — kilónként 4 forint — 360 forintot adhat. Most könnyen megtakaríthatott volna a sertésnél 814, a vágómarhánál pedig 188 forintot. Milyen kárt okoz is a késedelem ... Mert a beadási kötelezettség alól egyetlen gazda sem kivétel. Államunk megköveteli a hátralék pontos beadását is, kártérítésre kötelezi és felelősségre vonja a kötelesség mulasztókat. Az elmúlt őszön például ifj. Kosik István és Buda Mihály a többszöri felszólítás ellenére sem tett eleget beadási kötelezettségének. Elszámoltatásra került náluk a sor.,. Igaza van fjUgyec Ferencnek, amikor azt tartja az ilyen emberekről, hogy ezek nem törődnek a becsülettel. Mert a beadás teljesítése, nemcsak állampolgári kötelesség, hanem becsületbeli ügy is. S jogosan háborodnak fel szurdokpüspöki dolgozó parasztjai az ilyen huza-vonák láttán. Persze aztán ezek a gazdák nem szívesen jelennek meg a nyilvánosság előtt. Érzik, hogy nem tiszta a lelkiismeretük. Nemcsak anyagi káruk származik a mulasztásból, nem tudnak nyugodni sem igazán ... Mindezek ellenére szurdokpüspöki becsületes dolgozó parasztjai mindent elkövetnek, hogy azért a sok-sok segítségért ne maradjanak adósai államunknak. H. G. A szakaszos legeltetés előnyei L Halaink legtermészetszerűbb ** táplálékát a legelő nyújtja. Egészséges, gyorsan fejlődő állatokat, de különösen növendékállatokat csak jó legelőn lehet felnevelni. A legelő sarjadzó füve a legkedvesebb, legízlete- sebb takarmány, amelyben az állati szervezet részére szükséges valamennyi táplálóanyag, vitamin, ásványisó is rendelkezésre áll. A gazdák részéről gyakran hangzik el panasz, hogy a legelő gyenge, csak „koplaltató”, de ugyanakkor és ugyanott tapasztalhatjuk azt is, hogy a legeltetési bizottság nem szervezte meg a szakaszos legeltetést, mint a legelő fűhozam emelkedésének egyik legbiztosabb módját. Állattartó gazdáinknak hatalmas kára származik abból, hogy a csorda rossz időben, jó időben, koratavasztól késő őszig nap-nap után állandóan az egész legelőt járja. A gyepezet az állandó tiprás következtében nem tud pihenni, nem tud a fű sarjadni és így a legelő egyre gyöngébb, silányabb lesz. Különös veszélyt jelent a kíméletlen legeltetés, a meredek, partos legelőkön, amelyek az ilyen legeltetés mellett könnyen elkopáro- sodnak. A szakaszos legeltetés alkal** mazásával legelőink hozamát 35—40 százalékkal emelni tudjuk. A szakaszokat a legelő nagysága és az állatok száma figyelembe vételével úgy jelöljük ki, hogy egy-egy szakasz 7—10 napig biztosítsa az állatok takarmányszükségletét. A szakaszhatárokat lehetőség szerint a meglévő természetes határokkal (utak, árkok, vízlevezetők, fasorok) jelöljük meg, de ha ez nem lehetséges, akkor határjelzőcölöpöket állítsunk fel. A szakaszbeosztásnál ügyeljünk a kutak fekvésére, vagyis arra, hogy minden szakaszban, vagy legalább minden két szakasz között itqtóhely legyen. Meg kell akadályozni, hogy a pihenésben lévő szakaszon keresztül hajtsanak itatni és ezért, ha máskép nem lehetséges, felhajtóutakat kell kijelölni. Ne jelöljünk ki nagy szakaszokat, hanem inkább többet és kisebbeket, mert így a szakaszokat gyakrabban lehet váltani és az állataink állandóan friss füvet legelhetnek. A szakaszok nagysága eltérő is lehet különösen akkor, ha a legelő egész területe nem azonos minőségű. A jobb legelő tovább biztosítja az állatok eltartását és ezért ilyen helyen kisebb szakaszokat jelöljünk ki, míg a sülevényes, gyenge legelőrészről nagyobb szakaszt állítunk be. A szakaszok kijelölésében az ” egyes állatfajták igényét is vegyük figyelembe. A kövér, dús legelőt a szarvasmarha, a mocsrras, vizenyőst a sertés, míg az aprófüves legelőt a juhok részére kell kijelölni. A szakaszokat mindig pásztásan legeltessük, vagyis a legeltetést a szakasz egyik felében olyan széles sávban kezdjük meg, amit egy jól összetartott csorda egy nap alatt lelegel. Amikor a fű már a legeltetett szakaszban két-három centiméter magas, váltjuk a szakaszt. Helyes és kívánatos az. hogy a gyepezet egy hónapig pihenjen, mert ezalatt újra sarjad, megerősödik és jól legeltethető. A szakaszos legeltetés megkönnyíti a legelők trágyázásának legcélszerűbb módját, a fek- tetéses trágyázást. A fektetéses trágyázásnál ügyeljünk arra, hogy a delelőhelyet 4—5 naponként változtassuk. A delelőhelyek változtatását megkönnyít- jük a sózószánkó használatával. A fektetés alkalmával nyert trágyát ha kellően megszáradt, boronával, vagy egyéb eljárással szét kell húzni, hogy az eső a talajba belemoshassa. L egeltetési bizottságaink vegyenek példát a szécsé- nyi és az endrefalvi legeltetési bizottságtól, amelyek jól szervezték meg a szakaszos legeltetést. A tanács segítségével szüntessék meg a különböző állatfajok közös területen való legeltetését, vagyis ne legeljen együtt a kecske, sertés és a tehéncsorda, mint például Ságujfplu és Zagyvapálfaiva községek legelőin. A szakaszhatárok szigorú betartásával vegyük elejét a legelő elkopárosodásának. Legeltetési bizottságaink erélyesen lépjenek fel a „külön” legeltetéssel szemben az esetben, ha a különlegel- tetők a pihenőszakaszon legeltetnek. Ismertessék legeltetési bizottságaink a párttagokkal, a prémiumra vonatkozó miniszteri rendeletet, minden pásztornak legyen tudomása arról, hogy a gyommentesen tartott legeltető terület után katasztrális holdanként 4 forint prémiumban részesül és minden pásztor tisztában legven azzal, hogy ha a legeltetési idény alatt számosállatonként legalább 300 négyszögöl területet fektetéssel megtrápyáz, úgy minden kh. megtrágyázott Iegelöterület után 8 forint prémium illeti meg. A szakaszos legeltetés nö- **veli takarmányalapunkat, olcsóbbá teszi állattenyésztésünket. A gazdáknak tehát elsőrendű anyagi érdeke ezért, hogy minden legelőn szakaszosan legeltessenek. A szakaszos legeltetés növeli állataink hozomát és így fokozottabb mértékben tudja állattenyésztésünk dolgozó népünk igényeit kielégíteni. Párák Miklós (akarmánygazdálkodási felügyelő-.
