Szabad Nógrád. 1954. március (10. évfolyam. 17-25. szám)
1954-03-17 / 21. szám
1954 március 17. SZABAD \ÓGR í D 3 Rados Sándor meg a verseny A napsugár végigtapogatta a hóiétól nehezen pihegö szánkót. Először félve, csak itt-ott engedte ki sugarait a nap a tovasuhanó felhők mögül, de aztán magára maradt az égbolt kék végtelenjében és pótolva mulasztását duplán küldte a meleget. A föld meg pihegett, mint az aléltságból ébredő ember, sűrű párát bocsátva magából. Ébredt a iflvasz... Rados Sándor a kapufélfának támaszkodva mozdulatlanul figyelte az ébredést. Bensejében vihar dúlt. Úgy érezte, valami szétfeszíti mellét. Szerette volna átnyafábolni az egész hat holdját. Had szikkadjon, száradjon, hogy már ráállhasson ekével, meg a vetőmaggal. Aztán neki, had menjen. Felkapta a gömbölyű nagy fejét. Rövidrenyírt szürkés haján táncolt a napsugár. Bozontos szemöldöke alól sűrű tekintettel kutatta a tovahúzó vadlibákat. Olyan volt, mint a kötöfékre húzott vadló. Menne. de. nem tud. Nagyot szippantott a tavaszból, mintha ezzel megkönnyebbülne. Megmozdult és lassú léptekkel cammogott takaros udvarán át a nagy fészer felé. Újból, kitudja már hányadszor végignézte a gépeket. Az olajtól feketén csillogtak, a tengelyekről vastagon ágaskodott a kenőcs. ..Ezekkel mór csak dolgozni lehel" — ült agyában a gondolat. Majd bekukkantott a kamrába, újból vé- gigmustráta a vetőmagot, aztán az istálló felé vette az útját. Megállt az ajtóban és nézte a kipihent ökröket. „Megyünk már nern soká”— morogta feléjük és egy marék takarmányt dobott elé^ jük. Aztán eléráncigálta a fészer alól a biciklit és bekiáltott a konyhára. — Kimegyek egy kicsitI Felesége a lányára nézett, aztán tovább zörgött a szátván. szőtte a törölközőnek valót. Tudták már ők, hogy az öreg a határba megy. Rados meg lassan gurult át a falun, kerülgetve a tócsákat, ki egész a földekre, ameddig csak mehetett a kerék. Ott aztán ledöntötte a biciklit. Hosszú lépéseket vett, egész a legmagasabb pontig, csak ott állapodott meg. nyaldosta őt a tavaszi szél. Neki feszítette a mellét és csak szívta magába...?, ...t&W&gh .Felvett, egy marék földet és nyomkodta. A víztől még nehéz volt. „Ko egy hét múlva ...” — járt agyában a gondolat és tekintete az eget kémlelte. Keményre gyúrta kezében a földet. Megnyugodott. Most igazán otthon érezte ma gát. Messze kalandozott tekintete a határban. A dűlőkben itt-ott emberek mozogtak fekete ponttá zsugorodva. Elmosolyodott. „Azoknak is mehetnékjük van" — morogta. ★ Még február elején volt, egy fagyos téli estén. Ott nyüzsögtek több, mint háromszázan a tíloziteremben. A tanács hívta meg őket, gazdagyűlésre. Elmentek. Hisz a télben jobban futja az idő. Rados csendesen meghúzta magát a léces széken és figyelt. Csak a szeme árulta el. hogy a tanácstitkár kedvére beszél. Gondolatban még meg is dicsérte: „Helyén való esze van... Érti a falu dolgát, mintha maga is a földel túrná”. Mert tudta azt Rados mind, amiről beszélt a titkár, de jól esett neki hallani mástól is. Ki ne tudná már, aki a földdel bánik, hogy mire beáll az idő a magnak is készen kell lenni, meg a szerszámokat is rendbe kell tenni. ..Hát hogy a trágyát meg kell becsülni!?“ Még el is mosolyodon, a vállát meg-megmozgatta. De aztán ráncba szaladt a homloka: „Ni csak az ördög fiát. .. I Milyen keményen pattog ...” Bosszúság fogta el, mert a titkár szószerint igy oktatta őket: — Ne feledkezzen meg senki. hogy az adott kedvezmények után kötelesség is van. Rendezze mindenki a beadást, meg az adófizetést becsülettel... Végigsimitotta a fejét, aztán várt: „No erre ugyan mi lesz a válasz?” Nem sokáig kérették magukat. Megindult a beszéd, mint a tavaszi áradat. Először a ,,tekintélyesebbek” álltak elő a szóval: fiatalabb Nagy Pista, Kaba Andris, Holmann György. Paulicsek Jani, Záhorszki Gábor, aztán még vagy negyvenen: mind arra fogadkozott. hogy időre teljesítik a mezőgazdasági munkát, de azt aztán minőségben A beadást is, és az adóval sem maradnak el. Aztán a kongresszusra egvmást hívogatták, hogv versenyezzenek. Rados Sándor csak ült és figyelt. Agyában cikáztak a gondolatok. számbavette az egyik szomszédját, a másikat is, de aztán elvetette a gondolatot, az egyiknek, lova van, a másiknak meg a földje több „Nem versenyezek” — hessegette magától a gondolatot, az egész gyűlésen nem szólt egy mukkot sem. Csak a száját húzta el néha-néha. De mikor este lefeküdt, ott pattogtak agyában a szavak: „verseny. verseny.. ” A falnak fordult és elaludt. * Érsekvadkert a gazdagyülés után igen csak megkeveredelt. Olyan volt, mint a megbolygatott hangyaboly. A párosverseny- zök száma elérte a százharmincat, az egyéni versenyzőknél meg ötszázon felül is lett. Ment a faluba a hír, mint a tavaszi szél: ez már annyit tett, az meg annyit. Az eredmény sem maradt annyiban. Csak sertésből beadtak 4799 kilót, marhából 606 kilót, tojásból százöivennyolcat, baromfiból meg 595 kilót. Országosan is híre ment, hogy iparkodnak a trágyakihordással, vetőmagcserével, meg a többi tavaszi felkészüléssel. Rados Sándor csak hallgatott, figyelte, hogy kavarog a falu. Egyik nap aztán kilökte a hízót az ólból és beadta, egész évre. Aztán a marhára társult, azt is letudta egész esztendőre. Az asz- szony meg á baromfit, meg a tojást szedte össze és vitte a begyűjtőbe ezt is januártól decemberig. Egyszer aztán ott tátja nevét a versenytáblán, ott is az élen nagy fehér betűkkel. „No. most versenyezzetek” — morogta hetykén. Ezután már mind kevesebbet lehetett látni öt a faluban. Egész nap a fészer alatt faricskált, ko- pácsolt. A szerszámok meg fé- nyesedtek, megújultak. Aztán a vetnivalót forgatta egyik zsákból a másikba. Tisztítgatta, babusgatta. mint a pólyást. Gondosan gyűjtögette a trágyát és napjában egyet-kettőt fordult vele. Megvásárolta a műtrágyát, a gá- licot. meg mindent, ami ilyentájt kell a gazdaembernek. Mire elkészült, ráköszöntött a tavasz első ébredése. Ö meg ment volna minden porcikájával, mert Rados Sándor soha nem fog elmaradni. De hát az idő ... * Estébe hajlott a délután. A nyugvó nap piros palástot öltött és ráülepedett a távolban kéklő hegy ormára. A vadlibák is lustán húztak a kiöntés felé. Rados lassú léptekkel megindult hazafelé maga mellett tolva a biciklit. A falu közepén járt. amikor a mozi hangos beszélője hirdette, hogy az idő jóra fordul, és készüljön mindenki a munkára. Aztán neveket sorolt, azokét. akik már készen állnak. Megállt, hallgatta. Az ö nevét nem mondták. Csendesen mosolygott és dörmögött: „Várjatok csak, végén csattan az ostor .. A kongresszusi verseny hőse: Band ii r Mihály kézi formázó Bandur Mihály kétszeres sztahanovista kéziformázó. a Salgótarjáni Vasöntöde- és Tűzhelygyár dolgozója a termelés frontján elért eredményeivel megyénk területén, de az ország vasmunkásai között is ismertté vált. Vállalt kö- te'ezcttségénel minden esetben eleget tett. Munkatársai is úgy ismerik, mint aki valón- váltja az adóit szavát, s eddig nem is csalatkoztak benne. Most is kemény küzdelmet folytat. hogy Pártunk III. kongresszusa tiszteletére tett vái'iiáíának eleget tegyen, amely szerint 1957 évből félévi tervét teljesíti, ezenkívül Daku Mihály kisegítő dolgozót április' 1 -re szakmunkássá neveli. Március 11 én, csütörtökön reggel a műszak megkezdése előtt egy negyedórával már a munkahelyén vizsgálgafta az öntödei keretforma- szekrényekel. Két munkatársa, a Béke-brigád tagjai szintén ott tevékenykedtek. Minden mií- szakkezdés előtt, de különösen ezen a reggelen alapos vizsgálat alá vették munkaeszközeiket. Nem alaptalanul. Ezen a napon készítettek a Budapesti Villamos- és Kábelgyár részére • három darab motorpajzsot, az Egyesü't Izzónak F. G. 13—14-—15-ös számú fejőgépalkatrészeket és egyéb fontos gépi alkatrészeket. Vizsgálat közben Bandur elvtárs munkatársai részére meghatározta a tennivalókat. A jó munkaszervezés biztosítja a folyamatos munkát, s ennek eredményeképpen a Béke-brigád eredményeit napról napra emelni tudja. Bandur elvtárs azonban nemcsak saját munkájával törődi''. Figyelemmel kiséri a többi öntők munkáját is. Ekkor éppen azon bosszankodott, hogy az általa patronált DISZ-brigád — amelynek tagjai az 512—51 -es villanymotorpaj- zsok öntésén dolgoztak, munkájukban mintegy 20 százalékos selejt volt. Gondolkodott Bandur elvtárs: vájjon mi idézheti elő a selejtet? ... Ellenőrizte a DISZ-brigád munkáját, megvizsgálta a leöntött anyagot. Csakhamar megállapította a hibát, az ifjúmunkásokhoz lépett, s közölte velük: _ Azért van olyan sok selejt munkátokban, mert a homokformák peremét csak pár szál drót tartja össze, a hő következtében ez a néhány szál drót elhajlik és maga a forma is eldeformálódik. Így az öntvényeknél falerö-eltérések keletkeznek. Ezen úgy kell javítani, hogy a formák peremében több szegei helyezünk el. Ezzel a forma erősödik, s megvédjük az eldeformáió- d ás tói. Az ifjúmunkások megfogadták a sztahanovista kéziformázó tanácsát és a hibát kiküszöbölve mintegy 90'százalékka! csökkentették selejtjüket. Bandur elvtárs két munkatársa közben erős munkát végzett a motorpajzsok készítésénél. Arra gondolt, hogyan tehetné munkájukat köny- nyebbé és az általuk készített pajzsok minőségét miképpen javíthatná meg. Megállt, gondolkodott, tekintete a leöntött pajzsokon, formákon és a mintán járt. A rövid gondolkodási idő nem veszett kárba. A formák elhelyezésén {cell változtatni — döntött magában, amelyet azonnal közölt brigádja két tagjával. Bandur elvtárs újított, amelynek alapján a motorpajzsöntésnái \ formákat megfordítva helyezték el és így a nyitott szekrényben elhelyezett öt mag láthatóvá vált. Ez az újítás azért is jelentős, mert idáig a szekrények elhelyezése és emelése négy embert veit igénybe, s ezt most már két ember végezheti. Csökkentette a selejtet, mert a magok elhelyezését, a forma betéteiét jobban tudjak ellenőrizni, ezenkívül a termelés is emelkedett. Eddig két motorpajzsot öntöttek le egv nap alatt, az új módszerrel ezt a számot négyre emelték. Nem az első újítása ez Bandur elvtársnak, s munkatársait is arra neveli, hogy hasonlóan segítsék elő a munka könnyebbétételét. A munkatársaival való helyes foglalkozás eredménye, hogy eddig már három sztahanovistát nevelt, a negyedik, Vejvár Ferenc teljesítménye is megközelíti már a sztahanovista szintet. A vasipari tanulókkal is rendszeresen foglalkozik, patronálást vállalt fölöttük. Büszkeség tölti el. mikor ezt mondja: „Kecskés Béla vasipari tanuló is az én tanítványom. Résztvett a „Szakma legfőbb tanulója” elmért folyó országos versenyben Vácott, ahol 20S tanuló közül a második helyezési érte el.” Bandur elvtárs régóta dolgozik már ebben ** a szakmában, 32 éve annak, hogy az első öntést elvégezte. Az azóta eltelt időkben szerzett szakmai tudásával, tapasztalataival nagy segítséget nyújt az öntöde valamennyi dolgozójának. Munkáját csak a felszabadulás után értékelték. Azóta sztahanovista oklevelet két sztahanovista jelvényt és a „kohó- és gépipar kiváló dolgozója” jelvényt érdemelte ki. A kitüntetéseit büszkén viselheti: március 11-én már 1957 május 31-t tervét teljesítette és így napról napra közelebb áll ahhoz, hogy pártunk III. kongresszusának tiszteletére tett vállalásának eleget tegyen. Kpül», szépülő megyénk a Megkezdték a szántóföldi munkát magyarnándori állami gazdaságban Megyénk iskolahálózatának bővítésére 1954-ben 5 és fél millió forintot fordítanak. Iskolát építenek többek között Sóshartyánban, Nagyorosziban. Szendehelyen, lpolytarnócon, Szandált és Rimócon. A nagyoroszi 5 tantermes iskolára — amelynek építése már megindult — 527.000 forintot fordítanak. * Nógrádmegyében az egészségügyi viszonyok megjavítására ez évben több m'nt 4 millió forint áll a tanács rendelkezésére. Ebből az összegből építenek a nyár folyamán Salgótarjánban egy 64 férőhelyes csecsemőotthont. A kis- terenyei 44 férőhelyes bölcsődére 700.000 forintot fordít a tanács. Pásztó szintén egy bölcsődét kap még ebben az esztendőben. * Több község dolgozó parasztjai azzal a panasszal fordullak a megyei tanácshoz, hogy az állattenyésztés fejlesztésének egyik akadálya, hogy a község határában nincsenek kutak. Az állatokat itatáshoz több kilométerre kell hajtani és ez kihatással van a tehenek tejhozamának emelésére. A dolgozó parasztok sérelme jogos. Ezért a megyei tanács ez évben 10 legelőkutat létesít, így Pásztón, Bujákon, Szarvasgedén, Csecsén valamint Tar, Magyar- nándor, Tolmács, Nőtincs és Kisecset községek határában. A kutak építését rövidesen megkezdik. A tél folyamán megtrágyázott meredek lejtőn megkezdték fogaterővel a szántást. Igy a trágyának elegendő idő áll rendelkezésére a vetésidőig az elkorhadásához. A kora tavaszi simítózással megakadályozzák az összegyűjtött téli csapadék elpárolgását, elősegítik a gyomok kelését, amelyet a következő talajmunkával megsemmisítenek, rögmentes vetöágyat készítenek elő a korai vetésű növények alá. Megkezdődön a tavaszi munka A megyei tanács mezőgazdasági osztálya jelenti: A kedvező időjárás következtében megindult megyénkben is a szántás-vetési munka, az őszi gabonavetések tavaszi ápolása. A dejtári József Attila 60. a kőhalmi Április 4. 2.5 holdon végezték el az őszi gabonavetések Je i trágyázás át. A Jsz-ek példáját követik az egyénileg dolgozó parasztok is. Ludányhalászi községben a dolgozó parasztok megkezdték a szántási munkát. Héhalom község dolgozó parasztjai 12 holdon végezték el az ősziek fejtrágyázását. Narancs- kesziben Gyalog Jiizsef 6,5, Gyalog János 7 holdas dolgozó paraszt 800—800 négyszögöl tavaszbúzát vetett el március 15-ig. A magyarnándori állami gazdaság baromfi neveldéjében leghorni és vörös islandi tyúkokat nevelnek. A leghorni tyúkfajta a világon az első helyen áll. Jelenleg 1800-as létszámú tyúkállománnyal rendelkezik a baromfinevelde. VASSNÉ BAROMFITENYÉSZETE 1945 szeptemberében hozta haza Vass Ferenc Erdélyből Kis- terenyére feleségét és hatéves kisfiát. A kosárban a csomagok között, két fehér izlandi tyúk is volt. Vassné hozta magával. Ezek voltak elődei a mostani kender- magos, sárgástarka és ezüstszürke állatoknak, amelyek szaladgálnak Vassék udvarán. Itt a hegy alatt jó helyük volt. Van a közelben víz is. hát gyorsan elszaporodtak. Vassné kedvvel dolgozott velük, meg aztán nőtt a család, négy gyermek jött még a fiúcska mellé. Csak az ember tudott dolgozni a hét szájnak. S bizony Vassné nem vallotta kárát, hogy foglalkozni kezdett ezekkel az állatokkal. amelyek lassan elterjedtek a faluban. — Ha végigmegyek az utcán, majdnem minden második házban találkozom ezzel a fajtával — mondja némi büszkeséggel az asszony. Jelenleg 29 darab van belőlük. Ellenben az ősszel elérték még a 70 darabot is. 13 kilogramm tojás és ugyanennyi baromfi a Vassék beadási kötelezettsége. Jut is marad is. A baromfi nemcsak nemzetgazdasági szempontból fontos. Rendkívüli szaporodása és gyors fejlődése miatt a legrövidebb idő alatt értékes termékeket, tojást, húst, stb biztosít. A tojás és baromfihús nagy tápértékű, szívesen fogyasztott élelmiszer. A szervezet részére szükséges tápanyagokat, Ízletes, könnyen emészthető formában tartalmazza. A tyúkok húsa az úgynevezett „íeliér- hús"-ok csoportjába tartozik, betegek és gyermekek részére különösen értékes. A tojás azonkívül iparunk egyes ágaiban nélkülözhetetlen segédanyagként is érvényesül. De mondom, nemcsak nemzetgazdasági szempontból fontos, szép jövedelmet biztosít a családnak is. Vassék például a baromfi és tojás árából vették nagyrészben az újonnan épülő házukba a szoba- és konyhabútort. Amikor egy kissé kitavaszodik, enyhül az idő, Vassné megcsinálja a kotió- fészket az istálló egyik szögletében. Rendszerint kettőt ültet egyszerre. 10 nap után aztán megnézi a tojásokat, amelyik nem vált be. kiszedi a fészekből. Egy pár nappal a kelés előtt a tojásokat langyos vízbe teszi, amelyikben csirke van mozogni kezd a víz színén. A gyengébb csibéknek aztán ö maga is segíti a kijutást a tojásból, gyengén megtörve a tojás héját. A kikelt csibéknek túrót, föttojást, vöröshagymát és nyers krumplit ad, a harmadik napra azonban már kukoricadarát és ocsut is esznek. Egy hét után aztán kiengedi őket a szabadba, hadd sütkérezzenek a napon. fürödjenek a homokban. Általában egy kotló alá 21 tojást tesznek. Vassné azonban 23, sőt 25-öt is tesz egy- egy tyúk alá. — Többel nem lehet — mondja — mert a tyúk nem bírja forgatni a tojásokat. Köny- nyen összetörnek, s csak baj van velük. Valamennyi tojást át kelt ezután mosni, mert ha az eltörött tojás rászúrad a héjra, nehezebben töri át a kiscsibe. Vagy 6—8 kotlóalj- ra számít az idén Vassné. Lesz tehát csibe bőven, mert jó tojások álm. Danyi Gá- borné egyszer 21-et vitt belőlük és 20 csibe kelt ki. Kinn a koradélutáni márciusi nap cirógatja az ébredező fákat, zöldülö füvet Enyhe szellő fodrozza a víz színét. Vassné az udvaron áll: — Pi-pi-pi — hangzik hivogatója — pi-pil Kiáltására hangos kodácsolással, szárnysuhogással telik meg az udvar. Az ólak mögül, a hegy alól, a bokrok közül repülnek, futnak elő a tyúkok. Lassan megtelik velük az udvar. Vassné gondos szeme azonban észreveszi: — Nincs még itt mind — rá is kezdi újból — pi-pi! De itt vannak már az utolsók is... — Nesztek, hogy ne gyertek hiába — mondja Vassné miközben kukoricát szór közibük. A falánk állatok egymást félrelökve mohón kapkodják a szemet. Összeszaladják az egész udvart, még a vén Kacért, a házőrző komondort sem hagyják nyugton, aki lustán elnyujtóz- kodva sütkérezett a napon. De annak nincs kedve szembeszállni velük, bár kelletlenül, de tovább áll. A tarka tömegben csupán egy hatalmas fehér tyúk őrzi még fehér izlandi ősük emlékét. Úgy látszik, erre rátarti is kissé, a többiektől féirehúzód- va nézegeti magát a víz tükrében ... (H G.)
