Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-19 / 39. szám

2 SZABAD AOGRAD 1954 május 19. A MEGYEI PÁRTVÁLASZTMÁNY ÜLÉSE A politikai munka javításával, a kulák elívni harccal hassuk he a lemaradást a begyűjtésben, adófisctcsben A megyei pártválasztmány május 15-én ülést tartott, amelyen megtárgyalta az ál­lampolgári kötelezettség telje­sítésének helyzetét megyénk­ben, valamint a bányászok kö­zött végzett politikai munka helyzetét és feladatait. ★ — Megyénk súlyosan elma­radt az államiránti kötelezett­ségek teljesítésében — állapí­totta meg Laukó György elv­társ, a* megyei tanács elnöke, az első napirendi pont előter­jesztője. — E lemaradás meg­található mind a begyűjtésben, mind az adófizetésben. Az öt­havi tervet sertésből 44.6, vá­gómarhából 60.5 százalékra tel­jesítettük. Az adófizetésben az első negyedévben 61.2 százalé­kos íeljesítményt értünk el. Megyénk az országos verseny­ben a begyűjtésben 13., az adó­fizetésben 15. helyen van. A pártszervezetek, a helyi tanácsok látóköreiből eltűnt a kulák, csökkent az osztály­ellenség elleni harc. Mindez hozzájárult a tömegekkel való kapcsolat lazulásához. Nem figyeltünk fel ide­jében arra, hogy a becsü­letes dolgozó parasztok követelik az elmaradók felelősségrevonását. Elha­nyagoltuk az élenjárók megdicsérését is. A beszámoló ezután részlete­sen elemezte, hogy az elköve­tett hibák hogyan hatottak ki a begyűjtésre és az adófizetésre. A második negyedévi adóbevé­teli tervet május hónapig mindössze 27.9 százalékra tel­jesítettük, valamennyi járás lemaradt a tervteljesítésben. Maga a pénzügyi apparátus a dolgozó parasztokkal való fog­lalkozás helyett adminisztratív feladatokat végzett. Községi ta­nácsaink nem segítik, nem el­lenőrzik az adómegbízottak munkáját és ezért nem egy kö­zülük rosszul végzi el felada­tát. A notórius elmaradókkal szemben ugyanakkor nincs meg a szükséges intézkedés, bár dolgozó parasztjainknál meg van az anyagi fedezet az adófizetésre. 1954. negyedik hó­napiában a földművesszövetke­zetek forgalma 76.200 forint volt, az előző év hasonló idő­szakának 62 milliós forgalmá­val szemben Sok tanácsfunk­cionárius nem látja világosan, hogy a falu ilyen nagyarányú elmaradása mellett veszélvbe kerül népgazdaságunk egyen­súlya, gyengül a munkás-pa­raszt szövetség. Kevés községben magya­rázzák meg. hogy a dol­gozó parasztok által befi­zetett adó visszakerül a községbe. Az 1954. évi költségvetésünk előirányzata 163 millió forint, ezzel szemben a lakosság en­nek valamivel több, mint egy­negyed részét fizeti be adón­ként. Ez bizonyítja, hogy az ál­lam a befizetett adótól sokszo­rosan többet ad a falunak. Laukó elvtárs hangsúlyozta, hogy az adófizetés megjavítása érdekében dolgozó parasztja­inkban tovább kell mélyíteni a törvények tiszteletbentartása iránti érzést. A begyűjtés helyzetével fog­lalkozva elmondotta, hogy dicséret illeti a termelő- szövetkezeteket, amelyek sertésből 94.6, vágómar­hából 136.4 százalékra tel­jesítették eddig esedékes tervüket. Általában azonban a megyében minden cikkféleségből jelentős a lemaradás. Tanácsaink az előzetes tervfelbontást nem használták fel a dolgozókkal való beszélgetésre, az időelőtti teljesítés előnyének ismerteté­sére. A községekben sem a VB, sem az állandó bizottságok ré­széről nem volt kellő segítség a dolgozó parasztokkal történő megbeszéléseknél. Nem egy községi tanács a begyűjtési hi­vatal megalakulása óta úgy gondolja, hogy most már e té­ren nincs semmi feladat. Most újabb tervfelbontá­sok folynak a községek­ben és itt a legnagyobb segítséget kell adni a ta­nácsoknak a begyűjtési apparátus részére. Meg kell gyorsítani a tervtár­gyalásokat és tanácsainknak sokkal keményebben kell fel­lépni a hátralékosokkal szem­ben. A III. pártkongresszus tiszteletére kibontakozott ver­seny lendületének fokozása, a dolgozó parasztok lelkesedésé­nek figyelembevétele egyik fontos emelője kell, legyen a lemaradás behozásának. A feladatok között határozta meg a beszámoló az időszerű mezőgazdasági munkák elvég­zését. Meg kell kezdeni a ka­lászosok gyomtalanítását. Itt az ideje a cukorrépa, takarmányrépa, mák ápo­lásának, a borsó sarabolá- ásnak. Ahol a kukorica, burgonya már kikelt cl, kell végezni az első foga­solást, valamint meg kell kezdeni az első kapálást is. Az őszi takarmánykeveréke­ket má. nagyobbrészt betaka­rították, ezeknek a helyére most vessünk májusig másodnövé­nyeket. A kalászosok fejlődését a második fejtrágyázás elvég­zésével is segítsük elő. A gyors helyes növényápolás most egészévi termésünk alapja. A beszámolót számos hozzá­szólás követte. Szenográdi elv­társ Csitár községből a be­gyűjtő vállalatok munkáját bí­rálta. Bernáth elvtárs, a me­gyebizottság mezőgazdasági osztályának vezetője rámuta­tott, hoev a pártszervezetekben a példamutatást, a beadás idő­előtti teljesítésénél kell kez­deni. Hangsúlyozta, hogy a hátralékok elszámolá­sát elsősorban a kulákok- nál kell kezdeni és fel kell számolni a dolgozó parasztok irányában al­kalmazott túlkapásokat. Gyepesi elvtárs, a pásztói já­rási pártbizottság titkára a le­maradás egyik okát abban lát­ta, hogy maga a pártbizottság az év első két hónapjában nem foglalkozott az adófizetéssel és a begyűjtéssel. Az értekezleten felszólalt Hajdú József elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára. Rá­mutatott, hogy az adóban és a beadásban lévő lemaradás ká­rosan befolyásolja a kormány­programon végrehajtását, a dol­gozók szükségleteinek kielégí- tését. A kormány programmja, a dolgozó munkájára van építve és csak akkor való­sul meg, ha mindenki résztvesz végrehajtásában. A falusi osztályharccal kap­csolatban hangsúlyozta, hogy az ellenség támadása is hozzá­járult a lemaradáshoz. Egyes funkcionáriusok elfelejtették: szocializmus építése során az osztályharc állandóan erősödik, a kulákság egyre vadabbul vé­dekezik. A helytelen nézetek hozzájárultak, hogy a kulákság elszemtelenedjen, a bíróság és az ügyészség is hozzájárult ah­hoz, hogy egyre nyíltabban lép­jen fel. Hangsúlyozta Hajdú elvtárs, hogy mi továbbra is a kulákság korlátozásának politikáját folytatjuk, de a kuláknak semmit vissza nem adunk, éppen ezért a tör­vényszegőkkel a legszigo­rúbban fel kell lépni. Meg kell követelni, hogy a ku­lák eleget tegyen beadásának. A kulákságra a legsúlyosabb csapás az, ha el tudjuk szige­telni a dolgozó parasztságtól. Ereje éppen abban van, hogy mélyen be van ágyazva a dol­gozó parasztok közé és min­den eszközzel igyekszik erő­síteni befolyását. Hajdú elv­társ a továbbiakban a tsz-ek erősítésének, valamint a nö­vényápolás elvégzésének idő­szerű kérdéseiről beszélt. Több felszólaló után a vá­lasztmány rátért a bányászok között végzett politikai munka helyzetének és fe'adatainak megtárgyalására. /I kormányprogramm megvalósításának alapvető essköso a sséntermelés tervének teljesítése Nádasdi András elvtárs, a megyei pártbizottság a°it. prop. titkára a második napirendi pont előadója bevezetőjében megállapította, hogy a Köz­ponti Vezetőség júniusi hatá­rozata óta javult a bányász pártszervezetek politikai mun­kája, növekedett a párttagok és pártonkívüliek aktivitása. A fejlődés ellenére is azonban a bányász párt- szervezetek vezetési szín­vonala. politikai tömeg­munkája messze elmaradt az új szakasz követelmé­nyei mögött. Ezt mutatja: a szénbányászat az első negyedéves tervét csak a vasárnapi műszakokkal tel­jesítette, ugyanakkor 7 millió ^forinttal lépték túl a béralapot, csökkent az egy főre eső ter­melés is. Jelenleg szénbányá­ink adóssága összesen 17.907 tonna szén. A hibák főforrása az előrelá­tás nélküli tervszerűtlen bá­nyavezetésben, valamint a párt- és szakszervezetek hiá­nyos munkájában van. Az élő, eleven pártellenőrzés elhanya­golása következtében nem fi­gyelnek fel időben a bánya­vezetésben a feltárási és fenn­tartási munt ában előforduló hibákra. A hibák egyik főbb forrását a párt- és szakszervezeti ve­zetők, valamint a műszakiak közötti helytelen kapcsolatban kell keresni. Ez odavezet, hogy sok esetben a mérnök nem érzi maga mögött a pártszerve­zet segítségét, nem mer bátor terveket és célkitűzéseket szabni és ha kezdeményez is. nem igényli ezekhez a párt- szervezet segítségét. A pártszervezeteknek a műszakiakkal való kap­csolat javításával is el kell érni, hogy a bányá­szoknak legyen jó mun­kahelyük, elegendő üres­csilléjük, ne akadozzon a szállítás. A kongresszusi versennyel kapcsolatban a beszámoló rá­mutatott, hogy a versenylen- lület, az egészséges vetélkedés, a hiányos értékelés és nyil- vánta. ,ás miatt nem tudott jól kibontakozni. A versenynyilvá­nosság. és a jól teljesítők nép­szerűsítése területén alig van fejlődés, a legtöbb helyen nem alkalmazzák a jól bevált mód­szereket. A kongresszusi ver­seny lendületének fokozásához szükséges, hogy politikai mun­kánk egy sor olyan politikai kérdésre adjon választ, ami a dolgozókat foglalkoztatja és a munkájukat hátráltatja. A szo­rospataki népnevelők a ked­vezmények mellett beszéljenek arról, hogy a tervteljesítés, a minőségi termelés és az ön­költségcsökkentés hogyan já­rul hozzá az életszínvonal eme­léséhez. Nem mutatják meg a szén Útját felhasználási mód­ját és azt, hogyan válto­zik a szén energiává és más ipari közszükségleti termékké és hogyan jut vissza ismét a szén ter­melőihez, a bányászokhoz. A munkafegyelemmel kapcso­latban rámutatott Nádasdi elv­társ, hogy eluralkodott egy olyan gyakorlat, amikor a hi­ányzásból igazolt mulasztást csinálnak, s ezzel erkölcsi ala­pot adnak a kevésbbé öntuda­tos dolgozóknak. Sok a rejtett hiányzó az igazolt és üdülők között. Különösen gyakran elő­fordulnak ilyen esetek a nagy- bátonyi és tiribesi vállalatok­nál. A továbbiakban a beszámoló a tröszt túlzott "■"ám kodásával és az új bérezés bevezetésé­nél elkövetett hibákkal foglal­kozott. Majd rámutatott arra, hogy a termelés nagvobbará- nyú fellendítését a bányák je­lenlegi helyzete is akadályozza. A szénbányászat az első ne­gyedéves feltárási tervét csak 87 százalékra teljesítette, áp­rilis hónaoban csupán 76.4 szá­zalékra. Hozzájárul a lemara­dáshoz. hogy a meglévő mű­szaki berendezéseket, véneket csúszdákat, nem tartják eléggé k ban. nem használják ki megfelelő mértékben. A kapa­rószalagok és csúszdák átlagos kihasználása 40—50 százalék körül van. A hibák másik része a párt- szervezetek, pártbizottságok irányító munkájából adódik. A politikai munkában nem volt elég törekvés a bányászok szocialista tu­datának növelésére. Különösen gyenge a politikai munka az új munkások és a kétlaki dolgozók között. A különböző pártrendezvények sem mindig igazodnak céltuda­tosan, a legfontosabb politikai és gazdasági feladatok elősegí­tésére. Maguk a népnevelők sem használnak fel minden le­hetőséget arra, hogy agitációs munkát végezzenek. A vezető üzemi és gazdasági funkcioná­riusok is még mindig távol tartják magukat a népnevelő­munka végzésétől. Nem kielé­gítő a bányáknál a tömegszer­vezetek munkája sem. A DISZ nem tudott megfelelő lelkese­dést vinni a fiatalok közé, az MNDSZ igen ritkán alkalmaz­za a levélírás jól bevált módsze­rét. A feladatokkal kapcsolatban a beszámolj első helyen jelölt; meg a kongresszusi agitáció tartalmi kérdésének ki­dolgozásához nyújtandó segítséget az alsóbb párt- szervezeteknek. A fő dolog itt annak a jelszó­nak az érvényesítése, hogy a kongresszusig behozzuk a le­maradást és a kongresszusi hé­ten eddig nem tapasztalt, ki­váló eredmények szülessenek. A kongresszusi versenyagitá- ció igen fontos feladata a mi­nőségi és mennyiségi lemaradá­sok mellett a versenyzők és a verseny eredményeinek nép­szerűsítése. Igen sok helyen hiányzik a bányáknál a minő­ségre és a takarékosságra tett vállalások értékelése. A szén- termelés minősége érdekében végzett agitációs munka azért is jelentős, mert az elmúlt ne­gyedév egy hónapjában 1300 vagon követ adtak el a bányá-. szók szén helyett. Ezután a be­számoló foglalkozott azzal, hogy nagyon sokan egyoldalú­an és egyértelműen értelmezik a párt politikáját, amelyből helytelen gyakorlat keletkezik. Szemet hunynak a béralap túl­lépése lelett, átvesznek olyan munkát is. melyet még el sem végeztek. Ebből az következik, hogv egy kis csoport a többség, az egész nemzet rovására több jövedelemhez jut. A legfontosabb feladat a kongresszusi héten a lemara­dás behozása. A pártszervezetek segít­sék a műszakiakat, a fel­tételek biztosításában, a műszakiak pedig kérjék bátran a pártszervezet és a népnevelők segítségét. Biztosítani kell, hogy a kon- greszusi héten újabb lendüle­tet kapjon az egyesülés moz­galom. Többet kell foglalkoz­ni a vidékről bejáró és új mun­kásokkal. A bányász pártszer­vezetek a kongresszusi héten széles körben magyarázzák, hogy a kormányprogramm megvalósításának alapvető esz­köze a széntermelés tervének teljesítése, illetve túlteljesítése. A beszámoló felhívta az alsóbb pártbizottságok, pártszerveze­tek és a szakszervezet figyel­mét, hogy gondoskodjanak a kon­gresszusi hét tapasztala­tainak fölhasználásáról és a versenylendület tovább­viteléről a kongresszus után. A második napirendi pont­hoz többen hozzászóltak. A hozzászólók arról beszéltek, hogy bányászaink körében nagv a lelkesedés a kongresz- s^-.si versenyzászló elnyerésé­ért. Éppen ezért — és ezt töb­ben hangsúlyozták — mind a pártszervezeteknek, mind a gazdasági vezetőknek az élre kell kerülniük e versenyben, győzelemre vezetve szénmeden­cénk bányászait. A megyei párt választmány a beszámolók és a vita alapján mind a két napirendi ponthoz megfelelő határozatokat hozott. A KONGRESSZUSI KÜLDÖTT Nyerges János9 vájár \ pu pá, Apu pá-pá. — Nyerges Jánost búcsúztatja más- féléves kislánya. A feltámadó szél márcsak hang­foszlányokat juttat az apa füléhez, aki elindult a gáti-üzembe Lépteit meggyorsítja, ípr halad végig a bányatelepen. Alig győz visszaköszönni. Mindenki üdvözli, aki mellette elhalad... Az üzemben a szokott kép fogadja. Szénnel megrakott csillék mellőzik az ürecsilléket. Amott az emberek bányafát külde­nek befelé. Arrébb egy embercsoport beszélget, kezükben bányászlámpa, várják a beszállást. Olyan ez a nap, mint a többi, de valami mégis azt mondja, hogy attól különbözik. A gáti üzem nem akar szégyenkezni, erről van itt szó. Az utóbbi három hónapban mintha elfelejtették volna, hogy mimikájukra mennyire épít az ország. Tőlük is függ, hogy megvalósul-e az a programm. amelyről mostanában annyi szó esik. Hogyne akarnák ezt a nováki bányászok. Ez az akarat­erő megsokszorozza erejüket. A kongresszusig a hátralékot törleszteni akarják, hogyan engednék »meg, hogy küldött­jük, Nyerges János adósságot képviseljen a párt legfelsőbb szervének tanácskozásán. Nem szokták ők meg, de megtör­tént. Pedig kevés olyan bánya van Nógrádiban, mint a Gáti bánya. 1945-től minden hónapban eleget tettek kötelességük­nek... Nyerges János sem szokta meg, hogy amit megígérne teljesítse. Nem olyan fából faragták őt, hogy megijed a maga árnyékától, noha lett volna már rá alkalom, nem is egyszer. De szíve megérezte, mit kell csinálni és hogy jól csinálta, azt az élmunkás jelvény is igazolja. 26 évi munkáját ekkor is­merték el először. Ami azután következett az életében, olyan nyomot hagyott, hogy azt felejteni nem lehet. Németországba küldték őt nyaralni. Mennyi akadályt kellett legyőznie még megláthatta a tengert. „Jaj, ne menj el, nem jössz te onnan vissza.“ „Ki tudja, hová visznek.“ „Bolonddá tesznek.“ — mondogatták neki. hiába volt minden, nem tudták lebeszélni. „Majd meglátjuk, kinek lesz igaza“ — gondolta. Elment, meg­győződött. Sohase hitte volna, hogy a bányászember élvezi azt a sok jót, amelyről csak álmodott. Ha egyáltalán volt ideje, mert a régi bánya... erről beszél Nagy Balogh István, a barát, a munkatárs. — Jani még gyerek volt, játszott, mikor én már dolgoz­tam. Akkor lovak húzták a csilléket, naphosszat görnyed­tünk. A i'éselés, de nehéz munka volt. * ztán ő is a bányába került. Fiatal éveit már itt töltötte. Most meg egy csapatban dolgoznak. Versenyeznek, ki csinálja ügyesebben, jobban. Ki érti jobban a mesterségét, mert a bányában ezen múlik, hogy hány csille szén jön a felszínre. Mindig a legnehezebb helyen dolgozik a Nyerges­csapat. Ne mondja senki, könnyű nekik, ha olyan munkahe­lyünk lenne, mind nekik, mi is megcsinálnánk. Nem egyszer bizonyították be, hogy bárkivel felveszik a versenyt. Nagy Balogh István emlékezetében ott él az a nap, mikor olyan munkahelyre kerültek, ahol három-négy csillénél többet nem rakott meg senki. Alaposan szétnéztek, megvizsgálták a bá­nyát. Rövid tanácskozás után munkához láttak, izmuk meg­feszült, gyorsan járt a lapát a kezükben. Teltek az idők, fele­letet kaptak a hitetlenek. Az első műszakon 10 csillével szár­nyalták túl az előbbi csapat munkáját. A jutalom sem késett soká. 1951-ben büszkén tűzték meHükre a sztahanovista csil­lagot. Nyerges János olyan ember, aki nem titkolja, hogyan érték el eredményeiket. Uj emberek kerültek a csapatba. Mondogatták is többen: „Ezek se sokáig lesznek náluk. Nem lehet azzal dolgozni.“ Nem hát, ha így kezdik Abból sose lesz sztahanovista, de aki meghallgatja az okosabb tanácsát, az nem bánja meg. Több pénz kerül a borítékba és több szén a csillébe. Nádasd József tudna erről legtöbbet mesélni, ö úgy ment Nyerges Jánoshoz, hogy keresni akar. Nem is csa­lódott. Annyira megszerették egymást, hogy azóta is együtt dolgoznak. A jó eredmény titka a megértés, enélkül nem kap­hatta volna meg Nádasdi József sem a sztahanovista jel­vényt. Ma az üzemben azt mondják, ismerik azok még egy­más gondolatát is. Ha fa kell, akkor mindig kéznél van, előre­látó emberek. Ezt mindenki meg tudja csinálni, csak az a baj, hogy még mindig vannak, akik nem követik példájukat. Jól is néznének ki, ha kapkodnának. Odakészítik idejében a fát, a sínt és amire szükségük van. így nem történik meg. hogy egy-egy darab fa után bejárják az egész bányát. rí ondolhatná valaki, hogy a Nyerges-csapatban még nem ^ fordult elő. hogy valaki rosszul csinált volna valamit. Dehogy nem. De ezen nem veszekedéssel próbálnak segíteni. Egymás szemébe szeretik megmondani; „márpedig ez így nem jól van. Legközelebb máskép csináld.“ Mindent el lehet szép szóval intézni, de ehhez a kölcsönös megbecsülés szükséges. Egymás eredményeire nem féltékenyek. Nemcsak az jár jól, aki jobb eredményt ért el, hanem az egész ország. Nem mond­ják ezt egymásnak, de érzik és úgy igyekeznek, hogy fej­fej mellett haladjanak. Volt olyan is, akinek furcsa volt, amikor a Nyerges-csapathoz kérült, mert itt a munkaidő minden percét ki kellett használni. Igyekezni kellett, hogy ne maradjon perc, ínelyet tétlenül töltenek el. A füstrevárás okozta a legnagyobb nehézséget. A drága idő! De ezt is ki­használták. Azok a bányászok, akik megfordultak a Nyerges­csapatban, tudják, hogy a jó teljesítményt nem adják ingyen, azért meg kell dolgozni. Az új dolgozók mindig követték a mester tanácsát, mert ő úgy tudja, hová kell fúrni a szénbe, hogy robbanás után nagy darabokban maradjon, mint senki más. Az üzemvezetőség meg van elégedve a Nyerges-csapat­tal. Mindenkor betartják az utasításokat. Még nem fordult elő, hogy rossz irányban haladtak volna. Ezt a munkát, a jó kereseten kívül a második sztahanovista csillaggal és a „ki­váló bányász“ kitüntetéssel jutalmazták. Hogy mit jelent ez Nyerges János életében, azt nehéz lenne leírni. Lépten-nyo- mon tapasztalja munkatársai megbecsülését. Az üzemben öreg és fiatal egyaránt szereti. Ha a bányában eltöltött éveket néz­zük, akkor idős, de ha munkalendületét vesszük figyelembe, akkor még nagyon fiatal. Nem véletlen, hogy ez hatott a gáti üzem minden dolgozójára. Amikor munkamódszerátadó volt, bejárta a környék aknáit és elmondta, hogyan dolgoznak. A legelsők közt csatlakozott az é’enjáró mozgalmakhoz. Pél­dát vehetnének a Nyerges-csapattól a többi csapatok dolgo­zói is, mert a jelek azt bizonyítják, hogy a melegcsákányvál- tást már csak ők ismerik. Huzamosabb idő óta dolgoznak olyan munkahelyen, hol szükség van a nagy tudással és ta­pasztalattal rendelkező bányászra. A kongresszusig légvágatot készítenek, csak a gépek, meg a kötél... ezekkel van a sok baj, de bárhogy is lesz, a tervet teljesíteni fogják. ]Y yerges János úgy akar ott lenni a tanácskozáson, hogy elmondhassa: ő már teljesítette a feladatát. Nádasi Józseffel nemcsak a 260 csillét küldték felszínre, hanem még 120-al, vagy még ettől is többet. Ilyen a bányász. Nem nyug­szik bele. hogy csak a kötelezettségének tesz eleget, attól sok­kal többet akar. Ez az akarat valósul meg napjainkban a pártkongresszus tiszteletére. Ez lesz a legszebb üzenet, amely az ékes szavaknál többet mond. Elárulja, hogy a bányászok csat­lakoznak és támogatják a párt politikáiét. Nagy Balogh János is azt üzeni Nyerges Jánossal, hogy eddig is dolgoztak és ez­után is megteszik a magúkét. Szakái Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom