Szabad Nógrád. 1954. február (10. évfolyam. 9-16. szám)
1954-02-17 / 13. szám
1954 február 17. SZABAD IVÓDRA« 5 Az autóbuszközlekedés néhány problémája Számíthatnak rá asszonyaink Ha a MÁVAUT-ról beszélünk, mindenki előtt világossá válik, hogy olyan vállalatról van szó, amely nemcsak egyszerűen utasokat szállít, hanem dolgozóink szállításával jelentősen belefolyík a termelésbe is. Amint ebből is látni lehet nem könnyű feladata van. A MÁVAUT munkája nagyban hozzájárul Üzemeink tervteljesítéséhez. Dolgozóink e feladat megoldásában kemény, odaadó munkát végeztek és végeznek. A leghidegebb időszakokban, fagyban, hóban a lakótelepektől, helységektől távoleső helyeken végeztek motorszerelést, javították a hibákat. Ezekből a munkálatokból különösen kiveszik részüket a MÁVAUT szerelői, Képesi Gyula főszerelő vezetésével. Azért dolgoztak, hogy mind az üzemi dolgozók szállítását, mind a személy- szállítást zavartalanná tegyék. Mindezen munkák után mégis akadtak nehézségek. Dolgozóink — főleg a személy- szállításoknál — több esetben sérelmezi K. hogy nem pontosak az indulási idők, nem tartják be a menetrendet, sőt nem egy esetben több előírt járatot kihagynak a forgalomból. Vájjon a MÁVAUT vezetősége elindítaná-e ezeket a járatokat, ha erre lehetősége van?... Azt hiszem mindenki előtt kétségtelen és e kérdésre csak egy lehet a válasz: elindítaná! Hát akkor nézzük meg mi az oka annak, hogy mégis előfordulnak ilyen esetek ... Mindenekelőtt tudnunk kell azt, hogy a salgótarjáni MÁVAUT gépkocsijainak 78 százaléka a Joányák, üzemek részére végez szállítást, a többi gépkocsi pedig személyszállítást. A dolgozók megnövekedett utazási igényeit ezek a gépkocsik a jó szervezés mellett is csak nehezen tudják kielégíteni. Több esetben azonban .számolnunk kell azzal, hogy a személyjáratok kocsijaiból a munkásjáratokból kiesett autóbuszokat is pótolni kell, minthogy a termelő munkába induló dolgozóink szállítása a legfontosabb. A legtöbb nehézség a Karancs-völgyében utazók szállításánál adódik. Mindössze öt gépkocsi végzi ott a szállítást, így a megnövekedett utazólétszám miatt naponta 5—6 gépkocsival kisegítését kell végezni. Azonban ha ezeket a kisegítő járatokat az üzemi dolgozók szállítása miatt biztosítani nem tudják, akkor az indulás időpontja késik vagy elmarad a személyjárat. Egyik legnehezebb körülmény, amely szintén kihat a MÁVAUT dolgozóinak munkájára, hogy nincs szerelőműhelyük. A javítómunkálatok legnagyobb részét a szabad ég alatt végzik, amely nemcsak hátráltatja a javításokat, hanem a dolgozók egészségét is veszélyeztetik. Gyakran előfordul, hogy tiz, sőt több gépkocsi is javításra vár pedig a forgalomban minden autóbuszra igen nagy szükség van. A MÁVAUT gépkocsijait és az utazók türelmét igen próbára teszi a rossz út a Karancs- völgyben és Cered—Salgótarján között. Ezek a keskeny rossz utak szinte művészeket követelnek a gépkocsik kormányai mellé. Az illetékes tanácsok végrehajtó bizottságai segítsenek a forgalom lebonyolításában azzal, hogy gondot fordítanak az utak karbantartására. A nehézségek felszámolásához nagy szükség van a személyjáratokkal utazók segítségére is. A felesleges, nem eléggé meggondolt utazás nagyban hátráltatja a forgalom zavartalan lebonyolítását. Akiknek nem okvetlen fontos a korai járatokkal utazniok várják meg a később induló buszokat. Az utóbbi időkben olyan hangok is elterjedtek, hogy a bátyus asszonyokat, akik tojást, tejet, baromfit és egyéb élelmiszert szállítanak a városba, ne vegyék fel a kocsira. Ez t?Uc- jscn helytelen. Pártunk poli.i- kójában - központi helyet foglal el a dolgozok megnövekedett igényeinek kielégítése közszükségleti cikkekből. Hogy ez megvalósuljon szükség van azokra a mezőgazdasági termékekre, amelyek faluról kerülnek a városba. Nem is beszélve arról, hogy dolgozó parasztjaink számára törvény biztosítja a szabad piaci értékesítés jogát. Azonban itt is érvényes, hogy ne utazzanak a korai buszokkal, amelyekkel a munkahelyükre igyekvő dolgozókat szállítják. Utazzanak később, ezzel is segítik a forgalom helyes menetét. Felelősségteljes, eredményes munkát végez a sajótarjáni MÁVAUT, de a vezetőség még sem tett meg mindent, hogy teljes egészében felszámolja azokat a hiányosságokat, amelyek leginkább rontják az utazó közönség és a MÁVAUT dolgozói közötti kapcsolatot. Február 4-én például a Ka- rancskesziből Salgótarjánba reggel hat óra negyvenöt perckor induló járat jegykezelője a korábbi szokástól eltérően a bérleteseket ott hagyta, csak a jegyes utasokat szállította el. Amikor bérletesek azt kifogásolták, azt mondta mindjárt itt lesz a másik kocsi. A megígért kocsi azonban nem érkezett meg. Az ilyen szabályellenes eljárások nem segítik a forgalom megjavítását. A MÁVAUT dolgozói részéről több udvariasságot várnak az utazók. Ezen a téren nagy feladatot vár mondhatnánk minden vezetőre, jegykezelőre. Nem szabad, hogy előforduljanak olyan esetek, amikor a MÁVAUT dolgozója valamelyik üzem vagy valamilyen munkaterületen foglalkoztatott dolgozóval szemben meg nem engedhető hangokat használ. Az utazóknak is meg kell érteníök, hogy a nehézségek, amelyek a MÁVAUT küzd igen nagyok és szükséges hogy megértést tanúsítsanak az utazás nehézségei iránt, ők maguk is hozzájárulnak az utazás zavartalan lebonyolításához. A MÁVAUT vezetősége sokkal nagyobb megértést és meg becsülést tanúsítson saját dolgozói iránt, fokozottabban ellenőrizze munkájukat és teremtsék meg a jóviszonyt a MÁVAUT dolgozói és az utazók között. Kökényesi Béla A kultúra támogatása Kishartyanban A karancssági kultúrcsoport fiataljai a „Duda Gyuri“ című háromfelvonásos vígjátékkal járják a környék fal- vait, hogy szórakoztassák a dolgozókat. A községek dolgozói mindenütt nagy szeretettel fogadják őket. Egy-egy előadás alkalmával zsúfolásig megtelnek a községek kultúrházai. A dolgozók nem is csalatkoznak a karancssági fiatalokban. Sajnos azonban vannak olyan esetek is, mint Kishartyánban volt, amikor is a tanácselnök azt a kijelentést tette, hogy örülünk, hogy itt vagytok, de még jobban ha elmentek. Ez elveszi a fiataloknak a kedvét és nemhogy elősegítené a kul- túréletet, hanem rombolja azt. A kultúrcsoportnak nagy segítséget ad az öreg Prohászka bácsi, Prohászka néni és Gor- dos doktor elvtárs, akik fáradságot nem ismerve, segítenek a rendezésnél és a díszlet készítésénél. Barta Lajos, Karancsság Bürokrácia K álló község területén 1953 őszén hatalmas vadkárok voltak a tengeri vetésterületeken. A vadkár felvétele időben megtörtént. A jegyzőkönyveket ezen károkról, a pásztói járási tanács mezőgazdasági osztályához beküldtük. Eddig azonban még semmi választ nem kaptunk rá, bár többször sürgettük. Személyesen is felkerestem Frink Lipót erdészeti előadót, aki kérdésemre azt a felvilágosítást adta: „Kérem, már régen elküldtük a megyei mezőgazdasági osztályhoz.“ Azt szeretnénk végre megtudni, hogy vájjon hol van a „süllyesztő“, a járásnál-e, vagy pedig a megyénél. Vagy talán lehetséges az is, hogy a jegyzőkönyvek már régen a papírkosárba kerültek és ezért nem intézkednek az illetékesek? Illő volna már ezen vadkárról a termelőket, vagy pedig az illetékes községi tanács elnökét értesíteni, mert lassan már itt lesz a tengeri ültetés ideje, és ha nem történik sürgős intézkedés, akkor ez évben azt is megeszik a vadak. Kiss gy. István Kint vagyok a város szélén a Sa'Uai-Fürst-utca utolsó házainál. Ide már lehalkítva ér a városi zai, az Acélárugyár gépeinek zakatolása; ródlizó gyerekek kiabálnak, kacagnak a közelben. Itt lakik Rosenberg Pálné, aki az elmúlt napokban az Országos Nökonfe- rencia alkalmával Munkaérdemérem kitüntetésben részesült. Késő délután van, amikor felkeresem őket. — Együtt van a család, vendégek is vannak. — Asszonyok, kezükben kézimunka: egyikük köt, másik horgol. — Rósenbergné csillagmintás asztalterítőt horgol. 40 év körüli fiatalos mozgású asszony. Beszélgetünk, de kezük nem áll meg, tovább kézimunkáznak. A kitüntetésről beszélünk: — Nem számítottam rá. Nem dolgozom üzemben, nem is gondoltam, hogy egy otthon dolgozó házasszonyt is érheti ilyen megtiszteltetés. Az arcára most is mosolyt rajzol az öröm. De nemcsak az övére, a férjére is, erre a nyugodt kemény vasas-arcra. Férje ugyanis az Acélárugyár kovácsa, jelenleg a kovácstanulók oktatója. — Es a társadalmi munka, amelyet az MNDSZ-ben folytat? — vetem közbe. Itt már nehezebben megy a szó. Amíg az MNDSZ-nél a nőmozgalomnál tartunk, addig szívesen beszél, magáról azonban már kevésbbé. Még jó. hogy előzőén az MNDSZ megyei titkárságánál jártam, ahol szívesen adtak bővebb információt Megalakulásától kezdve tagja az MNDSZ-nek. Nemcsak tagja, hanem odaadó lelkes aktívája, az első napoktól kezdve. Most az acélárugyári területi szervezet titkára. Közel 800 tag van itt és példásan dolgoznak. Kisgyűléseket tartanak, politikai iskolát szerveztek, jól működik a gazd- asszonykör, van olvasókörük, iskolai bizottságuk. Ezeknek a szervezésében, irányításában, jó munkájában nem kis érdeme van Rósenbergné elvtársnőnek. Amikor elárulom, hogy egyet-mást tudok a munkájáról, megered a szava. Ekkor sem magáról beszél, hanem, a szervezetről. — A gazdasszonykör keretében varrótanfolyamot indítottunk. Azt akarjuk, hogy a legszükségesebb varrnivalót minden asszonytársunk maga tudja megcsinálni. Most csak egy varrógépünk van, rövidesen azonban kettő lesz. Azt is tervbe vettük, hogy kézimunkát is tanítunk. Ne legyen köztünk olyan gazdasszony, aki ne tudna kötni-horgolni. Szívesen tanítunk mindenkit, csak jöjjenek. Úgy veszem észre, hogy ö már meg is kezdte a kézimun- ka-tanfolyamot, mert az egyik vendég búcsúzik, de az ajtóból még visszaszól: „Estére visszajövök még, taníts meg arra a mintára.” Eleven a kapcsolat az iskolával is. Nemcsak látogatják az iskolát, tanulószobát, óvodát, hanem segítik is. A tanév végén ajándékkönyvet adtak a jótanulóknak. A pénzt maguk teremtették elő. Előadások jövedelmét fordították erre a célra. Karácsonykor nagyobb volt a segítésük. Csomagot juttattak a gyerekeknek, de nemcsak egy kis édességet, hanem öltözet ruhát a legjobban rászorulóknak. Közben asszonytársaikra is gondolnak. Szervezetten tátogatják a beteg vagy szülő nőket. Párszál virág ugyan csak csak az, amit magukkal visznek. de aki kapja érzi a vele való törődést, a feléje áradó szer etetet. Ezekért kapta Rosenberg Pálné elvtársnő a Munkaérdemérmet. — Eddig is szívesen dolgoztam, de ezután a kitüntetés után kötelességem, hogy még jobban dolgozzam. — mondja búcsúzóul. Arca kemény, határozott, a kézfogása is, és én úgy érzem, hogy Rösenberg Pálné elvtársnöre mindig biztosan számíthatnak asszonyaink. M. J. MEGMOZDULT A FALU EM KÖNNYŰ DOLOG ■1 most p a r a s z tem be rn e k lenni, kivált ha valami tisztséget ke!', betölteni. Győrinek a városból a kiküldöttek egyik a megyétől a más’k ettől a vállai aljtól, a harmadik amattól a. vállalattól és mintha csak előre összebeszéltek volna, olyanformán mondják: így a mezőgazdaság fejlesztése. Tree úgy a mező- gazdaság fejlesztése, hogy hát ez most a legfontosabb feladat. Van mit hallgatni, csak győzze az ember mind megjegyezni. Aki aztán nem bőbeszédű ember és nem bírja velük beszédben tartan: az iramot, oly könnyen elviszi a hírét, a fene 6em tudná milyen magas helyekre, hogy hát a fa'un nem érnek egy fabatkát sem. Pénzes Gusztáv ezeknek az eszén járt e'óször tű!, aztán látott munkáihoz.' Elment a ta- nácse’nökhőz és kért tőle egy irattartót, hogv ebbe rakhassa az ái'andóbizottság dolgait. Az elnök a szekrény legalsó fiókjából. ahová rajta kívül senkinek sem volt bejárása, előhúzott eev vadonatúj, kétől dalra nyitható rózsaszínű dossziét. — Magúmnak tartogatom — mondta.. Megrooogta-tta kezében, jól megnézegette, aztán fájó szívvel cdanvujtotta. Mikor Pénzes hóna alatt szerzeményével távozott a tanácsháaá- ró! még utána, szólt: — Aztán használd is valamirel Pénzes, mintha tényleg szívére: vette vo'na az elnök intelmét. bezárkózott otthon a szobába és írni kezdett. A ceruza alatt görbére szaladtak a betűk, de mire az alkony ráülepedett a szobára, készen volt tervével. Ott volt előtte a mé- zőga z d as á gi ál 1 and ób i zott s á g névsora, tizenhat pontban lefektetve, hogy ez esztendőben mi mindent kell a fö'deken csinálni. Szerepét ebben a tavaszi trágyázástól. szántás-vetéstől kezdve, evésen a gvümőics- szürettg minden. Hát úgy nagy vonalakban ... Aztán az egészet elhelyezte a dossziéban s megelégedve az asztal sarkára tette. Még mosolygott is. Majd az etetéshez látott. Mire ezzel végzett már rákö- szöntött a söté’ség. De ezt igen csak várta Pénzes, mert vacsora után csendre intette a csa'ádot, a nagvtükör mögül mer elővette a „Magyar Mező- gazdaság’’ folyóiratot, majd az orráig húzta a lámpát, jól felcsavarta és elkezdett benne böngészni. Egyes sorokat még hangosan is eibrümmögíe, hogy jobban megértse. Ugv belefeledkezett az olvasásba hogy az éjszakába nyúlt az idő, amikor nagyot nyújtózva ropogtatva tömzsi derekát, felállt. „Nem baj, megérd' — dőrmögte és dörzsö'gette apró, szúrós szemét. ..Tudatlan ember semmire se válla’kozzon" — nyugtatta még magát. M ASNAP minden úgy "*■ ment mint eddig. Beá- lítottak hozzá a k’lküidöf'ek hogy a tanácselnök azzal kü’d- te őket hozzá, maid ő. mint az á'landóbizoitság elnöke, eligazítást ad a mezőgazdasági munkáró'. Aztán zúgott a kérdés feléje, mint a vízözön, ö meg a szobába invitálta őket, e'ővet'e a dossziét és odatette belőle a papírokat eléjük. — Ezt akarnánk megcsinálni — trond’a nekik csendesen és öregplpája nagy füstjén keresztül nézte, hogv azok milyen ragyogó arccal vizsgálják művét. s szélsebesen jegyeznek a kiskönyvükbe Legbelü! nevetett Pénzes, jóízűen nevetett, csak arca maradt vá’toza.i’an. Igv ment aztán híre. hegy Szátok községben mozgolódnak a mezőgazdasági feladatok megoldására. Lassan a kü'döt- tek is elmaradtak. Még a járáson is azt mondták az elnöknek: .. Hozzátok nem megyünk, mert iól mennek a munkák.” Pénzes meg bezárkózva tanult, írogatott, tervezgetett, vagy hol az egyik hol a másik gazdával tárgyalt órákat. Hanem a tanácselnök kezdte magát kel'emetlenül érezni. Pénzest már napok óta nem látta, ügyes-bajos dolga miatt utána se tudott, menni. A lelkiismeret is egyre furdalta. „Mit is dicsérnek, hiszen olyan a falu, mintha mindenki aludna" — nézte az ablakon a vastag hó- takaró alatt pihenő házakat. Egyszer aztán elvesztette a türelmét, — Jani bácsi! — förmedt a kályha körül piszmogó kis- bíróra. — Menjen csak Pénzes Gusztávhoz és kérje, hogy jöj- ión be. Mikor Pénzes úgy két óra múlva, hóna alatt a rózsaszín dossziéval csendesen belépett a tanácsházára, az elnök a párt- titkárral volt komoly beszélgetésiben. Ránéztek. Á párttitkár nevetve, az elnök meg összeszűkült szemekkel, gondterhesen szólította meg. — No, Pénzes, most tegyél okos! Nagyon dicsérik községünket. Hát még az át'andóbi- z'.ttságot — és szeme kérdően íágranyilt. Pénzes letéve a dossziét, leült és maga elé mormogta: — Az má‘ bar... — és huncut mosoly suhant át kicsi fekete bajusza alatt. A párttitkár felnevetett, a tanácselnök 1« kuncogni kezdett és nevettek mind a hárman. De a tanácselnök arcára hamar ráfagyott a nevetés, idegesen simogatni kezdte kopasz fejét és kényszeredett jókedvet mutatva nyögte. — No... de... mi lesz, ha megnézik ..? Hisz mép a termelési bizottság sincs meg az idő meg nyakunkra nőtt? — hangja kétségbeesett vo'.t. Erre aztán elkomolyodtak, csak Pénzes mosolygott huncul- kásan. Elővette a dossziét, e'é- iük teregette belőle a papírokat amik sűrű sorokkal voltak telc- szántva. — Hát én valahogy így okoskodtam — mutatott a papírokra. Ezen az estén a késői órákig összedugott fejjel tárgyaltak. Odaklnn a hold kékes színnel árasztotta el a falut a hó meg ezüstösen csillogott, amikor fázósan öss-ehúzedva döcögtek hazafelé. Mindhármuk agyában az a gondolat, hegy holnap nacv munkára indulnak. Másnap aztán mintha végítéletre készülnének, Görögtek az emberek a tanácsházán. Az elnök a végrehaftóblzottság tagjaival tárgyalt. Pénzes az ál- Iandóbizoitság tagjait oktatta. A kisbíró már kétszer hidoboi- ta, hogv estére gazdagyűjés lesz. mén- hozzátéve a hivatalos szöveghez: „De legyen ott mindenki. mert saját érdeke Kijutott neki ezen a napon a szaladgálásból, mert alig tette le a dobot, már küldték hol az e^vik gazdához, hol a másikhoz, hogy hívia őket bs. Este már olyan volt a tanácsháza, mint a megbolygatott méhkas. Tiltakoztak, helyeseltek, az elnök meg igyekezett őket túlkiabálni. A né® meg az iskolában gvülekezeit. de már any- nvian voltak, hogy alig fértek. ★ AMIKOR ELINDULTAK aiz iskola felé a párttitkár még odaaúgta Pénzesnek: „Aztán úgy, ahogy megbeszéltük.” Pénzes őseik bólintott rá és szorosabban szorította hóna e'á rózsaszín dossziéját. Az iskolában nem sekat teketóriáztak, az elnök b“:e’entette: — Pénzes Gusztáv elvtárs. nak van mondanivalója. Az meg felállít, kiszedje a papírokat a dossziéból és azt mondta: — A termelési bizottság ügyében gyűltünk össze. Egyet fordulunk és itt a tavasz. Ez a bizottság jó lesz, ha már most kezébe veszi a mezőgazdasápi ügyeket és segíti a tanácsot eligazodni abban, hogy jobb legyen a termékünk mint eddig volt. A 7 állatok tartását is s?rm előtt tartja, hagy sikerüljön mindenkinek. Ügyel majd a takarmánytermesztésre, aztán ott van a falu gyümölcsöse, megkopott, mán' azzal is többet törődik. BizKs nem veszi senki rossznéven, ha majd ezek segítenek a falunak. El is hallgatott. A teremben is csend volt, csak itt-ott hallatszott egy-egy elfojtott köhögés. Ma;d mocorogni kezdtek és. e'- elrikkantotta magát va'aki. — Aztán te kit gondolná? Pénzes meg. mintha tudta volna, hogy ez fog következni, felemelte az egyik papirost, ránézett apró szemeivel és mondani kezdte: — Hát azk kát, akik legjobban értik ezt a munkát. A növénytermeléshez Bábiczxi Pétert, ő legutóbb is 14 mázsa árpát hozott be egy holdról. Az állattenyésztéshez Cseróvszki lózsefei, hisz úgyis úgy van, hogy nélküle tán nem volna állat a faluban. A takarmányhoz Vigyinszki Józsefe', mert ezzel 6 tud a legjobban bánr.i. A gyümölcsödhöz Gregor csők Mihályt, mert ö meg a sző'öben van otthon. Aztán az egész bizottság vezetőjének Hegedűs Istvánt gondoltam mert hát ő van a legjobb gazda hírében. Ezekhez mindegyikhez öt-öt jó gazdát... Ezeknek is {elsorolta a nevét. E! is fogadták a jelölteket. Pénzes ebben biztos is volt. Mert nem azért járta ő a gazdákat, hogy most nem fogadnák el javaslatát. hiszen megrágták már előre, kik volnának a legjobbak. ★ A GAZDAGYÜLES UTÁN ^ aztán nem volt többé pihenés a tahácsházán. Pénzes meg a tanácsé'nők hosszú időket tárgyait Hegedűssel, meg a bizottság vezetőivel. Esténként meg a bizoílságok dolgoztak. Eg' lk csoport a dűlők térképei fölé hajolva vizsgálta a határt, a másik állategészségügyi szakkönyveket böngészte, a tanítónővel előadásokat készítettek és osztották szét maguk között utcák szerint. Egyszóval akadt mindenkinek munkája. A hivatalos papírok e'- intézése mind a titkárra maradt. mert ez elnököt nem lehetett többé az asztalhoz kötni. Állandóan jött-ment a községben, intézkedett jobbra-balra. Az e,gyik este aztán, mikor együtt voltak valamennyien, azt mondja Pénzes csendesen. — Hát eddig mán’ eljutottunk hogy elterveztük a tennivalókat, de most már munkára kell ke’ni, hogy mozduljon meg a falu. Gyerünk házról házra, ha kell. Vagyunk hozzá éppen elegen. — Igaz. elvtársak! — helyeselte a párttitkár. — A népnevelők holnap kezdik a munkát. — Mi is kezdjük — mondta a tanácselnöki — A tanácstagok is meglátogatják vá'ar-z*.óikat, hogy felhívják őket a munkára. Másnap aztán megmozdult a falu. egv-egy utca nagyobb házában csoportosan együtt ültek a gazdák és hallgatták a bizottsági tagot, hogy milyen feladatok állnak a falu előtt. Mikor az egvik napon langyos dói szellő simogatta végig" a határt, a nap is kidugta álmos felét a tovasuhanó téli felhők mögül. a hó meg-rreg- roggvant, mint évétmult ember, gőzölgő trágyákkal megrakott szekerek fordultak ki az udvarokból és dűiőutak mentén magasra emelkedtek a trágyakupacok. A faluban a félszerek alatt majd minden háznál átvizsgálták a gépeket. A kcvács- műhelyben vidáman csengett az üllő. horonaszecreket készítettek. Valahol a- faluban egyenletesen zümmögött a szelektoro- zógép. A tanácselnök az egyik este jókedvűen fogadja Pénzes Gusztávot. — No, Pénzes, most már ideje vo'na, ha meglátogatnának a kiküldöttek. Úgyis régen voltak errefelé. Pénzes csendesen mosolygott. — Jöhetnek de a jóból is megárt a sok! — és hóna a’ól az asztalra helyezte a rózsaszín, már megkopott dossziét. Bobál Gyula