Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)

1954-04-17 / 30. szám

2 SZ4RA» IN’ttGR Xn 1G54 április 17. Megjelent a „Társadalmi Szemle" új száma A „Társadalmi Szemle“ most megjelent márciusi számában a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásának 35. évforduló­ja alkalmából Réti László elv­társ írt cikket. „Az első magyar proletárdiktatúra" címmel. „Le­nin és a Magyar Tanácsköztár­saság“ című cikkében Nemes Dezső elvtárs összegezi Lenin­nek a Magyar Tanácsköztársa­ságra vonatkozó megjegyzéseit és útmutatásait. Fehér Lajos elvtárs tanul­mánya pártunk parasztpoiiti- kájának központi kérdésével foglalkozik: a középparaszttal való szövetség legfontosabb el­méleti és időszerű gyakorlati problémáit elemzi. Bíró József elvtárs cikke a pártmunka megjavításának %gyik alapvető feltételét, a párthatározatok végrehajtása ellenőrzésének el­vi és módszerbeli kérdéseit tár­gyalja. „A vezetés módszerei­nek sajátosságai az államapa- rátusban“ című cikkben Ilárs István elvtárs főként az egy­személyi felelős vezetésnek, a kollektív vezetés érvényesülé­sének és a bürokrácia elleni harcnak az állami szervekben és különösen a tanácsokban fel­merülő problémáival foglalko­zik. Erdey-Grúz Tibor elvtárs cikke a Központi Vezetőségnek a közoktatásról hozott határo­zata alapján tárgyalja a közok­tatás helyzetét és feladatait. A „Szemle“-rovatban Vass Istvánná elvtársnő az MNDSZ előtt álló új feladatokkal fog­lalkozik. Romját Irén elvtárs­nő az olasz és a francia népnek az „európa védelmi közösség“ ellen vívott harcát elemzi.­A „Folyóiratszemle“-rovat első cikke összefoglalja a „Kommunyiszt“ 1954. évi 1, 2. és 3. számainak a pártról és a pártmunkáról szóló cikkeit. Sattler Tamás elvtárs műszaki folyóiratainak a szovjet ta­pasztalatok ismertetése és fel­dolgozása terén kifejtett mun­kásságát elemzi és bírálja. „Könyvismertetések“-rovat- ban Rákos Ferenc elvtárs „Ál­lam és Alkotmány a Magyar Tanácsköztársaságban“ című munkáját Beér János elvtárs, Kuczka Péter elvtársnak az 1919-es Tanácsköztársaságról szóló költeményeit pedig Rényi Péter elvtárs értékeli. MA' PART ES PARTEPITÉS A pártnyilvántartásról, a pártokmányok kszelésérőJ A pártnyilvántartás és az ez­zel kapcsolatos pártokmányok éber, gondos és helyes kezelé­se pártépítési munkánk fon­tos része. Csak ennek megvaló­sításával vagyunk képesek he­lyesen irányítani egy-egy terü­let, vagy alapszervezet párt­építő munkáját, eredménye­sebbé tenni a káderek és a párttagok helyes kiválasztását, elosztását. A pártokmányok helyes kezelése és ez okmá­nyok továbbítása a párt szervezeti egységének erősödését segíti, s alapszervezeteink, pártbizott­ságaink a párttagság mozgá­sát helyesen képesek irányí­tani. Sztálin elvtárs rámuta­tott. hogy a mi pártunk egy hadsereg, a hadsereg pedig s7“rv“zeH eavsé". amelynek számát és mozgását szervezet­ten működésbe lehet hozni. A mi pártunk szervezettsé­gére, egységére különösen szükség van. Pártunk a jelen viszonyok között az ellenséges elemektől és ideológiáktól nem elszigetelten dolgozik. A kapi­talista környezet, országunkon belül az utolsó kizsákmányoló osztály, a kulákság léte élesen előtérbe állítia a pártokmá­nyok kezelésének, továbbításá­nak pártszerű módszereit. Az ellenség a jelen időszakban minden módon igyekszik be­jutni pártunkba, hogy a párton belülről törhessen eredmé­nyeinkre. Az ellenség nem egy esetben hozzájuthat a párt­tagsági könyvhöz. Az olyan nlaoszervezetek. amelvek gon­datlanul kezelik, elkésve to­vábbítják a pártokmánvokat, elősegítik azt, hogy az ellenség behatolhasson a pártba. Sok­esetben nem gondolnak arra elvtársaink, hogy a pártokmá- nvok alapos megvizsgálása, időbeni továbbítása egy-egy ellenséges elem leleplezéséhez segíthet hozzá. A Központi Vezetőség hatá­rozata, amely , a párttagság át­jelentkezését. a pártokmá­nyok kezelését és továbbítását szabályozza ázt a célt szolgálja, hogy őrizzük pártunk egységét meggátoljuk a pártba nem való elemek kísérleteit, s nem utol­sósorban elősegíti pártáníté- sünk ezen Igen fontos részé­nek végrehajtását. E határozatok végrehajtásá­ban értünk el komoly eredmé- 1 nyéket. Mindenekélőtt meg­gyorsult egy-egy eltávozó párt­tag okmányának továbbítása. Több alapszervezetben igen helyesen a havi taggyűléseken beszámol a vezetőség a párt- szervezet erejének ! alakulásá­ról, ezen belül az átjelentke­zések fontosságáról. Az ilyen helyeken a párttagság ellen­őrizheti a vezetőséget, a tag­ság tisztán láthatja, hogyan erősödik alapsze'-ezetük új tagokkal, tagjelöltekkel, figye­lemmel kísérheti a tagdíjfize­tés állását. Az ilyen alapszer­vezetekben a párttag saját magát is ellenőrizheti, hogy az e téren reáháruló felada­tokat végrehajtotti-e. Az ilyen alapszervezeteknél, komolvan meg is bírálják a vezetőséget. Egyházasdengelegen például a vezetősé^választó taggyűlés komolyan bírálta meg a ve­zetőséget, mert az nlapszerve- zet nem erősödött új tagjelöl­tekkel. Mindezek mellett egy sor komoly hiányosság gátolja az átjelentkezések maradéktalan végrehajtását. Az egyik ilyen súlyos hiba, hogy az alaoszer- vezeteknél nem tanulmányoz­zák kellő figyelemmel az át­jelentkezésről szóló határoza­tot. Ez nyilván ai egész pártmunkára visszahat. Ebből ered a párttagok egy részénél, hogy nem tudja, mi a teendője és minden bejelen­tés nélkül eltávozik az alap­szervezetből. Ez aztán mind a pártszervezet, mind a párttag számára többletmunkát, elke­rülhető levelezést, időkiesést jelent. A párttagok okmányai kezelésében meglévő hanyag­ság komoly zavarokat idéz elő a felső pártszervek munkájá­ban. A balassagyarmati já­rásban az érsekvadkerti gép­állomás pártszervezetétől eltá­vozott F. J. elvtárs, az ipoly- szögi alapszervezethez. Ipoly- szögről már március 5-én je­lezték. hogy az elvtárs meg­érkezett, Érsekvadkertről azonban csak március 13-án ment a bejelentés a járási pártbizottságra. Az érsekvad- kerti gépállomás pártszerve­zetében — és még számos pártszervezetben — nem ér­tették meg világosan: csakis az időben történő átjelentke­zések biztosítják, hogy helyes képet tudjunk alkotni egy- eey alapszervezet ereiéről, a párttagság helyzetéről, a be­állott változásokról. Egészen máskép foglalkoz­nak a párttagokkal a magyar- nándori állami gazdaság és Mohara község alapszerveze­teinél. A magyarnándori ál­lami ^gazdaságból február 18-án eltávozott M. J. elvtárs. Még aznap jelentkezett Mo- horán, az okmányokat pedig azonnal továbbították a járá­si pártbizottsághoz. Ezeknél az alapszervezeteknél elbeszél­getnek a párttagokkal és azok az átjelentkezésnél a határo­zatok értelmében járnak el. Ez nemcsak a határozat ad­minisztratív részének végre­hajtása, hanem gondoskodás minden egyes párttagról is. Lenin elvtárs azt tanítja, hogy a pártnyilvántartás a szervezet tükre, tükörképe egy-egy alapszervezet belső munkájának. A nyilvántartás ad lehetőséget arra, hogy a kommunistákat megismerjük, helyesen osszuk el őket a munka egy-egy területén. Az instruktor elvtársak, akik még nem rég mentek ki te­rületre és segítséget adtak a pártéoítés, az állami és gaz­dasági feladatok végrehajtá­sában, sokat tehetnek ezen a téren. A pártnyilvántartás, a pártokmánvok helyes kezelése, vezetése terén nyújtott segít­ség és jelentősége megértetése területén végzett munkájuk előbbreviszi a többi feladatok megoldását is. Elsősorban ők legyenek tudatosítói annak, hogy minden karton' mögött egy-egy élő ember áll. Most, az új szakaszban a mezőgaz­daság fejlesztésének nagy, nemzeti ügye megkívánja, hogy számos kommunista ká­dert csoportosítsunk a faluba. Nyilvánvaló, hogy ahol a nyilvántartás és az okmányok kezelése rendben volt, ott a pártbizottság kádermunkája — elsősorban a szakkáde’-ek elosztása — helyesen történt. Jelen helyzetünk is csak alá­húzza; hogy a pártnyilvántar- tás és az átjelentkezés nem öncélú adminisztratív munka, hanem elsősorban politikai munka. Olvan politikai munka, amely védi a pártot, amely tükre a párt erejének, amely megmu­tatja a kommunisták elosz­tásának helyességét feladata­ink végrehajtásának egyes területén. Brechó Gyula megyei nyilvántartásvezető A PARTELET HÍREI Süsün Sándor instruktor első lépése Pártunk Központi Vezetősé­gének határozata alapján a vi­déki pártszervek és a szocia­lista szektorok belső életé­nek megjavítása érdekében instruktorokat állítottak egy- egy körzet pártszervezeteinek támogatására és ellenőrzésére. Susán Sándor elvtárs Nemti körzetében instruktor­munkájának megkezdésekor első lépésként a községekben összehívta a párt- és tömeg­szervezetek, a tanácsok veze­tőit, meghallgatta a problé­mákat, elmondotta a feladato­kat. Felmérte azt az erőt, amellyel a jövőben dolgoznia kell. A továbbiakban az a célja, hogy az alapszervezetek ve­zetőivel együtt megerősítsék, s ahol nincs, minél előbb meg- valósitsák a pártcsoportbizal- miak és népnevelők széles hálózatát. AZ EGYHÁZASGERGEI PÁRTOKTATÁSRÓL Nagy érdeklődéssel indult meg az elsőéves politikai is­kola bányászaink körében Egyházasgergén. Minden elő­adást élénk vita követett, amelyen valamennyi hallgató mindig rendszeresen megje­lent. Ez az aktivitás azonban az utolsó hónapban nagyon alábbhagyott. Például április 12-én a fél 7 órára tervezett szemináriumot még fél 8-kor sem kezdték meg. A propa­gandistán kívül még ekkor is csak két hallgató volt jelen. Minek tudható be ez a le­maradás? Először is mint Go­dó Lajos propagandista mon­dotta: „Én követtem el a hi­bát, mert nem jelentem meg több esetben és a hallgatók elvesztették bizalmukat. Ez leginkább abból adódott, hogy az illetékes szervek nem biz­tosítottak gépkocsit, hogy megjelenhessek, mivel én Bag­lyasalján lakok, pedig meg­ígérték. Másodszor, kevés az ellenőrzés a járás és a bá­nyász pártbizottságok részé­ről. Hiba van bányászainknál is, akik egyre felelőtlenebbül kezelik saját elméleti képzett­ségük növelését. E hibák fölszámolásához szükséges, hogy a pártbizott­ságok fokozottabban ellen­őrizzék a bányászoktatást, te­gyék lehetővé a propagandis­ták megjelenését, ha az vidéki. A hallgatók megjelenését pe­dig a népnevelők jó munkáján és a propagandisták előadói felkészültségén keresztül biz­tosítsák. Ai új pártvjietőségek eredményes munkáját bizonyítja A salgótarjáni járásban a pártvezetőségek újjáválasztása óta komoly eredményeket ér­tek el a pártépítésben. Az alapszervezetek 24 tagot és tagjelöltet vettek fel, ezek kö­zül 4 szocialista szektorban, 2 pedig egyéni parasztságokban dolgozik. Jelentős ez az ered­mény azért is, mert ez év ja­nuár hónapjában mindössze csak négy tagot és tagjelöltet vettek fel a járás területén. HOMOKJÁTÉK IU00­Három és félezer csibe kelt Magyarnándorban A magyarnándori állami gazdaság 1487 darab tojó állo­mánnyal rendelkezik. A napi tojástermelés 665 darab. 13.163 darab tojást adtak át a keltető­állomásoknak. Az állami gazda­ság eddig 3.427 darab csibét keltetett. A napi 17 darab csibe-, elhullást sikerült egy-három darabra csökkenteniök. A csi­bék szépen fejlődnek 1109 dara­bot adtak már el belőlük, 3 forintos árban. „KI A HIBÁS?" Az Állami Faluszínház előadása Mizserfán Pártunk és kormányunk egyre fokozottabb mértékben gondoskodik a dolgozók szóra­koztatásáról és neveléséről. Lehetővé tette, hogy a legtá­volabb eső faluba is eljusson a szocialista-realista kultúra. Ezt a feladatot Jórészt az Ál­lami Faluszínház művészei látják el. Nehéz, áldozatos, de annál szebb feladatra vállal­koztak ezek a művészek. A szocialista kultúra felvirágoz­tatásáért. a dolgozók szórakoz­tatásáért és neveléséért fá­radságot nem ismerve teljesí­tik a rájuk háruló kötelezett­séget. Munkájuk közben szo­ros kapcsolatot teremtenek a közönséggel, amely egyik elő- relendítője munkájuknak. ★ Megyénk területén is sorra látogatják a községeket, városokat az Állami Faluszín­ház tagjai. Előadásaikkal sok örömet szereznek és emellett nevelik megyénk dolgozóit. A művészek sok tapasztalatot gyűjtöttek: hol, melyik terüle­ten, mennyire támogatják az ő munkájukat. Ők is jobban szeretnek olyeyi helyeken elő­adást tartani, ahol a vezetők­től segítséget kapnak, azért hogy a helyi dolgozók gyö­nyörködhessenek művészetük­ben. Sajnos, rossz tapasztala­tuk is van ezen a téren. Diós- jenőn Kisterenyén hiányzott a segítségnyújtás. Balassagyar­maton sem értékelték megfe­lelően a művészek áldozatos munkáját. A kultúrotthon­igazgató még arra sem volt ké­pes. hogy a közönséget az elő­adásról értesítse, mint ez április 11-én is előfordult. A megye székhelyén. Salgótar­jánban is mulasztásokat kö­vetnek el. Mint mondották — a megyei tanács nem ad kellő segítséget. De előfordult az is, hogy a városi pártbizottság ké­résére újra lejátszották az ..Üzenet az élőknek“ című színdarabot. Közben történt valami, amely elkeseredést váltott ki a művészekből. Az előadás előtt három nappal a városi pártbizottság le akarta mondani az előadást. Ilyen körülmények után nem csoda, ha az 500 személyt befogadó helyiségben mindössze 250-en jelentek meg. ★ A TOSSZ tapasztalatok mellett azonban jóval is talál­koztak és úgy nyilatkoznak: legnagyobb kedvvel — nem mintha a többi helyeket le­néznék — a mizserfai bányá­szok előtt tartanak előadást. Nemcsak megyénk területén, de az egész országban ritkán találkoznak olyan kultúrát szerető emberekkel mint Mi- zserfa bányatelepen. Értéke­lik művészetüket és ha kell. áldozatot is hoznak érte. A színészek nem felejtik el soha. hogy az Állami Faluszínhá? első megjelenése alkalmával a kultúrház előtti díszkapu alatt a kocsi magassága miatt nem tudtak keresztülhaladni. Az akadályt látva, a bányászok cselekedtek: szétszedték a díszkaput. De az előadás elő­készítésében is lelkesen kive­szik a részüket. Török Károly elvtárs, a területi pártszerve­zet titkára példát mutat, hogy a művészek nyugodtan végez­hessék el feladataikat. Télen a kultúrház előtt még a havat is ellapátolták, hogy a színház kocsija az udvaron parkíroz­hasson. Ezért még az élő diófa ágát is levágták. De sok ilyen aprónak látszó akadályt meg­szüntettek a kultúrára szom­jazó mizserfai bányatelep dol­gozói. Az aktívák öntevéke­nyen dolgoznak. így nem ne­héz megszervezni az előadást. Poprádi Gyula, a vállalat terv­osztály vezetője is örömmel tesz eleget kultúrfelelősi köte­lezettségének. A mizserfai bányatelep dol­gozói a kultúráért való áldo­zatkészségüket már a múlt év­ben is bebizonyították. Társa­dalmi munkával kibővítették és az igényeknek megfelelően berendezték kultúrházukat.. A munka ezzel nem állott meg. Jelenleg a szabadtéri színpad előkészítésén dolgoznak. Alig tavaszodon ki. de már tervez­gettek és a munka annyira előrehaladott, hogy fehér, fa­ragott kőkockák sorakoznak a szabadtéri színpad helyén. Az Állami Faluszínház tag- iait régi ismerősként üdvözlik a mizserfai ak és a művészek megjelenése után egyre na­gyobb csoportokban tömörül­nek a kultúrházban. Elhozzák családtagjaikat, s néhány perc múlva minden széket elfog­lalnak. ★ így töítént ez április ti­zenharmadikán is, amikor az Állami Faluszínház Ikarusz- kocsija a mizserfai kultúrház elé gördült, akkor már a szín­padot, az öltözőt megfelelően előkészítették. A művészek nyugodtan készülődhettek az előadásra, a közönség pedig nem kis izgalommal várta a ..Ki a hibás?“ háromfelvoná- sos vígjáték bemutatását. Nem sokáig kellett várni. A közön­ség érdeklődéssel nézte Bán Katalint, aki Golubkova sze­repét játszotta. Érdeklődésük csak tovább növekedett, ami­kor a Pobjeda cipőgyár igazga­tója, a tröszt vezérigazgatója és két szakértő megjelentek a színpadon. Felelősségre vonták Golubkovát. az áruház veze­tőjét a leszállított áruk ellen­értéke kifizetésének elmulasz­tásáért. A nézők nagy figye­lemmel kísérték azt a jelene­tet, amikor Szidorov, a tröszt igazgatója azt a kérdést tette fel: ki a hibás azért, hogy a Pobjeda-cipőket a szovjet dol­gozók nem vásárolják? Golub­kova elvtársnő adott választ erre a kérdésre: ,,a gyár régi­típusú cipőket készít, a dolgo­zók igényei fejlődtek és a régi cipők nem kellenek senkinek.“ A kerületi pártbizottság titká­rának határozottsága, előrelá­tása, következetessége szintén megnyerte a közönség tetszé­sét. Javaslataival minden eset­ben a hibák kijavítását segí­tette elő. A művészek lelkesen, ötlete­sen látták el feladatukat. Ezért csak dicséretet érdemel­nek. Szórakoztatták és nevel­ték alakításukkal a közönsé­get. Többen ezt kifejezésre is juttatták. Tudásuk gazdago­dott, sokat tanultak a vígjá­tékból. Nádasdi István, a Mi­zserfai Szénbányák Vállalat bérfelelőse negyedmagával vett részt az előadáson: felesé­gével, anyósával és 9 éves Ist­ván nevű kisfiával. Valameny- nyien élvezettel nézték végig az előadást. ,.Az előző előadá­sok is tetszettek — mondotta Nádasdi István, a ,.Ki a hi­bás?“ című előadásnak is nagy nevelőhatása volt. A dolgozók jóminőségű termékekkel való ellátása a mizserfai bányá­szokra is vonatkozik.“ De ta­nulhatnak abból is. amikor a párttitkár Szidorovnak ezt mondotta: A papír mögött nem látja az élő, eleven embert, akinek a sorsáról döntenek. Ehhez hasonló a megyénkben is előfordul. A párttitkár határozottsága, e'őrelátása szintén nevelőhatá­sú. Minden párttitkárnak és vezetőségi tagnak van mit ta­nulnia ebből. „Eddig az Álla­mi Faluszínház művészei — mondotta Nádasdi elvtárs — telepünkön a „Vándordiák“, „Liliomfi“. „Üzenet az élők­nek“, ..Amerika hangja“ és most utoljára a ,.Ki a hibás?“ színdarabot mutatták be. Va­lamennyi megnyerte a tetszé­sünket, de a legtöbbet az „Üze­net az élőknek“ című előadás­ból tanultam, amely hűen visz- szatükrözte a kommunisták el­nyomatás elleni harcát, ne­künk pedig segítséget nyújtott ahhoz, hogy miképpen visel­kedjünk és ha kell, áldozatot is hozzunk az elvért.“ ★ Az Állami Faluszínház tagjai iránt érzett szeretetü- ket a mizserfai kultúrát ked­velő közönség az előadás után ú’ból kifejezésre juttatta. Pop­rádi Gvula kultúrfelelős a bá­nyászok nevében szép kis em­léktárgyat, bányászszobrot nyújtott át a következő sza­vakkal: „Köszönetemet fejezem ki az Állami Faluszínház tagjainak a lelkesen végzett munkáju­kért. Dolgozóink megelégedet­ten távoztak az e'őadásról, mert a színészek tőlük telhe­tőén a legtöbbet nyújtották. Örömmel ajándékozom meg az együttest és a jövőben, ha az emléktárgyra néznek, gondol­janak ránk.“ , A művészek nevében Nóg­rádi Pál, az Állami Faluszín­ház szervezőtitkára válaszolt, majd Gál Lajos mondot köszö­netét a támogatásért: „Művé­szeink arra törekszenek, hogy munkájukkal elősegítsék a dolgozók harcát, a mizserfai bányászoknak pedig külön ió munkát kívánunk a terv túl­teljesítéséért folytatott küzde­lemhez.“ A színház szerenlésének elő­készítése, a zsúfolt nézőtér és a kedves ajándék bizonyította: mennyire közel kerültek a mű­veszek a mizserfai bányászok­hoz, akik melegen érdeklődnek a kultúra iránt, kik nemcsak öt ben mutatnak példát — me­gyénk dolgozóinak — hanem a nóprádi szénmedencében a termelés frontján is az elsők között harcolnak. Fodor Ernő

Next

/
Oldalképek
Tartalom