Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-12 / 46. szám

m4 JÜNIUS 12. SZABAD TVÖGIíXo 5 Amíg Almási Pislából traktoros lett Nincs még Kossuth-díja, neve. munkateljesítménye nem ismeri még Nógrád megyében sem, pe­dig., itt él, dolgozik, szórakozik közöttünk. Kék overálját olaj­foltok ékesítik, lenszőke haját kopott, barna sváijcisapka fedi. 19 éves. Telt arcát kreolbarnára cserzette a hegyi szél, a tavaszi napsugár. A béke tankjánaK, a traktornak ura ő. Nehéz, fárad­ságos munkától szabadítja meg a szövetkezeti tagokat, dolgozó parasztokat. Harcol a természet­tel az időjárás viszontagságai­val, nagyobb termésre kénysze­rítve a földet. Munkája nyomán évről évre dúsabb kalászok szöknek szárba s nagyobb da­rab kenyér kerül a dolgozók asztalára. Az egyszerű, hétköz­napi munka hőse 6. Almási Pista csgk egy a sok olajos- ruhájú, keménykötésö traktoris­ta közül, akiket holnap, június 13-án az első traktorosnap ün­nepe alkalmából köszönt az egész ország. Ott állok előtte, kezemben jegyzet, ceruza, s mohón lesem minden szavát... A romantikus somoskői fenn­síkon terpeszkedik el Nagymed- ves-puszta. 1943—44-ben Kre- puska bitorolta a pusztát föld­jeivel együtt. Pista szülei is itt nyögték a cselédigát. ö még akkor elemi iskolába járt. Nem sokat törődött a világ sorsával. Annyit azonban eltökélt magá­ban, hogy nem vesz igát a nya­kába ... Iskola után a fűben heverészve órálkhosszat is el­csodálta a földesúr traktorainak munkáját. Egyre inkább érezte: a traktorberregés szép muzsika számára. Nagyon jó napja volt, amikor közelebbről vehette ezemügyre a traktor bonyolult gépezetét. Vámos István és Varga István traktorvezetők — mivel látták, hogy a gyerek nem tágít a géptől — fölengedték maguk mellé. Pista a vezető mellett ülve gyönyörködött az egytnásraboruló hantokban. Ek­kor született meg benne az az erős elhatározás, hogy trakto­rista lesz. Boldogságában csak arra nem gondolt, hogy a kapi- talista-feudalista Magyarorszá­gon nem is olyan könnyű ily vágyakat valóraváltani — külö­nösképpen nem akkor, ha cse­lédszülők sarja,a gyermek... Amit a múltban gyermek ész­szel nem értett meg, az ma egyre inkább kezd világossá válni előtte. Apja lovat vett, felváltva jártak fuvarban Pistá­val még 1952-ben is. Pista nem nagyon hódolt e munkának. Múltbeli tervei még elevenen éltek emlékezetében... Ha va­lahol traktort látott, úgy járt a szíve, mint egy gőzkalapács. Az állami gazdaság földje szomszédos volt a pusztaiaké­val. A főidet traktor szántotta. Hangja betöltötte az egész pusztát. Pista hívogató szónak N AGYBATONY. A Mát­ra-hegység vonulatai itt már dombokká törpültek. A ki- sebb-nagyobb kiemelkedések, földgyürődések, szemet gyönyör- ködtetően tarkák, változatosak. Erdősávok, földelő vetések, fe­hér virágától illatozó akácosok váltják egymást a hatalmas hegység lábánál. Csendes, nyu­godt hely ez, nem olyan, mint egy‘nagyváros forgataga, mégis tele van élettel, a természeti és az emberi élet igazi értelmével. Hatalmas vasszerkezetü_ osz­lopok több irányból futnak össze ide ebbe a szabálytalan völgybe. Rajtuk a szénnel telített kasok egyhangú ütemben futnak az osztályozó felé. Enélkül szinte el sem lehetne képzelni Nagy- bátonv képét. S azoknak egy ré­sze, akik a hegyek és dombok belsejéből napról napra idekül- dik a kitermelt szenet, a jólvég- zett munka után most hazafelé tartanak. Az úttest, amelyen ha­ladnak, bár most is munkálkod­nak rajta, nem eléggé gondo­zott. Távolabb, a Maconka felé verető út jobb- és baloldalán hatalmas, drapra, sárgára és szürkére festett