Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)
1954-06-12 / 46. szám
2 SZABAD IVŐGBÁD 1954 JÚNIUS 12. Dolgozó népünk legjobbjaival erősítsük pártunkat A tag- és tagjelöltfelvéfeli munka tapasztalatai a salgótarjáni járásban A Központi Vezetőség I953 fú. niusi határozata és pártunk III. kongresszusa feladatul állította a pártbizottságok elé a párt- szervezetek erősítését, mind a mezőgazdaságban. mind e>z iparban. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámolójában a következőket mondotta: „Pártunk fejlődése lassú és pártszervezeteink nem helyeztek elég súlyt arra, hogy a szocialista termelésben újonnan belépett sokszázezres tömegből és a régi dolgozók közül a legjobbakat pártunk tagjai, illetve tagje- löltjei közé felvegyék.” Járásunk területén az utóbbi időben van javulás a tag- és tagjelöltfelvételi munkában, mlfld a számszerűségben, mind a minőség megjavításánál. A Központi Vezetőség multévi határozata. valamint a vezetőség újjávállasztása óta kollektívabbá vált a tag- és tagjelöltfelvételi munka az alapszervezetekben. Egy-egy javaslat elbírálásánál, nem a titkár egyéni véleménye érvényesül már, hanem a vezetőség minden tagjáé. Több alapszervezetünk van, olyan, mint a bocsárlapujtői, karancsi- keszi-i, somoskői, ahol a tag- és tagjelöltfelvételi munka tervszerű, állandóan foglalkozik vele. a vezetőség minden tagja, sőt ezeknél az alapszervezeiek- nél elértük, hogy a vezetőségi tagokon kívül már a pártcso- portbizalmiak is foglalkoznak a tagjelöltfelvételi munkáival. A velük dolgozó páirlonkívüüeket nevelik, igyekeznek segíteni problémáikon é' ők javasolják a felvételét a vezetőségnek. Jó volt alapszervezeteink pártépítő munkája a kongresszusi verseny idején, mind az ipar, mind a mezőgazdaság területén. Helyesen foglalkoztak a termelésben élenjáró pártonkívüli dolgozókkal, nevelőmunkájukkal igyekeztek közelebb hozni őket a párthoz. Sok helyen bevonták, sőt a pártonkívüliek részt kértek a pártszervezet munkájából és mint élenjáró pálrtonkívüliek dolgoztak. Pártszervezeteink e jó munkájuk eredményéért a májusi taggyűlésen 16 tagjelöltet vettek fel. Ilyen munkamódszerrel értük el, hogy a kongresszusi munkaverseny ideje alatt három termelőszövetkezetben meg tudtuk alakítani a pártszervezetet. Ebben segítettek a falusi alapszervezetek, mint például Zaharon, ahol két jól dolgozó tsz-tagot a falusi szervezet vett fel tagjelöltség nélkül párttagnak, hogy a termelőszövetkezetben megalakulhasson a pártszervezet. A tagjelöltfelvételi munka javulását mutatja az is, hogy a Központi Vezetőség határozata óta alapszervezeteink 12 egyénileg dolgozó parasztot vettek fel tagjelöltnek termelőszövetkezeteink pártszervezetei, pedig 15 új taggal erősödtek. Elértük, hogy járásunk területén jelenleg egy termelőszövetkezet van, ahol nincs pálrtszervezet. A pártbizottság egyik legfontosabb feladata. hogy az alapszervezetekkel úgy foglalkozzon, főleg a tsz-ekben, állami gazdaságban, gépállomásokon, de nem utolsósorban a falvakban, hogy ne álljunk meg az alapszervezetek eddigi erősítésében elért eredményeknél, hanem állandóan tovább erősödjenek számszerűleg is. ugyanakkor a minőség megjavítása érdekében gondoskodjanak - a már felvett párttagok politikai neveléséről. A t32j8lÖitfBlvétBÜ munkában elért eredmények járásunk területén még korántsem kielégí- tőek, ha figyelembe vesszük azt a feladatot, amit pártunk III. kongresszusa megszabott az alapszervezetek részére azon a téren, hogy pártunk erősebb és egységesebb legven. Hogv ezt megtudjuk valósítani, elsősorban a járási párfvégrehajtó bizottságnak kell változtatnia a munkamódszerén. Azt már elértük, hogv a beérkezett javaslatok egv hónapon belül elintézést nyernek, de még nem mondhatjuk el, hogy a párt erősítésének feladata az egész bizottság kollektív munkája lenne. Sok esetben csak a szervezési osztály foglalkozik vele. Ebből ered aztán az a hiba, hogy alapszervezeteinknél nem állandó nem folyamatos. hanem még sok eset ben kampányszerű a tag- és tag- jelöltfelvételi munka. Nem sikerült még azt a változást értékelni és tudatosítani az alapszervezetben, amit a Központi Vezetőség 1953 júniusi határozata hozott, mely új szakaszt nyitott meg népi demokráciánk fejlődésében. Ez változást hozott a párt tömegkapcsolatában is. Dolgozók ezrei kerültek közelebb pártunkhoz, egyetértenek pártunk politikájával, helyeslik azt és dolgoznak annak megvalósításáért. Ez megmutatkozott a kongresszusi verseny idején mind az iparban, mind a mezőgazdaságban, amikor dolgozóink százai tettek felajánlást és a kongresszus tiszteletére ezt döntő része teljesítette is. Az új szakasszal beállt változást alapszervezeteink sok helyen még nem látják a tag- és tagjelöltfelvételi munkára vonatkoztatva. Találkoztunk ezzel a bányászat terén, de főleg falun. Egyes falusi párttitkárok, mint Dorogházán, Vizsláson, vagy Sóshartyánban még úgy vélekednek, hogy nem jönnek a dolgozó parasztok a párt felé, nem lehet őket munkájuk eredményeként felvenni tagjelöltnek. Az ilyen vélemény abban mutatkozik meg, hogy nem vettek fel tagjelölteket, pedig mind a három községben vannak jól dolgozó parasztok, akik az állammal szembeni kötelezettség teljesítése terén élenjárnak. Ezeknél az alapszervezeteknél inkább az a hiba, hogy még most is olyan álláspontot foglalnak el. olyan politikát folytatnak, hogy idegenkednek a dolgozó parasztoktól, nem nevelik őket, nem közelednek hozzájuk. Pedig a Központi Vezetőség határozata és ezt kővetően a minisztertanács különböző határozatai döntő válltozást hoztak a dolgozó parasztok életébe, így politikai nézetükbe is. Párt- szervezeteink nem tudják még értékelni, hogy egy-egy dolgozónak milyen utat kell megtennie, amíg eljut a párthoz. Nem látják, hogy ez az út nem egyszerű. nem spontán történik, hanem itt a pártszervezetekre vár az a feladat, hogv politikai tievdőmunkáva! elősegítsék, könnyebbé tegyék ezt az utat. meg tudják valósítani az alaoszervezetek, az kell, hogy a tag- és tagjelöltfelvételi munka az egész párttagság közös ügye legyen. Be kell vonni ebbe a munkába a pártcsoport- biziatmiakat, pártaktívákat és a népnevelőket. Ezen a területen még nem mondhatjuk el, hogy nagy előrehaladáis mutatkozik. Sok alapszervezetünknél éppen azok a páctaktívák nem foglalkoznak ezzel a kérdéssel, akik a mindennapi munkáiban együtt vannak a pártonkívüli dolgozókkal, egy frontfejtésen, egy üzemegységben, egy munkabrigádban dolgoznak. Ok ismerik fejlődésüket, munkához való viszonyukat, minden problémáikat. Ok lennének a legilletékesebbek arra, hogy a pártonkívüli dolgozókat javasolják a párt- vezetőség felé tagjelölteknek. Nem véletlen az a példa, ami a párttagok aktivitásának a hibájából adódott, hogy az újlaki bányaüzemnél Dancsáfk József — mivel nem foglalkozott vele senki és elérte a 24. életévét, a termelésben, munkafegyelemben élenjárt — a titkárhoz ment be, hogy ő tagjelölt szeretne lenni, milyen formáiban kell kérni o felvételét. Pártszervezeteink nem ismerték még fel eléggé, mit jelent a párt erősítése szempontjából a párt