Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-20 / 14. szám
195'! FEBRUAR 20. 3 SZABAD AOGRA» AZ EGYCSILLES MOZGALOM KŐVETŐI: Kukueska Miklós negyvenkéttagú csapatának terven teleli csilléi Gépjavítók A balassagyarmati gépjavító vállalatnál a III. pártkongresz- szus tiszteletére a brigádok között több felajánlás született. Ezek közül is legkiemelkedőbb Gergely Miklós hegesztő felajánlása, aki versenyre hívta ki a vállalat valamennyi dolgozóját. A havi 350 százalékos teljesítmény elérését, 100 százalékos minőségi munkát vállalta. Elhatározta, hogy vasárnaponként a kisegítő brigádokkal kimegy a helyszínre és ott az erőgépek javításánál segít. Megfogadta azt is, hogy Hegyi Mihály segédmunkást munkaidő után megtanítja hegeszteni, szakmunkássá neveli. Végül pedig a téli gépjavítás befejezte után a vállalat telephelyén hegeszlőtanfolyamot rendez a gépállomások hegesztői részére. Ilyen nagyszerű felajánlása van Bartus János szerelőnek is. aki vállalta, hogy havi tervteljesítését 160 százalékra emeli, kifogástalan minőségi munka mellett. Munkamódszerét átadja dolgozótársainak. hogy azok is 100 százalékon felüli teljesítményt érjenek el. Bartus János szerelő január havi átlagszázaléka 164, keresete 1541.11 Ft. Folyik a munka a mohorai gépállomáson. A tavaszi munkákat végző gépek kijavítását 100 százalékig befejezték. A képen a* utolsó simításokat végzi az eke- és a tárcsajavító brigád. A téli gép javítási munka befejezéséért ÍV./ E|SföhS csendje még mindig hatalmában tartja a kis községet, s a még alvó dolgozók nyugalmát egy-egy kiskapu nyikorgása, egy-egy kutyavakkantás zavarja meg csak, mintha azt jelezné, hogy már közeledik a reggel. A kakas kukorékolása öt órát jelez és a felvégi kis ház konyhájában az asszony átadja a munkába induló férjének a napi élelmet tartalmazó kis tarisznyát. A konyhából a ház udvarára, majd onnan a kiskapun keresztül az utcára egy alig 40 éves. pirosarcú, mosolygós bányász lép. A hidegben mind szaporábban szedi lépteit a munkásautobusz megállója felé. Kukueska Miklós már több mint 20 esztendeje fejti a szenet. Az ilyen korai órákban már sokat gondolkodott a jelen és a múlt felett.. . Ezen a reggelen is ilyen dolgok forogtak az agyában. A felszabadulás előtt már 3 órakor kelnie kellett, hogy gyalogosan elérjen a bányához és a kis csoportokba verődött bányászok közül soha nem tudták melyiküket fogadják a bányánál azzal: „itt a munkakönyvé, munkájára nincsen szükség“. Ha ez nem is következett be, akkor az elhanyagolt munkahelyek, vágatok okoztak mindig problémát, s a gondterhelt bányászarcok „sikta-váltáskor“ arra gondoltak, vájjon feljön- nek-e még a bányából, vájjon viszontlátják-e még családjukat. Kukueska Miklós is jól tudta, hogy a bányabáróknak nem volt érdekük a biztonságos munka megteremtése, ha az egyik bányász meghalt, jött helyette a másik! Amikor meggyötörtén és fáradtan hazatért családja, szerettei közé. mi fogadta? Pislákoló petróleumos lámpa, amely szürke fényével alig hogy bevilágította a lakást — meg a szegénység. Pártunk és kormányunk felhívást intézett a bányászokhoz, hogy a tervek túlteljesítésével adjunk fbb és jobb szenet az országnak, lássuk el gyárainkat, erőműveinket, iskoláinkat és nem utolsó sorban háziasszonyainkat fűtőanyaggá!. A felhívást, mi, bányászok meg is értettük és küzdelmet folytattunk. hogy fe’adatunknak eleget tegyünk. A küzde'emhez azonban kevés támogatást kapunk. Nem biztosítják minden esetben a műszaki fettételeket. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mind a .kisterenyei lámpaházból kiadott biztonsági villanylámpák hanyag kezelése. Ugyanis amikor a lámpákat kiadják, akkor még valahogy világít, ‘de sok esetben a műszak közepén kialszik, így előfordul, hogy egv, de jobb esetben két lámpa világít a műszak végéig. Ha a dolgozók szólnak érte, csak a közömbösséget eláruló válasz hangzik rá. Helyes lenne a lámpáknak töltését rendszeresen ellenőrizni, a lámpakezelők nagyobb odaadásMa: a falu alig három éve villanyt kapott. Orvost is köny- nyebb a községbe kihívni, mert bekerültek ők is az ország vérkeringésébe, telefont is kaptak. A hajnali ébredés helyett ma későbben kelhet, a hosszú gyaloglást a párt szerető gondoskodása megszüntette, tkarus-autobuszok szállítják a szuhai bányászokat is munkahelyükre és onnan visz- sza. Amikor Kukueska Miklós a kényelmes autóbuszban helyet foglalt, tovább szőtte gondolatait. Milyen jövőt biztosíthatott volna ö fiának a Horthy-fasizmus rendszerében? Kettő között választhatott csak. Vagy túrja a földet látástól vakulásig, vagy az apja akkori sorsára jutott volna. Ez is más lett. Fia. a Laci most a Salgótarjáni Általános gimnázium másodosztályos tanulója. Diákotthonban lakik, sőt becsületes munkája után fiának már motorkerékpárt is vásárolt. A feleségét gyönyörű új varrógéppel lepte meg, mert hisz telik is a fizetésből. Keresete nem egyszer eléri a havi 4000 forintot is. A Ménkcsi Síénbánya vállalat 2-es ereszkéjének lefejtésén 42 tagú csapat, csoportos kamrafejtésen jöveszti a szenet. Ennek a 42 tagú csapatnak a vezetője Kukueska Miklós sztahanovista vájár, aki a tapasztalt bányász érzésével segít, szervez, irányít. A munkahely teljesen gépesített. Rázócsúszdák hordják 3 kaparószalagra a kitermelt szenet, míg a kaparószalagokról egy 100 méteres gumiszalag szállítja a külszínre egyenesen az ürescsillékbe, ahonnan megrakva a villamosmozdonyok már a feladóállomásra továbbítják a csapat kitermelt szenét. Amikor az ország bányászaival együtt a nógrádi hányásai végezhetnék a munkájukat, ezzel segítsék a terv túlteljesítését. Napjainkban sokat halljuk, hogy a legfőbb érték az ember, de a pócsházi üzemnél ez nem jut kifejezésre. A szeméiyközle- kedő siklót, mintegy 300 méter hosszan "vastag jégpáncél borítja. a közlekedés életveszélyes. A csillék kenetlenek, rosszak és három ember megfeszített erejét veszi igénybe, ha a munkahelyre akarjuk feltólni, de még ebből sem kapunk eleget. Egy elrettentő példaként: február 9-én a délutános műszakban, este fél 9 órakor kapták az első csillét. Tehát . megállapítható, hogy hiányoznak a műszaki feltételek. A hármas számú sikló tetején 5 csapatnak egy fúrógépe van, és egyik munkahelyről a másikra hordják az emberek. Itt is előfordulhat, hogy ,a fúrógép szárítása közben a 330 voltos áram agvonüti a dolgozót. Ezt maga Simon elvtárs, a vállalat igazgatója is elismerte febszok is arról tanácskoztak, hogy mivel készüljenek a III. pártkongresszusra, Kukueska Miklós sztahanovista csapat- vezető vájár is összehívta csapatát. Arról beszéltek, mi lehet a