korszerű épület­tömbök emelkednek ki a földből. Bányászváros... A föld belse­jében harcoló hősök városa épül itt. Még nincs teljesen kiala­kulva a város igazi arca, hiszen még jobbról is, balról is termé­szetátalakító munka folyik. Egyenlővé, simává teszik a hegy domborulatát, alapoznak, de vélte e hangot, aminek képtelen volt ellenállni, hisz barátja, Ozsvárt Albert vezette a nagy­szerű masinát. Irigyelte tudá­sát, de egyben ő is olyan akart lenni. Amikor haza jött fuvarból, megebédelt, s már loholt is ki a földre Alberthez, a géphez. Al­bert szívesen tanította barátját, aki menetközben ott ült mellette, s mohón leste minden mozdula­tát, amit a gépen végzett. Né­hány hét múlva már Pista aka­ratának is engedelmeskedett az acélparipa. Délutánonként — mikor, hogy jutott rá idő — már önállóan is szántott. Bátyja, Gyula, akkor már a kisterenyei gépállomáson dol­gozott, mint gépkocsivezető. Sógora, Zeke József pedig a gépállomás igazgatója volt. Zeke igazgató türelmesen várta, hogy Pista mikor jelentkezik a gépállomásra dolgozni. Meg volt győződve arról, hogy a gye­rek él-hal a gépért, s megállná a helyét a munkában. Egyszer aztán már nem bírta és így szólt Pistához: — Gyere el traktor ist áriak. Szereted a gépet, munkaszerető fiú vagy, meglásd, sok pénzt fogsz keresni. Pistának tetszettek ezek a csábító szavak. Biztonság ked­véért megkérdezte bátyját: — Mit szólsz ahhoz, ha je­lentkezem a gépállomáson trak­toristának — s' türelmetlenül várta bátyja válaszát. — Gyere, nem bánom, ha le­jössz dolgozni, de ha szégyent hozol a fejemre, meg sem is­merlek. Érted?! — Megpróbálom — lelkende­zett Pista. 1953 március 9-én felvételre jelentkezett a kisterenyei gép­állomáson. Kék overált öjtött magára. Március 12-én már rábíztak egy R 35-ös traktort. Azt mondták neki a vezetők: — Több tízezer forint értékű, gépet bíztunk a kezedre. Ez a nép vagyona. Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére. Fiosur István elvtárs, a rak­táros is visszatartotta még egy szóra: — No, PistaI Ha 6 kh-t fel­szántasz egy nap, akkor kezel fogok veled. Pista értett a szóból. Első út­ja a kotyházi Vörös Csillag földjére vezetett. Tudta nagyon jól — hiszen meg is mondták neki — hogy a gépállomás fe­lelős a termelőszövetkezetek ter­meléséért. így állt neki a mun­kának. Legnagyobb figyelmet a szántás gyorsaságára, s minő­ségére fordította. Nem akarta, hogy szó érje a háza végét. Becsületes munkát Ígért. Igaz, hogy mint DISZ-tagtól ezt el is várták. Szántott kora reggel­től késő estig. Nagyon sokszor még a brigád vezető is meglepő­dött, amikor Pistát éjjel' is azért már érzékelhető a jövendő város rendezettsége. Baloldalt egy újabb 104 laká­sos építkezés folyik. Az új ház­tömb egyik része már tető alatt van, a másiknak égbe meredő falait húzzák, a harmadik rész­nél pedig az alapozási munká­latok folynak. „Láthatjuk az ország lüktető szivét...” hallik a tető alatt lévő épületből a szerelési mun­kát végzők dallamos hangja. Énekelnek, jókedvűen alkotnak az emberek. Monoton hangon zúg a keverőgép, szinte hangta­lanul siklik a szállító gumiszal- lag. Kézről kézre röpködnek a téglák, egyik helyen anyagért kiáltanak, a másikon fütyülnek, s e sokszínű hang zsongása összekeveredve a vidám alkotó munka igaz kifejezője. * A KÖZÉPSŐ épülettömb égbe meredő falának szé­lén két ember áll. Az egyik: kö­zéptermetű, vékony, barna em­ber. A másik: jól megtermett magas, derék, de inkább szőké­nek lehetne mondani. Tekinte­tük a levegőben lógó és feléjük közeledő előregyártott épület­elemre szegeződik. Az