széleskörű tömegkapcsolata. Nem támaszkodnak eléggé a tömegszervezetekre — szak- szervezet, DISZ. MNDSZ — ahol a pártonkívüliek ezrei dolgoznak, megismerik a párt célkitűzéseit, a szervezeti életet. Vannak már ugyan kezdeti eredmények, amikor a szakszervezet, vagy a DISZ javasol egy- egv ió huszasbizalmit, vagy élenjáró DISZ-fiatalt, de a tömegszervezetekben rejlő erő a párt erősítése szempontjából sokkal szélesebbkörű. Alapszervezeteink feladata az, hogy ezt hasznosítsák és állandóvá tegyék. A bányászatban, de minden ipari üzemben százával dolgoznak a szakszervezeti csoportbizalmiak. — Ezek a pártonkívüliek amellett, hogy a termelésben élenjárnak, társadalmi munkát is végeznek — vagy az üzemben dolgozó DlSZ-bri- gádok. amelyek példamutatóak a termelésben és a munkafegyelemben, falun, ahol a legnagyobb tömegszervezetünk dolgozik, a tanácsok végrehajtó bizottságának tagjai, állandó bizottsági tagok, vagy a nemrég megalakult termelési bizottságok tagjai — ezek azok a területek, ahonnan pálrtszerveze- teinknek erősíteniök kell a pártot, annál is inkább, mert falusi alapszervezeteinkben egypár helyen a párttagság kiöregedöben van. A falvakban a falu legaktívabb pártonkívüli asszonyai résztvesznek az MNDSZ munkájában. Ezen keresztül a dolgozó parasztok feleségeit közelebb lehet hozni a párthoz, hogy az MNDSZ-szervezeten beiül végzett jó munkájukért felvehessék az alapszervezetek tagjelölteknek. Pártszervezeteinknek úgy kell irányítani a munkájukat, hogy ezekről a területekről kerüljenek be új, friss erők a pártba. Pártszervezeteinknek a bányá, szat és általában az ipari üzemekben, mint ahogy a Központi Vezetőség beszámolója is megszabta. többet kell foglalkoz- niok a műszaki és más értelmiségi dolgozókkal. Ezen a területen még tapasztalható olyan jelenség, hogy alapszerveze- teink úgy állnak hozzá a kérdéshez, mint egyes falusi ahp- szervezeteknél a dolgozó parasztokkal való foglalkozáshoz. Sok titkárunk, a vezetőségek egyes tagjai nem látják azt a változást a műszaki dolgozóknál, ami a felszabadulás óta végbement náluk. Azt, hogy már a műszakiak zöme egyetért pártunk politikájával, helyesli azt és a fizikai dolgozókkal együtt harcol a tervek teljesítéséért, a dolgozók jólétének emeléséért. Itt az a feladata pártszervezeteinknek, hogy személy szerint is foglalkozzanak a műszaki dolgozók nevelésével, bízzák meg őket népnevelőmunkával, szakmai előadások tartásával. Főleg az új, fiatal munkásokból lett műszakiak politikai nevelésére kell nagy gondot fordítani az alapszervezeteinknek. Bátrabban kell velük foglalkozni azon a téren, hogy bejussanak a pártba tagjelölteknek, vagy párttagoknak. Rákosi elvtárs a Központi Vezetőség beszámolójában azt mondotta, hogy népi demokráciánk minden területén fel kell venni a legjobb dolgozókat pártunk soraiba. Ennél a munkánál hibái volt még járásunk területén is, hogy egyes javasolt tagjelölt elé túlzott követelményt állítottak alapszervezeteink, de maga a járási bizottság is. Sok esetben falusi alapszervezeteink nem tudták leválasztani a középoarasztokat a kulákoktól és inkább nem foglalkoztak a felvételükkel. Előfordul, hogy 6zülei, vagy távolabbi rokonai miatt nem javasoltak olyan pártonkívüli dolgozót, aki még a felszabadulás előtt fiatal, 14—16 éves volt, 1945 óta pedig a termelésben példamutatóan végzi munkáját, dolgozik a tömegszervezetekben, tehát megérdemelné, hog.y pártunk tagja legyen. A járási bizottság értékeIve a III. kongresszuson elhangzott feladatokat igvekszik a meglévő hibákat kiküszöbölni a tag- és tagjelöltfelvételi munkában. Ami a legfontosabb, lent az alapszervezeteknél a gyakorlati munkában segíteni, hogy helyesen tudják értékelni a párt erősítésének jelentőségét az új szakasz idején. Pártszervezeteinknek tanul- mányozniok kell a kongresszus anvagát és értékelniük a saját területüket. Ha ezt helyesen dolgozzák fel alapszervezeteink, felismerik azt a nagy feladatot, amit a kongresszus szabott pálrtszervezeteink, de egész dolgozó népünk elé. Ezeket csak úgy tudjuk megvalósítani, ha erősi, szilárd, egységes pártszervezeteink lesznek, amelyek tudnak és mernek harcolni a párt- és a kormányhatározatok maradéktalan végrehajtásáért. Ennek biztosítéka a tag- és tag- jelöltfelvételi munka, hogy a pártonkívüli dolgozókból új, friss erőt hozzunk be és ezzel erősebbek legyenek pártszervezeteink. Szoó Béla. a salffótarjáni tárás! párt-végreha|t<5 bizottság szervezési osztályának vMetdjg. | Mi újság a közszükségleti cikkeket gyártó üzemekben Dolgozó népünk szükségletének fokozott kielégítése érdekében meg kell teremtenünk, hogy a közszükségleti cikkek minél bővebben jusanak el a lakossághoz. Gyáraink feladata, hogy a kereskedelem részére minél több közszükségleti cikket bocsássanak. Pártunk III. kongresszusán Rákosi elvtárs beszámolójában hangoztatta: „Meg kell mondanunk, hogy bár a lakosság lényegesen több árut kap, mint tavaly, mégsem tudjuk az összes igényeket kielégíteni". A Salgótarjáni Tűzhelygyár látja el az ország lakosságát tűzhelyekkel. Igen fontos, hogy teljesíti-e a gyár a tervét. Fontos, közszükségleti cikk a tűzhely. Megrendeléseit azonban teljesíti a gyár. A zökkenő- mentes termelés érdekében együttműködési tervet dolgoztak ki a Budapesti Fémszínező Vállalattal. Ez jól bevált. Azonban ez nem sikerült a kisvárdai gyárral, amely az öntvényeket szállítja, most a szállított áru 25—30 százaléka selejt. Ennek a gyárnak a rossz munkája mutatkozik meg a temper üzemrész 83 százalékos teljesítésében. Párosversenyben állnak a csehszlovákiai füleki gyárral. A füleki gyárban bevált tompa-hegesztést rövid időn belül a tűzhelygyáriak átveszik. így jelentős mértékű anyag- és létszám megtakarítás válik lehetővé. Ezzel is elősegítik azt, hogy a dolgozók otthonában olcsóbb, szebb tűzhelyek kerüljenek. A III. pártkongresszus tiszteletére tervüket teljesítették és 738 darab tűzhellyel jutott több a lakosság szükségleteinek kielégítésére. Június első hetében már 60 darab tűzhely- lyel gyártottak többet tervükön felül. A tűzhelygyári dolgozók tudják, hogy kormányunk csak abból adhat és csak annyit adhat, amennyit a dolgozók termelnek. A Salgótarjáni Üveggyár dolgozói az elmúlt évben nem készültek fel megfelelően a közszükségleti cikkek gyártására. Nem tudták rendeléseiket teljesíteni, különösen a befőttes és konzerves üvegekből. Sok háziasszony ezért nem tudott tavaly gyümölcsöt befőzni. Súlyos lemaradás volt az elmúlt időkben, különösen megnövekedett a szezonáruk önköltségi ára, 1953-ban egy félliteres babos (befőttes) üveg önköltségi ára 48 fillér volt, míg 1954 áprilisában 1.30 forint. Az ötliteres előfőző 1953. évi ára 2.88 forint, míg 1954 áprilisában 7.86 forint volt. Az emelkedés igen nagy. Az önköltség nagyarányú emelkedése mellett a tervszerűség az év első négy hónapjában 69 százalékos, ezenbelül a konzerv üvegé 64 százalékos volt. Oka volt ennek az üveg elkö- vesedése és a magas gyártási 'selejt. A másik igen komoly ok a szakmunkáshiány volt. Hibáikat felismerve a szakmunkáshiány leküzdésére rövid időn belül tanműhelyt létesítenek. A III. pártkongresz- szus megmutatta azt az utat, amelyen haladniok kell. Azoknál a kemencéknél, ahol nem közszükségleti cikkeket gyártanak, a dolgozókat átcsoportosítják a közszükségleti cikkek gyártásához. Eredményeik már vannak, jelenleg 105.4 százalékon állnak. Az egyes kemencénél a szezon áruk gyártásánál 4.8%-os selejt- csökkentést értek el. A tneg- rendelt áruk leszállítását időben hajtsák végre. Azonban az őszi időszak fokozott feladatok elé állítja az üveggyár dolgozóit. Harcolniok kell a több és olcsóbb áru termeléséért. Tudniok kell a gyár dolgozóinak; ha többet termelünk, több áru lesz az üzletekben. A gyár kommunistái is állandóan magyarázzák; az életszínvonalat termelő munkánkkal és takarékoskodásunkkal emeljük. Az acélárugyárban nem minden közszükségleti cikk gyártása folyik 100 százalékosan. Rákosi elvtárs a III. kongresszuson beszámolójában mondotta, hogy kevés a lakosság rendelkezésére álló bútor. A gyár látja el a fővárost és a vidéket bútorgyártáshoz szükséges bútorrugóval. Komoly lemaradás mutatkozik itt. Jelenleg 2.5 vagon tartozásuk van a Budapesti Vaskereskedelmi Vállalatnak. Ez erősen befolyásolja a bútoripar munkáját, de eredménye kihat a lakosság ellátására is. A lemaradás oka az anyaghiány. Nem kapnak rendszeresen anyagot. Május hónapban a III. pártkongresszus tiszteletére a bútorrugó üzemrész 121.3 százalékos teljesítést ért el. Jelenleg is anyaghiánnyal küzdenek. Fontos lenne itt a zökkenőmentes termeléshez az anyag állandó biztosítása. A szögverő üzem jó munkájának bizonyítéka, hogy a III. pártkongresszus tiszteletére 160 tonna szöget adtak tervükön felül a népgazdaságnak. Jelenleg is teljesítik tervüket. A csizmapatkó gyártásánál nem a legjobb kép tárul szemünk elé. Ugyanis megrendeléseinket nem tudják teljesíteni. Május hónapban az üzemrész 87.9 százalékos terv- teljesítést ért el. Már némi javulást lehet észrevenni. Még mindig sok esetben fordul elő az anyaghiány, ami kihat a lakosság szükségleteinek kielégítése terén mutatkozó fogyatékosságokra. Legyenek azon az Acélárugyár vezetői, hogy a három üzemrésznek, amely a lakosság szükségleteit van hivatva kielégíteni, állandóan biztosítsák az anyagot. Az ő jó munkájától függ népünk jóléte, életszínvonalunk emelése. A BURGONYATERMÉS FOKOZÁSÁÉRT Gyorsítsuk mrg a töltögetcsi munkát A szocialista társadalmi rendszer fő feladata, hogv az emberi életet jobbá, boldogabbá tegye, biztosítsa a fokozódó szükségletek maximális kielégítését. Ezt a célt úgy tudja megvalósítani, ha a termelést szakadatlanul növeli. Ez a célja a decemberben megjelent párt- és kormányhatározatnak, amely kimondja, hogy a burgonyavetés termésátlagát 3 év alatt kát. holdanként — az előző hat év átlagához képest — 10—15 mázsával kell növelni. A kenyérgabona után népélelmezési szempontból a burgonya következik, amelyet minden formáiban lehet hasznosítani a dolgozók élelmezésénél, az állattenyésztésnél és az állati termék előállításánál, valamint a szesz- gyártásban. A burgonyának ezideig való termelésénél általában nem vették figyelembe a különleges nö- vényápolási munkálatokat. Egyszerűen elültették, megkapálták (sokszor, amikor már virágzott egyszer megtöltötték), ahogy sikerült, úgy volt jó és ezzel minden munkáját elvégezték. Meg is látszott — és még ma is látszik — az eredménve,_ mert egypár kivételtől eltekintve -— az országos termésátlag kh-ként 50 mázsán alul van, ami igen alacsonv, mert, ha a demokratikus Németország adatait nézzük, azt tapasztaljuk, hogy ott a burgonya 1 kh-?s termésátlaga 100'mázsán felül van _ azért, mert a burgonva termelése sokkal belterjesebben folyik, mint hazánkban. Miután a burgonya növény- ápolása terén a töltögetés idejének szakaszához érkeztünk, egy pár fontos körülményt szeretnék megvilágítani, mely segítséget nyújtana a nagyobb burgonyatermés eléréséhez. A burgonva első tölíögetését 12— 15 centiméter magasságnál kell végezni. A nyirkos földet húzzuk szorosan — egy kissé megnyomkodva — a szár mellé, de a perem tetején maradjon egy kis mélyedés, hogy a csapadékvíz a bokrok tövéhez leszivárogjon. A második töltögetést 8—10 nap múlva ismételjük meg, majd a harmadik, vagy esetleg a negyediket feltétlenül a virágzás előtt végezzük, úgy, hogy az ormokat több föld fölhúzáisával fokozatosan emeljük. A virágzás alatt már töltögetni nem szabad, mert ez a munka hátrányosan hat a már megindult gumóképzödésre. A burgonya töltögetését akkor végezzük jól, ha a talaj nedvességét előzőleg óvtuk. Ha ezen munkálatok el- fogasolással, kapálással megmaradnak, a talaj kiszárad, száraz föld kerül a növény szára mellé és a töltögetés várt hatása elmarad. Nem lehet a burgonya töltögetésével az esőre váVni (ne az idei esős időt vegyük számításba). Ha a talaj nedvességét fogasolással, kapálással megőriztük, még száraz időjárás esetén is olyan nyirkos állapotban marad a talaj, hogy jóminőségű, eredményes töltögetést tudunk végezni. Ha azonban időközben esőt kapnánk, természetesen előnyösebb, ha a töl- tögetéseket az eső után, talaj- szikkadáskor végezzük el. Az elgyomosodott talajon töltögetés előtt gyomtalanítást is kell végezni, mert a töltögetés folyamán a földdel betakart gyomok újból előtörnek. Ahol a legkisebb lehetőség is megvan, a töltögetést fogatos, vagy gépierővel végezzük el. Most megkérdezhetné valaki, hogy mennyiben jó, ha kétszer- háromszor töltögetik a burgonyát? Azért, mert a burgonya többszöri töltögetésével termésfokozó határát növelni tudjuk, mert a feltöltögetések folyamán, amikor a nyirkos talaj a gyenge burgonyaszárhoz kerül, a száron hajtások, stólok keletkeznek, melyen sokszor ugyanannyi gumó képződik, mint az első alapgyökereken. Az elfásodott, elvé- nült burgonyaszáron a gumóképződés jelentéktelen, vagy semmi. Itt kell megemlítenem azt a káros hatást is, ami a tőkiválasztás elmulasztása folytán ezideig évről évre keletkezett, mert burgonyatermésünk csekélységének ez is egyik alapvető okozója. Megyénkszerte nem ismeretlenek burgonyatábláinkon az elsárgult. elszáradt, sodrottlevelű, beteg, fertőzött tövek. Ezeket a nyár folyamán okvetlenül fel kell szedni, a termését el kell használni, a szárát pedig a burgonyatáblán kívül elégetni. Mert ha ezen műveletet nem hajtjuk végre, a burgonyaszedés ideién a fenti betegségek miatt növekedésben megállóit gumókat az egészségessel összeszedve, nagyságánál fogva a vetőburgonya közé rakjuk és a következő évben ezt fogjuk elültetni, ami s termésfokozást nemhogy elősegítené, hanem tetemesen csökkenti, lassan-lassan teljesen el- csenevészedik és végül cérna- csírájúvá válik, amely. vetési célra hasznavehetetlen. Nem véletlen az, hogy a rom- hányi Rákóczi tsz az elmúlt évben a fenti helyes agrotechnika alkalmazásával kh-anként 120 mázsás burgonyatermést ért el. A fentieket . termelőszövetkezeteink, dolgozó parasztjaink tegyék magukévá, végezzék el az említett műveleteket és ezzel nagyban hozzál tudnak járulni a párt- és kormánvhatározatban leszögezett nagyobb burgonya- termés eléréséhez. Gömöri Henrik megyei agronómus
