Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-01 / 34. szám

Éljen hazánk szocialista építésének vezetőercje, a népj«»lét megteremtésének élharcosa, a magyar munkásosztály! Az állampolgári fegyelam betartásával, gyors, hatásos intézkedésekkel erősítsék tanácsaink tömegkapcsolataikat A megyei tanács április 29-én csütörtökön ülést tartott, ahol a tanácsok és a tömegek kapcsola­táról szóló napirend előadója Cser Gyula elvtárs, a megyei tanács titkára többek között eze­ket mondotta: Jelenleg a tanács előtt álló nagy kiadatok sikeres megoldá­sának az a kulcsa, hogy tovább erősítsék és mélyítsék kapcsola­taikat a tömegekkel, következe­tesen megjavítsák a szervezeti tömegmunkát. Tanácsaink munkájában mindinkább érvényre kell jutnia a dolgozó tömegek alkotó kezdeményezésének, ellenőrzésének, bírálatának. Működésük alapjának kell tekin­teni. hogy a tömegekkel együtt szoros kapcsolatban ' fejtsék ki tevékenységüket. A megválasztott több, mint 5 ezer tanácstag többsége, mintegy 60 százaléka kiveszi ré­szét a munkából. A tanácstagok mellett széles aktivahálózat se­gíti a helyi feladatok megoldá­sát. A -tanácsok munkáját azon­ban rontja, hogv a tanácstagok mintegy 40 százaléka nem fejt ki tevékenységet. A megyei vég­rehajtó bizottság sem adott se­gítséget a tanácsok munkájá­hoz. Ugyanakkor, amíg a salgó­tarjáni járásban és városban 42 tanácstag van, a rétsági járás­ban mindössze három. így ebben a járásban a határozatok ismer­tetése nem jut megfelelően el a dolgozók széles tömegeihez. Bár a tanácsülések egyre in­kább betöltik feladataikat, mind­több tanácstag vesz azon részt, színvonaluk még sem kielégítő. Ezév első negyedében 894 közérdekű javaslattal segí­tették a tanácsok munkáját, azonban a tanácstagok ja­vaslataira nincs meg az azonnali intézkedés. A karancssági végrehajtó bizott­ság rierri vette"figyelembe* a ta­nácstagoknak azt az észrevéte­lét, hogy a tavaszbúza, tavasz­árpa vetőmag és a műtrágya- szükséglet biztosítására idejében tegyen intézkedést. Nagy elvtárs ludányhalászi tanácstag több esetben fordult a megyei végre­hajtó bizottsághoz panaszával, intézkedés mégsem történt. Ju­hász elvtárs Csecséről szintén több javaslatot tett, amely a mai napig figyelmen kívül ma­radt. A tanácstagok által előter­jesztett javaslat és kérelmek végrehajtására nagyobb gondot kell fordítani, hogy az növelje munkakedvüket, résztvegy.enek az állami feladatok végrehajtá­sában. Az állandó bizottságok a ta­nács cs a tömegek közötti kapcso­lat szélesítésének legalkalmasabb formái. A megvei tanács állandó bizottságai különösen a begyüj­A megyei tanács ülése tés és a mezőgazdasági, számos helyes javaslattal, észrevétellel segítik az állandó bizotság mun­káját. Az egyik legjelentősebb — a mezőgazdasági — állandó bizottság munkájában még min­dig sok a fogyatékosság. A köz­ségi állandó bizottságok több­sége is állandóan, rendszeresen működik. Nádúifaluban a be­gyűjtési és mezőgazdasági ál­landó bizottságok sikeres felvi­lágosítómunkát végeznek. Cser- háfhaláp községben javaslatot terjesztettek a végrehajtó bi­zottság elé a helybeli iskola ki­bővítésére és az építkezéshez szükséges társadalmi munka megszervezésére. Az állandó bi­zottságok munkáját ma egyre növekvő aktívahálózat támo­gatja. Azonban még mindig előfordul, hogy a hivatali apparátus dolgo­zói elveszik az állandó bi­zottságok önállóságát. A bahssagyarmati járásban az állandó bizottsági üléseket — helytelenül — az illetékes szak­osztály vezetője hívja össze. Nem egyszer operatív feladatok végrehajtására veszik igénybe az állandóbizottsági tagokat. Egvházasdengelegen például az adóívek kézbesítésével bízták meg őket, nem pedig politikai munkával. Az ilyen eljárások sok tanácstagot, állandóbizott­sági tagot elidegenitenek a ráhá­ruló feladatok végrehajtásától. A tanácstagoknak évente két­szer beszámolót kell tartaniok. Az elmúlt évben mintegy 35.000 dolgozó vett részt ilyen beszá­molókon. ahol 8.000 közérdekű javaslatot tettek. Makai elvtárs Diósjenő községben rendszere­sen tartja a kapcsolatot válasz­tóival, azok különböző problé- máikal keresik fel őt, amit Mak- kai elvtárs igyekszik megnyug­tatóan elintézni. E téren még hiba., hogy a tanácstagok beszá­molóikat mindig más-más he­lyeken tartják, nem képesek ala­posan megismerni egy-egy köz­séget. A tanácstagi fogadóórák is nagyjelentöségűek a kapcsola­tok erősítése szempontjából. A járási tanácsok azonban ezt még nem ismerték fel eléggé. A pász­tói járásban ez év első negye­dében egyáltalán nem tartottak fogadóórát, a szécsényi járásban pedig a beütemezett 36-ból mindössze 14-et tartottak meg. A dolgozók megkedvelték a ta­nácstagi fogadóórákat. A megyei tanácstagok által tartott fogadóórákon pél­dául 210 dolgozó tett észre­vételt, javaslatot, azonban súlyos hiba, hogy elintézé­sük vontatott, a dolgozók nem kapnak értesítést az in­tézkedésekről. A fogadóórák eredményességét gátolja az is, hogy a tanácsta­gok mindig más-más községben tartják. A dolgozók bejelentésének el­intézése, panaszaik orvoslása, a tanácsok tömegkapcsolatának nélkülözhetetlen része. Az utóbbi időben megnövekedett a megyei tanácsra érkező pana­szos levelek száma, azonban fő­leg a mezőgazdasági, valamint a városi és községgazdálkodási osztály vontatottan intézi a pa­naszos leveleket. Még rosszabb a helyzet ezen a téren a járási tanácsoknál. A salgótarjáni já­rási tanács igen kevés panaszos levelet kap, a járásból a dolgo­zók inkább a megyei tanácshoz fordulnak. Ez mutatja, hogy rendkívül laza a kapcsolat a já­rási tanács és a járási dolgozók között. Helyi tanácsaink a dolgo­zók bizalmát csak úgy tud­ják biztosítani, ha ügyeik­ben gyorran, hatásosan in­tézkednek és ezzel növelik a tanács munkájának meg­becsülését is. Erősítik a dolgozókkal való kapcsolatot a nemrég megala­kult termelési bizottságok is. Azonban lerontja munkájukat, hogy a tanácsok nem egy helyen közvetlenül beleavatkoznak, ope­ratív feladatok elvégzésével bíz­zák meg a tanácstól független, a dolgozó parasztok által köz­vetlenül választott bizottságot. * A beszámoló felett elhang­zóit vitára lapunk legközelebbi számában térünk vissza. Már most meg kell azonban je­gyeznünk, hogy a beszámoló a tanács és a dolgozók, külö­nösen a dolgozó parasztság közötti kapcsolatok erősítésé­nek olyan fontos részére nem mutatott rá' elég következe­tesen, mint az állami, népi fegyelem megerősítése. Me­gyénkben a begyűjtés, az adófizetés teljesítésében meg­lévő hátralék igen súlyos. Ez fakad nagyrészt abból, hogy helyi tanácsaink nem szerez­nek érvényt a nép állama tör­vényeinek. Ha pedig a tanács nem a nép állama érdekeinek megfelelően jár el, ha nem a beadásban és adófizetésben élenjáró dolgozó parasztokra támaszkodik, akkor nem fogja tudni erősíteni tömegkapcsola­tait. Ebből következik, hogy a tanács és a dolgozók közötti kapcsolat erősítéséhez nem­csak a beszámolóban elmon­dottak tartoznak, hanem a nép állama törvényeinek végrehaj­tása is, mert ez a törvény a dolgozó parasztság legszemé­lyesebb érdeke! „NYERTEM...” ,lfég január első napjaiban 1 M történt. Vállalatunkat fel­kereste az Országos Takarék- pénztár takarékossági szervező­je, Gordos elvtárs. Röviden is­mertette a takarékbetétgyüjtés egyéni és népgazdasági jelentő­ségét. — ,4 megtakarított pénzt — mondotta — azért jó takarékban gyűjteni, mert az ott biztos he­lyen van, s nem is költjük el olyan könnyen, mintha a zse­bünkben volna. A takarékpénz­tárban titkosan kezelik, kamatot kapunk rá, vagy szerencsés eset­ben még nyerhetünk is. A betét­ből bármikor kiteket venni, ha az embernek a pénzre szüksége van. Ezekutón én is elhatároztam, hogy a takarékos egyének sorai­ba lépek. A takarékbetétem egy százassal kezdődőit, amit a ta- rékossági felelősünknek adtam, hogy helyezze el takarékbetétbe. Felelősünk a százast boldogan fogadta, s elment, mert örült, hogy egy ügyféllel szaporodott a takarékoskodók létszáma. Ben­nem meg kergetődztek a gondo­latok, s minduntalan az jutott eszembe: „Ao ez az év is jól kezdődik, mert az első lépésem is kiadás volt. — Vájjon hogy kapom vissza a pénzemet?" A felelősünk meg, mint jó taka­rékossági felelős, minden bérfi­zetés alkalmával jelentkezett a százasért. Szégyen ide, szégyen oda kibúvót nem találtam, így hát előző ígéretemhez híven min­den alkalommal oda is adtam neki az összeget. Szaporodott a betétem. Április 10-én nyeremény betétkönyv sorsolás történt. Fi­gyeltem a Szabad Nógrádoi, mert tudtam, hogy a nyeremény- listát közölni fogják. No. nicsak, az én könyvem száma is szere­pelt a nyertesek között, méghoz­zá 200 ■ százalékkal. A takarékpénztár dolgozói vi­dáman, kedvesen fogadtak, s el­beszélgettek velem. Ok is ugyan- ügy örültek nyereményemnek, mint én magam, s mivel a nyert összeget is takarékban hagytam, örömmel írták azt be takarék­könyvembe. Elhatároztam magam — Is ezt mindenkinek ajánlom, hogy ha csak egy-két hétre is, minden megtakarított pénzét velem együtt tegye betétbe, mert meg­győződtem arról, hogy nemcsak tombolán, és totón lehet nyerni, hanem takarékbetéíkönyvön is. Király Tivadar a Salgótarjáni Szeszforgalmi Vállalat dolgozója. Képek a tolmácsi gépállomásról A tolmács! gépállomás borsosbercnyi üzemegységében esős időben Dózsa József, Hocklács Fái és Csósza József a gépeit karbantartását végzik, bogy jó időben akadálymentesen tud­janak dolgozni. A gépállomás műszaki dolgozói átalakítják a vetőgépet talaj- vezérléses, négyzetesvetéses gépre, amellyel kukoricát fogna’ vetni. Ezzel a módszerrel meggyorsítják a kukorica elvetésénél. az idejét. Díszoklevéllel tüntették ki Féja István körzeti szerelőt j> munkájáért. Kongresszusi felajánlása: üzemeltetés alatt adódc hibákat a legrövidebb időn belül kiküszöböli. Vállalását ezidáig tejesitette. Képünkön Kliber János, a gépállomás igazgatója átadja a díszoklevelet. Kádermimka tanácsainknál A I Alii és a kormány határo­zata óba még nagyobb mérték­ben megnőtt a tanácsok jelentő­sége, mind tömegszervezeti, mind államhatalmi tevékenysé­gét illetően. A párt és kormány határozata azt tűzte célul, hogy növelni kell dolgozó népünk életszínvonalát, kulturális igé­nyeinek kielégítését, amiből kö­vetkezik, hogy az ipar mellett nagyobb mértékben segíteni kell e mezőgazdaság fejlesztését, hogv ezzel több húst, zsírt, zöld­ségfélét, gyümölcsöt stb. adhas­sunk a dolgozók asztalára. Ezen célkitűzések megvalósí­tása nagy mértékben attól függ, hogy a falun hogyan tudjuk ja­vítani a munkáit, tehát azon a területen, ahol tanácsaink na­gyobb mértékben végzik tevé­kenységüket. Tanácsi szerveink csak akkor lesznek életképesek, akkor tudnak helyesen dolgozni, ha munkájukat az eddiginél ma­gasabb színvonalra emelik. A megnövekedett feladatok végre­hajtása elsősorban attól függ, hogy milyen erős. magabiztos, a sokrétű munka minden terüle­tén tapasztalt, politikai és szak­ismeretekkel rendelkező káderek állanak rendelkezésre. Elmond­hatjuk, ezek a káderek megvan­nak. A Központi Vezetőség jú­niusi és decemberi határozata óta tanácsaink is fokozatosan erősödnek. A tanácsapparátus­ban lévő káderek munkájukban megerősödnek. Emellett külön­böző területről új, friss kádere­ket hoztak, akik új vérkeringést vittek a munkába és ezek a ká­derek már most a megváltozott új helyzetnek megfelelően vég­zik feladatukat. Ez az eredmény azonban még közel sem jelenti, hogy a taná­csi munka területén megyénk­ben minden rendben volna. Gyenge a káderekkel való fog­lalkozás, a káderek nevelése. Ami a legnagyobb hiba: sok ta­nácsi funkcionárius úgy gondol­ja, hogy a káderek felfrissítésé­vel meg van oldva a káder­munka. A kádermunkát elvég­zettnek soha nem lehet tekin­teni, állandó odaadó tevékeny­séget kér, mert a ma még jó káder a jövőben — mert nem foglalkozunk vele — visszaes­het. Vagy fordítva: aki ma még gyengén dolgozik, a jövőben ki­váló munkát tud végezni, mert foglalkozunk vele, oktatjuk, ne­veltük őt. Tehát a tanácsappa- rátusmál, amikor nagv célkitű­zések megva'ósitásáíért indu­lunk harcba, állandóan, soha meg r.em szűnően azon kell tö­rekedni, hogy mind a régi káde­reket, mind az újakat neveljük, fejlesszük, képessé tegyük őket a munka jó végrehajtására. Sztálin elvtárs azt tanítja: a ká­derek igazi megedzése csak ele­ven munka eredménye lehet, az iskolán kívül, a nehézségekkel való harcban, a nehézségek le­küzdésében, mert igazi káderek csak a nehézségek elleni harc­ban kovácsolódnak ki. A szécsényi járás a feladatok általános intézésében kevés jó eredményt tud felmutani. Leg­alább is a hibák mellett a jó eredmények eltörpülnek. A szé- csénvi járási tanács ezeknek a hibáknak a kijavítására szám­talan erőfeszítést tett. Azonban, ami a leglényegesebb lett volna: a kádermunka megjavítása, a káderekkel való foglalkozás — elmaradt. Ha pillanatnyi ered­ményeket tudtak is elérni, nem volt megalapozott, mert nem ha­tározott kiállású a munkájuk uláln teljes mértékben megbe­csült emberekre volt építve. A szécsényi járási tanács VB-elnö- ke. Sirkó elvíárs a körülötte lévő dolgozókkal — akikkel lényegé­ben meg kell oldania a munkát — legkevésbbé foglalkozik. Nem ismeri beosztottiait úgy, ahogy egv vezetőnek ismernie kellene. Ezért munkáját a sikertelenség sokasága kíséri. Veze'ési mun­kamódszere nagyrészét kirende­lésekben. az emberek utasításá­ban merül ki, ami kihat a többi vezetőkre is, sőt még inkább fo­kozódik. Földi elvtársat, & ta­nácstitkárt a dolgozók szinte félve fogadják, ha megjelenik valamelyik osztályon. A veze­tőknek a beosztottjaikkal való ilyen helytelen kapcsolatának következménye aztán, hogy az egyébként jó káderek is nem azon gondolkoznak, hogy javít­sák munkájukat, hanem igye­keznek a tanácstól elmenni. Ha­sonló eset található a balassa­gyarmati járásban is, amit mu­tat, hogy legutóbb az öthónapos iskolára mindössze két elvtársat tudtak küldeni. Ez bizonyítja, hogy a tanácsapparátus vezetői­nek nincs meg az ismerete a ká­derek között, mert nem foglal­koznak velük. JARASASKK munkája nagy mértékben kihat a községi ta­nácsok munkájára is. Vájjon az olyan járási dolgozó, aki maga sem érzi a vele való helyes fog­lalkozást, nem tudja, mit jelent meleg szívvel bánni emberek­kel, tudhatnak-e megfelelő segít­séget adni? Nem! Ez nagy mér­tékben rányomja bélyegét arra, hogy községi tanácsainknak a dolgozók széles tömegeivel nincs meg a megfelelő kapcsolatuk. A kádermunka nemcsak az eddig elmondott hibákban jelent­kezik, hanem a hibák feletti el­nézésben is: „Én nem bántalak téged, te ne bánts engem ...” A kádermunka ilyen formája az­tán maga után vonja, hogy csökken az éberség, teret adunk az ellenségnek, mert elsiklunk a hibák felett és egyszer és min­denkorra tönkretesszük a ká­dert. Ilyen nemtörődömségből adódik, hogy a káderek beállítá­sánál nem vizsgáljuk meg ala­posan, hogy vájjon rátermett-e arra a káder, hogy megíelel-e minden tekintetben, nem fekte­tünk kellő sú'yí az információra, elsiklunk esetleges hibái felett. A rétsági járása tanács vezetői tudták, hogy Nőtincs községben a községi tanácselnök igen sok hibával rendelkezik, rossz a dol­gozókhoz v-'ó viszonya, de kellő foglalkozással lehelne rajta segíteni. Ahelyett azonban, hogy a járáisi tanács elnöke ezzel a községi tanácselnökkel megfele­lően foglalkozott volna, a sze­mélyzeti csoport figyelmeztetése ellenére magára hagyta és a ja­vulás helyeit tovább romlik a helyzet. Az igaz, hogy egyes hibákért felelős maga a hibát elkövető is. Hiszen a munka iránti felelősségérzet, funkciójá­nak jelentősége nem hatott rá teljes komolysággal. Ez jellem­beli hiba. Azonban ezeknek a le­küzdése a vezetők feladata is. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végrehajtása nagy mértékben függ attól, hogy tanácsainknál hogyan fejlődik, javul a káder­munka. Hogyan javítjuk a ká­derek összetételét, munkájukat, emeljük politikai és szakmai képzettségük színvonalát. Sza­kadatlan arra kell törekedni, hogy jó kádermunkával, a ká­derek helyes elosztásával Javít­suk a tanácsok munkálj át. Nem szabad azonban ennek a káde­rek egészségiden fluktuációjára vezetnie. Minden vezető sze­mély szerint felelős legyen t hatáskörébe tartozó káderek ki­választásáért, elosztásáért és nevetéséért. Ma még az tapasztalható, hogy a tanácsi iskola anyagát, különösen a községekben igen hiányosan tanulják meg, elma­radoznak ez oktatásról. Pedig nyilvánvaló: emelni kell a káde­rek elméleti, eszmei, politikai színvonalát, hogv szilárdabban tudjanak harcolni, jobban tudja­nak foglalkozni a dolgozók szé­les tömegeivel. Törekednünk keli arra, hogy a mi kádereink az ál­talános és szakmai műveltséget elsajátítsák, mert csak ilyen tekintetben válhatnak területük igazi munkásaivá. a központi műm júniu­si, októberi és decemberi hatá­rozatai. a legnagyszerűbb pro- grammot állította a dolgozó nép elé, nem utolsósorban a taná­csok elé. Pártunk III. kongresz- szusa most ezt a feladatot rész­letében is meghetározza a ta­nácsok szálmára. Már most ké­szüljünk fel, mert ezeknek a feladatoknak a megvalósítása a káderektől függ. Szabó János. a megyei tanács személyzeti osztályának vezetője.

Next

/
Oldalképek
Tartalom