alacso­nyabb, komolytekintetű férfi hol jobbra, hol balra, hol meg lefelé int a kezével. S az épületelem, mint akire szugesztív hatást gyakorolnak, úgy engedelmeske­dik. De nem ... Nem az épület­elemnek szólt az intés, hanem a szálntani látta. Nem érzett fái- radságot. Gépét mindig szak­szerűen ápolta. Nem is volt ki­esés a munkából műszaki hiba miatt. Barátot, segítőtársat lá­tott a gépben, s ezért meg is becsülte. Nem sajnálta a kar­bantartásra fordított időt. Tud­ta, hogy az üzembiztonság és a nagyobb teljesítmény titka jó­részt ebben rejlik. Márciusban a prémiummal együtt 1800 fo­rintra ugrott fel keresete. Ápri­lisban már 2800 forint lett a fi­zetése. Gondos, lelkiismeretes mun­kával, ia szántásra alkalmas idő becsületes kihasználásával — minden újítás bevezetése nélkül — 200 százalékon felül teljesí­tette tavaszi tervét. Ficsur elv­társsal is megtörtént a kézfo­gás. Neve felkerült a dicsőség­táblára. A gépállomás dolgozói­nak többsége elismeréssel be­szélt Pista munkájáról. Pista érezte, sikerült a vizsga. Igaz, •sokan irigykedtek is rá. „Köny- nyű neki ily magasra ugrani, sógora az igazgató” érveltek, de leginkáb azok, akik „átme­neti állomálsnak”, s „üdülőnek” képzelték a gépállomást. Pista neve az év végén is felkerült a dicsőségtáiblára. Éves tervét 130 százalékra teljesí­tette. 350 forint pénzjutalmat és díszoklevelet kapott jó mun­kájáért. A téli gépjavításban is árom hónappal ezelőtt csendültek fel először Schubert örökszép melódiái a Tűzhelygyár kultúrotthonának nagytermében. Három hónap után most már valóban szép a muzsika és kikristályosodott a hang is. Kemény, szorgalmas próbák eredményeképpen életre- keltek a Tűzhelygyár színját­szóinak tolmácsolásában az 1820-as évek schuberti alakjai. Ha ezekben a napokban a dél­utáni és esti órákban belép az ember a kultúrotthonba, első útja a nagyterembe vezet, mert odacsalják a „Tavaszi felhők az égen", az „Árva a ház”, s a többi szebbnél-szebb Schubert- melódiák. A nagyterem szín­padán szorgalmasan folynak a próbák. Lent a táncteremben a keretekre feszített vásznakon is serényen . folyik a munka, s az ecset nyomán megelevenednek előttünk a régi Bécs jellegzetes utcái és házai. A női öltözőből a „balettes” lányok mennek az egyik külön terembe táncukat gyakorolni, távműködtetődaru kezelőjének, aki 15 percenként irányítja az előregyártott, másíélméter ma­gas tégla épületelemet az egyre emelkedő fal tetejére. Lelkes, lázas munka folyik itt. Egyik napról a másikra szinte rá sem lehet ismerni az építkezésre. Nincs megállás. Nem kell itt nó­gatni az embereket. Fegyelme­zett, öntudatos munkával épül a nagybátonyi bányászok városa. Egy pillanatra az épületelemek elhelyezői most mégis megáll­tak. Szigeti elvtárs, az építkezés üB-elnöke az alacsony, barna ember vállára tette a kezét. — Nézze csak Tamás bácsi... olvassa csak el... És Verebélyi István Tamás a 14 főből álló kőművesbrigád ve­zetője csípőre tett kézzel olvassa az elétartott papírost: „A kon­gresszusi hét ideje alatt legjobb eredményt ért el a 63/3 sz. Épí­tőipari Vállalat nagybátonyi 104 lakásos építkezése” — szól az építésügyi minisztérium négyes számú igazgatóságának közle­ménye. A munkahely átlaga április, második dekádjában 137 százalék, amely május 21-re 151 százalékra emelkedett. A brigá­dok közül a munkahelyen ki­emelkedik Verebélyi István Ta­más 14 főből álló kőművesbri­gádja, amely hét kőművesből és 7 női segédmunkásból áll., A bri­gád a kongresszusi héten 203 százalékos teljesítményt ért el... Verebélyi elvtárs csak nézett az ÜB-elnökre, nem szólt egy szót sem. de a szeme csillogott az örömtől. helytállt. A brigád, amelyben dolgozott, januárban, február­ban túlteljesítette a javítási tervet. Amint tavaszra nyílott az idő, Pista újra traktorra ült. De akkor már úgy, mint a párt leendőbeli tagjelöltje. A homok- terenyei Béke tsz földjét szán­tották. Ügyelt arra, hogy jó gépi munkával segítse az amúgyis munkaerőhiánnyal küz­dő tsz-t. A szántás minősége kifogástalan volt. „Köszönjük a jó munkát. Ilyen traktoros még nem volt nálunk, mint maga” — dicsérték Pista munkáját a Béke-beliek. Pista ió munkával köszön­tötte a III. kongreszust, mert tavaszi tervét 120 százalék he­lyett 125 százalékra teljesítette. Ezért kongresszusi emléklapot kapott. Most ígéretet tett arra, hogy a nyári tervét 150 száza­lékra teljesíti. A fiatal Almási Pista első, élvonalbeli harcosa a nagyobb termésért folyó küzdelemnek. Tudja, hogy őrajta is múlik a mezőgazdasági Programm meg­valósítása. Teháit azt is tudja Pista, azt várja tőle is az or­szág, hogy minden erejével, tu­dásával és tehetségével harcol­jon a nagyobb termésért, az or­szág jólétének emeléséért. Pista nem marad adósa a népnek.., Lantos László csiszolni. A férfi öltözőben külön próba folyik: Tschöll papa és Tschöll mama gyakorolja örök­szép számát. Majd a három kis­lány, Edi, Hédi és Médi váltja fel őket vidám énekével. A sakkozók már eltávoztak, termük azonban nem üres, mert oda az „utcai énekesek” vonul­tak be külön próbára. Ha az összes termeket végig­jártuk, már mehetünk is vissza a nagyterembe, mert most már a zenekar próbáját hallgatjuk. Az eddigi és az ezutáni lelkes, odaadó, kultúrszeretetből fakadó próbák biztosítják, hogy 1954 június 19-től a Tűzhelygyár színjátszó, zene- és táncközös­sége városunk dolgozói elé állhat és bemutathatja Schubert: „Három a kislány" c. operettjét, s úgy mutatja be, hogy minden dolgozó azzal a jóérzéssel távo­zik az előadásról: egy szép élménnyel gazdagabb lett, s ehhez ezúttal a Tűzhelygyár kultúrosai juttatták. NEMETH LÁSZLÓ Elismerik a munkáját... Ér­demes volt dolgozni. Az igaz, hogy nem kis dolog a miniszté­rium négyes számú igazgatósá­gának hatásköréhez tartozó munkahelyek közül elsőnek lenni, de ők elsők lettek. Az el­sőség kivívásában pedig igen nagy része van az ő brigádjá­nak: a Verebélyi-brigádnak. Verebélyi elvtárs még a kon­gresszusi verseny ideje alatt fel­hívással fordult Nógrád megye összes kőművesbrigádjához. Ak­kor arra tett fogadalmat, hogy brigádja állandóan 180 százalék fölött teljesíti tervét. Megfo­gadta azt is, hogy a brigádjá­ban lévő két fiatal kőműves ter­melését patronálással olyan szintre emeli, amelyet idáig csak a brigád idősebb, tapasztaltabb kőművesei tudtak elérni. így is lett. A két fiatal kőműves, Ve­rebélyi János és ifj. Petre Gá­bor egyenként 50 négyzetméter falat is vakolt naponta. A bri­gád termelése is állandóan 200 százalék felett volt. — így kell ezt... így kell ennek lenni — mondogatta a munka befejezése után Verebélyi elvtárs. ★ T ÓLESÖ ÉRZÉS ilyen brigádban dolgozni. Vere­bélyi elvtárs nem válogatta őket össze, nevelés útján érte el, hogy brigádja az élvonalba ke­rüljön. Zaji Józseffel, azzal a magas, derék, szőke fiatal em­berrel 1950-től egvütt dolgozik. A két ifjúmunkás kőműves már tanulókorában is volt az ő bri­gádjában. Berki Mária meg ta­valy még malter- és anyagelő­készítő volt Verebélyi. elvtárs mellett, de ma már mint segéd­........................................................................................................ A híres Verebélyi kőművesbrigád „Ó drága szép muzsika, drága hang" A „Három a kislány“ c. operett bemutatására készülnek a Tűzhelygyárban A mi hadseregünk ereje,.. Sztálin elvtárs a Vörös Had­sereg három sajátosságáról be­szélve, mint elsőt és legfonto­sabbat említi a következőket: „A nép és a hadsereg — egysé­ges egész, egy család. Sehol a világon a nép nem veszi körül a hadsereget olyan szeretettel és gondoskodással, mint nálunk. Nálunk szeretik, tisztelik a had­sereget. gondoskodnak róla. Miért? Mert — először a világon — a munkások és parasztok megteremtették saját hadsere­güket, amely nem az urakat, hanem a volt rabszolgákat, a felszabadult munkásokat és pa­rasztokat szolgálja. Ez a mi Vörös Hadseregünk forrása.” A mi néphadseregünk a Vörös Hadsereg példája nyomán egy percre sem téveszti szem elől, hogy a népből lett és a néppel a kapcsolatot egy percre sem sza­bad elhanyagolnia. Ezt igazolja az alábbi levél is, amelyet Lucfalva község MDP­titkára és VB-elnöke írt szer­kesztőségünknek: „Lucfalva község MDP-szer- vezete, tanácsa és összes dolgo­zói nevében köszönetünket fejez­zük ki a salgótarjáni kiegészítő parancsnokság tisztjeinek és tiszthelyetteseinek azért a fárad­ságos és áldozatkész munká­jukért, amellyel a katonai szol­gálatra bevonult Brinza Jángs mucsina lucfalvi lakos szülei­nek segítettek. A kiegészítő parancsnokság tisztjei, tiszthelyettesei 19;.4 május 30-án a bevonult elvtárs beteges szüleinek lekaszáltak egy katasztrális hold 800 négy­szögöl lucernát. Nagy örömmel látta ezt a község összes dol­gozója, mert ezzel megmutatták, hogy nemcsak tanácsaikkal, hanem ha a szükség úgy kíván­ja, munkájukkal is segítik a be­vonultak itthonmaradt család­tagjait.” Oszegyán András VB-elnök Hugyecz András MDP-titkár Az MNDSZ üdvözli a női traktorosokat A felszabadulás óta a ma­gyar nők sokat fejlődtek. Je­lentős számban vesznek részt, gazdasági, politikai és a kul­turális életünkben. Megyénk területén is egész sor női traktoros van, aki mindenkor ,imegállja a helyét, mint pél­dául Mohorán: Sugár Erzsé­bet, Pásztón: Virág Erzsébet, Bercelen pedig: Bere Mária. A június 13-i traktoros­nap alkalmából az MNDSZ szeretettel üdvözöl minden női traktorost, akik a terme­lésben férfiakhoz méltón meg­állják a helyüket. Szeretnénk, ha egyre több női dolgozó venné ki a részét a szocia­lizmus építéséből. Ezt a mun­kát úgy kívánjuk elősegíteni, hogy a traktorosnőket szál­láshelyükön látogatjuk meg és igyekszünk problémáikban segítséget nyújtani. Fodor Istvánná, A pártsajtó terjesztése a Tűzhelygyárban A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár pártalapszer- vezeti aktíváinak bevonásával harcot indított a pártsajtó terjesztéséért. Pártunk III. kongresszusának tiszteletére vállalták, hogy 60 lapra szer­veznek előfizetőt, amelyet 152 százalékra teljesítettek. A pártvezetőség olyanokat bízott meg a szervezési munkával, akik maguk is előfizetők, rendszeresen olvasnak újságot, tisztában vannak a napi poli­tikai eseményekkel és példa­mutatók a termelésben. Leg­jobb eredményt a vasöntöde pártszervezete érte el, 57 új olvasó beszervezésével. Külö­nösen Simó János, Kéri István, Kovács Árpádné, Romhányi Sándor elvtársak munkája ér­demel dicséretet. \ „Lengyel Távirati Iroda Az Egyesült Államok had­ügyminisztériuma nemrégiben különikiadványban és sajtónyi­latkozatok sorozatában rágal­mazó vádakat hangoztatott a koreai semleges felügyelő bi- bizottság lengyel és csehszlo­vák tagjai ellen. A „Lengyel Távirati Iroda” ezzel kapcsolat­ban felhatalmazást kapott nyi­latkozat közzétételére, amelyben a többi között hangoztatta: „Azok az állítások, amelyek szerint a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bi­zottság lengyel képviselői meg­nehezítették a bizottság munkái- ját, teljesen valótlanok és alap­‘ az amerikai rágalmakról talanok. Lengyelország képvise­lői a semleges felügyelő bizott­ságban a bizottság fennállása óta a legpontosabban teljesítet­ték a fegyverszüneti egyezmény alapján reájuk háruló felada­tukat és teszik ezt most is olyan módon, amely megfelel az egyezmény szellemének és betű­jének. Tevékenységükben kizá­rólag az a törekvés vezeti őket, hogy Korea békéjét megszilár­dítsák. Ezt bizonyítják a semle­ges felügyelő bizottság elé ter­jesztett jelentések, valamint a semleges felügyelő bizottság felügyelő-csoportjainak munká­járól szóló jegyzőkönyvek.” munkás végzi a feladatát, sőt annyira érti a kőművesmester­séget, hogy a kőmflvesteendőket is hiba nélkül el tudja látni. De a brigád többi tagjai is hasonló emberekké nevelődtek. Lelkiis­meretes munkájuk után mind­annyian sztahanovisták lettek. — Mi — mondja Verebélyi elvtárs — nemcsak, hogy más brigádokat hívtunk ki versenyre, de a brigádunkon belül is folyik a verseny. A belső vakolásoknál felosztottuk a szobákat és azért indult meg a harc, hogy ki fe­jezi be előbb a munkáját. így megy ez már nálunk hosszú idő óta. Adunk mi munkát a szakipariaknak csak győzzék. A Verebélyi-brigádban a közös elszámolási elv alapján dolgoz­nak. Senki sem húzódozik attól, hogy egyik jobb, vagy a másik rosszabb munka. „Ha megesz- szük a javát — megesszük a rosszát is”. így mondja a bri­gádvezető és az ő gondolata át­ragadt már a brigád minden tagjára. Még pusztaság volt ezen a helyen, a Nagybátony és Ma­conka közötti völgyben csak szántóterület volt, amikor Vere­bélyi elvtársat ideszólították, hogy járuljon hozzá annak a tervnek a megvalósításához, amelyben kitűzték, hogy Nagv- bátonyban bányászvárost kell építeni. Először a 96 lakásos épületen kezdték meg a munkát. S azok a gondosan egymásra rakott téglák, amelyek 96 csa­lád részére biztosítanak kelle­mes, modern otthont: az ö keze munkájával kerültek a falba. Azután a 36 lakásos épület, a 75 lakásos, üzletházakkal egybe­épített épület, a legényszálló és a többi mind az ő alkotó mun­kájának segítségével emelkedett ki a földből. Verebélyi elvtárs büszkén megy végig az épülő bányászvároson. Ha feltekint valamelyik épülettömbre, a to­vábbi alkotás láza, öröme tölti el. Mindegyikből maradt valami emléke. ■k A 104 LAKÁSOS épít­kezés, amelyen jelenleg dolgoznak, tery szerint decem­ber 31-re készül el. Sok nehéz­séggel kell megküzdeni, hogy a terv valóra váljon. De amikor azt kérdezték Verebélyi elytárs- tól. hogy határidőre el tudják-e készíteni az úiabb 104 bányász- családnak szóló lakást, végig nézett a hatalmas munkaterüle­ten és rövid határozottsággal így felelt: „El lesz készítve!” Verebélyi elvtárs bízik a bri­gádjában és közös erővel arra törekszenek, hogy az év végéig megtartsák ugyanezt a terme­lési eredményüket, amellyel a minisztérium elismerését kiérde­melték. Tizennégyen vannak. Ha úgy vesszük nem nagy szám ez, de egy olyan erőteljes brigád van a háta mögött, amely a legnagyobb feladatok megoldására is képes. S ha a n?gy Mátra — mint az emberek szokták — csak egy rövid időre is elaludna és ébredése után lenézne a dombokká sekélyesedő lábához, vén létére maga is el­csodálkozna rajta, hogy Vere­bélyi István Tamás brigádjával és a többi építőipari dolgozóval mily nagy dolgot tud művelni. Orosz Béla.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom