Szabad Nógrád. 1954. június (10. évfolyam. 43-50. szám)

1954-06-09 / 45. szám

1954 június 9. SZABAD NOGRAÜf 5 A nevelő ma a társadalom megbecsült tagja Egy hold cseresznyés a bürokrácia útvesztőjében — Ünnepségek a pedagógusnap alkalmából _ Nn Cy szeretettel ünnepelték pedagógusainkat a harmadik pedagógusnap alkalmával. Me­gyénk minden községében bensőséges ünnepségek kere­tében adták át a pedagógu­soknak a jutalmakat. Megyénk három pedagógusának Buda­pesten, az Országházban Dobi István, az elnöki tanács el­nöke nyújtotta át a kitünte­tést és az ezzel járó pénzju­talmat. Balogh Gyulánénak a sal­gótarjáni Rákóczi-úti iskola tanárának a „Szocialista Mun­káért Érdemérem“-et. Szigeti Bélának, az alsótoldi általános iskola igazgatójának a „Kiváló tanító“ jelvényt és Szálkái Zoltánnak a balassa­gyarmati általános gimnázium igazgatójának a „Kiváló ta­nár“ jelvényt. Salgótarjánban szombaton a megyei tanács kultúrtermében a megye minden részéből összegyűlt pedagógusokat a párt, a tanács és a tömeg­szervezetek küldöttei köszön­tötték. Laukó György elvtárs, a megyei tanács elnöke ün­nepi beszédében megemléke­zett arról, hogyan éltek a pe­dagógusok hazánkban a fel- szabadulás előtt. „A nevelői lelkesedést nagyon hamar ösz- szetörte a sok megaláztatás, bármilyen hittel, tetterővel indult is neki pályájának, cél­kitűzései, elgondolásai hamar semmivé foszlottak.“ — mon­dotta többek között Laukó elv­társ. Majd arról beszélt, hogy ma már nálunk ismeretlen fo­galom az állástalan pedagó­gus. A kapitalista országok­ban azonban a számuk ma­gasabb, mint valaha, erről ta­núskodik többek között a fran­cia középiskolai tanárok és egyetemi professzorok sztrájk­ja is. Elmondotta Laukó elvtárs, hogy gyökerében más a hely­zet népi demokráciánkban, hogy a magyar pedagógus nem a nemzet sanyarú sorsú, meg­alázott napszámosa többé, ha­nem szocializmust építő tár­sadalmunk megbecsült dol­gozója. É’- en ezért a nevelők többsége ereje, tudása legja­vát adja, hogy ifjúságunkból dolgos, hazáját szerető, öntu­datos, képzett dolgozókat ne­veljenek. Nagy részük van abban, hogy népünk felemel­kedett a múlt rendszer okoz­ta elmaradottságból és birto­kába vette a tudományt, amelytől a múltban az ural­kodó osztály megfosztotta. Kudela elvtárs, a megyei pártbizottság nevében köszön­tötte a pedagógusokat. „Pál­iunk III. kongresszusa nagy figyelmet szentelt a szocialis­ta nevelő munkának — mon­dotta — ezzel is aláhúzva an­nak fontosságát és megmutat­va, hogy pártunk bízik a sok tízezer pedagógus hazafias helytállásában s támogatja szocialista nevelő munkájukat. Ezután sorban köszöntötték a nevelőket a tömegszerveze­tek küldöttei. Utána igen ked­ves és megható jelenet követ­kezett. Úttörők vonultak he dobpergéssel és Tóth Márta VIII. osztályos úttörő meleg és meghatott szavakkal mon­dott köszönetét azért a fá­radságos munkáért, amivel egész évben és velük nyolc évig foglalkoztak. Ezután az állami operaház ének- és táncművészeiből ala­kult együttes és a bányai szimfonikus zenekar szóra­koztatta a nevelőket. Az „Oktatásügy Kiváló Dol­gozója“ jelvénnyel és az ez­zel járó 800—1000 forint pénz­jutalommal az alábbi dolgozó­kat tüntették ki: Hernádi Konrád, a megye' tanács oktatási osztály vezetí>- je, Danisovszki Imre, a me­gyei tanács oktatási osztálya továbbképzési csoportvezető, Csorna Vilmos, a megyei ta­nács oktatási osztálya alsó ta­gozati előadó, Tóth Imre, já­rási oktatási csoportvezető, Salgótarján, Harsányi Elemér, általános iskolai igazgató, Te­reske, Schmidt Ádámné, álta­lános iskolai nevelő Kistere- nyei-bányatelep, Alaxay Béla általános iskolai igazgató, Nagy bátony bányaváros, Radics Aladár általános iskolai igaz­gató Varsány, Nagy Béláné általános iskolai nevelő Salgó­tarján, Montskó László álta­lános iskolai igazgató h. Dré- gelypalánk, Provaznik Tiva- darné általános iskolai igaz­gató, Kálló, Kovács József ál­talános iskolai tanár, Balassa­gyarmat. DR. SZÁLKÁI ZOLTÁN BALOGH GYULANÉ HARSÁNYI ELEMÉR általános gimnáziumi igazgató Rákóczi-úti iskolai tanár, Sál- általánosiskolai igazgató Te- Balassagyarmat .útiváló tanár“, gótarján. A „Szocialista mun- reske. „Az oktatásügy kiváló káért" érdemérem tulajdonosa. dolgozója.“ A gyapjútermelés néhány kérdése A megyei tanács népművelési osz­tályának pártfogásában központi szlnjátszócsoport alakult. A csoport B. Jonson szatírájával, a „Volpone”- val mutatkozik be. Az előadások a Pártoktatók Házában lesznek június 12, 13, 19 és 20-án. „A bürokratizmus elleni harcban a párt- és ál­lami szerveink előtt a legfontosabb feladat a vég­rehajtás ellenőrzésének megjavítása, az ügyinté­zés eauszerűsítése, az igazgatás rendszerének összehangolása népgazdaságunk rendszerével és azokkal a követelményekkel, amelyeket a gazda­sági fejlődés az államapparátussal szemben tá­maszt”. (Nagy Imre elv társ kongresszuson mon­dott beszámolójából.) ★ „Sok szó esett már a bürokrácia elleni harc­ról; de ezidáig vajmi kevés eredményt értünk el ezen a téren. Még mindig fennáll a bürokratikus ügyintézés, amely megnehezíti, megkeseríti az emberek életét, akadályozza a mezőgazdasági termelőszövetkezetek fejlődését” — írja levelé­ben Miklós János pásztói agronómus, majd má­sutt így folytatja: „Egy tanácsi dolgozónak, ha az aktát megkapja elintézés végett, komolyan kell foglalkoznia azzal, hogyan lehetne azt ered­ményesen, hosszú huza-vona nélkül, rövid idő alatt elintézni. Ezt azért tartom szükségesnek megírni, mert még mindig vannak olyan lélek­telen bürokraták, akik aktatologatással próbál­nak elintézni egyes dolgokat, mint például Pásztó községben is. Ugyanis az történt, hogy a Minőségi Ellenőrző Vállalat Budapestről írásban közölte a községi tanáccsal, hogy a Muzsla-pusztán lévő üdülő mellett fekvő egy hold gyümölcsöst nem hajlandók visszaadni a pásztói Béke tsz-nek. A gyümölcsös a Béke tsz tulajdonában volt és nem is mondtak le arról, sőt jogosan kérik vísz- sza a gyümölcsöst, mert a községi tanács nekik adta, mint tartalékterületet az üdülő környékével együtt. Ezt az aktát a községi tanács május 6-án megkapta és intézkedés végett május 11-én megküldte a járási tanács igazgatási osztályá­nak. A járási tanács igazgatási osztálya május 27-én (16 nap múlva) átiratban csatoltan meg­küldte intézkedés végett a járási tanács VB mezőgazdasági osztályvezetőjének — a szom­széd épületbe. Jelenleg nem tudom, hogy mi lett az akta sorsa, csak egy bizonyos, hogy érdemleges in­tézkedés nem történt az ügyben. Az a vélemé­nyem, hogy ezek a vezetők félnek, amikor egy- egy ügyben határozott álláspontot kell foglal- niok. Azért tolták át az aktát a mezőgazdasági osztályra, holott az osztályt nem kérdezték meg, hogy mi a véleményük a gyümölcsösről, kit is illet meg a tulajdonjog. Jó lehet, ezzel elkerül­hető lett volna a már több, mint egy hónapja folyó aktatologatás. Persze, ha az ügy elintézése így halad továbbra is, akkor a Béke tsz tagsága hiába várja a cseresznye érését, mert még a levél is lehull a fáról, mire az illetékesek megállapít­ják, hogy az egy kh. cseresznyésnek ki lesz a Jogos tulajdonosa. Arra kérem az illetékeseket, tegyék magukévá Nagy Imre elvtárs beszámolóját, melyet a III. pártkongresszus elfogadott, s annak szellemében intézzék a dolgozók, a mezőgazdasági termelő- szövetkezetek ügyes-bajos dolgait”. Több figyelmességet a bölcsődékben a gyermekek iránt Szerkesztőségünk az alábbi levelet kapta: Államunkban legfőbb érték az ember. Ennek érdekében kormányunk sok gondot fordít arra, hogy a dolgozók életét megkönnyítse, boldogab­bá tegye. Az új lakóházak, üdülők és iskolák mel­lett ezt a célt szolgálják a bölcsődék is. A böl­csődéket azért létesítette államunk, hogy a szü­lők gond nélkül dolgozhassanak. Ehhez azonban nem elég az állam gondoskodása. Ehhez az is kell, hogy minden bölcsődében, minden egyes gondozónő nagy szeretettel foglalkozzon a gye­rekekkel. Csak az a szülő tud nyugodtan dolgoz­ni, aki tudja, hogy gyerekének második otthona a bölcsőde. Nem így van ez a salgótarjáni fürdő- utcai bölcsődében. Ott a gondozónők inkább a saját gyermekükkel foglalkoznak és a többire nem vigyáznak eléggé. így történhetik meg, hogy az egyik kisfiú fejére ráesett az ablak és megsebesítette. A gondatlanság „eredménye” az is, hogy az én kislányomnak már az első napon elveszett a kisruhája és azóta eltelt másfél hó­nap és még mindig nem került elő. Ilyen és eh­hez hasonló példák után a gyermekek szülei bi­zony nem tudnak nyugodtan dolgozni, hisz min­denkinek legdrágább kincse a gyermek és csak úgy nyugodt, ha szerető kezekben tudja őket. Kérem a bölcsőde gondozónőit, hogy szeres­sék gyermekeinket és vigyázzanak rájuk jobban. Mező Sándor Salgótarján, Karancs-u. 13. * Mi is csatlakozunk a levél írójához és arra kérjük a gondozónőket, hogy sokkal nagyobb szeretettel gondozzák a gyermekeket. Aki a ne­héz és fáradságos, de gyönyörű gondozónői munkára vállalkozik, az egyben azt is vállalja, hogy a kicsik számára az anyai szeretetet, gyön­gédséget is pótolja azalatt az idő alatt, amíg a bölcsődében vannak. A levélírónak igaza van. Ez nem így van a- fürdőutcai bölcsődében. Magunk is meggyőződ­tünk róla, hogy egyetlen kedveskedő szavuk sincs a kicsinyekhez. A szülők elmondják, hogy reg­gel, mikor a gyerekeket viszik, azok még nyű­gösek és sírnak, ök megértik, hogy únv nem tudnak velük foglalkozni, mint az anya, akinek egy-két gyermeke van. De azért ők nem tudnák megállni, hogy legalább egy-két kedveskedő, csillapító szót ne szóljanak hozzájuk. Hisz a gyerek hamar megszereti azt, aki kedves hozzá. A bölcsődében lévő dadusok pedig úgy veszik át és vetkőztetik a gyerekeket, mintha fadarabok lennének. A mamák közös megállapítása, hogy ez alól csak Pats Anna, a bölcsőde vezetője ki­vétel. Neki minden gyermek számára van egy-két kedves szava, amivel megnyugtatja. Azt taná­csoljuk a gondozónőknek, hogy tanuljanak tőle, hallgassanak tanácsaira, hisz ő már nagy ta­pasztalattal rendelkezik, már hat éve van a böl­csődében és a gyermekek és szülők egyaránt sze­retik. Azon kívül az öthónapos iskolában is so­kat tanult. A városi egészségügyi csoport szalmára csak annyit, hogy nagyobb gondot fordítsanak a böl­csődékre. Ha a vezetők valami hiba kijavítását kérik, vizsgálják felül, jogos-e és ha igen in­tézkedjenek. A fürdőutcai bölcsődében például régen hiányzik a kerítés egyrésze. Ott bejárnak a nagyobb gyerekek labdázni. A gondozónők nem győzik őket elküldeni és a kicsik épségére vigyázni és arra, hogy a bátrabbak ki ne szök­jenek. Régen rossz már a nagy ketrec is, kilazul­tak a fenékdeszkák. Ott a kicsik lába könnyen beszorulhat, vagy a szögekben megsérthetik magukat. A vezető mindezt már régebben jelen­tette és nem küldenek senkit, aki kijavítsa. Az ilyen és hasonló dolgok nagyon megnehezítik a gondozónők munkáját. BUJÁK1 KÉPESLAP Kobalev juhász több mint 15 éve dolgozik a Proletárij kolhoz juhtenyésztésében. Többéves ta­pasztalata alapján, megállapí­totta, hogy a juhokat nemcsak egyes időszakokban kell jól ta- ka'rmányozni, hanem az év min­den napján. Száz anyától 120 darab bárányt nevelt - fel. Hét kilogrammos nyírósúlyt ért el. A gyapjúszál hossza 12 centimétert is elérte. Anyajuhainak élősúlya pedig megközelítette a 90 kilo­grammot. A gyapjú a szövőipar nyers­anyaga. Szép, tartós, könnyű, meleg szövetek készülnek belő­le. Azonban nem minden gyajú- ból lehet jóminőségű szövetet készíteni. Például a rosszul ta- karmányozott juhoknál a gyapjú úgynevezett éhfinom, szakadé- kony. A gyapjúba belehullott tö- rek, valamint növényi rész, ugyancsak rontják a gyapjú mi­nőségét- Ezeket a gyapjúból fel- dolgözása előtt, el kell távolí­tani, illetőleg eiszenesíteni, (kar- bonizálni), ami költséges és csökkenti a gyapjú minőségét. A juhokat kátrányos, olajos festék­kel nem szabad megjelölni, mert így az iparnak az egész bünda értéktelen lesz. A juhokat vagy fülkrotáliával, vagy „ovilla” juh jelző festékkel jelöljük meg. Vá­sárolni lehet a háztartási bolt 502-es fiókjánál, Budapest, V., Királyi Pál-utca 20. Hazánkban általában a tavasz utolsó hónapjában szokták a ju­hokat nyírni, évente egyszer. Helytelen egyes juhászoknak az a felfogása, amikor a nyírást a nagy melegekig elhúzza, hogy na­gyobb súlyú gyapjút kapjon. Ez a felfogás káros, mert rontja az anyák közérzetét, csökkenti a tejtermelést, esetleg az üzetést is zavarja és rontja a gyapjú minőségét is. A juhok nyí­rása enyhe, száraz időben történjék. Megázott juhok nyírá­sát csak teljes száradás után le­het megkezdeni. A nyíróhely tisz­ta legyen, a nyírás padlózott he­lyiségben, ponyván történjék- Önmagát csapja be az a juhász, aki homokkal, vizezéssel második nyírás előtti szellőzetlen istálló­ban való megizzasztás útján akarja gyapjúját növelni. A gyapjúátvevő csak a tiszta gyap­jú értékét fizeti meg. Nálunk a felszabadulásig csak kézzel tör­tént a juhok nyírása. Azóta