legszebb ajándék, amelv- lyel a III. pártkongresszust köszönteni tudják. Nem sokáig vitatkoztak és eldöntötték; a pórt szerető gondoskodását a terven felül kitermelt szénnel hálálják meg. Láias izgalom keZdődött a kongresszusi felajánlás teljesítésének első napján. Azóta Kukueska Miklós csapatvezetőt mindig ott találjuk, ahol nehézség van. Szervező készségével nemcsak szervezetté tette a csapat munkáját, hanem irányít, vezet, de bőven termel is. Példamutató magatartása a csapat valamennyi tagjára hatást gyakorolt és a csapatból egyetlenegy dolgozó sem hiányzik soha Igazolatlanul. A szovjet munkamódszerek bátor alkalmazása és a eiklusgrafikon szerinti munka azt is megkövetelte, hogy munkahelyen váltsanak és a napi 400 percet teljes egészében munkával töltsék el. Kukueska Miklósók vállalták ezt a feladatot. A munkahely ’rendszeresen el van látva faanyaggal. de a füstrevárási időt is hasznos munkával töltik el. Ilyenkor végzik el a gépek szerelését, javítási munkálatait. Ezért van az, hogy a Kukueska csapatnál, vagy egyáltalán, vagy csak nagyon ritkán fordul elő géptörés, géphibáso- dás. A természeti előnyöket, a hasznos nyomási viszonyokat kihasználva és a helyes munkaszervezéssel ma a nógrádi szénmedence egyik legkiválóbb csapateredményét érik el. Már nemcsak, hogy teljesítik a pártnak adott szavukat, hanem az egyesülés mozgalomhoz csatlakozva most már minden eddigi eredméruár 10-i bányalátogatása alkalmával. Nem lehet elsiklani a bánya dolgozóinak egészségvédelmi biztosítását célzó intézkedések hiányossága mellett sem. Az egész bánya belsejében egy elsősegélynyújtó helyiség van. amelynek az ajtaja e! van torlaszolva 3 méteres fákkal. Sorolhatnánk a fennálló hiányosságokat tovább, de egyelőre ez is elég ahhoz, hogy gz íróasztalhoz ragadt egyes műszaki vezetőink is lássák, mi az ő feladatuk. Elengedhetetlenül szükséges, hogy műszaki vezetőink gyakrabban látogassák a bányákat és velünk‘együtt vállvetve folytassák a harcot, a több és jobb szén termelése érdekében. Ha ezt megvalósítják műszaki vezetőink, s a felsorolt hiányosságokat megszüntetjük, akkor a tervteljesítésért nem kell szégyenkeznünk. Akkor nemcsak 94.5 százalékra teljesítjük a tervet, hanem jóval 100 százalékon felül. A Kisterenyei Szénbányák pócsházi üzemének dolgozói nyeiket magasan túlszárnyalják. Kukueska Miklós sztahanovista vájár és csapata januárban 2298 csillével termelt löbbet, mint előirányzott havi terve. Február 1-től 8-ig 722 csille szenet küldtek terven felül a felszínre. Február 8-a nemcsak a nógrádi bányászok életében egy jelentős állomás, hanem a Kukucs- ka-csapatnál is eredményes változást hozott. Ezen a napon indították el a medence legkiválóbb bányászai az egyesülés mozgalmat, amelyhez csatlakozott Kukueska Miklós csapata is, s az újabb eredmények eléréséért indultak harcba. Február 10-én minden eddigi eredményeiket felülmúlva, 401 csille szenet küldtek 42-en terven felül a külszínre, és a mozgalom nyolcadik napján arról adhattak számot, hogy a csapat 1514 csille szénnel adott többet a dolgozó nép államának, a kor- mánvprogramm sikeres megvalósításához. Kukueska Miklós sztahanovista vájár és csapata ma büszkén adhat számot 1954 eddigi munkájáról. Január • tol február 18-ig 4627 esi1 le szénnel teljesítették túl előirányzott tervüket, de megfogadták, hogy a párt szerető gondoskodásáért, a vidámabb és boldogabb jövő megteremtéséért, a pártkongresszus tiszteletére még további ezer csilléket raknak meg szénnel terven felül és váltják valóra Rákosi elvtárs szavát: a több szén mellett jobb szenet adnak az ország gyárainak, üzemeinek, iskoláinak és intézményeinek, a lakóházaknak, hogy zavartalan legyen a közszükségleti cikkek előállítása, meleg otthon várja a munkából hazatérő dolgozókat, az iskolából hazaérkező tanulókat és zökkenőmentessé tudják tenni a villamosenergia ellátását. So. A /flijivapálfalii üveggyár dolgozóinak levele megyénk bányásiaihoi Ifi, a Zanyvapálfalvi Í?I Üveggyár dolgozói az elmúlt évek során tervünket minden évben teljesítettük, illetve túlteljesítettük. Kefirben voltunk élüzemek, kétízben pedig 2. helyezést értünk el az élüzem címért folyó versenyben. 1953-ban is felajánlást tettünk évi tervünk túlteljesítésére. November 12-ig adott szavunknak eleget is tettünk, sőt behoztuk ezévi exportterv- lemaradásunk nagyrészét. November 12-e után olyan nehéz helyzet állt elő, ami még a Zagyvapálfalvi Üveggyár életében nem fordult elő. Ugyanis a szén rossz minősége következtében a termelésünk annyira csökkent, hogy voltak napok, amikor egyetlen négyzetméter üveget sem tudtunk termelni. Mi eleget akarunk tenni pártunk, kormányunk felhívásának. Különösen most az új kor- mányprogramm hárít nagy feladatot ránk, mivel az épülő munkáslakások, napköziotthonok, óvodák, gyárak ablakaihoz egyre több üvegre vart szükség. Ehhez azonban kéréssel fordulunk Nógrád megye szénbányászaihoz, a Szénbányászati Tröszt dolgozóihoz és vezetőihez, hogy jóminőségű szenet juttassanak gyárunknak a termelés biztosítására. Gyárunk adósa az országunknak, népgazdaságunknak a terv teljesítésével. Mi hisszük és bízunk benne, hogy bős bányászaink, akik eddig is mindent elkövettek, hogy országunk egyre fokozódó szénszükséaleteit kielégítsék, lehetővé teszik, hogy gyárunk minél több napfényt juttasson az óvodákba, napköziotthonokba, gyárakba és az újonnan épülő családi házakba. Cserháti István párttitkár Dombóvári Antal szakszervezeti elnök Katona Gyula igazgató Gépállomásaink dolgozóinak nagy többsége komoly erőfeszítéseket tett, hogy február 25-’e befejezzék a téli gépjavítást. November és december hónapokban a gépjavításnak a 9.4 százalékát végezték el. február 10-ig pedig már e gépek 70 százalékát megjavították. Különösen jól dolgozott a karancskeszi gépállomás. ahol a beütemezet* gépjavítást a cséplőgépekkel együtt február 15-re befejezték, így a gépállomások versenyében az első helyre kerültek. A gépállomás dolgozói a III. pártkongresszus tiszte'etére vá Málták, hogy terven felül még három cséplőgépet megjaví anak. Simon István és Bélák Gyula végeztek a gépjavításnál jó munkát. Az érsekvadkefti gépállomás eziidáfg e gépek 49 százaléka' javította meg. A lemaradás legfőbb oka a szervezetlenség Gyakran megtörténik, bogv Martimkó főgépész szaladgál anyagokért, sót a minőségi ellenőr is elmegy és így nincs, aki a munkákat irányítaná. Rosszul szervezték meg « brigádokat is. A cséplögép 'avitó brigádba például 12 embert osztottak be s igy a brigád tagjait összefogni nem lehet. Egyesek a komoy munka helvett napjukat tétien- kedéssel töltik. Meg'.őrtént az is. hegy egy cséplőgépre 230 óra helyett 560 órát fordítottak. A minőségi ellenőr is hibát követett el, amikor a munkát nem menetközben e' enörlzte, hanem a kész áilapö bcn lévő gépet :a- víttatta újra. A 6zécséiyi gépállomás a javítások kezdetén egyike volt a legrosszabb gépállomásoknak Az utóbbi két hétben azonban bebizenví ották. hogy tudnak jól dog zni. a negyed'k helyezés! érték el a vers nyben. Nagy se o-flségükre voltak ebben az Acé'gyáí dolgozói, akik a párt és a kormány felhívása nyomán önzetlenül segítik a crép- áilrmást. Csabai István, Stei gerva'd Ottó és Falus' Jén-s acéiáruoyári dnlgozá-k munkájuk mellett nevetik is a gépállomás dolgozóit. S zomszéd József mechanikus.----------------------------------------------------------,-----------------------------------------------------------Hogyan lehetne jobban megoldani a mizserfai bányák faellátását Levél a szerkesztőséghez — Már évek óta különös gondot okoz a Mizserfai Szénbányák üzemeinél a faellátás. A Tröszt vezetősége felé is számtalan esetben jelentettük, hogy orvosolják kérésünket. Mindezidáig azonban intézkedés nem történt, pedig ez mindennap visszatérő probléma. A sok akadály közül pedig egyik sem olyan természetű, hogy’ ne lehetne elég könnyen, kevés költséggel véglegesen megoldani. Üzemeink a kisterenyei fatelepről kapják a fát, amely jelenleg kifogástalanul ellátná üzemeinket. ha rendelkezésére állna 20 drb. pá- lyakocsi. De jelenleg csak 11 drb van és a hiányzó 9 pályakocsit sürgősen elő kellene állítani, újat kell csináltatni. Ez nem olyan nagy költség, különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük azt, hogy ezen is függ az egyesülés mozgalom támogatása vagy’ akadályozása. A 9 drb pályakocsi hiánya ellenére is — bár nehezen — meg lehetne oldani a faellátás problémáit. Csak egy kis, lelkiismeretesebb munkára van szükség, hogy a vontatás dolgozói a szénszállítás mellett nagy’obb gondot fordítsanak a faellátás biztosítására. A fatelepen megrakják a pályakocsikat fával, de több esetben — amint ez két héttel ezelőtt is előfordult 12 órán keresztül is a fa telepterületén, vesztegel az ácsoláshoz annyira szükséges fával megrakott szerelvény. Bár a fatelep dolgozói bejelentik, hogy a pály’akocsikat megrakták fával és szállíthatók a rendeltetési helyére, de mivel a vontatás dolgozói csak a dé- lutánosi és az éjjelesi műszakban szokták a fát szállítani, meg sem hallgatják a fatelep dolgozóinak jelentését. A vontatás több esetben hivatkozik a géphiányra. Ebben igazuk van, de a fát kevés géppel is fel lehet szállítani. A talbókat vontató mozdony a fatelepen kihúzná a fával megrakott szerelvényt, a Kazárra járó mozdony pedig műszakonként négyszer közlekedik és mind a négy’szer szállíthatna fát a kazári elosztóhoz. A párpercnyi veszteség sokszorosan megtérülne azáltal, hogy bányászaink részére biztosítanák a faellátást. így a vontatás dolgozói is elősegítenék a szénfal melletti dolgozók harcát és ez lenne a biztosítéka annak is, hogy a jelenleg szépen fejlődő egyesülés mozgalom szélesítésével még több tervenfelüli szenet tudnának adni népgazdaságunknak. Sándor János, fakezelő. Márton Mihály, Szurdok-lejtős üzemvezetője. A műszaki feltételek hiánya, a dolgozókról való gondatlan törődés hátráltatja munkánkat
