Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-29 / 42. szám

1954 május 29. szabad .\ ó«. n Ä tv 3 (Folytatás a második oldalról.) A megfelelő együttműködést sok esetben maguk a tanácsok is nehezítik azzal, hogy nem politikai nevelő- és felvilágosí­tó munkára veszik igénybe a tö­megszervezetek tagjait, hanem adminisztratív feladatok végre­hajtását kívánják tőlük. A helyi tanácsok és a tömeg­szervezetek kapcsolatát szilár­dabb alapokra kell helyezni. Úgy a helyi tanácsok, mint a tömegszervezetek vezetőinek tudniok kell, hogy csakis a ta­nácsok és a tömegszervezetek szoros együttműködése biztosít­ja az államhatalom gyakorlásá­nak döntő feltételét, a legszéle­sebb dolgozó tömegeknek az ál­lami ügyek intézésében való te­vékeny részvételét. A helyi tanácsok hatalmi és tömegszervezeti jellegének és feladatkörének kidomboritásában rendkívül fontos szerepe van annak, hogy a tanácsok a nép által választott testületek, me­lyeknek választott tagjai vissza­hívhatók. A választás és vissza­hívás elvének nagv jelentősége van egyrészt a tanács és a dol­gozó tömegek kapcsolata, más­részt a tanácstagoknak' válasz­tóik felé fennálló felelőssége szempontjából. Ez ott érvénye­sül a maga valójában, ahol a választás területi elv alapján történik. Ez ad lehetőséget a választók számára a tanács­tagok, s rajtuk keresztül a helyi tanács munkájának ellenőrzésé­re. ez növeli a tanácstagoknak a választók bizalmából a tanács­ban végzett munkájukért érzett felelősségét. A mi választási rendszerünk ettől eltérő elvei miatt, a választók és a tanács­tagok közötti kölcsönösség nem jut kellően érvényre. A közvetlen választás hiánya miatt a dolgo­zók nem mindig tekinthetik^ a megválasztott tanácstagot saját küldöttüknek, ugyanakkor a küldöttek nem közvetlen területi választása akadálya a vissza­hívási jog gyakorlásának. A ta­nácsok megszilárdításának _ és demokratizmusuk kiszélesítésé­nek érdekében olyan választási rendszerre kell maid nekünk is rátérnünk a tanácsi választások­nál. amely lehetővé teszi, hogy a tanácstagokat területi alapon, személy szerint válasszák, hogy választóikkal .való kapcsolataj­kat erősítsék, a tánáics‘'muhki- jáért való felelősségüket fokoz­zák és visszahívásuk lehetőségét, biztosítsák. (Taps.) A tanácsoknak, mint helyi hatalmi szerveknek, jó, vagy rossz munkája a legfelsőbb ál­lamhatalmi szerv irányításától függ. Ezért azc$k az új felada­tok, amelyek a tanácsok mun­kájával kapcsolatosan majd az országgyűlésre és az elnöki tanácsra hárulnák, ilyenirányú tevékenységük jó megszervezé­sét, a törvényhozási munka színvonalának emelését teszik szükségessé. Ennek megfelelően fokozottabb tevékenységet kell megkövetelni az országgyűíési képviselőktől az államhatalom gyakorlásának a törvények al­kalmazásának és az államigaz­gatás munkájának ellenőrzése terén. Az országgyűlési képvi­selők választókerületükben nyújtsanak segítséget a taná­csok munkájának megjavítás ­hoz. Vegyenek részt tanácsülé­seken, ápolják az országgyűlés és a helyi tanácsok eleven kap­csolatát. Rendszeresíteni kell a képviselői beszámolókat, bizto- tosítani kell részükre hatósá­gaink legmesszebbmenő támo­gatását, javaslataik meghallga­tását Az országgyűlési képvi­selőknek törvényhozói, hivatá­suk gyakorlásával közmegbe­csülést és tekintélyt keli dol­gozó népünk széles tömegei­ben maguknak kivívniok. Nagv Imre elvtárs ejzután a tanácsok államigazgatási fel­adatköréről, a végrehajtó bizott­ságok szerepéről beszélt, majd ígv folytatta: A szocialista típusú állam szer­vezeti alapelve, a demokratikus centralizmus, amelynek népi de­mokratikus államszervezetünk­ben is érvényt kell szerezni. Ná­lunk ez az elv a tanácsok gya­korlati munkájában nem került következetesen megvalósításra. Központi államapparátusunk túl­centralizált, ugyanakkor túlmére­tezett, s éppen ezért nehézkes és elbürokratizálódott. Az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, az egészségügy, egész gazda­sági éktünk szervezete ugyan­ilyen, sőt szövevényesebb és mégínkább túlcentralizált, túl­méretezett és nehézkes, mint maga az államigazgatás. A kettő együtt, rendkívüli súllyal nehe­zedik a helyi tanácsokra, gátolja kezdeményezésüket, tevékenysé­güket, megbénítja a dolgozó tö­megek aktivitását. Az államigaz­gatás és a helyi tanácsok mun­kájának az államépítés szocia­lista elvei alaoián való átszer­vezése megköveteli a gazdasági szervezet átépítését, a hatalmi és igazgatási szervekkel való összhangját, a túlzott központo­sítás megszüntetését, az egész (állami és gazdaságit appará­tus racionalizálását, egyszerűsí­tését és csökkentését. Rendezni kell az államigazga­tás egyéb szervei, a gazdasági szervek és a helyi tanácsok egy­máshoz való viszonyát. A ta­nácstörvény errevonatkozó ren­delkezései eddig nem kerültek megvalósításra. Az együttműkö­dés nem nyugszik szilárd alapo­kon, sok a hatásköri túllépés és összeütközés. A központi állam­igazgatási, és gazdasági szar­vek, minisztériumok, vállalatok, trösztök, igazgatóságok a fel­adatok özönét zúdítják a helyi tanácsokra és azokat utasítá­saik továbbítására, végrehajtá­suk megszervezésére szolgáló szerveiknek tekintik. A helyi tanácsok megalakulá­sa óta rendkívül sok új feladatot kaptak, de egyidejűleg mindin­kább érvényesült a túlzott cent­ralizmus. így állt elő az a visszás helyzet, hogy bár a köz­ponti szakigazgatási szervek formailag sok feladatot adtak le a tanácsoknak, a túlzott centra­lizáció következtében a helyi ta­nácsok önállósága nemcsak, hogy nem nőtt hanem jelentő-, sen csökkent. A legkisebb ügyek eldöntéséhez sincs meg a tanács­nak, a végrehajtó bizottságnak, vagy az osztálynak a hatásköre- Nem kis mértékben ez kedvetle- níti el a tanácstagok egy részét, akik ugyanúgy, mint a tanács végrehajtó bizottsága, kis kérdé­sekben sem igen tudnak eleget tenni választóik jogos kérésé­nek. Ugyanakkor a szakminisz­tériumok segítsége nem elegen­dő. Gyakran előfordul, hogy a minisztériumok átnyúlnak a ta­nács feje felett és közvetlenül beavatkoznak a helyi tanács fel­ügyelete alá tartozó vállalatok, intézmények munkájába. Ezt látva, a vállalatok ügyes-bajos dolgaik intézésével ugyancsak közvetlenül fordulnak a szakmi­nisztériumokhoz. Megfelelő jog­szabályokkal rendezni kell ezt a kérdést úgy, hogy a tanácsok kettős, államhatalmi és igazga­tási funkciója maradéktalanul érvényesüljön, hogy a zavarokat és rendellenességeket mihama­rabb kiküszöböljük államigazga­tásunkból. Ehhez elsősorban a minisz­tertanácsnak és a minisztériu­moknak kell a helyi tanácsok felé irányuló munkáját gyöke­resen megjavítani. A minisz­tertanács munkájában a múlt­ban általában a gazdasági fel­adatok kerültek túlsúlyba, szá­mos esetben egészén részletek- bemenő határozatokat is hozott, ugyanakkor az államigazgatás működésével kapcsolatos átfogó jellegű kérdések megtárgyalá­sára kevés esetben került sor, sőt az igazgatási, vagy gazda­sági szervek munkájával kap­csolatos minisztertanácsi hatá­rozatokban sem igen történt eddig megfelelő iránymutatás a megyei végrehajtó bizottsá­gok hatáskörébe tartozó alap­vető feladatok végrehajtására. A minisztertanács munkájában az államigazgatás legfelsőbb irányítása terén a legnagyobb hiányosság az. hogy nem vizs­gálta meg rendszeresen és nem tűzte napirendre egy-egy me­gye^ tanács végrehajtó bizott­ságának munkáját és ezáltal határozataival nem adott irány- mutatást a helyi tanácsok vég­rehajtó bizottságainak további munkájuk megjavításához. A minisztériumok vezetői sem értékelték megfelelően a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai­nak szerepét, nem vették kellően figyelembe azok önállósáigét, gyakran átnyúltak a megyei ta- nács végrehajtó bizottságán, megsértették önállóságát. A mi­nisztériumok és országos ható­ságok részéről indokolatlan tü­relmetlenség mutatkozik a taná­csi végrehajtó bizottságok mun­kájával szemben. Ugv érzik, hogv a tanácsi apparátus hatás­körükön kívül áll és ezért igye­keznek szerveiket ® tanácsból kivonni. Nem arra fektették ed­dig a fősúlvt. Iiogv a tanácsi ap­parátust minél jobban erősítsék, fejlesszék, hanem inkább arra, hogv ha már az egész szakappa­rátust nem is tudják a tanácsi szervezetből kiemelni, legalább minél több ügvkört vonjanak el a mesvei tanács végrehajtó bi­zottságának hivatali szervezőié­től. A földimüvelésüjivi miniszté­rium és a pénzügyminisztérium, részéről nyilvánultak meg ilyen- irálnyú törekvések. Főképpen ez­zel magyarázható, hogy egyes minisztériumok ellenőrző és instruáló tevékenysége gyenge, hogy számban ugyan nagy, de nem kellő felkészültséggel ren­delkező instruktor járja a helyi tanácsok végrehajtó bizottságai­nak szakosztályait. A járási tanácsok politikai megszilárdításáról Államapparátusunk munkájá­nak eredményessége döntően attól függ, hogy a feladatok közvetlen ellátását végző köz­ségi, vagy városi szervek és az őket közvetlenül irányító ta­nácsi szervek milyen erősek. A növekvő, sokasodó felada­tok,. a tapasztalatok, amelyek a járási és községi tanácsok gyengeségére mutatnak, meg­követelik, hogy a községi taná­csok megsegítése, munkájuk megkönnyítése érdekében meg­erősítsük a járási tanácsok vég­rehajtó bizottságait és appará­tusukat, a túlságosan felduz­zasztott megyei apparátus ter­hére. (Taps.) A járási tanácsok szervezeti kérdéseinek megoldása mellett különösen fontos politikai meg­szilárdításuk. Ennek legfonto­sabb feltétele a járási pártbi­zottságok politikai irányító munkájának megjavítása, amit pártunk központi vezetősége, a megyei pártbizottságok első­rendű feladatául jelölt meg azzal, hogy politikailag fejlett, kulturált káderekkel kell meg­erősíteniük a járási pártbizott­ságokat. A járási tanácsok po­litikai megszilárdításának leg­fontosabb feltétele a politikai irányítás megjavítása. Ez most a döntő feladat. Helyi tanácsainkra a gazda­sági, kulturális és nevelőmunka terén már eddig is hatalmas fel­adatok hárultak, de a szocializ­mus építése terén az új sza­kaszban még nagyobb szabású feladatokat kell megoldaniok. Helyi tanácsaink reájuk háruló feladataikat, súlyos gazdasági gúzsbakötöttségük miatt eddig nem tudták elég jól megoldani. Most az a feladat áll előttünk, hoov kiküszöbölve tevékenysé­gükből mindazt, ami munkájukat hátráltatja, képessé tegyük őket nagy feladataik megvalósítására. Ennek mindent megelőzően az a feltétele, hogy a tanácsok gaz­dasági és pénzügyi tevékenysé­gének minden területén növel­jük önállóságukat és teremtsük meg ennek mind szervezeti, mind szakmai feltételeit. (Taps.) En­nek érdekében mihamarább vál­toztatni kel! azon a mai helyze­ten, hogy a megyénél is, a já­A kongresszusi küldöttek egy csoportja rásnál is lényegében a pénzügyi osztály gazdálkodik azért, mert más szakterületeknek nincsen megfelelő szervük. Ennek meg­oldása azonban csak úgy jár si­kerrel, ha a szélesebb önállóság nyújtotta lehetőségekkel a ta­nács és a végrehajtó bizottság, tehát maga a választott szerv él és kézbeveszi a tanácsok szerte­ágazó gazdasági és pénzügyi te­vékenységét. ha megfelelően gazdálkodik, ha fokozottabban ellenőrzi az ilyenirányú munkát és szigorúan érvényt szerez a szocialista gazdálkodás egyik legfőbb elvének, az állam anyagi eszközeivel való takarékosság­nak, ha meggátolja a költeke­zést. a pazarlást. A helyi tanácsok gazdálkodási és pénzügyi tevékenységét a költségvetés szabja meg. Ezért már a költségvetés összeállítá­sánál kell tanácsaink számára olyan lehetőségeket adni. ame­lyekkel a működésükhöz, gazdál­kodási tevékenységükhöz szük­séges pénzügyi feltételék biztosít­hatók. Sok és — hozzátehetjük — jogos panasz merüit fel a lakos­ság részéről az adókönyvelés és nyilvántartás terén, amely most a járási székhelyen történik. A panaszok orvoslása érdekében a pénzügyminisztérium elrendel­te, hogy a községekben adóügyi megbízottak mindenütt adófizeté­si nyilvántartókönyveket vezes­senek, tehát minden falusi ta­nácsnál lesz adónyilvántartás, ami felöleli a lakosság adókive­tési és adófizetési adatait. (Taps.) A helyi tanácsok helyzete nem könnyebb a vállalati, gazdálko­dás területén sem,-aminek meg­felelő irányításához a helyi ta­nácsoknak nincsenek biztosítva a lehetőségek. A helvi tanács köz­vetlen irányítása ezen a téren nem érvényesül megfelelően. A bajok gyökere itt is a túlzott központosításban van, ami miatt a tanácsok és a dolgozók viszo­nya komoly csorbát szenved. A túlzott központosítás következ­ménye az is, hogv a miniszté­riumok a helvi tanácsok megkér­dezése nélkül adnak le vállala­tokat. illetve vonnak vállalato­kat saját felügyeletük alá. Rend­szerint az elhanyagolt, veszte­séges üzemeket adják le a ta­nácsoknak. míg a jól működő­ket közvetlenül a minisztérium irányítása alá helyezik. (Derült­ség, taps.) A helyi vállalatok­nak ilyen módon való szervezése nem szolgálja és nem segíti elő a helyi tanátsok gazdálkodását. A he’vi tanácsok végrehajtó bizottságai az utóbbi években kétségtelenül értek el eredmé­nyeket vállalataik fejlesztése és tervszer , gazdaságos működés terén. Az eredmények mellett azonban meg kell állapítani, hogy a helyi tanácsok végre­hajtó bizottságai nem foglalkoz­nak megfelelően a hatáskörükbe tartozó trösztök, vállalatok irá- nyításával. Annak érdekében, hogy a helyi tanácsok irányítása alá tartozó vállalatok munkája mindinkább tervszerűbb legyen és, hogy a ta­nácsok által kialakítandó helyi gazdaságpolitikai célkitűzések megvalósítását szolgálja, a helyi vállalatok irányításának módsze­reit lényegesen meg kell változ­tatni. Fel keil számolni a feles­leges, túlzott centralizációt, álta­lában a helyi,, tehát a községi, vagv városi tanácsok irányítása alá kell tartozniok a területükön működő olvan vállalatoknak, amelyek a helvi lakosság szük­ségleteit elégítik ki. (Taps.) Ehhez azonban szükséges, hogy a végrehattó bizottságok, nem úgy, mint eddig, hanem sokkal lobban foglalkozzanak a vállala­tok irányításával, azok helyze­tének. gazdaságos működésének problémáival. Ugyanakkor a szakirányítást végző miniszté­riumok biztosítsanak nagyobb önállóságot és hatáskört a helyi tanácsok szálmára saját vállala­taik irányításánál. Gondoskodni kel! arról is, hogy a helvi taná­csoknak a terv keretein belül az eddiginél tágabb tervezési lehe­tőségei legyenek. A helyi tanácsok végrehajtó bi­zottságainak egyik legfontosabb feladata, ha működési területé­nek igazi gazdájává akar válni és szívén viseli a lakosság ér­dekeit, hogy fokozottabb figyel­met szenteljen a. helvi tervezés­nek, biztosítsa a tervek széles nyilvánosságát és mozgósítsa a dolgozókat a tervek végrehajtá­sára. (Taps.) Feltétlenül rendezni kell á nem tanácsi irányítás alatt álló vállalatoknak és trösztöknek a helyi tanácsokhoz való viszo­nyát. A vállalatok, trösztök és egyéb gazdasági középszervek többnyire nem veszik tekintet­be a helyi tanácsoknak velük kapcsolatos jogait és sok eset­ben még a hatósági ellenőrzés során tett intézkedéseit sem hajlandók végrehajtani. Az ilyen hibák megszüntetése és a tanácsoknak, mint az állam- hatalom és az államigazgatás helyi szerveinek megszilárdí­tása érdekében feltétlenül biz­tosítani kell, hogy a helyi ta­nácsnak legyen ellenőrzési és beszámoltatási joga azok felé a gazdasági és kulturális szer­vek felé, amelyek a tanács il­letékességi területén a lakosság széles tömegeinek szükségle­teit elégítik ki. (Taps.) Ha megszüntetjük a tanácsok gazdálkodása terén ma fenn­álló túlzott központosítást, ha feloldjuk a gazdasági és pénz­ügyi kötöttségeket — amit az új szakasz hatalmas feladatai, amelyek elsősorban a lakosság életszínvonala emelésére, szük­ségletei fokozottabb kielégíté­sére irányulnak, feltétlenül megkövetelnek — tanácsaink és a dolgozók kapcsolata megerő­södik, megnő a bizalom és az a segítség, amit a lakosság széles tömegei az állami ügyek intézésében való tevékeny rész­vételükkel a tanácsoknak nyúj­tanak. A tanácsok önállóságá­nak megteremtésével felszaba­dul a dolgozók kezdeményező és alkotó képessége, melynek nyomán fel fog virágozni a társadalmi, gazdasági és kultu­rális élet. (Taps.) Harc a bürokratizmus ellen A bürokratizmus ellen, az ál­lamapparátus egyszerűbbé és olcsóbbá tétele, valamint a tö­megekhez való közelebbvitele érdekében folytatott harc, pár­tunk és állami vezetésünk külö­nösen fontos feladata. Gazdasá­gi, politikai és kulturális célkitű­zéseink az államapparátussal szemben az eddiginél jóval na­gyobb követelményeket támasz­tanak, amelyek nem valósítha­tók meg az államapparátus meg­javítása, egyszerűbbé és olcsób- báíétele nélkül, anélkül, hogy az államapparátus minden láncsze­me pontosan oldja meg az előt­te álló feladatokat, határozot- .tan küzdje le a bürokratikus hu­zavonát, az itt-ott megnyilvá­nuló ellenállást. A bürokratiz­mus elleni harc nem újkeletű, de eredményt eddig vajmi keve­set hozott az államapparátus megjavítása terén, amely tovább­ra is túlméretezett, drága és bürokratikus. A bürokratizmus elterjedésé­ben és növekedésében az okokat nem annyira a helyi tanácsok­nál, mint inkább a felsőbb ál­lamigazgatási szervek munkájá­ban kell keresni. Túl sok a mi­nisztertanács által hozott hatá­rozatok száma, ami eleve meg­nehezíti az alapos előkészítést. Ez vonja maga után azt, hogy sok esetben válik szükségessé korábbi határozatok módosítása. A határozatok nagy számából következik az is, hogy késedel­mesen jelennek .meg, a végrehaj­tásra kevés idő marad. Ugyan­ezek a hiányosságok fokozottab­ban jelentkeznek az egyes mi­nisztériumok munkájában, ame­lyek az utasítások és rendeletek özönével árasztják el a helyi tanácsok végrehajtó szerveit. A minisztériumok az ügyira­tok tömkelegében ellentmondó utasításokat is adnak ki, szám­talan olyan kérdést is szabá Iyoznak, amire semmi szükség nincs, ugyanakkor kevés gondot fordítanak arra, hogy a rende­letek végrehajtásához megadják a szükséges útmutatást. Az az aktatömeg, amely a fel­sőbb igazgatási szervektől a ta­nácsapparátusra zúdul, a köz ségi tanácsok munkáját való­sággal megbénítja. Az intézke­dések zöme ott fut össze, ott kell minden határozatot, rendeletet, utasítást végrehajtani, holott ta­nácsszervezetünknek ez a leg­gyengébb láncszeme. Gyakran a megyei és járási tanácsi szervek azzal, hogv az ügyiratokat a címzett és az aláírás megváltoz­tatásával egyszerűen továbbít ják az alsóbb tanácsi szervek felé, növelik a községi tanácsok amúgy is komoly nehézségeit. Nincs mit csodálkozni azon, hogy az agyonterhelt tanácsok­nak nincs lehetőségük a kapott utasítások feldolgozására, még- kevésbbé végrehajtásuk ellenőr­zésére. A bürokratizmus elleni harcban párt és állami szerveink előtt a legfontosabb feladat a végrehajtás ellenőrzésének meg­javítása, az ügyintézés egysze­rűsítése, az igazgatás rendsze­rének összehangolása népgaz­daságunk rendszerével és azok­kal a követelményekkel, amelye­ket a gazdasági fejlődés az ál­lamapparátussal szemben tá­maszt. Az állam- és tanácsapparátus megjavítását, bürokratikus eltör- zulásának kiküszöbölését első­sorban a végrehajtás ellenőrzé­sének helyes megszervezésével biztosítjuk. Annak, hogy a végrehajtás el­lenőrzése a tanácsapparátus megjavításának hatékony mód­szerévé váljék, egyik legfonto- sabb feltétele a széles munkás? tömegek bevonása a végrehajtás ellenőrzésébe és ilymódon a munkások és parasztok új réte­geinek megtanítása az állam­igazgatásra. A bürokratizmus el­len folytatott mindennemű „harc”, amely nem támaszkodik a munkásosztály aktivitására és öntevékenységére, amely megkí­sérli azt, hogy a munkások és parasztok által gyakorolt ellen­őrzést valamilyen apparátus te­vékenységével helyettesítse, nem hozhat komoly eredményt az államapparátus valóságos meg­javítása, bürokratikus kinövései megszüntetése tekintetében. Az államapparátus megjaví­tása, a bürokratizmus • leküz­dése terén kiemelkedő szerep jut az apparátusban dolgozó kommunistáknak. Azok a kom­munisták. akik nem tanulják meg az államigazgatás felada­tait, akik felületesen dolgoznak, nem hatolnak be a rájuk bízott munka lényegébe, még ha ve­zető és irányító munkát végez­nek is, valójában nem állnak pártunk politikai irányvonalá­nak megvalósításáért folyó harc élén, amelyben ma államunk megerősítése, államigazgatá­sunk megjavítása, bürokratiz­musának leküzdése, fontos he­lyet foglal el. Ezek a kommu­nisták a szocialista építés ügyé­nek nem használnak, hanem ár­tanak. Pedig ezeket a feladato­kat csak a kommunisták veze­tésével lehet megoldani,. A pártszervezetek feladata a tanácsok munkájának irányítása és ellenőrzése terén Ahhoz, hogy a tanácsok mű­ködésében mutatkozó gyengesé­geket és hiányosságokat kikü­szöböljük és végrehajtsuk azo­kat a határozatokat, amelyeket ‘ a pártkongresszus a tan ácsmun­ka megjavítására majd hozni f°g — gyökeresen meg kell vál­(Folytatás a negyedik oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom