Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-15 / 38. szám

1954 május lő. SZABAD AOCRAB 3 Hajdú János vájár: a szocialista munka hőse A Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést és a velejáró Népköz- társasági Érdemrendet kapta Hajdú János, a Nógrádi Szén- bányászati Tröszt Ménkes üze­mének csapatvezető vájára. Haj­dú elvtárs már 16 éve dolgozik a bányában. A jelszabadulás előtt csillés volt. Keresete, mint a többi munkásé alacsony volt. Először a kereset 60 százalékát, majd később 80 százalékát kap­ta. Ezért nevezték öt 80 száza­lékos csillésnek. Munkáját nem becsülték. A jelszabadulás után vájár lett — a ménkesi bányák­nál is változott a helyzet. Az üzem fúrógépeket, jejiökalapá- csokat és más bányagépeket ka­pott. Hajdú János J elismerte, hogy mennyire megkönnyíti a gép a bányász munkáját. Tudja, hogy a gépeket meg kell becsül­ni, mert csak igy hozza meg a várt eredményt. Négy évvel ez­előtt a ménkesi bánya Il-es ereszkéje gépesített üzem lett. Azóta is itt dolgozik Hajdú Já­nos. Hogy jól dolgoznak, azt bizonyítja, hogy 25 tagú csapa­tának minden tagja sztahanovis­ta. Legutóbb is 5(k—60 mázsás teljesítményt értek el. Különösen ebben az évben dolgoztak sike­resen. A II-es ereszkében annyi szenet bányásztak, hogy ez adta az üzem tervének egyharmad részét. Az év elején másodszor is megkapta Hajdú János a szta­hanovista jelvényt. De ez a mos­tani kitüntetés egészen váratlan, így mondja ő — de a jó munka eredménye. Ez tagadhatatlan. A Zagyva partján épp ágy elisme­rik a munkáskezeket, mint a hód­mezővásárhelyi vasútnál. Dobi István, a kitüntetések átadása­kor a következőket mondotta: „Szocialista munka hőse — e három szóban benne van kormá­nyunk és egész dolgozó népünk megkülönböztetett elismerése, megbecsülése". Eddigi példás munkájuknak döntő része van azon eredmények elérésében, amelyeket népünk büszkén mond­hat magáénak. Hajdú János re­méli. hogy a ménkesi üzem tel­jesíti a tervét. Ezt segíti, hogy az ötös ereszkében két kaparó­szalagot szerelnek be. ö mindent meg fog lenni, hisz a kitüntetés kötelez. Jelentős szénmegtakarítás a Salgótarjáni Erőműben A Salgótarjáni Erőmű dolgo­zói a kongresszusi verseny kez­detétől az élretörtek és azóta az ország többi erőművét megelőz­ve nemcsak a mennyiségi terv teljesítése, de a takarékosság terén is dicséretreméltó munkát végeztek. Az erőmű dolgozói az els5 negyedévben 1900 tonna szenet takarítottak meg nép­gazdaságunknak. A széntakarékosságért folytatott harcban Földi Nándor brigádja érte el a legjobb eredményt. A fűtők az év elején arra tettek fogadalmat, hogy az ötéves terv utolsó évében a tervezett 5980 kalcriakilowattóra kiadott érték helyett 5940 kalóriakilowattóra kiadott értékben teljesítik tervü­ket. Ezzel kilowattóránként 40 kilogramm kalóriát takarítanak meg, ami egész évre 145 vagon szénmegtakarításnak felel meg. Ezt a vállalásukat azonban már az első negyedévben jelentősen túlteljesítették. Az eredmény nagyrészben annak köszönhető, hogy * vállalat kazánfűtői vala­mennyien résztvesznek a Csorba-mozgalomban. Az első negyedéves tervüket ilyen jelentős megtakarítás •Uenére is 109.40 százalékra teljesítették. Április hónapban tovább foly­tatódott a küzdelem s a 353 tonna szénmegtakarítás mellett a 7-es számú nagyteljesítményű kazán fűtői elérték a sztahano­vista szintet, a vállalati tervet pedig 106.2 százalékkal zárták. Most május 3-tól a 6-os számú rostélyos kazán kijavítása van folyamatban. A karbantartást végző dolgozók megfogadták, hogy a tervezett javítási időt 3 nappal lerövidítik és még a kon­gresszus összeüíésének napja előtt elkészítik a 6-os számú rostélyos kazán főjavítási mun­kálatait. Tóth Imre Kitüntetett kereskedelmi dolgozók A belkereskedelmi minisz­térium a nógrádmegyei ke­reskedelem legjobb dolgozóit a „Belkereskedelem Kiváló Dolgozója II. fokozat“ kitünte­tésben részesítette. Kitüntetést kapott: Katlód János, a Kelet-Nőg- rádmegyei Népbolt központi raktárosa, aki mint központi raktáros végzi kiváló ered­ménnyel a dolgozók áruellátá­sát. Precsek Vilmos a megyei tanács kereskedelmi osztályá­nak dolgozója, özv. Gódi Jó- zsefné a balassagyarmati Ven­déglátó Vállalat dolgozója, aki kiváló munkájával példát mu­tat a dolgozók igényeinek ki­elégítésénél. Dudás József a Nyugat-Nógrádmegyei Népbolt Vállalat főellenőre, munkájá­val elősegítette a vállalathoz tartozó üzletek helyesebb mun­kamódszerét. majd Kerner La­jos a megyei tanács végrehaj­tó bizottságának elnökhelyette­se, aki a felügyelete alá tar­tozó kereskedelmi vállalatokat eredményesen vezette a szo­cialista kereskedelem megvaló­sítására. A nagybátonyi építők eredményei j Aolgozó népünk életkörül- * ^ ménytinek megjavítása terén nagy feladat hárul az építőipar dolgozóira. A nagy­bátonyi építőipari munkások­nak például még ebben az év­ben ICi, __lódi házat kell be­köl tözhető állapotba hozni. Bányászaink joggal elvárják tőlünk, hogy tervünknek ele­get tegyünk. A nagybátonyi építkezés dolgozói érzik a reá­juk háruló felelősséget. Az el­ső negyedévben 107.8 százalé­kos eredményt értek el. A kongresszusi verseny során ed­dig is nagyszerű eredmények születtek az építkezéseken. A dolgozók nemcsak a mennyisé­gi, hanem a minőségi munkára is tettek fogadalmat, és a munkafegyelem megszilárdí­tását is célul tűzték ki. A kő­művesek versenyében Vere- bélyi István tamás 14 főből álló közösen elszámoló kőműves- brigádja 180 százalék elérésé­re tett fogadalmat és helyette 205.8 százalékos eredményt ért el. Munkájuk mellett 2 fiatal kőművest patronálnak, akik­nek termelési eredménye szé­pen ível felfelé, ezenkívül két újítást is bevezettek. Zagyi La­jos kőműves brigádja a ma- conkai kislakások belső vako­lásánál ért el szép eredményt. Jó minőségi munka mellett a vakolási munkálatokat 2 nap­pal a határidő előtt befejezték. A vállalat dolgozói a május havi brigádértekezleteken újabb fogadalmakat tettek. Za­gyi Lajos kőműves brigádja a maconkai kislakások külső va­kolását a tervezett május 22-i határidő helyett 20-ra vállalta befejezni. Szamos Teréz segéd­munkás brigádja havi tervét 3 nappal előbb vállalta befejez­ni. Rajtuk kívül azonban még számos dolgozó lépett egymás­sal párosversenybe, vagy vál­lalt kötelezettséget havi ter­vének határidő előtti befejezé­sére. A műszaki vezetőknek az lenne a legszebb kongresszusi vállalása, ha a május havi bri­gádvezetői értekezleten el­hangzott panaszokat orvosol­nák és biztosítanák részükre a tervszerű munkát, hogy a pár­tunk 111, kongresszusa tisztele­tére tett fogadalmukat mara­déktalanul teljesíteni tudják. Szigetül István megyei bérfelelős Kertész István gyalus már 1957. évi tervén dolgozik (Tudósítónktól.) A Zagyvapálfalvi Bányagép­gyár dolgozói a kongresszusi verseny első negyedévében ki­fejtett jó munkájukkal már egymásután másodízben nyer­ték el az élüzemzászlót. Ekkor megfogadták, hogy a második negyedévben tovább folytatják küzdelmüket és továbbra is megtartják az élüzemzászlót. Április hónapban ismét nagyszerű eredményeket harcoltak ki. A havi ter­vet 110.1 százalékra telje­sítették 91.8 százalékos tervszerűség mellett. A terv győzelméhez és a ver­seny sikeréhez nagymértékben hozzájárult Kertész István két­szeres sztahanovista gyalus, aki határidőre biztosította a bányabeli szállító és a motor­mozdonyokhoz szükséges gya­lusmunkát. Az áprilisi tervét 243.8 százalékra teljesítette és ezzel már az 1957. év első fél­évi tervét is befejezte. A ter­melékenység növekedését je­lentősen elősegítette Kazinczi János művezető, a vállalat többszörös újítója, aki újításá­val 1200 kilogramm WS-szer- számacélt takarít meg. Eredményeink továbbfokozá- sa érdekében még több javíta­nivaló van vállalatunknál. A munkaverseny szervezé­séhez nagyobb segítséget kell adniok a huszasbizal- miaknak. Az öntöde kommunistáinak is harcosabb és példamutatóbb magatartást kell tanusítaniok. Bár április hónapban is telje­sítették tervüket, mégis az elő­ző hónaphoz viszonyítva, ter­melésük 25 százalékkal csök­kent, ugyanakkor emelkedett az önköltség. \ minisztertanács határozata a nyári időszámítás bevezetéséről A minisztertanács határozata értelmében 1954 május 23-tól 1954 október 3-ig terjedő idő­szakra be kell vezetni a nyári időszámítást. 1954 május 23-án 0 órakor az órákat 1 órára kell előreigazítani. 1954 október 2-an 24 órakor pedig az órákat 23 órára kell visszaigazítani. Gyorsabban épülnek a házak A 63/6 számú Szakipari Építő Vállalat dolgozói között már több hónapja lelkes vetélke­dés folyik, hogy pártunk III. kongresszusát kiváló munkasi­kerekkel köszönthessék. A köte­lezettségvállalások teljesítéséért folyó versenyben már eddig is szebbnél szebb eredményeket ér­tek el. Balta Mihály kőműves 258, Simák András kubikos 253, Klátyik László festő 195 száza­lékot ért el. De rajtuk kívül még egy egész sor dolgozó van, akit a munkaverseny láza olyan sikerek elérésére serkentett, ame­lyek méltóak pártunk történeté­nek nagy eseményéhez a párt- kongresszushoz. Fodor Dezső háromtagú bádogosbrigádja arra tett fogadalmat, hogy a macon­kai nyolc szövetkezeti háztető bádogosmunkáit az előirányzott 345 óra helyett 258 óra alatt végzik el. A Fodor bádogosbri­gád azonban az előirányzott idő­nek még a felét sem töltötte el a szövetkezeti házak bádogos­munkálatainak elvégzésénél. Vállalt kötelezettségüket túl­szárnyalva 150 óra alatt elké­szültek a bádogosmunkákkal. Szabó István négytagú bádogos­brigádja a pásztói 13 darab szö­vetkezeti lakás tetőbádogosi munkálatainak elvégzését kapta feladatul. Vállalták, hogy a kon­gresszus tiszteletére az előirány­zott 479 óra helyett 359 óra alatt bevégzik a munkát és vállalásu­kon kívül még 53 órát takarítot­tak meg vagyis 173 órával a megszabott határidő előtt befe­jezték a 13 darab pásztói szö­vetkezeti lakás tetőbádogos munkálatait. Kedvező az időjárás, minden erőt a növényápolásra1 Az esős időjárás ellenére is megindult megyénkben a nö­vényápolási munka. Egyre több község és termelőszövetkezet jelenti, hogy befejezték a mák és cukorrépa kapálását. A PÁSZTÓI SZABADSÁG tsz-ben három munkacsapat már befejezte a másfélhold mák kapálását és a 8 kát. hold cukorrépa sarabolását. A nö­vényápolásban Nikita János 120, Lipták Pálné 115, Komka Imréné pedig 110 százalékra teljesítette tervét. A PALOTÁSI MÁJUS 1 tsz-ben hat munkacsapat dol­gozik a növénytermelésben. Már végeztek a 30 kát hold cukorrépa sarabolásával. meg­kapálták a 9 kát hold dugvány­répát és a 3 kát hold mákot is. Elvégezték a 40 kát hold bú­za acatolását. A kertészetben is folyik a munka. 600 négy­szögöl paprika és 500 négyszög­öl paradicsompalántát ültet­tek ki. Megkapálták a 3 kát hold dinnyét és a 3 kát hold hagymát is. ÖRHALOM község a párt- kongresszus tiszteletére Hu­gyaggal van párosversenyben. A május 1-i értékelés alapján Örhalom község vezet. 20 kát hold cukorrépát saraboltak, 15 kát hold mákot kapáltak, sőt a cukorrépánaK megkezdték az egyelését is. A növényápolás élenjárói: Bállá István, Cser­nyék András Ádám és Ruba Ferenc dolgozó parasztok. SZARVASGEDÉN a 40 kát hold cukorrépából mindössze 5 kát. holdon végezték el a sara- bolást. A 30 kát hold borsóból is csak 5-öt kapáltak meg. A sok eső miatt puha a talaj, nem lehet rajta dolgozni. Jó ered­ményt értek el a növényápolás­ban Dobroczi János 6 kát hold, Nágel János 6 kát hold, Kiss József és Kiss Ferenc dolgozó parasztok. AZ ERDÖKÜRTI GÉPÁL« LOMÁS 5 termelőszövetkezet­tel kő jtt szerződést a növény­ápolásra. A kukorica még nem igen kelt ki ezeknél a tsz-eknél. Az angolperje kapálásának azonban itt az ideje. A gépállo­más még nem kezdte meg a növényápolási munkálatokat. Az erdőkürti gépállomás gé­pei már készen állnak az an­golperje kapálásához. Mihelyt az idő enged, azonnal kezdjék meg az öt tsz-nél a növényápo­lást. Az adóbefizetési verseny állása A május 7-i értékelés alapján megyénk adóbevételi tervét 27,9 százalékra teljesítette. Az öt járás versenye a következő­képpen alakult: Balassagyarmati járás 38,7 százalék Rétsági járás 23,3 százalék Salgótarjáni járás 21,1 százalék Pásztói járás 18,6 százalék Szécsényi járás 14,1 százalék A méhészet jelentősége a mezőgazdaságban A méhészet nélkülözhetet­len a korszerű mező­gazdaságban. Legtöbb gyü­mölcsfánk kevésbbé fogékony a saját virágporával való meg- termékenyülésre. De pillangós­növényeink túlnyomó része is csak a rovarok közbenjárása által hoz magot. Ezt a mun­kát nagyrészt a háziméhek végzik. Nézzünk csak néhány kísérleti példát. A gyümölcsös­ben elhelyezett méhek közelé­ben négyszer-hatszor akkora a termés, mint távolabb, ahol a méhek nem látogatják annyira a virágot. Vagy nézzünk egy másik esetet. Egy repcetábla közelében méhek voltak. A termés 15—20 százalékkal több lett a szokottnál. Egy kh. gyü­mölcsösre 5 család, mig egy kh. repcére 2 méhcsalád ele­gendő. De lássuk csak a here­féléket. A méhek elől elzárt fehér here nem termett ma­got, ellenben a méhek által lá­togatott 10 fej 541 magot ho- got hozott. Egy fej biborherét fátyollal takartak le. 10 magja termett, mig a méheknek sza­badon hagyott biborhere 20— 49 magot hozott. A vöröshere a Szovjetunióban végzett kí­sérletek alapján méhes köze­lében kétszer-háromszor annyi magot ad, mint 900 méternyire távolabb. A baltacím, ha a meg- porzást mézelő méh közvetí­tette, 13—18-szor annyi magot hozott, mint régebben. Vagy a bükköny — ahol a méhcsalá­dok száma körülbelül 3 volt holdanként — három és fél­szer annyi magot hozott, mint ahol nem volt méh. De sorol­hatnám a példákat így tovább. Láthatjuk, hogy a méh felbe­csülhetetlen hasznot hajt, hogy gyümölcsfáink virágait látogatják, s ezek édes nedvé­ből mézet készítsenek. A méz értékes táplálék, ^ nagy kalóriaértékű. Egy kg méz 5 liter tej, 3 kg hús, vagy 2 kg tojás kalóriaértéké­nek felel meg. Korszerű kap­tárban jó méhcsalád, szaksze­rű kezelés és tervszerű vándor­lással, ha az időjárás is ked­vező, 50—60 kg mézet és 7 kg viaszt is adhat. Ez pénzbe át­számítva 1.200—1.300 forintot jelent. Ez olyan jövedelem, amelyet a mezőgazdaság más ágaiban elérni nem lehet. Az elmúlt esztendőben például Papp Gábor, püspökladányi méhész a legjobb családjától 165, mig egy másiktól 150 kg mézet pergetett. Az orosházi Béke tsz 80 családtól 3.200 kg mézet és 25 kg viaszt kapott. Azonkívül 38 új családot sza­porított. Ez körülbelül 79.000 forintnak felel meg. A kar­cagi Béke tsz 91 családja átlag 43, tehát összesen 3.878 kg mé­zet és 27 kg viaszt termelt. A tsz 30 új családot telepített. A méhészet 86.000 forintot jelent a tsz-nek. A szarvasi Táncsics tsz 47 családja 3.300 kg mézet és 24 kg viaszt adott. Ez a 23 újtelepítésű család 79.000 fo­rint jövedelmet jelent a tsz- nek. A nagymezői állami gazdaság 65 családból 7.900 kg mézet és 23 kg viaszt perge­tett. Nógrád megyében Zsom- bok József, a szécsényi tan­gazdaság méhésze érte el a tangazdaságok versenyében a legjobb eredményt. Mindezek a példák azt bizonyítják, hogy érdemes méhészkedni. Nem vesz igénybe sok időt sem. Egy gyári-, vagy bányamun­kás 25—30 családdal is bir. Egy család évi kezelése 5—7 órát vesz igénybe. A méhészet­ben nem nehéz a munka és szép eredmény érhető el. Pél­dául Szabó György, a karcagi Béke tsz méhésze 760, Zsig- mond Sándor a Táncsics tsz- ben 600 munkaegységet ért el. Keresetük jóval meghaladja a havi 1.000 forintos átlagot. A méhészetet hazánk több állami gazdaságában, tsz-ében nagyra becsülik. El­maradt ezen a téren Nógrád megye. Túlzás nélkül mond­hatjuk, hogy sok termelőszö­vetkezetben a gyengén fejlett méhészet miatt nem érik el a megfelelő termést. A méhészet mezőgazdaságunk nélkülözhe­tetlen tartozéka. Ezért tsz- einkben egyik legfontosabb feladat a méhészet fejlesztése, hiszen még mézet is kapnak, de a méz után kutató méhek a virágokat is megterméke­nyítik. A virágok megterméke­nyítésé v«l 10—15-ször akkora hasznot hajtanak, mint a méz és viasztermésük értéke. Azzal, hogy termelőszövetke­zeteink lemondanak erről a haszonról nemcsak magukat, tagjaikat rövidítik meg, ha­nem az egész népgazdaságun­kat Fodor Sándor méhészeti felügyelő, KISECSETI ÚTIJEGYZETEK Hajdan a fény és pompára vágyó pol­gári világ szerelmesei ezt mondták volna rá: isten hátamögötti fa­lu. Pedig alig más­fél perc és a gép­kocsi Kétbodonyból máris a falucska ren­dezett utcáin robog. Az első tavaszi nap­sütés melengető csók­jait küldi az ablakon át, és bizony jólesik kiszállni, szippanta­ni egyet az üde le­vegőből. Törnek elv­társ, a párttitkár ki­csit savanyúan moso­lyog, de megnyug­tattuk: nem instruál­ni jöttünk. Befelé tes­sékel a takaros kis házba, mely úgy te­kint le a kis domb oldaláról a lankás zöldelő rétekre, mint a békés és tiszta fa­lusi élet apró felleg­vára. De nem azért jöt­tünk, hogy a kisecseti házakban gyönyör­ködjünk, (bár egy ilyen derűs délelőtt a csillogó háztetők és a vakítóra meszelt fa­lak is pompás lát­ványt nyújtanak). Be­szélgetünk és néze­lődünk is, hogyan le­hetséges, hogy ez a kicsiny falu hetek óta elsők között küzd a mezőgazdasági ver­senyben. Már útközben fel­tűnt, hogy milyen szép a határa, nyo­ma sincs a művelet­len területnek. A föl­deken élénken zöl­déi a pétisózott bú­za. Törnek elvtárs elmondja, hogy a pártszervezet ülései­nek fő témája a me­zőgazdasági munka, a verseny. Amikor hi­re jött, hogy a párt- kongresszus tisztele­tére egyre másra szü­letnek üzemeinkben a felajánlások, itt is voltak olyanok, akik azt mondták: most az­tán rajta. Törnek elv­társ mosolyogva em­lékezik vissza: — Füleki József 6 kh-s dolgozó paraszt elsőnek végzett a szántással, vetéssel. Nyomában 10—12 pár igyekezett. Utol is érték valamennyien. Vörös István példá­ul nemcsak a ívelés­nél ért el szép ered­ményt, hanem a do­hánytermelésben is. Nála termett a kör­nyék legszebb dohá­nya és nem is akár­mennyi. 12 mázsa hol­danként. Ezt megerősítette az odaérkezett fiatal tanácselnök is. Arra biztat bennünket, hogy nézzünk körül a határban. Elmondja, hogy megtartották a hivatalos határszem­lét is, de csak győ­ződjünk meg magunk a falu igazáról. Bejártuk a határt, vidáman mosolyog­tunk a benépesült ha­tár minden mocca­nására. Egy szó, mint száz, Kisecsetben nem henyélnek az embe­rek. Míg beszélget­tünk velük, úgy érez­tük, itt jó kezekben van az új kenyér. Csak egyetlen do­log hatott ránk za­varóan. Elpanaszol­ták, hogy nincs lege­lőjük és a romhányi erdőgazdaság 28 ka­taszteri hold bérle­tért közel 3000 forin­tot kér. Törnek elv­társ elmondotta, hogy számosállatra egy hektár legelőt kell biztosítani, állaton­ként 30 forintot kell fizetni. Erre hivatko­zott Koncz István is, a romhányi erdőgaz­daság vezetője. A „ki­hozott“ 90 darab szá­mosállatért 2700 fo­rint legelőbért köve­telt. A falu meg is adta volna ezt az ösz- szeget, ha ellenértéke­ként 90 hektáron le­geltethetne. Ezt mondja a rendelet másik fele. De az er­dészet mindössze 28 hektárt tud biztosí­tani, s ezért kéri a sok bért. így az alku fuccsba ment s most a községiek a saját sovány kis legelőjü­kön legeltetik álla­taikat. De Romhány itt is közbeszólt. Ki­sütötte, hogy a ma- jyarnándoriaktól ügy- gyel-bajjal átvett 40 holdnyi legelőhöz ve­zető út az erdészet területén van és mi­vel az utat körülve­vő erdő „fiatal“, a kártételek ellen le­zárja az utat. Néhány évvel ez­előtt — a reakció ki- seprőzéséig — lépten- nyomon találkoztunk hasonló esetekkel az erdőgazdaságokban, vagy kint a falvak­ban, ahol kutya­macska barátságban élt az „államhatalom“ képviselőjeként ki­játszott erdész és a jószágát féltő paraszt. Persze ez a fegyver akkoriban jól bevált. De most csodálkoz­tunk a hallottakon. Úgy gondoljuk, itt csupán félreértésről van szó, tisztázható és orvosolható sére­lemről, nem pedig burkolt támadásról. Mindenesetre jó volna az ügyben sür­gősen intézkedni. Pravotinszki La,főt

Next

/
Oldalképek
Tartalom