a Szovjetunióból behozott nyíró­gépek munkáját is megismerték juhászaink. A gépi nyírás elő­nye az, hogy egy gyakorlott nyí­ró 40—48 darabot tud megnyírni, azonkívül juhonként 10—16 de­kával több gyapjút nyerünk, mert nem hagy nagy „tarlót” a gép. A nyírásnál a bundát a testről egyszeri ollóvágással kell elválasztani, mert a szecs- kázással csökken a gyapjú érté­ke. A gyapjúár megállapításának egyik tényezője a szálhosszúság. A bundát a vágott, úgynevezett tarlós felével kifelé hajtva gön­gyölítsük össze. A lenyírt bun­dát felzsákolás előtt száraz he­lyen, legalább 48 óráig szellőz­tetni kell, mert egyébként beme­legszik és így károsodás éri a gyapjút. A gyapjúfajtákat külön kell zsákolni, tehát külön a me- rinói, külön a cigája és külön a rackaféleségeket. A színgyapjú­tól elkülönítve zsákoljuk fel a has- és lábgyapjút, valamint a kimosott kotoncot. Ha színes gyapjúnk van, akkor a zsák szá­jába rakjuk. Külön zsákoljuk a bőr- és döggyapjút is. Egy zsák­ba 80 kilogrammnál többet ne tömjünk. Az esetleges megázás ellen a gyapjú szállításakor sze­reljünk kocsinkra ponyvát. Gaál Dénes főállattenyésztő Rója a kilométereket a gép­kocsi a nógrádi országutakon. Szárbaszökkenő búzatáblák kapaszkodnak a domboldalon. A hegytetőt az erdők vették birtokukba. A kőris, a bükk onnan figyeli a zajló életet. A tavaszi szellő előtt engedel­mesen meghajlik. Ringásukat átveszi a zöldelő vetés. A völgyben a templomtorony magasan kiemelkedik a zsupp- födeles házak közül. Bujákra értünk. Egy-egy elkésett em­ber meggyorsítja lépteit. A falu apraja-nagyja kint van a vadászkastélynál — a vár­hegy alatti réten — a falu napon. ★ A Cserhát déli nyúlványá­nál sziklafalak néznek alá a mélybe. A hajdani vár ma­radványai dacolnak az idővel. A homokkő nem hagyja ma­gát. Az eső, a szél belevájt testébe, de hiába. Gyakran kapaszkodnak föl a sziklán a kirándulók, hogy a Cserhát erdőit, a Sasbércet, a Mátra ormait megcsodálják, de a leggyakoribb vendégek a bu- jákiak és a környező falvak lakói. Népviseletbe öltözött nagylányok barangolnak a fák között, de feljönnek a gyere­kek is. Bujákiak, bériek, boko­riak. A véletlen három ilyen legénykét küldött erre. Mint Kolombusz nézhette az új föld­részt. únv tekingetnek ők is a mélybe. Nagyot szippantanak a friss levegőből. Haladnának útjukon, ha nem kérném őket, hogy maradjanak. Könnyen rászánják magukat. Barátsá­gos, pufókarcú fiúcskák, isko­lások. — Tudjátok-e miféle vár­rom közepén álltok? Pár pillanatnyi csönd. A borostyán erősebben kapasz­kodik a sziklába. A tölgy is ide figyel, mert nemrég kerül­hetett erre a vidékre. — Azt tudom, hogy 1552- ben a törökök elfoglalták — jelentette ki az egyik. — És mást tudnál-e monda­ni? A kérdésemre valahonnan a Sasbércről a kakukk felel­őiig faggattam a legényeket, azt vettem észre, hogy törté­nelem órának is beillő disputa alakult ki köztünk. Hogy nem ismerik a történelmet azt nem mondom. Olvasták az „Egri csillagokat“. Az volt ám a jó könyv — de a várról bizony csak félfüllel hallottak. Meg annyit tudnak, hogy van a községben valami régi könyv, ebben minden faluról szó esik. A XIV. század, Csák Máté. E szavakat nem ismerik. Bátho­ry István, Verbőczy István után már maguk éredklőd- nek. Hálásan néznek, hogy el­mondom ezek mind urai vol­tak a várnak. A vár múltjához fűződik Ali budai basa. Hasz- szán aga és Murturán aga, hatvani bég neve. Ök is pa­rancsolgattak és adóztatták a falut. 28 adóköteles házat — tart nyilván a török kincs­tár adólajstroma. Míg meren­günk a múlton a Gereiek, az Eszterházyak ideje felelevene­dik képzeletünkben és elju­tunk a vár utolsó uráig, Pap­penheim Szigfriednéig. Nin­csenek már itt. A nagy vihar elsöpörte őket, de emléküket őrzi a harmincnyi zsuppfedeles és szalmatetős ház Bujákon. ★ Mintha óriási bagoly szeme nézne a völgybe, úgy tűnik, a zsupptetőből kibukkanó kastély ablakai. Majd hatalmas szarva­sok néznek ránk. A vén tölgy alatt nyugágyak, pihenő em­berek. Nem is figyelnek a látogatóra. Titokzatos csönd van. A faragott oszlopok bar­na fénye, a fehér falak óva­tosságra intenek. így olvasom a kastély homlokáról. „1910“. Alatta szerényen meghúzódó betűit. „Konzervgyári dolgo­zók üdülője“. Ahogy belépek az ajtón, Pappenheim Szig- friedné fogadótermének faláról a vaddisznó sanda szemekkel figyel. Jobbról az üres kan­dalló ásít felém. Hirtelen nyí­lik a nehéz, faragott ajtó. Ba­rátságos arcú ember fogad. Törő József, az üdülő gond­noka. Vele járjuk a termeket. Az egykori fogadó ablakát csipkefüggöny díszíti. Most ebédlő, ötvenkét élelmezési dolgozó fogyasztja ebédjét. Bakodi Gyuláné — a grófék volt szobalánya — a konyha­vezető, gondoskodik a jó ha- rapnivalóról. A nyársaló előtt fiatalok verik a ping-pong labdát. A nyársaló érintetlenül őrzi a múltat. Erre Törő bá­csi vigyáz. Úgy óvja a fara­gott székeket, bútorokat, mint­ha a sajátja volna, tudja, hogy ezek múzeális értékek. Isme­rője a kastélynak. Még a grófkisasszony bűvös, fara­gott íróasztalának titkát is elárulja. Egy gombnyomás és kitárul az ajtó. Ide rejtette el azokat a leveleket a kisasz- szony, amelyeket szerelmes szive annyira féltett az ava­tatlan kezektől. Nem állha­tom meg szó nélkül, hogy meg ne dicsérjem az üdülő gondnokát és lakóit azért, hogy annyira vigyáznak min­denre, a faragott székekre, a kovácsolt cirádás hasított üveglapú csillárra. Ahogy kilépünk az ajtón, mégegyszer arról beszélge­tünk, jó kezekben van a kas­tély. Nem dőzsölnek itt többé a német, a francia és a hol­land főúri vendégek, hanem az élelmezési dolgozók estén­ként vidáman szórakoznak. ★ A réten tarka virágként ülnek a féketős bujáki asz- szonyok. A legkisebbek nya­kát is gyöngykoszorú ékesíti. Ott a nagy fa alatt szokatlan látványban van részem. Apró legények, nagylányok hódol­nak a könyvnek. A járási könyvtár rendezett kiállítást. Négy-öt, tizenhat, tizennyolc éves lány letelepszik a fűre és a „Legszebb Grimm-mesék“-et olvassa. Van olyan látogató, ki alig éri fel az asztalt, de nem tágít. Honnan a könyv­éhség Bujákon? Azt hiszem felel a következő adat: há­romezer lelket számlál a köz­ség. A népkönyvtár vagyona alig háromszáz könyv. Nem nyugodhatunk meg, hogy Bu­jákon hadat üzent az új a ré­ginek. Az ötven új ház, mely épül és cseréptetős lesz, nem pótolja a falusiak könyvéhsé­gének kielégítését. Könyvtár- helyiség, könyvek is kellenek a bujákiaknak ... Szakái Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom