Szabad Nógrád. 1954. május (10. évfolyam. 34-42. szám)

1954-05-08 / 36. szám

sz\Bt.ii» ivouH.ln 1954 május 8. ' “ 1 mi i mii ■in ■ ■■iiinwii l_______________________________________ A propaganda és agitáció fogalma (A Párttörténet I. évfolyamán tanuló elvtársak segítségére) A propaganda és az agitáció döntő helyet foglal el a kom­munista pártok tevékenységé­ben. Az elméletileg képzett káderek neveléséhez, a töme­gek megnyeréséhez és vezeté­séhez pótolhatatlan eszköz a párt kezében a marxista-leni­nista propaganda és agitáció. Az 1905-ös oroszországi for­radalom előkészítése során, Lenin elvtárs „Mi a teendő?“ című művében — miközben megsemmisítő csapást mért az ökonomistákra és lerakta az újtípusú forradalmi munkás­párt ideológiai alapjait — töb­bek között megvédte a propa­ganda és agitáció helyes értel­mezését is az opportunista re­vizionistákkal szemben. Mit nevezünk propagandának ? A propaganda fogalmát rö­viden így határozhatjuk meg: eszmék, tanok, nézetek, politi­kai elméletek nyomtatásban vagy élő szóban történő ter­jesztése. Propaganda tevékenységet természetesen nem csupán a kommunista pártok folytatnak, hanem a burzsoá pártok is. A kommunista propaganda azon­ban elsősorban célját tekintve, de igaz tartalmánál és tudo­mányos megalapozottságánál fogva is merőben különbözik a burzsoá propagandától. A burzsoá propaganda fő célja: becsapni, félrevezetni a töme­geket, elterelni figyelmüket a kapitalista társadalom meg­oldhatatlan ellentmondásairól a burzsoá ideológia segítségé­vel. Ismeretes például, hogy az amerikai imperializmus miképpen igyekszik propagan­dájában száz és ezerféle mó­don „bebizonyítani“: a demo­kratikus országok elleni blo­kád, katonai támaszpontok há­lózatának létrehozása a Szov­jetunió és a népi demokráciák körül, a népeket sújtó őrült fegyverkezési hajsza stb. nem a milliárdosok nagyobb profit­ja érdekében történik, hanem állítólagos „védelmi“ célokból. A kommunista párt propa­gandája a marxizmus-leniniz- mus elméletének tudományos alapjára épül. Fő célja: meg­magyarázni a dolgozó töme­geknek — elsősorban a párt tagjainak — a társadalom fej­lődésének törvényszerűségeit, a szocializmus elkerülhetetlen győzelmét. A kommunista pro­paganda: Marx, Engels, Lenin és Sztálin tanításának, az SZKP történetének és a párt napirenden lévő feladatainak mélyreható megvilágítása. Ez a propaganda tudományos, igaz. a munkásosztály, a dol­gozók felszabadulásának nél­külözhetetlen fegyvere. Fel- íegyverzi a kommunista és a pártonkívüli dolgozókat a marxi-lenini elmélettel, vezér­fonalat és ösztönzést nyújt ré szűkre, hogy öntudatosan, te­vékenyen résztvegyenek a szocializmus, kommunizmus építésében. A pártpropaganda tevékeny harcban áll a bur­zsoá ideológiával és a párt­káderek nevelésének, politikai éberségük fokozásának alap­vető eszköze, A Központi Vezetőség 1953 október 26-i határozata mély­rehatóan feltárta propaganda- munkánk hiányosságait és a kijavításukkal kapcsolatos ten­nivalókat. Megállapítja, hogy „a gazdaságpolitikában elköve­tett hibák egyik főoka: pár­tunk ideológiai munkájának el­maradottsága, az alkotó elmé­leti munka elhanyagolása“. A KV határozata értelmében gyökerestül fel kell számolni a vulgarizálást, meg kell szün­FelveszOnk állandó, vagy a dolgozó által kikötött — akár rö­vid időre is •— férfi és női mun­kásokat. Azonnal alkalmazunk a mezőgazdasági munkán hosszabb, vagy rövidebb időre felszabadult brigádokat is. 1 évi szerződés ese­tén 200 forint jutalom. Fizetésen felül különélési pótlékot adunk teljesítménytől függetlenül havi 150—250 forint összegben. Utazási költséget azonnal térifjüic. Havi egyszeri ingyenes. háromszori igen kedvezményes hazautazás. Havonta kétszer fizetés, utána szabad szombat. Munkaruha, té­liruha. ingyenes munkásszállás, kedvezményes étkezés. Dunai, ba­latoni üdülés családostól. Jelentkezés személyesen vagy írásban: Fővárosi Építő Vállalat, Budapest. V.. Bástya-utca 35. tetni a propaganda elvont jel­legét, a hallgatók iránt támasz­tott maximalizmust, a bürok­ratikus szervezési módszere­ket. A propagandamunkában önálló gondoskodásra, bátor véleménynyilvánításra, kell nevelni a hallgatókat. A hatá­rozat végrehajtásának fontos előfeltétele, hogy a propagan­damunkát irányító pártszervek ne csak az oktatás szervezeti kérdéseivel foglalkozzanak, ha­nem ismerjék, értékeljék, el­lenőrizzék tartalmát is. Az agitáció fogalma A kommunista agitáció cél­kitűzései teljesen megegyeznek a pártpropaganda céljaival. Fogalmát röviden így határoz­hatjuk meg: szóbeli és írásbeli tevékenység, amely eszmék és jelszavak terjesztésével a szé­les tömegekre hat. Sokféle for­mája van: szóbeli, írásos, szemléltető, kultúragitáció (csasztuska) stb. Az osztályok és pártok poli­tikai harcának igen fontos esz­köze az agitáció. A kommu­nista párt agitációja pótolha­tatlan eszköz a nép politikai nevelésében. Éppen azért is nevezi népünk a párt agitáto­rait népnevelőknek. Szocialista hazafiságra, helytállásra, az ellenség elleni gyűlöletre ne­veli és mozgósítja a dolgozó­kat. Ismeretes, milyen fontos az eleven, tartalmas agitáció a szocialista munkaverseny továbbfejlesztéséhez is. A párt agitációs munkája a tömeg­kapcsolatok kiszélesítésének és megerősítésének is fontos es/- köze^ Nagy jelentősége ellenére, az elmúlt évek során gyakorlattá vált a tömegek közti politikai nevelőmunka lebecsülése, az adminisztratív intézkedések­kel, szervezéssel történő „he­lyettesítése“. Pártunk az új szakasz politikájával meg­teremtette e hibák kijavításá­nak alapját is. A Központi Vezetőség 1954 február 8-i a párt nevelőmunkájának meg­javításáról szóló határozata konkrétan megjelölte azokat a tennivalókat, amelyek ezzel kapcsolatban a pártszerveze­teinkre hárulnak. A határozat értelmében meg kell szüntetnünk az agitáció lebecsülését és reszortjellegét a pártmunkában. „A párt agi- taciós munkájának kell bizto­sítania, hogy népünk megértse és magáévá tegye a párt poli­tikáját és annak végrehajtá­sáért minden erővel harcoljon is. Minél jobban megérti né­pünk pártunk politikáját, an­nál nagyobb mértékben bonta­kozik ki kezdeményező alkotó ereje a párt politikájának és a kormány programmjának va- lóraváltásáért. Népünk mine] nagyobb rétegének tevékeny részvétele a szocializmus épí­tésében nem érhető el anélkül, hogy pártunk nap, mint nap ne folytatna harcos politikai nevelőmunkát a tömegek kö­zött“ — mondja ki a KV hatá­rozata, A propaganda és az agitáció közötti különbség Habár egy a célja a propa­gandának és az agitációnak is, hiba volna azonban, ha nem tennénk köztük különbséget. Lenin „Mi a teendő?“ című művében élesen elítéli az ökonomista Martynovot, aki Flehanovval és Lenin követői­vel szemben agitáción csupán „konkrét cselekvésre való fel­hívást“, propagandán pedig „az egész fennálló rendnek, vagy e rend egyes megnyilvá­nulásainak ... megvilágítását“ értette, „tekintet nélkül arra, hogy az egyes személyek, vagy pedig széles tömegek számára hozzáférhető módon történik“. (L. Vél. I. 233. oldal.) Ezzel a szándékosan zűr­zavaros és téves nézettel szem­ben. Lenin leszögezte, hogy a propagandistának „ha például t munkanélküliség kérdéséi veszi elő, meg kell magyaráz­nia a válságok kapitalista jel legét, rá kell mutatnia azokra az okokra, amelyek miatt a mai társadalomban a válságok “Jkei ülhetetlenek, vázolni kell ennek a társadalomnak szük­ségszerű átalakulását szo­cialista társadalommá stb. Egyszóval „sok eszmét“ kel) adnia, olyan sokat, hogy mindezeket az eszméket, teljes összefüggésükben egyszerre csak (viszonylag) kevés ember fogja elsajátítani. Az agitátor viszont, amikor ugyanezekről a kérdésekről beszél, az összes hallgatói számára a legismer­tebb és legszemléltetőbb pél­dát fogja venni — mondjuk, egy munkanélküli család éh­halálát, a nyomor növekedé­sét, vagy más hasonlót — és minden igyekezetét arra fogja irányítani, hogy ennek a min­denki által ismert ténynek a segítségével a „tömegeknek“ egyetlen eszmét adjon: a gaz­dagság növekedése és a nyo­mor növekedése közötti ellent­mondás esztelenségének esz­méjét: igyekezni fog elégedet­lenségét és felháborodást szí­tani a tömegekben ezzel a ki­áltó igazságtalansággal szem­ben, az ellentmondásnak tel­jes megvilágítását pedig áten­gedi a propagandistának. A propagandista ezért főleg nyomtatott, az agitátor pedig élő szóval hat.“ (Vál. I. 223. oldal.) Vegyünk egy mai példát és a lenini útmutatás tükrében vizsgáljuk meg a propagan­dista és az agitátor tevékeny­ségének különféleségét, kap­csolatát. A propagandistának például, ha a mezőgazdaság fejlesztéséről hozott párt- és kormányhatározatot magya­rázza, okvetlen beszélnie kell — kiindulva a szocializmus gazdasági alaptörvényéből — a szocialista népgazdaság terv­szerű, arányos fejlődésének objektív törvényéről, az átme­neti szakasz, a „nép“ politika problémáiról, az e téren elkö­vetett hibákról és feladataink­ról, a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság fölényéről a kisárutermelés felett. A propa­gandista megvilágítja ezzel kapcsolatban a munkás­paraszt szövetség alakulását, megmagyarázza hallgatóinak, hogy a munkásosztály vezető- szerepének erősítését, a mun­kás-paraszt szövetség kiszéle­sítését is szolgálja a mező­gazdaság nagyarányú fejlesz­tése stb. Az agitátor sokkal kézzel­foghatóbban, egyszerűbben be­szél ugyanerről a kérdésről. Egy mezőgazdasági gépeket gyártó üzem népnevelője pél­dául nagyszerűen megvilágít­hatja a legyártott gépek szá­ma és minősége, valamint a gepek felhasználásával elért magasabb terméseredmény és azáltal a munkásosztály jobb és olcsóbb élelmiszer ellátása közti szoros kapcsolatot. Jel­szó formájában is összesűrít- heti mondanivalóját, ki is ír­hatja üzemében:' „Több és jobb gép —- több és olcsóbb élelmiszer!“ Nagyon fontos követelmény, hogy az agitátor mindig vegye számításba kikkel beszél. Hall­gatóinak politikai színvonalá­hoz. munkaterületük sajátossá­gaihoz szabja mondanivalóját, hogy általános elmélkedés he­lyett, személyekhez szóló: ha­tásos agitációt tudjon kifejteni. A propaganda és az agitáció — bár módszereiben különbö­zőek — szorosan összetartoz­nak, elválaszthatatlanok egy­mástól. Az a jó propaganda előadás, vagy cikk, amelyik agitativ, szemléltető is egyben. Az agitáció eszmei tártaiméi viszont a poropaganda képezi A magas színvonalú, hatékony marxista-leninista propaganda és agitáció kipróbált fegyver pártunk kezében az új szakasz politikájának, a kormány pro­grammjának megvalósításéi“ folytatott harcában. Német, cseh, francia tökéletes nyelv- tervező, statikus állásra jelentkezőket tudással 6 éves kisfiával 2—3 hónapra kér a Nóg-ádmegyei Tatarozó és Épi- erdei vidéken lakásellátást ryelvok- tővállalat Tervező Csoportja Salgó- tatásért, némi költségtérítéssel keres, tarján. Révai, Budapest, Guszev-utca 27. ^ 115 391. Kétéves gyakorlattal rendelkező * gépkocsivezetők felvételre je’entkez­Magasépítő gyakorlattal bíró: ter- hetnek a 33. sz. Autóközlekedési Vál- vezö-, szerkesztő-, épületgépészeti lalatnál. Halász János népnevelő-*■ ar községben a tanács és a pártszervezet jól szerve­zik, irányítják a népnevelők munkáját a beadásért indított harcban. Meg is van az ered­ménye: egészévi beadási ter­vüket idáig mintegy 40 szá­zalékra teljesítették. A dol­gozó parasztság között széles körben ismertették a beadás fontosságát és jelentőségét a kormányprogramm végrehaj­tásával kapcsolatban. Tar községben vannak olyanok is, akik már az egész évi beadá­sukat teljesítették, mint pél­dául Czene István, Nagy Ig- nácné, Balogh János, Francz Imre. A dolgozó parasztság legtöbbje az egészévi beadási tervének 40—50 százalékos tel­jesítésénél tart. Halász János elvtárs Tar község egyik legjobb népne­velője, középtermetű, széles- vállú, egyenes testtartású, erő­teljes fiatalember. Kerek, telt arca mindig piros, az első látásra senki nem mondaná, hogy 47 éves. Mozdulata fia­talos, beszélgetés közben meg­megemeli barna siltes sap­káját. Úgy beszél a népnevelő­munkáról. mint arról a fel­adatról, amely sok nehézség­gel jár, de mégis legszebb. „Az emüerek nevelése, meg­győzése nehéz — mondotta — és a nehéz feladat megoldásá­nál olyan emberekre van szükség, akik ismerik pártunk politikáját, következetesen harcolnak érte minden aka­dály leküzdésében, Halász elvlárs minden esetben tanulmányozza a ren­deleteket, határozatokat, hogy megismerkedjen azokkal a célkitűzésekkel és tervekkel, amelyekkel kormányunk és pártunk életszínvonalunk eme­lésére törekszik. A helyi vi­szonyokat jól ismeri, mert minden szabad idejét az em­berek között tölti el, ahol szüntelenül magyarázza az állam iránti kötelességek vég­rehajtásának fontosságát. A népnevelők körzetenként dolgoznak. Az ő körzete a Petőfi-út. Amikor erről esik szó, mindig boldogan moso­lyog, mert ez a körzet, mond­hatnánk, legjobban teljesítet­te eddig esedékes beadási ter­vét. Különösen sokat foglal­kozik szomszédaival: Molnár Géza, Horváth József és Ba­logh Miklós elvtársakkal, akik szintén az ő népnevelőkörze­tébe tartoznak. Többször órá­kon keresztül elbeszélgetnek a saját, a község problémáiról, de a legtöbb szó mégis a be­gyűjtésről esik. — Bizony kezdetben nehe­zen értették meg, hogy miért kell beadni... Pártunk olyan agitációs érvet adott kezünk­be — a kedvezményekkel — amelyet, ha megfelelően ma­gyarázunk és állítunk dol­gozó parasztjaink elé, megér­tik és rájönnek arra, hogy ha időben teljesítik beadásukat amellett, hogy eleget tesz­nek állampolgári kötelezettsé­güknek, olyan kezdvezmények- hez jutnak, amely pénzben is nagy érték. Halász elvtárs hét hold föl­dön gazdálkodik. Munkáját mindig időben elvégzi, egy­szóval példamutató, de nem­csak a munkájában, hanem a beadásban is. Idáig egészévi beadási tervének mintegy 75 százalékban már eleget tett. Tudja, hogy jó népnevelő csak az lehet, aki maga is példa­mutató. Így nyugodtan hívhat­ja fel a beadás teljesítésére a dolgozó parasztok figyelmét. Legtöbb probléma — mint Halász elvtárs mondotta — az adófizetés körül van Aki ta­valy kifizette az adóját, az idén mégis ugyan azt az ősz- szeget, multévi hátraléknak írták. Ez a helyi tanács hibá­jából adódott. A pártszerve­zet igyekszik minél előbb tisztázni ezt a kérdést is, hogy a község az adófizetés te­rén se maradjon el. A község népnevelői min­den két hétben megkapják feladataikat a pártszervezet­től. Sulyok János, a község párttitkára nagy jelentőséget tulajdonít a felvilágosító mun­kának és azért legtöbbször maga vezeti le a népnevelő­értekezleteket és személyesen ellenőrzi munkájukat. Ellen­őrzése abban áll, hogy az ér­tekezleten feljegyzi a népne­velő bemondásait — hogy ki, mikor, kivel beszélt — és az említett személlyel folytatott beszégletés során megtudja, hogy a népnevelő valóban el­végezte-e azt a munkát. Halász elvtárs elmondotta továbbá, hogy a népnevelők közül sokan elhanyagolják az értekezleten való részvételt, jóformán semmi indok nélkül. A népnevelők munkája még jobb lenne, ha a párttitkár tá­vollétében kijelölt előadók megjelenőnek a népnevelő­értekezleteken és a tanács ré­széről is szakemberek ismex- tetnék az egyes rendeleteket és azoknak a névsorát, akik legjobban lemaradtak a be­gyűjtésben és az adófizetés­ben. ' ★ Tar község a begyűjtés te­rén szép eredményeket ért el, de az eredmények mellett van egy súlyos hiba. A községnek négy kulákja van: Balogh Já­nos, Balogh Imre, Wólh Hen­rik és Nagy Mihályné. Ezek közül Balogh Imre szolgálta­tott be 2 kilogramm tojást, a többi még semmit. Sőt Nagy Mihálynénak tojásból 8.60, baromfiból 11.60 kilogramm hátraléka van. A pártszervezet mégnem ismerte fel eléggé, hogy a fel- világosító szó hatását meny­nyire csökkenti, ha a falu né­pének ádáz ellenségei meg­szeghetik a törvényt. Helyes lenne, ha az állam, a falu dolgozó parasztjai érdekének itt is minél előbb érvényt sze­reznének! A megyei békebizottság ülése ,,Megyénkben ne legyen senki, aki ne ismerné meg az igazságot a háború és a béke mostani nagy küzdel­mében.“ Május 5-én a nógrádme- gyei békebizottság kibővített ülést tartott. Szálkái Géza, a megyei békebizottság elnöké­nek megnyitója után Firczák Ilona, a városi békebizottság tagja tartott beszámolót az Országos Béketanács üléséről és a nemzetközi helyzetről, majd hozzászólások következ­tek. A városi, járási és közsé­gi békebizottsági titkárok és békebizottsági tagok beszá­molták végzett munkájukról, eredményeikről és arról, hogy mit fognak tenni az elkövet­kező időben. Bata Sándorné, Dej tár köz­ség béketitkára elmondotta, hogy a községükben milyen szívesen vesznek részt a dol­gozó parasztok kisgyűléseken, békebeszélgetéseken és min­den olyan megmozdulásban, amit a békebizottság rendez. Maguk kérték, hogy.rendsze­resen és minél többször tart­sanak békebeszélgetéseket a nemzetközi helyzetről. A ta­vaszi munkák megkezdése előtt a békekisgyüléseken fel­ajánlások is születtek a párt III. kongresszusának tisztele­tére. Ezeknek a felajánlások­nak eleget is tett valamennyi dejtári dolgozó paraszt: min­den tavaszi munkával elké­szültek. Czene Béla, a mátra- nováki Alkotmány-akna dol­gozója a bányászok jó ered­ményeiről számolt be. A ter­vük 100 százalékon felüli tel­jesítése azt is mutatja, hogy valamennyi alkotmányaknai bányász jó békeharcos. Kme- tyi Ferenc elvtárs hozzászólá­sában felhívta a békebizott­ság figyelmét arra, hogy na­gyobb mértékben támaszkod­janak a békeharcban a peda­gógusokra. akik eljutnak a legtávolabb lévő kis faluba is és mindig készek segíteni, ha a békéről van szó. Felszólalt a gyűlésen részvevő Berki Mi­hályné, az Országos Béketa­nács tagja is. Elmondta, hogy részt vett az 1949-es párizsi békekongresszuson, amelyen elhatározták a szervezett bé­kemozgalmat. Beszélt az öt év alatt megtett útról, a béke­harc sorozatos győzelmeiről a legnagyobb békeharcosok, Ilja Erenburg és Joliot-Curietől hallott következtetésekről, amelyek azóta mind valóra váltak. A hozzászólások meg­válaszolása után Prayda elv­A megyei békebizottság ki­bővített ülése végül határo­zatot hozott a békebizottsá­gok munkájának megjavításá­ról. Ennek érdekében a vá­rosi és községi békebizottsá­gok Salgótarjánban, Balassa­gyarmaton, Pásztón. Szécsény- ben. Rétságon és a falvak üz­leteinek kirakataiban, faliúj­ságokon szemléltető eszközök­kel. képekkel, rajzokkal, ka­rikatúrákkal mutassák be a koreai és az indokínai nép életét, Iep’ezzék le a háborús uszítok aljas terveit, népnyú­zó politikájukat. A békebizott­ságok elsőrendű feladatuknak tekintsék, hogy a dolgozók széles rétegeivel rendszeresen ismertessék a genfi értekez­let eseményeit, eredményeit, Május első felében az üzemi társ, a megyei békebizottság tagja a gyűlés elé terjesztette az Országos Béketanács felhí­vásához való csatlakozást. A megyei békebizottság kibőví­tett ülésének részvevői egy­hangúan elfogadták a csatla­kozás szövegét, amely így szól: békernegbizottakat tanácsko­zásra kell összehívni, hogy kö­zösen megbeszéljék, hogyan tegyék még szilárdabbá, erő­sebbé az* üzemi békemozgal­mat. A megyei békebizottságok május utolsó hetétől június 20-ig tartsanak békeheteket és békenapokat. Ezeket kössék össze gyermeknappal, falutalál­kozókkal, tornaünnepélyekkel és hívják meg az üzemek dol­gozóit is. Ebből az alkalomból tartalmas kultúrműsorral szó­rakoztassák a baráti találko­zók részvevőit. „Legyünk raj- ta — szól a határozat befejező része — hogy megyénkben ne legyen senki, aki ne ismerné meg az igazságot a háború és a béke mostani nagy küzdel­mében.“ „A mai napon, amikor 35. évfordulóját ünnepeljük an­nak, hogy Salgótarján dolgozó népe Rákosi elvtárs vezetésé­vel fegyvert ragadott a fiatal Tanácsköztársaság ellen támadó imperialista hadsereg ellen, a nógrádmegyei békebizottság lelkes örömmel csatlakozik az Országos Béketanács felhívá­sához. Mi, nógrádmegyei dolgozók is békét akarunk magunk­nak és a világ összes dolgozóinak. Nem akarjuk, hogy ismét a szeretteinkért való rettegés költözzön szívünkbe és az özve­gyek és árvák sírása töltse be a világot. Mi békében aka­runk élni és dolgozni, hogy alkotásainkkal szebbé és boldo­gabbé lehessük a dolgozó nép életét. Éppen ezért mi a békére elszánt akarattal vigyázunk és mindent el fogunk követni a háborús pánikkeltők megfékezésére. Követeljük az európai kollektív biztons-ág létrehozását, az atom- és a hidrogénbomba harci eszközként való használatának eltiltását, ezen keresztül az igazi félelemnclküli élet megvalósítását. Mi, nógrádmegyei dolgozók, bányászok, üzemi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek, szeretjük a békét, tudjuk, hogy a jó munka elvégzésével, édes hazánk erősítésével járu­lunk a leghatékonyabban a világbéke megvédéséhez. A békét védik a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár dolgozói, ami­kor selejtmentes termelés mellett áprilisi tervüket 107 száza­lékra teljesítették. De ugyanezt tették Szendehely dolgozó parasztjai, amikor a tavasziak a'á való vetést 197 százalékra teljesítették és ezzel megalapozták a jobb, a magasabb ter­méshozam lehetőségét. Kérjük az Országos Béketanácsot, juttassa el tiltakozó szavunkat a genfi értekezletre, hogy Nógrád megye dolgozói egyemberként támogatják az Országos Békeíanács felhívását, készek az emberiség, a civilizáció védelme érdekében tettek­kel hozzájárulni az atomzsarolók megfékezéséhez.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom