Szabad Nógrád. 1954. április (10. évfolyam. 26-33. szám)
1954-04-07 / 27. szám
1954 április 7. SZABAD XÓÍ.RÁU 7 Mi akadályom a terv teljesítését a margittárói bányaüzemben? A Zagyvái Szénbányák Vállalat dolgozói az 1953-as tervévben kiváló munkát végeztek. A győzelmek sorozatát érték el. A vállalatok között folyó versenyben az élen haladtak. Sok tonna terven felüli szénnel segítették népgazdaságunkat. Büszkék is voltak eredményükre. A termelés frontján elért sikerek azonban az év végén már kezdtek elhalványodni. Egyre nehezebben teljesítették a tervet. Az 1954-es tervévben ez még tovább fokozódott, sőt már egyre több adósságot szereztek. Az elsők közül az utolsó helyre csúszva március 30-ig az első negyedévi tartozásuk 4920 tonnára emelkedett. Bár a vállalat egyik üzeme, Forgácslejtős januárban és februárban túlteljesítette tervét, de a 4—5 százalékos többtermelés nem pótolta a margittárói üzem lemaradását, ahol az első két hónapban még 90 százalékos eredményt sem értek el. Márciusban a vállalat legnagyobb teljesítménye is csak 92.2 százalékra emelkedett, de legtöbbször ezen alul volt. Március 30-ra havi tervét mindössze 89.2 százalékra teljesítette. Nem megszokott dolog ez a zagyvái vállalatnál s a becsületes bányászok szegyeiik is magukat az ilyen eredményekért. Ók is szeretnének az elsők között tartóm s a terven felülj kitermelt szénmennyiséggel méltóképpen készülni pártunk 111. kongresz- szusára. Ezért folyik a küzdelem — de csak a bányák mélyén. A bányászok örömmel tettek vállalást a kongresszus tiszteletére: A margittárói üzemnél 19 csapat csatlakozott az egycsillés-moz- galomhoz, 14 pedig a szénminőség megjavítására tett fogadalmat. A forgácsi üzemnél 9 csapat 195 tonna terven felüli szén kitermelését fogadta meg, egy csapat a terv két nappal előbb való befejezését vállalta. Egyes csapatok értek is el kiváló eredményt: a forgácsi lejtaknában BaUta Antal a -vállait 40 tonna terven felüli szén helyett 24-ig 78 tonnát termelt. Hasonlóan Kupka Ferenc csapata 20 tonnát vállalt és 24-ig közel 70 tonnát termelt ki. A margittárói üzemben is említésre méltó eredményt ért el ifj. Bohács Pál, aki sportbrigádjával több mint 200 tonna szenet termelt terven felül. Tehát az akarat és lelkesedés fűti a becsületes bányászokat a nagyobb termelési eredmények elérésére. Ez annál is érthetőbb, mivel az új bérezés bevezetése óta jelentékenyen emelkedett a kereset. A másik cél pedig az, hogy megfelelő minőségű és mennyiségű szénnel elláthassák iparunkat. Ebben a törekvésükben sok esetben gátló akadályok merülnek fel. Hiányzanak a műszaki előfeltételek. Különösen tapasztalható ez a margittárói üzemnél. Bár elismert az a tény, hogy a műszaki vezetőkön kívülálló okok is megnehezítik a bányászok tervteljesítését. De helyes műszaki intézkedéssel, szakszerű irányítással ezekét az akadályokat csökkenteni lehetne. A műszaki vezetők azonban nem csökkentik ezeket a gátló körülményeket. Nem látják el például kellő mennyiségű üres csillével a csapatokat. A négyes számú lejteknában Hegedűs Mihály csapatának egyik tagja elkeseredetten mondotta: „Ha folyamatosan biztosítanának részünkre ürescsillét, akkor naponta 30 csillével több szenet is termelnénk.” Erről tudomása van az üzemvezetőségnek is, de véleményük szerint Hegedűs Mihály csapata naponta „csak” 20 csillével termelne többet ha ürescsillét kapna. Nem kétséges, hogy a 24 főből álló Hege- düs-csapat az általuk meghatározott szénmennyiséget kitermeli, ha ebben az üzemvezetőség támogatja őket. Bátran csatlakoztak az egyesülés-mozgalomhoz fs. S a lehetőségeket kihasználva március 20-ig 250 tonna terven felüli szenet termeltek a népgazdaságnak. Kérésüket szinte minden nap hangoztatják az üzemvezetőség és az aknászok előtt, de eddig eredménytelenül- Még- csak ígéretet sem kaptak panaszuk orvoslására. Hasonló körülmények gátolják az ötös lejtakna II. sikló 3—4 felezőosztályán a termelést. Az ott dolgozó csapat részére nem biztosítottak megfelelő levegőt sem. így a bányászokat fejfájás kínozta. Többször arra kényszerültek, hogy munkahelyüket elhagyva kijöjjenek a friss levegőre. 8—9 napig így kínlódtak, nap mint nap jelentve az aknászoknak, az üzemvezetőségnek munkahe lyük állapotát, a rossz levegő hatását. Intézkedés mégsem történt. Pedig a bajon könnyen le hetett volna segíteni. Szinte perceken belül. A szellőztetöbe rendezés ott állt kihasználatla nul. S a megfelelő levegő biztosítása csak azon múlott, hogy az aknászok bekapcsoltassák a szellőztetőt. A legnagyobb mértékű tunyaság, közömbösség itt mutatkozott meg. A vállalat versenyfelelősének kellett közbe szólni, hogy egy motor bekap csolásával a csapat teljesítmé nye emelkedhessen és megfelelő légkörben végezhesse munkáját Az üzemvezetőség, az akná szók figyelme még a napiren den megismétlődő akadályokról is elterelődik. Nem igyekeznek szokat felszámolni. Pedig egykét kicsinek látszó hiba is káros hatást gyakorol egy-egy üzemrész termelésére. Előfordult a négyes számú lejtaknán, hogy egy szénnel megrakott csille kiszállítása közben tíz esetben állt meg a szállítópálya. Miért van ez így? Csupán azért, mert a lejtakna előtt a szénné megrakott csillék rendszeresen leesnek. A vasút megcsinálta- tása helyett az üzemvezetőség inkább két dolgozót osztott be oda, akik a leesett csilléket nagy erőfeszítéssel visszahelye zik a sínre. A bányaművelés is sok köve telni valót hagy maga után a margittárói üzemnél. Az üzem- vezetőség, a középkáderek még azt sem ellenőrzik, hogy egy vágatot, alanközlét a kitűzött irányban művelik-e a bánya szók. A hetes lejtakna egyik alapközle műveleteinél eltértek az iránytól és ezen úgy igyekez tek segíteni, hogy a kiindulási! helytől a rendes irányba át-: ácsolták hosszú fákkal — de elég helytelenül és ritkán ■ az alapköziét. így az alapközle: elég szélessé vált. Biztosító ácsolatot nem raktak, a vastag: kőréteg pedig olyan nyomást: gyakorolt, hogy egy időre az| alapközle művelését beszüntette. így 8—10 vagon szén helyett mindössze 10 csille szer került a felszínre. Az üzemveze tőséget Kovács Gyula aknász de a vállalat termelési osztály- vezetője is figyelmeztette arra. hogy az alapközle átácsolásr nem elegendő. Az okos szó, a jószándékú figyelmeztetés, ta-j nácsadás azonban hiábavaló: volt. Az üzemvezetőség nem veszi figyelembe a dolgozók javaslatait. Ezek a körülmények akadályozzák a vállalat tervteljesíté-i sét, a dolgozók ugyanazok.: akik múlt évben voltak, ugyanolyan lendületesen végzik munkájukat, de kötelességük telje sítésében nem találják meg i műszakiak támogatását. Pedig pártunk III. kongresszusa tiszteletére ők is vállaltak szocialista kötelezettséget. Megfogadták: a januárban és februárban szerzett adósságot — amely 3.322 tonnát tett ki — április 30-ra letörlesztik. Az Ígéret szépvolt, de az üzem eddigi termelése más képet mutat, mert március 29-ig újabb 878 tonna adósságot szereztek. A vállalt kötelezettség teljesítése, ezenkívül dolgozó népünk is azt követeli a margit tárói üzemvezetőségtől, hogy az üzem területén lévő hiányosságokat haladéktalanul számolják fel. Helyes műszaki intézkedésekkel, magasabb színvonalú irányítással nyújtsanak segítséget a bányászok termelésében felmerülő akadályok leküzdéséhez. Szakítva a közömbösség gél. teremtsenek szoros kapcso latot a dolgozókkal. Vegyék észre, figyeljenek fel a helyes javaslatokra és azokat alkal-! mázzák. Tervük teljesítéséért az adósság törlesztéséért harcolva segítsék a kongresszusi verseny győzelemre vitelét. Nyílt levél as adóról Andrásik István, Nógrád Kedves István gazda! A bányák versenyének nyilvánosságáról A PARTUNK III. kongresszusára való készülés a nógrádi szénmedence bányászait is fokozottabb harcra késztette. Az utóbbi hónapok során sokat fejlődött a versenymozgalom. Több mint 10.300 dolgozó csatlakozott a mozgalomhoz és 9.037 fő pedig szocialista kötelezettséget vállalt. A nógrádi szénmedencében született egyesülés-mozgalom is egyre jobban terebélyesedik, nemcsak megyénk területén, de a többi szén- bányászati trösztöknél is. Bányászaink túlnyomó része magáévá tette az egycsillcs-moz- galmat. Ennek eredménye nyomán a Szénbányászati Tröszt — a munkaszüneti napokat igény- bevéve — március 31-én délután befejezte első negyedéves tervét. Az egyes vállalatok már előbb jelentették győzelmüket. A mát- ranováki, mizserfai, rónai, mén- kesi és a tíribesi bányászok többnapos előnyt szereztek első- negyedévi kötelezettségük végrehajtásában. A kiváló eredmények elérését, elősegítette a fizikai és műszaki dolgozók szoros kapcsolata, a párt- és szakszervezet tevékeny munkája. A kongresszusi verseny már a megszervezésnél is eltért az előzőektől. A csapat- vezetők felkeresték versenytársukat a munkahelyeken és ott hívták ki egymást szocialista vetélkedésre. A műszaki dolgozók nagyrésze pedig vállalásukat a termelés feltételeinek biztosítására irányították. Az egyesiüés- mozgalom kezdeményezői megbeszélték az elért eredményeket, ezenkívül a déli-üzemeket — ahol az egycsillés-mozgalom nem kielégítően fejlődött — meglátogatva lent a bányában segítséget nyújtottak, feltárták a hiányosságokat, azok kijavításainak módjait is meghatározták. A csapatvezetőknek elmondották miképpen mozgósítsák versenyre a csapat többi tagjait A Z ÉLÉRT eredményekkel nem elégedhetünk meg, különösen sok a javítanivaló a versenynyilvánosság terén. A helyes szervezés után, ha nem értékeljük rendszeresen a csapatok által elért teljesítményeket, a felajánlások teljesítését, fennáll sz a veszély, hogy a verseny ellaposodik. Legfontosabb feladatunk a legszélesebb nyilvánosság biztosílása. A dolgozók lássák minden nap: tervüket, vállalásukat hogyan teljesítik. Ezt a műszaki dolgozóknak is rendszeresen értékelni kell, mert ezáltal látják, melyik csapatnak, milyen segítséget kell adni a felvetődő műszaki hiányosság megszüntetése érdekében. Ezenkívül kötelességük a verseny eredményéről a szak- szervezeti bizalmiakat is tájékoztatni. A KONGRESSZUSI verseny nyilvánosságának biztosítása terén értünk el eredményeket. A legtöbb üzemben a versenytáblákat átfestették és azokra állandóan friss eredményeket írnak ki. De kevés gondot fordítanak a lakótelepeken elhelyezett versenytáblákra. Pedig az is nagyíontosságú. Különösen elrettentő ez a helyzet Nagybá- tonyban, ahol a vasútállomáson elhelyezett versenytáblát még mindig az 1953 novemberi eredmények „díszítik”. Berecz elvtárs, a nagybátonyi ÜB elnökének figyelmét már több esetben felhívtuk, ennek ellenére ezt a hiányosságot még a mai napig sem pótolta. Elhanyagolják a fa luban elhelyezett versenytáblát is. A nagybátonyi szakszervezeti funkcionáriusok követhetnék a mizserfai példát, ahol a szak szervezeti bizalmiak mindjobban kiveszik részüket a verseny eredményeinek ismertetéséből. A verseny egyik 'endítője a kultúragitáció. Ezen a téren a múlt év első felében komoly eredményeket ■ értünk el, kultűrcso- portjaink, . zenekaraink látogatták az üzemeket, népszerűsítették a jó eredményt elérőket és bírálták a lemaradókat. Ez a munka azonban csak most kezd újra kibontakozni. Ezért nem kis mértékben felelős a területi bizottság is, mert nem tettünk határozott intézkedést a kultúragitáció fejlesztéséért. A köny nyebb megoldást választottuk. Azt igyekeztünk magyarázni, hogy a kultúrcsoportokat és £ zenekarokat hidegben nem lehel szerepeltetni. A hiányosságok mellett is azonban egyes területeken helyesen foglalkoznak a kultúr- agitációval. A mizserfai moziban rendszeresen népszerűsítik a jó eredményt elérő dolgozókat, kul- túrcsoportjaink közül pedig jó munkát fejt ki a szorospataki, és a Somlyói, a zenekarok közül a nagybátonyi. mátraszelei és a nemti úttörőzenekar tevékenykedik a verseny fokozása érdekében. De joggal kérdezhetjük, hol vannak a többi kuitúrcsopor- tok és zenekarok? AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK és kultúrotthon igazgató elvtársak tekintsék a legsürgősebb feladatuknak a kultúrcso- portok mozgósítását, ezzel is segítsék elő a vállalt kötelezettségek maradéktalan teljesítését. Az üzemi bizottság elnökei pedig teljesítsék állandó feladatukat, valósítsák meg az élő, eleven versenyagitációt. Rendszeresen foglalkozzanak a csoportbizalmiakkal, ellenőrizzék, hogyan foglalkoznak a -soportjuk- ba tartozókkal, az eredményeket milyen mértékben tudatosítják, mit tesznek annak érdekében, hogy elnyerjük a kongresszusi versenyzászlót. Kürti Sándor, a bányászszakszervezet terü!eti bizottságának elnöke. Intézkedései a szénminőség javításáért Megyénk dolgozói, különösen a salgótarjáni fűtőház mozdonyvezetői és fűtői sokat bosszankodtak a tél folyamán a szén gyenge minősége miatt. Ezen a téren már van ugyan javulás, de még mindig nem kielégítő, s a fűtőház dolgozói a legtöbb szenet szállító bányászokhoz, a nógrádiakhoz^ fordultak azzal a kéréssel hogy javítsák meg a szén minőségét. A Nógrádi Szénbányászati Tröszt műszaki vezetősége előzőleg már egy sor intézkedést hozott a szén minőségének a megjavítására. Mintegy 10—15 százalékkal emelték a szénosztályozó palaválogatóinak létszámát és szigorúan megtiltották a válogatók más helyen való alkalmazását. Márciusban befejezték a szénosztályozók munkálnak felülvizsgálását és a vizsgálat alapján korszerűsítették a berendezéseket. Ezenkívül a Mizserfai Szénbányák Vállalat Pálhegy I.. a tőkés és a szur- doki lejtősaknákban feltárják a jóminőségű felső széntelepeket. A Tőkés-lejtaknán már szénben végzik a feltárást. A Pálhegy I. lejtősaknában pedig a közeli napikban ér szénre a felíáróvágat. A tröszt rendelkezésére a szenelőcsapatok már a munkahelyen elvégzik a szén előválogatását. Gyakori panasza volt a szénfogyasztóknak, hogy sáros és vizes szenet kapnak. Ezen is segítenek. A vizes bányákban — mint Salgóbányán, Mizserfán — a munkahelyeken rakodó lemezeket helyeznek el, hogy a víz és a sár a szénnel együtt ne kerülhessen a csillékbe. A nógrádi bányászok célul tűzték: a tröszt intézkedéseinek szigorú betartásával néhány hónap alatt 100—150 kalóriával növelik a szén fűtő- értékét, Mi tagadás, úgy ismertem meg Ont, mint az alkotmányos állampolgári kötelességek tisztelőjét, végrehajtóját. Élenjár a tavaszi munkákban, a begyűjtésben, teljesitette az első negyedévi adófizetési tervét is. Emlékszik rá (?) azt kérdeztem: „miért fizeti pontosan az adót". Azt felelte: „Jobb azon túlesni, nem háborgat érte a tanács. Meg adót nemcsak most, hanem a múltban is kellett fizetni. Akkor is pontosan fizettem.“ Ez a felelete úgy hangzott, mint akinek minden mindegy. Ez nem jól van így. Hisz a „kellett“ szó célja között ég és föld különbség van. Erről viszont ön nem akart nyilat kozni, nehogy megsértse a községbe rekedt és a múlt reakciós eszméit híven őrző „művelt polgárokat“ — nem akart szálka lenni azok szemében. A múltban vájjon mi történt azzal a pénzzel, amit ön adó címén befizetett? Horthy fegyvereket gyártatott és börtönöket építtetett az összegeken — az ön pénzén is. Ma más a helyzet. Ipari termelésünk állandó növekedése, a termelékenység állandó emelkedése lehetővé teszi, hogy beruházásaink pénzügyi szükségleteit túlnyomó részben a vállalatok bevételei fedezzék. Emellett azonban állami bevételeink másik legfőbb forrása az adó. S mire használjuk fel többek között ezt az összeget Bizonyára hallott már arról, hogy az 1954. évi terv biztosítja a mezőgazdaság fejlődésének anyagi feltételeit. A terv szerint a közvetlen mezőgazdasági beruházásokra több mint három és negyedmilliárd forintot irányozunk elő, az összes beruházások 24 százalékát. Meg aztán az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok megsegítése érdekében még ez évben 12.500 darab fogatosekét, 1600 darab fogatos vetőgépet, 9000 lókapát, 12.000 boronát, 3000 szecskavágót, 3800 répavágót, 10.000 darab kézi kukorica- morzsolót, 15.000 darab kézihajtású darálót, 14.000 darab háti permetezőgépet kell gyártanunk. Amint látja, így ölt testet az a pénz, amit adó címén befizet az állam pénztárába. Ha már a példáknál tartunk, mondjuk meg azt is, hogy a községben 120.000 forintos beruházással egy 500 személyes kultvrház épül. Ehhez a pénz talán az égből pottyan a földre? Nem, ilyen csodáról még nem hallott ön sem, pedig már 74 éves. A beruházási összegben ott foglal helyet az ön által befizetett adó bizonyos része is. Tehát így állunk a „kellett“ szó közötti különbségekkel. Az adófizetés minden állampolgár kötelessége, becsületbeli ügye, de ezen túlmenően minden adófizető dolgozónak egyéni érdeke is, mert ezzel is hatékonyan tudja támogatni a nép anyagi, s kulturális szükségleteinek legmagasabb kielégítését elősegítő népgazdasági terv teljesítését. ön a pontos adófizetéssel tehát közvetve utat, iskolát, kultúrházat épít, kutat fúr, mezőgazdasági szerszámokat gyárt, egyszóval: hozzájárul ahhoz, hogy a falu felemelkedjen korábbi elmaradottságából. Aki népét, hazáját igazán szereti, az nem fog az adókötelességekről megfeledkezni, nem fogja megkísérelni az állammal szemben fennálló tartozását halogatni, nem fog alkudozni, mert tisztán áll előtte, hogy mindez végső fokon dolgozótársainak megkárosítása. Ne felejtse el: eleget tenni az állam kérésének, tisztes kötelesség, az előirányzatot túlteljesíteni pedig dicsőség. Ezért járnak élen az adófizetésben még: Burik Ferenc, Dudori Pál, Rotter Mihály és a többiek. Hogy vannak még alkudo- zók? Vannak, méghozzá nem is kisszámmal. Ifj. Andrásik Pál 12 holdas, Bajnóger Mihály 11 holdas, Gyurica Pál 10 holdas középparasztok bizony arra várnak, hogy az állam újra csökkentse az adót. Az állam már megtette kötelességét, lényegesen csökkentette az adót. Most már e középparasztokon is a sor, hogy ők is adják meg az államnak, amit kér. Az adófizetés teljesítéséhez meg van minden anyagi feltételük... Vitatkoztunk a sajtóról is. A válaszom erre csak annyi, hogy a nép sajtójának a beszéde érdes, kemény, szókimondó. Érvekkel küzd azzal, akivel érdemes, de nem pazarolja az érveket arra, akire nem érdemes, hanem leálcázza. Vitatkozik és üt aszerint, ki mit érdemel. A nép lapja tehát a tömegek szemével alulról vizsgálja, értékeli és bírálja az életet. Ügy gondolom — hogy e levéllel én is teljesítettem „adósságomat Üdvözlettel: L. L. ®°0°oooűooooooooooaooooooooooooooooe Ötszörösére növekedik a várost ellátó kertészetek területe Nógrád megyében az elmúlt években alig 2900 holdon termeltek zöldségfélét. A piacra kerülő zöldség jelentős részét más megyékből kaptuk. A szállítási nehézségek miatt így gyakran csak fonnyadt gyenge minőségű zöldségféléket vásárolhattak a dolgozók. Különösen sokat bosszankodtak a salgótarjáni háziasszonyok, mikor a piacon nem jutottak friss áruhoz. Idén már más lesz a helyzet. Üj kertészetek létesítésével több mint ötszörösére növelték a várost ellátó kertészetek területét. Április vége felé már innen kerül a piacra az első új hagyma, spenót, saláta szállítmány. A megye két városának, Salgótarjánnak ér Balassagyarmatnak jó zöldségellátását szolgálja majd a Diós- jenőn újonnan alakult kertészeti termelőszövetkezet 45 holdas gazdasága. A zöldségellátás megjavítására idén mintegy 500 holddal növelték a kertészetek területét a nógrádi dolgozó parasztok és termelőszövetkezetek. A helyi vizek: Ipoly, Zagyva, Galga, Dobroda, Tarján és Szu- hapatak, valamint a bánki és diósjenői tó vizének felhasználásával megkétszerezik az öntözött kertészetek területét. Ez azt jelenti, hogy ezek a gazdaságok egy-egy holdon másfélszer annyi zöldségfélét termelhetnek, mint az öntözés előtt. A megye éghajlati és talajszerkezeti viszonyait fi- gyelembevéve idén fokozott mértékben termelnek korai zöldborsót, fejeskáposztát és újborgonyát. így az elmúlt évhez viszonyítva ebben az évben 387 helyett 654 hold korai borsó termelésére kötöttek szerződést az egyéni gazdák és tsz-ek. Hugyag, Örhalom, Dej- tár, Érsekvadkert homokos területein idén több mint két- szerannyi újburgonyát termelnek, mint tavaly. Az Ipoly- menti középkötött, mélyenfek- vő talajt a téli fejeskáposzta szereti. Ezen a vidéken 600 holdon termelnek káposztát, amiből a megye szükségletén felül bőven jut még az ország más vidékeire, sőt exportra is.
